Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  library  shelves  before  it  was  carefully  scanned  by  Google  as  part  of  a  project 
to  make  the  world's  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expired.  Whether  a  book  is  in  the  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  culture  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  filé  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  of  the  filé s  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribution  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
any  where  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  text  of  this  book  on  the  web 


at|http  :  //books  .  google  .  com/ 


-jvr-.K 


SZÁZADOK. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 

KÖZLÖNYE. 


A  választmIny  megbízásiból  SZEBKESZTI 
SZILÁGYI  SÁNDOR 

TITKÁB. 


(XV.  ÉVFOLYAM.) 


BUDAPESTEN,  1881. 

KfADJA    ▲    MAGTÁR    TÖRTÉNELMI    TÁRSüUkT. 


¥Bie.ll&\StoV«<ái^ 


r 


A  -l^nRO  llVSAXt 


rf  .     .,    ».. 


Lap, 

BARABÁS  SAMU. 
Thnrzó  Imre  Wittembergben 149 

BELICZAY  JÓNÁS. 

Le^r  ;   Histoire  deP  Autriche-Hongrie,  ism 363 

Henne  ain  Bhyn :  Kulturgeschichte  def  Judenthums,  i>m 528 

BOTKA  TIVADAR. 
A  magyar  ezeréves  jubileum  idOkérdéséhez 465 

BUNYITAY  VINCZE. 

Két  feledésbe  ment  váradi  püspök 332 

DEÁK  FARKAS. 
Editiones  CollegüHístorici  Acad.  lit.  Cracoviensis.  N<*  13— 15       .      .        162 
A  Szobieszky  János  lengyel  király  udvaráról    1674.  1678.  .       234 

Torma  K.  A  limes  Dacicus  f.  része  és  az  aquincumi  ampliitheatrum 

északi  fele  ;  ism 444 

Tanulmányok.  írta  Gr.  Széchen  ;  ism 603 

DEMKÓ  KÁLMÁN. 
Adatok  az  161 9-ki  pozsonyi  orsz^gy ülés  történetéhez 431 

C.  FERDINANDÜS  EREMITA. 
Egy  kis  hűn  kérdés,  több  nagy  között 499 

Dr.  PEJÉRPATAKY  LÁSZLÓ. 

Kutatások  Dalmáczia  levéltáraiban 214 

PERENOZY  JÓZSEF. 
Weisskirchen  ín  seiner  Yergangenheit  und  Gegenwart.  Böhm  L.  ism.       366 

FRAKNÓI  VILMOS. 
Tomori  Pál  élete  I.  H.  UI 289,  378,  723 

F.  V. 
A  magyar  királyi  udvar  lelkészei 766 

HAHPEL  JÓZSEF. 
A  Drugethek  őseiről  í.  n 133,207 


II 

Lap. 
HAAN  LAJOS. 

Zipaer  Zeit- und  Lebensbilder  V.  Weber  ;  ism 81 

HARTVICüS. 

Mátyás  Flórián  :  Vita  sanctorum  Stephani  Begis  et  Emerici  Ducis.  Bir.       692 

HUNFALVY  PÁL. 

A  székely  kérdéshez  L  II 97,  193 

IVÁNYI  ISTVÁN. 

Bodrog  városa  és  váráról h^'l 

JAKAB  ELEK. 

Adalék  Sinkai  György  életíratához  I.  II 643,  756 

ID.  KISS  ÁBON. 
A  XVI.  századbeli  ref.  zsinatok  ügyében íi78 

ZILAHI  KISS  BÉLA. 

Tinódy  Sebestyén,  kiadja  Szilády  Á. ;   ismertetés 520 

A  szász  provinczia  és  Szeben  városa  a  XV.  évszázban  ;  ism.     .      .  616 

A  deinokratia  hazánkban,  trta  Beksics  G. ;   ism 628 

LÉDEBER  BÉLA. 

Gindely  A.  Geschichte  des  dreissigj.  Krieges 253 

LEHOCZKY  TIVADAR. 

Adatok  a  magyar  czigányok  történetéhez 152 

HANGOLD  LAJOS. 

Thukydydes  beszédei.  Bászel ;  ism 702 

Dr.  MÁRKI  SÁNDOR. 

A  koronaörzö  nemesek  naplója  17 90-böl 335 

B.  MEDNYÁNSZKY  DÉNES. 

Ocskay  László.  írta  Thaly  K. ;  ism 24& 

n.  Rákóczi  Ferencz  ifjúsága.  írta  Thaly  K.  ism 777 

ORTVAY  TIVADAR. 

Az  eltűnt  régi  vármegyék.  Pesty  Frigyes  ;  bír 340 

ÓVÁRY  LIPÓT. 

La  Storia  di  Venezia.  Irta  Molmenti ;  bír 356 

Otranto  felszabadításának  400-ik  évfordulója 493 

Dr.  PAULER  GYULA. 

Adatok  a  megyei  levéltárak  ismeretéhez 403 

Még  egy  szó  a  millenariumról 747 

Dr.  PÜLSZKY  ÁGOST. 
Lánczy  :  A  faluközösség  eredete  j  bír 245 


III 

Lap, 
PETEOVAY  GYÖRGY. 
A  zárni  6a  oh.Hti  apátságok.  Balássy  F. ;  ism 704 

BAJNI88  GY. 
A  zircziek  a  Hákóczi-korban 155 

RIEDL  FBIGYE8. 
A  Tisza  régi  neve 511 

SALAMON  FEEENOZ. 

Uol  volt  Attila  föhadi  szállása  ? 1 

A  rómaiság  elenyészte  Pannóniában  s  különösen  Aquincum  vidékén       643 

SZABÓ  KÁROLY. 
A  királyi  regösökről 653 

SZÁDECZKY  LAJOS. 
Lengyelföldi  levéltárakról.  L  II 313,414 

szilAdy  Áron. 

A  b.  Budics-íéle  Codex 396 

szilágyi  ISTVÁN. 
Har  krónikája  1 568 

SZILÁGYI  SÁNDOR. 

£gy  államférfi  fiatalságából 61 

Fabritias  Károly 179 

Révén  Imre 274 

A  boszorkányok  történetéhez 593 

SZ.  s. 

Kin  Á.  A  ref.  zsinatok  végzései 620 

TAGÁNYI  KÁROLY. 

Valami  a  Comes  szóról 516 

TAMASKOVIOS  JÓZSEF. 

Bertalan  kigyója 277 

THALLÓCZY  LAJOS. 

£gy  XVI.  évszázbeli  magyar  sportsman 56 

A  Corpns  Jaris  negyedik  kiadása 1 46 

Zimmennann  Zsigmondról 690 

THALY  KÁLMÁN. 

Jóslatok  és  babonás  hiedelmek  a  Rákóczi-korban  I.  II 40,  115 

Ki  volt  Csobáncz  megvédOje  1707-ben 65 

Enyingi  Török  Imre 67 

Felhívás  Oömör- és  Borsodmegye  történetkedvelöihez 712 

A  sircz-czizztercsiek  administratora  a  Rákóczi-korban       ....  768 

Éremtani  adalék  a  rézpolturák  és  libertások  éremanyagához  .  770 


IV 

Lap, 
VÁMBÉRY  ÁRMIN. 
Codex  Cumanicus,  Gr.  Kuun  G.,  bír 157 

WEBER  SAMU. 

A  »Zip8er  Gteschichte«  ügyében 280 

Adalék  a  Xm.  Szepesi  y áros  történetéhez    .      .      ^ 587 

NÉV  NÉLKÜL  VAGY  CSAK  JELÖLT  KÖZLEMÉNYEK. 
A  míyeltség  fejlOdése  Magyarországban  889—1849.  Kerékgyártó  Á. 

bir.  1.  1 71 

Magyar  Családélet.  Radvánszky  Béla  I.  köt.  elsö  rész.  ism.  K — s    .  75 

Báthory  Zsigmond  erd.  fejedelem  élete  Lénárt  J. ;  ism.  D.  F.  .      .  78 

A  zarándi  ref.  egyház  megye  története ;  írta  Szász  K. ;  ism.  K— s  80 
A  zilahi    ref.   anyaszentegyház   története.   írta  Magyarosy   István, 

bir.  d— 8 170 

A  békésmegyei  műv.  tört.  1879—80.  évkönyv,  ism.  K— s    ....  267 

Héber  kűtforrások.  Kohn  S. ;  ism.  d-s 268 

A  keresztyén  egyház  történelme.  Warga  Lajos  ;  ism.  e^r  ....  270 
Lebensgeschichte   des   Oardinals   UtiSenovic.   írta    UtiSenovic   Og. ; 

ism.  —  i-d 448 

Magyar  prot.  egyh.  monographiák  2.  A  magyar  prot  egyház  tört. 

írta  Farkas  J.  3.  Bihari  rumnn  írók.  írta  Márki ;  —  ism.  —  K— s  451 

Az  £hrenfeId<Codex ;  ism.  K— s 528 

Etienne  Dolet,  the  martyr  of  the  Renaíssance  ;  ism.  K— s  ....  532 

Lakatos  Ottó  :  Arad  története  ;  ism.  á— r 543 

Európa  mivelOdés  tört.  írta  Rézbányái ;  ism.  —  K— s 612 

Györ-megye  és  város  anyagi  mív.  története  P.  Gy 706 

Egy  nagybeciiŰ  m.  irodalomtörténeti  kincsnek  hitt  levélről     ...  788 

ÁLLANDÓ  ROVATOK. 
Magyar  Történelmi  Társulat    ...     84,  176,  272,  368,  456,  544,  632,  707 

Magyar  Tudományos  Akadémia 89,  547,  790 

Vidéki  Társulatok 91,460,634,711,793 

Irodalmi  Szemle 182,371,716,796 

Vegyes  közlések 94,283,374,461,549,636,719,799 

Felhívás 92 

Történeti  értekezések  isk.  progi*ammokban 714 

Kirándulás 546 

Pályadijak 191,460 

Történelmi  Könyvtár     ....  96,  192,  288,  376,  464,  552,  642,  722,  802 

A  BORÍTÉKON  KISEBB  ÉRTESÍTÉSEK. 
A  Társulat  VIII.  fttzete  a  f.  1881.  évi  sárosi  kirándulás  eredményeinek 
leírását  tartalmazza. 


HOL  VOLT  ATTILA  FÖSZÁLLÁSA? 


BEVEZETÉS. 

A  múlt  pár  tized  alatt  a  hun  kérdés  nem  volt  napi  renden, 
bár  nem  aludt  egészen  soha.  Szalay  László,  Horváth  Mihály 
nem  annectálták  a  hún  történelmet  a  magyarhoz.  Attila  ki  volt 
tagadva  Árpád  ősei  közül  s  a  hún  kérdés  előtt  zárva  volt 
az  ajtó. 

De  ime  ezen  termékeny  1880-dik  évben  az  ajtón  kizárt 
kérdés  az  ablakon  keresztül  termett  előttünk. 

A  székely  kérdés  zenéjében  jelent  meg.  Ugyanakkor,  mint 
nyelvészeti  tárgyat  Vámbéry  karon  fogva  vezette  be  az  Aka- 
démia plénumába. 

Nem  ebbe  a  harczba  akarok  vegyülni,  s  egyátalán  nem 
izének  háborút  senkinek.  Az  illető  bajnokok  eligazítják,  a  meny- 
nyire eligazítható,  eg}'má8  közölt. 

£n  a  hűn  kérdésnek  más  oldalát  veszem,  mely  szintén 
függő,  daczára,  hogy  annyiszor  el  volt  már  döntve :  azt,  hol  állott 
Attila  residentiája  ?  A  múlt  században  és  a  mostaniban  sok- 
képen fejtették  meg.  A  székely  Benkő  József  Székely-Udvar- 
helyen, a  szegedi  Dugonics  Szegednél,  a  debreczeni  Révész 
Imre  Debreczennél,  Gyula  város  történésze,  Mogyorósy,  Gyulánál, 
Budapest  történészei  Ó-Budán  adnak  főhadiszállást  a  hún  feje- 
delemnek. A  magyar  vendégszeretet  szívesen  látja,  kivált  a  jeles 
hazafiakat,  minőnek  Attilát  minden  párt  elismeri. 

Hanem  van  ezen  látszólagos  tréfának  komoly  oldala  is. 
Mert  az,  hogy  a  múlt  század  eleje  óta  Otrokocsin,  Prayn  keresz- 
tül Révészig  oly  sokan  foglalkoznak  a  kérdéssel,  melyet  positive 
megoldani,  nem  tudom,  lehetséges-e  ?  nevezetes  tanúiságot  fog- 
Századok.  1881.  I.  füzet.  1 


a  HOL  VOLT  ATTILA 

lal  magában.  Azt,  hogy  »humana  mens  horret  vacuum.«  Hiá- 
ban  mondja  egyik-másik  tudós:  a  hunok  nemzetiségét  eldönteni 
lehetetlen ;  mert  az  bizonyos,  s  maga  sem  tagadhatja,  hogy  valami 
nyelve  és  nemzetisége  csak  volt  a  hunoknak,  —  s  ha  nem  tudjuk, 
mi  volt  az,  hát  képzelni  akaratlanul  is  képzel  az  ember  a  szerint, 
a  mint  valószínűbbnek  vél  valamit. 

így  Attila  residentiájának  kérdésében  az  a  látvány,  hogy 
oly  sok  kitűnő  fő  és  lelkiismeretes  vizsgáló  számos  generatión 
keresztül  feszegeti  a  határozottan  el  nem  dönthetett  kérdést,  az 
emberi  természet  jelzett  hajlamának  s  kiirthatlan  ösztönének 
bizonyítványa.^) 

Atalánosan  jellemzi  ezen  műveket,  hogy  mindabban,  a 
mit  mások  véleménye  ellen  felhoznak,  többnyire  igen  erősen 
állanak,  —  s  mindabban,  a  mivel  magok  állítását  bizouyítni 
akarják,  nem  képesek  capacitálni  az  olvasót.  A  hol  támadnak, 
ott  győznek,  de  a  defensivában  megvesztik  a  pert. 

Ennél  fogva  legtöbb  reményem  lehetne  némi  babí^^rra,  ha 
sorra  lerombolnám  mindazon  Attila  palotákat,  melyeket  elődeim 
a  haza  földjén  oly  sok  munkával,  de  inkább  czifrán,  mint  szilár- 
dul építettek.  Magam  pedig  nem  építnék  semmit  helyökbe. 

De  mi  értéke  lenne  oly  munkának,  melyről  első  pillanatra 
feltűnnék,  hogy  készítője  a  legkönnyebb  végét  fogta  a  dolognak  V 
Nem !  Csak  azért  sem  fogok  czáfolgatni,  hanem  magam  az  ere- 
deti kútfő  nyomán  kísértem  meg,  mennyire  mehetek  megfej- 
tésben. 


I. 
Uti  requisitumok. 

De  mielőtt  a  kalandos  vállalatra  indulnék,  meg  kell 
tennem  az  uti  készületeket,  bármi  hosszasak.  A  tapasztalt  Bacde- 
cker  is  azt  tanácsolja  a  touristának,  hogy  indulása  előtt  czipője, 

^)  A  kerdes  cgc^sz  irodalmat  s/okott  Iclkiisiiicrctességgel  s  kritikai 
alapossággal  ismertette  Kevi'sz  Imre  »Etcllaka«  czímíi  ömílló  kis  mun- 
kájábau.  Debreczen.  1800.  P>.eii  kívül  sokat  köszönhet  az  irodalom 
Szabó  Károly  alapos  uiüködésenck  ezen  téren. 


FÖSZÁLLÁSA  ?  3 

esernyője,  látcsöve,  órája,  mágnestűje  sat.  szerben-számban  s 
jókarban  legyen. 

A  história  egyik  kalauza  a  chronologia.  Szerencsére  a  fenn- 
forgó kérdésnél  ez  nagy  fejtörésbe  nem  kerül.  Elég  annyit  tud- 
nunk, hogy  Attila  és  az  öt  interviewolt  Priscus  Rhetor  mintegy 
1430  évvel  ezelőtt  találkoztak,  t.  i.  mikor  a  Kr.  u.  448-dik  vagy 
49-dik  évet  Írták  volna,  ha  szokás  lesz  vala  már  akkor  a  Megváltó 
születésétől  számítni  az  éveket.  A  keleti  római  birodalomban 
akkor  II.  Theodosius  ül  a  trónon,  uralkodván  Kr.  u.  408-tól 
450-ig;  a  nyugotiban  III.  Valentinianus  (uralkodik  425-től 
455-ig);  a  hun  birodalom  felett  Attila  (433-tól  453-ig).  A  hunok 
már  lerombolták  volt  mindazon  erődöket,  melyek  a  Duna  partján 
a  keleti  birodalmat  védelmezték  Belgrádtól  Nikápolyig  s  azon  alól 
is,  sőt  a  konstantinápolyi  utat  védő  Niszszát  is.  Végre  Sirmiumot 
is.  Ez  441-től  447-ig  történt,  midőn  Theodosius  fegyvers5?ünetet 
köt  a  hun  királylyal.  A  fegyverszünet  tart  még  Priscus  követsége 
alkalmával,  melyről  értekezünk.  Attila  folytonos  diplomatiai 
kötekedést  folytatott  mind  a  keleti,  mind  a  nyugati  birodalom- 
mal, úgy,  hogy  mindig  kézügyben  volt  a  >casus  belli.«  —  Szünte- 
len jártak-keltek  a  követségek.  Azt,  a  melyről  mi  szólani  akarunk, 
egy  főrangú  rómaira,  Maximinusra  bízta  Theodosius.  Vele  együtt 
utazott  vissza  egy  hun  követ  Konstantinápolyból  Attila  udva- 
rába. Maximinus  kiséretében  volt  Priscus  Rhetor,  a  követség 
leirója. 

A  követség  nem  épen  mindennapi  viszonyok  közt  jár  el  dol- 
gában. A  császár  beleegyezésével  ugyanis  az  egyik  hun  követet : 
Edék  főembert  arra  bériették  fel,  hogy  Attilát  meggyilkolja.  A 
római  követség  főtagjai  Maximinus  és  Priscus  erről  semmit  sem 
tudnak ;  de  a  főtolmács  Vigil,  a  terv  kigondolója  és  főeszköze, 
szintén  a  követséghez  volt  csatolva.  —  Ily  gyalázatos  megbíza- 
tása volt  a  civilisált  világ  küldöttségének  a  a>barbár«  fejede- 
lemhez, ki  a  titkot  már  az  első  nap  megtudta  a  követség  meg- 
érkezésekor. 

Kivánatos  lenne  tudni  azt  is,  mely  hónapokban  történt 
a  Maximinus-féle  követségnek  Magyarországba  jötte.  Priscus 
erről  hasonlókép  nem  ad  egyenes  fölvilágosítást.  —  De  abból, 
liogy  bún  földön  egy  nagy  zivatar,  dörgéssel,  villámmal  lepte  meg, 

1* 


4  HOL  VOLT  ATTILA 

kétségtelen,  hogy  a  nyári  hónapokban  kellett  ennek  az  utazásnak 
történnie.  A  napok  kalendariumi  megjelölése  annálinkább  hiány- 
zik előadásában,  a  mi  pedig  igen  tájékoztató  lesz  vala.  —  De 
ha  télen  történik  vala  is  a  követség  jötte-mente,  a  fentebbi 
gonosz  és  feszült  személyes  viszonyok  miatt  bizony  melege  lehetett 
mindkét  félnek. 

A  mint  a  régiek  mondták,  a  chronologia  és  geograpliia  a 
történelem  két  szeme  fénye.  A  chronologia  után  lássuk  nagyjából 
a  geographiát,  vagy  legalább  azt  az^eszközt,  melynek  segedelmé- 
vel tájékozhatjuk  magunkat  Priscus  utazására  nézve.  —  Minthogy 
helyneveket  nem  említ  a  hűn  területen,  csak  útja  kimérésével 
lennénk  képesek  biztosan  követni. 

Az  ü  méiiéke  útja  legnagyobb  részére  nézve  a  »napi  járó 
föld,«  nem  épen  határozott  mérnöki  eszköz. 

Azonban  nem  levén  más,  mindenek  előtt  arra  kell  mértéket 
találnunk,  mit  nevez  ő  egy  napi  járó  földnek. 

Priscus  Konstantinápolyból  Sardicába,  vagyis  a  mai  Sofiába 
érkezvén,  azt  irja,  hogy  az,  igyekező  utasnak  tizenhárom  napi  járó 
föld.  Elég  becses  útmutatás  a  mértékre  nézve ;  de  csak  látszólag. 
Mert  nincs  megmondva,  gyalog  embernek-e  vagy  kocsin,  vagy 
lóháton  utazónak.  Sophia  Konstantinápoly  hoz  78  német  mértföld 
lehetett  az  akkori  kitűnő  római  utón  is.  Osztva  13-mal  a  78-at, 
egy  napi  járó  föld  lenne  6  német  mértföld. 

Ha  napjára  6  mértföldet  veszünk  föl,  gyalog  embernek 
sok ;  mert  ez  naponként,  rendes  katona  lépésben,  1 2  órai  gyalog- 
lás. Ki  győzné  ezt  egy  húzómban  folytatni  13  napig  ?  Priscus  tehát 
positiv  kulcsot  csak  akkor  adott  kezünkbe,  ha  föltesszük,  hogy 
nem  gyalog  emberre  érti  a  napi  járó  földet,  hanem  érti  akár 
lóháton,  akár  kocsin,  de  többnyire  csak  léptetve  haladó  utasra. 

íjegtöbb  gondot  ád  a  hadtudománynak,  mennyi  lehet  egy 
napi  járó  föld.  A  katonai  tudomány  pedig  azt  mondja  a  marsról*) : 

»A  gyalogságnak  ahhoz,  hogy  5  német  mértföldnyi  marsot 
megtegyen,  jó,   kemény   utón    1 3  óra  kell,   miből  3  óra  pihenő. 


')  Hagyjuk  meg  ezt  a  franczia    szót,  mint  hadtudományi   műszót, 
a  mngyar}»an  Í9,  mint  megha^ryta  a  n(fmet. 


FÖ8ZÁLLÁ8A  ?  5 

A  tüzérség  és  lovasság  ugyanazt  a  marsot  9—10  óra  alatt  végzi. « *) 
Lehet  ugyan  hosszabb  utat  is  tenni ;  de  nem  nagyon  huzamos 
ideig.  Itt  csak  rendes  és  kitartó  marsokról  van  szó.  Ha  az  út  rósz, 
ha  a  hadoszlopok  tetemesen  nagyok,  ha  az  időjárás  kedvezőtlen, 
még  a  fentebbi  út  is  nagy.  —  Egy  kocsin  vagy  lóháton  podgyász- 
szal  utazó  követség,  mely  30  s  több  személyből  áll,  a  lovassághoz  és 
tüzérséghez  hasonlítható  úti  haladás  tekintetében.  Az  napjában 
6 — 7  mértföldet  is  haladhat.  Már  csak  ennyiből  is  gondolhatni, 
hogy  midőn  Priscus  azt  mondja,  hogy  Sophia  Konstantinápolyhoz 
1 3  napi  járó  föld  s  e  szerint  középszámítással  6  mértföldnyi  haladás 
esik  egy  napra,  lóháton  vagy  kocsin  való  utazást  ért.  De  hozzá- 
teszi, hogy  ez  jól  igyekező  (expeditus)  utasnak  13  nap.  Kétség- 
kívül odaérti,  hogy  a  kényelmesen  utazónak  annyi  idő  nem  elég, 
s  tán  neki  sem  volt  az. 

De  hátha  egy  követség  gyorsabban  halad,  mint  a  csapatos 
lovasság  vagy  tüzérség  ?  Lássuk ! 

Tapodta  már  számos  követség  ugyanazt  az  utat,  melyről 
Priscus  szól.  Itt  járt  többek  közt  Verancz  Antal  is,  s  1553-diki  útja 
nagyobb  részéről  naplója  is  fennmaradt.^)  Szendrőtől,azaza  Mora- 
vának  a  Dunába  ömlésétől,  Nisszáig  4  nap  alatt  érkezett.  A  távol- 
ság 25  német  mértföldnyi  levén,  6^/4  mértföld  haladás  esik  egy 
napra.  De  ha  Szendrőtől  Drinápolyig  való  útját  vesszük,  a  mi  91 
mértfold,  mit  17  nap  alatt  fogyasztott  el,  a  napi  út  átlag  5^  3 
mértfbld.  Sajnos,  hogy  naplóját  nem  találjuk  folytatva  egészen 
Konstantinápolyig.  Hátra  volt  vagy  33  mérföld.  Ezt  5  nap  alatt 
tette  volna  meg,  napjában  6^/5  mértföldet  haladva.  Itt  nem  kell- 
YÓn  többé  nagy  hegynyergeken  éskősziklás  szorosokon  átvergődni 
többet  haladhatott.  Minthogy  Sophiától  Drinápolyig  való  útja  8 
napot  kivánt  meg,  épen  Priscus  számítása  szerint  13  napi  járó 
fold  volt  neki  is  Konstantinápoly.®) 

Egy  másik  magyar  követség  példáját  hozhatom  még  fel 


»)  Militőr  Lexicon  (von  der  Lühe.  Adorf,  1836.  V.  kötet,  Marsch 
szó  alatt). 

*)  Riadta  Szalay  László.  Monumcnta  Hungáriáé  Historica.  írók  II. 
k.  288.  1. 

^)  Hasonló  eredményre  jut  Revesz  Imre  is.  »EtclIaka<  czímü  müve 
36  lapján. 


IIUI.   VOLT  ATTILA 

|íiíír>  |>o|  iiiiílyiol  Uozsnyai  Dávid  iiai)lnt  irt.^)  Szól  az  a  Uriiiá- 
poly  í'h  líoiislaiitiníVpoly  közli  útról  is,  mely  miut  mondám,  szá- 
initásoiii  szoriiil  .Sií  nóniet  mórtföld.  Ezeu  líozsiiyay  5  uap  alatt 
\(»núlváu  korosztül,  »j  ^  mórltoUU't  haladott  naponként.  De  már 
Sophiától  vt'vo  az  utat  a  szultán  fővárosáig,  neki  erre  nem  13, 
liánom  \^  nap  kollott. 

Átalában  a  hojryi  viJóken  Szendrótöl  Drinápolyig  Rozs- 
ny;iY  napi  jáiv-íoldjoi  logieljoM)  4*  ^  mérloldnyiek.^)  Íme  toliát 
i^*  lv*\:ilvx:í!,  iV!i."Zol  ollátott  úri  követségek  napi  közép  útja  ezen 
;i  xov.i'oii  ■»  niöritMiUvtoholo.  Midőn  Priscus  6  mértfoldnél  vala- 
:v.-.v^'-.  UM.»l'«.'i  vc</  uapi  útnak  az  út  kényelmesebb  részében,  itt  is 
.*  ííMX'.vunioi  Yc'tio  —  a/.ért  teszi  bozzá,  hogy  3>expeditus«  eml)er 
;\i\u:  ».!'!i>it.  Más  helyen  magából  Priscusból olvashatjuk  ki  az  5 
'.v,.'í:'.VM  kó/ép  </ámol.  Szerinte  Attila  a  Duna  vonalától  5  napi 
\uv  íMvl  s/..'U'sséi:ben  követelte  a  keleti  birodalom  területit,  hatá- 
vi'.l  Niss^ai  akarva  megszabni.^)  Nissza  pedig  a  Dunától,  mint 
i:\ti'.ik,  !*">  mérlt'öld.  JViscus  idejében  még  az  út  a  Dunától  >íisz- 
s.aii:  s/intoly  jó  lehetett,  mint  a  byzanti  császár  székhelye  köze- 
lében s  mégis  oda  teszi  Priscus.  hogy  ez  ^jól  menve*  öt  najú 
járó  tohl.  Hogy  Priscus  Nisszától  nem  mindig  az  országúton  ment, 
annak  oka,  hogy  néhol  hintve  volt  a  harczban  elesettek  holttes- 
teivel. 

líennc  hát  követségeknek,  kik  Bokád  magokkal,  sok  lóval, 
8ok  podgyászszal  utaznak,  egy  napi  járó  föld  hegyi  vidéken,  de 
jó  úton  5  mértföld,  sikou,  kemény,  csinált  utón  körülbelül  6. 

Azonban  Priscus  utazásának  leglbntosabb  része  az,  mely 
a   mai  magyar  alföldre   terjedt  ki.  Lehet-e  a  hegyi  utakat  a. 

*)  Mnnuincntíi  lluiig.  Hist.  »Irók«  V l II.  k.  Kiadta  Szilágyi  Sándor. 
Kiihil  a  napló  '2^l\,  lapján. 

^)  Koznnyay  7  nap  alatt  orki-zik  Szcniln'í  tájáról  Nisz8zál»a.  Itt  ro?*z 
Itflu'tett  az  nt,  Im^'y  a  ii.')  mortföklliöz  ennyi  iilo  kellett.  Napjára  V*^  j^ 
utíinot  nit*.  esik.  Ttídiíí  még  kíízlifn  Jag<MUnál»an  vi;\  napot  pihenvén.  8 
iiapba  került  a  Nisszulia  crkezí's.  —  Nisíizától  Si»pluáig  l*"J  nif.  S(.pliiát/»1 
Fillippopolig  szintén  2*J,  Filippopt»ltcl  Drinápolyig  szintén  annyi.  Mindez 
'^— ö  nnpha  kerülvén,  a  napi  liala<láö  itt  l-g  nif. 

•)  »XiU88f (piinqne    diornm   itinore,    expcdito    hoiniiii,   ab 

tro  dÍBtautcin«  PrÍBeu;!.  tCorpud  Ser.  IJyz.  liouni  kiadás  117.  1.^ 


F08ZALLASA  t  i 

lapályon  levőkhöz  Lusonlítni  ?  Nézzünk  körűi  oly  uti-naplókért, 
melyek  régibb  időben  némileg  tájékoztatnak.  Bajos  kielégítő  raj- 
zot találni. 

A  mi  főuraink,  a  jobb  utú  felvidéken  vagy  Erdélyben,  vagy 
a  sik  alföldön,  száraz  időben,  legjobb  viszonyok  közt  is  alig  halad- 
tuk többet  napjában,  ha  társzekeret  vittek  magokkal.  Útjukat 
bajos  számítás  alá  vetni;  mert  az  szeszélyes  volt.  Néha  bámulatos 
röviddé  tette  az,  hogy  itt  egy  sógorhoz,  ott  egy  komához  vagy  *a 
pnifhoz<  kellett  betérni  ebédre  vagy  hálni,  nem  levén  vendéglők. 
Még  az  is  gyakori  volt,  hogy  egy-egy  uti  társaság  vadászva  uta- 
zott egy-két  napi  járó  földnyire  is.  —  Ellenben  ha  leánykérő, 
lakodalom,  keresztelő,  temetés  forgott  szóban,  bezzeg  nem  kímél- 
tek se  a  lovat,  se  magokat! 

Lássunk  azonban  egy  oly  alföldi  utazást,  mely  podgyásszal 
és  teteniesb  kísérettel  folyt.  Ilyen  Tököly  Imréé  1678-ban.  mikor 
N.- Váradtól  Fegy vernékig,  onnan. 6yöngyösig,'onnan  Kecskemé- 
tig, s  innen  Szolnokon  át  ismét  N.-Váradig  hajhászsza  hajdúit.*) 

Egész  útját,  mely  igen  egyenetlen,  nem  írom  le,  csak  egyes 
szakaszait  említem,  megjegyezvén,  hogy  mértföld-számításom  az 
i'gyos  állomásokra  nézve  légvonalban  történik.  Ügy  látszik,  maga 
i<.  a  tavak,  folyók  be  levén  fagyva,  torony-irányában  szelte 
keresztül  a  sikot  egyik  állomástól  a  másikig. 

Január  12-dikén  ^jószánútom:  (tehát  a  leggyorsabb  menet- 
tel) a  N.-Várad  közelében  levő  Bereg-Böszörményből  Fűzes- 
Gyarmatig  érkezett.  Ez  5  mf. 

17-dikén  a  befagyott  Tiszán  át  Fegyvernekről  Sülyön 
keresztül  Heves-Sz.-Iványra  5  mf.  egy  negyed  hijján. 

Innen  18-dikán  Gyöngyösre,  5  mf. 

24.dikén  Abonytól  Kecskemétre,  azon  megjegyzéssel,  hogy 
az  út  igen  jó,  6^/4  mf. 

De  több  napi  útja  5  mf.  sincs.  Sőt  Gyöngyös  körűi,  hol  sár 
volt,  három  mértföldet  sem  halad  napjában. 

A  még  fiatal,  fáradhatlan  tevékenységű,  s  sietős  dolgú  vezér, 
kinek  kitűnő  lovai  lehettek,  a  sík  alföldön  sok  pihenővel,  a  leg- 


1)  Moimin.  Hiing.  Hist.   Scriptores    Ib.  k.  130.  1.  Kiadta    Torma 
Károly. 


8  nOL  VOLT  ATTILA 

jobb  viszonyok  közt  nem  tud  többet  haladni  5—6  mértföldnél 
napjában ;  mert  podgyászszal  és  kisérettel  utazott.  S  lehetnek-e 
kedvezőbb  viszonyok  Alföldünkön,  Tiszán  túl  az  utazásra, 
mint  mikor  még  a  Tiszát  is  oly  jég-pánczél  borítja,  hogy  szekere- 
ket, lovakat  bír  meg?  Annál  tartósabban  be  voltak  fagyva  a 
kisebb  folyók,  a  tavak  és  mocsárok.  —  Jövet  Tököly  a  Tiszán 
már  nem  jegén  kél  által,  a  szolnoki  hidra  kénytelen  keríílni.  De 
a  »Balkány«  mocsár  jéghátán  ló  és  szekér  járhat.  A  folyók,  mikor 
nincsenek  befagyva,  nem  csak  azért  akadályai  a  szárazi  uta- 
zásnak, mivel  az  átkelés  meglassítja  a  haladást,  hanem  mivel 
kisebb-nagyobb  kerülőket  kell  tenni  a  révek  vagy  hidak  fölkere- 
sésére. A  mocsárokat  pedig  tisztes  távolokban  szeretik  kerülgetni 
a  nem  mérnök  lineázta  utak. 

Azt  gondolom,  hogy  régi  időkben,  bármennyire  száraz  nyári 
hónapokban  a  Tiszán  túli  vidéken  az  utas  sokkal  több  kerülőt 
tett,  mint  téli  fagyok  idején,  —  s  igy  Tököly  fentebbi  napi  utjai 
ama  vidékre  nézve,  légbeli  távolságot  véve,  jóval  rövidebbek  let- 
tek volna,  ugyanannyi  fáradságra.  Mentül  régebbi  időbe  megyünk 
vissza,  a  folyók  ártere  annál  nagyobb  s  mocsár  birodalma  annál 
terjedelmesebb,  s  igy  a  bármely  irányba  törekvő  utazónak  annál 
nagyobb  kerülőket  kellett  tennie.  Azért  napi  útja  egyenes  légvo- 
nalban annál  rövidebb.  De  ezen  irányok  közt  is  tetemes  különb- 
ség volt.  Ha  nagyjából  kelet-nyugati  irányban  akart  utazni  valaki, 
az  sokkal  könnyebben  eshetett,  mintha  éjszak-déli,  vagy  dél-éj- 
szaki  irányban  akart  egy  kitűzött  ponthoz  jutni.  Például  könnyebb 
volt  Zarándból  Hódmező- Vásárhelyre  menni,  mint  innen  vagy 
Makóról  Karczag  felé.  Mert  a  Tiszántúli  folyók  nagyjából  kelet- 
ről nyugatra  folynak,  s  víz  választó  dombhátaikon  az  út  is  könnyeb- 
ben vonul  hosszában.  Ellenben  éjszaknak  tartva,  a  sok  folyón  és 
árterén  keresztben  kellett  volna  éjszak  felé  haladni.  Lehetetlen- 
ség lesz  vala  egy  utasnak  ott  csak  nagyjából  is  következetes 
éjszaki  irányt  tartani.  —  Csak  nyugati  és  keleti  nagy  kerülőkkel 
mintegy  lavírozva  lehetett  előrehatolni. 

Mindez  a  Tiszán  túli  vidékre  nézve  áll,  mig  a  Duna  és 
Tisza  köze,  melynek  nagy  részét  mellék-folyók  nem  szelik,  min- 
den időben  könnyebben  volt  járható. 

De  különben  is  a  csinálatlan   út,  vagyis  az,  melyet  az  uta- 


f/^íí3íAllíra  ? 


sok  BzemiDÍTt't  '^  v'ftpk,  inmdig  kanyargósabb  az  országutnúl, 
úgy,  h^gy  a  rj.-  .  igbím  Priscus  nem  kevesebb  kanyargással 
utaxhatotty  miut  a  hegyek  közt,  bol  csinált  utón  járt.  Továbbá 
ax  űt  folytonos  puha  s  olykor  süppedékes  voIUt,  csaknem  oly 
B^  -^-^ '  Tniüt  a  hegyi  kemény  utón  az  olykori  hágók.  Annálfogva 
s  -  menny iségében  itt  az  lesz  a  maximum,  a  mi  a  Prkcus 

megbaiározta    vonalban  a  minimum  volt :   5  mértföld  napjában. 

Nyertünk  roloa  tehát  egy  középszerű  mértéket,  de  a  mely 
uelkül  Priííeu!*  Kbetort  egyáltalában  nem  kísérhetmik. 

A  vállalat  még  igy  ia  ^zerlolött  kalandos  lehet^  ha  más 
iiIxaiTalókkal  »  kalauy.r)kkal  nem  látjuk  el  magunkatv 

Kgjik  ily  ntravalúami  Tezetonk,  Priscus  helyes  niegurtéso. 
A  eacoreg  leghitelesebb  és  becsesebb  mindazok  közt,  melyeket 
Attiláról  irtaL  De  csak  má^od  kézből^  megcsonkítva  s  úgy  lát- 
szik elforgatva  jutott  hozzánk  a  X.  században  élt  Constantinus 
F^'""*'"*q'ennétíndejébul,  kinek  parancsából  valamelyik  iródiákja 
k.  .  eiccerptát  csinált  belőle.  Ha  ezt  világosan  a  czim  is 

meg  uetn  mondaná,  msiga  a  szöveg  elárulná,  hogy  nem  úgy  fek- 
ssik  az  előttünk,  a  mint  Priscus  megírta*  Mert  egyes  részletek, 
mint  Attila  udvarának,  lakomájának  leírása,  nemcsak  hogy  azon 
korban  ritka  szemlélő  hajlamra  és  képességre  mutatnak,  hanem 
m  leírás  lm  elbeszélés  a  mellettj  hogy  az  élet  eleven  benyomását 
lflkrd:£i  vissza,  kapcsolatos,  indokolt,  s  logicai  nyomokon  jár.  A 
hellén  irók  azon  becses  törekvése  látszik  meg  rajta,  hogy  semmit 
fe  hiLgyjun  homályban 

De  épen  a  helyi  és  i"ökh*ajzi  momentumok  oly  hiányosan, 
Hzabatoa^ág  g  mondhatnám  logica  nélkül  vannak  nem  előadva, 
Itanem  odavetve,  hogy  ez  csak  a  más  bűne  lehet,  nem  a  Priscusé, 

Nem  könnyű  feladat  a  kritikának  eligazodnia  rajta.  Pris- 
ca»  a  leghitelesebb  irók  közé  tartozik.  Meg  volt  benne  a  jóakarat 
Arra.  hogy  jól  lásson,  s  a  képesség  ie,  Miudenben,  a  miben 
más  régi  irók  ellenkeznek  Priscussal,  határozottan  Priscusnak 
Icell  ig'Azat  adni.  Szavai,  sőt  betűi  is  becsesek.  Egészen  bizonyos 

ar  '      ^1.  hogy  a  hun  királyt  a  hun  nem  Etelének  nevezte, 

U  M^'  nom  Budának.  Semmiféle  későbbi  mende-mouda 

nem  nyom  semmit  Priscus  ellenében.  —  De  ugyanaz  az  író,  kinek 
nundea  sora  és  betűje  oly  nyomatékos,  fájdalom,  még  sem  min- 


"lATTif 


«f&aiúíÉ 


10  HOL  VOI/r  ATTILA 

deuben  követhető  szó  és  betű  szerint,  —  a  ránk  maradt  szöveg 
nem  is  másolat,  csak  kivonat  levén. 

Azt  gondolom,  a  kritika  itt  akkor  jár  a  helyes  utón,  ha  a 
következő  szabályokat  tartja  szem  előtt:  1.  Egyes  egész  tételekot, 
szavakat,  számokat  elfogad  a  leghitelesebb  kiadás  szerint,  —  de 
nem  fogadja  el  viivden  részben  a  fogalmazást,  úgy,  a  mint  ránk 
maradt.  Es  ezt  nem  fogadja  el  akkor,  midőn  az  előadás  homá- 
lyos, 8  a  jó  styl  megbicsaklik.  Ez  Priscus  írói  jellemétől  idegen 
vonás,  s  nyilván  a  compilator  hanyagsága.  2.  Ha  minden  jóhi- 
szemű kútfőnél  valaminek  elhallgatása  is  gyakran  használható 
történelmi  argumentumnak,  —  Priscus  kivonatára  ez  föld- 
rajzi tárgyakban  nem  alkalmazható;  mert  nem  tudhatjuk, 
hogy  nem  beszélt-e  ő  körülményesen  arról,  a  minek  a  ránk  ma- 
radt kivonatos  szövegben  nyoma  sincs,  vagy  hn  van  nyoma,  az 
igen  hiányos.  A  minek  nyoma  sincs,  arról  nem  okoskodhatunk ; 
csak  arról,  a  minek  nyoma  van.  S  itt  is  azt  kell  tennünk,  hogy 
valahányszor  Priscusban  szabatosság,  idő  és  helybeli  pontos  meg- 
határozás nélküli  mondatokat  találunk,  —  szintén  a  kivouatké- 
szítő  hanyagságának  tulajdonítsuk. 

Különben  a  kivonat  készítő  bizonyos  systhema  szerint  lát- 
szik eljárni.  Ha  kivonatot  akart  készíteni,  ki  kellett  hagyogatnia 
az  eredetiből.  Fölvette  jó  bőven,  a  mi  a  szereplő  egyének  közti 
érintkezést,  beszélgetéseket  tárgyjízza.  s  kihagyta,  a  mi  a  külső 
természeti  viszonyokra  tartozott.  A  kivonat  kitűnő  azon  részek- 
ben, mik  emberekre  vonatkoznak ;  do  majdn(»m  kritika  alatt  áll 
mindabban,  a  mi  a  geographiát  és  topographiát  illeti.  Ebben 
nemcsak  í>breviter«,  hanem  >conliise«  beszélteti  ugyanazt  a  Pris- 
cust,  ki  az  élet  drámai  küzdelmeinek  rajzában  elég  bőbeszédű, 
világos  8  mondhatnám  művész.  Csak  épen  nyomofcaf  találunk  arra 
nézve,  hogy  Priscus  eredeti  szövegében  volt  szó  a  vidékekről, 
folyókról  és  az  átutazott  egyes  pontokról  is.  Es  ezeket  aligha 
nem  kötelessége  szerint  tette  a  compilator.  Feladata  nem  gcogra- 
phiai,  hanem  diplomatiai  volt :  utóbbiban  másoló.  S  mint  másoló 
jeles,  a  mint  rövidítő  szerencsétlen. 

Do  itt  az  idő  az  indulásra,  ennyi  készülődés  után! 

S  kezdjük  mindjárt  a  Dunánál  az  utat. 


FÖ8'/ÁLLÁ8A?  11 

II. 

Az  első  szállás. 

Eu  iiem  látom  alaposan  kétségbevonhatónak  azt,  hogy 
K.  u.  448-bau,  a  keleti  császár  követsége  a  hun  fejedelemhez  utaz- 
ván, a  Morava  torkolatához  nagyon  közel  kelt  által  a  Duna  bal- 
partjára.  Mert  bizonyos  az,  hogy  nem  Belgrád  táján,  haneni 
Szendrönél  volt  a  hun  birodalomnak  a  keleti  római  birodalomba 
vezető  kapuja.  Bizonyos  pedig  épen  Priscusból,  ki  azt  mondja, 
hogy  Margum  volt  kijelölve  az  előbbi  években  állandó  vásár- 
helynek a  hunok  és  rómaiak  közt.  Már  pedig  a  mai  Morava,  s  az 
akkori  Margus  folyó  torkolatánál  feküdt  a  hajdani  Margum 
város,  a  mai  Szendrő  táján.  Ezzel  szemben  a  balparton  állott  a 
Constantius  nevű  erősség.  Attila  ezt  sok  más  ezen  tájon  feküdt 
várral  Niszszáig  lerontotta,  hogy  nyitva  legyen  minden  felé  a 
támadás  útja  számára.  De  révnek  rév  maradt  Margum  kétségkivül, 
s  ha  valahol,  itt  volt  összegytijtve  az  a  temérdek  sok  ladik,  mely 
egész  sereg  átszállítására  látszott  szánva  lenni.  Hiszen  a  leg- 
egv'enesebb  út  épen  a  Morava  mentén  vezetett  és  vezet  Magyar- 
országból Konstantinápoly  felé.  —  Margum  nem  ok  nélkül  volt 
választva  főérintkezési  pontnak  a  hun  és  római  birtok  közt.  — 
Semmi  más  combiuatio  mellett  az  átkelési  pontra  nézve  ily  nyo- 
matékos érvet  nem  lehet  fölhozni. 

Pedig  van  még  egy  érv,  mi  azt  is  magyarázza,  miért  tetszett 
Attilának  jobban  a  Duna  ezen  pontja  a  többinél.  S  ez  az,  hogy 
itt  a  balparton  nem  terjedelmes  mocsárok,  hanem  egy  homo- 
kos fensík  terül  el,  mi  megkönnyítette  a  révhez  való  hozzá- 
férhetést. 

Egy  darab  római  sáncz  is  jelöli  itt,  a  Dunának  azon  félkörű 
délre  hajlásánál  azon  tér  fontosságát^  mely  Pancsova  és  Palánka 
közt  terül  el. 

A  szendrei  sziget  mai  alsó  csúcsával  szemben  fekszik  Kubin 
az  ó-magyar  Kéve  falu.  Ennek  táján  tehették  ki  Priscust  a  bal- 
partra  a  hun   révészek,*)  Ha  a  révtől  (a  sziget  alsó  csúcsától)  a 


*j  Mindjárt  világos,    hogy   Priscus  szövegének    cotnpilatora    mily 
felületes  minden  materialis  dolgokban.  Azt  állítja,  hogy  a  hiiu  hajó  mind 


12 


HOL  VOi;r  ATTILA 


iriíii  utat  követve,  KubiuOD  át,  egy  jó  tcrképen  két  inértfüldet 
merek  ki,  Gaja  mai  falu  tájához  érek. »}  Ügy  látszik,  csaknem 
idáig  ért  Maximinua  fökövet  és  kísérete^  melybeo  Priscus  is  sze- 
repel. 

Az  5  szavai  ezek:  j? Miután  az  Isztereu  átkeltünk  s  a  bar- 
bárokkal (a  kisérü  huo  követekkel)  mintegy  70  stádiumot  balad- 
tuok,  egy  térségen  megállitottakj  hogy  várakozzunk,  mig  Edekon 
Attilának  jelentést  teszee  érkezéí^ünkröL  Jseliány  barbár  még 
velünk  maradt,  kik  vezetöukíll  voltak  szolgálandók.<i^) 

Az  a  soknak  látszó  70  stádium  csak  1  és  ^,4  geographiai 
vagyis  céraet  mértföldet  tesz,  s  igy  Gája  faluig  sem  viszen  el, 
mely,  mint  mondám,  két  mértföldnyire  van  a  szendr^i  révtuk^} 
Ha  vesszük  a  Dunán  való  átkelés  késedelmeit  s  a  fentebbi  mért- 
földszámot, mely  egymagában  is  egyharmad  uapi  járás  volt, 
azt  kell  föltennilnk,  hogy  dél  tájban  lehetett,  midőn  Príscuséknak 
meg  kellett  telepedoiök  Gája  tájékán,  a  ott  vesztegelniük  további 
rendelkezésig. 

Miért  kellett  előre  sietnie  Edekon  hűn  főembernek  Attilá- 
hoz, azt  Priscus  e  helyen  nem  mondja  ugyan,  de  világos  késubbi 
helyeibuL  A  hnn  főember  azért  ment,  hogy  ajánlja  a  követséget, 
vagy  legalább  armak  egy  nevezetes  tagját,  Vigilt  Attila  kegyeibe. 
Edekon  volt  az,  ki  Konstantinápolyban  szinleg  arra  vállalkozott 
volt,  hogy  ötven  font  aranyért  meg  fogja  gyilkolni  öt.  Most  előre 
sietett,  hogy  elbeszélje  magának  Attilának  ezen  kellemes  újsá- 
got, s  hiven  figyelmeztesse,  hogy  a  követség  tagjai  közftl  egyedid 
Vigil  a  cselszövő.  —  Se  Maximinus,  se  Priscus  ekkor  nem 
ludtákj  miért  kellett  Edekonnak  előre  mennie  s  nekik  vára- 
kozniuk. 

Priscus    közvetlenül   föntebbi   szavai   ntán  így   folytatja: 


c8upR  Idlekvesztü  ediíny :  egy  fatörzsből  teknő  módjára  kivájva*  Ilyene- 
ken hogy  lehetett  n  kövctae'g  lovait,  melyek  nem  cseke'ly  podgyászazal 
voltak  terhtílve,  íUszállítni  —  a  Dniián  —  a  felyíliigoeíhlssal  adús  ma- 
rad. —  Yalíimi  komp-felét  alkahjiafiint  a  tiitiijok  lielytíttesítottek. 

^)  Hasznáh»m  a  Tábórkar  kiadta  11  gy nevezett  ^pSpeeiftlcurtet-t. 

*)  Priöci  Hie torul,  Corpus  8críptönim  Hi^toríai^  Byzaiitiiiae,  Nie- 
buLr  féle  bonni  (1829,)  kiadáe,  I.  k.  173.  1. 

^)  40  etadiuin  egy  n^met  mt  (Forbigor  L  551.  L) 


■ 


y6B7MAÁnx  ? 


13 


•Em< 


1/.  átkel«-'S    riapjLín)  mikor   épen  vacsoráluük. 


fdenk  i  inbogánt  hallunk.  Két  scvtba  érkezett  hozzánk, 

I  azott  rcüdelettel,  moujtínk  Attihihoz.  Meghívtuk,  hogy  előbb  vacso- 
r^báuak  velünk.  Ük  leszálltak  lovaikról^  veliiük  vacsoráltak  s 
másnap  ok  voltak  kalauzaink  S  ezen  nap  közel  kilencz  órakor 
f^rkezlüuk    Attila   itteni  satt.r-táborához,    —    levAn   neki    ilyen 

A  fentebbi  Hzavakbc»l  nz  út  nag^s.'tgát  oieglehetus  vilúgosau 
meg  lehet  határozni;  — ^  de  nincs  megmondva,  sut  jelezve  sem, 
egy  lényeges  dolog,  az  iráoy :  hogy  éjszakra,  keletre  vagy  nyu- 
I  ^tra  kelleit-e  tartani  ? 

De   azt   gondolom .  a    helyi    viszonyok   ístmeretéböl    nem 
jliajas    eligazodnunk.    Mint   említettem^  a  Morava   torkolatával 
rstembeD,  a  Duna  balpartján   egy  homokos   fennsík  terűi  el,  ma 
mintegy  7  nígyítzög  mt'rtí'Öldnyire,*) 

Mintegy  közepén  szelik  a  római  sáuczok,  kiindulva  Kubinból, 
Is  ^sxaknak  tartva  Deliblatig.  Onnan  éjszakuyugatra  Alibunár 
llldjrségig  a  sánczok  a  homok ter illetnek  inkább  nyugati  szélein 
|hűirií<loak  eh*)  —  Azonban  a  hun  király  a  maga  akár  állandó, 
ideiglen  való  láburát  nem  iltötte  fel  se  homoksivatagba, 
6Z  vizű  és  levegőjű  mocsárok  szélén,  —  hanem  oda,  a  hol 
ffrie  ritei  kap  ember,  ló  és  szarvasmarha*  Ilyen  pedig  ezen  a 
iTidékeo  a  Karas,  síigy  Krassó  hegyi  folyó  melléke,  mely  a  nevezett 
llnaniak  fennsíkot  kelet  felöl  rámázza  be,  hogy  Palánkáuál  szakad- 
a  Dunába,  Ezen  folyó  vonala  mintegy  2  —  3  mértíoldre  esik 
[Qájától;  hová  a  követséget  az  elsíí  nap  letelepítettük.  Ezt  a 
SzendrÖtól  <jjKz:ik-keleti  irányban  levő  pontot  is  azért  választot- 
Itam,  mert  Attila  táborhelyét  egy  valamirevaló  folyó,  a  Krassó 
jinellé  kellett  inkább  tennem,  mint  bárhová  ezen  a  vidéken,  — 
|tehát  az  iránynak  nagyábnl  éjszak-keletinek  kellett  lenni. 

Tudván*  nv  rv..    L.ii   tartani,  most  lássuk  a  távolságot   A 


hEateti  bmK»ku<  íui  uliituck,niclvi't  uszerbL^k  Bielo*lk'r<l<>iiíÜ£  Dcv*v- 

ti^k,  tff^í    bAtára  u  I»in>a,    <íjíí/uki  iiatHr;t   dZ  Alibunári  mocsiimk.  Poütu- 

f5Xt!ü    fiiluk    Bstegelvexik:    Gi*thaiacx^    PiirU,    Ulma,    NikoHncz, 

A.«^   .,  L.Jrii^  Ujfiilu,  Dollova,    Balványistye^  s  a  Dmia,  (Huufalvy  Jáuos 

a  »Mji^«r  Birodalotnt  tcrmd«9i«^tt   viezoiiyniunk  leirásH,   II L  k.  45ö,  L) 

*t  A  tábrtrkar  uevexett  sjHreíalii)  tifrk^iM>i», 


1 4  HOL  VOLT  ATTILA 

föntebbi  idézetben  azt  mondja  többek  közt  Priscus,  hogy  csak- 
nem 9  óra  volt,  mikor  a  Dunán  való  átkelés  másodnapján 
Attila  táborába  érkeztek.  Ez,  nyári  napon  annyit  tesz,  mint 
délután  3  és  4  óra  közt,  a  mi  mai  óránk  szerint.*)  Ebből  az 
látszik,  hogy  közel  egy  egész  napi  járó  föld  volt  Priscusék  má- 
sodnapi útja,  azaz  körülbelöl  legalább  is  5  mértföldnyi.  De  vegyük 
először  ne  a  másodnapi,  hanem  az  első  napi  följegyzést.  Az  első 
nap  ezek  mennek  véghez:  1.  a  követség  átkel  a  Dunán ;  2.  halad 
körülbelöl  egy  harmad  napi  járó  földet,  —  s  ezzel  dél  lehetett, 
midőn  a  veszteglő  ponton  megállapodott.  3.  Edekonnak  Attila 
főhadiszállására  kellett  eljutnia  s  ezen  mindég  nagyon  elfoglalt 
fejedelemmel  beszélnie,  nagyon  fontos  dologról,  s  elexpediálni  kót 
lovas  embert.  4.  Ezen  két  lovasnak  viszsza  kellett  érkeznie  Pris- 
cusékhoz,  mielőtt  még  beesteledett  s  tán  a  nap  is  lement  volna.  2) 

Ezen  két  utóbbi  pont  alatti  dolgoknak  mintegy  6  óra  alatt 
kellett  megtörténniök.  Edekon  oda  utazására  mintegy  3  óra, 
s  a  két  lovas  ember  Priscusékhoz  érkezésére  ismét  vagy  3  óra 
esik.  Az  érkezők  hangos  lódobogásából  értjük,  hogy  nem  lépés- 
ben jártak.  Trappban  egy  mérföld  egy  óra.  Tehát  Priscusék 
legfeljebb  3  mértföldnyire  lehettek  az  első  nap  estvéjén  Attila 
szállásától. 

Hogy  ha  csakugyan  nincs  benne  leirási  hiba,  (a  mit  fentebb 
magunknak  adott  szabályok  szerint  föltennünk  nem  szabad),  hogy 
másnap  csak  délután  3 — 4  óra  közt  érték  czélhoz  a  követek,  — 
okához  is  hozzávethetünk.  Hogy  a  követek  a  Krassó  folyóhoz 
jussanak,  két  út  közt  választhattak.  Az  egyik  a  mai  főut^  mely 
akkor  is  practicabilisabb  lehetett,  s  mely  Gájától  nyugatnak 
megy  és  a  Duna   mentét  nagyából  követve,   Dubováczon  keresz- 


*)  Görög  Js  római  unpfeljöttcítöl  naplementig  számította  az  órá- 
kat. Napej  egyenlőség  alkalmával  reggd  G-tól  este  G-ig,  a  római  12  óra 
oly  hosszú  volt,  mint  a  mienk.  Ekkor  a  római  0  óra  a  mi  délutáni  3 
óránknak  felelt  meg.  Leghosszabb  nap  idején  (a  mi  széle.^^ségi  fokaink 
alatt)  reggel  4-töl  este  8-ig  a  római  óra  hosszabb  volt^  s  ekkor  a  római 
í)  óra  =  d.  !i.  4  óra. 

-)  A  lovasok  érkezése  ideje  uiiffi  tÍHyt]V  oif'íccr  annyit  tesz,  mint 
késő  délután  vagy  este/t-M  Szabó  Károly  is,  (Uj  Magy.  Muz.  1850  — 
1851.  554.  1.)  testve  feléc-nek  fordítja. 


FÓSZÁLLÁSA?  15 

tül  tart  O-Palánka  felé;  a  Krassó  torkolatánál  meghajolva, 
éjszak  nyugati  irányba  megy  Gajtaszolon  át  Grebenáczig.  Eme 
jobb  utón,  mely  a  homokterület  széleit  nyesi,  a  távolság  Gáján 
felülről  egy  negyed  mértföldet  véve  hozzá,  több,  mint  4  mértföld 
—  a  kisebb  útkanyarulatokkal  5  vehető.  Tehát  egy  tisztes- 
séges napi  járó  föld.  Gyalog  mintegy  8  óra  lenne  pihenés 
nélkül. 

A  másik  út  Grebenáczhoz  sokkal  rövidebb.  Vezet  ez  éjszak- 
keletnek egyenesen  azon  homok- sivatagon  keresztül,  melyet 
>kincstári  homokc  pusztának  neveznek  (Aerarial  Sand-Praedium 
áll  a  térképen).  Itt  nem  véve  az  út  görbületeit,  a  Gája  táján 
meghatározott  ponttól  Grebenácz  egyenesben  2^/2  mértföld,  —  a 
kisebb  kanyarodásokkal  közel  3.  —  Itt  az  útnak  terhelt  álla- 
tokkal való  nehéz  volta  a  homokban  tehette  volna  egy  napi  járó 
földdé,  a  mi  különben  csak  fél  napi  lesz  vala.  De  aligha  itt  ment 
a  követség. 

Legvalószínűbb  az,  hogy  Edekon  és  a  könnyű  lovas  embe- 
rek a  homok-területet  torony  irányában  szelték  keresztül,  a 
mennyiben  a  buczkák  vonalai  engedték,  egy  pár  órára  nem  kell- 
vén  kimélniök  jó  lovaikat,  s  három  óra  alatt  meg  is  tették  a 
nehéz  utat,  mig  a  követség  a  hosszabb,  de  kényelmesebb  úton 
ballagott  a  szokott  lépésben  mindaddig,  mig  a  homokvidék  hatá- 
rán s  a  Krassó  partján  elérte  ennek  legnyugatibb  könyökét,  éjsza- 
kon a  többinél  magasabb  homok  dombokkal  —  szóval  a  mai 
Grebenácz  helység  táját.  Nem  mondom,  épen  a  pontot  is  eltalál- 
tam. Tehetjük  fél,  sőt  egy  egész  mf.-del  éjszakabbra,  Oresáczhoz 
a  táborhelyet. 

E  szerint  Attila  egyik  hadiszállását  megtaláltuk  volna. 
Mind  Priscus  szövege,  mind  a  körülmények,  mind  a  parancsoló 
természeti  viszonyok  összhangzása  Grebenácz  vidékén  mutatja 
ki  azt.  De  hogy  ismeretesebb  nevet  adjunk,  nevezzük  azt  Attila 
fejértemplomi  táborának.  Fejértemplom  közel  esvén  oda. 

Idevezet  a  fentebbieken  .kivűl  más  fontos  tekintet  is.  Attilát 
a  gazdag  legelökön,  ivó  vizén  kivűl  kétségkivűl  a  közlekedési 
vonalak  némely  bogjai  csábitották  egy-egy  helyen  való  megszál- 
lásra, --  szóval  a  kiválóan  hadi  szempontok. 

Már   pedig   az  a  vidék,  a  hová  Priscus  a  nélkül   vezetett 


íff  HOL  VOLT  ATTILA 

ffi^f^uif  hogy  további  utjának  m^^gbatározásábaii  fcáriLi  el«:l-rg-r* 
b)iiotbf!MJN^;m  W;tt  volfia,  ^;Iég  foDtos  pont 

Fírj/írfftinploTn  vídíkérol  elég  közelből  leheteti  szemmel 
UirUiUí  vagy  fenyegetni  a  Dunának  nemcsak  szendrei.  háLrm 
palánkai  rOvOi,  h/H  a  Temes  torkolatától  a  vaskapuig  valamennvi 
/it  járó  ját.  A  HZiirazi  köziek  edíísre  nézve  Fejértemplom  tájának 
iiyiláMa  van  a  KrasHÓ  és  az  ezéhoz  közel  torkolatu  Xéra  vol- 
g)piii  ál.  a  VaHkapu  hegyei  közé.  utóbbi  völgyön  az  út  Mehadiá- 
lio/  N  onnan  réHzini  a  Dunához,  részint  Karánsebes  felé  Erdélybe 
vn/«*l«^tt.  KJN/akon  Versecz  felé  Aradnak^s  onnan  vagy  Erdélybe 
vagy  Hz<ígí'<l  felé  nyilt  az  út.  —  Ezen  környék  hadi  fontosságára 
né/vn  nem  kevéH  bizonyító  erejűek  az  ottani  római  sánczok*.  me- 
lyek ni^li  ('gy  darabja,  Oresácznál  üti  fel  magát. 

Végrí!  megjegyzendő,  hogy  a  tér,  a  hol  Attila  hadi  szállá- 
Hániik  hátnii  emelkedtek,  nem  az  a  tökéletes  egyenes  sík  volt.  a 
niin/í  a  Hánnág  nagy-becskereki  vidéke.  Mert  Priscusék  egy 
dombon  nkarnak  megtelepedni;  de  a  hunok  eltiltják:  mert  maga 
a  hun  király  Hátra  is  a  síkon  állott.  —  Érdekes  hun  szokás,  hogy 
a  ImiI  domb  van  íh,  a  fővezér  nem  azon  foglal  állást.  Milyen 
liiiele  leltei  ennél  fogva  a  traditióknak  és  mondáknak,  midőn 
íizt  írj/ik,  hogy  a  mai  felső-olaszországi  Udine  dombját,  melyen  a 
vároH  feknzik,  a  hun  király  azért  hordatta  össze  mesterségesen, 
liogy  főhadi  szállásának  a  síkon  meg  legyen  szokott  domináló 
álláKa! 


III. 
lltban  eső  folyamok. 

Kgy  eredményre  jutottunk  volna  tehát,  az  eddig  terjedő 
uibfin. 

Azonban  a  tovább  haladásra  nézve  is  sokat  ér  egy  elég 
biztosan  meghatározott  kiindí*lási  pont.  Azt  a  körülményt,  hogy 
az  előttem  értekezők  oly  kevés .  fontosságot  tuldajdonítottak 
Attila  ezen  egyik  főhadiszállásának,  onnan  magyarázom,  hogy 
némileg  praeoccupálta  őket  a  másikhoz  való  elvezetés  útja. 

J)e  mi,  kiknek  egyelőre  mindegy,  akárhová  vezet  Priscus, 
cnakhogy   a   Hzöveg   a   dolgok   és  viszonyok  természetével   har- 


pAfixAMAsA  ? 


17 


>üiában  álljon,  miodig  a  I(-gk5Helebb  esf^  lépísre  ij(''zziínk  jól 
Ubuuk  ahly  ueliogy  mc^rsze  kaiulikálváu^  ineglábolhatlan  mocsá- 
rok kOxé  JQsauuk«  a  mi  nűnd  a  szöveg  ingováujain,  mind  a  Bán- 
nfiL  n    kaunyeu    megeslictik.    A   követí^eg  lovai  Attila 

liii'  rmpig  jül  kipilienhették  magukat;  míg  föemberei- 

tiek  aligha  volt  nyugta  se  éjjel,  se  uajípaL 

Attila  a  keleti  császár  követségtni,  melynek  megbízatása 
orgyilkoHi  s7/iíub''kot  involvált,  ravaí^z  módon  állt  hos^ut.  A  niH- 
kölj  líogy  elárulná  a  titok  tudását,  —  különbféle  lelki  gyötrödé- 
Sf^knuk  Usnzi  ki  fiket  Rendkirül  nehezen  jutnak  kihal Igatá^boZ;  s 
ükkor  ax  eUo  tidtözlés  után  szitkokkal  halmozta  el  Vigilt,  a 
tolmácsot  l'tóbbit  viszszaküldi  Konstantinápolyba  alkudozási 
&rfigyek  alatt;  de  valóban  azért,  bogy  meghozván  Edekon  szá- 
mára a«  0rg}ilkoiii  bérben  igért  ötveD  font  aranyat,  tárgyi  bizo- 
ojiték  legyen  kezénél  a  császár  perfidiájáról,  —  Ily  zaklatások 
otán  indul  továbbá  útjára  Maximin  követ  és  társai  Vigil  nélkül, 
tuiutáij  két  egész  veszteglő  napot  töltöttek  Attila  ama  szállásán* 
A  lelki  hangulat,  melyben  a  tünödö  követség  volt,  nem  tudván 
m'\     *  a  korábbi  években  elég  ndvai'ias  hun  király  szokatlan 

dü:  ,  iüileg  magyarázhatná,  hogy  az  uti  rajzra  vonatkozó 
ré«zleU«k  ogyszerre  oly  zavarosak.  De  sokkal  valószinübb,  hogy 
a  kivonat  készitfije  volt  igen  is  csendes,  azaz  álmos  lelkiállapot- 
kan. Az  illető  hely,  mely  a  tovább  utazásra  vo  mit  kőzik  s  mely- 
nek tudtommal  biteleszégélien  egy  eludömsem  kételkedett, így  szól: 

» Vigil  elmentével  (Konstantinápolyba)  még  egy  nap  mu- 
hi^ ÍAtlÜa  szállá8án\  másnap  északi  tájak  felé  indtil- 
in:  in  egy  darabig  a  barbárral  együtt  haladtunk*  egyszer 
Cíttik  iiiá,'*  útra  térítettek  scylha  kalauzaink,  minthog)-  Attila  egy 
faluban  volt  lakodalmát  tartandó  egj  Eszkám  uevÜ  leánynyal, 
l>ár  már  ííok  neje  volt,   scytha  szokás  szerint    Innen  síkságon 

vezetett  az  út , Sok  hajókázható 

foIy/>ni  bukkantunk.  Ezek  közül  a  Duna  után  legnagy<jbbak  a 
Drékon  nevű,  a  Tiga«  és  a  Typbésas,  Részint  faderékba  vájt 
UdikokuQ  keltünk  által  rajtok,  melyeket  a  folyó  melléki  lakosok 
ftzoktak  használni,  részint  összfítákolt  kom  púkon,  melyeket  a 
/  t ti f tiltunk  s  melyekrt  a  hnrhárvk  szekerekben 
gukkal  és  a  vizenyős  helyekre  visznek.  A  íiilukbül 
8aEere2tí*k  be  azámunkra  az  élelmet,  búza  gyanánt  k'úh»t  bor 
^         .  .    -.,f^^/^  _  ^gy  liivják  a  lakósok;  a  bennünket  kisérö  szol- 

t«í*L  X  füzí^t.  2 


Ai 


i£^ 


18  HOL  VOLT  ATTILA 

gák  pedig  kölest  hoztak  magokkal,  italt  árpából  készitve,  melyet 

a  barbárok  hámnak   neveznek 

Hoszszú  utat  téve  s  már  estenden  egy  tÓDál  ütöttük  föl  sátrunkat, 
melynek  vize  ihat6«  sat. 

Az  első  pontozatnál  (nincs  kitéve  a  szövegben)  megsza- 
kad a  részletes  elbeszélés  fonala.  Még  a  pontozat  előtti  mon- 
dat az  első  nap  dátumát  viseli.  A  pontok  egész  sorok  s  tán  lapok 
hiányát  jelölik.  Itt  kellene  elmondva  lenni,  hol  háltak  meg  aznap, 
mikor  Attilától  elváltak,  mi  a  Duna  vonalától  mintegy  kétnapi 
járó  földet  jelölt  volna.  Nincs  szó  se  harmadik,  se  negyedik  sat. 
napi  járó  földről.  Csak  az  van  mondva,  sík  földön  haladtak  s  sok 
folyón  keltek  át,  melyek  közül  az  említésre  méltók  meg  vannak 
nevezve.  A  második  pontozatig  tartanak  az  uti  vázlat  átalánossá- 
gai.  Nyilván  több  napig  tart,  míg  oly  sok  folyón  kél  át  a  társaság. 
Sőt  csaknem  bizonyos,  hogy  a  folyók  egyszermind  napi  állomáso- 
katjelölnek. Utasaink,  mint  hátrább  is  látni  fogjuk,  faluk  mel- 
lett szállanak  meg,  hol  iható  vizet  bőven  találnak.  A  Bánság 
akkori  nagyon  mocsáros  területén  álló  vizben  nem  volt  fogyat- 
kozás, de  ívó  vizet  nem  minden  lépten  lehetett  találni.  Isszák  ott 
még  a  Bégának,  nyáron  théányi  meleg  és  fekete  homoktól  zava- 
ros vizét  is  s  jónak  tartják.  A  folyók  adták  legtöbbnyire  a  fris  ivó 
vizet,  ezek  mentén  voltak  leginkább  az  akkor  kétsógkivül  gyér 
faluk,  —  s  épen  a  réveket  jelölték  meg.  Nemcsak  a  réveket, 
hanem  a  szárazi  út  egyes  szakaszait  is.  Épen  az  tehette  hosz- 
szabbá^  egyenetlenebbé  a  menetet,  mint  a  mérnökileg  vezetett 
országutakon,  hogy  az  út  betért  minden  faluba,  s  csak  ezek  ked- 
véért keletkezett,  —  míg  az  országutakon,  a  fontosabb  városok- 
nak telhető  kevés  kitéréssel,  egyenesen  szoktak  tartani.  Mik 
lehettek  a  nevezett  folyók  ? 

Itt  hiányzik  Priscus  értelmes  szabatossága.  Homályos  mind, 
a  mit  a  folyókról,  az  átkelésről  s  az  élelmezés  módjáról  össze- 
beszél. 

Azt  kérdem  először  is :  hány  hajókázható  folyója  van  a 
magyal' alföldnek?  Felelet:  a  Dunán  kivül  voltaképen  csak  a 
Tisza  volna  az.  Ha  korlátolt  értelembe  odavesszük  a  Marost  és 
Temest,  ez  volna  négy,  a  Dunát  is  hozzászámítva. 

Most  már  akár  mit  mondjon  Priscus  compilatora,  van  ke- 


(i^üzALtiaA  ? 


le 


íiuuku- "  ^^'^  rros  íiucumentiun,  maga  a  kt/zzeiíu^uíiiu  leiinrö/et, 
melj    r  li    auctoritás,   miut  ö,  —  A  compilátor  pedig  azt 

moadja,  hogj  a  nevezett  területen  ^fiok«  a  hajókázható  folyó  s  ezek 
tf  lu'tnt  előszámlál   négyet,  hozzávéve  a  Dunát  is* 

E  .c.^t*^.  **c.*.v >ak  négynél  kell  többnek  lennie,  hanem  ölnél- 
bütiiál  is.  Mert  init  mondanánk  az  ilyen  párbeszédre :  >Hány 
gyenneked  van  ?<  Felelet :  sok,  kik  közt  legnagijohh :  Pista,  Jancsi, 
GyíVrgy  é>s  Víivr,  iHát  a  legkisebbek?^  —  Felelet:  Az  egy  Pál 

Nem  furci^a  beszéd  ez?   Hogy  furcsa  ne  legyen,   legalább 
íi  bt'ted-nyolczad  magokkal  kellene  knniök  a  fiuknak.  így  a  mi 
PrÍM'Uíiutíknak  Í8  7—8  hajókázható  folyón  kellene  átutaznia,  nem- 
csak a  Maroson^  hanem  a  Koroson,  Berettyón,  Szamoson,  Tiszán 
mindeniket  hajókázhatónak  téve  meg),   hogy  a  >sok«    kiteljék. 
De  minthogy  ez  egyátalában  ki  nem   telik  (a  mértföldszám 
1  engedné  megj  mint  látni  fogjuk),  megmarad  az  igen  furcsa 
be^zéfluekf  a  mit  a  compilátor  ád  élőnkbe,  s  a  miben  Priscus  nem 
I^bet  büDÖs. 

A  kivopatban  használt  szavakat  vegyük  úgy^  mint  nyomalt 
azoh  i-;ralmaküak,  melyek  az  eredetiben  el  lehettek  külouözve. 
Láí^uk  *^^zen  nyomokat.  Szól  a  kivonat:  1.  sok  folyóról,  2.  hajó- 
kiichnt^  nagy  folyókról,  3.  olyanokról,  melyeken  Priscus  átkelt 

A  két  elsó  pont  tartozhatott  egy,  s  az  utolsó  más  egészen 
kü]dnbözu]»aragi*aphus,vagy  tétrl  ilá.  Az  első  két  pont  átalános- 
lágbau,  nem  az  út  egyes  részére,  hanem  az  egész  hun  birtokra 
eliQDndliatt4ir  hogy  folyó,  söt  átalán  v;z  van  ott  nagyon  bőven, 
és  hogy  ezek  közt  nem  egy  hajókázható  nagy  folyam  is. 

Az  utóbbiban  szól  az  útnak  a  Danától  számitott  bizonyos 
nagj  szakaszára,  elmondván,  hogy  ott  melyek  az  említésre  méltó 
folyók,  így  felfogva  és  előadva,  kútfőnk  geograpbiája  összeillett 
volna  tt  v:''  '  '  izoograplüájávaL  melytul  eltérnie  nem  szabad 
•íffi^  szemm  t,  ^i^  látni  és  hiven  előadni  tudó  tanúnak* 

[Mennél  rövidebben  szólt  volna  ezekről  Priscus  eredeti  szö- 
Tege,  annál  valószinftbb.  hogy  a  kivonat  közel  jár  vala  az  eredeti- 
Imx.  8  akkor  világosabb ;  de  mennél  bővebben  beszélt  a  vizekről, 
a  kivonat  csináló  annál  iükább  kötelességének  látja  compendi- 
sálni,  s  annál  inkább  betelt  rajta :  >brevis  esse  laboro,  obscu- 
rm  fio.^ 


m 


A 


íi 


20  HOL  VOLT  ATTILA 

A  mi  a  három  kérdéses  folyónevet  illeti,  a  Tipbisas  egy  a 
Tibiscussal,  vagy  jobban  Tiviscussal,  azt  elfogadhatjuk,  s  különnö- 
sön  Révész  kétséget  kizárólag  bebizonyitotta,  hogy  az  a  Temes. 
De  a  Tigast  csaknem  egyetértöleg  Tisasra  változtatták.  Én  ezt 
nem  látom  jogosultnak.  A  kiejtéstől  a  leirásig  az  sz  soha  sem 
változhatik  át  g  hanggá.  Epén  ily  joggal  mondhatnám,  hogy  az 
a  név  nem  egyéb,  mint  Bigas,  vagyis  a  mai  Béga !  Különben  is 
nem  valószinű,  hogy  Priscusék  előbb  mentek  volna  által  a  Tiszán 
mint  a  Temesen.  Ily  különböző  jellemű  és  irányú  folyókat  Pris- 
cus  össze  nem  zavarhatott. 

A  Tiszáról  szó  ezúttal  nem  lehet.  Micsoda  nagyobb  folyók 
azok,  melyeket  Priscusnak  mulhatlan  kellett  érintenie  ?  —  Ma 
igy  nevezik  őket :  Karas,  Berzáva  (a  régi  magyar  királyok  alatt 
Borzva)  és  Temes  —  így  a  Temes  kétségkivül  a  Tipbisas  levén, 
a  Drékon  és  Tigas  név  választhat  a  Karas  és  Borzva  közt. 

De  a  kettő  közt  is  eldönthetjük  a  pert. 

A  talányos  Drékon  folyamot  is  meghatározhatjuk,  több 
valószinüséggel,  mint  eddig  történt.  Mert  előfordul  az  némi  jelen- 
téktelen hangváltozattal  másutt  is  Priscusnál.  —  Azon  alkalom- 
mal, midőn  Priscus  visszatérte  után  egy  másik  ünnepélyesebb 
követség  megy  a  keleti  császártól  Attilához,  ezt  olvassuk  Pris- 
cusnál : 

»Anatolius  és  Nomus  követek  átkelvén  az  Iszteren,  a 
Drenkon  (jQtyxíov)  nevezetű  folyóig  hatoltak  Scythiába.  Attila 
ily  nevezetes  emberek  iránti  tiszteletből,  hogy  messzebb  ne  fárad- 
janak, azon  tájra  rendezte  velők  a  találkozást.**) 

A  hely  értelme  az,  hogy  a  követeknek  nem  messze,  csak 
a  Drenkonig  kellett  menniök,  hol  Attila  fogadta  őket.  Emlékez- 
zünk meg  arról,  hogy  a  Maximin-Priscus-féle  követség  is  közel 
találta  Attilát,  Fejértemplomnál  levő  állandó  táborában.  Ez 
pedig  feküdt  a  Karas  vize  mellett.  Talán  nem  is  fárasztotta  volna 
őket  még  hét  napi  útra,  ha  a  byzanti  udvar  cselszövénye  miatt 
meg  nem  akarja  hurczolni.  Hogy  egyik  követjelentésben  fa  Pris- 
cuséban),  JQÍjxov-nak,  a  másikban,  (Anatoliuséban),  úgy  van 
Írva,  mint  fentebb  láttuk,  az  könnyen  megfejthető  a  görög  ortho- 


»)  Corp.  Ser.  Hist.  Hyz.  I.  k.  213.  1. 


fuskAllá^a  *í 


21 


grA|)liiAh61,    melynek  kfudenie  kellett  az  idegen  hangzású  ik^ví  V 
papirosra  tételével 

A  Karasou  átment-e  Priscus,  az  mellékes  kérdés,  miutáu 
lia  liem  ment  is  ftt  rajta,  de  érintette,  s  emlitetleuűl  nem  hagy- 
Imito, 

A  Ürékoii  jobban  megállapított  folyónév,  —  ezeknél  fogva 
—  miot  igen  sok  más  ennél  nagyobb  a  régi  geographiában,  íme 
egy  gondosan  meghatározott  kÜDdülág,  min5t  szerintíinkj  Attila 
kisebb  táborhelyére  nézve  megállapitánk,  toviíbbi  utjának  ujabb 
bizton  kiindulásokat  ád  a  folyó  ne vekbcu!  —  Ha  a  Karaa  —  Dré- 
kim*  a  Tiphesas  =  Temes,  a  kettő  közt  folydogáló  Borzva  nem 
lehet  máa,  mint  a  szövegben  közbül  álló  Tigas!  —  A  Béga  nincs 
enilítTc;.  Ezt  talánaTemei^  egy  ágának  tartották*  A  középkorban 
m  Kis-Temesnek  hittak, 

A  mi  kivonatos  Príscusunké  mellett  épen  az  íüetö  folyókra 
o^^Éve,  egy  másik  szöveg- töredék  is  maradt  az  utókorra,  s  ez  a  VI. 
filifadban  élt  Jordanis  latin  iröé,  ki  megjegyzi,  hogy  Priscus 
mondja^  a  mit  a  folyókról  idéz*.)  O  a  folyamok  fentebbi  sorren- 
dét máskép  adja,  Mig  Priscusnál  a  sorreud  ez :  1.  Drékon,  2. 
Tigas.  3,  Tiphisas,  Nála  a  rend  ez:  2.  3.  1,  Azt  is  megcselekszi, 
IkOgj  m  Tígasból,  két  betűvé  téve  egyet,  Tisiá4  csinál  Sőt 
Aficivira  megy  a  szabad  travestálásban,  hogy  azt  mondja:  ezek 
óriilsi  folyók  (ingentia  tluminal) 

Van  hát  két  eltérő  szövegünk  a  folyókra  nézve,  melyek 
kOzül  a  latin,  a  Jordanisé,  maga  ingatja  meg  hitelét.  Nagyítása 
bitonyitjaj  hogy  se  tárgyi  ismerete  egyátalán  uem  volt  ebben  a 
dologban,  se  lelkiismerete  az  idézésben. 

Hogy  más  író  nem  szól  a  Drékonról  ésTigáróI,  ez  megfejt- 
bi/tOt  miután  átalában  oly  kevés  szó  van  a  régi  irodalomban  eme 
lidékekröl 

Tehát  utasaink  néhány  nap  alatt   átvergődtek  a  Temeseii 
ée  tán^folyóiu  a  hun  révészek   segítségével  S  a  mint  a   fenti 
if_  ..    j^  ^  pontozás  utáui  része  mutatja,   >estenden<   egy  txShoz 
k,  melynek  iható  vize  volt« 

E  szavak  is  bizonyítják  azt,  hogy  Pristuis  kivonata  igen 


•hIaiűii.  Cup.  21.  (Juruaiidesitek  m  ucvezik). 


22  HOL  VOLT  ATTILA 

sokat  kihagyott  az  eredetiből.  Mert  az  értelmes  elöadású  hellén 
író  nem  emel  ki  nagy  s^uszvétellel  oly  estvét,  melynek  reggeléről 
vagy  nappaláról  hallgat  az  irás.  A  másik,  a  mi  kitűnik,  az,  hogy 
utazóink  szerettek  oly  helyen  hálni  meg,  hol  iható  vizet  kapnak, 
—  még  pedig  az  nap  azért  kellett  emlitésre  méltóan,  tehát  szo- 
katlanul nagy  utat  tenniök,  hogy  ily  tanyához  érhessenek.  Az 
látszik  ebből,  hogy  már  kifogytak  azon  párhuzamos  irányú  folyó- 
vizek regiójából,  melyek  az  Erdély-bánsági  határ  hegyekből 
éjszak -nyugatra  tartva,  megannyian  Temesvár  hosszúsági  vonala 
táján  délnek  konyulnak  meg.  Már  Biliét  vagy  Lovrin  felé  lehet- 
tek, szóval  Temesvártól  nyugat-éjszakra. 

Ezen  állomásnál  volt  Bléda  feleségének  a  lakhelye  és  bir- 
toka. Itt  történik  a  követséggel,  hogy  még  az  érkezés  estvéjén  egy 
nagy  záporesővel  kerekedett  szélvihar  széttöri  az  úti  társaság 
sátorát,  sőt  holmiját  is  szertefújja,  kit  a  partra,  kit  a  tóba,  hogy 
másnap  dolgot  adott  kihalászni.  Innen  is,  valamint  abból,  hogy 
Bléda  nejének  ezüst  poharakat,  festett  bőröket,  keleti  gyümölcsö- 
ket adnak  ajándékba,  nyilván  való,  hogy  a  követség  a  sátor  sze- 
reken kivűl  is  nem  kis  málhával  utazott,  s  egy  egész  karaván  teher- 
hordó állat  lassitotta  haladását. 

IV. 

A  czél  és  irány  kitűzése. 

A  tó  partján  átéltekről  Priscus  eleven  rajzot  ád.  Látjuk 
feltűnni  a  zivataros  éj  után  a  meleg  napot,  melyen  a  karaván  a 
megázott  holmikat  összegyűjti  és  egész  nap  szárítgatja ;  látjuk 
egy  napi  pihenés  után  elbúcsúzni  a  szíves  házi  asszonytól.  A  jól 
tartott  (hátas)  lovak  s  más  teherhordó  állatok  (málhás  lovak 
vagy  öszvérek)  felkantároztatván ,  megtörténik  az  elindulás. 
Nyomban  az  elindulás  után  olvassuk:  »Hét  napi  út  végeztével 
egy  faluban  scytha  vezetőink  megállítottak ;  mert  Attila  ugyan- 
ezen úton  jön»  s  (illendőségből)  nekünk  utána  kell  mennünk  c 
(nem  előtte  megérkeznünk)  stb.  Ezen  várakozó  állomáson  talál- 
kozik a  követség  a  nyugati  császár  követségével,  mely  szintén 
Attilát  keresi,  vagy  ide  azért  volt  rendelve,  hogy  a  mikor  a  hun 
fejedelem   bevonul   fővárosába,   diadalűtjának    fényét   emeljék. 


Ki*t$7.ÁI.LAftA  ? 


23 


Hí*'iV7wrMi  írja  le  s  egysstersmintl  világosau  és  érdekeseu  Priscus; 
ffii  1  a  ü)iigali  cáászár  követsége.   Aztán  így  folytatja: 

>  Egy  ft ion  járván  hát  vele  (Attilával),  bevárván,  hogy  u 
menjen  elöl^  az  egész  sokasággal  kisérltík  ot  Ks  bkoinfus  fohio- 
ki}í%  AikeVvAu,  egy  nagy  faluba  jutottunk,  mely,  mint  mondák, 
ouaden  mások  köxt  legfényesebb  sssállása  Attilának.*  Leirja 
aztán  a  húti  király  díszes  fapalotáit. 

Ves^yiik  sorra  eltilrol  az  idézetet : 

Mtglehetöö  határozatlan  szavak  a  fentebbiekben  ezek  is : 
aHét^tiapi  i^t  vegesrtével.*  A  hetes  szám  helyett  állhatua  négyes, 
Itatofl  \B.  —  i\t  mindegy,  mihelyt  nincs  megmondva,  honnan  kezd- 
Jí^k  fi  82&mSiást. 

A  hete»  szám  —  melyet  kénytelenek  vagyunk  elfogadni 
—  ssdkmithaló  vagy  a  Dunán  átkeléstől,  vagy  a  fejértemplomi 
fatállá^'  ^  •  "  7  nto]s2or  felemlített  tóparti  tanyától.  Ha  a 
sz&ve^  it  veszf^zuk,  akkor  utóbbit  kellene  elfogadnunk, 

*  caen  kérdésbe  merteit  elődeimnek?  figy  látszik,  eszébe  sem 
jutott  art  a  lovagiatlanságot  követni  el,  hogy  ne  Blédáué  falujYtt 
tartják  a  hétnapi  utazás  Ferrujának.  Pedig  azt  teljességgel  nem 
parancsolja  az  előttünk  levő  szöveg,  —  csak  megengedi,  hogy 
amian  is  számíthassuk,  ha  úgy  tetszik. 

Most  már  ez  a  hetes  szám  két  iguota  íjuaüiitasi  loglal 
magában :  egy  az,  hogy  nem  tudjuk,  hol  van  a  kezdete,  s  más  az, 
Mm  tudjuk,  mely  irányban  számláljulc.  De  még  sem  lehetetlen 
taliii  eligazodnunk,  levén  már  meghatározott  pontjaink  és  levén 
iDi^gközelitu  mérték  a  kezeinkben. 

Legkevésbé  valószíníl  az,  hogy  a  Priscus  a  tó  melléki  mai- 
betirtM  tízámitsa  napjait.  Olyan  volna  ez,  mint  valamely  pesti 
^  >  kalendárioma,    ki   a  zugligeti  megázáson  kezdi  az 

idu.^,.4..,*:..á8t. 

Ha  még  innen  lehetne  hét  napot  számítani^  talán  csak 
marsidt  volna  a  kivonatban  valami  nyoma!  —  Bármennyire 
ht.  '      »uat  abban,    a  mi   lielyi    viszonyokra  vonatkozik, 

«ok    -    :  Linüuk,  hogy   vagy  35  mérttold  hallgatással  raeU 

lAzieiuék.  Ha  maga  az  út  nem,  valamely  pikáns  esemény,  mire 
a?  k  sok  érzéke  van,  e?ak  előfordult  volna  hét  nap 

fáUv^.iijiii-'aí^iüi  között. 


24  HOL  VOLT  ATTILA 

Valószínűbbnek  tartom,  hogy  hét  napi  járó  földet  Priscus 
Attila  fejértemplomi  táborhelyéből  kiindulva  számít.  Ez  neve^ 
zetesebb  pont. 

De  legvalószinübb,  hogy  Priscus  a  Dunán  való  átkeléstől 
számítja  a  hét  napot.  Hiszen  Priscus  a  görögök  számára  ir. 
Az  ő  olvasóinak  nem  akart  ő  összeadási  műveleteket  adni  fel, 
hanem  egy  általuk  aránylag  legismertebb  vonalat  vagy  pontot 
vett  föl.  Minden  római  a  barbár  terület  egy-egy  helyét  a  római 
határszél  illető  pontjától  mérte  volna,  —  s  azonkivtil  itt  a  hires, 
nagyon  ismeretes  folyó  is:  az  Iszter,  vagyis  a  Duna.  Azért 
a  Szendrő  és  Kubin  közti  Duna  az,  melytől  a  távolság  számítá- 
sát kezdhetjük.  —  Priscus  compilatora  talán  azért  volt  hanyag 
ebben  a  részben,  mert  úgy  vélte,  fölösleges  is  megneveznie  a 
kiindulást.  Az  első  napot,  melyen  a  Dunán  átkelt  a  követség  s 
csak  másfél  mértföldnyire  attól  telepedett  meg,  alkalmasint  nem 
számította  be  napi  járó  földnek.  így  Attila  fejértemplomi  tábora 
és  a  Duna  vonala,  mint  kiindulási  pont  közt  csak  egy  napi  járó 
föld  a  különbség.  De  én  a  Duna  vonalától  való  számításnál 
maradok. 

A  kiindulás  nem  ugyan  bizonyossággal,  de  a  legnagyobb 
valószínűség  szerint  meg  levén  határozva,  a  végpontot  kell  meg- 
határoznom. Ha  a  végpont  ki  volna  tűzve,  az  iránynyal  is  tisz- 
tában lennénk.  Kútfőnk  azt  mondja,  hogy  a  fehértemplomi 
tábortól  éjszakra  kell  a  főtáborhoz  utazni;  de  ez  kétségkí- 
vül csak  nagyjából  veendő.  Annyit  tesz,  hogy  a  fötábor  éjsza- 
kabbra  van,  mint  a  kisebbik.  Lehetett  az  éjszakkeletre  vagy 
éjszaknyugatra  is.  Ha  ezen  irányokban  méregetünk  találomra 
a  térképen,  négy-öt  mértföldjével,  Fehértemplon)tól  még  hat 
napi  járó  földet,  nagyjából  Gyula,  Békés  vagy  Szeged  tájékára 
jutunk,  sőt  ha  tetemes  kerülőket  számítunk  be,  s  lassú  utazást, 
Arad  is  beválnék  Attila  főhadiszállásának.  De  Arad  mindjárt 
elesik,  a  miatt,  mivel  nekünk  olyan  vidék  kell,  melyhez  kö- 
zel se  kő  nincs,  sem  pedig  erdő.  Priscus  Attila  táborhelyéről 
elég  világosan  írja :  »Mert  sem  kő,  sem  fa  nincs  az  ezen  tájékon 
lakó  barbároknál,  hanem  ott  máshonnan  szállított  fiit  hasz- 
nálnak.« 

Ugyanezen  szavak  meggyengítik  a  békésmegyei  nevezett 


r6»xJLu^AeA  ? 


25 


heljekbez  való  jutásunk  remeDyét  Í8»  Mert  Attila  városához 
temÍTcIck  fa  H  deszka  kellett^  3  azért  ez  a  város  jobban  illik 
odAt  a  bová  kónnyft  Tolt  szállítani  a  fái  Szegednek  nem  csak 
fgv   V  '  ''  -^  ^íi  tette  könüyQvft  azt:  a  Ti^^za  a  Felföldről,  a 

Ezen  tárgybeli  elődeim  e  végpont  meghatjírozására  gyak- 
ra:  'nt^k  valami  oly  helynevet  niiitatni  fel,  mely  a  hunokra 

I#g;TU  w 'rszavihetű.  így  vezetett  a  >  Kerekudvar*  helynév  fel 
egé«x  Jász-Beréuyhe>5t  a  mértfdidazdmítás  majdnem  kifogyván  az 
AlfSl^idbŐl ;  Igy  kellett  az  >Etell:ik«  helynév  kedvéért  Debreczea- 
hez  lütiüi  Attila  udvarát  s  \ügy  keresztül  gázoltíitui  Priscnssal 
oütDC^k  a  Bán&ág,  hanem  az  egész  Tiszán'  túli  vidék  mocsarait 
£s  spongyiaszerű  talaját,  vagy  kétszer  keletui  át  a  Tiszán  Pris- 
cntékatt  ott  kf  kol  ez  a  folyó  alig  volt  megközelitbető. 

Ea  nem  keresek  hun  korbeli  helynevet.  Azt  gondolom, 
tokkal  bíijosalíb  lenne  valamely  helynevünk  hun  eredetét  bebi- 
amiyitaoi.  mint  akármi  egyebet  ezen  kérdés  körílL  A  természeti 
liaionyok  összevetése  a  szöveggel  az  én  kalauzom. 

A  természet  pedig,  a  közlekedés  könnyüségére  nézve,  mind- 
aiou  pontok  közt,  melyek  méreteink  szerint  szóba  jöhetnek^  leg- 
mkább  kedvezett  azon  tájnak,  a  hol  a  Maros  a  Tiszával  egyesnh 

Legalább  talpak  szállítása  s  így  mondhatnók  nrmi  primi- 
lif  bajózild  divatban  kt.dlett  hogy  legyen  ezeken  a  folyókon.  Mert 
Attila  kora  előtt  vagy  70  évvel  írja  Ammiauus  Marcellinus, 
bcigy  a  szarmaták,  kik  a  Duna  és  Tisza  alsó  mellékeit  lak- 
iák|  háznk  falát  gerendákból  építették.  Úgy  látszik,  épen  a  Bán- 
ságru  é^  S/eged  vidékére  szólt  ez.  Szeged  a  Tisza  miatt  más 
tekintetben  k  jó  pont  lehetett 

A  Tiszán*  Titeleu  alól  Zimouyhoz,  Belgrádhoz  erőfeszítés 
ttélkfll  victicet  lefelé  a  hajó. 

A  f  £xi  utakon  kivdl  a  mai  Szeged  vidéke  fontos  találko- 
tAm  pontja  a  szárazi  közlekedés  vonalainak  h*  —  A  Duna  és 
Ti         *  ríilet  közlekedéséiií^k  Szeged  mintegy  központja. 

Az  .1.  - /ó  vaí»utak  egyike  Budapest  tájával  e  fontos  dunai 

féftelj  uiánika  Zombor  és  Vukovár  felé  a  Szerémséggel  köti  ösz- 
oa^  Kojtal  a  titeli  fennsík,  vagyis  az  Attila  korszakabeli  nyelven 
siőlvflL,  Pamiouia  éjszaki  részéből  AíiuiDcmnbol  vezetett  az  út  a 


26  HOL  VOLT  ATTILA 

Duna  és  Tisza  vízválasztó  hegyhátán,  míg  a  másik  (Zombor  felé 
tartó),  Pannóniának  a  Száva  melléki  részébe,  —  azon  szerfölött 
fontos  positiókhoz,  melyek  uralták  a  nyugati  és  keleti  birodalom 
közti  egyetlen  szárazi  utat.  Könnyű  volt  Szeged  tájára  az  egész 
Duna  vonalával  a  közlekedés.  Mint  Priscus  irja,  Attila  főembere 
(úgy  szólván  nádora,  vagy  nagyvezére)  a  római  eredetű  Onegesius 
a  főszálláson  köfürdőt  építtet  római  modorban.  Kő  nem  volt 
a  vidéken :  hozatta,  mint  Priscus  mondja.  Pannoniából,  —  Szo- 
kás, rossz  szokás  volt  még  a  középkorban  is,  hogy  az  emberek 
örömestebb  vettek  követ,  téglát  régi  épületekből,  mint  kőbányák- 
ból vagy  téglavetőkből.  Onegesius  fürdője  is  valamely  castrum 
kövéből  készült,  milyen  a  Duna  balpartján  elég  sok  volt. 
A  Tiszán  túl  s  a  Marostól  éjszakra  fekvő  hun  országrészek  szá- 
razi közlekedése,  követve  a  Körösök,  Berettyó,  Szamos  mentét, 
mint  megannyi  oldalbordái  a  Tisza  vonalának,  elérvén  a  folyó 
mély  medrét,  a  jobb  parton  könnyen  voltak  folytathatók,  a  Duna 
és  Tisza  köze  mocsároktól,  folyóktól  mentesebb  s  inkább  homo- 
kos mint  agyagos  levén. 

Keletnek  e  szárazi  legegyenesebb  összeköttetése  a  Maros 
völgyén  felfelé  vezetett  Erdély  szivébe  s  annak  határáig.  — 
S  végre  Szegedtől  akkor  is  lenni  kellett  oly  útnak,  mely  kisebb- 
nagyobb  eltéréssel  a  mai  szeged-temesvár-báziási  iránynak  felelt 
meg.  Ezen  haladott  Priscus. 

Kitűzvén  a  czélpontot,  hová  nagy  valószínűséggel  jutnunk 
kell,  lássuk,  alkalmazható-e  a  mi  conventionalis  mértékünk:  a 
napjában  öt  mértföldnyi  út.  Grebenáczig  vagy  Fejértemplom 
tájáig  a  dunai  átjáró  egy  napi  levén,  még  hátra  van  Szegedig 
hat  napi  járó  föld,  —  összesen  vagy  harmincz  geographiai 
mértföld. 

Azt  nem  tehetjük,  hogy  épen  torony  irányában  menjünk 
Fejértemplomtól  Szegednek.  Ma  sem  engedi  meg  magának, 
nem  hogy  az  országút,  hanem  még  a  szeged-baziási  vasútvonal 
sem.  Hát  még  abban  a  régi  időben,  mikor  a  ]Maros,  Tisza  és 
Temes  mocsarai  Torontál  megye  legnagyobb  részét,  az  alibu- 
nári  kis  tenger  s  más  mocsárok  Temesmegye  nyugatiabb  felét 
víz  alatt  tartották,  —  úgy  hogy  a  mai  utat  Fehértemplomtól 
Becskereken   és   Kikindán   keresztül   akkor   impracticabilisuak 


kA«'^Alt.Asia? 


: 


ho^ei  révei  nem  lete/Miiek  kell  Wkiuiriiuiik.  H^i  ez  a  pont 
ktctuelkedeit  iti  a  vijtböU  sziget  iiiudjára  bulíkaut  fuI.  Vagy 
1400  éVTol  eselfttt  a  B&usjlg  állandó  térképe  legUasonlóbb  lelie- 
l«U  «  187i>-diki  Tissíaáratlás  iérk»'péhe/,  azzal  a  külunbséggrl. 
ho!"  "  ■  "  :i  Maros  kií>ntéí?€Dek  tavait  is  hozzá  kellene  venuüiik. 
Sz  A)  lenue  azt  moüdaaunk  :  k/*pzold,  bogy  aBáűság  vala- 

mebDji  foWója  a  legnagyobb  s  minden  gátat  elszakított  áradás 
titáu  vt  'tlt  saját  medrébe:  a  friss   tavak,  a  miket  maga 

utáli  b;i^     -,.  árvíz,  hajdan  permanensek  voltak. 

Est  ltdjc»séggel  nemconjectura:  ez  physicai  bizonyosság,  cjí 
ifiiskép  nem  lehetett*  —  Minden  tó  nagyobb  volt.  mint  mix, 
ezelőtt  csak  két-háromszáz  évvel  is :  mélyebb*  szélesebb  és  bosz- 
floibb  i«.  A  tóba  ömlő  folyók^  patakok,  esőmosáaok  poromlja, 
MEapja,  organicus  szennye,  s6t  magok  a  benne  élő  vki  állatok  és 
üdvények  t  í  egyesíllt  erővel  töltögetik  szünet-szakadat- 

Unál  a  tav.wv  .  ...  kót.  így  minden  tónak  sorsa  az,  hogy  bizo- 
nyos meghatározott  évek,  századok,  ezredek  alatt  szárazzá  válja- 
uak  Un  szabad  kicsinyeket  nagyokhoz  hasonlítani^  nézze  meg 
b^ki  r  '  íi*n  a  városligeti  tavat,  melyet  nem  egészen  húsz 
évfel  t.  uientettek  meg  a  végenyészettől  az  által,  hogy  mes- 
terségesen j6  mélyre  kiásatták  medrét,  —  s  ma  újra  tisztítják  és 
méljrítik.  A  liget  mélyebb  tractusai  ma  is  kétségtelen  bizony- 
ságot adnak  róla,  hogy  hajdan,  s  nem  valami  régi  időben,  tavuk 
roltak 

A  Bánság  mocsarainak  kiszárításában  a  természetnek  hat- 
hal6«  segítségére  jött  az  emberi  cnUura.  A  mait  század  eleje  óta 
lex^apoló  csatornák  itt  egy-egy  tavat  tettek  szárazzá  (mint  a  ver- 
tecti  tavat  is)  ott  egy-egy  lassú  folyó  vizét  osztották  meg*  — 
Hogj  minő  volt  a  Bánság  földének  képe  ezelőtt  csak  száz 
fv?i»l  i»,  láthatni  egy  épen  akkor  megjelent  könyv  mappá- 
ján.') A  verseczi  tó  még  megvan,  s  tóle  nyugatra  a  paulisi. 
Aí  alibunári  és  illancsai  tó  mértföldeket  borít,  pedig  már  a 
lérkc*|>rajzol6  levezetó  csatornákjit  tűz  bozzájok.  Múlt  századok- 
hali  egy  Fty'értemplomról  éjszak  felé  utazónak  még  Versecznél 


^H  ^)  Ciriuelimi:    GeschícUto  d,    Temesclier    HaimtQS.    Wieu   1760. 


28  HOL  VOLT  ATTILA 

sem  lehetett  elhaladni,  annál  kevésbé  tőle  nyugatra.  Ez  a  tó 
összeköttetésben  volt  az  alibunárival.  Keletre  Szredistye  felé 
kellett  kerülni.  Utóbbi  tónál  jóval  nagyobb  az,  melynek  déli 
széle  N.-Becskerektöl  éjszak-keletnek  vonul  Kis-Becskerekig, 
azaz  Temesvár  szomszédságáig,  A  hossza  vagy  tiz  mértföld : 
körűlbelöl  a  Balaton  mai  hossza  volt  csak  száz  évvel  ezelőtt  is. 
Ezen  város  körüli  apróbb  tócsák  kétségkivül  nyomai  annak, 
hogy  a  tó  még  régebbi  időben  Temesvárig  s  még  tán  jóval 
azon  túl  is  terjedt.  De  borzadás  rá  nézni  is,  mi  volt  a  Tisza  és 
Temes  folyók  mente.  A  Temes  nem  a  Dunába  szakad,  hanem 
egy  nagy  tóba,  melyet  a  Tisza,  Temes  és  a  Marosnak  egy  régi 
ága  (a  mai  Aranka  ér)  kézen-közön  teremtettek.  így  a  Bánság 
nyugati  felén  nem  vezethetett  az  út  Attila  idejében  s  még  a 
temesvári  vonalnak  is  csak  egyes  darabjai  lehettek  szárazok,  — 
az  az  nem  erre  vezetett  az  út  Fejértemplom  felöl. 

V. 

Az  utolsó  állomás. 

Azonban  ez  csak  átalánosság ;  de  nem  is  mehetek  a  rész- 
letezésekig. Gyermekesnek  tűnnék  föl  az  útrészek  specificus 
irányát  minden  napi  járó  földre  meghatározni  akarni,  állomáso- 
kat méregetni  a  térképen  ott,  hol,  amint  láttuk,  Priscus  semmi 
közbeeső  állomásról  nem  beszél.  Azt  kell  tennünk,  a  mit  ő,  egy 
tagban  mérnünk  ki  a  hat  napi  járó  földet  Fehértemplomtól  Sze- 
gedig, —  és  igy  csak  épen  nagyából  számitni.  A  mai  vasút  Sze- 
gedtől Temesvárig  112,  s  innen  Fehértemplomig  107,  összesen 
219  kilométer  hosszú.^)  Ez  tesz  29V2  geographiai  mértföldet, 
vagyis  ^  2  mf.  hiján  hat  napi  járó  földet.  Ha  tehát  a  mai  vasúti 
töltés  traceán  tűrhető  út  vezethette  volna  Priscust,  ö  Fehér- 
templomtól hat  nap  alatt  oly  pontosan  érkezhetik  a  mai  szegedi 
pályaudvarhoz,  mint  egy-egy  vasúti  vonal  eonyi  meg  annyi  óra 
és  perez  alatt.  —  A  vasútnak  ezen  vonala  egészben  véve  nem 
egyenes.  Fehértemplomnál  szeszélyesen  kacskaringós,  —  aztán 
egyenes.  Majd  Temesvár  kedvéért   csaknem  derékszögű,   Kikin- 


*)  Lásd  akármelyik    lEiscubabii   Kurír  «-t,  vagy    »Conducteur€-t. 
Egy  kilométer  =  01 35  geog.  mf.  Egy  me'rtföld  =  7  42  kii.  m. 


VA)?KAU.A«A? 


99 


4áti^l  fél  íiktvoni  (ini^iort'st  s/eiívpil,  Hauem  egye3  rfezletei  oly 
Égjrn^^n  tartanak  a  közelebbi  czélboz,  miwt  a  uyil.  Folyók. 
lM>cscilY&k  tdiait,  melyek  egyedüli  természeti  akadályok,  vagy  ked- 
Texfsekért  neiu  tér  ki  egy  lépésnyire  sem.  Nyilváovaló,  bugy 
meg  iiz  ottaui  országútnak  is  több  kanyarodása  levén,  tubb  m.-föld* 
iiyi  maga  ez  az  úi  is  Feliértemplonitól  Szegedig,  Mennyivel  több 
infg  ax  olyaUf  mioöu  Attila  idejében  kellett  járni,  mely  legked- 
ferfibh  esetbt*n  <iem  több  jó  rm^zíM  útTutl.  Hozzá  kell  vennúnki 
bog}'  az  apróbb  kigyódzásokon  kivtil  nagyban  is  mindegyre  meg- 
IftHe  ax  irányvonalat,  bol  a  révek,  bol  a  gázlók  fölkeresése. 
Éjjeli  szállásul  egy  oly  pont  kelleti,  bol  iható  víz  van. 

A  Febértemplonatól  Szegedre  törekvő  embernek  nem  volt 
m&s  módja,  mint  a  síkságot  a  hegyek  felöli  szélein  kerülgetve  s 
halni  bag^-va  Versecret,  Dettát.  Temesvárt,  melyek  most  az  or* 
flzág*  éa  vasútba  esnek,  Rékaa  felé  kelni  át  a  Temesen,  Bégán, 
STagy  Aradnak  menve,  a  MiU*os  jobb  partján  szállani  le  a  Tiszáig, 
flkgy  a  Marostól  délre  maradva,  Lovi-in  és  K.-Zombor  felé 
haladnia*  Ez  utóbbit  választotta  valószínflen  Príscus,  mivel  a 
Marost  a  hatodik  nti  napig  még  nem  is  sejteti:  pedig  az  nagyobb 
a  Temesnél,  s  Marisius  neve  is  ismeretes  volt. 

Xem  lehetetlen  egy  másik  késleltető  körülmény  is,  mit 
Révé^üí  tmre  ^EtcUaka-.  művében  kiemel,  hogy  t.  i,  Priscusék- 
aak  nem  levén  szabad  a  hátra  maradi  Attilánál  előbb  crkezniok 
a  ÍSsaíálláüiray  a  bún  vezetők  inkább  lassították,  mint  siettet- 
ték a  menetet^  Azonban,  ha  ezt  nem  veszszük  is,  mert  nem  is 
bizonyos,  a  fentebbi  szUkségképi  ker  Ülőkkel  föl  tehetjük,  hogy  Fe- 
bértemplomtól  Szeged  a  mi  utasainknak  nem  hat  napi  járó  föld, 
miat  a  vasúti  töltéséhez  hasonló  irányú  út  lett  volna,  hanem  hét 
napi  volt,  teliát  a  Dunától  összesen  nem  hétj  hanem  nyolcz  napi 

[járó  fúld  lenne  Attila  fővárosa.  És  csakugyan  ez  nem  is  ellenke- 
9Qk  Priscus  szövegével. 
Fentebb,  a  végpont  keresésénél  csak  jó  nagyából  való 
számítás  volt  sziükséges,  s  nem  akartam  bonyolulttá  tenni  fejte- 
getésemet a  azíiveg  teljes  magyarázatával.  Még  eddig  csak  azon 
szavakat  miigyaráztam^  hogy  hét  napi  járóföldre  a  követség  meg- 
állott, hogy  bevárja  Attilát.  —  Tehát  még  egészen  nem  voltak  a 
czélpootnál.  Amint  azonban  a  már  idézett  szöveg  mutatja,  nem 


30  HÖL  VOLt  ATtlLA 

messze  lehettek.  A  valószínűség  ez :  a  Dunától  számítva  6  napi 
járóföldet  fejeztek  be,  mikor  a  tóparti  szálláson  Blédáné  falu- 
jában megpihentek.  Ez  Lovrin  táján  lehetett,  i)  Hetedik  nap 
eljutottak  Kis-Zomborhoz.  Ennek  táján  lehetett  a  falu,  a  hol  a 
hűn  vezetők  várakozásra  megállítják  a  követséget.  Valószínű, 
hogy  itt  megháltak. 

A  nyugati  követséggel  való  hoszszú  értekezés  azt  látszik 
mutatni,  hogy  elég  idejök  volt.  A  nyolczadig  úti  napon,  azaz 
másnap  reggel,  vagy  nap  közben  korán  történhetett,  hogy  az  in- 
kább elmaradt,  mint  más  úton  jött  Attila  megérkezett,  ki  még- 
sem állva,  folytatta  útját,  s  a  követség  hozzá  csatlakozott.  Erre 
nyomban  »folyamokon«  mennek  át  s  meg  is  érkeznek  még  az  nap 
a  főszállásra. 

Nyilvánvaló,  hogy  igen  lényeges  a  ^bizonyos  folyók*  fel- 
említése. Helyesebben  fogalmaznók  a  görög  szöveget,  ha  »bizo- 
nyos  folyók**)  helyett  azt  mondanók:  oly  folyókon,  melyek  meg- 
nevezése bennünket  (kivonat  készítőt)  egyátalában  nem  érdekel. 
—  Voltak,  kik  ezt  úgy  értelmezték :  >holmi  folyókon,*  tehát  oly 
apró-cseprő  folyón,melyek  megnevezést  egyátalán  nem  érdemeltek. 
Pedig  ez  alig  állhat  meg,  mert  a  potamos  szó  nagy  folyót  s  nem 
megnevezésre  sem  érdemest  jelent.  Nem  magával  Priscussal, 
hanem  annak  compilatorával  levén  itt  is  dolgunk,  a  fentebb  föl- 
állított szabály  szerint  Priscus  szövegének  kivonatában  argu- 
mentumul nem  használható  az,  hogy  neveket  hallgat  el.  Azt  gon- 
dolom, mennél  körülményesebben  irt  Priscus  ezen  folyókról,  mint- 
hogy kissé  complicált  volt  folyásuk  és  egymáshoz  való  viszonyuk, 
annál  könnyebben  ugrott  keresztfii  egy  fél  vagy  egész  lapot  a 
compilator,  nem  levén  feladata  geographiát  tanítni.  Ha  Priscus 
leirta  a  Tiszát  Tizas  néven,  a  compilator  gondolhatta,  hiszen  volt 
már  szó  ilyen  hangzású  folyóról,  Tigas,  Tizas,  Tiphizíis !  ki  tudná 


*)  Lovrin  ea  Nagy-Ősz  közt  a  Hallenuaim-fele  pusztán  latok  is 
valami  mikropscopicus  kis  hosszúdat  tavat,  melybe  ke't  felÖl  patak  sza- 
kad. De  nem  mernem  most  több  mint  1400  esztendő  múlva  is  létezőnek 
jíllitni  Priscus  iható  vizű   tavát.   Lehetett  olyan  több  is  egynél  kettőnél. 

-)  ^Jlorafiovc:  rirag  (íía^iárTfg,^:  Corp.  Ser.  lí.  h.  bonni 
kiadás  187.  1. 


FA^XiLLiSA  V 


31 


gi^4%;V  .^.ii*í}tp  —  ^ki  ^2  akkoriban  ismeretes  Marisiusról  (Ma- 
ws  t,  HZ  biaivást  hallgathat att  a  Tiszáról  is!  Mi  gondja 

fieki  alioz  Y  Sietett  h  ránézve  unalmas  geographiai  leírásokt431  a 
PrisctiK  által  oly  íf^zépen  adott  re|*éo}  es  rajzokhoz  ^s  drámai  élbe- 
Alélésekbcje.  omljek  s^íute^e  Attila  föíi^állása  volt. 

Pedig  azokra  a  megnevezetlen  folyókra  sokkal  nagyobb 
kiiégílDk  volna  neküuk,  mint  az  úti  rajz  minden  többiére.  Ha 
aiuk  uevíH  megtartju  a  conipilator,  nem  kell  vala  annyi  tudó- 
ináDyt  fogyaaztani  rá  másfélszáz  év  lefolyása  alatt. 

l>«_^  uekünk^  miután  a  Bánság  kisebb  folyóin  már  nagy  baj- 
jal itTergÓdtUnk^  a  niegtievezetlen  folyók  csak  annál  erősebb  új 
tál  '     l.  Még  pedig  az  a  körülmény,  hogy  nem  egy, 

haxi  ,„  -_.,  ,.,. ütünk  két)  folyón  kellőit  egymásután  álkelni, 
M/»g  a  Tiszát  oera  léptük  át,  még  Szeged  tájától  körülbelül  egy 
napi  jiU*ó  földre  lehelünk,  mikor  Attila  utóiéri  Priscusékat.  — 
Kem  ír  '  ■  '  lú  tv/i  a  valószínűséget,  hogy  a  Maros  akkor  dé- 
Icbbre  :i  keletebbre  íoJyt,  raint  ma.  Azt  bizonyosnak  ve- 

betjükf  hogy  medrükben  változások  voltak^  s  azért  a  kis-zombor- 
miikói  mai  átjárás  helyett  valami  más  divatozhatott*  Lehetett, 
fúUe9^emt  átjáró  a  Maroson  valahol  Szoreg  és  Kis-Zombor  közt, 
vaey  ax  utóbbin  is  alóL  EzenkivíU  bizonyosnak  kell  veunüuk, 
hogy  Sizöreg  felé  jutni  Szegedhez  igen  bajos  volt.  A  már  említett 
műit  sjtázadbeli  térké[)en  a  Maros  és  Tiiíza  találkozásának  zugát 
oly  nagy  mocsárt  ábrázoló  folttal  tömi  meg  Grisellini,  mintha 
egénc  kalamárisát  locscsantotta  volna  rá  Sisőreg  tájékára.  Egy 
AtttUt  is  tisztelettel  kell  kitérítenünk  ilyen  tájkép  eloL 

Ma,  elhiszem,  ettztelonségnek  tűnnék  fel,  hogy  valakit  aMca- 
lro6t6l  délre  levén,  s  S/egedre  akarván  jutni,  először  a  Marost 
#  tztitán  ismét  a  Tiszát  hajókázza  keresztül,  holott  beérhette 
tolna  axzal,  hogy  a  Maros  beszakadásán  alól  Szöreg  felé 
omk  a  Tiszán  keljen  által.  De  régen  a  Bánságból  jött  ember- 
nek okvetlenül  elöüizör  a  Maros  északi  partjára  kelhtt  áttenuie 
ulját^  B  a  torkolatról  éjszakra  szegni  keresztül  a  Tiszát. 

A  I^uscus  szerint  való  számitás  talál,  ha  föltesszük,  hogy 
Kis-Zombornál  Makóhoz  keltek  át  a  Maroson.  Onnan  a  luai 
Timtíí  cMik  mintegy  három  mértfökl.  Itt  megint  átkelve  a  Tiszán, 


32  HOL  VOLT  ATTILA 

tözvetlen  közelben  lehetett  Attila  nagy  tábora,  melynek  minden- 
esetre valamelyik  folyó  partján  kellett  állania. 

A  szöveg  oly  szoros  egymásutánban,  mondhatni  egy  szuszra 
beszéli  el  a  találkozást  Attilával,  a  két  folyón  való  átkelést  s  a 
megérkezést,  hogy  az  idő  egységéről,  illetőleg  a  nap  egységéről 
nem  maradhat  fenn  kétségünk,  különben  is,  ha  Attilával  együtt 
valahol  állomást  tartanak,  vagy  meghálnak,  valami  >inter- 
view€-ja  csak  lett  volna  Priscusnak,  ha  Attilával  nem  is,  de  vala- 
melyik főemberrel,  a  mit  referálni  a  kivonat  készitő  sem  mulasz- 
tott volna  el.  —  Bezzeg  Attila  fényes  fogadtatásának  részleteire 
nem  kiméli  a  papirost !  —  A  mi  értekezésre,  találkozásra,  vagy 
valamely  szertartásra  vonatkozik,  hűségesen  fel  van  jegyezve,  — 
s  valami  szertartás  és  találkozás  nélkül  nem  múlt  volna  el  egy- 
egy  közös  megszállás. 

Van  kézügyben  egy  másik  támasza  is  állitásainknak. 

Azon  állomásra  nézve,  melyet  mi,  hogy  neve  legyen,  kis-^om- 
borinak  irunk,  Jordanis  szövegéből  is  azt  olvassuk,  hegy  nem 
messze  volt  Attila  főhadiszállásától.  Kiolvashatjuk  egyszersmind 
azt  is,  hogy  Priscus  ezen  a  tájon  mindenesetre  emiitett  neveket 
8  kétségkívül  épen  folyó  neveket.  Jordanis  illető  helye,  melynek 
már  kis  részét  idéztük,  igy  szól : 

». .  .  ezen  követségről  Priscus  historicus  többek  közt  ilyen 
szavakkal  teszenjelentést, úgymint  hogy:  óriási  folyókon,  az  az  a 
Tisian  (e  helyett  Tigán)  Thibisián  és  Driccán  átkelvén,  arra  a 
helyre  érkeztünk,  a  hol  egykoron  Vidigoiát,  a  gothok  ama  legvité- 
zebbjét a  szarmaták  csellel  megölték ;  innen  pedig  nem  sokára 
(non  longe)  ahhoz  a  faluhoz,  a  hol  Attila  tartózkodott .  .  .  .« 
(következik  nyomban  a  deszka-paloták  pompájának  leirása}.  *) 

Látjuk  ebből,  hogy  a  latin  iró,  ámbár  Priscust  beszélteti, 
mégis  csak  nagyon  rövid  kivonatot  ad  belőle ;  tehát,  mint  az 
»óriási  folyók*  szóra  is  már  megjegyeztük,  teljességgel  nem  szó- 
szerint  idézi. 

De  feltűnik  Vidigoia  góth  fejedelem  esetének  emlitése. 
Ezt  Jordanis  vagy  Priscus  eredeti  szövegéből  vette,  vagy  a  mi 
könnyen  kitelt  tőle,  maga  iktatta  be.  Ha  már  csakugyan  Priscus 
beszélt  ezen  alkalommal  a  góth    királyról,  nyilván   való,   hogy 


')  Jordanis  34,  fej. 


fAszíuAsa  ? 


83 


Irdraloiányesebbfii  telt  Jelentést  az  íillomás-helyekröl,  mint  az 
eUtttOtik  fckvö  gftrÖpE  kivonat.  De  valószioöhb  a  másik  eset, 
bf-  mis  t6U  kedvt'S  dolgot  teDni  olvas6ín/ik  azzal,  hogy 

A  1  *  Mid  ezen  helyekről,  nyomtatékíil  nUdjn.    A  góthok 

nf^.  .it   lüásutt  i*  lelkesedési  tárgykéut   enüegetij  mit 

•»jy  hymuti  möi'eltsegö  Priscus  nem  tett  volna,  arról  tudósítván, 
boL  *    ízlés  szeriüt  Vidigoia  neve  ép  oly  j6  hangzfisű*  mint 

Fr. .  ,.  .  .  :  a  líusi  monda  isteníti  oket.^}  —  De  ha  már  kétség- 
kÍTfll  Jordanis  szőtte  he  az  előadásba  a  góth  nrtgy ember  halála 
heljfoek  ni»^gjf*lí»Iését,  azon  esetben  is  áll,  hogy  lenni  kellett 
Priíicuji  ervN  "T  -  -  H)en,mely  JordanitJ  kezén  megfordult  leg- 
alább i.'g}'  1  j.  a  góth  hÖsmoiidahan  is  előfordult,  mert 
bíigy  Jordnn  isexen  t&jakat  természetből  nem  ismerte,  az  bizonyos. 
Ex  a  név  p^*g  miüden  bizonnyal  egy  folyó  neve,  s  hozzá  talán  egy 
nevwretífí*  v*-v^  is  \olt ;  mert  helység-oeveket  se  Priscus,  se  Ammia- 
nus  a  barbár  fuldnu  nem  enilit.  Söt  az  egy  Ptolomaeust  kivéve, 
senki  a  római  korból  egy  helynevet  sem  mond  a  magyar  al-  és  fel- 
{Sídről.  Jordanis  fennidozett  előadása  még  egyről  győz  meg, 
—  <urrül,  hogy  miután  Priscus  áthaladva  a  Te  mesén,  a  Vidi- 
gift&rAl  tieve«etes  állomáshoz  ért,  már  közel  volt  Attila  táborá- 
ho9L  a  miot  a  görög  kivonatból  is  kiteti^zik. 

Ij-  ^^  rnncíií^sen  Szegedre  érkeztünk  volna  ócska  geogra- 
pbiai  i«  kkel  s  annyiszor  megkritizált,  de  híven  kíeéi  t  kíilaú- 

XDcikkal^  —  megérkeztünk  a  nélkül,  hogy  az  föltett  szándékunk 
li*lt  volna.  Hanem  jól  lábunk  alá  nóztiink  minden  lépteo  nyornon 
a  Dunától,  Fejórtérnplom  tájáig  onnan  Lovi'inig»  onnan  Kis-Zom- 
borig  fs  végre  Szegedig,  mindig  arra  vigyázva^  hogy  kútfőnk 
ri»3ibangzáHban  legyen  a  természeti  viszonyokkal.  Elótleinktól 
abban  térünk  el,  hogy  iparkodunk  száraz  lábbal  járni  a  Bán- 
•áfiban  éíi  értelmet  keresni  Priscus  szövegéhen.  Ott ,  a  hol 
A  korábbi   értekezök  elvezetnek,   nemcsak    hogy  a  régi  kor   ha- 

'  $  táu  vitorlázliató  mediterrán  tengereket  mutat  ki, 
=...u^  ..*  a  szöveg  Í8,  a  miben  megbízhatónak  vették,  süppedé- 
kes ingovány.  Más  az,  hogy  semmiféle  bún  nevekre  emlékez- 
UsUf  helynév  kedvéért   el  nem  tértünk  volna  a  szerintünk  helyes 


';  A%  V.  blNMlxÚ  fiy«r/,í*t  veV^'u. 

gsáauMlok.   I88L  L  ftUet 


34  HOL  VOLT  ATTn.A 

Útról,  bár  Aradmegyében  az  Elek  falu  név  Ellákra  emlékez- 
tethet vala.  Elég  különös,  hog^  oda  jutottam,  a  hová  Dugo- 
nics András,  az  >Etelka«  Arpádkori  regény  írója  jutott 
1776-ban !  —  Ez  az  igazán  derék,  —  s  kinek  ne  volnának  gyön- 
gesége! ?  —  gyöngeségei  és  némely  elavult  modorosságai  mellett 
is  kitűnő  magyar  elbeszélő  prózairó  egy  szempillantásra  való 
áttekintéssel  találta  el  azt,  a  mit  nekem  fáradságos  betű-,  szám-, 
térkép-,  talaj-,  és  hydrographiai  vizsgálat  nyomán  nagy  nehezen 
sikerült  kisillabizálnom.  Dugonics  ugyan  neki  vezette  a  Dunától 
Szegedig  Maximinus  követségét  az  akkori  coutinens  legjárhatat- 
lanabb  nádasainak,  a  hol  csak  repülve  és  úszva  jártak  a  barbár- 
nomád liba-félék.  Inkább  elhisszük,  hogy  Priscus  Moldvának 
került,  mint  Nagy-Becskerek  felé.  —  Azért  hát  ijesztő  példáját 
nem  követtük  a  traceban. 

Elsőségi  érdemét  készséggel  elismerem.  De  mindamellett 
meg  kell  jegyeznem  még,  hogy  logicáját  sem  értem  eléggé. 
Miután  o  Priscus,  az  egyetlen  hiteles  tanú  nyomán  meggyőző- 
dött, hogy  Szeged  volt  a  hunok  fiivárosa,  mégis  Budát  is  annak 
látszik  tartani.^) 

De  hát  csak  azt  teszi  ő  is,  a  mit  történetirodalmunk 
egy  része  tett  ezen  tárgyban :  a  hiteles,  egykorú  kútfő  iránt  tisz- 
telettel van ;  de  mégis  a  confusus  mondáknak  ád  hitelt.  Az  élet- 
ben sem  ritkaság,  hogy  sok  ember  a  mit  fényes  nappal,  saját 
szemével  láthat,  annak  uom  hiszen,  hanem  a  fülének,  mely  haj- 
landóbb a  czifra  mende-mondákra,  mint  az  egyszerű  valóság  sza- 
vaira. 

Befejezés. 

Figyelemreméltó  egy  tünemény  az,  hogy  mindazok,  kik 
Priscus  nyomán  keresik  Attila  lakását,  bármily  sok  felé  térnek 
el  a  vélemények,  de  egyetlen  egy  sem  jut  vele  Buda  tájára. 

Ez  lehetetlen  is,  mert  Priscus  világosan  mondja,  hogy  At- 
tila lakásához  közel  nem  lehet  sem  követ,  sem  élő  fát  találni.  Ez 
Buda  tájára  nem  illhetik.  De  világos  az  is,  hogy  átalán  a  Dunán 


^)    »Etelka«   (regény    Arpjul    korából).    Irta    Duf^ouíc^    AndrÚK. 
l7iM.  Második  kiadás  1. •$.'>.  i's  köv.  1.  h  más  liclvekeii. 


fusíSaLlAha? 


35 


is<fm  lehetett  Attila  szállása,  mert  hiteles  szemtanunk  moDclja, 
liogy  iu  Atlilü  helységebea  római  módra  épített  fürdőhöz  a  kö* 
féket  Patinúmdhól  kellett  szállitni.  Pannónia  pedig  a  Dunántúli 
vidék  toll  —  a  balparti  erődökkel  együtt.  És  a  6-dik  századbeli 
Jer  '  ■  1  Priscusból  raló  fentebbi  idézetét,  melyben  Attila  la- 
kú ^  ik,  e^eu  szavakkal  fejezi  be:  *Ez  volt  az  egész  barbár 
I  viligot  bfr6  Attila  székvárosa,  melynek  elsőséget  adott  az  általa 
lOPghMilott  városok  fölött. «  *) 

Míir  hu  ezt  Jordánig  telte  Is  hozzá  ,  oly    ímkényt   foly    a 
'  Wirtakbi'^l,  hogy  igazsága  meg  sem  lep.  Azt  akarja  mondani,  hogy 
Altil&OAk  módjábau  lesz  vala  ugyan  akár  Singidumumban^  akár 
kár  a  hires  Sirmiumban,  akár  Aquincumban  igeu 
Aues  köpalotákban  lakúi;  de  5  jobban  szerette  az 
ö  pttsjrtüi  deíizka-palotáit  és  sátrait.    Priscus  előadásából  az  a 
lehangoló  valóság  tűnik  ki.  hogy  Attila,  a  hol  Pannoniában  és 
Moesiában  látogatást  !ett,  az  a  római  eródok  lerontása  kedvéért 
lÓrténL    Ks  ez  nem  pu¥i2títá«i  düh  volt.  hanem  hadi  eljárás*    Az 
mlApestme  volt:  lerombolni  azt  a  római  »limestt,  mely  erÖs  vár* 
I  rendsaerfben  chitiai  falat  vont  a  római  bii'odalom  és  barbár  világ 
kdzdlt  A  nyugati  gótbok  s  más  germán  népek  mintegy  belopódz- 
itdíf  vagy  acsáWirokáhal  szövet^égesekűl  hivattak  be  a  határon 
ibelfiK  a  ott  nyílt  váróik  kirablásával  tettek  aztán  irtóztató  ka- 
it a  civilizat lónak.    Attila   nyilt  háborúban  támadta  meg  a 
li  halárlklakat«   és  a  fö  közlekedési  vonalakban  állott  erödo- 
Iket^  min5  a  nerezetea  Aquiléja  is  volt.  «  tudta  menthetlenűl  le- 
framlioliií. 

Keki  magának  szüksége  nem  volt  falakra  sem  hadi  czélra^ 

bikáéiul.    Fővárosa  minden  fal  és  sánczok  nélkül  torul  a  si- 

,  s  deszka  palotáiról  írja  Priscus^  hogy  azokban  még  a  torony 

iDellékroszek  i^'  díszítésre  szolgálnak,  nem  pedig  erősségül, 

t"vi*v   t^pek  szoki'tsainak  és  hadviselési  modorának  természi>- 

ez, 

i>e   nag)  ban  a  stratégiai  elhelyezésre  ily  népaknek  is  vi- 

liök  kellett. 

Azt  gondolom,  némi  valószínűséggel  axt  ííí  meg  lehet  mou* 


1)  Jurdnnis  34.  ftíj. 


a^ 


36  HOL  VOLT  ATTILA 

dani,  hogy  Attila  szegedi  tábora  nem  lehetett  régi,  s  nem  előzte 
meg  semmiesetre  az  ő  uralkodása  idejét ;  sőt  azt  az  időt  sem, 
mikor  ő  a  dunamenti  római  városokat  lerombolta.  Mig  azok  állot- 
tak, Szegednél  táborozni  a  hunnak  több  veszélylyel,  mint  ha- 
szonnal járhatott. 

A  Duna  Vácztól  Eszékig  s  Eszéktől  Titelig  egy  L  alakú 
tört  vonal,  s  le  Belgrádig  pannóniai,  azaz  a  nyugati  császár  osz- 
tatlan birtoka  volt.  Ez  minden  részében  megrakva  várral  és  ró- 
mai katonával  egy  oroszlány-száj,  melynek  Szeged  mondhatni  a 
torkába  esik.  Nemcsak  délről  és  nyugatról  lehet  befoglalni,  ha- 
nem éjszakról  is  könnyen  megkerülni,  elzárni  közlekedését  a 
buda-eger-debreczeni  vonalon.  Ruas  idejében  s  Attila  és  Bléda 
alatt  a  hunok  szövetségesei  voltak  a  nyugati  császárnak,  de 
nem  volt  tanácsos  magukat  kegyelmére  bizni,  s  fejőket  a 
bár  szelídített  oroszlány  szájába  dugni.  így  bajosan  tehető 
.  fel,  hogy  a  hun  io  erő  Szegednél  állomásozzék  akkor.  —  Szeged- 
nek táborhelyül  választása  azon  időtájban  történhetett,  midőn 
már  itt  római  részről  támadástól  tartani  nem  lehetett,  s  a 
hunnak  egyébre,  mint  aggressiv  fellépésre  nem  kellett  gondolnia. 
Ezen  időpontnak  akkor  kellett  beállania,  midőn  az  összes  pan- 
nonia  parti  erődök  le  Titelig  s  illetőleg  Belgrádig,  vagy  át 
voltak  adva  Attilának,  vagy  lerontva  általa.  Ha  Szeged  biztosí- 
tottpontvolt, egyszersmind  igen  alkalmas  Attila  akkor  teiTczett 
hadi  vállalatainak  készülési  pontjául,  és  csakugyan  azt  látjuk 
Priscusból,  hogy  Pannónia  44S-ban  (csak  a  Balaton  tájáig)  át 
volt  engedve  a  hunoknak.  Ekkor  már  a  szegedi  főszállásnak  a 
Duna  vonala  nem  fenyegetés,  hanem  védvonal  volt. 

Mig  a  pannóniai  foglalás  meg  nem  történt,  valószínű,  hogy  a 
hunok  főszállása  is  a  Tiszától  keletre  volt,  de  őrszemekkel  a  Duna 
hosszában ;  vagy  ha  a  Duna  és  Tisza  közt  volt,  akkor  csak  a 
buda-miskolczi  nevezetes  vonalon,  valahol  a  jVfátra  tövében  lehe- 
tett, —  mi  alárendelt  táborhelynek  később  is  megmaradhatott. 
Tgy  a  jászberényi  és  debreczeni  táborhelyeknek,  mint  stratégiai 
combinatiókuak  van  értelmök,  —  csakhogy  Priscus,  szerintem, 
oda  nem  vezet.  Korábban  a  hunok  hazánk  éjszakibb  táján  tart- 
hatták főerejöket ;  de  már  Attila  idejében  egészen  délen  van  a 


v*)m\u,knk? 


37 


'í  niai  M  liirg  a  i)uii<)  vonallal  sem  elégszik  meg,  — 
,  a  Balkáuig  akart  teijesstkediii. 
Amiyi  nlágos^  ht*gy  Sssegednek  fótáborbelyül  választása 
kM|M;jéoI&tbaD  kelleti,  bogy  álljon  a  paoDon  Dunavonal  elestével. 
Diplontacziájat melyet  Pri»cu8 oly  uapfóüyhe  helyez,  mintha  tegnap 
iiXiuk  volna,  (/'vedéiben  igyekezett  tartam  niincl  a  keleti,  mind 
1^  nyugati  császárt,  hogy  invasio  eaetébea  melyiket  támadja  meg* 
—  Söl  nemsokáni  450-beíi  és  451-l)en  az  események  menete  azt 
bisotiyíija,  bogy  mikor  a  nagy  hun  Imdjdnit  a  nyugati  biroda- 
llom  elleu  megindul,  Aétiiis  a  római  hadvezér,  jó  ideig  Olas^or- 
«4g  iúlmí  véli  felvonulni  a  förgeteget.  Ebből  valószínű,  hogy  Attila 
I  a  Száva  és  Dráva  vidékén  indult  meg  hadai  zömével,  ezen  folyók 
Tölgye  vezetvén  Olaszországba.  Csak  azután  tért  azon  utakra, 
melyek  a  Duna  völgyén  a  Rajna  felé  tartanak.  Épen  a  Drávától 
vejtetett  u  IVj  országíit  Pannóniából  a  Balaton  háta  mögött,  Pé- 
o^eti^  Süombutbelyen  keresztül  a  Dnoa-melléki  nyugati  vonalra. 
Ezen  szeré mségi  demouslrativ  kiindulásnak  Szeged,  roint  készü- 
lúdésii  főhadiszállás,  elég  jól  megfelel. 

rindezcsak  nagyjából  való  vázlat;  de  elég  annak  bizony í- 
mi  itt  egyedüli  czéloni^  hogy  nem  épen  merő  curiosum  az, 
Iiogy  ba  valamely  fix  pontot  tüzünk  ki  Attila  szállásának.  Es 
italábati  bármely  tudomány  terén  egy-egy  tény  bebizonyitása, 
t»gy*cg''  '  "  '  im  szabat oRÍtása,  8ok  oldaluan  fontos  lehet^  —  sót 
n  inol.  ;  is,  mielőtt  beillesztjük  az  adutokat  Egyszersmind 

gyakraii  ex  kerül  legtöbb  fáradságába  a  vizsgálónak.  A  történe- 
lem b^u  a^  események  helyi  meghatározása  gyakran  fontos,  s 
Ríhascm  fölösleges.  Az  események,  ha  nem  tudjuk  helyüket,  a 
^li>tri?óben  1áts74inak  lebegni,  az  értelem  nem  talál  támaszpontot 
li.  re;  a  képzelet,  melynek  szüksége  van  mindig  bizo- 

tre,  kódos  álomképekbe  vész.  Nagy  horderejű, 
kjv  let  szempontjából,  ismerni  a  terrénumot.  Gyak- 

mn  a  kndálláHból  magából  ki  lehet  olvasni  a  hadvezér  gondola- 
tát és  terveit.  Egy  oly  merőben  hadi  s  rendkivüli  embernek,  minő 
Atí-'-  '  -^*  í  'Imrozá^i  helyeit  tudva,  mint  láttuk,  működéseinek 
n*p  ''11  nagy  világosságot  nyerünk. 

Do  politikai  jelentősége  is  nem  csekély  a  fővárosok  meg- 
IsAt&razáftá&ak.  Azt  nem  bajos  megmondani,  hol  kell  lenni  körűt- 


38  HOL  VOLT  ATTILA 

belül  egy-egy  ország  fővárosának;  —  de  viszont  mondj  nekem 
egy  fővárost,  s  megmondom  nagyjából,  minő  országnak  lehet  az 
központja,  mik  lehetnek  hatása  kisugárzásának  szélső  határai. 

így,  ha  elfogadjuk  Szegedet  hun  fővárosnak,  abban  is  bizo- 
nyosak lehetünk,  hogy  a  tulajdonképi  Hunuia  csak  a  magyar 
alföldet  foglalta  magában.  Ezen  szóban,  hogy  Attila  a  >barbár 
világ*  királya,  meg  van  mondva,  hogy  a  római  birtokon  nem  lak- 
nak hunok. 

Attila  hatalma  kiterjedt  a  Rajna  mellékéről  a  Fekete  ten- 
gerig ;  de  ez  nem  ország  volt,  hanem  birodalom,  Attila  sem  az 
osztrogóthoknak,  se  a  frankoknak^  se  az  akacziroknak  souverainje 
nem  volt.  Ezen  népek  saját  fejedelmeik  alatt  éltek,  de  ezen  feje- 
delmek alája  rendelték  magokat,  ki  félelemből,  ki  érdekből,  s 
úgy  látszik  volt,  kit  Attila  hatalmas  egyéniségének  varázsa  bűvölt 
körébe.  A  hun  birodalom  confoederatio  volt,  mely  helyi  köz- 
pontját sehol  sem  találta,  csak  személyes  központja  volt.  Ellen- 
ben a  specificus  hun  nemzetnek  hazánkban  volt  helyi  központja 
is,  —  ha  nem  is  épen  abban  az  értelemben,  mint  ma  a  fővároso- 
kat szokás  venni.  Priscus  több  helytt  királyi  scytháknak  nevezi 
a  hunokat :  mintegy  a  birodalom  törzs  ontzátját  jelölve  meg 
ezzel. 

Arra,  hogy  mai  hazánk  területe  egy  államot  alkosson,  tud- 
tunkkal Attila  tette  az  első  kísérletet  (nem  számitva  Trajanus 
és  Hadrianus  kísérletét,  kik  ebből  külön  államot  épen  nem  akar- 
tak alakitni).  De  ismeretes,  mily  kevés  állandósággal.  Oka  vilá- 
gos ;  mert  a  mit  Attila  létrehozott,  az  inkább  eonfoederatióhoz, 
mint  államhoz  hasonlított.  Merőben  lehetetlen  is  volt  a  római 
műveltségű  Pannónia  népét,  a  germánt,  a  hunt,  a  gepidát,  a  ró- 
mai keresztyén,  a  pogány  ostrogóth  és  pogány  hun  vallás  köve- 
tőit stb.  egy  állam  forma  alatt  egyesíteni. 

Arra,  hogy  ez  megtörténhessék,  először  el  kellett  tűnnie  a 
római  műveltségnek,  a  keresztyénséggel  együtt,  ki  kellett  taka- 
rodniok  az  oly  heterogén  német  törzseknek.  Le  kellett  szállania 
az  egész  terület  lakosságának  a  műveltség  közel  egyenlő  niveau- 
jára  az  avar  és  szláv  korszak  alatt,  hogy  idővel  a  magyarok  kezd- 
hessék alulról  az  egyenletes  művelődés,  vallásközösség  s  országos 
egyesítés  müvét.  Csak  ekkor  lehetett  szó  arról,  hogy  ezen  ország 


FÖHZÁLLÁ8A?  39 

orBzág  legyen  s  közi)ontját  megtalálja.  Meg  is  találta  azt  némi 
ingadozás  után  Esztergom  és  Fehérvár  közt,  a  mai  Budában  s 
később  Budapestben.  Roppant  különbség  van  Attila  és  Árpád 
kora  közt!  Árpád  s  utódai  már  egyesítik  a  régen  heterogén 
területet 

Ezen  egyesítést  s  ezen  központ  megtalálását  anachronis- 
mus  Attila  idejébe  tenni,  mikor  az  lehetetlen  vala^  nem  lévén 
rá  előkészítve  az  ethnographiai  talaj.  De  a  talaj  előkészitésében 
Attilának  is  van  a  maga  módja  szerint  érdeme.  0  volt,  ki,  mint 
mondtuk;  lerontotta  azt  a  chinai  falat,  melyet  római  limesnek 
neveztek,  s  mely  hazánkat  két  egymástól  oly  különböző  részre 
osztotta,  mintha  például  a  Duna  jobb  partjára  tenném  a  mai 
olasz  vagy  franczia  városokat,  balpartjára  meg  Ázsia  pusztáit. 
De  érdeme  van  abban  is,  bár  később  következett  be,  hogy  a  ger- 
mán törzsek,  melyek  sziutén  tarkították  a  föld  lakosságát,  aprán- 
ként elhagyták  ezen  tájakat  s  nyugat  felé  telepedtek. 

Azéii  akár  rokon  a  hun  a  magyarral,  akár  nem,  a  hun  tör- 
ténet hozzá  tartozik  Magyarország  történetéhez.  Nem  illenék  ily 
bennünket  legközelebbről  illető  kérdések  eldöntését  külföldiek- 
től várnunk. 

Salamon  Ferkncz. 


JíJSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 
A  BÁKÓCZI-KORBAN. 

—    Culturtörtéueti    tauűlmáuy.    — 
EL8Ö    KÖZLEMÉNY. 


A  babonás  hiedelmeknek,  szokásoknak,  (úgymint  sejtelmek- 
ben, álomlátásokban,  jóslatok  és  varázslatokban,  szerencsés  vagy 
szerencsétlen  napokban,  csodákban  való  hitnek,  táltosok  és  boszor- 
kányok, phantomok  látásának  s  meghivésének,)  és  az  ezekről 
található  egykorú  följegyzéseknek,  fönnmaradt  hagyományoknak 
összegyűjtése,  tanulmányozása,  saz  azon  kor  miveltségi  állapotá- 
hoz és  az  akkor  élt  és  szerepelt  történelmi  egyéniségek  lelkületé- 
liez,  jelleméhez  viszonyítása,  épen  nem  utolsó  tárgyai  közé  tarto- 
zik a  müvelödés'förténetnrk.  Mert  csak,  ha  mindezeket  kellően 
átvizsgáljuk  s  hatásaikat  —  melyeket  egyesekre  és  társadalomra 
bizonyos  fokig  tagadhatlanúl  gyakoroltak  —  kikutatjuk  és  mér- 
legeljük :  csak  úgy  és  akkor  foghatunk  magunknak  helyes  képet 
alkotni  korról  és  egyénekről,  ezek  benső  mivoltát,  jellemöket,  tet- 
teik titkos  rugóit  tekintve. 

E  jelzett  szempontokból  kiindulva,  lássuk  most  már :  minő 
babonás  hiedelmek  s  szokások  uralkodtak  hazánkban  a^Eákóczi- 
korban  ?  különösen,  a  föhh  szereplőknek  volt-e  ezekben  részök  ? 
és  ha  igen,  mily  fokban  ?  s  ehhez  képest,  tulajdonítható-e  ama 
hiedelmeknek  komolyabb  történelmi  hatás? 

Vegyük  sorra  a  szereplőket,  a  mennyiben  ily  eszmékkel 
vagy  szokásokkal  egyikök-másikok,  a  fennmaradt  följegyzések 
szerint,  egyátahin  kapcsolatba  hozható.  Arra  nézve,  váljon  valaki 
bír-e  babonás  hajlamokkal?  még  bizonyos  fokig  ma  is,  de  annál- 
ínkább  az  elmúlt  századokban,  melyek  a  miénknél  sokkal  valláso- 


|Ak1.\TOK  t^  WABtiNÁüí  lIllítílíl.MKK  A  bAKÓCXI-KORBAN, 


ti 


Einczeiit-i  bírtak,  külöuös  tekiüteibe   veetidu  a  nevelés  és 
tftflekezet. 
n.  llákóczi  Perencz,  —  kinek  atyja^  buzgó  kath,  anj^áüak 
Mthory  Í5s6fiáuak  halásii  iüatt,  ősei  Zsigmond  cs  György  fejedel- 
hiléböl  még  ifjouczkoráhaü  kitért,  —  már  kalb,  vallásban 
letett  s  tudvalevőleg  jezsuiták  által  neveltetett  Innét  ered 
rTaUiribuTtgalma^  de  amfly  iúlhizgalommd^  vagyis  olyanná,  hogy 
6  fejedelmi  állásánál  fogva  más  felekezetű  alattvalóinak  vallását 
volna^    —   Boha  nem  fajált.   Ellenkezően,    Rákóczi,  a 
jyéuÍ!*égre  nézve  buzgó  katbolicus  Rákóczi,  a  proteatán- 
Fiiíik  talláaBzabadságáért  U  harczohi;  maga  mondja:  azért,  mert 
a  prot  vallás  szabadságai,  az  öse  (L  György)  által  kivívott  lin- 
ói békekötéfisel  tóiTénybc  iktattattak,  ts  ő  egyáltalában  a  nem- 
I  selnek  lábbal  tiprott  jogai  helyreállításáért  fogván  fegyvert,  — 
Idrveny  h  törvény  között  különbséget   nem  tehet  vala  8  tenni 
mm  is  akart. 

Udvara  leginkább  protestánsukból  állott  (ndvari  mar- 
f^diallja  Vay  Ádám  és  cancellárja  Ráday  Pál  ref ,  udvarmestere 
Ottlyk  György  evang.Litüekvalának,)  és  Ö,  a  ki  mindennap  híven 
yl^ry^  'urWi  ^8  míí^ét  ballgatott,  u,  a  ki  az  öreg  egri  püspököt 
Tl<  Istvőüt  míijdnem  atyjaként  szerette,  —  a  protestán- 

[  soiktél  jfigtalanüíl  elvett  templomokat,  iskolákat  nekik  visszaadatn, 
pt&kat   pedig  az  országból  kiűzette:    mivdhogy  a  nemzet 

ifff/  hatdrozd. 

Mert  Rákócxi,  egyéni  vallási  érzületét  mindig  alárendelé 

E>U  nemzete  általános  jogérzetének  és  törvényesen  nyilatkozó 

'k.  Söt  midőn  az  országból  kitiltott  jezsuiták  egy  részé- 

ztetésével   megbízott  egyik  országos  bizottság  tagjai, 

I  név  sxeríiil  gr*  Szcut-Iványi  László,  Orosz  Tamás  és  Usz  Ferencz  a 

rl^iak  bizott  feladatban  kissé  habozva  jártak  volna  el:  Rákóczi 

wgorű  nebezl élését  érezteté  velők,  nemcsak,   hanem  büntetéssel 

fűajcg«ílí'  a  Uéslekedóket,  szó  szerint  ezeket  válaszolván  nekik: 

nj  1707,  RöZifnyLK  Kassuiit  15-tói  irott  lcvel<'t 

K|(Kmet^  \v  ben  vai^*   s/Ükatígteíen   kíírdí'sckkol,   úgy   kit' 

[  jttk,  r«4k  tuí  id<it  Totitutja  inkább,  inmtscm  instnictióját  véghez  vinne,  — 

ir  hány  ízben  tiiJtokra  adtuk  Kglteknek,  hogy  az  jesuíták 

viz  JJbtnctntUis  GcntíráUsboz  forduljon,  5  parnnesoltunk 

«í  l>fc*tx.  Vic<H3ettcrálb  Bcrthóthy  Forcncz  hivUnkuek,  hogy  aion 


42  .rÓKLATOK  É«  HARONÁK  HIKDKLMKK 

pátor  jesuiták  kikíserU'tdsehcu  assistáljon,  kiben  —  tndjtik  hizonyossan 
—  nem  is  lesz  semmi  liátramuradás.  Kgltd-  pedhj  mindenekhen  íw/yV  úytf 
iiutgáfy  hoyy  /díf*t'geft  volt'i  nem  az  cmlitett  aserzefhez,  hanem  «:?  hazához  tessék 
meg.  Többször  pedig  ily  szükségtelen  késedelmeket  élőnkbe  ne  terjesz- 
szén :  hanem  Járjon  el  az  reábízott  dologban  nugy  serénységgel :  máskent, 
tudtára  légyen  Kglteknek  :  ha  ugyan  csak  az  időt  vontatja  s  azzal  az 
Nemes  Státusok  elvégezett  akaratjának  executióját  különb-különbfélo 
praetextusok  alatt  halogatja,  —  megmutat julc^  vozérlő-fejedelmi  authorítá" 
itunkbnl  csakhamar  ezentúl :  mJként  kellessék  Kgltcl'  ellen  véghez  vitetnünk  az 
exeriitíót  /€  *) 

íme,  ez  az  eljárás  jellemzi  Rákóczit,  a  nagy  nemzeti  hőst. 
Előtte  a  nemzet  akarata  minden  ;  a  többi  —  még  saját  egyéni  val- 
lásos meggyőződése  is  —  határozottan  alá  van'rendelve  az  alkot- 
mányosság szabványainak,  a  nemzeti  akarat  követelményeinek, 
a  mely,  ha  úgy  kívánja:  ő,  saj^t  nevelő  szerzetét  is,  mint  állam- 
ós  szabadságellenest,  —  kiűzi  az  országból. 

Ily  elfogulatlan,  ily  pártatlan  fejedelem  épeuséggel  nem 
mondható  túlbuzgónak,^)  és  alig  képzelhető,  hogy  ily  felvilágoso- 
dott lélekben  valami  babonaság  lakhatott  volna.  Valóban,  Rákóczi- 
nak egész  nyolcz  évi  háborújában  való  szereplése,  működése  bent 
és  kifelé,  minden  minden,  a  legfölvilágosodottabb  főt,  tiszta,  vilá* 
gos  és  világias  gondolkozásmódot  árúi  el.  Semmi  hajlam  nála  a 
babonáskodásra,  rajongásra ;  sőt  egyik  előkelő  tábornagya,  a 
bigott  gr.  Porgách  Simon,  egyenesen  azzal  vádolja  őt  (s  ez  teljes- 
séggel nem  dll,)  hogy  >öFölsége  nem  jó  pápista,  mert  a  szentegy- 
házban, a  szent  kepéket  kritizálja  s  csúfolja,  ha  rosszul  vannak 
írvat  (festve.)  A  mi  azonban  csak  azt  bizonyítja,  hogy  a  fejede- 
lem, —  ki  iQúságában  sokat  tartózkodott  olaszországi,  különösen 
római  képtárakban,  —  műértő  és  mfikritikus  vala, 

»Jó  pápista^  volt  bizony  Rákóczi:  de  nem  volt^  legalább 
francziaországi  tartózkodása  előtt,  nem  volt  túlbuzgó  rajongó,  és 
legkevésbbé  babonás.  A  mint  is  bármi  babonás  hiedelmet,  vagy 


*)  Szent-Iványiék  Kassán  1707.  jan.  15-kén  kelt  eredeti  fölter- 
jesztése és  az  erre  rájegyzett  fejedelmi  válaszfogalmazat  a  kir,  kamarai 
leréltw'ban, 

*)  Öregségében,  Kódolton  nyilatkozott  vallási  rajongása  későbbi, 
iVaneziaországi  eredetű ,  s  grosboisi  remete-életére  vihető  vissza.  (L. 
Kákóczi  Vallomásait.) 


X  nÍKAr/f. KOKBAN 


n 


ívt  ;ii)^  taiiikiiik,   reudkivüli  köríUmeu}t  is^ 

Ifcjteiii  neiü  tadáj  —  csak  egyel  leUmkj  azt  i« 

emlri,  mán  üenki.   Ugyanis  Emh'kirafnlban  (melyeket  mír 

acm  ■:  fíjldön  szerze)  Érsek-Újvár  üőlroma-  és  clfogla- 

kwák  \i  *    i    iéOvember)  elboítzelébéDél^  ezt  veti  utíuui: 

>Mfg  6  Tiir  alntt  tiÍ1>oro%áuk,  igeii  ci^odiUatoisnuk  tetascett  elöttUiik, 
fcogjr  t»pfiyü;;:iakor  miiidr*nn!ip  i^rrg-áj^yiik  dcrrgcVH  ImlloUtik-,  (rgyouKÍ 
íUk^artdikfbt,  migy  távüleágbftu,  —  a  inílkült  Uogy  ezeu  tüjn-meny  okát 
mc^  Ltrtctk  Tolna  fejteni.  Annyi  bizonyos,  liogy  az  elleus^ígcíi  várakbun, 
mellek  i  >  "       '     nlva,   nem  líittek;  ti^  peth)/,  a  mü  dittifá' 

_tmmtm  Aí^  '   rolt^  tt  nehn* a^    hihetnék   ft  rnok.  Uh  t'jtétl 

t,  mit  értékcikkei  mtijjwjhatnak,* 

Mi  lett  légyen  ToUuképen  ezen  ^mtseazerH^rA  imru  ;i  bíiboua- 
m  njíüden  időkben  Lajbiüdó  köznúp  által  —  mely  Rákócri 
rajongáfiig  szeretett  személyi/beu  a  magyar  nenizet  számára  Isteti- 
kQklött  szabadítót  látott,  a  kinek  tehát  személyes  jelenlétét 
ÍTesen  hozta  kapcsolatba  valami  rendkívöljvel,  —  mi  lett  légyen 
^c^uk,  ama  > meseszerű  i  tünemény^  a  mire  a  távoli  ágyúz««, 
A'igy  tán  fÖldrengési  moraj  általánosan  magyaráztatott? 
A  fejedelem  bővebben  kifejteni  átallja,  és  a  titkot  sírba  vívci 
íJnagával ;  pedig  a  uéphangulat  megértése  tekintetéből  érdekes 
Tolna  a  mysticuí^  magyarázatot  ismernünk. 

Még  csak  azt  jegyezzük  föl  itt  Rákócziról,  hogy  mint  a 
iticai  és  természetludományoknakbai'átjai  —  ki  a  csilla- 
ránt mái*  gyeimek  korában  a  nenhausi  nö veidében  haj  la- 
tanúéit   vala,  --  Mátyás   király,   Rudolf  császár,  és  annyi 
'"mit  régibb  íizázaclokbeli  uralkodók  s  tudósok  példája  í^zerint,  ö 
is  ftíé  —  ámbár  nem  valami  kiilünös  szenvedélylyel  s  inkább 
csak  mulatságból  —  a  kor   divatául  tekinthető   rí<iUaijjóslmt* 
[Erre  vonatkozó  adatot  találunk  legalább  gr.  Bercsényi  Miklós- 
ík-ÚjviIrbúl  1707.  május  2-káu  a  fejedelemhez  intézett 
baii,  ekképon : 

.ir  tiétmloffica  lírognoéUvumii  Fiiiaégalntk    NeapoliUmas  uram  (Ma- 
f'Uia)  *<rm  hulmi  JvbfjiiH  matjt/ord^fu   nnhmnál ;  t^s  igen    akar- 
ni ügnm  Í9  Hjwn   aspectU£(oknt  nézve   fenyegettem   \vi   publica 
|«i»ttí%^t  (o    tiirócsti    pártohis  UgA-ífben)  s  ueni   praecipitíiltiini,    ut  shit 
n&tcr  v|»em  ct  uicrum  inter  90  tiineutos.c  ^) 


*)  Árthh'úM  lUhksianumj  V.  köt,  41í>.  I.  Bercaényi  alább  idcaitiudö 


^^Éib^^^ 


tftt 


•ii  JÓSLATOK  É8  BABONÁS  HIEDELMEK 

Ezen  idézetből  látható,  hogy  a  csillagjóslati  mutatkozó 
jelenségek  fölfejtésével  Bercsényi  is  foglalkozék,  —  a  minthogy 
UDghvári  derék  könyvtárában  csakugyan  ott  találjuk  számos  jeles 
államtani,  történelmi,  földrajzi  és  természettudományi  munka 
mellett  a  híres  magicus  könyvet:  »Se€rcta  Johannis  Baptistáé 
Portae  Neapolitanae  Mágia  Naturálisai ;  nemkülönben  Ildebrandt 
» Mágia  Naturális ^-ki,  úgy  egy  német  csillagászati  könyvet,  Le- 
grand  Antal  müvét:  *Discvrsus  de  Secretis  Na^urae^,  és  Schott 
Gáspár  ^Physica  Curiosá^-jdt. 

Nyilván  ezekből,  különösen  az  elsőből,  a  melyre  hivatkozik 
is,  meríté  a  magyar  főúr  csillagfej tési  ismereteit. 

A  mi  a  szabadságháború  e  második  főszemélyét  gr.  Ber- 
csényi Miklóst  továbbá  illeti :  ő  már,  valamint  vallásfelekezetileg 
elfogultabb,  úgy  babonaságra  is  hajlandóbb  vala  Rákóczinál; 
és  ámbár  komolyan  6  sem  hitt  semmi  csodában  s  babonában, 
mindazonáltal  azt  nem  mondhatni,  hogy  épen  nem  adott  volua 
reájok  valamit.  így  pl.  a  szerda  napot  hetenként  állhatatosan 
megbőjtölé,  abbeli  fogadalma  következtében,  hogy  őt  Isten  (és 
saját  bátorsága!)  lengyelországi  első  bujdosása  idejében  egy 
szerdai  napon  a  mohilewi  erdőkben  reá  tört  osztrák  bérgyilkosok 
tőreitől  szerencsésen  megmenté.  Különben,  a  császári  fővezér  gr. 
Heister  Sigbert  meg  ap^jífe/cnapra  tartott  igen  sokat,  elannyira, 
hogy  minden  jelentősebb  vállalatához  pénteken  kezd  vala ;  mit  a 
kuruczok  már  jól  tudván :  a  császári  tábor  mozdulatait  különö- 
sen fentek  napokon  igen  éber  szemekkel  vizsgálták. 

Bercsényi,  a  ki  maga  is  szeretett  profetizálni,  tartott  vala- 
mit a  jóslatokra  is,  de  csak  úgy  félig-meddig,  inkább  csak  tréfál- 
kozva ;  humoros,  élénk  szelleme  ugyanis  gyönyörködék  s  szaka- 
datlan komoly  foglalkozásai  közepette  mintegy  felfrissítő  játékot 
lelt  az  ilyenekben.  Ha  saját  jóslatai  betelj esedének :  sohsem 
mulasztja  el  Eákóczihoz  vagy  Károlyihoz  irott  bizalmas  leveleiben 
tréfálódva  odatenni  a  ^lám  mondáin^-oi,  mely  szójárással  sok- 
szor enyeleg ;  pl.  »Lám  mondám,  mondám,  —  ha  mondám:  sem 
mindenkor  rosszat  mondám,   legalább   mindenkor  jobbnak  úgy 

levelei  mitul  c  f/i/í/Jteméni/  lőtttcihen  olvashatók.  Tübbé  tehát  nem  hivatko- 
zandunk  a  forrásra. 


A.  nXKÓr^JKOBBAK* 


iif!- 


i/.- 


í.    \l;.. 


íui  jövendölései  csúfot  valloLtalc,  ezt  ü'ja:  Már 

iv,  vagy    btks^út  jrioüdok  a  Uívi  mondavi-Dak^^ 

Idcsei  kalendárittm  egyes  napokhoz  odanyomatott  V,  C. 

pCílig  ráfogta,    liogy  az  előbbi  Vincit  Curncz-oi, 

u, .  _,  .,hen  Superat   tínldaf-oí  jelent,  és  így  a  V*  C*  betűs 

QSpok  a  ktirtjc/okraj  s  az  S.  S.  betűsök  a  németekre  bo7.nak  sze- 
eiicsét 

Tgy  1704.  sepi,  8-án  Vedrödröl  kelt  jó  hurnoni  levelében  e 
f  tárgyról  ekként  enyeleg :  »Pro  finali  írhatom  Ngodnak  (Rákócíi) 
lOcskajr  levelét  veszem :  megijedtek  az  németek ;  és  mivel  az 
l/dfMrí  knhnddríom  föl  szokta  tenni  minden  jó  és  rossz  progressu- 
[Kbkjitf  óg;miut,  a7,  mikor  S.  S.  van  ^Stiptrat  Soldntf^  az  mikor 
IV.  C.  *  Vincit  CurucZi^  —  azt  megtudta  Ocskay,  1-ma  Septem- 
V,  Cl  Oda  vao  goszpodin  khorvfit !  VK  Septembris  ismét  V* 
^^  csak  elhitette  magával :  u  veri  meg  a  németet,  csak  reá 
per  omnipotuntiam  tartani !  .  ,  ,  Már  ugyan  Sóidat  uram- 
inak  nixícs  divfttjn  (í*íe,  tehát  a  »divat*  nem  új  sztj !)  ez  idén,  mind 
csak  V.  C.  St^tjéiif/f  eddig  hizóntf  jol  taláíin  rn i?idenkor,  —  méltóz- 
lassék  Ngod  revideálni  !< 

Máskor  is  csak  ily  félig  szánon  s  félig    tréfálózva  beszél 
la  löcü'i  naptár  mysticus  betűiről;  igy  pL  1706*  aug.  5-én  Semp- 
IfrAl  Írott   levelében,   midőn   a  pöstyéni  fürdőkben  gyógyítga- 
tott köszvényes  lábával  először   próbált   újból  lovagolni:    »Ma 
kioiftitem  vala  Galántháig,  az  lábamat  nyargalódzva  próbálni; 
\iifjf  latom,  hoffjf   ha   V*  C  vohutj  —    vem  félfencm  magamat :   de 
5.^ —  nem  jó  Imz,  nem  biztatnám  magamat,   hamegállanom 
yr  nem  lehetne,  az  mikor  akarnám ;  de  semmi  !**) 
Magára  nézve  folyvást  csak  ilyformán,   féltréfásan,  félko- 
nolyan  emlékezik  még  Bercsényi  egyéb  jóslókra!  is :  de  hang- 
|sAljoaeza  aasok  jövendöléseinek  fontosságát  azért,  mert  sl  köznap 


'  A  iiaptárjr»íi latokról  túpULU  vJk'íuéuydre  iids&ve  Bercacnyi* 
uijiíik  Iiákúí'/Jhúji&  lin'/au  várúbiJ  1712.  fobr.  12*keu.  tiOiát  már 
iittu  ídi'ji'fjen  írott  Icvdc  ezen  s'zavai  h:  *Neinoí<ak  Ürrtl>ocriiií^ 
dC!  ro^^  nz  ifMmtani  caloidarislák  sem  akiirjíik  elhtüni  nz  békességet^ 
mivel  lefigyt^l*  titfuji?t,  tiiHgyar  ú.  i.  naptár)  cgv  iránt  czeloz^  a  mlut  is //rr> 
Aecladálai    nknrtnm    FÖlídgocJnek    az  némri  <ít   mnffffor  praű' 


4G  jóslatok  és  babonás  Hf£D£Ly£K 

és  közvttézlö  rend  hisz  szavaiknak,  és  így,  ha  jót  jósolnak :  ncigyobh 
reménynyel,  lelkesebben  indul  a  harczra.  Jellemzően  íija  p.  o. 
Érsek-Újvárról  1705.  január  l-jén  a  fejedelemnek: 

»Sok  jövendőmondó  támadott  imitt  is,  amott  is ;  mindenik  meg- 
egyezik abban  :  mind  idevesz  az  uémti.  —  de  abban  külömböznek,  ki 
azt  mondja :  általgyün  (a  Vágón)  Léváig ;  ki  mondja :  nem  gyiin,  8 
nem  ki  Pozson  vármegyébül,  mind  ott  ve'sz  el.  Kire  nézve,  ez  illyenehnek 
hitelt  adva  az  hözségj  szörnyű  bátorsággal  vagt/on,  csaJc  biztatja  magát  az  4/ 
enztendoreL  Engedje  is  az  irgalmas  Isten,  hog}'  az  cccle'siával  mondbas- 
Hiik  :  boc  in  anno  gratulemur  !« 

Míg  tehát  az  ilyen  jóakaratú  parlagi  jósokat  Bercsényi  a 
néphangulat  fokozása  szempontjából  szívesen  látta:  addig  az 
arrogáns,  csélcsap  szédelgőkkel  ugyancsak  kurtán  és  csípősen 
hánt  el.  Mit  tőn  pl.  egy  maga  nagyzó,  tudálékos  csodadoctor-féle 
német  szökevény  svihákkal?  1705.  május  24-kén  Nyitráról  meg- 
írja Bákóczinak : 

>Mást  is  küldtem  (egy  Báron  Barenhaascn  nevii  gyanús  német 
vadásztiszt  mellett,)  egy  alchjjmista  széleseszü  hivet :  az  is  maga  szökött 
ki  (Béesbül,)  azt  mondja :  Xgoduak  sincs  nagyobli  praetensiója  Magyar- 
országhoz, —  de  senkinek  meg  nem  mondja,  csak  magának  Xgodnak. 
Azt  mondja:  ollyan  orvosságot  tud :  az  egész  tálK>mak  ba  kenyere  nem 
lesz  is  ott,  nem  szomjazik,  sem  éhezik.  Két  nap  koplaltattam,  —  enui 
h'ért ;  megüzentem  neki :  vegye  hé  az  orvosságot,  badd  bizonyítsa  magán 
hasznát !   Igen  morgott, € 

Volt  azonhan  1704-től  1706-ig  Bercsényi  grófnak  eg)' 
saját  udvari,  y2igy  mV^h  tábor  l  jövendőmondó  ja:  valami  rajongó, 
túlfeszített  képzelmű,  de  a  maga  mély  henső  meggyőződéséért  s 
hazafias  feláldozó  lelkületéért,  —  mely  őt  utoljára  is  vértanú- 
ságra vitte,  —  mégis  hecsülésünkre  méltó  egyszerű  molnár-mes- 
terember. Ott  őrölgetett  Koncz  Márton  uram  —  mert  így  hittak 
a  bibliás  prófétát  —  a  csendes  folyású  Dudvág  vizén,  Tarlós  nevű 
mátyusföldi  község  határában  lapátoló  malmon,  hosszú  éveken  át. 
Es  az  egyhangú  malomzúgás,  vizlocsogás  halk  zenéje  mellett  elég 
ideje  volt  a  Szent-Írást,  a  próféták  könyveit,  Jeremiás  siralmait, 
János  evangélista  csodás  Jelenéseit  olvasgatni,  s  azok  titkos  jelent- 
menyei,  az  ^idök  teljessége^  az  ^írás<  igéinek  értelme,  továbbá 
saját  lenyűgözött  árva  magyar  nemzetének  szomorú  sorsa  fölött 
hosszas  tűnődésekbe  és  mélycontemplatiókba  merülni.  .  .  .  Mikor 
astán  ütött  a  szabadság  és  szabadulás  órája,  s  az  Úrtól  küldött  ifjú 


A  hAKÓCZI-KORSAK* 


47 


fcgeddem  diadalmas  zászlói  fellobogDak  és  a  tüzes  gr.  Bercse- 
oyiuek  mÍAj  csapatai  mindinkább  közeledüek  vala  gyázelemitüi- 
Issin  a  meiírémülTe  futó  császáriak  líj-omában  az  ország  Téghatárai, 
I  pj.,.    - .  "^ fórra  Yize  felé, —  akkor  a  szegény  molnárt  is  elra- 

iga-  OS  lelkesedés  here,  s  szeiií  áhítatba  merülve  elkez- 

[d«ll  bibU&6  jóslatokat  mondani  a  m.  nemzet  fényes  diadalmairólr 
íéciuiAk  királyi  székéről^  Bécs  falainak  leomlásárí31,  stb*  stb. 
A  iiép  álmélkodva  hallgatta  a  szent  embert,  és  hitt  szavai- 
nak* A  csakhamar  nagy  Uín-e  kapott  mátyusföldi  próféta  jöven- 
I  <lAtQODdim  ftzájról-szájra  jártak.  A  Szered  táján  táborozó  Ber- 
!  csénji  maga  elé  hivatá  a  jámbor  élettt  molnárt ;  és  Koncz  Már- 
Jott  arain,  ott  a  bíiszke  főúr,  a  hatalmas  hadvezér  előtt  is  rajongó 
lelkesiedéf^sel,  mély  meggyőződéssel  monda  el  a  magyar  nemzet 
|ilíc9&ségéról    bibliai   rejtelmes   képekbe   burkolt  jóslatait,  hogy 
•««  mítfhzek  rlhhtt/atffitik.  *  .  .  .« 

Bercsényinek  megtetszett  ez  a  lelke  legbensejéböl  beszélő 
I  átir&ndoü  ember,  tréfásan  eluerezé  őt  Haltakuk  prófétának  (** .  .  az 
len  iarhini  Hahokuk  molndrom,<)  gyakorta  magához  rendelé, 
lé^  mÍTel  tapasztalta,  hogy  Koticz  uram  a  Mátynsföldéty  CsalbV 
ikAzi  §  a  Füjérhegyekyidékétlie  egész  Ausztriáig,  Morváig  kitűnu 
I  helyrajzi  jártasaággal  ismeri  a  e  tekintetben  a  seregeknek  igen 
kalauzi  8/.olgá]atokat  tőn,  —  utóbb  majdnem  állandóál 
íieüett  marasztá  Habakukját.  Koncz  Márton  ugyanis  ném- 
ítsak jósolgatott,  hanem  a  nemzeti  ügy  iránti  határtalan  lelkesedé- 
[ftébimf  a  legvakmerőbb  dologi-a  reáiizáná  magát:  mert  talán  még 
aárlegény  korában  szerzett  helyismereti  tapasztalatait  érvé- 
líive»  a  nagyon  hasznos,  de  nagyon  veszélyes  kémszolgálatm 
[tUlalkozék  a  németek  ellen. 

Hy  minőségében  a  magyar  hadak  fővezére  utóbb  teljes  bizal- 

Imára  niéltatta  őt;  sátorába  éjiéikor  is  szabad  bejárása  volt;  hin- 

jlajiUa  ültette,  vagy  maga  mellett  lovagoltatta,  s  úgy  magyaráz- 

itá  Tele  a  tájékokat^  és  nem  egyszer  egész  hadi  expeditiókat 

L  tarlósi  Habakuk  molnárnak  csillaglátásaí.  kikémlelt 

ly rajzi  útmutatásai  szerint.  Viszont  szegény  hiv  Koncz 

[irton  i«  éjjeli-nappali  fáradságát  nem  száná,  maga  járt  s  bml- 

ttinbereit  jártatta   a  németek  táboraiban,  mindennap  ezer 

tljp  kocxkájára  vdve  árva  fejét. 


4^ 


'<i<SLATOK  KS  BA»^yAS  HIEDELMEK 


Bercsíii>i  először  17«'4.  sept.  l-jén  emliti  öt  (^Koncz 
Márton  nem  tudom,  mit  konrz^^z  r  —  de  az  t'n  jövendölésem  betölt 
éoklan,  s  most  is  alkalmasint  elláttam  sokat.  —  adja  Isten, 
minden  jóralcj  az  Ersek-Ujvártól  nem  messze  fekTÖ  Kérröl 
Rákóczihoz  Írott  lerelében.  s  ner^t  óvatosságból  ekkor  is  tit- 
kos jegyekkel  írja  ki :  utóbb  pedig  legtöbbnvire  csak  M.  betű 
alatt,  vagy  —  ritkábban  Márton  néven  —  emlékezik  róla,  nehogy, 
ha  a  levelet  a  császáriak  valahogyan  felfognák,  a  szegény  Haba- 
kukot  baj  éije  miatta.  Sept,  8-ikán  ismét  kérdi :  >Xem  tudom, 
ehhez  Márton  uram  mit  konczolpc 

Ugyanez  év  november  havában,  a  Fejérhegyekben  és  a 
Morva  síkján  Heister  ellen  folytatott  csatározásokban  már  Ber- 
csényi oldala  mellett  vala  Koncz  Márton,  mint  tábori  jós,  kém  és 
kalauz.  Jablonczáról.  1  Tói.  nov.  30-án  írja  a  fővezér  a  fejedelem- 
nek: »Eppen  most  hozá.  reggeli  Jézus-kiáltáskor,  az  Ngod  leve- 
lét Köröskény i.  Jól  beszél  M,,  —  úgy  engeSje  hUnU 

Ezután  beállott  éjtszaka  táborostól  a  fenyves-erdőkbe,  s  a 
Habakuk  kalaúzkodása  alatt  megindított  Ebeczky  István  dandár- 
nokkal  kiriasztá  Búr-Szent-Györgyből  a  zavarba  hozott  császá- 
riakat. Mikor  ezt  a  kalandos  éji  harczot  Bercsényi  dec.  2-án 
leírja,  féltréfásan  utánaveti  levelének:  »Mi  haszna  írtam  ennyit 
Ngodnak?  .  .  .  hiszem,  ott  volt  J/,  —  o  ijesztette  ki  uket  f* 

Dec.  7-kén  viszont  Sasvártól  írja  Bercsényi:  >Nem  kis 
gondolkodást  okozott,  hogy  M.  mondja:  Pozson  felül  vigyáz- 
zak. .  .  .  Bárcsak  azt  mondaná  meg  M.j  ha  Heister  csap-é  ismét 
által  erre,  vagy  sem?  avagy,  ha  az  Dunán  Hainburgnál  vagy 
Bécsnél  ismét  általmegy en?«  S  másnap  dec.  8-án  Szobotistról, 
midőn  Márton  a  fejedelem  táborában  Lipótvárnál  időzött :  >Míre 
magyarázzam,  hogy  M.  felfii  semmit  sem  ír  Xgod  ?  Hiszem  az 
tudhatja  eddig:  megoszlott-é Heister  ?  s  mint  van, s  merre  czélozf^ 
És  ismét:  > Alázatosan  kérem  Ngodat,  hadd  tudhassam:  M.  mit 
mondf  Ha  elgy'útt  volna  velem,  —  megvertük  volna  most  Heis- 
tért .'«  Dec.  9-k6n  pedig  Szeniczéről  egy  beszédes  német  foglyot 
küld,  kit  is:  >jól  meg  kell  examinálni  fundamentumit  beszédjí- 
nek,  és  M.  uram  ezekhez  mit  fog  mondani?^  Tovább:  >M.  jó 
hírinek,  hogy  megverte  valami  föld  népe  az  németet,  nincs  sohon- 
nan  híre ;  taldm  csak  az  égen  ve}iék  azt .'«.., 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  49 

Ez  utóbbi  kételyes  mondatból  az  következtethető,  hogy 
Márton  égi  jelekből,  csillagokból  is  szokott  jósolni.  Különben 
ekkor  szegény  Habakukot,  —  ki  úgy  látszik,  sorvadásos  ember 
volt  —  súlyos  betegség  gyötré ;  mert  Bercsényi  ugyancsak  Sze- 
niczérul  dec.  9-én  kelt  második  levélben  sajnálkozik  fölötte: 
>Szánom szegény M.-t, hogy t;<?r<  hány ;  de  akármit  hányjon:  csak 
jól  \isdje  marját^ még ktt hétig  nékihaja  8 nékünk harczunk  (ütkö- 
zetünk) ne  légyen,  s  ha  Leopold  (Lipótvár)  meglesz,  ellenség  nél- 
kül mehetfNgod.  Quomodo  haec  conveniunt :  mintha  még  Leopold 
alul  kellene  harczolnvnk?  (pedig  úgy  lőn  :  Nagy- Szombat!)  El- 
múlnék úgy  az  csiitörtökrül  /  Ut-ut  sit,  —  fiat  voluntas  Donuni.« 

Aligha  tévedünk,  azt  állítva,  hogy  itt  a  közelgő  ütközet 
napjára  nézve,  ismét  a  tarlósi  próféta  valami  jóslatáról  van  szó. 
A  levél  végén  mégegyszer  utal  reá  Bercsényi,  a  németeknek 
Pozsony  felöl  várt  kicsapására  vonatkozólag  mondván,  hogy 
>tndja  M,  —  most  szóljon  f<í  S  másnap,  dec.  10-kén  megint:  >ha 
gyün-é  töl)b  hada  Heisternek?  tudja  M,,  —  nincs  az  70  mért- 
ft'Jd  az  honnan  gyün,  ha  gyün-^ 

Tehát  a  kurucz  Habakuk  büvhatalma,  jóslási  képesége, 
70  mértföldnyi  körre  terjed  vala  ki.  De  mi  haszna?  jós  tudománya 
iránti  hitelét  Bercsényi  olykor  mégis  megingatva  érzé.  Ugyanis 
már  harmadnapra,  dec.  12-kéu  Széniedéről  világosan  ezt  írja  róla: 
>M.  jól  beszél,  de  az  mint  látom,  el  is  múlik  olykor  beszédiben; 
ki  rajtunk,  ki  máson,  ki  az  időn  múlik ;  úgy  látom,  ott  is  alii  sünt 
aspectus,  et  alii  actu8.« 

December  közepén  Bercsényi  a  maga  haderejével^  Heistei'- 
nek  mozdulataihoz  képest,  a  fejedelem  táborának  födözése  végett  a 
Fejérhegyeken  át  Nagy-Szombat  felé  közeiedék.  Ekkor  már  ismét 
mellette  volt  a  vérhányásból  felgyógyult  próféta.  Dec.  17-kén,  a 
nádasi  szoroson  általérkeztekor,  Szomolyánról  irja  a  magyar 
luvezér : 

»Irit€ii  kegyelmébül,  hóval,  cssövcl  ide  jókor  érkeztem,  úgy,  liogy 
uia  iiapvilággnl  meg  helyben  lehettem  volmi,  —  de  M.  koczogását  meg- 
:?záiiván,  mcgkimUám  az  csézámmal,  s  csak  clömhon  toppana ;  csak  ma- 
jraiii  levén  az  csézán,  eleget  heszéllett,  engem  tovább  bocsátani  nem 
akara,  hogy  tiui  csnh  ucm  köll  tocábh  menni  Azonliun  szintén  itt  az  kapu- 
ban ere  Sennycy  éd  Jiiiday  uraméknak  ezen  accliidált  levelei ;  kire  nézve 
4zúllék  M.-al  sokat,  de  azt  mondja  :  hanemha  az  (a  német  had(»sztály) 
Századuk.    1881.  1.   füzet.  -1 


50  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

fordult  vohiA  Pozsounnk,  az  kit  ö  mond,  hogy  mcffvcrilnl'  holnapukhu  — 
de  nem  hiszi :  mert,  az  mint  ö  magyarázgatja,  lígy  látszik,  mintha  az 
Déy^TíTíéX  gyiinnc  által  nz  Dunán,  é&  Dcvéntül  Pozsonuak  s  onnan 
gylinne  fel  s  ált^l  az  hegyen  Stomfa  fele,  —  es  az  gajári  tekeriiletben 
Malaczkátiíl  lenne  az  harcz.  Xa^  úgymond,  /teinml :  tndom  én :  az  hoinap 
iteni  gif'nn,  marailjunlc  itt  ma  !  Azok  az  hadak  vigyázzanak  ott ;  még  ez 
éjjel  vngy  megjárom^  (t.  i.  a  ne'met  táborát)  rogy  gyün  emberem,  -  -  de  azf 
7neg  leli  rarnihil;  meri  már  megvót  az  én  Htám  réUk ;  hiszem,  elérünk  még 
hajnalban  is  oda ;  08ztán,  tudom  én,  hogy  meglesz  holnap,  csaJc  ttzanit 
fttyadjam.  Kire  nézve  megmaradtain,  és  írtam  sietve  ordereket  az  tisz- 
tekre :  ki  mitevü  legyen,  és  hogy  oly  készen  legyenek :  mihelyt  megyek, 
lóra  ülhessenek.  Azt  is  mondja  M.,  ha  megfordult  az  esze,  s  az  hegynek 
innenső  felére  akarna  gyünni :  megmondja  még  ez  éjjel.  Rationabiliter 
ugyan  ember  gondolhatná :  talám  két-három  felül  aknr  ütni.  Isten  az 
olt-almunk,  bízzunk  benne  !c 

Líitszik  c  jellemző  sorokbíil :  mennyit  adott  mégis,  előbbi  két- 
kedései daczára,  Bercsényi  az  egyszersmind  kémként  szolgáló  jós 
nézeteire,  midőn  annak  javallásából  megtartja  elhagyni  készült 
hadállását,  s  rendeleteket  küld  a  főtisztekre.  És  valóban,  a. sze- 
gény beteges  Habakuk  a  következő  este  s  éjjel  odajárt  a  kemény 
havas  időben  Heister  táborát  kikémlelni ;  éjfél  után  téi't  vissza 
iSzomolyánhoz.  és  betoppant  Bercsényi  szobájába,  a  ki  is  dec^ 
18-kán  >2  órakor  reggele  tudósítja  Rákóczit: 

»Most  éjfél  után  csakhamar  jőve  hozzám  M. ;  mondja,  hogy  mind- 
gyárt estve  egy  órával  elgyött  az  o  embere,  maga  i'jt  odajárt  véle,  cttak  nem 
rég  gyütt  meg.  Elnézte  ökct :  de  bizonyos,  hogy  háromfelé  van  most, 
Pozsontúl  is  akar  gyünni  -  -  már  által  is  gyütt  vagy  300  benne,  — 
azzal  az  győri,  komáromi  labunczok  is  vaunak,  —  lesznek  azok  is  vagy 
3  —  4000-on,  de  rossz  nép.  Merre  akar  iltniV  ha  tiíl-é  az  hegyen?  vagy 
innen,  Poz.sontúl  V  még  nem  tudhatja,  d<*  úgy  látja :  mind  öszve  akarna 
az  menni  Heisterrcl ;  oda  akarnának  ök  menni  az  hídhoz,  az  hol  mi 
általgyUttünk,  Söntéhez,  s  mind  a/on  volnának :  bennünköt  följttl  szorí- 
tanának, az  ü  országok  felül,  —  íXí"  (n«'m)  érkezik  ö  bizony  arra  !  Heister 
még  nincs  az  hadak  kJizött,  bizonyosan  mondja,  addig  nem  is  gyün  által 
az  dereka,  nem  isgyUhot  hertelen  :  mert  gyalogja  sok  van,  ágyű-eszköze ; 
hanem  először  (az  mint  magyarázza'*  De'véntül  fog  nuís  csapat  gyünni 
vagy  ma,  vagy  holnap,  az  ki  az  mi  hadunkra  akar  Ütni  az  falukon,  — 
arra  kell  vigyázni,  azt  verjük  meg  cltíöben,  ott  fog  ö  is  rabot.  Ama  derék 
harczunk  még  nem  most  lesz  :  mert  talám   még  majd   egy   hétre  lesz  ;*) 

*;  E  » derék  harcz,  <  mint  tudjuk,  december  26-kán  lön  Nagy- 
szombatnál :  tehát  csakugyan  épen  egy  hét  múlva  ;  Koncz  Márton  ezt, 
mint  látjuk,  ugyancsak  jól  kicombinálta. 


A  RÁRÖCZI-KORBAN.  51 

lumem  esak  mind  öszveszedjük  az  hadat,  mind  lovast  s  gyalogot ;  Nagy- 
ságodnak is  Írjak :  nem  kell  ott  az  vártul  tartani,  jobb,  ideküldje  Nagy- 
ságod az  segítséget,  de  az  német  elmaradjon  az  vár  ^ipótvár)  alatt,  ^) 
Mondottam  neki,  Nagyságod  mikínt  nem  küldhet  igen  hadat :  mert  ha 
Pozsontúl  is  erre  tan  ál  menni  valahogy,  —  reá  nem  érünk.  Azt  mondja : 
l«áit«mk  ennek  az  hadnak  küldene  Nagyságod  segítséget,  az  ki  innen  van 
az  begyen ;  hiszem,  ha  ez  ott  az  hegyek  közt  akar  általmenni  felénk : 
utánamehetne  az  onnan  is,  úgy  értem,  Bazintul.  Az  ki  had  Treneséii 
felé  volt  is,  felment  —  azt  mondja  —  az  is  Heisterhez.  Csak  megírjam 
ám  mindenfelé :  vigyázzanak,  mert  már  elment  az  híre,  hogy  falukon 
vaunak  az  hadaink,  mind  tudják :  ki  hol  van  ?  egyenként  akarja  föl- 
verni őköt ;  mert  már,  valahol  valami  hada  lehetett,  öszveszedi  most,  s 
csak  meg  akar  már  velünk  verekedni.  Mondom  neki :  ha  mind  öszveve- 
heti  magát,  —  megver  az,  vagy  elnyom  bennünköt !  Azt  mondja  nevetve  : 
nem  bizony  az,  hacsak  az  Isten  nem  akarja  őtet  (Mártont)  épen  megva- 
kítani vagy  megverni ;  me'g  noha  nem  eseti  őrajta  ollyan,  az  kit  nem  tudott 
roina :  de  bizony,  nem  látja  most  káruukot,  mert  még  —  úgj  lehet  — 
hírmondó  sem  sok  megycn  cl  benne,  csak  jók  legyünk,  hacsak  víznek  nem 
szorul,*)  mert  nem  akar  ám  könnyen  elgyünni  az  víz  mellől :  hanem 
mind  az  víz  mellett  akar  elgyünni,  mint  czclütt,  és  megpróbálgat  elsőben 
lieunünkot  egy  darabjával,  ha  bízik  osztáu,  ügy  gyün  el,  —  de  ne 
engedjük  ám !  Csak  ö  láthatná  meg  az  mi  hadunkot,  mert  bizony,  bár 
volna  9  — 10,000  is,  mert  itt  kell  ám  most  (Nagy-Szombat  körül),  nem 
ott  Umnknál  (Galgócz,  Lipótvár  táján^)  nem  bántja  ott  senki !  —  Nem 
látom  rossz  kedvét  (t.  i.  Mártonnak ;)  légyen  Isten  akaratja !  En  majd 
általmegyek  virradtig.  €  Végül  még  hozzáteszi  Bercsényi,  hogy  ö  Heister 
elönyoműlásávul  a  földncpe  megriadásától  s  cbböl  eredő  zavaroktól 
tart,  8  hitetlenül  és  fanyar  gúny  nyal  mondja :  »Az  én  rationabi  Utasom 
uem  ér  M.  eszivel ;  nehéz  is  kitanulni  beszédjit,  s  úgy  látom :  multa  mw 
lantur  {»  tempóra.  De,  csak  Isten  jól  adja,  s  mind  jó  lesz.  O  ugyan  bíztat, 
fl  nálánál  is  inkább  Isten  kegyelme,  igaz  ügyünkhöz  képest. « 

Ez  a  fönnmaradt  legtüzetesebb  leírás  Koncz  Márton  beszé- 
deiről, 8  a  »prófétac  egyéniségére  s  miveltségi  fokára  annál  jel- 
lemzőbb, minthog)'  Bercsényi  több  helyütt  szó  szerint  visszaadja 


*)  Tudva  van,  hogy  Nagy-Szombatnál  csakugyan  a  uémet-kuru< 
czok  állottak  át  a  harcz  tüzében  árulóul  a  császáriakhoz,  és  főként  c 
ráratlan  körülmény  okozá  az  úgy  szólván  már  megnyert  ütközet  közben 
beállott  zavart ;  K.  M.  tehát  ezt  is  mintegy  előre  óva  sejté,  midőn  ama 
kétes  hüségü  szökevény-had  hátrahagyását  tanácsolta. 

")  Heister  Nag}'-Szombatuál  tudvalevőleg  a  Párna  patak  mély, 
partos  vízárkával  födözé  seregének  hátát  a  kurucz  lovasság  támadásai 
ellen  ;   én  így  ennyiben  in  tnlál  Koncz  ^fartőn  Jóslata, 

4* 


.'?.!'   -i.rr;  '—  --/..  -'■ .  Z- :**..«  iii.   ~il.i-:i.".  iL-rriiiiiTrtrii  annak 

l.íi:::  :^  K.i' ikul;Ai-i:  sj.l-.^\^l  ^1^:17:?  :.k:r.   ^i-égis  levele 
; 'íli'.i::-..r:.  i-rr:  '        -^  -     •--.  :-•-._:..-.:.<    — sokat  meg- 

M'j  :j;1l  It..  :r-k^L  -^fr^-  -•  :.'vr:-'r  l'ra  űlvén.  fül- 
r.v^rr.'.:  :.'-  -i  zl:  :-  Fr -rlr^;  rkr:.  s  s-";;^'.!^-^  LieszkOtűl  a 

:-/_:::    !::  ;  it:  :..    .   .      _ 1  :::.    .j  ^  ..  ..j  ..    tí'^;.    :v:..v1 -^^    van 

•;..:.-:!     -'       .-  "'         ■                    '            ■     *   ■     ■  ■' *      •-V-k    kí:aul;it;t, 

]    jv  :.  ^:.í:    :.  ;:.  .1  .:.  : .'.  :;•:..:_  j.-.    •■::_!  .  ^  ::     ^y  :j.1-\;-  v^l  •  i::iiluii- 

*.  ".  y.  ..  y.'.':  7':..     '.z  -^i'   i  ..  :.._:.";:.:%..  —  1.-  "    -- ■:     i.-.:.'.:   h.IiiJij-ritáu. 

A/  :    ^-  ..::  v^/.     .  -  ^:.  '. -r  :  .^^.r  ^. .     .     '..  :.z  -.  ^  <:':.  \i    rO:n  1  ?ai». 

'.->?;    -.7  .  .Tr:'  ■     t'..  1'- .<     ;  -■  ,     I_-:rr     -.  ..I--.  ii.    sk-.  ..     "...-«:  t-I.I     -. .     "■.     -.::■.''     l:«"*/ 

H:!-:-r  :..;  r.  a;::  :.  l  í/a  :.:::í1  >.  :  ^;  ..  :~.  ry.::i  ;.':al :  bauum 
1'  zt  :.:- ;k  :..^^-^L.  iv  :_^-:  jy  L  :  :?  '/..'.  '.[;>.:  \-:  -■::.:  iUí-ttroz  — 
::/.'  ...  :.:/;*  —  :."  .!.  A-:;  I>:^:.  :  :  V  -  vi^y  i^^:::  Vul:.\i:;:.ik  a/ liol. 
j  .-w.       . ,  •.   '-         •      .    •   :        ■    : — r'    \z'.  1:.  :.  '■.*    i  jy    íJívi-'-üu  :    /// 

•:        .  .'   :.-;!=     ?/.;•...■  .L     k'v..".:k-":  ■  ■;    :..;..    .?  .?<     ..s.\    m  •:i>.ij:i : 

y  .  •  _.  /A  ■■    -.        ■  -     :  ;  •:       ■/   ■'.    ..     *  í'Iyat    íí 

'i- '/.'.].  ír.::.':.:*  i'si".k  ^:.tk     -^: :..:  -   -:  v.  I.í:;.:  iíIm'.     l^  ;;/:    sc:.i  ktÚic- 
?•  ..  :    t  -.i!.A  /.-.  V  jy    >Z'::i:-«»y  rjj-r-     ::.:.:;:.  —  -.:-.    .::  :*  nz    i.úeink 

LAtí-ik.  Lml'v  Bvr«>-:.vi  :-e:i  Lubo.v;,  i:.J.;l  MAriou  boszí-il- 
yiíi.  k''*tk»-'lik  l'»íLii':.  =■-■:  i:t-o::  g-.':L>oi;a  is  ő;,  —  miuil:i-::iltal  ttz 

*     I )•: r  .■?••:! V  i  r- . i  i  :  k*  •/ •  •♦:.- /  .1  r. .  - >i . 

*'  l't.'.iratíaii  i:i«;:  utiiii.tVi.-:i  :  sl::--:!  i:  z.ik  i/«  :í  ::KÍ;;?ál.  Mnii- 
'i.iii  M:írt":;is.ik.  ini-jii.  iiJt:-.  :  .::i'iL:y^r:  :  A/  k"k  "l  -  ii. -."-.iii' I  ol:i  tti'k. 
a/*»k  kiJ/Jil  v.-!t.ik  ám  :t/«'k  :  ■  .'     ■.■/:.■   .^!l'^. 


A  KÁKÓCZl-KORBAN.  53 

Eleczkyddfiíldrt  csak  dindítja,  mert  a  jós  lujy  kívánta,^)  Azou- 
bau  még  azon  nap  éjjelén  újabban  megemlékezik  Mártonjáról, 
kit  e  kritikus  napokban  folyvást  oldala  mellett  tart  vala : 

»Ei>cn  midÖQ  ezt  írnám,  éjfélkor  tájl)aii,  veszem  ezen  Bokros 
íPál,  ezredes)  levelét,  kit  ma  írt  délben.  Addig  moudti  M.,  hogy  Pozson- 
iiak  megyén,  nem  gyün  erre  Hei«ter,  ^)  most  már  azt  mondja :  nem  gyün 
az  iíle  sem  ma,  sem  holnap,  mert  sok  népe  van,  ágyúja  is  van ;  do  nem 
hiszi  még  egészen,  hogy  általgyütt  volna  (a  Morva  vizén,)  majd  meg- 
tudja ;  de  az  való :  oda  gyün,  valahol  az  minap  volt,  (Gajáron  ?)  és  cmk 
i'-^zj'ailafíunl-  ám  azzal  (ez  is  meglett  áG-ikán,)  azért  megírjam  Ngodnak, 
hojifv  vagy  gyalogot,  vagy  lovast  segítséget  küldjön  Ngod,  mert  ott  nem 
kell  az  vár  alatt.  Én  megmondám  :  Pozson  felül  is  kell  Ngodnak  vigyázni. 
—  I-y^fÁyt  i(t  m  hntjyjn  riiszahirninoin.  Már  virradtig  mi  hírem  lesz  ?  nem 
tudom  ;  de  csak  elhiszem  :  nem  hálnak  ez  éjjel  Malaczkán  és  Lé  várdon 
az  mieink. « 

Márton  pedig  azonnal  éjfél  után  neki  indult  ismét  kémjára- 
túuak,  sdec.  19-kén  reggelre  meghozá  a  más  oldalról  —  Ebeczky- 
töl,  kinek  Heister  elé  való  indulása  csakugyan  jó  volt,  és  Bokro- 
séktúl  is  —  megerősített  bírt  Lieszkóra  Bercsényinek,  bogy 
Heister  tábora  "^bizonyosan  általgyütt  a  Morván,  de  nem  mind 
még.«  A  dunántúli  labancz  ellenben  visszament  Győr  felé ; 
Pozsonyban  egyéb  német  nincs  a  helyőrségnél.  Hogy  Heister 
(iajártól  merre  fordulaud?  soha  nem  tudhatja:  »mertúgy  is  vau 
igyekezeti,  megint  erre  gyűjjön  Szent-György  (Búr)  felé,  az  mint 
azelütt  volt.  Segítséget  oda  (Malaczka  tájára)  küldeni  javallott : 
de  vaktában  belé  ne  kapjanak.  Ha  ők  nem  kaptak  eddig  az  mi- 
einkben,  nagynak  tartom;  de  azt  mondja  M.,  nem.  Az  mely 
németre  küldte  Ebeczkyt,  azt  mondja :  elment,  még  tegnap  meg- 
egyezett ezekkel,  (Herbersteiu  ?)  oda  hiába  küldte.  Csak  azt 
vallja:  megverjük,  de  nem  tudja:  ha  túl  esik-é  meg  az  (Fejér-) 


*)  Az  nap  este  ismétli  Bercsényi :  »Már  cstvc  van  az  faluban, 
mégis  semmi  hírem  ma  sohonnan.  Eberzhj  elment  J/.  szacdm,  ki  még  nem 
hiszi  Hcistcrt  az  (császári)  hadak  közt  lenni,  és  csak  azt  mondja ;  egy 
hét  is  helételik  míg  megindul  Heister,  noha  ugyan  kell  vígyázás  túl 
nmonnan  Í8.« 

-^  Ugy  is  lön,  mert  Heister  Gajártól  nem  Szeniczc  és  Szomolyán 
felé:  hanem  Mária-Talnak  és  Récsének,  szóval  Pozsony  felé  tartva 
kanyariUt  Nagy-Szombatnak. 


54  JÓSLATOK  ÉR  BABONÁS  HIEDELMEK 

hegyen,  vagy  innen  ?  csak  látja,  hogy  viz  mellett  lesz.  Úgy  engedje 
Isten !  ügy  látom,  sók  megváltozik  az  látott  dolgokban  is.^ 

íme,  megint  tamáskodik  a  hitetlen  fSyezér,  hfi  prófétája 
jóslataiban.  Utóiratában  mégis  megjegyzi ; 

>Már  írásom  után  üzeni  M.,  hogj/  az  o  eiitberc  (valami  kém,)  kind: 
vesztét  hitte,  meggyuit.  Annak  az  németnek  egyik  része  elment  Pozson  felé, 
másik  része  helyben  van,  —  igen  vannak  rajta  az  mieink,  hogy  meg- 
csapják. Az  már  mintha  erre  felé  akarna  gyiinni,  úgy  mondja,  —  de 
hadd  g^'iinne  kiljebb,  reáéruénk  csak  virradtig  is,  ha  az  \ázek  közul 
kigyünne.  De  azt  nem  akarja,  hogy  több  hadat  küldjek,  vagy  menjek, 
mert  nagyobb  ré^zc  elment  (táborhelyéből)  az  németnek.  Ezzel  bizony 
—  mondja  —  bírnánk,  ha  kimozdul.  —  Az  parasztkatonák  is  hozták 
illyen  hírit,  hogy  egy  része  Pozson  felé  ment,  más  része  visszaindult. 
Már  Isten  tudhatja  le 

Ez  nap,  dec.  19-kéu,  Bercsényi  gróf  háromszor  is  érte- 
kezett Koncz  Mártonnal,  — .  mint  5  órakor  estye  költ  levelében 
említi,  —  de  a  Mátyusfold  prófétája  ezúttal  valami  újabb  dere- 
kas dolgot  nem  jelenthetett.  >Most  M.  semmi  bizonyosat  nem 
tud  mondani,  ma  háromszor  is  beszéltem  véle:  csak  azt  látta 
meg  ez  elmúlt  éjjel,  hogy  hol  van  az  német,  —  de  soha  szándékát 
bizonyosan  fol  nem  vehette,  mert  Pozson  felé  is  van  s  erre  is  í 
hanemha  két  felé  csapna.  Meghagyta :  megírjam  az  hadaknak  is 
kik  ott  vannak  előttünk,  ne  is  igen  agyarkodjanak :  hadd  gyüjjön 
küjebb  az  mezőre ;  mert  úgy  látszik  neki :  erre  gyün  valami,  az 
kit  megverünk  vagy  holnap  vagy  holnapután,  —  de  csak  itt  vár- 
jam, míg  kimozdul.  Valamely  nyavalyás  emberit  hagyta  volt  ott 
vigyázónak,  meghagyta:  ma  délre  hírt  hozzon  neki,  —  de  semmi 
sem  lett  belőle,  búsul  rajta ;  ha  vacsora-korig  nem  gyün,  majd 
maga  megyén.  —  Azt  csak  váltig  javallja  Márton,  hogy,  ha  szin- 
tén ide  nem  is :  az  hegyeken  túl  Pozson  felé  hadat  küldjön  Ngod. 
Mondom  ott  lenni  Sennyeyt,  s  írtam  is  már  Ngodnak.c 

Dec.  20-kán  hajnalban  Ebeczkynek,  Bokrosnak  újabb  leve- 
lei érkeznek,  —  a  fővezér  megint  hivatja  Mártont,  és  csudáld, 
>hogy  M.  semmit  sem  tud  mondani;  csak  azt  mondja,  meg- 
látta az  németet  akkor,  de  fel  nem  vehette :  merre  ment  vagy 
megyén?  hanem  ott  hagyta  volt  emberét,  annak  meg  kellett 
volna  gyfinni  az  hagyott  időre,  azt  tartja,  —  odaveszett.  Maga 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  55 

csak  iizt  mondja :  ő  bizouy  uein  megyén  utána  az  németnek,  hadd 
moDJeu,  —  reákerül ;  azt  akarnám  :  túl  menne. « 

Márton  emberét  nem  fogták  el,  d.  u.  5  óra  tájban  Lieszkóra 
niegérkezék  az,  s  a  tőle  hallottak  után  M.,  ki  » eddig  kedvetlen 
voltc,  —  »mo8t  majd  kibtijik  az  böribiil  —  írja  Bercsényi,  — 
frösen  biztat,  nagyon  javallj i  (helyesli)  rendelésimet  Már  Isten 
kegyelmében  vagyon,  mint  áld  meg  bennünket !« 

En*e  a  fővezér  megindult  éjjel  a  holdvilágnál  Stomfa  felé 
Heister  ellen  próbára.  Vele  járt  a  tarlósi  göthös  Habakuk  is;  a  ki 
midőn  —  dec21-kén  a stomfa-m ária- tali  szorosokba  húzódó  császári 
seregre  az  erdőkből  és  hegyekből  a  fegyverre  kelt  hegylakók  s 
hajdúk  hangyamódra  reátámadnak  s  a  sok  ezer  puska  ugyan  ropo- 
gott, —  :>  Márton  megnézé  őket,  s  csak  felszóUala  nagyon :  csak 
körülvegyük !  Mi  ?  fele  is  csak  parasztember  ennek  ;  csak  menjünk 
rajta  mindenfelill  f  Mondják  neki :  most  bizony  nem  lehet  megke- 
rülni, sem  körülvenni ;  nem  láttad,  uram  azt  ?  Hohó,  nem  láttam  ? 
De  meglátjátok  majd  két-három  óra  múlva  mi  lesz  itt !  Mind 
elv'sz  az ;  az  hajdú  bocskora  is  majd  megmerül  az  vérben,  — 
csak  érkeznék  az  hajdú ! .  .  .  Azzal  felmene  egy  hegynek,  lovon ; 
azt  tudom :  néz  valamit,  —  s  most  is  oda  van ;  hihető  bizony,  ott 
prédtkál.<  írja  Bercsényi  Femekről  dec.  21-kén  esti  6  órakor, 
még  a  csata  folyama  alatt. 

Koncz  Márton  uram  tehát,  hektikás  létére  lóra  ült,  s  hegy- 
nek-völgynek  nyargalva,  részt  mert  venni  a  harczokban  is,  biz- 
tatva, lelkesítve  a  küzdő  népet.  Elszánt  lélek  lakott  kétség- 
telenül 0  nyomorult  testű,  köhögős  emberben.  Másnap.  22-kén 
délután  megint  visszakerült  a  fővezérhez  Hosszúfalura,  honnét 
esti  5  órakor  tudósítja  a  fejedelmet  Bercsényi :  >Még  semmi 
hírét  ma  nem  hallhattam  az  németnek,  hanem  az  mint  üzenem 
Beniczkytül. 3/. mo'/c//a:  mais  eleyet  lekonczoltakbenne.^  Tehát  a 
jós  e  napon  is  ott  forgolódék  valahol  a  csatázok  közelében.  Dec. 
24-kén  3  órakor  virradat  előtt  Korompáról  kelt  levelében  is 
emlékezik  Mártonról  Bercsényi :  »Buday  uram  írta  hirét  nem 
hiszem,  —  M,  sem  hiszi,  (teszi  hozzá  mintegy  nyomatékul,)  meg- 
indulok azért  virradtakor.< 

E  szerint  Márton  ekkor  is  vele  volt ;  váljon  oldala  mellett 
részt  vön-e  a  nagy-szombati  ütközetben  ?  —  nem  tudjuk,  de  úgy 


56  JÓSLATOK   KS  RABONÁíS  HIKOELMKK 

látszik,  igen.  Annyi  Inzonyos,  hogy  dcc.  27-k6n  még  nem  kerfilt  elő. 
Ugyanis  Bercsényi,  a  harcz  utáni  ezen  napon  írja  róla  Sellyéről 
a  fejedelemnek:  >M.  nem  tudom,  hová  lett;  de  ismét  támadt  itt 
egy  molnár,  (tehát  vj  próféta!)  alkalmas  ideje  mind  mondja: 
Xagy-Szomhatnál  rettenetes  vérontás  lesz,  az  kurucz  igen  kemé- 
nyen fogja  viselni  magát,  —  de  ugyan  megszalasztják  az  Vágig; 
7íewi  sok.  megyén  által  benne,  itt  maradnak  az  Vág  mellékin, 
azután  soha  bizony  semmi  ellenség  meg  nem  veri  azokat  többül.* 
Mely  kedvező  prófécziára  a  fővezér  röviden  csak  ennyit  jegyez  meg: 
>Az  első  már  van  híremmel,  —  az  utolsóra  lesz  gondom,* 

Másnap  dec.  28-kán  már  Sellyén  volt  Márton  is,  sőt  híre- 
ket is  hozott:  »Ezt  gondolom  igazabbnak  lenni  —  íija  Bercié  uyi 
—  M.  szavaihoz  is  képpest,  hogy  tegnap  ment  oda  Leopoldhoz 
az  német.  Még  az  parasztok  harczának  is  az  lesz  az  híre,  az 
mint  M.  mondja :  az  hegyen  küldtek  vala  által  (a  németek)  vagy 
300  embert.  —  azokat  verték  agyon. «  De  Márton,  íígy  látszik, 
megint  csakhamar  elosont  kémkedni ;  mert  B.  már  ugyan  e  levelé- 
nek végén  említi:  s>3i.  nincs  velem,*  s  29-kén  ismét:  >Ezeket 
mondják.  J/.  nincs.  Jmmár  Isten  mit  akar  velünk ?« 

Ezután  igen  sokáig  nem  emlékezik  Koncz  Mártonról 
Bercsényi;  csak  1705.  január  29-kén  Ersek-Ujvártt  költ  leve- 
lében szól  megint  róla,  rövidtnlen  s  némi  szemrehányással:  »M. 
uram  csak  azt  a  tanácsot  adja :  mi  volna  jó,  mi  nem  ?  Arra  nem 
ad  tanácsot:  mikínt  tegyünk  az  roszbúl  jót?«  Es  jan.  81 -kén 
Mocsonokrúl:  »En  miudgyárt  megyek  Tornóczra,  talám  hallok 
bizonyosabbat.  Elláttam,  nem  mindent  látnak  meg  az  mit  néznek 
ezek  az  mi  embereinek.  Aí,  segítsége  (ő  hozott  ugyanis  valami  hírt 
Heister  segédhadáról)  nem  vala  ennyi:  Benedek  pór  hada  is 
megvasasodék,*  stb. 

Tornóczra  ^fárton  is  elkísérő  Bercsényit,  s  ott  a  fő  hadi 
tisztek  előtt  érdekes  jelenet  fejlődék  ki : 

2>M.  csak  i'ljüve  velnn  tudósítja  a  fojodrlnn't  Toniói-zriil  1705. 
ft'hr.  l-jorül  a  föv«'zcr,  —  ma  rc^jrgt'l  nálam  az  tÍ8ztok,  —  csak  obstJt 
vleiílt)  az  liáz1»au,  clliUlí'>k  l)clo! ;  köszönő,  fo<rad:ím,  nyom!>an  azt  mondja  : 
No.  ha  j«'>k  leszünk,  nyerhetünk  .*>  zászlót,  —  do  e^ry  kok  zászlót  mi  is 
rlvosztünk.  Kluczky  mondja:  Tj^y.  do  lelkem  Bátyám,  hogyan?  Immár 
akárhogyan,  csak  rajta,  mert  ez  hizonyos  I  Hol  hát  ?  Akárhol,  —  csak 
a  ]iol  erjiik.    Elfakadmik   nevetve:    kérdik   ogymástúl :  mic^Offa  embert' 


A  RÁKÓCZI  KORBAN.  57 

O    azonban:   Jú,    jó! do,    htt    estik    ULcttiiiih,    v    niiii    t'tvjjnk    az 

urmeUf,  —  nem  vesz  ám   ahban   d  ojy  is  I  Felbíztiitám,  —  csak  Icsi  már 
az  indúhUt.tf 

Ebből  líitbíitó,  hogy  a  nem  sok  társadalmi  míveltséggel 
bíró  Habakuk  bátyó  kissé  confidensttl  viselé  magát,  —  azonban 
a  ueTetgélö  tiszteknek  mégis  emberül  megfelelt.  Óvatosan  is  bánt 
ezentúl  vele  mások  előtt  Bercsényi ,  a  mint  Magyar-Sókrűl 
febr.  4-kéu  kelt  leveléből  látni:  *Kigyüttem  az  hadak  közé, 
mind  együtt  tanáltam  az  tiszteket  ezen  négy  ezerbül,  M.  köztök ; 
kirely  hogy  meg  ne  szőllaljon  kérdetleiif  magánosan  szólék.  V  oxa 
abbúl  áll,  hogy  ebben  az  holnapban  lássunk  az  munkához,  mert 
nem  lesz  másszor  annyi  módunk  benne,  —  ö  így  megy  s  amúgy 
megyén.* 

Febr.  6-án  estve  a  tornóczi  táborbúi  ismét  bőséges  elbe- 
pzéléssel  —  és  egy  kissé  humorosan  —  mulattatja  Rákóczit 
Bercsényi,  a  maga  hív,  bár  naiv  prófétájáról : 

>lVgnapi  híreinknek  csak  confinnatióját  hozák  ma,  do  többet  s 
újabbat  semmit.  Ilancm  M.  elveszett  az  háztúl  liajnalban  is,  ismét 
elögrj'ütt,  ism«'t  már  hét  órának  clíítte  eltűnt ;  egykor,  szintín  hogy  az 
hadakot  ültettem,  elövetödék,  szöniyü  nógatással  azt  mondja :  No-no ! 
sokat  késünk,  sokat ;  ahun  megy  a  német !  Az  a  tegnapi  német  is  csak 
élést  hajtott  Szombatban,  s  még  hajnal  clütt  elment  által  a  hegyen, 
epyenescn  az  mint  jártunk,  Ahun,  Ilcister  is  utána  megyén  Karolinák  ; 
most  bizony  megronthatjuk,  csak  menjünk  !  l^azinbúl  is  —  azt  mondja  — 
sok  gyalog  ment  arra  által  az  hegyen,  hogy  már  az  útját  elállja  Kjí roll- 
nak. Ifcister  Pozsonban  van  ma,  Károli  meg  följííl  van  már  Pozsonyon 
is;  a  bizony  csak  való,  hogy  két-három  nap  alatt  megharczol  Károlival: 
mert  csak  elmegy  ám  utána,  —  segítsük  meg,  ha  csak  két-háromezer 
emltcrrel  is  !  Mondom  neki :  Menjünk  hát !  ihon,  felültek  az  seregek. 
^íi  menjünk,  —  de  Nagyságod  ne  gyüjjön  ;  mi  haszna,  annál  jobb,  vagyis 
csak  egy  ember  Nagyságod :  avval  bizony  nem  sokra  megyünk  ám ;  én 
bizony  nem  szeretem,  hogy  Nagyságod  elgyííjjön,  —  liiszem,  elég  kapi- 
tány van  itt,  hadd  menjenek ;  nem  kell  egyéb :  akármellyiknek  menjünk 
az  nyomára,  s  csak  rajta  menjünk,  —  megáld  az  Isten,  meglátja  Nagy- 
fágod  I  Koczóiliavi  vele,  hotjif  elmegych,  —  maga,  (noha)  hitemre,  erre  az 
változó  üdőre  (nézve,  a  köszvény  miatt,)  az  lovon  is  alig  ültem,  nem- 
hogy ily  kemény  munkára  ereszkedhettem  volna.  Ugyan  sírt  az  lelkem, 
könyvezve  Imcsátám  az  tiszteket,  hogy  csak  ki  kellé  maradnom  közíí- 
lök.c  Ezután  előszámlálja  tett  rendelkezéseit,  hozzá  tévén,  hogy:  »Igen 
tetszett  M.  uramnak  az  dispositió,  —  szörnyű  ürömmel  vicnt ;  Lét  szoUjá- 
nuxt  küUltan  vele.€ 


58  JÓSLATOK   yj^  HABONAR  HIEDELMEK 

Az  utóbbi  intézkedés  mutatja,  hogy  Bercsényi  ugyancsak 
úrilag  gondot  viseltetett  udvari  jóssái-a,  midőn  két  szolgát  is  ad 
vala  rendelkezésére. 

Másnap  még  odajártak.  »Ptr üszögnek  az  lovak,  dobog  az 
szívem,  M.  odanyargal,  B.  bíztat :  de  bezzeg,  uem  bíztat  egész- 
ségem Ic  —  írja  Tornóczrúl  febr.  7-kén  kelt  levele  végén  a 
fővezér,  de  a  kinek  néhány  nap  műlva  már  újra  mellette 
volt  szerencsésen  megtért  Habakukja,  s  febr.  12-kén  ismét  titok- 
zatos dolgot  beszélt  urának :  »M.  azt  mondja,  ő  bizony  nem  tudja : 
ha  gyün-é  által  (Heister,)  nem-é  ?  Hanem,  azt  mondja,  van  egy 
ember,  magyar  —  de  most  nincs  köztünk  —  az  ki  felvállalta: 
kézben  adja  Xgodat  (Rákóczit),  azért  odaig}'ekezik  Heister ;  ugyan 
amazt  úrnak  (mágnásnak)  mondja.«  >Ez  ugyan  hiábavalósága,  veti 
utána  Bercsényi,  —  hanem  mégis  kérve  fordul  a  fejedelemhez :  >de 
édes  Kegyelmes  Uram.  az  Krisztusért,  vigyázzon  magára  Ngod ! 
Dühödt  kutya,  eb-ember  az  (Heister),  ha  holnap  általköltözik, 
megnyugszik  vagy  egy  mérföldnyire,  -  -  úgy  elmegy  egy  étszaka, 
hogy  bizony  ott  virrad  (Kis-Tapolcsánytt ;)  öt  mérföldet,  hatot  is 
elmegy  olykor.* 

Hiábavalóságnak  mondja  tehát  Márton  jóslatát :  hanem 
azért  mégis  ugyancsak  óvja  szeretett  fejedelmét  a  netaláni  telje- 
sülés lehetősége  ellen. 

E  levelét  a  tábornok  febr.  12-kén  este  Tornóczon  írá,  más- 
nap átment  Czabajra ;  vele  járt  jóssá  is,  a  kit  most  hiába  kérde- 
zett Heisternek  szándékairól,  mert  Márton  csak  megvallá :  u 
uem  tudja,  a  császári  fővezér  Modor,  Bazin,  Szent-György  körüli 
czéltalan  mozdulataival  mit  akar?  Bercsényi  tehát  már  csak 
a  pénteket,  Heister  napját  várta :  majd  megmutatja  ez :  »mi  szán- 
déka van  az  eblölkünek!< 

Bercsényi  ezután  más  vidékeken :  Selmeczen ,  Léván  ^ 
Nagy-Tapolcsánytt  és  Nyitrán  időzék,  s  midőn  a  Vág-mellékére 
viszatért  is,  —  igen  sokáig  nem  ejűlíti  Koncz  Mártont ;  úgy  lát- 
szik, hazaküldte.  Hanem  Nyitrán  nagy-csütörtökön  (apr.  9.)  költ 
levelében  így  enyeleg :  >Szintén,  hogy  a  Jeremiás  siralmát  hall- 
gatnám: veszem  Károlyi  siralmas  rosszaságárúi  irott  levelét 
Ngodnak.  Verek  az  Pilátust  az  gyermekek,  míg  olvasám  Ngod 
levelét;   azt  mondja  a   feleségem:   Heistert   szeretné   odafek- 


A  llAlCÓCIiT-KORBVN. 


■*■"•!:.  ez  a  P'dnitt!<-rrrf\s  H/okfisImti  v.iu-*:  még? 
—  Oak  ^'i'^  A  a  jeleti  adatot 

MártoQnal  nförezér  c»ak  1705.  aiigiwtus  eltíjéü  kezd  ismét 
loglalkoxtiii  midőn  á  Mátyunföldéii  Kajálnál  táborozván,  újból 
mügához  hlTátá  a  likltis  molnárt  A  UitMc  pedig  ekkor  kettou 
valAuiik  nála:  Márton  és  Benedek,  ama  B.  és  *  Benedek*  a  kiről 
é9  a  kioek  pórhadáról  már  fóíilebb  is  emlékezett  Most  —  aug. 
^-ka  CKtíjéD  —  így  írrólok:  *M. azt  mondja:  áltulgyiin  (a  német) 
égessen  i's  a2  szeredi  hídhoz*  akar  g}üuni;  ha  addig  meg  nem 
cnphatjuk:  debía^at*  liogy  leszalad  az  viz  mellett,  de  nem  tudja : 
mic&úda  viz  meHrtlt  **  nem  vv  an'a,  az  mit  akar  s  nem  éri 
Leapoldol.  Az  élé^t  Szombat  felé  akarja  küldeni,  s  maga  erre 

»gyüiicU|  — €2i  nehezen  hiszem  /  Benedek  azt  mondja ;  mind  Szom- 
bat felé  megy.  Már  a2  jó  Tsten  tudja  !< 
A  próféták  tebát  nem  valánakegy  véleményen.  Ez  a  Bene- 
dek UUn  az  a  m;l8odik  molnár  volt,  kit  a  nagy-szombati  barcz 
titán  fedezett  fíjl  Bercsényi,  —  ámde  ö  Konczczal  nem  mérköz- 
ketik  fala. 

Másnap  megint  beszél  rólok  a  fővezér:  ^M.  csak  niX 
moad^:  az  szeredi  hídhoz  gyüu  (Herbeville)y  ha  addig  meg  nem 
feíjftk ;  Benedek  ellenben,  hogy  igyeuesen  Szombatnak  megy. 
Mindenik  biztat,  de  nem  gyalogság  nélkílL  Ha  oly  helyen  tele- 
pednék: talán  ráérne  Séllyétül  én  Szeredtűi  az  gyalogság  is,  t 
«tb,  Aug.  4*kéo  pedig,  Diószeg  környékéről:  >M.  azt  mondja: 
(B.-r51  most  már  szó  &jncs)  ne  íb  próbáljam  az  lovassal,  mert 
nincs  liaszna;  hadd  gyüjjon  !  De  mégis  azt  mondja,  amarra  for- 
dul Vedrednek  €,  És  Bercsényi  csakugyan  igazat  adott  u  látónak 
nntlyiban,  hogy  gyalog  nélk&l  támadni  nem  akart  (>Eu  csak 
megrallom,  Kegyelmes  Uram,  kibocsátanám  addig,  míg  az  gya- 
kig^gal  megüthetném,  noha  nehéz  az  Í8.<) 

Iámét  nincs  aztán  igen  sokáig  nyoma  a  tarlósi  jövendö- 
moodénak,  ^  cmk  az  1 706-ík  év  tavaszán  merül  föl  még  egy- 
«or  neve,  Bercsényinek  Nagy-Szombatból  mart  24-kén  irott 
lerelében.  ^TTtolsí'ibb  írása  szerint  Ngodnak,  ha  (a  várt  franczia 
betörte  dandár)  Gradiskára  gyön:  M,  urom  voxdt  béVőlt»üky  ved- 
\4fjHnk  martuk  i».* 

Szegény  rajongó  jós,  szeroncsétlen  Konx^z  Márton,  —  nem 


60  JÓSLATOK  í:s  BABONÁS  IIIKDliLMKK  A  KA KÓCZl- KORBAN. 

soká  élt  már  ezután,  csakhamar  vértanújává  lőu  tűlbuz- 
galmáuak.  T'gyauis  szokása  szerint  egy  éjjel  kémségben  a  csá- 
száriak tábora  körűi  lappangván,  Pruck  és  Vereknye  táján  vala- 
hogyan fölismerték,  elfogták  és  Pozsonyba  bevivék.  Ott  hadi 
törvényszék  elé  állíttatva,  mint  ez  kivált  kémek  vallatásánál 
akkoriban  szokásos  vala :  bizonyára  irgalmatlan  kínzás  (tortura) 
alkalmazása  után,  kegyetlen  halállal  kivégezték.  —  Bercsényi, 
a  mint  udvari  prófétája  fogságba  kerülését  mogtudá:  indirect 
úton,  b.  Szirmay  István  békebiztos  által  ajánlatot  tőn  annak 
valamely  megfelelő  császári  rabokért  leendő  kicserélésére,  — 
azonban  nem  sikerült  hív  emberét  megmentenie ;  a  válasz  az  lőn, 
hogy  kémek  és  hadszökevények  ki  vannak  véve  a  carthela  (fogoly- 
kicserélési szerződés)  hatálya  alól.  Ügy  is  volt. 

A  szerencsétlen  tarlósi  molnár  tehát  áldozatául  esett  hűsé- 
gének a  nemzeti  ügyhöz,  melyet  tehetségéhez  képest,  rajongó 
lelkének  egész  hevével  szolgált.  —  A  föntobbiek  után  föltehető 
róla,  hogy  szegény  Koucz  Márton  prófétaságában  nem  volt 
csaló,  hanem  phantasta.  Maga  /s  AíVM'cndkívűli  W/J  ereje  s  jós 
tehetségél)eii,  és  így  nevi  h if efeft  m&sokat  Szolgálataiért  jutal- 
mat el  nem  fogadott.  Csodálatos,  forrongó  idők  szoktak  ily 
exaltált  eml)er(4et  szülni,  kik  rendes  élet  hivatásukból,  kizökkenve 
sajátos  szereplésök  után,  rendszerint  végzet  szerűen  vesznek  el. 

E  hangsúlyozott  momentumok  szolgáljanak  mentségül, 
hogy  a  mátyusföldi  próféta  sajátságos  egyéniségénél  hosszabban 
időztünk.  Es  tettük  ezt  Bercsényinek  e  hatalmas  történelmi  sze- 
rei)lő  alaknak  egyéni  bővebb  megismertetése  végett  is,  bizony- 
ságául annak,  hogy  nagy  emberekre  nem  ritkán  egyszerű  kis 
emberek  is  képesek  bizonyos  hatást  gyakorolni,  főként,  ha  ezen 
utóbbiak  rendkívüli  szerepkörben  lépnek,  vagy  léptettetnek  föl. 

TiiALY  Kálmán. 


:é]1l 


EGY  ÁLLAMFÉRFI  FIATALSÁGÁBÓL. 

(jreg  Rákóczy  György  fejedelem,  midőn  fiai  akkorára  nőttek, 
hogy  neveltetésökröl  kellé  gondoskodni,  külön  udvari  iskolát  szer- 
vezeit, melynek  vezetése  Keresztury  Pálra  volt  bizva,  s  melyben 
a  három  külföldről  hozott  tanár  Altstád,  Piscator  és  Bisterfeld 
is  résztvettek.  A  főfelügyeletet  a  püspök  mellett  ő  is  vitte  s  nagy 
gondja  volt  az  intézetre.  A  főurak  s  főhivatalnokok  fiaival  egy- 
korii  gyennekeit  felvette  az  intézetbe,  hogy  azokkal  együtt  tanul- 
janak s  ha  majd  az  életbe  kilépnek,  az  ifjúi  összeszokás  és  barátság 
által  támaszai  legyenek. 

Ezek  közt  voltak:  Lázár  György  Jánosnak  fia,  Debreczeni 
Zsigmond.  D.  Tamásnak  jószágigazgatójának  fia,  Nyári  Miklós, 
Ország  Mihály  és  Usz  János,  továbbá  Kovács  György,  Szénásy 
Péter,  Bethlen  Mihály.  A  fegyelem  szigorú  volt,  maga  a  fejedelem 
vezette  s  ha  valamelyik  kihágást  követett  el,  azonnal  személyesen 
intézkedett.  Egy  érdekes  példája  maradt  fenn  ennek. 

Történt,  hogy  Lázár  György  1635-ben  hanyagabbal  kezdte 
magát  viselni.  Már  ifjú  korban  vagyonos  ember  fia  s  tán  árva 
levén,  azt  hitte,  eleget  magába  szítt  a  tudományokból.  Szíveseb- 
ben vadászgatott,  mintsem  az  unalmas  előadásokat  hallgatta  s 
visszamaradt  az  iskolából.  A  fejedelem  maga  téritette  jó  útra 
az  eltévedtet,  következő  rendeletet  küldvén  hozzá : 

Georgíus  Rákóczi  Dei  grutia  stb. 

Nobilis  grate.  Salutcm  cuin  favore.  igen  otthon  felejted  magadat. 
Parancsoljuk  azért,  hogy  mindjárást  jöttést  jöjj  gyermekink  mellé.  Secus 
non  facturus.  Dátum  iu  possessíone  Kis  Sink,  diu  12.  Fcbr.  Anno  1635. 

G.  Rákóczy  m.  p. 

Ez  utóirat  a  fejedelem  saját  kczércJ :  Az  mid  vagyon  azt  mindenkor 
m-gtanálod,  de  az  tanulásnak  idejét  ha  elmulasztod,  az  többé  clö  nem 
jii :  ügy  értjük  immár  is  az  tékozláahoz  kezdettél  és  rosszak  tanácsán 
indultál  cl,    de  lia  magad  m«  g   nem   cmcndálod   és  tanúsig   mellé   siet- 


6Ö  KÜLÖNFÉLÉK. 

s^gel  nem  jUsz,  érted  küldünk,  nyakon  kötve  13  az  scbolában  hozatenk 
rósz  ember. 

KiiUjdm :  Nobili  Georgio  Lázár  etc.  Nobis  grato. 

(Eredetije  a  gr.  Lázár  család  medgyesfalvi  Itárában.) 

A  paracsnak  volt  foganatja.  Lázár  yisszatért  az  iskolába  s 
oly  sikerrel  folytatta  tanulását,  hogy  1637-ben  oct  16-én  a  palo- 
tában tartott  vizsgán  az  ünnepi  előadást,  melyben  kivüle  R. 
Zsigmond,  Debreczeni  Zs.,  Nyári  Miklós,  Ország  Mihály,  Úsz 
Gábor,  mint  főbb  szereplők.  Nehéz  György,  Béldi  János,  Perényi 
Gábor  kisebb  szavalatokk^ú  vettek  részt,  egy  hosszá  bevezetéssel 
ő  nyitotta  meg.  ^) 

Az  ünnepély  hőse,  ifj.  Rákóczy  György,  csak  a  búcsű-szo- 
noklatot  monda :  maga  a  főszerep  sokkal  tehetségesebb  és  szor- 
galmasabb testvére:  Zsigmond  berezeg,  Pallas  személyesitője 
kezében  volt.  Utána  egyik  legnagyobb  szerep  a  Lázáré  volt ;  min- 
den arra  mutat,  hogy  a  két  év  előtti  csorbát  kiköszörülte.  Rákó- 
czival együtt  ő  is  kilépett  az  udvari  iskolából,  legalább  a  három 
évvel  utóbb  tartott  vizsgán  nem  szerepelt.*)  Neve  már  megelőzőleg 
1636-ban  előfordult  a  marosszéki  lustralis  könyvben,  s  aas  isko- 
lából kilépte  után  csakhamar  megházasodott,  nőül  vévén  Apafi 
Erzsébetet,  a  későbbi  fejedelem  Apafi  Mihály  nővérét.  E  házas- 
ságból két  fia  született,  de  boldogsága  nem  volt  tartós :  neje 
meghalt.  Özvegységét  nem  sokáig  viselte:  már  1650-ben  Nemes 
Ilona  volt  a  neje.*) 

L  György  fejedelem  idejében  nem  viselt  közhivatalt,  hanem 
igen  is  szolgálta  Marosszéket,  melynek  székbirája  volt  Az  öreg 


')  Scbola  Triumpbota  per  Illustrem  et  Magniíicum  Domiuum  D. 
(leorgium  Rakoci  íilium  Ulustrissimi  Transsylvaniáé  IMncipii  Primagc- 
nitum  a.  d.  15  Octobris  MDCVU.  Accinentibus  fratre  ipsius  Illustri  et 
Magniíico  D.  D.  Sigismundo  Rakoci  et  reliquis  Scbolae  aiilicae  discipulis 
in  frequenti  corona  Illustrissimorum  Transylvaniae  Prineipum  Proccrum 
et  omnis  ordinis  spectatorum  atque  anditorum.  Albae  Julíae  Ex  Typo- 
grapbia  Öuae  Celsitudiuis  M.DCVIII.  4-r.  12  os  56  11. 

^)  L.  Pallas  Daciea  quam  Illustrissimus  Dominus  Dn.  Sigisnum- 
dus  Rakoci  Celsissimi  Transylvaniae  Principia  sccundus  filius  a.  d.  7 
Maji  anno  MDCXL.  Praecinente  Scbola  aulica  applaudentibus  omnibns  . . . 
pracstitit.  Albae  JuIiae  Ex  typograpbia  Suae  Celsitudinis.  MDCXL. 
Hogy  Bod  a  Hung.  Tymb.  66-ik  lapon  meg  1638-ban  tanítványnak 
írja,  az  tdvedds.  A  mit  ö  ott  ir,  a  Scbola  Triumpb.-ból  vette. 

^)  Gr.  Lázár  Miklós.  A  gróf  Lázár  család  Kolos  vár  1858.  61. 
Gróf  Lázár  Jenő  Itárában  van  egy  szeretetteljes  levele  1642.  máj.  10-röl 
első  nejéhez,  ki  már  ekkor  fiával  együtt  gyöngélkedett. 


KCu5lfF#.Lte. 


63 


Ittetfí  iH^ritt  fiatalokban,  taDácsunti;  tí«ztTÍselöi  Dagy  részét  Bethlen 
|i»k  tette  át  Fia  If.  György  Bzivesen  alkalmazta  maga 

T*iJ-  ■   '*      i  harJitjftit:  8  nlig  egy  pár  hóval  iití'íbb,  hogy 

,tsj  »  '/4r  Györgyöt  kinevezte  birová  a  királyi  táh- 

\'«f'v  horderejű   reformok  életbeléptéséiiek  ideje  volt  ez : 

Imi!  ben  Össxerilt  egy  bizottság  a  fiscalis  javak   üsszeirá- 

'     '   ' '  ('gy  más  biaíottíiág.  az  ed^^     V      '  '   - 

egy    törvén}  köuyvvé   c  ^ 

L  tunikába.  Ijiimr  iiyúrgy  tagja  volt  e  bizottságokuak"),  a/,  elsőnek 
Imég  c^ak  ittiut  cgyszeríi  birúí  az  utóbbinak  már  mint  itélömes- 
]  !«?••)  Azután  is  külÖDbözö  törvényes  megbízatásokat  nyert  az 
[orscágL  ,  ..  *  .  .  j  ^^  tevékenysége  elismeréséül  pár 
frrcl  ti  i  emeltetett.*) 

rulajdouképeni  politikai  szereplése  csak  később  kezdődött, 
iTaros,  viharteljes  idúkben,  melyek  Rákúc^y  Györgj^  lengyel- 
_'  hadjáratát  köví-tték/\)  de  itt  egy  üjúkori  barátsága 
vf|;2etesi«^é  vált  ránézve.  Az]  öreg  Rákóczy  udvarában  bensőbb 
ríszooyba  lépett,  a  hasonlag  ennek. udvarában  nevelkedett,  Oi' 
tkálá&Hl  pái*  évvel  korosabb  Barcsay  AkossaK  s  midőn  ezt  a  török 
fverek  fejedelemmé  tették,  egész  szívvel-lélekkel  hozzá  csat* 
)tt.  kitol  aztán  előbb  a  tökési  birtokot,  utóbb  Búnyt  és 
^örtiF*  uy ere  adomány áb*) 

1^..,^  .^kor  még  Rákóczy  is  fejedelemnek  tartá,  irta  magát 
-«>  s  a  részek  éa  az  országnak  nem  épen  jelentéktelen  darabja 
'b  *  Muk,  De  a  török  ez  állapotot  nem  akarta  tűrni,  söt 

aii.  ^  akart  engedni,  hogy  neki  vagy  > anyjának^  feleségének, 

ttioiikt  «€»«  ax  őket  követöknek   valami  javai  legyenek  Erdély- 
h.  n    ^iBarCfay  H^éni^ttH  \itlnakiegyenlítoi  adolgot  s  Lázár  Gv<h- 


*1  A  Irirtíoü,  üi<jlj^<lu  ti-jiídeletn  Fejf^ivar  1649,  jul.  7.  irt  íiozzu, 
már  kit  fáhhí  Mróuftk  vaa  e/J  mez  ve,  ftr,  Lti/Ár  Jéiiö  Itárit, 

niik  1650.  fcbr.  IH-áii  hozzá   iutézett   rrndclcto.  l^  o, 

,  ,    -    dcpt»  iT-iki  rt^ndek'tou  már  így  vau  cziinexvé. 

*)  Aí  1658*  mart.    9-iki   readelet   már  Uiiácsumak  csdtocxi :    de 

ír  *  «r   volt.   Mtíg  a  krivetkezö    ífvlicu  Is  ígeuero- 

«  <  aak  l6G0-han  kapta  meg, 

*|  (jn*í    LikxkT  J<>nü    loveltárábiin    omtctik    Rákuczytink    16ÖÍ1, 

9-^n  LÁscár  GyÖrgyböx  írott   levulr.   Ebbul   kitctsxik,   hofiry  JA/Ár 

titna  nevcKctcd  azumoii-újván   ars^ággyült^sen  jelcutc^kctiy  ü«92c- 

i'  "   ;  tatár  raÍK)k  ktváitáflára  0   bogy  a  ^éúz-fehf.cM   likotl- 

volt. 
•í  UtóÍ  Lázár  csulííd  G2-ik  1. 
^)  A  jisD(n   bftFkiluftk  ♦>  tirgvl-HUí   írott   Icvcie  gr.  L.  J,  birtokában. 


: -  KÜLüNFÉLKK. 

i  ::,  mint  régi  tanulótársát  8  rabból  is  nála  gratiáját,  kedvességét 
f:-:r.:  \ólvéu,^)  követségbe  küldötte  hozzá  1658vóg6u.  Az  orszá- 
•::»>  reiulok  hosszú  utasítást  készitettek  számára,  melyben  meg- 
NT.sbtak  a  Kúkóczynak  adandó  kedvezményeket,  annak  fejében, 
"i.ocv  ö  a  részeket  bocsássa  vissza.  Az  alkudozások  már  hosszúra 
wuiuik  s  lG5i).  jan.  23.  és  24-röl  Barcsay  parancsokat  küldött 
k'-^oiéaek,  hogy  térjen  vissza.^)  Miree  levelek  oda  érkeztek  volna 
s  ^'j»ou  az  nai)on,  melyen,  Barcsay  utolsó  levele  kelt,  a  dolog  már 
:viidbe  volt  hozva :  Rákóczy  megígérte  a  partium  kibocsátását,^)  s 
S^alhmár  jan.  3ü-án  kiállitá,  mint  meghatalmazott  az  erre  vonat- 
kozó téritvényt  is.^)  Barcsay  pedig  a  pontok  ratificálása  végett 
rVbr.  :íG-ra  Beszterczére  összehivta  a  rendeket.^) 

A  dolognak  ezzel  nem  volt  vége :  a  végrehajtás  még  az 
íilkudozásnál  is  több  nehézséggel  jáii:.  Az  Várad  átvétele  körül 
úu-iiott  főként,  melylyel  Rédei  Ferencz,  Lázár  György.  Farkas 
Kcrenez  és  beszterezei  Literati  János  biznttak  meg.**)  Rákóczy 
s/oretett  volna  a  már  mcgállapitott  feltételeken  egyet-mást  változ- 
tatni s  az  átadás  előtt  újabb  nehézségeket  emuit  egyik-másik  pontra 
i'.t'/ve.  A  váradi  bizottságnak  tolla,  lelke  Lázár  volt  s  a  közve- 
líiést  líákóczy  és  Barcsay  közt  ö  vitte.  Ez  utóbbi,  a  körülmények- 
u»l  is  kényszerítve,  nem  akart  engedni,  s  a  feltételek  végreliajtását 
kv»\rtulte.  ellenkező  esetre  a  bizottságot  visszahívással  fenyegetvén. 
Kj^Y  kis  poh'mia  fejlődött  ki  a  két  ellenlejedelem  közt:  mindenik 
Lá/.árn.'ik  küldte  levelét,  mely  válaszát  és  szemrehányásait,  véde- 
kezéseit és  támadásait  loghilta  magában.')  Lázár  hiven  közve- 
lilett,  mígnem  HaresMV  márt.  25.én  világosan  kimondá,  hogy  az 
ország  Jjázárnak  nem  adott  felhatalmazást,  hogy  új    i)ontokat 


'■  Szalánli  Siralmas  Krónika jji   l-JT-ik  1. 

-)  Mind  ket  Icvol  jrrót*  Lázár  Jeiiü  liiriokáliaii.  A/  utolöó  külruiö- 
i.vn  Ip^ii  onh'kos  világot  vet  az  alkiulnzásokra.  l  Vyaiinít  van  líarr.^ainak 
jan.  -l-«'n  IMkórzylioz  imtí  levele  is?. 

'*)  A  Di'i'sen  összegyűlt  rendeknek  h).")lL  jan.  *J7-i'n  Lázár 
ti\i'»rj:vliöz  irt  Kívele  nj^yanntt. 

*•.)  Az  ir>r»l).  Jan.  .')0  án  keli  kieíryozesi  okmánynak  Lázár  ti yür^y 
által  irt  minutája,  mely  a  kiegyezt's  !♦  pontját  IVíglalja  magában,  ugyanott. 

^*)  A  Deesen  1(»,')1).  tel»r.  í»-án  kelt  orszájííryíih'si  ine«ihivő.  intézve 
LÚMÍr  (iyörjryliöz,  ugyanott.  Krdekesek  nu':^  liákőezvnak  tel»r.  7.  es 
17-röl  Lázárhoz  intézett  levelei,  m'nielv  viszályos  pontokról. 

**)  A/  orszáj;  által  IG.")!*.  mart.  r>-en  adott  utasítás  «;róf  Lázár  J. 
llúrl>mi. 

')  Az  erre  vonatkozó  ij^en  c-rdekes  levelezt's  Kákór/y  m:irt.  7., 
Iliiresai  mart.   M..  KMkóezy  mart.   l  L,  líarrsai  mart.  *J*J.  kelt  levele.  T.  o. 


KOrX>KrÍ!T.Í!lC, 


nri 


U  iwm  ii  k  végre, jnjjeuek  haza.') 

nv6  FfL  egymás;  k:  ha  e  halogatás  követ- 

Vánidrjak  truük kézbe  kell  esuij inkább  essék  a  Rákóczy, 
lu  fi  kezí^böL  A  jíorta  is  belcíszült:  ha  azonnal  nem  veszi 
iTS  a  dolog  addi^  haladj  mig  ö  sereget  vezet  az  országba, 
ba  az  t\  a  V  kezén  lesz  is,  el  fogja  foglalni,^) 

,  Vi^gre  int*gi  /.  átadás,  s  a  bizottság  risszatérú 

Lázár  azután  otlhou  volt  c^lfoglalvu.  Ilyen  zavaros  időkben 
0iiiáf%i  érték  az  országgyűlések*  kisebb-nagyobb  tanácskozások. 
ÍUUm   1660-ban  a  török  Várad  ostromára  ment  s  5t  ia  a  tábor- 

1'  Imi  helytartókúl  Barcsay  Gáspár  é« 
ki.  Ez  volt  emelkedésének    enlmina* 
iió  ninlva  megöletett. 

A    i  bukásba  h  a  sarcz  kérlelhetetlen  beszedése  miatt 

arrODj^ó  ctrs^ágot  Barcsay  nem   tudta  lecsen desítni.  A  Rákóczy 

illőket,   ki  csakugyan   benyomult 
I  ly  Gáspárt  Örményesen  a  visz- 

iv  egy  csapata  vitéz  ellenállás  után  meggyilkolás 
sz  volt  a  székelyek  lázadása,  s  a  megrémült  Barcsai 
íkm  Gíirgénybe   zárkózott,   íntvéu  hozzá  siető   hiveit:  Haller 
«^»rt,  B<*thlen  játiost  és  Lázár  Györgyöt,  hogyök  is  menekül- 
A  két  első  kikerülte  a  veszélyt :   de  Lázárt  a  Rákoczy- 
{i&rtiak  egy  csapata  menekülése  közben  1660.  nov,  29  én  felkon- 
»Homo  piusy  pacis  amans^  magnicjue  consilii  meliori  dignus 
inat  hiinc  exitum  bábuit. c^)  Szilágyi  Sándor. 


KI  VOLT  CSOBANCZ  MEGVEDOJE  RABUTIN  ELLEN 

1707-BEN? 

A  ^Dunántúli  Hadjárat  1707 -hen^  czímű, először  a  Száza^ 
|dok  1879 — 80-iki  évfolyamaiban  megjelent  terjedelmesebb  had- 
juvténelmi  tanulmányom  t.  olvasói  emlékezni  fognak  még  ama, 
I kordba'   ^  v  hírre  kapott  bósi  védelemre,  melyet  a  Zala-me- 

lei  ki/  legényes  lovagvárak  egyikébe:  Csobánczba  vetett 

kunicz  őrség,  eléggé  nem  magasztalható  vitézséggel  és 
isal  tanfisított  volt,  Rabutiii  cs,  tábornagy  kincsszomjas 


^j  Barcday  Ákos  IÖ5Í»*  miirt,  25'«u  kelt  levele  u.  o.  Stlrgoti,  a 
irt  áö..  ro«rt.  2a.  kdt  kvclcibc-ii  la. 

•)  lUrcsay  Á,  1659,  mart,  304n  írt  lovdo.  U.  o. 

^  BeihUm  Jánon  Commctitárjaif  Horányi  kiadása.  11.  k.  4C-ik  I. 
liStríniU  kdseí^lvf!  vnn  a  gréf  Lá:«ár  eijilád  Itnrában  68-ik  l  ICCjG-baii 
|Uxér  Imre  emeltette. 


C6  kOlönfét.kk. 

hada  ellenében.  És  bár  az  érdekes  részletekben  gazdag  Tárvéde- 
lem lefolyását  elég  tüzetesen  leírhattam,  —  mindazáltal  nem 
kevéssé  bántott,  hogy  a  parancsnokló  várkapitány  nevét  sehogy- 
sem  bírtam  fölfedezni.  Azóta,  hogy  nevezett  munkám  önálló 
kötetben  is  kiadatott,  és  különösen  Dunántál  meglehetősen 
elterjedt,  e  csobánczi  várostrom-részlet  bizonyos  érdekeltséget 
kelte  az  ottani  körökben.  E  lelkes  érdeklődők  egyikétől,  t.  Hor- 
váth Zsigmond  Fejér  vármegyei  czeczei  földbirtokos  úrtól  leg- 
közelebb egy,  családi  levéltárában  őrzött  eredeti  oklevelet  kap- 
tam, mely  a  csobánczi  várvédelem  hősének,  illetőleg  hőseinek 
nevét  fölfedi.  Ebből  megtudjuk,  hogy  a  vitéz  kurucz  kapitányt 
Száz  Mártonnak^  s  a  dühös  ostrom  visszaverésében  derék  társát 
az  uradalmi  tiszttartót  Döczy  Péteimek  hittak.  Közöljük  íme,  itt 
utólag,  gr.  Bercsényi  Miklós  fötábornagy  és  fejedelmi  helytartónak 
az  ostrom  után  két  hó  múlva  kelt.  jutalmat  osztó  adomány  levelét : 
»Kn  Székest  Gróff  Bercsény  Miklós,  Nemes  Ungh  Vármegy<?nek 
Fó'-Ispáiiyja,  Felsfíges  erclcli  ^s  magj-arországi  voz<5rlö  Fejedelem  Felsö- 
A^adílszi  Kákóczi  Fereiicz  Kegyelmes  Urunk  (Tituhis)  (fa  az  Magyar 
Haza  szabadságíic'rt  öszvcszövetkezett  Ncmos  Magyarország  minden 
hadainak  Fö-Gcnerálissa.  Adom  tudtára  mindeneknek,  az  kiknek  illik. 
Hogy,  teke'ntve  Nemzetes  és  A'it^zlö  Szá::  Márton  Csobáncz  vári  commen- 
dáns>kapitánynak,  ^)  ós  Dóczy  Ptter  azon  dominiumbdli  tiszttartódnak  ö 
Kegyelmek  érdemes  hazafi úsagára,  meljtül  viseltetve,  ez  elmúlt  téli  idők- 
ben, fe're  tévén  az  helynek  és  bennlevő  praesidinnmak  gyengébb  voltát, 
mindazáltal  Kabutinnak  kcvolkodö  ereit  nemcsak  bátran  az  várban 
bevártak  :  de  az  várat  Hazánknak  nem  kevés  hasznára  s  azon  környék- 
nek jeles  megvigasztalüdására  s  emolumentumára,  az  ellenségnek  meg- 
szígyenétésével,  alóla  való  káros  elszálláaáig  s  egész  végig  felíil  titulált 
Felséges  Fejedelem  és  Hazánk  híívségében  dícséretossen  meg  is  tartot- 
ták. Mely  Hazánkhoz  megnmtatott  igaz  hüvségek  és  magok  dícséretcssen 
viselések  jutalmazására,  az  Felséges  Fejedelem  ratificatiójáig,  azon  vár- 
hoz közöl  lévő  feír  malom  névö  malom,  az  Badaosfmy  hegyen  lévő  tarht 
harátok^)  szöleivel  fiscália  jussal  adatott  és  assignál tátott  kezekhez  ö 
Kegyelmeknek ;  s  ennek  fölötte  az  magok  azon  hegyen  mostan  lév»» 
szőlőjek  is  obveniálandó  dézmátiil  t's  hegyvámtiU  fölszabadíttatott  és 
immunitáltatott.  Kihez  való  képpest  az  Felséges  Fejedelem  liüvr*égében 
lévő   tiszteknek  s  rendeknek    közönségessen   intimáltatik,   és  az  kiknek 


')  A  főkapitány  —  de  a  ki  az  ostrom  alatt  másutt  volt  elfoglalva 
-  -  /ala-Kapulcsi   Thrniokoíi   Fen'uc:   dandárnok   i's  gyalog-ezredes   vala. 

T.  K. 

')  A  unr,i  nsterctták,  kik  a  hazalias  benczékkel,  ferencziekkel, 
premontreiekkel  éa  zobri  oamalduliakkal  ellenkezőleg,  nem  léptek  be  a 
Tonfooderatióba.  'I\  K. 


l<CL<lKFÍ:LfciC. 


67 


Itk    ti&mi«:t<»Itii.t!k  :  tiu  LTÍrt  jalcniik    s3mI»n<lo$    iidiifiBUÍmíi    uicguevozetf 

I^kJU  MirtoD  ciMir  éa  D^c7.yVétcTt  ^  KcgjeUueket,  ti  Fejedelem - 

w*fr»  tf^vábbt  tm>  íkt^pen  ne  tiirbállmsaák,  ImÍJorgHtlmssftk,  ü 

y   turlmJják  V  ik  semiuikííppcu.  Aíclvv*ll  czcii  ínlsominal 
fui^ítuteti    iíívrlwinet    la  kÍa<Uí»ni,    I>ittatiíi   Éraíík-UjvAr, 

».  k  Mikim  I 

Ml    övilt    Ivvt'l,  Beri'öCiivi  «*.  k,    aÍÉijnlsúvul  t's  nngy   kertek   oníví 


rct 


TlIAT,V    KÁLMaX. 


ENYINGI  TOROK  IMRE. 
^  Aiiiil^ul  Curvíji  Jíimui  luiigyar  leveléhez.  — 

A      Sxáziuluk    IHQiK   december   havi   füzetében   (821.  l) 

Uykaif     Vimzt'    tiigtárfeiitik   nz    om.   levéltárból  Debrecjfen 

földeRt'iri  viszonyaira  vcmatkazó  néhány  oklevél  regest ái- 

fitiik  előrebocsátása  utáu,  egész  terjedelmüleg  közli  Corvin  Jiívos 

::  1498-iki,  ugyané  tárgyú   magyar  levelét.  A  levél,  már 

/    utohú    Hunyadytól   származó   magyar   nyelvemlék  is^ 

'  lüt  telt,  tehát  közlésével  Bunyitay  úr; 

,    ^,  en:  ki  volt  légyen  a  levélben  említett 

[•Airift  nravn'gjin*?  nagyon  téved,  midőn  Derencsényi  Imrére 

loL  A  kulcsot  magok  a  fönt  érintett  regesták  adják  meg, 

fK*\í  mind  a^   Enyingi  Töröi-család  fi-  és  nüági  ivadékaiuiik 

eczeoí  I  jogairól  szólannk;  —  csodáljuk,  hogy  Bunyi* 

I  ezen  uti..  uk  utáu  reá  nem  bukkant  a  valóra. 

Ugyaais  a  Jiuos  berezeg  levelebeli  »Imreh  nram^  senki 

at  a  nevezett   berezeg  Összes  jószágainak   kormányzójn, 

nándor-fejérvári  bán  Enyingi    lörúk  Imre,  kiui^k  fia, 

Kennek  földesura  és   reformátora,  I.  János  király  nagy- 

Imdvezérp,  Buda  1541-íki  hósí  megvédöje:  Enyingi  TöröL' 

\3éÍínt ;  a  roiröl  szerzÖ,  ha  Sznca  Isfmn  ^iDebreczen  váj*os  törté- 

I,  kötet    164   -165-ik,  továbbá   AVí^y   Iván    »Magyar- 

lládai«  XL  köt  291.  lapját  megtekinti,  kétségtelenül  meg 

fcp  győződni.    Végre  Szűcs   István   munkájából   (93,  1.)  azt  in 
^nn^^lAthritt:*,  hogy  azon    1498*diki   zálogbirtokos^  a  kire  Corvin 
Iá"  '  czéluz,  Kiuizsy  Pál  özvegyének,  Magyar  Benignának 

[1.1  ■  ''      -  '    v^'   '   '   írvát-dalmát  bán  vala. 

V  ;jí,  nagy  kútfötanúlmány  alapján 

V  cd  alispánok  a  mohácsi  vészig  t  czímíi  becsen 
lbu.4....  abad  legyen  egy  ^y*^m^\  vóloménynyel  j'nnl. 

5' 


fiS  kCiaínfélkk. 

nunky  név  szerint  az  eddig  ismert  legrégibb  székely  ispán  szemé- 
lyét illetőleg.  Ez  gr.  L.  M.  szerint,  (Századok,  1880.  noT.  fflzet 
782—33  1.)  azon  Bogomér  volt,  ki  IV.  Béla  bolgár  hadjáratában, 
mint  ennek  1235-iki  oklevele  bizonyítja,  részt  vön.  Mi  azt  hisszük, 
hogy  ez  a  Rákőcziak  ősapja,  az  1252.  és  1264-iki  okmányok 
által  lengyelországi  eredetűnek  vallott  (idemutat  Bogomér  atyjá- 
nak Sznhoszló  Sobislaxo  neve  is)  Csíz  yf^Lgy  Csíz-kerei,  comes- 
nek  és  testvérének  ÖyapoZynak  atyja  Bogomér.  Mire  nézve  bát- 
rak vagyunk  Szafiő  Kdrolyusik  a  vörösvári,  Rákóczi-levéltárból 
1870-ben  vett  Arpádkori  regestáira  hivatkozni,  1.  Századok^ 
1870-iki  évt  605—606. 1. 

Thaly  Kálmán. 


EGY  XVI.  ÉVSZÁZBELI  MAGYAR  SPORTSMAK 

Zay  Ferencz  a  XVI.  évszáz  legügyesebb  és  legszerencsé- 
sebb vezéregyéniségei  közé  tartozik.  Zászlós,  messzevágó  fontos- 
ságú belpolitikai  hivatalt  ugyan  nem  viselt  —  az  egy  felső-magyar- 
országi kapitányságot  kivéve,  —  de  helyét  katonai  s  diplomatiai 
téren  egj-aránt  derekasan  megállotta.  Első  nejével:  Garai  Borbálá- 
val tömérdek  vagyonhoz  jutott ;  huszonhárom  vármegyére  terjed- 
tek birtokai,  1560-ban  pedig  az  oi^zág  mágnásai  közé  iktatta 
a  király.  Még  egri  várnagy  korában  a  protestantismushoz  hajlott 
s  családja  mindmáíglan  az  ágostai-egyház  egyik  fötámaszakép 
jeleskedik.  >) 

Garai  Borbálától,  az  utolsó  Garai  leánytól  nyolcz  gyermeke 
maradt,  ezek  között  az  elsőszülött :  Zay  III.  Péter  >  hatalmas 
vadász  az  ur  előtt<^^. 

Péter  úr  családi  életéről  csak  annyit  tudunk,  hogy  neje 
poltári  Sóos  Istvánnak  Cscry  Annától  született  leánya:  Sóos 
Klára  volt,  s  magtalanul  halt  el. 

Zay-ügrócz,  a  Zay-aknak  a  XVI.  évszáz  óta  családi  lak- 
helye, Trencsény-megye  legkiesebb  vidékeinek  egyike.  A  túróczi 
határszélen  fekszik,  sűrű  erdő  borította  hegyövvel  körítve,  mely 
kétszáz  évvel  ezelőtt  rengeteg  lehetett,  tele  vaddal.  Közvetlen 
1 'grócz  mellett  kezdődik  a  sűrű  fenyves,  a  már  düledező  vár, 
mint  elhagyott  sasfészek  omladozik  mindindább,  míg  a  zakatoló 
gyárak  az  erdők  fjut  ipari  czélokra  használják.  Az  ősök  előtt 
ez  iparág  ismeretlen  volt.  A  felső-magyaroi-szági,  birtokán  élő 
főúr  meglehetős  kényelmesen  berendezett  odvában  várta  a  végbeli 
háborús  tudósításokat,  vitatkozott  a  hittani  thézisekrőL  várnagya, 

*;  Njitry  Iván:   XTT.  íiníí  — ;'»  1.  t's  a  zay-ugrőc/.i  l«-v.'ltMr. 


Kfit^KFÍLÉK. 


í;n 


jdtijtbüu  pedig  — 

.  zédait,  vagy  vadász* 

«rd5  —  m(*g  most  is  —  bővelkedik  vadban :  szarvas, 

,  még  dumvad  is  volt  cleg  —  mezei  vadat  lelt  a  lankás, 

nem  if?eii  mi  veit,  résaícken  annyit  ameuuyi  kellett. 

Péter  ár  kozbivatalt  ssoha  setii  viselt,  Néba  d-elútazgatott 

ióbau  de  un/gest  vis^zaterU  Puszeuved^Oye  a  vadászatban 

S71-bcn   flútüzüti  Tgróczrúlj  iizeuket   szarvast  ejtett  el, 

tiií'g  kii  '  u.\  Kulcsár  A uiln  US,  az  iigróczi  várnagy, 

a  nu  -  i»au,   de  csak   kilenc/  bort  kapott  meg, 

ármat  Zay   László,  a  v6glesi   kapitány,  igen  ildomosán 

itett  a  Mátyás  kocsis  szekerérőlj  közös  családi  Nimródnak 

rén  Péter  urat*  ^) 

6gész  falka  agara,  vizslája,  vadászó 
|ar.  karvaly lyal  vadászás  divata  a  felső- 

1  ü  divatozott,  még  a  kincstári  udvarbirák  is 
iwi.vM.oul  kedveskednek  egymásnak.'^)   A  szomszéd 
1  természetesen  csereviszonyban  állott  Ha  egyiknek- 
'  i  akadt,  ízibe  ráírt  Péter  úr  s  ^atyafisá* 
1  iilott  1574-ben'':i  Forgácb  Simon  Surány- 
hogyPálliy  Jánost  már  megsíirgette  az  ígért  agár  iránt 
\m   ügy   látszik,   megbánta  ígéretét  Egy-egy   agár- 
sé^i  állapota  felett  azután  egész  levelezés  kerekedik, 
'  an  fontoskodva  írja  Péter  úrnak, 
Iliit,  igen  jó  egésszégnek  örven- 
Albert  Klucsónjó  yadászpajtása  volt  Z.  Péter- 
ukban  csak  a  kutyák  és  karvalyok  szerepelnek, 
aug.  4-én  egy  fürjésző  vizslát  küld  Ugróczra,  természetesen 
bogy   ni  ásnak   nem  adta  volna,  jó  fiijta,  most  még 
ugyan,  de  Boda,  (Zay  peczére)  ha  két-háromszor  kimegy 
^t%  póldásan  kitimittatbatja.  Nem  szabad  azonban   » nyulászni 
^  'kkarösszeeresztenit  mert  megromlik.  A  vége  arra  lyu- 
l  most  meg  Péter  úr  küldjön  egy  vkaralyt,  a  ki  volna 

1  meghálálja  egy  Morvából  várandóval.^) 
íil,  Zay  sógora,  Kassáról  küld  Ugróczra  egy  ki- 
tott  karríüyi«),  Sgér  neki  vizslát  is,  olyat,  melylyel  becsületet 


aL  Hár.  Lcvel  HL  1048. 
ih  Vár-8jcujnadá8ok :   1588* 
kv^t  IlL  1065, 
FíMl  ItWlt  Uv.  m.  1055, 
*)  U.  f.  UL  1006. 

•)  ü-  0*  ra.  10Ö7. 


70  KÜLÖNFÉLÉK. 

A  vadászatuuk  miudcg  megvolt  a  maga  évadja.  Madarászás 
alkalmával  erősen  keresik  a  vizslát,  a  lurjészöt  A  vizsla-kölykö- 
kot  —  La  peczér  nem  volt  a  háznál  —  Morvába  küldik  » tanu- 
lóba.«  A  jó  fajta  azonban  ritka  volt,  s  a  szomszédok  egymásnak 
kölcsön  adogatták,  mint  1590.  aug.  havában  Klucsoy,  Péter 
uramnak.  A  karvalyok  mind  Morvában  tanultak :  Péter  1590-beu 
kettőt  küldött  oda.^ 

Zay  Péter  vallásos  ember  is  volt,  s  a  hitbuzgalmat  a  sport- 
lal  együtt  gyakorolta.  Atyjának  Eerencznek,  Egerben,  Szolnok- 
ban még  katona  korából,  s  mint  protestánsnak  böv  ismeretsége 
volt.  1591-ben  Debreczeni  Menyhértnek  Egerbe  írt  s  egy  » Nóvum 
Testamentumot*  meg  néminemű  agarakat  kéretett  tőle.  Farkas 
Antal,  Zaynak  jámbor  szolgája  meg  is  vitte  a  bekötött  magyar 
bibliát,  —  bizonyára  a  Károlyi-féle  vizsolyit,  mert  Debreczeni 
levelében  teljes  bibliáról  van  szó 2)  —  melynek  Péter  úr  nagyon 
megörvendhetett  ugyan,  de  bizonyára  örült  a  lelke  a  küldött  Kar- 
mos  nevű  agáron  is^  »mely  felöl  sokat  tud  Farkas  Antal  be8zélui.« 
^Balási  Ferencz  tüllem  sokat  kérte  --  írja  a  jó  Debreczeni  — 
Kátay  Mihály  sokat  kérte,  Szacsay  Kristóf  kérte,  annak  felette 
íiük  főuraknak  ;  Homonnay  Györgynek,  kiknek  kérték  tűUeni, 
melyet  én  magam  is  egy  páuczélon  vettem,  mely  megér  frt  25. 
Annak  felette,  az  mely  rabom  meghozta,  engettem  el  száz  forint 
érő  marhát  az  sarczába,  mely  agárnak  lizonynyal  Itt  ez  földön 
nem  sokat  tartottam  md8át,<^  Péter  úron  kívül  —  írja  —  nem  sok 
ember  tauáltatott  volna,  oly  ki  eltudta  volna  tüllem  kémi.«  De 
azért  csak  od'adja,  mert  Péter  urat  nagyon  tiszteli,  bizonyára 
Zay  sem  maradott  adósa.  Az  agár  engedelmes,  de'  mint  ismeret- 
lent, ne  adja  senkinek  még  egy  másik  agarat  is  küld  vele,  ez  szép 
!•>,  jó  is,  s  a  kettő  közül  egy  sincs  másfél  évesnél  idősebb.^) 

Péter  úr  meg  is  becsülte  agarát,  mert  keményen  rápai*an- 
cáolt  szolgáira,  hogy  úgy  vigyázzanak  rá,  mint  a  szemökre  s  az 
üdvösségökre."*)  1592-ben  Kéry  György  Beczkóbúl  sólymokat 
ígér  Péternek.^)  S  ezzel  a  levelezés  megszakad. 

A  kilenczvenes  évek  vége  felé  Péter  urat  is  csöndes  élet- 
pálya után.  kedveucz  vadai,  falkái  közül  elragadta  a  halál  —  oda 
költözött,  hol  —  a  rege  szerint  —  az  igazhívők  nagy  tereken 
örökké  űzhetik  a  vadakat.  Tilvllóczy  Lajos. 


'■  rgrúozi  Icv.  111.  lUíis. 

*^  Szabó  K. :   lU\n   M.   Kíínyvtilr.  '1\}  —  ÖO.    H.  Károlyi  Inbliája  u 
iiMtryar  rleö  teljc}?  Ijiblia. 

^    rgnWzi  lov.  Lev.  111.  1UÍ>Í». 

"*     r.  o.  oceoiioinioa. 

•"*    Ultóozí  Icv.  15í»2.  **.'20-  ^^^'v. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  miveltbog   ftijlodoso   Magyarországban   889  — 1849.   írta  dr.   Kerek- 
gyártó  Árpád,  kir.  tudomány    egyetemi  tanár.  I.  Rész  középkor  889  — 
i:.2i;.  1  —  1.  fiízot.  187«.,  1878.,  1879.,  1880.  559.  1. 

A  számbavehetü  történelmi  munkásság  kétféle:  vagy  új 
igazságokkal  gyarapítja  ismereteinket  új  források  megnyitása,  a 
meglevőknek  helyesebb  felfogása  által,  vagy  pedig  csak  a  meg- 
levő ismereteket  terjeszti,  biztos  alapot  nyújtván  a  tudománynyal 
foglalkozóknak,  melyre  azután  tovább  építhetnek.  Kerékgyártó  úr 
tudományos  munkássága  túlnyomólag  ez  utóbbi,  szerényebb  kör- 
ben mozog.  E  czélt  látszik  követni  jelen  munkájában  is,  mely 
a  magyar  középkornak  csak  egy  részét :  a  vezérek  és  Arpádházi 
királyok  korát  tartalmazza.  A  munka  —  kézzelfoghatólag  — 
nem  egyszerre  készült.  A  füzetek  négy  év  alatt  jelentek  meg, 
Süt  a  vezérek  kora  jobbára,  alig  több,  mint  szerző  hasontárgyú 
dolgozatának"  ismétlése,  mely  ennekelötte  húsz  évvel  látott  nap- 
világot. A  kidolgozásban  tehát  bizonyos  egyenetlenség  mutatko- 
zik, de  az  —  sietünk  megjegyezni  —  nem  válik  a  munka  kárára. 
Az  első  füzetben  még  sok  van  az  a  búshazafi  felfogásból,  mely 
a  forradalom  után  Jászay  Pál  müvében :  A  magyar  nemzet  tör- 
ténete az  ^aranybulláig*,  oly  annyira  uralkodó,  mely  még  Szabó 
Károlyban  is  mutatkozik,  s  a  pogány  barbárságban  látván  az 
ősi.  igazi  magyarságot,  Koppány  részére  áll  Szent-István  ellen. 
A  munka  folyamában  azonban  szerzőnek  felfogása,  Ítélete  tisz- 
tul, erősebb  lesz,  úgy,  hogy  a  III.  és  különösen  az  utolsó  füze- 
tet alig  lehet  hasonlítani  a  munka  elejéhez.  Minden  részben 
azonban  egy  közös  tulajdonság  meg  van:  a  forrásoknak,  a 
régibb  és  újabb  irodalomnak  lelkiismeretes  tanulmányozása, 
majdnem  teljes  ismerete.  Szerző  olvasta  a  forrásokat,  tüzete- 
sen forgatta  —  bár  valószínűleg  technikai  okokból,  hogy  a 
munka  szerfelett  nagyra  ne  jöjjön,  nem  is  idézi  —  okmánytá- 
rainkat, különösen  Fehér  Codex  Diplomaticusát,  és  majdnem  min- 
den íiOrából  kitetszik,  hogy  ép  úgy  ismeri  latin  történetirásimkat, 


72  TÖRTENtTf  1R01»AL0M, 

miül  Szalay  Láízló  és  Horvát  Mihályuak,  Butka  Tivadar  és 
Bartal  Györgynek  dolgozatait.  A  mit  hibájául  felróui  lehet,  az 
nem  a  tájékozatlanság,  hanem  a  túlságos  bizalom  az  eddigi  irók 
munkásságában.  Igaz,  hogy  müvének  czélja  nem  új  utakat  tömi 
;i  tudománynak :  de  ott,  hol  —  mint  az  Arpádkorsaakra  vonat- 
kozó irodalomban  —  oly  sok  a  puszta  vthm^'ny,  mely  a  maga 
idején  még  jogosult  volt.  de  most  már  —  ismereteink  jelen 
fokán  —  meg  nem  állhat:  szükséges  lett  volna  a  kritikát 
jóval  nagyobb  mértékben  gyakorolni,  mint  azt  szei*zö  tenni 
jónak  látta.  Mert  régibb,  újabb  Íróink  elfogadták :  Aloldus  nála 
még  teljes  hitelű  kútfő ;  a  guerchei  esperes,  a  székely  ki'onika  — 
e  válogatott  koholmányok  —  hitelessége  ellen  nincs  szava.  Ano- 
nymus hires  helyében,  a  »Cariuthiorum  Moroanensiumc  határairól 
—  melyből  egykor  okokat  merítettek  a  névtelen  jegyző  korára 
nézve  —  nem  ismeri  fel  Reginó  megrontott  szövegét ;  teljesen  ig- 
norálja a  Boczek  által  közzétett  Monse-féle  töredékek  ellen  felme- 
rült aggodalmakat,  valószinüleg,  mert  azok  a  Codex  Diplomati- 
cusban  állnak  s  igy  természetesen  a  zalavári,  1024-iki,  a  Badó 
nádor-féle  1057-iki  oklevélnek  anachronismusai  sem  tűnnek 
bzemébe.  Szalayval  elfogadja  ua  római  coloniákat*  és  még  Pestet. 
Pozsonyt  is  azokhoz  köti  (34.  1.) ;  Fehérvár  nevét  —  ellenére  a 
Legenda  Minomak,  és  a  török-tatár  népek  nyelvszokásának  - 
nem  kitűnő  rangjának,  hanem  messze  fénylő  fejér  falainak  tulaj- 
donítja, bizonyosan  azért,  mert  Szabó  Károly  egyszer  ily  forma 
véleményt  fejezett  ki.  Szintoly  csalhatatlan  tekintélynek  örven- 
denek előtte  a  régibb  írók  és  Anonymus  minden  szava,  mit  a 
vezérek  korának  viszonyairól  mond,  előtte  teljes  hitelű ;  Kézay 
Simon  elbeszéléséből,  a  német  császár  megvendégléséről  Székes- 
fehérvár alatt  —  eseményről,  mely  meg  sem  történt  —  cultur- 
töi*téneti  adatokat  merít  a  XI.  sztLad  ismeretéhez  és  Wolfger 
és  Hédiik,  a  képes  krónika  nyomán,  a  Géza  vezér  alatt  bejött 
jövevényekhez  soroltatnak,  midőn  oklevelekből  tudjuk  —  melye- 
ket szerző  is  kétségkívül  ismer  —  hogy  bevándorlásuk  II.  Géza 
király  korára  esik. 

Bő  anyagát  szerző,  két  korszakra  —  a  vezérek  és  királyok 
korára  —  osztva  tárgyalja  a  modern  államélet  alkotta  alosztá- 
lyokban. Külön-külön  fejezetekben  értekezik :  az  államterületről, 
népességről,  alkotmány,  kormányzat,  magány-  és  büntetőjogi 
állapotról,  törvénykezésről,  közrendészet,  hadügy.  i)énzügyröl, 
nemzetgazdaságról,  szellemi  núveltségről.  egyházról  és  végre  a 
küldiplomatiáról,  s  a  források  adatait  e  fővonalok  alá  csoporto- 
sítja. Didaktikai  szempontból  ez  ellen  alig  lehet  kifogást  tenni, 
legfeljebb  kívánatos  lett  volna  a  királyok  korában  mindenütt  leg- 
alább is  két  alkorszakot  különböztetni  meg,  melyeknek  válasz- 


sm  fliafv\i.r»%i» 


I  1  í    p,Ai.;..^|^  urftlkodása  kqK*/.betle  \i>lüa:    do  vau- 
ik iöcoüveiiientiái  Í8»  ^melyek  nagyou  is 


llHIIJ.   Még 

^)^   ... 


ott  18, 

:  .i. 


i;ik  lerj^  Az  ÁrpiUlkori  iiuigyíir 

it   vajmi   i  modern  állam  keretébi! 

a  liol  a  uév  t^yrt  mutat,  legnagyobb  mér- 
n  faciuDt  idem,  non  est  idenij  latin  kozinoudá*, 
például  fiiegvidt  már  Kálmán  idejében,  úgy 
b*i-S*ÍMíi.  Jc  ki  fogná   asr.   arpádkori  királyt,  és  árpádkori 
/ét,  az  ájabh  korival  —  legalább  történeti  hÚHeggel  —  egynek 
íai?  Ebhez  járal  még,  bogy  szerző,  mint  irodalmunksok  je- 
^miuti^  o>  S:^^        -  Ferencz óleseszÜ és  gyakran  nagy  igazeá- 
ilmaxó  :  Aw  vagy  Pesty  Frigytis  rendkívül  pontos 

[|ik|>o0  nv  iii  aki^an  nem  részi  kellőleg  figyelembt^ 

^seépkort    t  uíni  ■  primitiv  állapotát.  C%v\k  i^  ennek 

gdooitbatjuk.  hogy  valami  sajátszerűt  lát  abban,  hogy  a  várme- 
^h  "■'*'•     '  ogyefiíték  a  közigazgatással;  mintegy  fogyat- 
ni '    tnrvénybozásuuk  nem  hozott  létre  akár  m 
ak  ogot  illetü   ^Bzeyvi^»  törvényeket*   (248/) 
^0  pedi-  in  király  országszeiTczését  illetőleg  töp- 
ik|  vajon  nÍDC8-e  Istvánnak  még  egy  másj  előttünk  nem 
rt  decretunift,    >Vftgy   ily   fontos   targj'akat   rendelet   utján 
úi  el?«  (9L)  magának  a  kérdésnek   ilyetén   felállításával 
a  kgnagyobb  anachronií^must  követi  eL 
Vannak  a  munkában  —  nagy  részt  bizonyosan  c>'ak  elvétés- 
fil  származó  —  egyes,  adatbeli  hibák  és  tévedések,  melyek  közxíl 
lik.   bogy  szerzőt  egy  második  kiadás  esetére 
Ilyen,   bogy   a  vezérkori   inbázatró!  szólvíi^ 
nem  teszi  tekintetbe  az  e  korbeli  sírleletekböl  vonhatú 
j>kat,   melyek    authenticusabb    adatokai   szolgáltattak 
Itst  »azÖ*i*égi«  (?)  közmondás  1  »a  német  nem  félti  gatya- 
is.  l)  Nem  szabatos,  sőt  értelmetlen  és  nem  való  a  mon- 
>királyaink  a  Xl.  században  nagy  számú  intézménye- 
át  a  németektől  én  knlfhwsfjn  a  frankok,  bajorok  és 
ítól»  (60»  1.)  Megütközik  az  *asszonyi  állat*   kifejezé*én, 
[ijn  AZ  ^animalt^  és  nem  —  mint  az  Isten  és  Szentháromság 

(141.1) 
-     ;á8Jog<  helyett,  mi  nagy  kiUömt)- 
tg.  (:jI5.  L).  Hibásan  szól :  ^sQmegi  szentegyedi  monostorról*, 
,.,.,:      '  -^^'f^tt  (452.  L)  sa  fejérvári   Szent-János  vité- 
veJ  0»iirgnját  u&«zetéveszti  a  Fehérmegyében 
'  )  Egy  belyíttt  .  "  Egvik 

lu  megvert  lengyt  1 1  a  fog- 

részi!  laUáu  királynak  adatott  el  bányamj vetésre,  (457. 
"  51  köreikextetcst  ron  hazai  bánváí^zatnnk  történetére. 


74  TÖHTÉNF/ri  IRODALOM. 

ép  Úgy,  miut  AVeuzel  Gusztáv  Balbiuus  Boliuslavra  hivatkozva, 
legújabb  müvében,  a  Bányászat  törtenetében,  llyielc  hely  van 
prágai  Cosraasban,  ki  irja,  hogy  a  lengyel  foglyok  százával  adat- 
tak cl  Magyarhonba  és  azon  túl,  mint  rabszolgák  (Pertz,  SS. 
IX.  63.  l).  de  hogy  épen  Szent-Istvánnak,  még  pedig  bányamü- 
velésre, arról  a  XII.  századbeli  cseh  iró  mitsem  mond.  Érdekes 
volna  tehát  tudni,  mely  forrás  nyomán  indult  szerző?  mert  nehéz 
feltennünk  róla,  és  különösen  Wenzelröl,  egy  szakmunkában,  hogy 
nem  ment  vissza  a  legrégibb  forrásig,  hanem  megelégedett  egy 
újabb  iró  állításával,  a  századokon  keresztül  átszármazott  fablo 
convenue-vel  ?  Említlietnők  még.  hogy  az  erdélyi  püspökséghez 
nemcsak  az  erdélyi  részek  (520. 1.),  hanem  Szathmár  megye  is 
tartozott :  hogy  legalább  is  nem  szabatos  kifejezés  azt  mondani, 
hogy  I.  Frigyes  császárra,  midőn  Magyarország  meghódítását 
indítványozta,  a  ^választó fefedelmek^  nem  hallgattak ;  de  még 
csak  egy  hibára  hívjuk  fel  szerzőt  figyelmét,  a  mennyiben  íróink 
általános  véleményét,  csak  úgy  könnyedén  hibának  lehet  mon- 
dani :  hogy  a  pécsi  egyház  szabadságainak  összeírását  —  bár  mit 
is  mond  Kollcr  igazán  tudós  fejtegetéseiben  —  alig  lehet'iízrfrrf- 
!afi  III.  Béla  müvének  tekinteni,  s  annak  minden  kitételében  a 
XI 1.  századnak  és  nem  11.  Endre  korának  tükrét  látni ;  ennek 
bővebb  kifejtése  azonban  nem  tartozik  már  e  bírálatnak  keretébe. 
A  hibák  után  szívesen  időznénk  részletesebben  a  munka  jó 
tulajdonságainál :  de  már  is  nagyon  hosszadalmasakká  lettünk  és 
a  dolog  természetéből  folyik,  hogy  azokat  kevésbé  kell  részlo- 
lezni  az  olvasó  érdekében.  Egyébiránt  e  munkánál  is  tapasztaljuk, 
liogy  az  alapos  tudás,  a  forrásoknak  teljes  összeállítása,  min- 
ílig  jó  gyümölcsüket  terem  és  habár  szerzőnek  nem  is  czélja  új 
tanokat  állítani  fel,  mégis,  de  facto,  a  controvei-s  kérdésekben  is 
jó  szolgálatot  tesz.  így  —  hogy  csak  kettőt  említsek  —  szerző  tud- 
tommal legalább  az  első,  ki  azt,  mit  Katona  c«akfélve  érint,  nyíltan 
kimondja,  a  mint  most  már  kétségtelen :  hogy  a  nyitraí  püspök- 
séget Kálmán  király  alai)ította ;  és  a  vármegyék  régibb  természe- 
tének  kérdésében,  a  vármegye  és  várispánságféle  mesterséges 
megkülömböztetés  ellen  nyilatkozván,  okainak  rövid  összeállí- 
tásával (237. 1.)  —  melyek  közül  csak  a  hatodik  maradhatott 
volna  el  —  minden  elfogulatlan  előtt  sokat  fog  tenni  arra, 
hogy  ezen.  magában  véve  nem  is  annyira  homályos,  mint  fél- 
reértések és  félremagyarázások  által  elhomályosított  kérdés  tisz- 
tába jöjjön.  Óhajtjuk,  hogy  szerző  müvét  —  inkább  utolsó,  mint 
első  l^zetének  szellemében  —  folytassa,  és  tudományosságunk 
hasznára  a  legújabb  korig  beft\j  ezzé. 

Paüi.iiu  Gvüla. 


TÜRl  k:N'ETl  mOöAT.OSf. 


It  FWIa.  EUo  köíctr  oUd  folo,  Hpcst   1^*80.  (A  II,  0:»  llt,  kötet 

iiiár  a  loiílt  18Tl>-ik  iK^bcu  meg^jolüul.  *) 

>  ntt  a  uagy  kozOasrg  a  mii  megjoleui- 

síre.  1  ok  felibe  írtuk  s  már  keztltüük  tiircl- 

m^  li,  de  ímCj  mielőtt  u  második   ev  bevégződött  volna, 

101  -Ml  rí     ,  f.       *  Kj Likon  terem  e  lii  ívüyi  kötet,  mint 

K  '^  16k.  A  mü^  miot  czíme  is  iinitatju, 

lu  Ai  éves  Cüalddi  életünk  í^^  hdzta rtásunk 

ri\  ,^:-jtetleü   Bzáriiú,   kétségbebozhatatlaü  s 

U^  '    részt  egykorú,   eredeti   okiratokból    öszszegyöjtött 

adavi:iu  Azt  biDüc  uz  ember,  hogy  bízouyuyal  valami  száraz, 
^lilüslika-lV'le  muuka  —  de  nem ;  szerző  oly  eleven  elbesz^lüi 
t<<UetiM&ggt*l  bír  s  oly  küzvetleuséggel  és  iiyugalonunul  adja  elő 
tir^^viiíf.  liíjgy  míutegy  magunk  előtt  látjuk  a  régi  világot,  mint 
U:í  vái*akt  az   Ódon  kastélyok   romjaikból  felépíUve,  sir- 

bi  -   ^       'Ive, elünkbe lepnéuekjbogy  megfigyolUessük 

bt,  1  et,  s  majd  láthasi^iik szokásaik  s köz-  éa  ihi- 

nr] '  M  /.  leí'olyását/Mikor  a  Kadvánszky  nevével  talál- 

koiaui*  :  .   ,- -dalműnk   mezejéa,  előre  tudjuk^  hogy  valami 

Arde^es  tárgyról  van  szó.  Ó  nem  csak  azért  ír,  hogy  írjon  s  hogy 
u,.i   '    ^^    -  ,^  ott  h  úl  Mikor  pedig  egész  könyvet  ír.  biz- 

1*^1  hatunk  a  \vl  iA»b  olvasmányra.  Tizenöt,  tizen- 

hi  tlan  szorgalommal  gyűjteni  az  eredeti  adatokai 

•  L.  ..,..,    .., -les-ládák  fenekéről,  vagy   okirattáruk  foliáu- 

suhól  néha  egész  kötetből  alig  egy-két  sort  használhatva  fel, 
4ltáti   '  "      'nyt   rendezni,  s  gondosaUt    hiveuT   alaposau  és 

céper:  (8  az  elkészített  remek  munkát  az  ol  váró  ászt  a- 

I/í  hogy  a  tudaivágvő  tatnilhassou  és  a  mulatni  vágyő 

g)  dhessék:   valóban  a  tudományos-  és   hazaíi   érdemek 

li..  !>b  kitiiütetéseire  méltó  Ibglalkozás. 

rar  év  előtt  egy  teh(*t^éges  itjú  máguás  szép  szónoklata 
kd^beti  moudá*^  hofiy  a  magyar  aristokrata  büszke  erre  meg 
atiiarni Eu  élelem  lefolyásában  sokszor  láttam  a  büszké- 
vel, úfs  uem  nnudig  láttam  az  aristokratát ;  midőn  azonban 
o  nagy  mimkáty  melyet  b.  Radvánszky  Béla  írt,  kezembe  veszem* 
Utók  ^gy  tárgyat,  a  mire  az  aristokrata  is  csakugyan  büszke 
lehet. 

Pedig  szerzőnk  se  nem  kevélykedik,  se  nem  büszkélkedik ; 
Semmiféle  dagály  vagy  kihívó  modor  nem  látszik  soraiból  Egy* 


\k  Qgfé^  aiü  kaplmtó  Kiu»ll   KilrMly   nkadémiai  köíiyváruaaál 


7^)  TORTKXKII   ÍROMALOM. 

íí/xTÜeii,  folyékoiivau.  ItTiucszeteseu  ad  elu  s  miilöu  az  érdekes 
lapokat  olvassuk,  úgy  tetszik,  mintha  valami  kedves  családi  kör- 
ben az  égő  kandalló  köre  gyűlve,  egy  jó  elbeszélőt  hallgatnánk. 
De  hogy  is  ne,  hiszen  a  mi  őseinkről  beszél  s  azoknak  ismeretlen 
régi  szokásaival  ismertet  meg  s  azt  a  világot  tálja  fel  előttünk, 
melyből  a  mi  társaséletüuk  fejlődött.  A  műnek  véletlen  előnye 
is^van ;  t.  i.  megjelenésének  kora.  Még  sokan  élnek,  kik  a  forrada- 
lom előtt  fenállott  viszonyokra  magok  is  emlékeznek  s  a  jelen 
nemzedék  még  szemtanúk  elbeszéléseiből  ismeri  a  régibb  ma- 
gyar életet  s  igy  még  sokan  vagyunk,  kik  érzékkel  bírunk  a 
még  korábbi  állapotok  felfogásához,  megértéséhez,  de  még  csak 
néhány  év  s  a  gőz  és  villany  e  gyorsan  haladó  korában  ma- 
liolnap  nyoma  se  lesz  a  régi  szokásoknak  s  az  egyszerű  elbe- 
szélést behatóan  részletező  magyarázatok  nélkül  senki  se  fogja 
megérteni 

A  nagy  munkának  e  feldolg(»zási^  kötete  tizenöt  fejezetből 
fog  állani,  u.  m.  I.  Lakás  bútorzat.  II.  Agynémü.  Alvás.  Mosdás. 
Tll.  Kuházat.  Ennek  alrészei :  1.  Fehérruha.  2.  Lábbeli.  3.  Férfi 
öltözetek.  4.  Xői  öltözetek.  fEnuyi  a  jelen  kötettel  már  megje- 
lent.) Ezután  következnek  lY.  Hajdiszitcs.  V.  Ékszerek  s  egyébb 
arany-  és  ezüst-miví>k.  VL  Fegyverek.  VIL  Házasság.  Kereszte- 
lés. Nevelés.  VIII.  Társadalmi  élet.  Xyelv.  Szokások.  Illem,  IX. 
Foglalkozás.  X.  Időtöltés.  Sport.  XL  Háztartás  ía  szorcjpabb 
értelemben  vett.)  XII.  Asztaltartás.  Étkezés.  Ital.  XIIL  Vendég- 
látás. XIV.  Fogatok.  I-ószerszámok.  XV.  Végrendelkezések. 
Temetkezés. 

Lapunk  hivatása  és  terünk  szűk  volta  sem  engedi,  hogy 
;i  jeles  műből  terjedelmesebb  mutatványokat  közöljünk,  de  nem 
tagadhatjuk  meg  olvasóinktól,  hogy  egy  kisebb  terjedelmű  részt 
itt  is  ne  közöljünk:  Őseink,  —  írja  szerző  —  :  korán  keltek,  de 
jókor  is  feküdtek  le.  Bethlen  Miklós  irja  önéletirásában,  hogy  ő 
rendesen  9 — 10  órakor  feküdt  le  s  G  —7  órakor  kelt  tol,  mások  ezt 
(»gy-egy  órával  előbb  tették.  Déli  álmot  rendesen  egy  órát  vagy 
kevesebbet,  de  többet  ritkán  aludt  és  ennek  igen  jó  hasznát 
tapasztalta. 

Felkelve,  megmosakodtak.  Általában  a  meglévő  néhány 
adatból  ítélve,  lehet  mondani,  hogy  a  test  tisztasdgnra  sokkal 
több  gondot  fordítottak,  mint  jelen  századunk  első  felében.  Majd 
mindenki  házánál  és  hozományban  több  mosdó-medenczét  és  kor- 
sót találunk.  Csáky  János  1584  több  arany  és  ezüst  marháival 
ezüst  mosdót  is  tesz  le  Viczayuál.  Mariássy  Andrásnénak 
1607-ben  ezüst  korsója  ts  medencz^je  van.  Thurzó  György  kincs- 
tárában (1612)  huszonegy  darab  ékos  mívű  aranyos  és  aranyo- 


tAÚnn  ^tM  mo$d*f  medcncze  volt.')  Moiiaki  Zsuzsa  1634-l»en  e^y 
nagr,  exttstböl    készült  (mosdó   medenczét)   kap   hozomfmyába. 


O 
B 


ben    Xagy-Szombat   város   gazdájának, 
Id   várkaHíélya  (1G56)  t?n /.?  rs/fsf   mosd^ 
4  \olt  tölsztrrelve,  Miórt  lelt  volna   mindenik  liAz  oly 
"'  **me/  eszküzökkelj  ha  ucm  basználják  vala? 

t   mondhatjuk  a  türnlkUzö  kendukröl  is.    Még  azt 
la  '"•    '         ,1  test  mely  rész6t  kellett  véle  törülnie 

K.  'v»n  megosztott  ingóságok  között  kiilün 

nüTenk  meg  az  fn^cztörluL  A  szitnyai  leltárban  (1G50)  hvárom 
dufikh  arany  fonallal  és  különféle  szintt  selyemmel  virágokra 
kiYarroii  orctaV/rU  keszkenő  fordál  ebX  Voiszka  Ilona  1647 
uég7  f"  "  '  ^  1  varrott  s  liárom  rcczésés  egy  arany 

reCEéi^  '  _itvaL  Ha  ntaztak,  a  hintón  levÓ  csatlós 

nyukaban  íilggott  bőrtokban. 

Thuritó  Zsnzsa  lG03*ban  üugy  üurab  selyemmel  vanun 
gyolfH  ^s  effv  prtraszt  fejiorlti  keazkenyut  kap  hozomány á.ba» 
T»  Tiyolcí  darab  ort'za  és />;V^rföf.  Viczay  Jáüosnó 

La^,,  .- .,-;y   darab  Ae^íöríu   kendő  van   felvéve.   stK  A/. 

eWd  qtán  való  raosakodást  bizonyítja  Cserey  Miliály.  A  szivacsot 
ii  ismerték  a  XVIT.  században  s  Thököly  Imre,  ha  fürdött^  azzal 
d5rgöli(ftt<:  testét. 

U.  íjíyos  király  gyakran  eljárt  fürödni,  külön  fiirdü- 
nuistcre  i»  volt,  s  ha  a  bndai  hév  vizekben  fürdött,  vixét  szegfű  vi* 
riggal  tették  illatossá  s  ha  a  TÍzet  palotájába  hozatta,  32  denár- 
jftbA  került 

Tlmr/.ó  Gfórgynek  1602.ben  külön  fürdöháza  volt,    A  ke- 


1^  Berényi  Györgynek  bodokí  várkastélyában  szintén. 
;  ÍUrdeni  való  nagy  rézkud  volt  elhelyezve.  Török  Ye- 
li  t/iUian  i?  volt  egy  fürdukád  1667-ben.  Gróf  Illésházy 
I  IfiGMi  rnlirii  közt  egy  rendbeli  fürdőruhát  is  kap,     A 
X  \' 1 1.  s/:ayjiil  levelezéseit  forgatva,  latjuk,  hogy  nyári 
voű  kedvelték  a  fürdözéiftj  különösen  a  hévTÍzekre 
k  gyógyulás,  hanem  mulatozás  végett  is 
ak  a  szappanról  is,  8  czikkét  igy  végzi: 
A/  ^  itán  kivételkép  tfinik  fel  Bethlen  Miklós, 

ki,  H  mint  u:.  .  .„..j.in  Írja,  ritkán  fürdött,  kivált  hideg  vizben 
íüig.  Lábait  csak  minden  két  hétben  mosatta,  száját  minden  ét- 
kezés Qtáii,  szemeit  is  hideg  vizzel  mosta;  kezét  gyakran,  de 
aixsái  Bohiisem  mosta,  csak  amaz  esetben,  ha  valami  por,  sár 


XVI.    ■ 


%t\ 


kor  nx^moft  vc&dtSgo  tfrkezátt^  nejének  mcgirjai  bogy  a  ven* 
.a  t*  líip^M  A  pio#dtí»  modencx^kkcl  k^ — «, 


É^ 


78  t<>rtí:neti  irodalom. 

vagy  gaz  érte,  és  részben  akkor,  midőn  a  borbély  szakállát  heten- 
ként leborotválta. 

De  nem  folytatjuk  a  mutatványt  Elegendőnek  tartjuk,  ha 
olvasóink  figyelmét  a  derék  munkára  felhívjuk,  még  csak  annyit 
jegyezvén  meg,  hogy  ez  első  kötet  nemcsak  25  ívből  fog  állani, 
a  mint  először  tervezve  volt,  hanem  az  osztályozást  tekintve 
valószínűleg  40*  ívből  is,  melynek  teljes  megjelenését  a  folyó 
1881-ik  év  tavaszára  ígéri  a  tudós  szerző.  k — s. 


liiitliorl  Zsigmond  erdélyi  fejedelem  elete,  jelleme,  politikája.  írta  Leimrt 
József  tanár.  Kolozsvárt,  1880. 

A  történetírás  mezején  mintegy  huszonöt  év  óta  az  adat- 
gyűjtés volt  íróink  főfoglalkozása.  Ezt  tették  tudományos  intéze- 
teink is :  az  akadémia,  a  m.  tört.  társulat,  az  erdélyi  múzeum  stb.  s 
ezt  a  vidéki  egyletek  is.  És  ennek  megvoltak  a  maga  okai.  Rr- 
szint  belátták  az  emberek,  hogy  történeti  műveink  igen  sok  con- 
vontionalis  mesét  tartalmaznak,  s  a  mit  bizonyosan  tudni  vélnek, 
azt  is  csak  félig-meddig  tudják,  ingadoznak,  tapogatóznak  az  elbe- 
szélésben, s  a  hol  másként  nem  segíthetnek  a  dolgon,  néhány 
általános  frázissal  túlmennek  egy  pár  éven  stb. 

Részint  az  emiitett  korszak  olyan  természetű  volt,  mely  a 
szabad  vizsgálódásnak,  a  tudományos  meggyőződés  szerint  való 
i'cldolgozásnak,  a  független  igazságos  ítéletnek  semmiképen  sem 
kedvezett.  Belejátszott  a  tudományos  világnézlet  ama  stádiuma, 
mely  szerint  minden  téren  megindult  az  alapos  kutatás,  a  tények- 
kel való  bizonyítás,  a  mi  nélkül  a  közönséges  olvasó  és  hallgató 
sem  hisz  el  semmit.  Továbbá  saját  viszonyainkból  is  folyt  némi- 
leg' a  kutatási  hajlam,  megnyíltak  köz-  és  magán-levéltáraink, 
s  a  mint  a  régi  iratok  közé  pillantottunk,  megdöbbenve  láttuk, 
hogy  mennyi  dolgot  kell  újra  ínii,  hogy  az  igazságot  megközelít- 
hessük. Tehát  gyűjtöttük,  gyűjtöttük,  ugyszólva  felhalmoztuk  az 
adatok  egész  seregét.  És  habár  időközben  is  állott  elő  egy-egy 
feldolgozó,  ki  jeles  művel  gyönyörködtette  olvasóit,  végre  is  ez 
kevés  volt,  a  nagy  közönség  kezdte  egyhangúnak  és  unalmasnak 
találni  a  munkáját  s  az  illetők  kezdték  sokalni  a  nem  gyümöl- 
(*söző  költségeket.  Megszületett  napjainkban  a  reactio,  mely  már 
élénken  sürgeti  a  feldolgozásokat.  »Nem  bánjuk  mi,  ha  vannak, 
s  lesznek  ezután  is  köztetek,  a  kik  adatokat  gyűjtenek,  de  adjatok 
nekünk  is  táplálékot,  adjatok  feldolgozott  történelmi  munkákat, 
ép  a  beszerzett  sok  uj  adat  alapján  lássunk  hát  igaz,  yalödi  ala- 
kokat, jellemeket,  halljuk  a  valódi  kétségbevonhatlan  eseménye- 
ket 8tb.<c 


TÍiKTfefifKTl  iROnALOM. 


to 


Tlv  íföhtlotatok  közt  vettem  kezeBibe  e  süríiű  nyomott  Gl 
lapra  i  ;í«  mflvct,  a  elég  érdekellséggel  olvastam  végig  — 

ilf    '  '   ea  nem  voltam  kielégítve,  habár  sty Íja  magva* 

n"  iiek  if*  moiiclhalu, 

A  szerző  legnagyobb  baja  az,  bogj  igen  sokat  markol  s 
ki '^  *  -'*  Báthori  Zsigmond  fejedelemnek  oly  zajos  s  annyi 
U*  <*«  í*semíttyekkel  lelt  életiuilyája  volt,  hogy  akár 

se,  ííkár  politikájának  magyarázata  boveu 
t  naiiikrt  kerett^be.  így  mindenikből  csak 
rtgen  ÍKmeTt8tor*:'Otyp  vonásokat  kaphattunk.  Oly^an  ez  a  munka, 
mint  azok  az  oláJi  szentképek,  melyeket  húsvét  táján  a  kahigye- 
rek  oríüzágRzerte  árulnak  a  bnldogbívök  számára,  talán  új  a  rá- 
mája^ új  a  fe?ték«%  áj  az  aí  i.  de  maga  a  kép  századok  óla 
itgyaoaz.  Leírta  mar  Sdala;  .  ■  thlen  Farkas,  Budai  Esaiás  s 
még  ki  tudja  hányan^  nyomtatásbau  és  iskolai  cursusokban  több- 
kevegebb  eloqncntiával,  hosBzasabb-rövidebb  panaszokkal  —  me- 
Ijekből  tudjuk*  hogy  Bátbori  egy  rettenetes,  kéjelgo  Htrodes,  ég 
btigy  Carillo  egy  veres  nyelvét  kiültö,  lólábú,  füstölt  szilvából 
készült  Xiknhis  vagy  tán  maga  a  Sátánodé  többet  ezen  legújabíi 
IfiQ  rfolvasáiía  titán  sem  tudunk  róluk,  Pedig  vannak  müvek,  ér- 
Ifl:  '  ^  Hs  czikkek  a  magyar  irodalomban,  melyekből  alapos 
la  ^^zó,  goudogan  összehasonlító  és  következtető  elméét 
iTíiV  I  I  '  kulis  hozhatott  vulua  napfényre.  Szerző  neve  mellé 
ie?5z..  hí);4y  iiinnr ;  ez  sokak  előtt  némi  magyarázatul  szolgálhat, 
hx^^  mövfi  nem  akar  holmi  magasabb  kr»vetelé8ekkel  elüállani  a 
'  '  '  'n.  és  csakií^  tanítványai  számára  akart  egy 
zerezni.  Megvallom,  engem  ép  a  tanári  czim 
v^  »/.  Ilid  lálBzó  bü  olvasottság  feljogosít,  hogy  szerzó 
inövétt  ;....^,.  :tbb  mértékét  alkalmazzak*  Mai  követelményeik 
szerioi  nem  lehet  ugy  befizélni:  *a  béke  számításai  közé  mint  si- 
nV  *  ....  .^  ^g  Carillo  átkos  szerepében  8tb.^  73  lap. 
»M  .  dl.  Carillot  Kóma  és  Madnd  felé  indítva^ ' 
3lJ.(Alit  keresett  Canllií  Rómában  és  Madridban  ?)  »Mig  az  or* 
axág  rendéi  a  hadfelkelés  ügyeit  intézték,  addig  a  fejedelem  íitkoü- 
taoácskozásokban  alkudozott  a  felett^  hogy  mi  áron  adja  el  a/. 
OrezTig  ''  ^  .  *-  j,  ^jj^'i^gjijt  g  minő  rangban  légyen  a  prá- 
^i  ?  ív                            lemruidvarok  ármányainak  nevetséges  esz- 

fu;y  aii  a  Ití.  lapon,  S  nem  tudjuk,  hogy  csak  olyan  merész 

t.*r^...*U  van-e  dolgunk  vagy  komoly  tárgyalással,  mert  e  sorok 

rtiUtott  hetükkel  vannak  szedve.   De  nem  is  folytatom  a  szemel- 

'   M  lapon  t^alálhatni  a  stylus  ilyetén 

-  Holott  egy  tammnk  komolyan, 

vizsgálni  és  vitatni  minden  kérdést,  mi* 

M   i.mftváuyait  \%  értesíteni  akarja.    Minden 


Ififii 


tíO  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

SZÓ,  a  mit  leír,  bírjon  tiszta  értelemmel,  legyen  a  maga  helyén, 
ne  legyen  kétértelmű,  mert  könnyen  megesik,  hogy  az  olvasó  és 
tanitvány  holmi  kacskaringós,  csengö-pengö  frázisból  nem  tanúi 
igaz  históriát. 

Különbséget  koU  tenni,  ha  egy  jószájú  fiatal  ember  szónok- 
latot tart  valami  tömegnek,  melyet  jó  ügyre  vagy  rósz  ögyre, 
szóval  a  maga  czéljaira  meg  akar  nyerni,  és  ha  egy  történetíró 
az  emberi  értelem  és  szenvedélyek  örök  törvényeit,  s  az  állami  és 
társadalmi  élet  kényszeritő  hatalmát  akarja  magyarázni  olva- 
sóinak és  hallgatóinak.  Amannak  szabad  beszélni  czifrán,  csatto- 
gón,  ferdítve,  gunynyal,  szenvedélylyel,  nagyítva,  torzítva  néha  a 
valóság  rovására,  neki  csak  amazok  képzelödését  kell  a  liatal- 
mába  kéretnie,  icUzhet  regény ehhi%,^)  költ ökhül,  koholhat  meséket, 
csak  sikert  érjen  el.  Emennek  mindez  tiltva  van.  Kell,  hogy  a 
történetíró  is  bírjon  szenvedélylyel  s  legyen  fantáziája,  lelke- 
süljön az  igazért,  a  nemesért,  de  a  világ  egy  nemzeténél  sem  vol- 
tak soha  a  szélső  pártok  tárgytalan  frázisai  a  történeti  igazságok 
hü  kifejezői. 

Azok  a  280  év  előtt  élt  emberek:  Bátliori,  Bocskay, Csáky, 
Malaspina.  Carillo :  Alfonz,  Rudolf  császár  stb.  egyfelől,  Báthori 
Boldizsár,  Kendiek,  Kovácsoczyak,  Forrók,  Iffiu,  Deák  Gergely, 
Szilvássy,  liónyai  stb.  ép  oly  húsból  és  vérből  alkotott,  ép  annyi 
jó  és  rósz  tulajdonnal  bíró  egyének  voltak,  mint  a  mai  kormány- 
férfiak, s  a  történetíró  nem  szoríthatja  őket  schemákba  s  nem 
ítélheti  meg  őket  alapos  tanulmányok  nélkül.  De  talán  többre  is 
terjedtem,  mint  a  mennyit  e  kis  könyv  igényelhetne,  azonban  bo- 
csássa meg  szerkesztő  ur  e  túlkapást ;  szerzőnk  fiatal  ember,  hátha 
talán  hasznát  veszi,  mert  a  kedvnek  és  némi  tehetségnek  világos 
nyomát  találtam,  különösen  az  utolsó  lapokon,  s  hátha  m2\jd  a 
második,  harmadik  műben  érett  gyümölcsöket  kapunk,  miket 
szerzőtől  okvetlen  el  is  várunk. 

D.P. 

A   zaríindi   ogyluizinegyc  törti?iietc.  Irta  Rácz  Károly,  a  menes-gyoroki 
cgyliáz  lelkdsz  tanit^ya.  Arad  1880.  (Ára  1  frt  80  kr. 

Szerencsés  gondolat  volt  e  mű  megírása,  nem  oly  tökéletes 
a  kivitele,  részben  azért  is,  mert  stylja  lapos,  pongyola  és  sok  apró 
hibával  teli.  Két  prépostság  török  dúlások  folytáni  megszűnése 
15  1.  Az  egri  püspöki  javak  hattználdaaérti  40,000  arany  9  lap; 
a  római  kath.  egyháztól  egész  családjávali  együttes  bucsuvétele 

')  Mint  pcldáiíl  Jósika  Miklóstól,  kinek  azonban  ^s  6'seinek  is  nev<^t 
iM:ik  pgyszeríicn  s-sel  kfll  irni  cs  nem  /a-vcl. 


TriRTÉXF.Tl  IKO DALOM. 


81 


*  "^  í.á],  annál  a  stjlusról  többé  szó  se 

le,  k  lehet  mondani  azokat  az  áradozó 

egjházi  fohászkodásokat  is  egyik-másik  tárgyalásnak  a  végén, 
melyek  ilyen  komoly  történelmi  munkában  semmiképen  sem 
illenek. 

/^        "  '    '  '  lí  az  egész   művön  átvonuló  czélzás  a  haj- 

dan f  ijdun,  az  az  körülbelöl  15nO-ig,  az  egész 

fi  tn*Sebestul  Gyuláig  a  Nagy-Laktól  Ha!mág}ig  magyar 

?i>ii  wi.tgzó  Btép  vidék  8  aztán  lett  puszta  rom,  és  most  e  teríl* 
leien  csak  alig  alig  lézeng  a  magyarság.  Érdekesen  adja  elő  szerző, 
hogy  kik  hirták  e  fóldet  a  reformatio  kezdetén  'j  s  hogy  mint 
fogadtuk  el  és  terjesztették  az  uj  hitet,  s  minő  nagyreményű 
szép  iskolákat  alapítottak,  sbogy  aztán  a  török  urat,  népet,  isko- 
lái, várat*  templomot  és  várost  miként  tett  semmivé  150  év  alatt. 

Szerzn  a  munkája  tervére  tartozó  minden  adatot  Összehor- 
dott^  s  ez  legfőbb  érdeme,  különösen  a  múlt  és  e  jelen  század 
írót,  Ati  lt*het  mondani,  teljí'sen  ki  vannak  merítve,  s  igy,  a  kit  a 
tárgy  érdekelj  itt  mindent  együtt  találhat*  A  munka  két  főrészre 
oszlik.  I.  Rész  s^ól  az  egyházmegye  általános  történetéről  1.  A 
tixenbatodik  és  2.  a  tizenhetedik  században,  tizenöt  fejezetben ; 
a  IL  Réstxben  az  egyes  egyházmegyék  (ecclesiák)  helységekként 
lArgyallstnak ;  mind  két  részt  okirattár  követi,  az  egész  mü  290 
Upra  terjed  és  hézagpótlónak  moDdható. 

d.  — r- 


Áí^'íe'r  <t***v!iiiLriiö-   und  Zeilhílder.    Eiii    Beitrag    znr  vttterlitndischen  <ir* 
nchiclítc  von  S,  Webi^r,  cvaiíg.  Pfarrtir  iii  Béla, 

Múlt  évben  jelent  meg  Lőcsén  a  fentebbi  czím  alatti 
muuka.  melyet,  miután  Szepes-megye  történelmével  is  foglalkozik, 
figyelmen  kivUl  nem  hagyhatunk. 

Alig  van  megye,  melynek  annyi  leírója,  ismertetője  akadt 
folna,  mint  Szepesnek,  Ilyenek  a  régiebbek  közül;  Bárdossy, 
Wagner,  Bel,,  üohus,  Gener^ich,  Meltzer,  Maugsch  s  többen,  Muo- 
kiik  jobbára  latin  és  így  a  nép  által  nem  értett  nyelven  lévén 
írva,  biiAznos  «zolg/ilatot  tett  szerző  hazafiainak,  midőn  felhasz- 
nálva  a  föntebbi    müveket,   munkáját  a   nép   nyelvén    adta   ki. 

Ajóbár,   II  -Ml   szerettük    volna,   ha   azt    magyar 

nyeUen  U'>  olvasó  közönségre  számíthatott  volna 

*♦  a  illírek  RZ€peí<iek  is  jártasak  annyira  a  magyar  nyelvben,  hogy 


')  A  XVMk  ísxáxatli  elí!triij/.ok  u  Budai  F,  Polgári  Lexieoua  útin 
kiMttíti^k 


^rwmí  r^r^^T'  -^-t^~ 


82  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

megérthették  yolaa.  Mi  a  munkáDak  becsét  növeli,  az  hogy  szerző 
a  már  világot  látott  és  közkézen  forgó  műveken  kivül,  több  kéz- 
iratban maradt  munkát  is  felhasznált  forrásul.  Ilyenek :  Mois- 
nak  és  Bohusuak  a  késmárki  főiskola  könyvtárában  lévő  kézira- 
tait, Scholtz  Kirchliche  Nachrichten,  az  érdekes  matricula  MoUe- 
riana,  Klein  Mihály  diariuma,  Koch  krónikája,  a  bélai,  rókuszi 
egyházi  protokollumok  sat. 

A  munkának  felosztása  következő :  Szepes  és  annak  lakói, 
politikai  életük,  egyház,  iskola  és  közmíveltség,  bányászat,  várak 
t»s  háborúk,  ipar  és  egyleti  élet,  királyok  utjai,  nehéz  idők,  tavak, 
ásvány  források,  fürdők,  szokások,  közerkölcsiség,  zárszó.  Érdekes 
különösen  a  7-ik  fejezet,  mely  szól  az  iparról  és  az  egyleti  életről. 
Ebből  tanuljuk,  hogy  Szepesnek  már  a  XYI.  század  elején  voltak 
lövészegyletei,  Iglónak  1 644  észt.  zeneegylete,  Késmárknak  pol- 
gáregylete, melynek  tagjai  arra  kötelezték  magokat,  hogy  erköl- 
csösen élnek,  a  hazugságot,  csalást  kerülik.  1752  észt.  a  XIIL 
szepesi  városnak  volt  saját  tűzkár  elleni  biztosító  pénztára,  a 
Poprádvölgyi  városokban  pedig  már  e  század  elején  alakultak 
műkedvelő  egyletek,  színdarabok  előadására.  Érdekes,  mit  szerző 
e  fejezetben  mond  ^Bruderschaft  des  heil.  Leichnams,  der  heil. 
Dreifaltigkeit,  des  heil.  Geistes*  czímű  egyletekről.  Kár,  hogy 
nem  közölte  ezen  egyleteknek  alapszabályait  egész  terjedelmök- 
ben.  Szerettük  volna  azt  is,  ha  Glatznak,  Englnek,  Schwartz 
Godofridnek,  Buchholtznak,  Genersichnek,  sat.  bővebb  életraj- 
zát adja  vala.  Azt  e  jeles  férfiak  megérdemlették,  a  szepesiek 
pedig  érdekkel  olvasták  volna. 

A  történelem  szerzőnek  gyenge  oldala.  Itt  több  oly  téves 
állítással  találkozunk,  melyeket  megjegyzés  nélkül  nem  hagyha- 
tunk. Nevezetesen  a  22.  1.  azt  mondja,  hogy  IV.  Béla  Botyznak 
és  fiának  Márknak  a  Chetene  nevű  erdőt  adományozta.  Márk 
nem  fia,  de  testvére  volt  Botyznak.  Lap.  28.  hogy  már  T.  Károly 
idejében  említtetik  Zápolya  Benedek,  1393—1396,  pedig  II. 
Zápolya  János  volt  Szepesnek  főispánja ;  holott  tudjuk,  hogy  első, 
ki  e  családból  feltűnt,  Imre  volt  Mátyás  király  uralkodása  alatt. 
Ugyanott  mondja :  hogy  a  Zápolya  család  több  püspököt  és  érse- 
ket adott  a  hazának :  holott  tudjuk,  hogy  közülök  egy  sem  viselt 
ínég  egyházi  hivatalt  sem.  Lap  39,  hogy  Csáky  Mihály  1700. 
észt.  hősiesen  védte  Szepes-Várallyát  a  Rákócziak  ellen,  s  1.  127. 
hogy  Pongrácz  Imre  1719—1724  szepesi  prépost  tevékenységét 
.'iz  akkori  Rákóczi-féle  mozgalmak  felette  bénították;  pedig  a 
Itákóczi-forradalom  csak  1703  észt.  vette  kezdetét  s  1711  észt., 
a  szathmári  békekötéssel  végét  érte.  Lap.  118.  hogy  I.  Benedek 
prépost  1234 — 1239  észt.  tanuja  volt  a  tatárok  pusztításainak, 
holott  a  tatárok  csak  1241.  észt.  jöttek  hazánkba,  mikor  szepesi 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  83 

prépost  már  I.  Mátyás  volt.  Lap  122.  hogy  lomniczi  Horváth 
Jánost  még  1511  észt.  előtt  nevezte  ki  Zápolya  prépostnak ;  holott 
Zápolya  csak  1526  észt.  választatott  meg  királynak  és  így  ezen  év 
előtt  prépostokat  ki  nem  nevezhetett. 

A  Brewer-féle  nyomda  tulajdonosai  közt  nem  említi  a 
legérdemesebbet,  Lőrinczet,  ki  e  nyomdát  1635—1653  észt.  ve- 
zette. A  nyomdából  kikerült  nevezetesebb,  nyomtatványok  közé 
tartozott  az  1637  észt.  nyomtatott  Citharo  Sanctorum  czimű 
Franoscius  által  kiadott  szláv  énekes  könyv,  melyet  az  evangeli- 
cus  tótok  még  most  is  templomi  énekeskönyvűl  használnak  s  ma 
már  közel  kétszáz  kiadást  ért 

Ezektől  eltekintve,  a  munka,  mely  könnyű  és  vonzó  irályban 
van  írva,  s  egy  régi  pecséteket  ábrázoló  czímlappal  s  több  kép- 
pel van  diszítve,  igen  kedves  tanulságos  olvasmány.  Ajánljuk  azt 
melegen  szepesi  hazánkfiainak  és  a  mi  olvasó  közönségünknek. 

H.  L. 


6* 


T  JLK/OZ.A.. 


MAGYAR  TÖKTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  »Maoyab  Tobténelmi  Társulatc  f.  1881.  január  hó  7-cii,  pén- 
teken tartotta  szánios  közönség  jelenlétében  idei  közgyűlését,  melyet 
elülülö  másodelnök :  b.  Kemény  Gábor  következő  szavakkal   nyitott  meg 

>T.  közgyűlés !  Újra  eltelt  egy  esztendő,  eltelt  munkában  és  küz- 
désben. Abban  nincs  semmi  viszás,  hogy  munkában  és  küzdelemben  tölt 
el,  hiszen  munka  az,  ami  jelzi  a  férfiút  és  küzdelem,  ami  emeli  az  erőt 
Szomoní  csak  az  a  munka,  amely  sikertelen,  amely  haszontalan,  azon 
küzdelem  szomorú ;  az  tesz  kellemetlen  benyomást  a  szemlelőre,  amelyben 
az  erőknek  apadását  látjuk,  anélkül,  hogy  felmutatható  lenne  a  siker. 
Istennek  hála,  a  történelmi  társulat  működése  nem  volt  ilyen.  Nem  dicse- 
kedhetik fényes  eredményekkel,  nagyszerű  vívmány okkaU  epochát  alkotó 
művekkel,  de  mindenesetre  dicsekedhetik  azzal,  hogy  ernyedetlen  mun- 
kásságának, tagjai  hang}'aszorgalmú  öntudatos  fáradságának  gyümölcsei 
látszanak.  Kiadványa  a  társulatnak :  a  »Századok€  és  a  » Történelmi 
Tárc  a  tudós  világnak  szolgáltatja  az  adatokat,  melyeknek  megbirálása, 
egybehasonlitása,  az  azokban  rejlő  igazságoknak  kitüntetését  mozdítja 
elő,  ezekből  ismerjük  meg  nemzetünk  fejlettségi  fokát  a  múltban.  A  » Szá- 
zadok* egy  oly  olvasó-könyv,  mely  terjeszti  a  tudományt,  a  művelt  kö- 
zönség számára  hozzáférhetővé  a  tudomány  vívmányait.  Nem  kétség 
tárgya  az,  hogy  a  iSzázadokc  irányában  az  érdeklődés  a  nagy  közönség 
részéről  inkább  mutatkozik,  de  őszintén  m^  kell  vallani,  hogy  ezen 
érdeklődés  lehetne  még  intensivebb,  még  nagyobb.  Az ,  hogy  minden 
nemzet,  melynek  jelene  bizonyos  fejleményekből  alakult,  egész  tisztelettel 
csüng  a  múlton,  egész  tisztelettel  hajlik  meg  azon  nagy  tények  előtt, 
melyeket  az  ősök  tettek ;  é^  ez  megvan  mi  nálunk  magyaroknál  is.  Do 
nincs  egyensúlyban  azon  érdeklődés,  mely ly cl  a  történeti  tényeket 
tekintjük,  azon  olvasási  hajlammal,  melylyel  ezen  tanulságos  könyv 
lapjait  forgatni  kellene,  azon  hajlammal,  melyet  a  művelt  közönségtől 
méltán  megvárhatunk.  £bl>e  bizonyos  egyensúlyt  kell  l.oznunk,  hogy 
a  történeti  tények  ismeretének  eluhaladásával  a  közönség  érdeklődése  is 
arányban  álljon.   Előhaladás   történt,  de  nem  nyugodhatunk,  töbY>et  kell 


TAHCÍZA 


8S 


kMmitiik.  T«rifii^x0Ce8,  eatt  erusxakolui  »cm  klu-t,  de  igyckczui  kell 
m.  iBrtdneleiti  nmuktlsuíimk  lt?heUíl<ig  olynii  müvekkel  Mpui  a  közönség  eU% 
vttnrk  —  moiuiluitnáin  —  flilben)á87<ók»  ait  érzelmeket  lekötik,  in<!g- 
lOr^K^lcg  batoak  a  tíJrt^iielmi  ersíi^krű*  így  kell  eszközölni  azt,  hogy 
mlddig  vnlyU  ii<ri  vívjon  ki  miigának  a  fSzuscadokc,  társul  a - 

tankttii  ^  I  \  i'irAtu. 

Ks^n  kívül,  mint  jelenséget  ii  tört^ueti  kutatásnak^  felhozhatom, 
kofy  a  vide'kcn  e^'y  píir  történeti  es  rtíge'szeti  társulat  alakiUt,  így  : 
tÍBiyBd' megy  eben  a  nngy  IlufiyadÍ-»^salád  fészkében,  %y  Somogy-megye- 
Imii,  a  HaUtou  og,  törztjükös  magyar  videkeu.  Eö  ez  nagyon  üdvös;  mevt 
héiuá  kitílnök  ax  egyei?  ereik,  de  azt  a2  eredményt,  melyet  cank  az  egész 
mÜTcIt  közttnstSgnck  érdek Icídese  mutathat  fői,  c«ak  akkor  fogjuk  elérni, 
liA  üM^atiyian  hozzájárulnak  az  ország  minden  egyea  vide'ken  bár  csuk 
üy  nuiikával  is  as  általános  történelmi  kutatáshoz.  Eb  most  itt  vagyunk 
mz  á  ér  v«ge'n  é»  ax  újnak  kezdeten,  kezdemények  végezeten  cs  uj  küz* 
df^ljíií^Litrl;  fifitaláni  ktf92öbén.  Kívánom,  hogy  az  óévben  megkezdett  regi 
tú^  _rot   mind  tnaga  a  társulat,  miud  annak   egyes  tagjai  újult 

rj'  .^ák,   e   hogy  az   lijnak    kezdeten   :iz   űj   vállalatokban  a 

rvk  izett  crÖvcl   működjenek   tudományunk   elömozdítáBára, 

E^  inoet  üdvözölvén  társulatunk  minden  tagját,  a  közgyűlést  raegnyitott- 
nak  jelen tcm  ki.« 

Ab  elnöki  megnyitó  beszédet  követő  éljenzés  elhangzása  után  tit- 
kát ol?&sta  fel  következS  jelentedet  a  Társulat  múlt  eVi  míiködás^ral : 

I*ár  ht?t  múlva  másft^l- tizede  Icaz,  hogy  ueháuy  törtéuetiró  meg* 
t«tl«  ax  első  lépest  egy  magyar  történelmi  társulat  megalkotásáríí. 
Am  tiuanék  meg  voltak  rá  ^rve,  s  az  idÖ  épen  kedvezett.  Már  elmúlt  az 
OS  idő,  middn  n  nemzetnek  le? te  U  koczkára  állt,  s  múltját  h  el  akarták 
Ttli  ftlciltetiii.  ]«S67,  febr  2'án  mostani  eluokiíuk  :  Ipolyi  Aruold  szállá- 
sán Hexiszlmati,  Nagy  Iván,  l*esty,  Báth,  Ilomer,  Thaly,  Torma  e« 
IVenxri  eluleges  értekezletre  jöttek  uséize  b  megbeszélték  a  felálUtandó 
támilAt  alapclreit.  Öt  nap  múlva  fcbr.  7-én  új  értekezletet  tartottak,  a 
€MB  már  CíM^ngcry,  Horváth  és  Toldy  is  resztvettek.  Tulajdonkép  ezen 
^tfkesief  döntött  a  iársulnt  miként  leendő  szervezése  felett :  ^t^társa- 
sá^f  It^cn-e  mf*gliatár ózott  azámú  müködö  rendea  tagokkal,  vagy  tár- 
tulat,  oielyet  évenként  Qgy  barraadábau  új  választás  alá  eso  választmány 
%«ggmt?  H  Cecngery  indítványára,  épen  gyakorlatiság  sKCmpoutjából  ez 
lll&l»lii  fogadtatott  eL 

Ti^üöt  év  í  még  azt  »e  lehet  mondani  í  grandé  mortnlis  aevi 
spitiain.  K  még  is  mennyi  áldozatot  kívánt  ez  ido>  A  férŰu,  kinek 
praetiruji  indítványa  döntötte  el  társulatunk  sorsát,  »  mint  a  követkéz- 
uduy  mcgmutattA,  helyesen  döntötte  el,  már  csak  áldott  emlékben  él 
köstilak  I  havok  v  <  k  eb   ^   uinos  köztünk  az,  kit  az  első 

riy  t;iilun  klki  j  válusztott  meg  elnökké  ;    gróf  Mikó 


86  TÁRCZA. 

^8  nincs  az  ő  legközelebbi  utódja :  Horváth.  Söt  az  első  1 2  alapító  közül 
ÖBBzesen  négyet  nélkülözünk  :  Csengeryn  éa  Horváthon  kiyül  Báthot 
és  Toldyt! 

Nagy  és  súlyos  veszteségek  —  soha  sem  fogjuk  mondhatni,  hogy 
kihevertük.  És  még  is  az  alap,  melyet  ők  vetettek  meg,  annyira  erős  és 
biztos,  hogy  még  az  ily  veszteségek  sem  érintik  azt  :  csak  fíLjnak  azok, 
de  nem  rombolnak.  Az  élet,  melynek  létrehozásában  annyi  részük  volt, 
tartós  és  állandó. 

Okunk  van  ezt  hinni. 

A  leélt  évek  közül  egy  se  volt,  mely  hanyatlást  vagy  sülyedést 
hagyott  volna  maga  után. 

Egyik  rohamosabb,  másik  ladsubb  emelkedést  jelzett  —  de  törve 
vagy  fogyva,  egyszer  sem  léptünk  az  űj  évbe.  Egyik  boldogult  alapi  tónk 
jelszava,  »peragit  tranquilla  potestas  quae  violenta  ncquitc  betelt  társu 
latunk  működésén  is.  Folytonosan  foglal  tért,  halad,  emelkedik.  Gyűl 
nek  eszközei,  hogy  feladatának  mind  jobban  megfelelhessen  :  gyűjteni 
feldolgozni  a  nemzet  történetének  levéltárakban  elrejtett  adatait  s  ez 
által  ébren  tartani  az  általános  érdeklődést  a  nemzetben  hazája  tör- 
ténete iránt. 

S  ez  érdeklődés  két  irányban  nyilvánul  :  évenként  ujabb  erők 
csatlakoznak  ama  két  vállalathoz,  melyet  a  társulat  fenntart^  s  a  pártoló 
tagok  száma  évenként  szaporodik  mind  a  két  vállalat  körül. 

Örvendetes  jelenség  főként  az  első.  Mennél  nagyobb  számmal 
adatnak  át  a  levéltárak  a  nyilvános  kutatásnak,  történetünknek  mennél 
több  kincse  hozatik  napfényre,  annál  több  munkás  kézre  van  szükség. 
A  históriai  igazságok  kiderítése  csak  a  részletek  tanulmányozása  által 
eszközölhető,  hogy  a  nemzet  múltjáról  tiszta,  világos  fogalmat  nyer- 
jünk, életének  minden  irányú  áttanulmányozása  szükséges.  A  culturalis, 
politikai^  a  társadalmi  viszonyok  épen  oly  fontos  tényezők,  mint  a  diplo- 
maczia  s  a  hadtörténet.  Minden  kérdés,  minden  korszak  egész  erőt  kivan 
—  8  az  idő  már  itt  van,  midőn  elmondhatjuk  :  az  új  erők  sem  hiá- 
nyoznak. 

Hogy  társulatunknak  része  van  e  szellem  felköltésében,  másfél- 
tizedes működése  igazolja.  De  nem  szabad  elhallgatnunk,  hogy  a  meg- 
valósulhatáshoz  kormányunk  is  hozzájárult,  mely  egy  magyar  histó- 
riai intézet  hiányán  azzal  segített,  hogy  a  bécsi,  berlini  s  párisi  ily- 
nemű intézetek  látogatását  tehetséges  s  hivatásukat  érző  ifjaknak  lehe- 
tővé tette  és  teszi.  .  .  .  Talán  nincs  messze  az  idő,  midőn  egy  ilyen 
históriai  és  paleographiai  előkészítő  hazánkban  felállitása  által  lehetővé 
teszi,  hogy  ifjaink  közül  még  többen  szerezzék  meg  a  históriai  kutatá- 
sokhoz szükséges  előismereteket. 

De  térjünk  vissza  e  rövid  kitérés  után,  társulatunk  múlt  évi  életé- 
nek rajzához.  Bár  társulatunk  vesztesége  a  múlt  évben  igen  jelentékeny 
volt,  mert  47 -et  vesztett  halálozás  s  74-et  kilépés  által,  mégis  új  tagok 


TÁRCZA.  87 

helepwo  által  e  rósz  évhen  i«  60  szaporodást  jelezhetünk,  kik  közt  4  új 
alapító  tag  van ;   úgy,  liogy  az  összes  tagok  száma  1800. 

Társulatunk  ez  e'vbenis  folytatta  kct  közlönyének :  a  „  Századunké- 
nak »  ^Történelmi  TVír^-nak  kiadását:  összesen  110  íven,  melyek  közül 
az  clsö  feldolgozott,  az  utóbbi  forrásmunkák  kiadására  vau  szánva.  A 
kobtíléböl  kiküldött  ipartörténeti  bizottság.  Deák  Farhas  tagtársunk  el- 
nöklete alatt,  folytatta  az  ipartörténeti  adatok  gyűjtését,  s  munkája  már 
annyira  előhaladt,  hogy  a  mint  a  közönség  pártfogása  lehetővé  teszi, 
megkezdheti  az  összegyiíjtött  nagybecsű  anyag  kiadását  is. 

Az  clsö  pályaképdést  Társulatunk  a  múlt  évben  tűzte  ki :  dr. 
Kmich  Gusztáv  tagtársunk  által  felajánlott  20  aranyat.  A  határidő  ja- 
nuár végével  f  :>g  letelni.  Ezzel  kapcsolatban  van  szerencsém  jelenteni, 
hogy  az  idén  is  módunkban  állhat  egy  új  pályakérdést  kitűzhetni.  Day 
Ilona  ö  nga,  Társulatunk  legbúzgóbb  pártfogója,  ki  már  ezelőtt  is  alap- 
tőkénket legnagyobb  alapítványi  összeggel  nevelte,  20  aranyat  küldött 
Ik?,  egy  a  választmány  által  meghatározandó  pályakérdésre. 

Vfi  most,  tisztelt  közgjülés,  legyen  szabad  jelentésemet  egy  kérés- 
s«*l  zárni  Ik?.  Az  eredmény,  mit  Társulatunk  közel  másfél  évtizedre  ter- 
jedő pályája  alatt  elért,  fényesen  igazolta,  hogy  történetirásunknak  tár- 
sulati téren  hasznos  szolgálatokat  tehetni.  Legyen  Társulatunk  minden 
tagja  apostola  ez  eszmének,  hirdesse,  terjeszsze  azt  körében  s  ne  szűn- 
jék meg  ismételni :  peragit  tranquilla  potestas  quae  \'iolenta  nequit. 

A  nemzet  múltjában  is  él  —  s  igyekezzék  a  nemzet  múltját  ala- 
posan, az  igazság  tükrében  megismerni. 

Ezek  után  titkár  bejelenti,  hogy  Petrorat/  György  és  Horváth 
Döme  k.  itélő  táblai  tanácselnök  évdijas  tagok,  alapító  tagokká  lettek. 
Evdíjas  tagokká  pedig  a  következők  ajánltattak :  Járosseh  János  áldozár 
Luzsna,  (aj.  dr.  Csősz) ;  Kitschl  Viktor  pannonhalmi  benczés  Győr-Szent- 
Márton,  (aj.  a  titkár) ;  Koncz  József  és  Lénárt  József  tanárok  Maros- 
Vásárhelyen,  (aj.  a  titkár);  Pohjár  Pál  Bpest,  (aj.  Petrovay  Gy.)  ;  Lovt/ 
Albert  Sátoralja-Ujhely,  (aj.  a  titkár)  ;  Tomaun  József  káplán  Nemesény, 
(aj.  Bolemau) ;  Pákh  Pál  Pohorda,  (aj.  Mikulik  József) ;  Trsztyánszky 
János  Ostfi-Asszonyfa,  (aj.  a  titkár) ;  Okolicsányi  Györgyné  szül.  Huszár 
Ida  Pozsony,  (aj.  Thaly) ;  Dömfitfír  Károly  Vinkó vcze,  (aj.  a  titk.) ; 
Kwlvra  Károly  Bpest,  (aj.  a  titkár) ;  Szörényi  Benő  Karán-Sebes,  (ajánl. 
Balthazár  Béla);  ifj.  Szalay  Pál  Dad,  (aj.  a  titkár);  dr.  Fiiles  Béla 
Beszterczebánya,  (aj.  Tergina  Gyula)  és  Kazár  Emil  Bpest,  (aj.  Deák 
Farkas). 

Miután  ezek  egyhangúlag  évdijas  tagokká  megválasztattak,  elnök 
felemlítvén,  hogy  az  alapszabályok  értelmében  a  választmány  egy  har- 


88  TÁRCZA. 

mada  kilépett  s  felhívja  a  jelenlevő  társulati  tagokat,  hogy  a^ják  be 
szavazataikat  az  újon  megválasztandó  tagokra,  s  egyszersmind  kinevezi 
a  szavazatszedö  bizottságot :  Csontosi  János  elnöklete  alatt  Thallóczy  s. 
titkárt  8  Pulszky  Károly  társ.  tagot.  A  szavazatok  beadatván,  constatál- 
tátott,  hogy  44  szavazó-cz^dula  adatott  be. 

A  szavazatszedő  bizottság  eltávozván  felolvasta  Szádeasky  Lajos 
iLengyelfdldi  levéltárakról <  ezimti  értekezését,  mely  a  » Századunk €-baii 
fog  megjelenni. 

A  szavazatszedő  bizottság  a  felolvasás  végeztével  visszatérvén, 
beadta  jelentését,  mely  szerint  a  következő  3  évre  (1881  —  4)  választmá- 
nyi tagokká  megválasztattak: 

Dr.  Beöthy  Zsolt,  Bottka  Tivadar,  Csontosi  János,  dr.  Fraknói 
Vilmos,  dr.  Fejérpataky  László,  (új  tag)  Géresi  Kálmán,  Gyárfás  István, 
dr.  Hajnik  Imre,  dr.  Henszelmann  Imre,  Hunfalvy  Pál,  Jakab  Elek, 
gr.  Lázár  Miklós,  Lehóczky  Tivadar,  Nagy  Iván,  dr.  Pauler  Gyula,  br. 
Radvánszky  Béla,  Révész  Imre,  Zsilinszky  Mihály. 

Ezután  titkár,  hivatkozással  jelentésére,  felhívja  a  választmányt 
hogy  a  Bai/  Ilona  által  kitűzött  pályadíjról  intézkedjék.  Minek  követ- 
keztében  elhatároztatott,  hogy  egy  bizottság  küldessék  ki,  mely  formu- 
lázott javaslatot  terjeszszen  a  februári  választmányi  ülés  elé,  s  c  bizott- 
ság tagjaivá  Fraknói  Vilmos  és  Pauler  Gyula  neveztettek  ki. 

Titkár  bemutatja  az  erdélyi  unit.  egyháztanács  átiratát,  melyben 
ez  szívesen  megadja  az  engedélyt  az  1453-iki  kolozsvári  összeírás  lemá- 
solására s  tudatja,  hogy  Szabó  Károly  a  lemásolást  elvállalta. 

Pénztárnok  bemutatja  múlt  évi  számadását,  melyből  kitűnt,  hogy 
a  múlt  évben  volt : 

bevétel 13,890  frt  65  kr.  40    tí 

a  kiadás 12,851   frt   50  kr.    — 

a  pénztármaradék ....         1039  frt   15  kr.  40    {J 

a  társulat  alaptőkéje  pedig  .      31,000  frt  oszt  értelében. 

Végül  elnök  megköszöni  a  társulat  tagjainak  részvétét  s  a  köz- 
gyűlést bezárja. 

A  közgyűlést  választmányi  zárt  ülés  követte,  melyben  a  hátra- 
lékban levő  tagdíjak  behajtásáról  tanácskoztak. 


TÁRCZA.  89 

A    M.     TUDOM.    AKADÉMIA    TÖRTÉNELMI    BIZOTTSÁGÁNAK 
1881-IKI    KÖLTSÉGVETÉSE. 

A  tört.  bizottság  múlt  évi  decz.  II -én  tartott  üléséhcu  állapította 
meg  I88l-ik  évi  költségvetését.  A  bizottság  további  megállapodása  sze- 
rint vegyesen  ad  ki  feldolgozott  és  forrásmunkákat,  hogy  míg  egyfelől 
a  búvároknak  anyagot  szolgáltat,  másfelől  az  anyagfeldolgozást  s  a  for- 
rások eriticáját  is  előmozdítja.  S  e  szempont  vezette  folyó  évre  szóló  költ- 
ségvetésében is,  melynek  egyes  tételeit  bemutatjuk : 

1.  Peisttf  Frigyestől  a  várispánságok  története,  mely  némi  tekin- 
tetben az  eltűnt  vármegyék  kiegészítését  képezi. 

2.  yayy  Gyula  és  Thullóczy  Lajostól :  a  XVI-ik  század  közgazda- 
sága, az  országos  levéltárban  Őrzött  adatok  alapján. 

3.  Satjy  Imre :   Anjoukori  Okmánytár  Ill-ik  kötetének  első  fele. 

4.  Szilágyi  Sándor:  Erdélyi  Országgyűlési  Emlékek  Vll-ik  kötete. 

5.  Fraknói  Vilmos :  Magyar  Országgyűlési  Emlékek  Vll-ik  köteté- 
nek 2-ik  fele. 

6.  Marczali  Henrik  II.  József  uralkodása  Magyarországon. 

7.  BÁTÓ  yyáry  Albert:  > Magyar  Czímertant  számos  ábrával  s 
szinnyomatokkal. 

8.  Molnár  Aladár :  A  Tanügy  Története  a  XVIII-ik  században 
III.  Károly  alatt. 

Ezenkivül  megbízta  Károlyi  Árpádot,  hogy  a  XVI-ik  századi  ve- 
leuczei  követ  jelentések  magyarországi  vonatkozásainak  múlt  évben  meg- 
kezdett összeállítását  folytassa  a  folyó  évben  is. 

Mind  e  munkák  részben  folytatások,  részben  pedig  már  korábban 
adott  megrendelések  folytán  készültek.  De  az  évi  költségvetést  annyira 
igénybe  veszik,  hogy  uj  munkákra  aránylag  igen  kevés  marad,  s  a  be- 
érkezett igen  fontos  ajánlatok  közül  csak  kettőt  lehetett  tekintetbe 
venni,  u.  m. 

9.  Naplók  a  XVI-ik  századból,  szerkesztik  Szaf/ó  Károly  és  Na{/y 
Imre,  mely  Gyulafy  Lestár  (az  akadémia  ezzel  több,  mint  20  éves  köte- 
lezettségét váltja  be)  Mártonfalvay  Imre  és  a  pálóczi  Horváth  család 
naplóit  foglalja  magában. 

10.  »Theököly  levelezése  és  a  bujdosók  államiratai<,  szerkeszti  a 
M.  Történelmi  Társulat  által  a  műit  évben  a  gróf  Teleki  család  Itárából 
lemásolt  iratokból  Deák  Farkas. 


9«»  TÁRCZA. 

Va1ó;»zíuü  azonban,  hogy  e  munkák  az  előirányzott  összeget  nem 
wíi*ik  o§^*!»zon  íge'nybc,  s  tán  nem  is  fognak  mind  elkészülni :  ez  esetre 
a  biKOtt^ág  később  fog  határozni  a  fennmaradó  összeg  erejéig  kiadandó 
niiinkákról. 

Ezeukivül  felhatalmazta  Xmjif  Imrét  az  akadémia,  hogy  az  Árpád- 
kori  i'^i  okmánytilr  Indexéhez  megtegye  az  előkészületeket. 

Továbbá  id.  Szinni/ei  József ct  is  megbízta,  hogy  hírlapokban  elszórt 
históriai  anyag  czimtározását  is  folytassa,  s  lehetőleg  fejezze  be,  hogy  a 
Hírlapok  Repertóriumát  a  Folyóiratok  Keper tóriumához  hasonló  alakban 
koxré  tehesse.  Ez  a  búvároknak  rendkívül  hasznos  kézikönyve  fog  lenni. 

Végül  szóba  került  az  Arpádkori  Monumentjik  kiadásának  szük- 
sége :  erre  az  előkészületeket  egy  albizottság  teljesíti. 

* 

Az  irodalomtörténeti  bizottság  a  Corpus  Poetarum  IV-ik  kötetét, 
H  a  XV-ik  századi  irodalom  történeti  collectio  első  kötetét  íidja  ki. 
Amazt  Szilády  Áron,  ez  utóbbit  Ábel  Jenő  szerkeszti. 

* 

A  régészeti  bizottság  b.  Syáry  Jenőtől  az  aggteleki  barlangban  esz- 
közölt ásatások  eredményeit  adja  ki. 

Az  >Arc*haeologiai  Értesítő «-nek  líj  folyama  fog  kezdődni  4-edr. 
abikban,  továbbra  is  Ptthzh/  Károly  szerkesztése  alatt,  s  igy  pótolni 
fogja  az  Archaeologiai  Közlemények  hiányát,  melynek  kiadása  egy  időre 
flhalasztatott. 

A  M.  Tud.  Akadémia  könyvkiadó  bizottsága  kiadta  újabb  3  évi 
programmját. 

Az  első  soroz :it  egy  kötet  eredeti  müvet  fog  hozni :  Goldzieher 
Ignácztól,  a  többi  Kanke,  Symonds  és  Thierry  Augustin  (de  nem  Amíidéc 
mint  a  felhívás  hibásan  mondja)  müveiből.  Kétségtelenül  fényes  nevek 
8  főként  Symonds  »Renaissance  in  Italy«  czímü  müve,  most,  midőn  ku- 
tatóink figyelme  hazánk  renaissance-ára  van  fordítva,  igen  érezhető 
hiányt  fog  pótolni. 

A  második  sorozat  már  négy  magyar  iró  Gyulai,  Szász  K.,  Beöthy 
és  Alexander  eredeti  müveit  fogja  adni  s  egy  külföldit  hoz :  Taine  Angol 
irodalmát,  melyet  adni  azért  is  helyes  volt,  mert  Nisardtól  már  bírjuk 
a  francsda  irodalmat.  Oly  változatos  és  gazdag  programm  ez,  melynél 
gasEdagabbat  még  egy  sorozat  sem  adott. 


TÁRCZA.  91 

A  harmadik  sorozat  is  hoz  egy  eredeti  uiüvet  »Az  új  inívelt  álla- 
mok alkotmányainak  ismertetésétc,  de  nem  nevezte  meg,  hogy  kitol.  8 
itt  még  a  fordítók  sincsenek  megnevezve :  az  irók  :  Lavaleye,  Mayr  Georg 
« németi,  Tjiine  Henrik  (Les  origines  de  la  Francé  couteniporaine,  czímü 
igen  nevezetes  munkája)  Clíffe,  Leslie,  Bagebot  cs  GiflFen. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

SziLÁoy-MEGTKi  MUZKUM-EQTLKT.  Szüágy  megyében  Szikszay  Lajos, 
ügyvéd  és  orsz. -gyűl.  képviselő,  tagtársunk,  buzgólkodása  folytán,  1880. 
*'vi  dec.  30-án,  megyei  mczeum-egylct  alakíttatott.  Az  érdekeltség,  az 
ottani  intelligentia  körében,  a  szép  eszme  iránt  elismerést  érdemel :  ez 
ideig  3  alapító  és  mintegy  80  rendes  és  pártoló  tag  írta  be  nevét  az 
egylet  tagjai  közé,  s  folyton  jelentkeznek  az  újabb  tagok.  Az  alapító 
tagsági  díj  50  frt,  a  rendes  tagsági  díj  —  három  évi  kötelezettséggel 
2  frt  és  a  pártoló  tagsági  díj,  szintén  három  évi  köttelezettséggel,  I  fírt. 
Az  egylet  egyelőre  a  következő  tisztviselőket  választotta  meg :  elnök : 
Bárányi  Ágoston,  fc>ispán,  igazgató  Szikszay  Lajos,  orsz-gy.  képviselő, 
titkár :  Borbély  Sámuel  tanitókép.  tanár,  pénztárnok :  Molnár  Lajos.  A 
választmányba  ezúttal  csak  6  tag  választatott  meg,  névszerint  Kereken 
József  tanfelügyelő,  Hat/aladi  Albert  kir.  kat.  bccslőbiztos,  Baczó  Gábor 
gymn.  tanár,  Faluvéji  Albert  tan.  kép.  igazgató,  Piunper  Gyu\a  polg. 
isk.  tanár  és  Balog  Károly  kir.  közjegyző.  Elismeréssel  említjük  meg, 
hogy  Szikszay  Lsjos  úr  évek  hosszú  során  át  nagy  buzgalommal  összc- 
Eierzett,  igen  becses  és  nagy  értékű  régészeti-,  érem-  és  oklevél-gyüjtemé. 
uyét  c  megyei  múzeumnak  ajánlotta  fel,  ezzel  vetvén  meg  annak  alapját- 
Szílágy-megye  a  régészeti  kutatásokra  gazdag  terület,  szép  tere  nyílik 
hát  a  megalakult  egylet  működésének ;  azért  éljen  és  virágozzék  hazai 
tudományosságunk  javára ! 

A  iDélmagyarobszÁgi  Törtékelmi  ±6  Régészeti  Társulat <  octó- 
l»eri  és  novemberi  üléseiről  olvasóinkat  eddig  térszüke  miatt  nem  tájé- 
kozhatván, most  az  érdemes  társulat  két  ízbeli  üléséről  a  következőkben 
foglaljuk  össze  tudósításunkat. 

Elnök  Ormós  Zsigmond  oct.  27-én  az  ülést  megnyitván,  Pontelly 
István  főtitkár  jelenti  be  a  társulat  részére  beérkezett  adományokat. 
Dr.  Szentkláray  Jenő  adománya,  a  nagy-becskereki  cserép-  és  ezüst  lele, 
tekből  áll.   Ezután  az  ércm-gyüjtemény  részére  beküldött  adományok 


92  tArcza. 

olvastatnak  felj  melyek  a  római  császárság  különböző  korszakaiból,  a 
Nagy  Lajos  és  Miksa  magyar  királyok  korából  valók.  A  könyvtár  gya- 
rapításáboz  Bogma  István  városi  tanácsos  cs  testvérei  járultak  1854-ben 
elbalt  atyjoknak  »Magyar  nemes  családok c  czimühat  kötetes  kéziratban 
maradt  munkájának  beküldésével^  melyért  a  társulat  jegyzőkönyvileg 
fejezi  ki  köszönetét  a  nemes  adományozóknak.  A  titkár  jelentése  után 
elnök  az  ernesztbázi  ezüst-leletnek  a  magyar  nemzeti  múzeum  által  a 
délmagyarországi  tört.  és  rég.  társulat  részére  leendő  visszaszolgáltatását 
említi  fel,  míg  egy  másik  tárgy  a  Bonnáz  püspök  érem-küldeményével 
foglalkozik.  Ezután  a  pénztári  jelentés  következett,  mit  Márki  Sándor 
aradi  tanár  »Két  alvidéki  vár  múlt  évszázadi  tervrajzáról c  czimü  érte- 
kezésének a  titkár  általi  felolvasása  követett.  Végül  az  ülést  tagajánlás 
zárta  be. 

A  november  24-iki  ülés  Ormós  elnök  által  megnyittatván,  Pon- 
tcUy  titkár  terjesztette  elő  jelentését,  bemutatván  a  Szentkláray  Jenő 
által  beküldött  borjasi  (Torontál  m.)  bronz  leletet,  mely  74  darabot 
foglal  magában,  melynek  egyes  darabjai  arra  engednek  következtetni, 
bogy  öntőmübelylyel  van  dolgunk.  Az  érem-gyüjtemény  gyarapításához 
többen  járultak  a  római  császárság  különböző  korszaki  pénzeinek  bekül- 
désével. A  könyvtár  számára  Solymosi  Jakab  egy  1709-ben  Lipcsében 
nyomatott  német  nyelvű  históriai  lexicont  küldött  be.  A  pénztárnok  je- 
lentése után  dr.  Benedek  Albert  tanár  »Tinódy  Sebestyén  iratairól  tör- 
téneti szempontból,  különös  tekintettel  a  Délmagyarországot  illető  kró- 
nikára c  czimü  értekezésből  olvas  fel. 

A  gyűlés  figyelmétől  kisért  dolgozat  hosszabb  terjedelme  miatt 
csak  felében  olvastathatván  fel,  annak  második,  mint  tüzetesen  Temesvár 
ostromával  foglalkozó  része,  a  jövő  havi  választmányi  ülésen  fog  bcfe- 
jezőleg  előadatni. 

Tagajánlások  után  az  ülés  véget  ért. 


AZ  ESZTEKGOMI  FüEGYIIAZ  KINCSTAKA. 

Múlt  évi  decemberi  füzetünk  bemutatta  ama  monumentális  mun- 
kát, mclylyel  a  herczeg-primás  irodalmunkat  a  múlt  év  végén  megaján- 
dékozta. 0  eminentiája  annyi  példányban  nyomatta,  a  hányat  cl  akart 
ajándékozni,  s  így  e  nagyhorderejű  munka  még  sem  jutott  a  nagy  kö- 
zönség közé.  Most  azonban  csakugyan  közzé  fog  tétetni.  Beszédes  Sándor, 


TAIíí.;. 


93 


ü  útrA  csztwgomi  fínrlc^pí^ííx,  khick  lííhet  köszötmi,  hagy  a  Hibornok 
••-♦"^•'♦'  irihojt  m<fltó  ptilflimlio  jííU  leire,  követkesfiíi  >  íródul  un  jeloutest**! 
:tki: 
> Ismeretéé,  hogy  Simvr  Jánoa  eaxtergoiui  biboniok-tírsek^  Magyar- 
f>r»juig  hi*rczegpnmAsji  fí  emíncnr^Jájilnak  fejedelmi  bökezügf^'g'ebö!  e^y 
iv'uyfs  <U  irodnhminkbnn  nHíí^foiíto88Úgri  diszmmikn  jelent  m^i^sK  uapok' 
^tlIl    ii  V    ezíui   altitt :     '  ;    muirofiulmi   é»  olcmánytúri    rc^xldfJc  tis 

Vri'tmátickfjt  am  tlem  Óraim-  Do/f^/tcfuUze^  55  fi^nykepi  táblából  iiUi> 
4tlas3wyr>^  ^  -  :in  c  itiünok  miiidl>df»7.e  esekdly  s?;ámil  példányait  csjik 
a  l««ii<!\  beU  i^pi  kalfcíbli  köuvvtiírük  8  nebáuy  szakférfiú  nyerte 

'   shc  nem  bocsátották*  Hogy  a  bel- cs  kül- 

,  k  «iö  míiiparnsoki  kikre  u^Kve  a  XI — XIX. 

siAjud  5tri>3*  éa  esövoipar   teritiékeibííl   inegbeeBÜlbetleu   gastdag  anyag- 

'  '  t    tiirtajtnaz  c   munka,   arany big   jijtányosim   megszcro/hessi^k  ti 

tná«<kljit4)kat  t   alulírott   kiadri    elímtározUim   a/oka t   luagyar  i.^d 

íven  írt  niag^^arazó    í43tüveg   ki^éreteben    »Az   esztergomi  fo- 

^  tárat    Trésor   dt?  re'^^llrte   metrr>|mlitiine   d'Eíizteriroio    v/áih 

lŰAÜ,  flUcteokiut  kÖy.2étentii. 

Kíadv/iny«»n  kct    reajslVJl :  mintegy    H — lU    díszois    l-edvctü  ívnvi 

THílap^  relrn  priíúi-ni    nyomott    sziWegbol    ég   bb    liasonKV   earfou-lapokni 

I  álland,  melyek   iigyanazou  aagyságú  luüfel  ve  telekben 

ii^iufiiii  IMI  ii  MjK'stúr   inüdarabjaít   (közép-   és   njabbkori    zománczozatt 

urújiw   <k   esLfíst  egyházi   iitvöamüvek,   rtígi    és    ujabb    szövetű   öltönyök, 

(•aramentumok),   a   melyekbcD   az  d  eminencziája    által 

vannak  mellékelve* 

ix^vtg  tuegtriUiira  sikerült   ^gy  c  ncmbcu  ismert   tollú  azakfer- 

'    '       lat,  a  btidapeiíti  tui^oniílny-egyetemeii  a  korosztény 

((:iuánÍt,  múzeumi  segédort  s  az  Ki/t/há^mureAzttí  htjt 

•.    Mjét   megnyernem,    ki  a  mütárgjak    magyarázó  szövegén  kívm^ 

U  ,i  .u:u  fc  gyanánt,   egy  nnAUé   tannímáiiyhan   a   bazai   cgybázi    múkíu- 

t^i»kft4  f.tg  értekezni,  hogy  a  külföldi    szakfértiak    Magyarország  közép* 

kori  ÍHrört-  és  egyéb   mítípari  viszonyairól    általán    tájékozást  nycrjeuek. 

Az  cgégz  munka  Öt  —  11  féuyképi  táblából  oé  i*zövegb^!l  álló  — 

fajEétru  van  oBztva,  fílzctenkínt  10  osztr-  ért.  frtért   rendolbetö  meg  alúb 

irolt  kiadónáb  Megjegyzem,   miazcrint   mz  í«  fib^ct  megrendelése  a  többi 

4  fUsetre  ia  kiterjedő  kötelezettséggel  jár, 

tii  a  t.  megrendelőket,  hogv  legalább  j^ivíí  jannarius  bó 

^1  T  nlálirott  Betízédea  Sándor  fényképésznél  (Eg/tergoro) 

ciek>  hogy   a   nyomatandó  példányok  száma  iránt 

_  ...,,».  u.  >t    ..*j.  «  ,:ba8sam^  annál  ts  inkábl*,  mert  az  első  füzetei  már 

•    frbruáríiu  ho  elején  fAetkültlení  óhajtom, < 

fi  r<!Llií%'ájiUf>x  egy  pár  szót  kívánunk  esatolni. 


Smii^ 


94  TÁBCZA. 

A  beküldött  próbalap  díszes  nagy  4-edrét,  s  oly  elegáns  és  szép 
kiállitásű,  l^ogy  a  legkényesebb  műízlést  is  ki  fogja  elégíteni.  Tudós  és 
műkedvelő  eg>'aránt  használhatja  az  ekkép  kiállítandó  díszmüvet,  sőt  az 
bármely  salonnak  díszére  fog  válni.  Az  ár  olcsóra  van  szabva :  olcsóbbra 
mint  más  hasonló  külföldi  vállalatoknál. 

Ajánljuk  olvasóink  figyelmébe. 

vp:gye8  közlések. 

—  Tisza-Füreden  a  >  Régészeti  Egylet*  titkára :  Tariczky  Endre 
és  múzeumi  őre :  Milesz  Béla  elkészítették  szokásos  kimutatásukat  az 
egylet  működéséről,  gyűjteményeinek  állapotáról  és  szaporodá8}Lról  a 
vall.  és  k.  0.  ü.  minisztérium  és  a  nemzeti  múzeum  igazgatósága  szá- 
mára. E  terjedelmes  jelentésből  érdekesnek  látjuk  a  következő  adatokat 
fölemlíteni.  —  Van  az  egyletnek  2 1 2  rendes,  2  alapító  és  30  disztagja. 
Pénztári  bevétele  az  1878.  oct.  13-án  tartott  közgyűlés  óta  az  1880. 
június  20-án  tartott  közgyűlésig  4G7  frt,  kiadása  423  frt,  készpénz 
maradvány  44  frt,  tagsági  díjakból  kint  van  215  frt,  és  igy  positiv  va- 
gyona 259  frt;  relatív  vagyona  múzeumi  tárgyakban  3000  frt  A  mú- 
zeumi tárgyak  négy  osztályában  jelentékeny  és  örvendetes  szaporodás 
tűnik  ki :  a)  az  éremgyüjteményben  305  db.,  b)  a  régiségek  tárában 
675  db.,  c)  a  vegyes  tárgyak  osztályában  93  db.,  d)  a  könyvtárban  68 
db.  Összes  szaporodás  a  négy  osztályban  1141  db.  Eddig  volt  1023  db., 
melyhez  adva  az  újabb  gyarapodást,  jelenleg  az  egész  múzeumi  gyűjte- 
mény 2164  darabból  áll.  Az  egylet  nagyobbmérvű  ásatásokat  tartott  ez 
évben  a  t.-fdredi  Ásotthalomban,  a  poroszlói  Aponháton  s  T. -Örvényen, 
valamint  T-a  Burán,  mely  helyekről  igen  sok  és  becses  kő-  s  fémkori 
tárgyat  nyert. 

—  A  MÚLT  ÉVI  programmokról  irt  ismertetésünkhöz  pótlólag  meg- 
említjük, hogy  a  szamos-ujvári  örmény  kath.  gymnasium  tudósítványában 
^zongoit  Kristóftól  két  csinos  értekezés  jelent  meg :  »Az  örmények  váz- 
latos története «  s  egy  másik,  mely  adatokat  s  részben  eddig  nem  ismer- 
teket tartalmaz  az  örmények  történetéről  Erdélyben  az  Apafíak  s  a 
Habsburgház  alatt. 

—  Szabó  Károly  munkatársunk  a  Székely  Oklevéltár  lU-ik  kö- 
tetét még  ez  évben  sajtó  alá  a^ja.  Ezt  1882-ben  a  IV-ik  befejező  kötet 
fogja  követni,  s  azzal  egyidejűleg  a  székelyek  története  is  világot  látand. 


TÁRCZA.  95 

—  Balássy  Ferescz  szentmiklósi  plébános,  s  az  Akadémia  e's  vjí- 
lasztmáuyunk  tagjai  egy  nagyhorderejű  kiadványon  dolgozik :  sajtó  alá 
keszitette  a  váradi  regestnimot  s  azt  közelebbről  ki  fogja  adni.  £  mun- 
kának két  kiadványa  van,  az  egyik  a  Martiniizzi-fele  lőől-böl  s  a  má- 
sodik a  B^  Mátyásé  (Apparátusában).  Tekintve,  bogy  az  első  már  a  le- 
hető legnagyobb  ritkaságok  közé  tartozik,  s  a  második  nem  eléggé  pon- 
tos lenyomat:  csakugyan  égető  szükség  volt,  hogy  e  nagybecsű  forrás 
munkának  críticai  kiadását  egyik  szaktudósunk  keze  közé  vegye,  i^a- 
lássytól  eddigi  ilynemű  kiadványai  után  correct  s  a  mai  igényeknek  meg- 
felelő editiót  várhatunk. 

—  Deksusia.vu  Miklós  ügyvéd,  ki  a  román  Akadémia  megbizúsá- 
ból  tavaly  a  hazai  levéltárakban  s  könyvtárakban  részint  a  Hóravilág, 
részint  pedig  az  oláh-magyar  történet  vonatkozásait  kutatta :  jegyzeteit 
8  tanulmányait  a  Román  Akadémiának  egy  nyolcz  ívnyi  jelentésben 
terjessté  elő.  A  bevezetésben  bőven,  s  az  itten  nyert  pontos  értesülések 
nyomán  felsorolja  az  egyes  intézeteket :  s  egyenként  (Országos  Levéltár, 
Nemzeti  Mozeum,  Akadémia,  váradi  s  erdélyi  levéltárak)  közli  előbb 
a  Hora-világra  vonatkozó  kivonatokat,  azután  pedig  a  többi  kéziratot 
s  oklevelet.  Nem  feldolgozott  munkát  veszünk  benne,  hanem  egy  lelki- 
ismeretes kutatás  közben  nyert  bőv  anyag  lajstromát.  D.  e  jelentése  a 
bucaresti  Akadémia  évkönyveiben  jelent  meg  Újabb  időben  ismét  több 
román  todós  kereste  fel  a  fővárost :  s  úgy  látszik,  hogy  román  szomszé- 
daink a  történeti  kutatás  terén  —  minek  csak  mi  örvendhetünk  —  a 
legszélesebb  kör  fi  tevékenységnek  hódolnak. 

—  A  OAZÁXK  TÖRTÉNETÉBEN  s  irodalmában  annyi  érdemet  szerzett 
ciálerczi   rendnek    1880-iki  magyar  névtára   megjelent.   Összesen    117 

tanitással  s  lelkészkedéssel  foglalkozó  tagja  vau. 

—  EoT  A  BUPAi  POLGÁROKAT  közelcbbről  érdeklő  kis  monographia 
jelent  meg  Tomaschek  I.  nyugalmazott  iskola-tanácsostól  a  budai  evang. 
egyházközség  történetéről,  német  nyelven.  Gondosan  összegyüjté  a  na- 
gyon szétszórt  töredékes  adatokat,  melyek  a  protestánsok  állapotára 
vonatkoznak  a  török  uralom  előtti  és  alatti  korban.  Legrészletesebben 
az  újra  alakulás  története  van  adva.  Ajánljuk  e  csinos  és  érdekes  kis  füze- 
tet, melynek  tiszta  jövedelme  az  illető  egyházközség  javára  fog  fordíttatni. 

—  A  > Figyelő «  f.  évi  első  füzete  id.  Szinnyei  Józsefnek,  e  válla- 
lat munkás  és  nagyszorgalmú  muukatársának  életrajzát  és  kitűnően 
sikerült  arczképét  hozza. 

—  Thaly  Kálmán  munkatársunk  nagybecsű  monographiája  II. 
Kákőczi  F.  ifjúságáról,  Pozsonyban  Stampfelnál  fog  megjelenni. 


9fi  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR 

—  IbaTAIM  az  EmioráCZIÖBÓL.  Kossuth  LajoB.  Második  kötet: 
a  villafrancai  beké  után.  Budapest,  1881.  8-adr.  578  1.  Ára  5  frt. 

—  Martinovics  és  társaiuak  összeesküvése.  Irta  Fraknói  Vilmos. 
Budapest,  kiadja  Bátli  Mór.'  1880.  XIII.  és  441.  1.  Ára  4  frt. 

—  Magtar  Családélet  és  háztartás  a  XVI.  és  XVII.  század- 
ban, írta  B.  Radcánszk'!/  Béla.  Első  kötet  elsö  fele.  Budapest,  1880. 
8-adr.  t>56  l. 

—  BArtfa  Középkori  Műemlékei.  A  városház  s  a  város  crödít- 
luéuyeiuek  mürégészeti  leirata.  Irta  My^l-ovszky  Viktor.  (>t  fénjnyomaiú 
táblával  s  számos  fametszettel.  (A  Monumenta  Huug.  Archaeologiea  IV. 
kötetének  Ilik  része.  Budapest  1880.  4-edr.  132  1.) 

—  TöRTÉKELMI  TÁR.  Évnegyedes  folyóíra^  18dl-iki  folyam. 
£Isö  füzet,  (január  —  mártius).  Budapest,  1881.  8-adr.  208. 

—  IDÖSB  SziKKTEI  JÓZSEF.  írta  Abaii  Lajos.  Külön  lenyomat  a 
Figjelo  1881.  l.füzetéboL  Budape:ít,  1881.  8.aibr.  12  1.  Ssinyei  arcz- 
képével. 

—  ReYIDIRTE  ÜXD  SEUE  IksCHRIFTEK  zu  iCorpus  Inscriptio- 
mi ni  Latinarum  €  IIL  i^Dacia.^  Von  Carl  Torma.  Wien.  1881.  d-adr.  13.  L 

—  Archiv  des  Vereines  fiir  Siebenbürgische  Landesknnde.  Neue 
Folge  XVI.  B.  1.  Heft.  Herau3gi*gel>^n  vom  Vomnsausschnss.  nermann- 
stadt.  1SS«».  s-adr.  22G  1. 

—  PÉTER  Frhr.  V.  Parchevich  Ertbiáchof  Ton  Marianopel, 
apostolischer  Vicar  und  Administrator  der  Moldan,  bulgsirischer  Inter- 
nontins  am  Kai^erlichen  Hofe  and  Kaiseriicher  Gesandter  bei  dem 
Kozaken-Hetman  Bcgdan  Cbmielnicki  ^1612 — 1674.)  Xacb  archi- 
valisckeu  Vlu<eUen  boarbeitet  von  J^Imu  l\Hr^'s^:.%,  Wien,  1S80.  8-adr, 
.\ra  2  frt  egr  fam^tsietti*!. 

—  GeschichtE  xier  evang.  Kirvken^vm^inde  A.  C.  in  Ofen.  Ver- 
fsis*t  VOQ  J.  P.  Ti:9i.z.^'-'í^x\  In  Pruok  ^t*i:c?<:i  von  l>r.  Jokann  Honfalvy. 
BiuU(>0:s(.  1>S«».  >-adr.  27  1.  Ára  oO  kr. 

—  ZWEI  SCHlLl>ERrNGKS  1>ES  Wli:>ER  HOFE$  ÍM  X^^^.  Jahr- 
tr-adext.  Henittígepíbíii  vv>a  Kduarvi  U.wi..\„...  jj^.^  :<S0.  In  Commis- 
s-.u   Ui   Cin   *;orv-Id<   ís-h.i    S  r    ro>  *  t;     Kii*. -jLay.  ciat   az     Akadémia 


A   SZÉKELY  KÉRDÉSHEZ. 

Jelszó,  l^ohat  úput  leli  tanulnunk. 
KLSÖ  KÖZLEMÉNY. 


a>Timon  Sámuel  a  székely  névnek  a  szik'helyhoX  való  szár- 
maztatását nem  tartván  elfogadhatónak,  azt  állítja,  hogy  a  szé- 
kely nevezés  régi  szó,  mely  ört  jelent.  Szerinte  ugyanis  Magyar- 
ország némely  urodalmaiban,  mint  a  Regécziben,  a  hegyek  és 
erdők  őreit  mai  napig  is  (llöá-ig)  székelyeknek  nevezik.  Timon 
nézetét  fogadták  el  mindazok,  kik  az  erdélyi  székelységet  vala- 
melyik magyar  király  által  telepített  határőrök  maradékainak 
tartják,  mint  Pray  és  Fejér  György,  ki  szerint  a  székely  nem 
nemzeti,  hanem  foglalkozási  név,  mely  megfelel  az  örök  nevének. 
Ezen  véleményt  hirdeti  Hunfalvy  Pál  is,  ki  a  Timon  egyszerűen 
oda  vetett  értelmezését  nyelvészetileg  is  igazolni  törekszik.^  így  ír 
Szabó  Károly  a  »Századok«  1880-iki  folyamának  406.  lapján. 

Kénytelen  vagyok  megvallani,  —  habár  ezáltal  » gyenge 
historikus  létemet*,  melyet  már  is  kiismertek  bennem,  vallom 
meg  —  hogy  Timon  Sámuel  »Imago«-ját  nem  olvastam  volt 
addig ;  az  egyszerűen  oda  vetett  értelmezéséről  nem  is  volt  tudo- 
másom. Különben  bizonyosan,  már  ezen  állítása  miatt  is,  idéztem 
volna  munkáját  Mert  ez,  hogy  Timon  idejében  (1734  táján,  mert 
Timon  már  1736-ban  meghalt)  a  Regéczi  urodalomban  a  hegyek 
és  erdők  őreit  székelyeknek  nevezik  vala,  csakugyan  nyomós 
adat,  ha  igaz  a  Timon  állítása. 

Figyelmezve  lévén  ez  íróra  és  azt  forgatván,  látom,  hogy 
kételkedik  sokban,  a  mit  mások  nagyon  könnyen  elhisznek; 
Szíízadok.   1881.  II.  füzet.  7 


98  A  SZÉKELT 

látom,  hogy  a  mit  saját  tudomásából  állít,  azt  el  is  lehet  hin  nünk. 
Bizonyosnak  vehetjük  tehát,  hogy  a  Regéczi  urodalomban  az 
erdők  és  hegyek  őrei  székely  nevüek  valának.  Nem  is  lehet  azt 
^egyszerűen  oda  vetett  értelmezésnek «  mondani,  mert  Timon  az 
»Additamentumban«  közlött  első  levelében,  melyet  Apor  Péter- 
hez indíta  Kassáról  1735-ben,  azt  olvassuk:  >J61  esik  megtud- 
nom, hogy  a  székely  szónak  magyarázatát  Bay  Miklós  tanúsága 
is  megerősíti*.  ^)  Tehát  Apor  Péter  sem  lát  vala  különös  hihe- 
tetlenséget  a  székely  szónak  abbeli  magyarázatában,  hogy  ör-i 
jelent,  minthogy  a  déli  Oroszországban  járt  s  ott  magyarságot 
talált  Baynak  tanúságával  is  támogatá.  Timon  állítását  tehát, 
hogy  a  Regéczi  uradalom  hegy-  és  erdő-őreit  székelyeknek  neve- 
zik vala,  nem  lehet  addig  hazugságnak  venni,  míg  a  Regéczi 
uradalomból  származott  ellenkező  és  biztosabb  tudósítás  által 
nem  döntetik  meg. 

Kezünk  alatt  forog  egy  hasonló  eset,  hogy  i  i.  egyik  tanú- 
ságot más  hitelesebb  tanúságok  lerontják.  Kézai  Simonnál  Sacul- 
nak  van  írva  a  székely  szó.  Ezt  Szabó  Károly  hitelesnek  fogadja 
el  s  okoskodásának  fél  alapjául  tekinti.  Úgyde  az  Anonymus,  kit 
Szabó  mind  idő,  mind  tekintély  szerint  előbb  valónak  tart  Kézai- 
nál,  vagy  legalább  egyenlőnek  vele,  mindenkor  SicuU-i  és  Sydi-i 
ír ;  a  Márk  krónikája  s  utána  Thuróczi  is  Secul-t,  Sicult  írnak ; 
már  1217-beii  Sceculzaz  (SzGköhz&z)  fordult  elő  a  Váradi  Re- 
gestrum 208.  §-ában.  Mind  ez  azt  bizonyítja,  hogy  a  latinos  név 
8zékely-h6l,  nem  pedig  szakoly-höl  van  csinálva.  Szabó  Károly  e 
véleményét  nyelvészetileg  is  igazolni  törekszik.  Szerinte  szakoly 
és  székely  »épen  úgy  viszonylik  egymáshoz,  mint  magyar  és  me- 
gyér  stb.«  Pedig  világos,  hogy  épen  nem  úgy  viszonyliL  Szakoly 
székely,  vagy  szakoly  és  székely  viszonylanának  egymáshoz,  mint 
magyar  és  megyer :  de  nincs  ám  szakoly,  mint  nincs  is  székely.  A 
Kézainál  előforduló  sacul-i  tehát  rósz  olvasatnak  kell  tartanunk. 
A  Verbőczi  Sciiulm-fi  hunos  okoskodásnak  eredménye,  mely 
tahin   Bonfiniustól   származik   (Decas  I.  liber  VIL)>   naint  a 

^)  (íratum  inilii  accidit,  cum  intcllexi,  sentcntiam  mcam  de  ctymo 
vocaljuli  liiijus  Székely,  (juod  niniiruin  ciistodcni  Bigniíicet,  tcstimouio 
quoque  Micliaiílis  Bay,  in  quadain  parfé  Scytliiae  antc  couiplures  aunos 
nuiieii,  íirinari. 


Kkiiukamz 


m 


Tliurftoti^féle  AVt^  haza  is  Kete-aszÓ  helyett.  Ilyenek  számba 
oew  vehet/Jk.  --  De  ha  Engel  még  élne,  bátran  a  maga  Ssökdy- 
r*  it  a  Szabó  Sznkolt/*ja  mellé  állíthatná;  egyik  in 

I' ,i  ;...au,  Tehát  csak  a  székely  szót  értelmezzük. 

Azt  ('ti   í^zekdu-nck,   nzck-dvnek   magyaráztam.    Szaho, 
o«teti   szempontból,   helytelennek   tartja  e   magyarázatot, 
:  '   '      /'ít  szckvly 'Txeli^  8zékö'-üek  is  ejtik.  >Ü[0'de 

rj  ,      j  ^     I  iiak  ti  gyükében^  a  melyből  képzudütl  elli, 

ntGii,  dSl,  közép  e-i  nem  találunk,  hanem  mély  c-t  (ti-t),  mely 
d-ví  nem  változik.  Nincs  magyar  szójárás,  mely  az  e//j/!/^  elit,  eUbe, 
dtr  fftb.  BZHvakai  oUtt^  M,  üléU,  ölve  stb.  alakban  ejtené*  , ,  . . 
teluit  >ninc8  ís  nem  lehet  lUMlvefkidölvi,  Jddöli,  hidóly<í  stb. — 
piNlig  Tan  siZtkiUtf,  zztko,  —  így  Szabó  Károly  a  már  idfy.ett 
Iidyca. 

Az  el  (túl  rajt<í*)  &  c/  (innen  rajta)  egynek  látszanak,  racgis 
1tll]2SQl)d£6  jelenttsíiek ;  azert  talán  mind  elejétől  fogva  nem  is 
\<  c^yek.  Van  sok  egyhangú,  de  bizonyosan  kUlönbüzö  cre- 
tj  "ik.  p.  0.  hthpj  (urhia)  és  hfigy  (csillag),  Jw  (Inna)  és  hi 

{u  Intimet)  és/e7  (dimidiumj,   «ft'Z  (margó)  és  szél  (ventns), 

mi&  (rerberans)  éa  vetö-malacz  (assatus)  stb.  ilyen  lehet  az  d 
{iL\  rajta)  és  cí  (innen  rajta)  is.  Tájékozás  végett  a  rokon  nyel- 
ükhöz kell  folyamodnunk.  Ezt  az  utat  még  nagj^on  restelík  tör- 
iénctiróínk. Szabó  Károlyiba  i^Századok-  tavali  folyamának  594. 
lapj&n  némi  uegéddel  hozza  elÖ  Pintér  Sándornak,  az  általa  űg^- 
nereieett  *tnsgyökere8  palócz  8zerzó«-neky  eme  szavait^  hogy  a 
{Mtlucz  nép  ^jdtn  tthno^raphiájdt  Jinn  vagy  osztják  országban 
r$ak  akkor  leket  bárkinek  is  megírni^  ha  azt  az  élö  nép  között 
ide  haza  viegfavtUta,<  Megtapsoltató  szavak,  pedig  nagyon 
csalók*  A  való  ez.  A  tősgyökeres  palócz  szerző,  otthon  a  palóczok 
közt  is,  tudományos,  azaz  a  régi  mivoltságuak  megfelelő  palócz 
eÜtDOgraphiát  csak  figy  írhatna,  ha  mind  a  finn,  mind  az  osztják, 
mind  valamennji  kelletlen  rokonok  nyelveivel  és  történeteivel, 
ilo  a  régi  magyar  történetekkel  ia  foglalkozandik ;  mert  nem  az 
éK  nép,  hanem  az  említett  segédforrások  mondhatják  meg,  hogy 
mi  k§35e  lehet  a  palócznak  akár  a  bibliai  filisztéusokhoz,  akár 
8<^inii  *  iiíyoti  Hzép  kertjcniez.  —  Ha  a  tösgyökercsség  már 
ma£»  i  '  nv  vmIíiu  ;  hisz  akkor  a  m:iLív:ir  tudumíuiy  az  fai 'kft 


100  A  8ZÉKEL7 

verdesné,  mint  szokás  mondani.  Tájékozás  végett  tehát  a  rokon 
nyelvekhez  folyamodunk. 

A  vogulban  el,  hang  és  értelem  szerint,  egy  a  magyar  el- 
vei;  ott  cZrt  előtt,  el-e  elé  =  élővé,  dol  elöl;  továbbá  ehl  első 
is,  (a  magyar  hasonlókép  elölső-ből  való),  innen  a  vogul  dolf 
annyi,  mint  a  magyar  elsőben  =  előlsőben.  Idáig  az  innen  rajta 
>ante«,  >primus«  jelentését  láttuk  mind  a  magyar,  mind  a  vogul 
szónak.  —  De  a  vogul  el  tul  rajtá-t  is  jelent,  úgy  mint  a  magyar 
p.  0.  vogulban  mene  ele  annyit  teszen,  menj  elé  (azaz :  menj  el, 
mint  a  régi  magyar :  menj  kivé  =  menj  ki).  Az  evangéliumnak 
ezen  szavait:  menj  el  tőlem.  Sátán,  így  fejezi  ki  a  vogul  fordítás: 
ele  ménen  amnanel,  Satano.^)  Azért  vogulban  is  elírna  =  el  föld, 
mint  a  Havas-el-földe  szóban,  azaz  túlsó  föld.  íme,  a  vogul  nyelv 
az  d  szónak  jelentésére  és  hangjára  nézve  egy  testvér  nyelvnek 
tűnik  elő  a  magyarral. 

Az  osztjákban  yeZ  innen  rajta,  el  túl  rajta.  Itt  tehát  jelp 
(jelip)  elő,  ycZZi  Oelhi)  előre,  jdbina  előtt  De  az  eZ  (túl  rajta) 
képzőse  dp,  segédhangzóval  elip,  külső,  mely  dpa,  ragos  alakban 
ugyan  azt  teszi,  mit  a  vogul  ele  =  el  (menni),  p.  o.  elpa  paid-ta 
elvetni.  Az  osztják  el-p  a  magyar  el-vnék  felel  meg ;  de  az  oszt- 
ják elip  a  magyar  közép-j^\  sorozható  össze,  t.  i.  a  p  képző  és  a 
segédhangzóra  nézve.  Az  osztjákban  tehát  már  némi  hangkü- 
lönbséget találunk  a  jel  (innen  rajta)  és  el  (túl  rajta)  között. 
Menjünk  távolabbi  rokonokhoz. 

A  finnben  és  észtben  ed  (et)  felel  meg  a  magyar  el  (innen 
rajta)  szónak ;  de  a  finnben  eri,  az  észtben  Ura  a  magyar  el 
(túl  rajta)-nak  felelnek  meg.  Azért  az  észtben  ara  minna  =  el 
menni.  Tovább  nem  keresünk  tájékozást,  mert  ezekből  is  látjuk, 
hogy  a  magyar  el  (innen  rajta,  elöl-ső)  és  d  (túl  rajta,  tul-só), 
bár  egyhangú  most,  valaha,  a  magyar-vogulság  előtti  időben, 
talán  külömböző  hangú  volt,  s  ezen  eredeti  külömböző  hangusá- 
gán  alapszik  külömböző  jelentése  is.  Nem  tanácsos  tehát  tökélete- 
sen egynek  tartani  az  elő  (ante)  és  elü,  elv  (post)  szókat,  mint 
Szabó  Károly  teszi. 


*)  Vogulban  aiti  =  dn,  an^n  ^=^  cugcm^  amnanr  =  nekem,  amna* 
ne.l  tolcni 


101 


a  fmüp^  változásának  is  csak  felüt  látja  meg.  Igaz, 
M  (üiitc)  stb,  helyett  uein  balluuk  sehol  (M-i,  de  már  az  el  szócs- 
kit  bizouyosaa  S74*bó  K.  is  ö'-iiek,  ínynek  hallotta  és  hallhatja^ 
p,  o.  az  elmenni  Bzóbao,  melyet  sok  helyütt  így  pjtenek:  ö'-meoui, 
Tftgy  cu'meimi.  A  l  hangnak  az  a  tulajdonsága,  hogy  «  hangzóvá 
öxeret  olradni,  s  azután  az  elözö  a-t  és  fel-  (mély)  hangú  e-t  o-vá, 
frfé  táltoztatui*  Ismeretes  kiejtések  az  awma,  óma,  alma  helyett^ 
na¥ma^  szdma^  szalma  helyett;  tudjuk,  hogy  van:  vala,  hala,  de 
Tan  colt,  holt  is.  Ezek  a  vaut,  haut-h6\  lettek,  azért  a  nép  vv(, 
hétnuk  ejti  l  nélkül,  s  ez  a  helyes :  volf^  holt  tulajdonképeu  az 
í-beu  etymologiai  holttetemet  mutat,  mert  az  o-ban  az  a  és  !  már 
egj'ütt  ki  van  fejezve*  így  van  kél,  kelé,  mint  telikj  teUk  ;  de  a 
í  elölt  az  /  £í.vé  olvad,  s  lesznek:  keut^  keutenl,  tent^  teuteni, 
azui&u  köt,  köteni,  i6tj  töteni ;  etymologiai  hoUtetemmel  írjuk : 
költ  költeni,  tölt  tölteni.  Ezen  hangtani  törvény  nyilatkozik  a  szé- 
kölif,  «tófcö'-ben  is.  Az  a  nehézség  elenyészik  tehát,  melyet  Szabó 
Károly  a  kiejtésből  tómaszt, 

Erősebb  kétséget  támaszt  abból,  hogy  szék^elü-tf  azSc-dve-i 
soem  nem  látta,  ftll  nem  ballottac  soha.  Feltehető  volna  ugyan 
hj  hogy  valamint  erdő-élű-^  erdö-elv-höl  Erdély*)  lett,  azonképeii 
lehetne  ézék-elÜ-^  sztk-dv-Ml  is  székely,  vagy  székö^ :  de  vaj- 
joo  azt,  la  minek  megtörténte  feltehető,  jogosítva  vau-e  bár- 
mily nagy  tudományos  tekintély  is  megtörtént  ténynek  állítani 
ft  (drténelmi  igazság  gyanánt  hirdetni  ?«  kérdi  Sz.  K.  S  azt  feleli 
raá^  hogy  akkor  könnyű  volna  szem-nem-látta,  fül-nem  hallotta 
idrtéoelmi  tényeket  kigondolni,  kiokoskodni  s  valóság  gyanánt 
hirdetni*  Akkor  ugyan  a  történetirónak  nem  tudomi  miért,  volna 
fizüka^gr^  a  források  kutatására,  az  adatok  tanulására,  bírá- 
láaára, 

A  nyelv  is  történelmi  kútforrás,  söt  a  kútforrások  legbite- 
lesebbike^  a  melyhez  alanyi  csalódás  nem  fér.  A  nyelvtények 
meglettek,  mielőtt  az  emberek  csak  okoskodhattak  is.  Lehet 
szokat  jól,  lehet  roszúl  fejtegetni,  de  magokat  a  nyelv  tény  eket 
okoakodáa  által  se  teremteni,  se  megsemmisíteni  nem  lehet,  de 


')  Nem  íB  axabncl   ezt  Erdő-dS   (aüte  sylvaQi)-ra   taglalui,   mtat 


'T  r  f  • 


102  A  SZÉKELY 

igen  is,  ha  a  tények  mivoltának  előállításában  hibáztunk,  azt 
helyre  kell  hoznunk,  mikor  felismerttik.  En  Erdélyt,  Székdyt  így 
taglaltam  volt:  erdő-elü,  szék-elü,  leginkább  a  kolosvári  hid-elve 
által  esvén  tévedésbe.  Szorosabb  utánanézés  után  látom,  hogy 
erdő-el,  szék-el  az  első  két  szónak  eredeti  alakja,  melyek  hát 
igazi  szó-összetétek :  ellemben  hid-elve  nem  szó-összetét,  hanem 
szófűzés,  igy  hid  elve,  a  melyben  a  ve  harmadik  személybeli 
birtokos  rag,  mint  a  régi  iildet-ve  üldet-je  helyett.  A  régi  nyelv- 
ben gyakori  ezen  birtokos  ragbeli  j-nek  v  általi  helye ttesedése  ; 
a  mai  nyelvben  a  mag-va  szón  kivül  alig  fordul  elő.  A  (hid) 
eUve  tehát  olyan,  mint  a  mag-va.  Hogy  a  mai  szokás  szerint 
Erdély,  Erdély  igazán  csak  erdö-el,  erde-el  volt,  elég  számos  tény 
bizonyítja. 

Az  Anonymusnál  erdeu-elu-t  találnak.  Ámde  az  Anonymus- 
nál  sok  u  végű  szó  van,  melyeket  u  nélkül  ejtünk  ma,  melly  u 
tehát  nem  képző,  hanem  a  szó-tőhöz  tartozó,  s  már  az  Anonymus 
Írása  szerint  is  elmaradhat  vala.  Ezért  irja  az  Ung-oi  egyszer 
Hungu-neikf  másszor  Hung-n^í]  ezért  van  nála  Botondu  és 
Botond,  í/* végű  szók,  a  mellyek  it-j át  nem  írjuk  ma:  hetu-mo- 
ger  ==  hét  magyar,  Almu  álm,  álom,  Satur-Aoímw,  Zegii  holmu  = 
Sátor-halm,  Szeg-halm,  Btidu-Yíír  =  Bud-vár,  /Sitrcu-sar  == 
Sorok-sár,  Szerelmu  =  szereim  stb.  a  Temetési  beszédben  uru" 
szag  =  urszág,  ország.  Ilyen  az  erdeu-elu  =  erdö-el.  Ezt  a  szót 
a  Márk  krónikájában  erde-eho-nék  találjuk  irva,  s  lehet  erde-elv 
hangú ;  de  a  budai  krónikában  mindég,  pedig  sokszor  erde-el  áll ; 
Kézainál  Erte-elu.  S  valóban  az  el  minden  képző  nélkül  ugyan 
azt  jelenti,  mit  a  vogul  el,  ebben  cZ(-ma)  =  eí(-fóld),  azaz  túlsó  föld. 
Krde-el  tehát  erdőn  tűli  föld,  mit  mindnyájan  tudunk.  Az  erde-el- 
bül  szabályszerint  csak  erdei  lenne,  mit  a  szokás  meg  is  tartott, 
mert  összetétben  a  két  önhangzó  nem  teszen  hosszút,  mint  a  gaz- 
da-asszonyböl  is  csak  gazdasszony  lett.  Még  is  erdél-i  is  ejtünk 
és  Írunk,  talán  a  hosszú  ö  ferdő-el)  miatt.  Az  erdei,  crá^í-böl 
i  képző  által  lesz  erdeit,  erdéli  jelző,  melyet  a  nyelv  főnévnek 
is  alkalmazhat.  Továbbá  az  erdeli-erdéli-höl,  mint  más  sok  eset- 
ben, erdely,  erdély  lett,  s  ez  meglévén,  utoljára  erdélyi,  erdélyi 
támadt. 

Az   evdö-el   crc/c  cZ-böl   látjuk,    hogy   a  viszonyító    (post- 


KÉIlDtetHEÍS, 


103 


positin)  mg  iiélkDl  jArűhSn  a  tőhöz,  szó-osszetétct  alkot.  Illjeü 
Úsezclciek  akövetkeaiuk  is:  íy/<!Í,  hóimig  föal  é^  fejelj  kengyel,  mi 
imffy  (finnben  kmikU  =  cmma)  és  al-hól  való.  lükább 
Ük  a  régi  nyelr  alkotta  ezeket  az  összetóteket,  az  újabb 
njélr  jobbaü    szereti  a  szófftzésekt^t,    mÍDt :  hegy-alja^  var-alja^ 

Az  d  viszonyitóval  alakuU  S2:ó-üsszetét  a  havas-el  is  (traus- 
|il|iinii^)«  TaniilsíVgos  példákat  találunk   erre  a  szóra   a  SzéJcebf 
krónikdhnnf  melyet  a  ^Történelmi  Tár*  ISSO-dikbeli  évfolyama 
IV-dik  füzete  közOl.  Abban  a  havaséi  szónak  ilyen  ragos  alak- 
I JM  vannak.  ^Szeat^Vid  napján kiuzék  Havas  elöl  Mojzla  vajdát,^ 
—  *  Szent  Ágoston    napban  Majlád  bevive  Ilavaseliben  Mojla 
rajd&t ;  ott  megverek  őket.  Majlád  fogva  esek,  s  az  törökök  vélek 
Foganis  alá  hozák,   Fogarast  meg  nem  adák^  betérének  Havas* 
dcí*^  íme   a  havasd  8Znnak   ragjai    honnan  kérdésre:    havas- 
idul;  hová  kérdésre:    havmel-vé ;  de   hol  kérdésre    a   havascli 
IJekShdz,  mely   fSSnév   helyett  áll,   ben  rag  járfilt,  igy:  ha^ías- 
fíí'fteii.  Hozzátévén  a  nyelv  a /öW  szót,  illy  szóftizést  alkalmaz: 
Hamíd'főldje.    A    hatásod   havason   túli   földet  jelent,   mint 
irdü-tl  erdőn  túlit.   Továbbá  a  havason   túli  embert,  dolgot  a 
tijelv  természeteBen,   havasdi-nék  nevezi,  például,   az   említett 
Székely  krónikában  olvassuk:  >Ez  esztendőben  havaseliek  a szh^z- 
ságoii  égetének.^ 

Láiisnk  most  a  székely  szónak  eredeti  alakját  és  változásait 

A  V^&radi  Regestrumban  1217-böl    ^scead  znz^  áll,   mi  a  mai 

kiejtée   Kzerint  székUl-szcíz ;  az   Anonymusnál   ezen   latinos  töb- 

lír^eket :  siculi  és  sicli  olvassuk,  a  melyek  magyar  eredetije  csak 

szekölf  székel  lehet ;   a  Márk   krónikájában  is  zecul-i  tíiláhiuk, 

mi  hasonlóképen  c«ak  széköl  lehet.   A  magyarul  irt  forrásokban, 

i  jeksesi  az  idézett  Székely  krónikában,  többi  közt  ezeket  talál- 

I  jitk:    »AílAak  császár  adajában  Székel  földiről  az  község  fejen- 

kítit  ötven-ötven  pénzt  stk<  —  »Az  a  két  vajda   forint  adót 

szerzének   az    Szt'kd    fijldén.^    —    *Onnat   vólaszták   Andrási 

.Mártont  .  *  ,  *  Bernát  Feronczet  Székéi  földiről  Lengyelország- 

lhlL€  —  ;>Adánk   Székd földirul  nyolczvan  lovagot*  stb.  Ezen 

Fpéld&k   kétségtelenné   teszik^  hogy  a  szék-el   szakasztott  olyan 

MÓ-ö«í?«etét,  mint  haims^el,  trdö  (erde)  «/;  s  hogy  v.damint  ezek 


104  A  SZÉKELY 

nem  iiópet,  hanem  tartományt  jelentenek,  úgy  a  szék-el  szó  is 
tartománynak,  nem  népnek  a  neve.  —  A  Székely-Udvarhelyt 
1555-hen  szerzett  törvénykezési  szabályban  még  is  ezeket  olvas- 
suk :  »Ha  meg  nem  bizonyíthatja  a  Székely  földén ^  három  girán 
marad.*  —  » Székely  földén  a  szektoros  24  gira.«  —  > Székely- 
földéről ha  ki  akart  menni,  szabad  volt  mindenkor ;  és  ha  valaki 
valahonnan  Székely  földére  akar  jönni,  az  is  szabad ;  erővel  ki 
nem  vethetik.*  stb.  Ezekben  az  Zy,  ha  ugyan  ott  volt  az  eredeti- 
ben is,  a  szokásos  lágyitásból,  nem  etymologiai  okból,  származott, 
minek  példáját  a  fel  szónak  ragosa  ^felyűU,  és  képzőse  ^felyebb^ 
is  mutatja. 

Havas  el,  Erdö-el  tartomány  nevek,  de  havas-eli,  erdő-eli  a 
Havaselben,  Erdeiben  lakozó  vagy  oda  tartozó  ember  neve :  tehát 
Szék-el  is  tartományi  név  lévén,  szék-eli  hasonlóképen  a  székeiben 
lakozó  vagy  oda  tartozó  ember.  A  Maros- Vásárhelyt  1554-ben 
szerzett  törvény  azt  beszéli  nekünk :  » Az  vajda  urak  csak  igy 
végezték  magokban hogy  meg  akarják  adni  érteni  az  szé- 
keli uraknak.*  —  »Az  Maros  széken  lakozó  székeli  uraimnak 
az  ló-főségből  külömb  szokásuk  vagyon  az  több  székelinéLt  — 
*  Az  kik  az  gyűlésre  nem  jöttének,  azoknak  büntetését  az  urak 
a  székeli  országnak  engedték*  stb.  —  Igaz,  fordulnak  itt  ilyenek 
is  elő:  »Az  adófizetésnek  módja  a  székel  urak  között.*  —  >Az 
vajda  urak  így  végezték  magokban,  hogy  közönséges  ítéletet 
szolgáltassanak /S^^fccí  országban,  <^  —  Székel  urak,  Székel  ország 
appositumok.  Székel  urai,  Székel  országa  helyett,  milyen  p.  o. 
ország-gyűlés  ország  gyűlése  helyett  stb.  Az  eredeti  alakok : 
szék-el  tartomány-név  =  marchia,  szék-eli  pedig  azon  tartomány- 
ban lakozó  vagy  oda  tartozó  ember.  De  mihelyt  a  székdi  szót 
helytelenül  székely-nék  kezdték  írni,  a  nyelvtudat  azonnal  meg- 
zavarodék,  nem  külömböztetvén  meg  többé  világosan  a  székel-i  a 
székeli-i6l.  Csak  a  székül  vagy  székö'  tájbeli  kiejtés  őrzötte  meg 
az  eredeti  szék-el-t. 

Az  előtt  a  szék  szónak  értelme  is  homályos  volt  előttem*), 
mert  származására  nem  figyeltem  vala.  Etymologiai  jelentését  a 
»tcjás  széké€-h6\,  T^búza-,  árpa-szem  széké^'hSi,  *  növevény  székéi' 


*)  *A  Székelyek*  33.  lapjáu. 


KéJtDÉftUK/.. 


105 


t^l  tlh,  vi^bolui  ki,  hogy  L  i.  valaminek  belsejét  les/i.  Ezt  u  jelrii- 
Ifcit  a  »Uk  t^zúuak  taglalása  is  igazolja.  Valamint  fékj  mellijrk 
Jgf  taglakiiilók :  /l^i;^  mellye-k:  úgy  a  ííjp(%  is  íre-fc.  A/e  (fiy*  tö, 
Wf)^  wefí^  melttfe  ismeretes  Tiszonyazók,  de  a  aze  magában 
nem  ismerete^  u?.  nincs  meg  többe  a  magyarban^  hanem  meg 
van  m  rokon  finn  nyelvekben,  a  hol  sisa  (sze,  st)  belsőt  teszen, 
tehát  egyjoleatésü  a  magyar  M  szóval*  Bagót  is  azonképen 
ft^olgdliat  ott,  mint  a  bél  a  magyarban,  p*  o,  finnben  hala* 
9§*$  ^  hal-bani  pdd'SsU  fejben  stb.  A  sze*k  (szék)  szó  hizu- 
njritja,  hogy  a  aze  a  magjarban  is  megvolt  valaha,  mert  ebből 
Ali  ■  képzővel  a  »zék^  mint  a/eA;,  a  febol,  meUyék  a  raelly^ 

wvi,,  ,-.,.  A  9zSc  szónak  első  és  eredeti  jelentése,  hogy  valami- 
nek hűUtjf^  mintegy  stlvt ;  azon  valami  pedig  lehet  ország,  tar- 
latoáDjf  kerület,  város,  falu,  stb.  A  sokféle  valaminek  belsejéhez 
képest  az  d  viíszonyíto  küU^t,  tulsíSt  jelent ;  tehát  szél^i-d  a  bil- 
mnek  kfiUeje.  A  azéknek  eredeti  jelentése  sokféle  másod-jelen- 
tésben mutatk(iKÍk  a  szék*váro8tól  kezdve  az  én  ülíí  helyemig. 
Politikai  jelenlése  is  figyelemre  méltó. 

A  mint  nekem,  úgy  másuknak  is  a  rdrviegye  és  $2ck  kiilónili- 
f^ge  tetsxhetik  tol;  vagyis  az  a  kérdés  támad:  a  régi  magyar 
kö^g  miért  nevezte  el  vármegyínek  a  tnlajdonképi  nemesek 
{lalítik^ii  kertiletét,  ^^t'^-^ek  pedig  a  nem  tnlajdonképi  nemese- 
két? Áz  ne  zavarjon  meg.  hugy  a  vármegyók  politikai  közönségü 
MUHI  volt  eleinte  tisztán  országos  nemesek-é  (veri  et  naturales 
Qobtlee,)  s  hogy  a  székek  politikai  közönsége  is  ^mintegy*  nemes 
rolt  De  külömbség  vala  eleit<jl  fogva  a  vármegye  és  szék  között, 
melyet  én  abban  is  találok,  hogy  a  vármegyébe  tartozó  nemesi 
hirtok  kihalás  vagy  hűtlenség  esetére  visszaszállott  a  koronára,  a 
mely  azt  újra  eladományozhatta,  a  székhez  tartozó  birtok  pedig 
kihalás  vagy  hűtlenség  esetére  is  a  széknél  maradt,  A  szék  tehát 
a  82.  b.  v&rofihuz  hasonló  község  volt,  a  vái-megye  pedig  nem 
volt  illjea  község.  Egyébiránt  itt  csak  megérintem  a  vármegye 
ésijtékktn      *    '     t. 

Az eü  -_,.  '31  kitetszik, hogy  azon  összetétek,  a  melyekről 
fxA  van,  eredetileg  így  hangzottak:  erdő-el,  HavaB-d^  szék-el, 
mind  tartományt  jelentvén ;  hogy  a  nevezett  tartományokban 
lakozó  vagy  oda  tartozó  ember,  a  nyelv  természete  szerint^  Enlu' 


IM--^         - 


lOf)  A  SZÉKELT 

eli,  havas-elí,  szék-eli,  volt,  mely  írás  és  kiejtés,  lassaukiut,  de 
hclytclenfll,  erdély,  székely-féléYé  lett,  a  mint  a  Havaselből  a 
félreértés  havasal-t  csinált ;  végre  kitetszik  az  eddigiekből,  hogy 
a  székel  valóságos  jelentése  a  bdsönek  kűheje,  az,  mit  a  közép- 
kori latin  nyelv  marchid-nsk  nevezett  volt*) 

Szabó  Károly  nem  fogadja  el  a  szék-el  (szék-ely)  szónak 
taglalását  és  értelmezését,  hanem  azt  nemzeti  névnek  tartja, 
melyet  nem  értünk,  mint  nem  értjük  a  heeenyö^  kún,  kozdr,  és 
számos  más  nemzeti  nevet.  —  Az  én  taglalásom  és  értelmezésem 
úgy  látszik,  világos ;  szerintem,  a  szék-el-i  szék-eli-i  oly  bizonyos 
értelmű,  mint  p.  o.  a  jász.  Szántszándékkal  említem  meg  ezt, 
mert  az  is  bizonyítja,  hogy  sokat  újra  kell  tanulnunk.  Szabó  K.  is 
az  tavali  Századok  496.  lapján  a  >Sagittarius«-t  Íjásznak  nevezi 
magyarul,  mint  én  is  az  Ethnographiámban  neveztem  volt,  követ- 
vén  az  általános  szokást.  Pedig  ez  hibás ;  a  régi  helyesebb  nyelv- 
szokás nem  ismerte  az  ijász  szót,  ezt  csak  SLJdsz  nemzeti  név 
helytelen  magyarázata  szülte  nekünk.  Ha  tekintjük  a  lovász, 
vadász,  halász,  madarász,  kanász,  ökrész,  keriész4é\e  nemis  sok 
magyar  szókat,  látjuk,  hogy  az  ász,  ész  képző  azt  jelenti,  a  ki  vala- 
mit nevelés  vagy  megszerzés,  megfogás  végett  gondoz,  de  nem 
azt,  hogy  mivel  gondozza  vagy  fogja  el  azt  a  valamit  az  illető 
ász,  ész,  A  vadász,  madarász,  halász,  ijjal,  hálóval  stb.  ejti  vagy 
fogja  vala  el  a  zsákmányát,  de  ha  a  szerszámát  akarta  kifejezni  a 
nyelv,  a  vadászt  íjya^-nak,  nyilas-nsk,  nyíZazrf-nak,  soha  nem  ijász- 
nak,  valamint  a  halászt  is  hálós-nak  nevezte  (populorum  nostro- 
rum  retiferorum,  qui  vulgo  halous  nuncupantur.  Egy  1264-ki 
oklevélben  Hazai  okm.  f.  pag.  63).  Rajtam  kívül  más  is  tette  ezt 
az  észrevételt,  közölvén  sl  Nyelvőrben,  a  melytől  ne  iszonyodjanak 
a  historikusok.  A  Nyelvőr  felvilágosítása  után^)  nem  volna  többé 
szabad  a  jászokat  az  ijász  szóval  bolygatni.  A  jász  szó  kún-török 


^)  Jerney  János  » Magyar  Nyelvkincsck  Árpádek  korábóU  (Pesten 
1 854.)  <^z{mü  munkájában  Kórös-el-t  is  felhozza  »Kuruseleo,  Koara8-elu« 
1266.  129ö-beli  oklevelekből.  A  Hazai  ohnánt/iár  VI.  köt.  16.  lapján  a 
liépcze  folyó  mellett  Vas-megyében  >terra  ípsorum  Keurus-elv  vocatac 
fordul  elő.  Alkalmasint  több  ilyen  vidék-  vagy  tartománynév  lappang 
m^  a  már  kiadott  oklevelekben. 

')  Nagy  Oyula.  Nyelvőr,  1877.  évfolyama  34D  — 351.  lapjain. 


K<íRní:RHK35. 


107 


;i  l'etnu'cu  cotlexbOl  taiiúluuk*),  s  az  egyet^  ;ií^^uuu:^ 
Itésú  a  inapyar  ijjns  szóval* 
Legközelebb  Retby  László  a  ^Magyar  pénzverő  izuuielilíik 
irabia*  czimú  ért^kezéBében^)  másra  is  fonlitá  tigyel- 
IIIMI^  Jireeek  (>Balgaríschc  Geschichtet-:  293.  lapjáu)  egy 
(1330.  {*vbeli  háborúról  beszéli  a  szerbek  és  bolgárok  közt,  a 
nelyben  a  bolgárok  részén  az  oláh  vajda,  Bassaraba  Ivánko, 
íte  tíitárok  meg  a  Jdsz  fejtdelemség  (gospodstvo  Jasko)  áll 
Minálunk  1323-ban  említi  meg  clu^zur  L  Károly  király 
[i>klev€l6  bkjaitokat  (Coettis  Jassonnm).  Moldvában  még  1690 
[t&jbaD  Cimtiul  Jasilov  =  Jászok  kerülete  volt  A  moldvai  Jász- 
[Táixyst  Péterfi  Károly  moldvai  missionarius  GyfUz-Vásarhely-nek 
liitírezv  ^zt  írván ;  Ea  már  itt  ezen  Gydszvásárhclyí  városban ^ 
[melly  a  vajdának  lakó  helye,  két  esztendőnél  tovább  mulatok,  — 
[VilágOí*  ebbCíl,  hogy  a  kunok  egy  része  jász  vagy  gyúlsz  nevet 
ri*elt  már  Magyarországra  beköltözésekor  s  abból  a  részből  is 
iracUak  vissza  Moldos^ában,  )L\ki^\i^  Jihz-frjfifhUnuég^  ajdazok 
frUUie  8  a  JáBZ-ndroi  vngy  O ydsz-vdmrhébj  vették  a  nevOkct. 
lí'V  1  meg  Rétby  is,  hogy  a  moldvai  jdsz  vagy  gydaz 

í^  ^       iz  yVíTZízaí  való  egyetértést. 

Sokat  kell  ájra  tanulni.  íme  még  egy  példa  reá :   Szabó 
az  idézett  Századunk  346,  Inpján  előadja,  hogy  Nagy  Jánoi< 
Pn  Mgékelí  (székely)  szónak  értelmezését,  mint  merész  állítást  veÜ 
(iriBSZAf  hivatkozván    ♦a  Sz.  László  törvényeiben  előforduló  Őrök 
(#HU  dicuBtur  ewrek)  elnevezésre,  —  Nem  egyszer  szóltam  nyelv^ 
tadományi  munkákban^  de  Ethnographiámban  is,  elég  bíiven  Sz. 
íló  törvényének  eme  helyéről,  a  melyben  »Servi  qui  dicunlnr 
Bk*  azon  szolgákról  van  szó,  kiket  az  András  es  Béla  idejé- 
én kitört  pogány    visszahatás    alkalmával   feléledt  Karchas 
b)  pogány  biró-tiszt  régi  uraiknak  visszaítélt  volt.  Tehát 
rek  nem  ör  (örizö),   hanem  a  szláv  » szolga «   kifejezés- 

'j  A«  Oyjiiau'tMn«k  nyelv   ifi  (t^^fi)   képzovtíl   vl^   a   hol   k  magyar  ^ 
iipml  ImsiRnal.  P.  «.  huttiiri  =  baltis,  hajnci  =  kapus  sth.  A  ktiii-tőrök 
í^At  ict-nek  ejti,  innen  az  ozmaa -török   y^/'-íj,  uiely  a  kún-tiírukltcn  Jaa 
||itáfi    le*^   JaiH  t^M  kiui-tíir5kül    ;Wctff.n  =  ijas,  s  ez   n  Jaitif^t   a  uii  ;Ví^: 

BVdtlk. 

f)  A   I  H.  i  n,  Irtiijaiu. 


108  A  SZÉKELT 

nek  divatba  jötte  előtt  a  nyelvben  élő  tősmagyaros  evr  vagy  ör 
magyar  szó,  mely  szolgát  jelentett  volt,  s  a  melyet  a  Sz.-Lá8zló 
törvénye,  többesszámbeli  alakban  tart  meg.  Ezt  is  a  finn,  oszt- 
ják, vogul  nyelvek  segítségével  tudjuk  meg,  a  melyekben  a  szolga 
orja,  ovi,  ort,  minek  a  Sz.-László  törvényben  megtartott  ör  felel 
meg.^)  Szóval,  a  nyelv  is  történelmi  forrás,  még  pedig  nemcsak 
nagyon  hiteles,  hanem  egyszersmind  olyan  messze  időkre  vissza- 
vezető forrás,  a  hová  a  közönséges  történeti  források  nem  ér- 
nek fel. 

Szabó  K.  mint  látjuk,  a  székeli  (székely)  szót  olyan  nemzeti 
névnek  tartja,  milyenek  a  besenyő,  hűn,  kozár,  stb.  Ha  állana 
ez,  mégis  felette  csodálatos  volna,  hogy  sem  azon  források  nem 
ismerik,  a  melyekből  Attilának  és  hunjainak  meg  a  vezérsége 
alatt  hadakozó  igen  számos  népek  neveit  és  tetteit  megtudjuk, 
sem  azon  későbbi  források,  a  melyek  a  régi  Dákiának  a  magya- 
rok idejöttét  megelőző  történeteit  annyira-mennyire  kitárják, 
sem  végre  a  X.  XI.  XII.  századbeli  akár  görög,  akár  latin  irók 
soha^  de  soha  nem  említik  meg.  A  székel,  székeli  nevet,  ha  nem- 
zetnek a  neve,  vagy  már  Attila  idejében,  mint  egy  külön  és  más 
rokon  csapatokból  kiváló  hun  törzs  nevének  kellene  tartanunk  — 
8  ekkor  az  a  csudálatos,  hogy  nem  fordul  elő  a  hun  törzsök  közt ; 
vagy  Attila  halála  után,  a  hun  hatalom  szétoszlásakor  kelet- 
kezettnek kellene  gondolnunk,  —  s  ekkor  meg  ez  a  csudálatos, 
hogy  a  név  keletkezésének  semmi  látható  indokát  nem  vesszük 
észre.  A  krónikák  előadása  szerint,  három  ezer  hun  bujdosott 
volna  el  Csigle  mezőre,  s  nevezte  maga  magát  székeli-uelL  (vagy 
akár  szakul-nak),  hogy  az  ellenség  a  hun  voltukat  meg  ne  tudja. 
Ilyen  módon  nehezen  támadt  egy  nemzeti  név  is.  Azonban  fogad- 
juk el  a  krónikák  tudósítását,  s  higyjük,  hogy  a  3000  elbujdo- 
sott huntól  származott  volna  a  székeliség :  akkor  kétféle  történe- 
tet várhatunk  bizonyosnak,  azt,  hogy  a  3000  ember  160t6l  fogva 
890-ig  tetemes  számú  népre  szaporodik  fel,  vagy  azt,  hogy  elve- 
gyül a  ss^omszéd  népek  közzé,  s  nevestül  szftnik  meg.  Ha  tetemes 


)  m  példája  a  hasonliangú,  do  külöinbözö  jelentésű  szóknak. 
Magyarban  őr  custos  és  őr  szolga ;  vogulban,  osztjákban  vr  custos,  (n-t 
szolga,  finnben  orja  szolga. 


K&BDÉ8UBZ. 


109 


m  üepre  «zaporoílik  fel,  m&r  elélhetése  miatt  is  mozogom, 
mbló-hadjáratokat  kellett  volna   tennie,  a  mi  Által  bizonyo- 

[saii  értette  volnri  magát  a  közeli  és  távoli  népekkel,  mint 

hz  u...^.,Ai  és  kutugurok,  a  kikt(51  míveltségre  nézve  úgy  sem 
kftl6mb52tek  volna*  Ha  nem  szaporodik  fel  tetemes  számú  népre^ 
1>iitoii}*08au  elvegyül  a  szomszéd  népek  között,  s  nevestűi  szttnik 
meg.  Az  a  ^  '  magatartóztató  élet,  milyenben  magoknak  a 
ütxífkelieket  l:  .    k,  a  kik  a  hunoktól  szármáz iatják,  képzellieto 

ugyan  mesében,  de  a  valóságos  történelemben  seliol  és  soha  nem 
tapasztalható.  —  Az  erdélyi  székeliekröl  Attila  halálától  szá- 
mli?a    1213-ig,  tehát  hét  és  fél  századig,   sehol   nincsen  hír  az 

I  fittze^  fiirrásokban^  Ehfjol  az  egyetemes  hnlhjatnsh'd  én  Ugaláhh 
f^sxfdf9  tanúídffot  nem  mhdek  észre  az  erdélyi  nzékdifik  viselt 
d^lgairóL 


A  mi  azonban  felette  tanúságos,  magyarországi  székoliek- 

röl  egy  egész  századdal  előbb  történik  említés.  A  széMÍ  (siculus) 

I  név  Magyarország  nyugati  szélein  tiinik  fel  először.  II»  István, 

Kilmáii  fija,  a  csehek  elleni   hadakoztaban  (1116  tájban)  bese- 

Dyr)k  é«  székellek  őrzik  vala  személyét,  de  a  támadók  előtt  meg* 

ftlt&mod&nak,  azért  nevezi  őket  a  krónika  igen   hitvány  besenyők' 

^ntk  é$  9zéktlieknek  (Bisseni  atque  siculi  vilissimi.)  Ezen  besenyő- 

I  és  azékelieket  Dunán  innen  Morvaország  felé  találjuk,  a  eme 

[tabíkeliekrul  későbbi  oklevelek   szólnak,  a  melyekből  megtudjuk, 

logy  Pozsony  megyének  a  Morva  felé  néző  szélein  és  a  Yág  mel- 

I  lékein  hatalmas  székeliség  vala  még  a  XIIl.  század  másik  felé- 

I  ben  is.  *)    Az  említett   oklevelekben    besenyőkről  nincs  szó,  csak 

keliekrőL  Azt  kell  tehát   gondolnunk,  hogy  az  1116  tájbeli 

ttjök  a  székeliek  közé  olvadtak,  vagy  onnan  elköltöztek* 

ugyan   abban  a  krónikában   (Márk-  és  Thurócziban)  11. 

GijJEa  idejében    1146  tájbau  történik   emlékezés  a  székeli ekröl 

IL  G^pa  as  austriai  Heniik  ellen  táborozván,   az  igm  rósz  bese- 

mAéá  a  8»ékely  Oklevefltár  I.,  13  —  14,  lapjait,  killönüami 
'ilt  *A  infiiT^arorsiságt  sjuí^kt^ly  tcfb'pokrciU  ;r/  1880, 
VJh.  InpjiliK 


110  A  SZÉKELT 

nyök  és  hitvány  székellek  (Bisseni  pessimi  et  siculi  vilissimi)  a 
kik  —  úgymond  a  krónika  —  a  magyar  hadsereg  elöcsapatjai 
szoktak  lenni,  úgy  megfutának  az  ellenség  előtt,  mint  a  juhok  a 
farkasok  előtt.  ^)  Ezeket  a  székelieket  Dunántúl,  Mosony  megyé- 
ben, találjuk  meg.  Ezen  megye  különös  ethnographiai  nevezetes- 
ségű, azért  szánok  neki  egy  kitérést. 

Magyarországnak  két  legnagyobb  tava  a  rómaiaknál  csak 
egy  nevet  viselt ;  Peiso  vagy  Pleso  volt  mind  a  Balaton,  mind  a 
Fertő.  A  római  kor  után  a  rövid  ideig  tartó  bun-german,  azután 
a  harmadfél  száz  évig  tartó  avar  kor  következik.  Ezen  idő  alatt 
miféle  neve  vala  a  két  római  Peisonak,  nem  tudjuk,  —  én  leg- 
alább eddig  semmi  nyomát  nem  leltem.  Az  avarok  után  a  frank- 
német  kor  álla  be. 

Az  avarok  közt  elterjedt  szlávokat  ebben  a  frank-német 
korban  a  bajornémetek  kereszténységre  kezdek  téríteni,  még 
pedig  nagy  sikerrel.  A  német  papok  nyomában  német  lakosok 
is  származának  be,  s  ezek  alapiták  a  szlávság  között  Mosa  pur- 
kot,  Salahiugot  s  a  többi  német  nevű  egyházas  helységeket.^) 
Az  akkori  Pannónia  —  mert  az  írók  megtartják  vala  ezen  régi 
nevet  —  új  keresztyénéi  a  salzburgi  érsek  és  passaui  (Pataviumi) 
püspök  lelki  kormánya  alá  tartoznak  vala.  De  Methodius  fellé- 
pése, kit  az  öcscsével  együtt  a  morva  fejedelmek  a  konstantiná- 
polyi császártól  kértek  magokhoz,  s  a  kit  a  pápa,  a  salzburgi 
érsekség  jogainak  mellőzésével,  pannóniai  érsekké  nevezett  volt 
ki,  meg  zavara  a  német  papok  működését,  s  előmozditá  a  szlávságot 
:i  németség  kárára.  A  falusi  szlávság  tehát  nem  németesedett  el 
sőt  az  a  városi  németségen  is  győzni  kezdett.  Ebből  a  szláv  világ- 
b^.l  való  a  Balaton  név,  melyet  a  magyarok  előtaláláuak  s  meg 
is  tartanak  mai  napig.  Mikép  történhetett  hát,  hogy  a  másik 
nagy  tónak  nem  lön  hasonlóképen  szláv  neve  ?  ez  valóban  nem 
hiú  kérdés.  Feleletet  arra  a  következőben  találok  én. 

Az  avarság  a  frank  háború  által  igen  meggyengült  ugyan,  de 
a  mai  Fertő  és  Bécs  táján  az  avarok  keresztyén  avar  fejedelem 
alatt  még  840-ben  mutatkoznak.  Tehát  a  mai  Mosony  megyében 

')  Marci  Citronicay  a  88.  i^s  90.  lapjain. 
"j  Magyarország  Etliiiograpliiája,  177.  l. 


RÉnDÉ^irmsi. 


111 


kflruyékén  £s  távolabb  is  a  szlávság  nem  hatalmasoílott 
tolt  el,  mert  aas  avarnág  feumai-adliai  vala»  Egy  emberöltövei 
AXtttiiia  magyarok  jöníiek  elö  s  már  905-beu  vagy  9Cf6-ban  vege 
IffQ  a  keletkezeti  morva  hatalomnak.  —  A  magyarok  is,  űgy 
mint  a£  előtt  az  avarok,  az  Ensig  terjedének,  megsemmisitvi^n 
íu  »(>stmark<-ot,  a  mellyiiek  politikai  felügyelete  alatt  az  avarok 
h  állottak  volt^  egyházi  fejők  a  piissaui  püspök  lévén*  A  955-ki 
nagy  veszteség  után  visszauyomatáuak  a  magyarok,  s  raegujúla 
U  ^Ostmarkc,  melynek  j-Ősterreich*  nevét  ITL  Ottónak  U96-dik 
fTben  kelt  oklevele  mutatja  legelőször,  A  FcrW  és  a  hozzátartozó 
nagy  lápj  a  Han  vagy  Hamági  valamint  a  Sáwh,  azaz  Lajta,  söt 
BicM  \%  azon  időben  kapták  meg  neveiket,  a  melyben  ott  a  néme- 
tek még  nem  uralkodnak  vala,  A  Bécs  név  kiváltképen  figye- 
lemre méltó,  A  latin  rm(iofconá-bul  lett  a  Vienna,  Wien  név 
mely  a  szlávoknál  is  l^deiu  Kell  hogy  a  Bécs  névnek  ugyanazon 
farrásá  legyen,  a  mely  a  Fertö-éj  Hansdg-éj  Sdvvíz-é  is. 

A  magyar  királyság  első  idejében  besenyők  mutatkoznak 
US  orsxüg  nyugati  szélén  Austria  ellenében ;  már  a  Pozsonyba 
fiiorűlt  Sakmon  királyt  védelmezni  akarják,  de  nem  bírják  a 
Waeoyflk*  1146  táján  a  mai  Mosony  megyében  székelieket  is 
találunk  a  besenyők  mellett ;  mint  1110  tájon  Pozsony  megyében. 
Tehát  az  ország  nyugati  szélén,  kiváltképen  a  Duna  jobb  part- 
jáiii  avarok^  magyarok,  besenyők,  székeliek  következnek  egymás- 
Illáiig  s  ha  a  magyarok  nem  találtak  elö  avar  neveket :  tehát  ők 
neveitek  el  a  nagy  tavat,  a  nagy  lápot,  az  ottani  folyót  és  a  római 
Vindohonát,  s  a  magyar  elnevezéseket  a  besenyők  és  székeliek 
—  bárminő  nemzetüek  voltak  is  azok  —  nem  változtatták  eh 

Kíilönös  véletlen,  hogy  1146  tájon  említi  meg  először  a 
magyar  krónika  a  mosoayi  székelieket;  tiz  évvel  előbb  pedig, 
1136-ban,  Lipót,  ausztriai  márkgróf,  a  szent-kereszti  cziszterczitii 
apátságot  alapitá  meg.  Ez  hamar  a  magyar  királyok  kedvezését 
t«  mciftiyeri.  Már  Hl,  Béla  (1173—1196)  iigy  ápolá,  mint  a  ma- 
giét, ügy  segítgeté,  mint  a  sajátját  s  vígasztala  bő  ajándékkal, 
««t  Írja  fija  Imre  király  1203*ban,  ki  hasonló  indulattal  visel te> 
tik  vala  Sz.-K ereszt  iránt.  Azért  adományoz  ennek  egy  birtokot 
ípr:u*díum),  mely  a  Mosony  vára  hatósága  alól  ki  vala  véve,  hogy 
ágy   bírja,  a  mini  az  előtt  u  b^at^nyök   bírUik   volt,  s  a  melynek 


112 


A  8ZÍKELY 


éjszaki  és  keleti  liatára  a  Sdr  vize  (Lajta).  H.  András  1208-ban 
az  adományt  sok  sóval  bővíti  meg,  melyet  az  apátság  a  soproni 
sókamarátúl  vesz  majd  évenkint;  1217-ben  ismét  Leginto,  vagy 
Legenió  földdel,  melyet  az  előtt  besenyők  lakiak  volt,  nagyobbítja 
az  adományt,  s  annak  batárait  így  írja  le:  Első  határa  Gálos  a 
Ferlö  mdUtt  (villa  Galus  juxta  Ferteo  lacum),  onnan  keletre 
fordul  PeikUn-ig  (egy  13474'i  adomány -levélben  Lajos  király 
Ppchhn-ntk.  nevezi)  s  a  hesenyllk  földjén  túl  egy  kis  halomig  ér, 
]iiclynek  neve  Keselyö-halom  (Geshelev-halm).  Éjszaki  határa 
egy  Hotar  (határ)  nevű  földes  domb,  a  melyen  tűi  nagy  legelő 
terjed,  s  Tatás  (Tliaetas)  nevü  erdővel  végződik.  Hosszú  völgyön 
által  a  batár  országútboz  (regia  via)  ér,  mely  Hegyeshalomra 
(Hí^gesbalm)  vezet  —  Ekkor  Legiutó*nak  már  Űj  birtok  (nóvum 
praediuin)  nevü  vala,  s  mellette  egy  ily  jievü  falu  is,  melyet  a 
későbbi  oklevelek  Neu-Aigen-nek  neveznek,  továbbá  ott  vala  egy 
királyt  cnría,  melyet  az  1210-ben  kelt  pápai  megerösitő  oklevél 
így  nevez :  Grangia  regts  Ungariaé^  Íii  praedw^  quod  Bisseni 
quúndam  possiderant^),  Yégre  az  adományhoz  Sdsony  vagy 
WindeTif  így  is  Sasun  juxta  Nulos  (Nyulos)  és  Pótfalva  a  Fertő 
mellett  tartoztak,  mely  ntóbbi  már  Podisdorfu^k  neveztetek.  Az 
apát  Legiatőra,  melynek  neoiet  neve  Neu-Aigen  (Neu-Eigen) 
lett,  30  telkes  gazdát  telepíte  (triginta  mansionea  bominum),  a 
azokat  IL  András  1221-ben  és  1229-ben  egészen  függetleDiiC 
teszi  a  királyi  kamara  tói  j  és  mentessé  mindenféle  szolgálattól  s 
az  lífjxÍHstöl  is  (uothpenez,  utóbb  útpiüiz). 

Mi  oknál  fogva  tllnnek  vagy  mennek  el  onnan  a  besenyők, 
nem  tudom;  II.  András  1217-ki  oklevelében,  a  mely  újra  körül- 
írja a  8Z.-kereszti  apátság  birtokát  Mosony  megyében,  az  is 
előfordul:  »ott  a  szerzetesek  hatodik  földje  van,  melyet  magok  a 
bcBenyők  adtak  volt  el  (ibi  sexta  metis  clericorum  terra  ab  ipsia 
Bissenis  veudita  inclnditnr)^»  Tehát  szabad  elköltözésre,  nem 
kihalásra,  lehet  gondolni.  Hát  a  besenyők  mellett  a  krónikák 
nnlítette  azékeliekröl  nincsen-e  tudósítás  az  oklevelekben?  Van, 
131 4-ben   Tamás  esztergomi   érsek   bizonyságlevelet  ád  a  sz.- 


^)  A  eistovciták  fniiu'/Jít  szcrzctosok  levtíii^  frnuczisi^    vagy  iiikiibli 
l'OüDaii  neveket  alkiihiiuztiak,  (imn^iíi  frítucziául  ^h%  ^rüiigf^^  cütír. 


KÉRDÉSHEZ.  ]  1 '.] 

keresztieknek  arról,  bogy  nekik  Károly  magyar  király  az  Ausz- 
tria és  Magyarország  határain  fekvő  s  Barandanbe  nevezett 
birtokot,  melyet  hajdan  székeltek  laktak  és  miveltek  volt  (quam 
olim  siculi  inhabitabant  et  colebant)  eladományozta. 

Valóban  feltetsző  a  lakosság  változása  ott.  a  hol  legtovább 
avarok  laktak  volt,  a  hol  azután  magyarok  uralkodtak,  kik  oda 
besenyőket  és  székelieket  telepitettek.  Ez  a  változás  németeket 
hoza  oda,  kik  a  régi  magyar  neveket  is  elváltoztatták.  Ok  >új 
lakosokéi  valának,  németül  »neusiedler-ek;  ökalapiták  meg  »Neu- 
siedel*  helységét,  melynek  nevét  Nézsidér-re  forditották  a  magya- 
rok ;  ezen  új  német  lakosoktól  származik  a  Fertőnek  német  neve 
>Neusiedler  See<^,  általok  lett  Hegyeshalom  »Strass-Sommerein«:- 
né,  Lébény  »Leideu«-né  stb.  stb.  A  lakosság  változásának  okát 
nem  tudjuk,  csak  azt  látjuk,  hogy  a  megüresedett  vagy  üresedő 
helységeket  a  magyar  királyok  a  sz.-kereszti  apátságnak  ado- 
mányozzák, s  hogy  németek  telepednek  az  előbbi  lakosok  he- 
lyére. Imre  király  1203-dik  évi  adomány-levelében  az  országos 
méltóságok  közt  Po'h  »Thymisiensis  comes«,  Maurus  pedig, 
>Come8  de  Mosson*  állanak;  az  1208-ki  adománylevelében 
Poth  már  mint  :>Mossuniensem  comitatum  tenens«:  áll.  Kézai 
Simon  (1290  tájban,  tehát  majdnem  egy  századdal  utóbb)  a  jöve- 
vény nemesek  közt  Pot  de  Lebt/ni  (Lébény i  Pótot)  említi  meg, 
ki  sok  nemessel  jött  Magyarországra,  s  a  kitől  Konrád  óvári 
ispán  (comes  de  Altenburg)  származnék.  Ennek  a  Pótnak  emlé- 
kezetét a  Fertő  meletti  Pótfalva  (németül  Podersdorf)  őrzi  meg. 
A  Póték  beköltözése,  valamint  a  Sz.-Kereszti  apátságnak  ado- 
mányai bizonyosan  egyaránt  előmozdíták  Mosony  megyében  a 
németek  beköltözését,  s  fogyaszták  oit  a  magyarságot.  Elpusz- 
tultak tebát  Mosonyból  a  besenyők  és  székeliek.  Besenyőket 
azonban  még  azután  is  találunk  a  határos  Sopron  és  Győr 
megyékben :  de  a  székeliek  neve  azután  nem  fordul  ott  többé  elő. 
Magától  tolakodik  fel  a  kérdés:  vájjon  a  besenyők  és  szé- 
keliek nem  voltak-e  egy  nemzetbeliek?  vájjon  a  székeliek  nem 
voltak-e  csak  egy  része  a  besenyőknek,  s  ők  ezektől  a  földieiktul 
csak  köteles  szolgálatjok  által  ktilömbözuek  vala  ?  Vájjon  ezen 
köteles  szolgálatjok  szüksége  megszünt-e  épen  a  Sz.  Kereszti 
apátság  nyerte  adományok  és  a  németek  beköltözése  által?  Ezen 
Századok.   1881.  IL  füzet.  8 


114  A  8ZÉKELY  KÉRDÉSHEZ. 

kérdésekre,  teiTnészetesen,  határozott  feleletet  nem  adhatni :  de 
magok  a  kérdések  nem  alaptalanok. 

Székeliséget  találunk  tehát  mind  Magyar-,  mind  Erdély- 
országban,  még  pedig  előbb  amott,  mint  emitt.  A  hajdúkhoz 
hasonlítván  a  székelieket,  alkalmasint  eltaláljuk  mind  azt,  a  mi 
okét  más  lakosoktól  megktilömbözteti,  a  minél  fogva  sok  helyütt 
tűnnek  elö  Magyarországon,  s  végre  a  minél  fogva  Erdélyben 
külön  politikai  állást  nyertek  el  az  erdélyi  szászok  mellett. 
Magyarországból  telepiték  őket  a  királyok,  mint  telepiték  kül- 
földről a  szászokat  odia.  Világosabban,  a  királyok  magyar  lako- 
sokat székelífiknek  telepitének  Erdélybe,  akármilyenek  voltak  is 
olőbbi  hazájokban.  Mikor  történt  eme  telepités,  azt  nem  tudom, 
de  állitom,  hogy  Sz.-László  ideje  előtt  nem  történhetett  meg, 
hanem  legfelebb  alatta  kezdődött,  s  legközelebbi  utódjai,  talán 
Kálmán  és  II.  István  alatt,  végződött  el.  ÁUitásomra  ez  volt  a 
vizonzás :  mert  pontosan  nem  birom  kimutatni,  honnan,  mikor, 
ki  által  történt  a  székeliek  telepítése  Erdélyben,  azért  nem  fogad- 
ható el  történeti  alapúnak.  Szabó  Károly  a  magyarországi  szé- 
keliekröl  állítja:  »az  erdélyi  székelység  véréből  származtak  s  a 
székely  földről  szakadtak  A:t«  :  azonban  a  meglévő  adatok  :»arra 
a  kérdésre,  hogy  e  telepek  mikor,  melyik  királyunk  idejében  ala- 
kultakjfelvildgositástnem  adnak.<í^)  Melyik  állitás  már  kevésbbé 
történeti  alapú,  vagy  egyenlő-e  mind  a  kettő,  arra  az  erdélyi 
székelieknek  nyelve  adja  meg  a  döntő  választ,  a  mint  másutt 
felmutattam. 2) 

HuNFALVT  Pál, 

^)  A  Századok  1880.  évfolyamának  490.,  491.  lapjain. 
^)  A  Székelyek  14  —  31.  lapjain. 


JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 
A  RÁKÓCZI-KORBAN. 

—    Ciilturtörténeti    tanulmány.    — 
MÁSODIK   KÖZLEMÉNY. 


Bercsényi  élettörténetébcD  különben  egy  pillanatra  még 
egy  rejtelmes  egyéniség  merül  fel,  mint  jós,  vagy  inkább  >táltos^, 
—  ^gy  nö.  Egy  csallóközi,  püspökii  furfangos  parasztasszony, 
1708  september  közepén  túl,  —  midőn  Heister  cs.  tábornagy 
a  kuruczok  egyik  legfőbb  erősségét  Ersek-Újvárt  nagy  dühös- 
séggel ostromlaná,  —  egyszer  csak  fölkerekedik  vala  szülő-föl- 
déről, két  gyermekét  kocsira  rakja,  és  sept.  23-kán  megjelen 
Füzes-Gyarmatnál  a  magyar  táborban.  De  halljuk  magát  Ber- 
csényi grófot,  mit  és  miként  ír  e  hóbortos  vagy  csaló  asszonyról 
a  fejedelemnek: 

» Rettenetes  dolog,  Fölséges  Uram;  most  estve  e'rkezek  b^  uz 
tíiborra  egy  püftpőhi  asszony  lét  gyermekivel,  suráni  szekéren  :  csak  per 
omnipoteniiam  velem  akarván  besze'lleni  s  hamar,  —  admittáltam.  Azt 
mondja  :  Uram,  cn  táfos  ragyok ;  azt  kérdem  Nagy  ságodtűi :  mit  akar, 
Jieijtterrel  és  az  némettel  hogy  cselekedjem  '^  és  Újvár  mint  légyen  ?  En  is 
nivideden  felelek :  Azt  akarom,  hogy  az  nemet  elveszszen,  és  Újvár  meg- 
maradjon I  Azért  g}üttem  —  ügymond,  —  hogy  én  azt  véghez  vigyem ; 
de  nekem  ar  Fejedcleinlui-:  kell  mennem.  Megesel ekcszem  én :  ínig  meg  nem 
térek,  semmire  sem  mehet  Heister  !  Mert  már  volt  Fölségednél  Szombatban^ 
nem  régen  w  hivatta  Fölséged,  de  nem  gyiihetett.  Mit  akar  ott  ?  kérdem, 
Cd  minek  V  hiszem,  ha  én  itt  vagyok^  mindegy  !  Elsőben  veszesse  el  a  neme- 
tet,  —  azután  menjen.  Azt  mondja :  Nem,  mert  neki  meg  kell  mondani 
FöUégednek :  minek  Fölségednek  az  az  sok  idegen  had  ?  A  nélkiil  /.v 
elveszthetni  a  németet.  Micsoda  hadat  ért  ?  kérdem ;  azt  mondja :  Hiszem, 
ügy  hallom,  hogy  sok  idegen  haddal  akar  gyíinni ;  mi  haszna  lesz  ?  Mert 
ha  azon  idegen  fogja  bírnia  az  országot  Sokat  fogdostam  rajta,  csélcsap- 
nak kezdem  állítani ;  mondom :  hazud,  mert  Fölséged  Szombatban  nem 
tolt  I  Azt  mondja ;  megírhatom,  hogy  az  mely    asszony  Tolvay    Gáborné- 

8* 


116  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

uíil  Szombatban  volt  Föls egednél,  bizonyos  dologra  nézve  hozatta tott 
PüfqwLmV,  ö  HZ.  Végre,  niidön  fogdozódtam :  mit  akar  V  Azt  mondja: 
]ífht4>r  ffol'  öi'döyséijíjel  t'on  h'lriiyih't'zre ;  ö  megcseleksxi :  h'/encz  nap  alatt 
maga  a  lova  elresz.  Ha  akarom,  ('(jy  ptislája  fitm  stíl  el  a  németnek  !  ^fe^J' 
raMl,  süt  Pálfi/  vi  nuybolonthtl^  —  de  neki  vissza  kell  magánossan  menni 
n::on  hatch'ba.^ 

Bercsényi,  mint  látjuk,  kihallgatti  a  :^táltos<  asszonyt:  de 
korfiut  sem  hitt  neki  annyit  som,  mint  néhai  Koncz  Mártonnak ; 
Süt  az  erőszakos  és  képtelen  dolgokat  ígérő  boszorkánynak  a  feje- 
delemmel való  azelőtti  beszéléséről  felhozott  dicsekedése  annyira 
szeget  ütött  a  gyanakodó  fővezér  fejébe,  hogy  a  táltost  a  feje- 
delemhez való  bocsátás  helyett,  fáhordhan  letart óztaid,  »Meg- 
valloni  —  folytatja  idézett  levelét  —  juta  eszemben,  hogy  monda 
Pálffy :  Az  mely  asszony  szóllott  az  hídnál  Fölségcddel,  —  annak 
köszruijük  veszedelmünket  Trencsénnél !  Xem  lehetek  scrupuhis 
neJkvl,  vigi/dzat  alatt  tartaton}.  Mert  hdr  ve  hazmlnd  az  sok  ide- 
(je))  haddal  jövésit  Főlségednek  ! <í 

A  ^tdltosi'WiiV  tehát  épen  nem  ült  föl,  s  többé  nem  is  em- 
lékezik róla. 

1 708-ban,  a  végzetes  troncsényi  harcz  után,  mint  az  boríis, 
veszedelmes  időkben  szokott,  megeredt  a  jóslatok  árja,  még  előbb 
a  most  említett  püspöki  táltos-asszony  föllépésénél.  Mindenféle 
előjelekből  következtetéseket  vontak.  így  íi'ja  pl.  aug.  26-k:ni 
tomi)ai  tál)oráról  Bercsényi  a  fejíídelemnek,  Bertbóty  István 
érsek-űjvári  parancsnok  tudósítása  nyomán,  »hogy  Újvárban  egy 
raj  méh  szállott  az  ágyára  az  piarczo)},  mind  kasban  fogatta 
őket,  s  ágy  tartja.«^)  »Nem  rósz  jelnek  tartani  k<*ll-é?  vagy 
minek  —  kérdi  Bercsényi  gróf  —  nem  tudom;  az  egész  tátosság 
jól  hesztl,  —  de  nincs  nidr  semmi  hitelök  előttem j  —  csak  álom  s 
essős  üdő  —  elmúlik. « 

Pedig  l)izony  mégis  adott  ő,  legalább  az  előjelekre  •  mert 
már  aug.  29-kén  jelentőséggel  jegyzi  meg:  » tegnap  fOt-sAny 
László  árulása  napján)  kétszer  is  leszakadt  az  szablyám. <=>  S 
sept.  l-jén  ismétli:  »Az  szablya,  Fölségeis  Uram,  az  nap  szakadt 

')  A  hová  raj  méh  száll  és  folfogliatják,  (r:<ni  Jtá~nf  úhlá.<i  öröm 
/rl,  —  ez  még  ma  is  néphit  Zaláhnn.  Ezért  ru-íilt  moí^  Brrthúty  is  az 
újvári  ágyúra  sz.mIU  méhrajnak. 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  117 

le  rólam,  azon  délben,  az  mely  nap  s  délben  Ocskay  kőzet  fogott 
Pálflyval;  quis  momenta  óbservat?"^  — Nagyon  hitt  tehát  az 
előjelek  teljesedésében  Bercsényi. 

Ö  különben  ódon  nemzeti  hagyományokra  s  gyermek- 
mesékre  is  szeret  utalni,  de  csak  enyelegve ;  így  pl.  Pelsöczrűl 
1709.  sept.  7-kén  a  fejedelemhez  szóló  levelében  írja:  2>Ezt 
Isten  s  a  szerencse  próbájúl  hozta  praeter  opinionem  kezébe 
Fölségcdnek,  mint  Király-fia  Kis  Miklósnak  az  aranypatkót; 
s  igazán  úgy  van :  ha  elveszed  is  megbánod,  s  ka  nem  veszed  is 
metjhdnod,  de  mégis  jobb,  hogy  fölvedd/  Tdtos-oraculum  15.«^J 
Ugyanazon  év  aug.  2-kán  Jólsván  költ  levelében  pedig  XII. 
Károly  svéd  királynak  Pultava  után  megmaradt  hadtöredé- 
keiröl  ezt  mondja:  »En  azt  tartora,  (hogy  az  már)  mintáz 
Bertalan  kígyója  elvész,  mert  azt  már  az  ág  is  vonja. «-) 

Mit  példáfeon  ez  a  Bertalan  kigyója  ?  .  .  .  részünkről  nem 
tudjuk. 

Végre,  volt  Bercsényinek  egy  próféta-kátéja:  egy  régi, 
niartyr-halált  halt  rajongó  pai)-  és  jósnak  jövendőmondó  könyve, 
melyet  a  gróf  évekig  figyelemmel  kísért  s  Rákóczihoz  irott  bizal- 
mas leveleiben  gyakran  emleget.  Ez  az  öreg  Drabik,  latinosan 
Drablcins  (Bercsényi  szerint  Drabecius)  Miklós  jóskönyve.  Dra- 
bicius,  morvaországi  protestáns  falusi  papot  még  1628-ban  II. 
Ferdinánd  üldözései  űzték  ki  hazájából,  honnét  a  llákóczi-ház 
magyarországi  szomszédos  ledniczei  uradalmába,  ugyan  Led- 
niczére  telepedék.  Ez  a  sokat  olvasott  jámbor  egyházi  férfiú 
íxyakrau  látott,  különösen  1643  óta,  csodálatos  égi  jelenéseket 
álmaiban  vagy  piófétai  önkívületében.  Ezeknek  behatása  alatt 
a  sokat  üldözött,  ísokat  szenvedett  ember  háborgó  lelke,  jövője 
ós  családja  nyugodalmát  egyedül  a  Rákóczi-házban  vélte  föllel- 
hetni, melynek  szárnyai  alatt  ótalmat  talált.  Már  1645-beii 
megjelent  az  öreg  Rákóczi  György  fejedelemnél,  hogy  öt  seregei 
előtt   kh-álylyá   fölkenje;    majd    1652-ben    »Lnx   in    Tenebris^ 


h  1712.  május  16-iki  loveli'ben  hasoiilag,  bar  rövidebben:  „K:: 
(tjazán  Kii'áhjjia  Kis  Miklós :  ha  felvfjszed  is  iiH'ybwwd,  ha  nem  is,  mefj- 
fnkno^l  1" 

*)  1712.  inájiw  20-iki  Icvel.'beii  isinet  cfl  o  metapborával :  .,//(' 
cfsztthiti  kell  is,  inint  az  Bertalan  kígyójának,  várnom.  .  ,  / 


118  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

czíraü  vallásos  és  jostartalmú  könyvet  írt,  melyet  1657-bea 
kinyomatva,  II.  Rákóczi  Györgynek  ajánl  vala.  Ebben  egész 
hitbuzgó  rajongással  leírja  látományait,  melyek  az  ausztriai 
háznak  pusztulást,  veszedelmet,  ellenben  a  Rákóczi-háznak  di- 
csőséges uralkodást  jósoltak.  A  híressé  lett  munka  1663-ban 
az  Európaszerte  nagynevű  tudós :  Comenus  Amos  által,  majd 
1665-ben  Drabiciusnak  270  új  visiójával  megbövítve,  Amster- 
damban újra  kiadatott,  —  európai  hírre  tett  szert,  egyebek 
közt  XIV.  Lajos  franczia  királynak  is  megküldék.  És  épen  ez 
vala  oka,  hogy  az  1671-ben  Pozsonyban  összeült  vértörvényszék 
a  ledniczei  ősz  prófétát  is  megidéztette.  s  könyvének  a  Habs- 
burg-házat illető  kárhozatos  tartalmáért  halálra  ítélvén,  a  83 
éves  aggastyánt  pokoli  kegyetlenséggel,  —  előbb  jobb  kezét,  azután 
fejét  vágatva  le,  —  a  pozsonyi  piaczon  íjul.  16.)  kivégezt^té.*) 

Ezen  vértanú-halált  szenvedett  öreg  papltak  említett  jós- 
könyvét birá  tehát  gi\  Bercsényi  Miklós,  és  a  szabadságharcz 
hanyatlása  éveiben  (1709 — 1711),  sőt  a  leugyeloi-szági  bujdosás 
első  esztendeiben  is(1711  — 1712)  gyakortiv,  1712-ben  leggyakor- 
tább  forgatá,  —  annak  rejtelmes  profétiáiból  akarván  meríteni 
a  borús  napokban  vigasztalást:  hogy  a  magyar  szabadság,  a 
Rákóczi-ház  napja  még  fölkél  valaha ;  és  szeretett  fejedelmén 
csüngő  lelke  Drabicius  visiói  szerint  látta,  vagy  legalább  látni 
óhajtá  a  jövőben  Rákóczit,  miut  dicsőségben  unilkodó  királyt 
Budavárában  .  .  .  .  ^) 

Különben   Bercsényi,  —  ki   Drabicius  jóslatait  is  sokszor 

\>  L.  Drabiciusrol  bövel»I»eu  :  I\tttl>r  G>/uI'i :  A  Wesseleuyi-össze- 
rsküvéö  törteuett*,  11.  köt.  377 — .'189.  1. 

')  így  óhajtja  pl.  Brezán  Viíníból  17  12.  január  2-kíiii  Ráktk-zilioz 
intí'zett  levelében,  Drabiciut'ból  jüsolgjitva,  hojry  az  új  év  földerülő  na^y 
oeniényci  adják  meg  »OalK»  Kouuim,  líáhSt-.w  lUuUtm.  Svoeo  (XII. 
Károly)  Viennam,  eto.  otc.«  Azonban  ma^a  is  mélabúsan  teszi  hozzá  a 
merész  jóslathoz :  >IIa  nem  megvetendő  némely  áhím,  —  talám  ey;/ 
ííA/m«<i/' bevehetni  ezeket  is. <  —  Ismét,  1712.  tebr.  12-kt*u:  » Én  csak 
azt  tartom,  hogy  futa  seminant  aliquid  grandé  ....  Turris  cceidit,  — 
«-ít  iiiip<>5sibil»" !  Svecn  Viennanu  --  est  impossibilc  I  UtiK'ót".nt  íinthnn, 
—  iiuis  rcígitassotV  Gallo  Komáin,  —  nubo.  Laíder  G«>tte>  I  I>oiniuu8 
magnus  et  potens  in  operibus  ^«uis.  ot  «iuis  »onsiIianns  ojus?  Dcposnit 
lK»tonte;*  d«'  stnic  et  exaltavit  hmnih*s.  reo«»rdatu<  fui<eri«-ordiae  :«uao.< 


A  RÁk6C75í-KORBAK. 


119 


c^sak  Iréfttlkoxva  t^inlíti;  —  épen  nem  hitt  komolyan  a  RáIcóc/4 
nagyatyjával  Zríuyi  Péterrel  egy  évben  s  némileg  egy  ügyért 
gézeit  öreg  próféta  mcunyei  Intomáuyuibao,')  s  ezeket,  úgy 
Bjíik.  csak  azért  emlegeti  oly  gyakran  fejedeluii  l)aratjához 
iotézett  bizalmas  leveleiben,  hogy  ílltalok  a  sursüldözött,  hazát 
és  trónt  vesztett  Rákóczi  lelkébe  —  midőn  immár  minden  földi 
faaUlmak  ctierben  hagyták,  —  mégis  nemi  reménysugart  éíi 
rígasst  bintíien,  a  számkivetés  íízomorú  sivatagaiban.  S  e/,  ha 
jgy  vau  —  pedig  minden  valóezinüiség  szerint  igy  van,  —  igen 
Ép,  gyöngéd  vonás  Bercsényi  jelleméböK 

A  többi  kurucz  tábornokokat  a  mi  illeti :  (fr,  Vorrjárk  Simon* 
réip  a  ki  vakbuzgó  1%  szent-kép  imádó  volt,  minden  babona- 
aágot  föltebetünk.  A  mint  is  álmait  olykor  följegyzés  s  vesződött 
íqtéaidkkeL^)  Egy  másik   hadvezér :  gr.  Mikes   Mihdli/  székely 


*)  Ugyanib  üyvöból  1712.  júuias  297keu  kelt  váksasában  Hákó- 

czihojt  fizórul  axúra  igy  ír:    »Ezt  nem  azért  íroiu,  Fölstfjícs  Uram,  liogy 

Drti//€riusl  dirfendáljam ;   meH  jói  (udum^  még   nHtyr  haiitdoltt   mikot*  élt  * 

-Ukor  ifi ;  8  ut.^b^z  i«  volua  distíiigváln! :  ha  álmát  haztulia-é  f  ragp  hz  áhmi 

dőlt  ?    De  ciéj  dvcHmt^nltímn  haittggátfdfiai\  ho^jtf  téuk  álmáhan  volt  ükoé,< 

^)  így  pi  1709-|m:u  o;ftt  jepyztí  föl  inuukiics)  labhágábau,  egy  való- 

txiuj  tuigyoii  különös  áliniiröl :   ^ITOiK  ÍL  Ajn-ilí^   nt  álmvdianu    Hogy  a/* 

Fejdelemmel  swmilioa  voltain,   nr.  bi^járni,   acljittüutok  jt'U'tilítekbf'ii  \  titt 

vala  Prínyi  Inirc  a/  foas«tahi*>k  es  ogy  franrzia,    Zsiga  ncvii  szolgája  ax 

Fiíjdrlemutík.  En  :4lii/at'>!^suii>  nagy  BintBaaK  a/,  ChrÍFÍuwt^rt  í*<>k  pzt'p  ÍRtt*- 

tic«  moiidíUokkal  kírtem  szabínlúlásomat,  ot*  u/,jt'lcn  íUIm  gzolgttk  íh  kirik 

vjűa  Aas  Fejdeluíct,  bogy  borsa  tana  *'\  t'ugom^  Mtváu  árUtUmságomat.  Aas 

frant'^ia  pedig  így  »y.óla  :   luit  tartja  Fülsi^ged  cávu  ártatlan  cinbcrt?   A35 

\siea  megbíiuteti  Fölsiígedet  í   Kire  im'gliaraguvik   az  Fejdelem,  os  verni 

Ariititt  ntt'g|uirttiu'solváiij  bogy  Friiiyi    Imre  b^diírt  bozsíou,   pap^'l 

ttg  ne^  —  nwtt   cUíttcti  a/,  frjeinot.    Kín  eti    nt>ba    niegboi/si»ltain»  de 

íítwitfinbett  h  I  ve  ti  I  hittem  remoiiségbeut  ee  g/oretetein  í#jy?/>  tudom,  cl  nem 

Kjigy.  Háf,  íme,  hozza  az  híjhirt,  os  az  Fejdelcrmiek   megfogja  az  balknr- 

I  )át  ^*  axt  mondja ;   Tírped<>lj  le,  ina   clíUik  a  ft\jcdet !   Mondja  az  Fejdt!- 

1  lem  T   X*2m  VíAgyí»k  ♦'»  az  Forgáeh !    En  h  moiubmí  t   Itt  vagyok    en  !   I>e 

\nt  Prínyi  fsak  leíirdepoltcti  az  Fejdelnn'tj   es  inrtndá:   Az  Isten  cnuíkem 

nieg^raraucí^fdta,    hogy  tígcd  öícttc»selck    meg,   az  ki  annyi   magyart  reá 

Uetfei  es  clveFztottfl ;   vírszopó  es  kevíly,  igazságtalan  vagy  es  megáltal- 

kodott  —  És  azutiLu  raegcaapá   az  hóhír   pallosával  az  nyaka t»   de  csttk 

k,  (*)/u)  ***  "^'*^  inondá  az  hi.bír:  Sokakat  kítizottál,  —  i'ii  is  mefr- 

,1   Eö  djonnau  az  fejit  kit  feli  hasitá,  hogy  megiszonyodtam  béli. 


120  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

generális  is  hitt  —  a  mennyire  hitt  —  a  papok  és  boszorkányok 
jóslataiban;  legalább  1707.  nov.  17-kén  Léczfalváról  ezt  írja  a 
fejedelemnek : 

»Itt,  Felséges  Uram,  imnd  a  papolj  fh  h'vdlt  a  boszorkánt/ok  dere- 
Lasiiit  bLtatnakj  hoijij  hteu  kegyelmcaségébiU  ax  nuujijaré  lesz  a  nctoria,^) 

Egy  másik  —  különben  kegyetlenül  zord  és  kemény  ter- 
mészetű —  kuruez  tábornok,  az  uugbi  Orosz  Pál  is  emlegeti  a 

Az  hühor  nímct  ruhában  vala.  —  Ezt  látván  az  udvariak,  senki  se  száuá 
iitct,  isak  azt  mondák  :  lg}'  köUött  níki !  Én  pedig  remínsdg  es  fílelem 
k('>zütt  hclbcn  álHk  ;  cs  íme  mondja  nikcui  Prínyi :  Jöj^j  utánam  !  És  íme 
az  udvari-kapitány  (Vay  Ádám)  megszólíta  engem,  egyiitt  love!n  az  liof- 
mcatcrrcl,  (Ottlyk  György) :  ^íeg  kellett  lialni  írettcd  az  Fejdelemnek  ! 
Kire  mondám :  Semmi  közöm  liozzá !  Mond :  Az,  hogy  mcgírdemlettc, 
mírt  nem  fogadott  szót  ?  Az  hofmestcr  is  monda.  Én  pedig  tovább  meník 
az  sok  udvari  had  között,  kik  erülínek  hogy  megholt  az  Fejdelem,  mond- 
ván :  Megadá  most  hitszegísinek  az  árát,  a  melyet  adott  níkünk  mikor 
kijőve^  (értsd :  Lengyelországból.)  Es  bíkível  ballagík ;  hanem  íme  egy 
franciscanus  fráter  egy  tcrsíuyi  puskát  mellyemnek  veti,  monda :  Meg- 
halsz, mert  írtcd  holt  meg  az  Fejdelem !  Mondám :  Isten  akaratja 
legyen,  de  énnikem  semmi  közöm  hozzá.  Es  megfenyegeti  Prínyi  és 
monda :  Isten  parancsolta  ezt.  Az  barát  is  azonnal  fíreveti  az  puskát,  és 
engem  egy  fakó  lóra  ültetínek,  és  kezdik  menni  Kassa  feli,  —  hát  íme 
élőmben  gyü  az  vitízlü  rend,  és  mondának :  hova  megyek  ?  Felelím  azt, 
hogy  házom  nípihez.  És  mondák :  Oda  nem  migy ;  temiattod  holt  meg 
az  Fejdelem  !  Kire  én :  Semmi  közöm  hozzá !  És  ök :  Jól  esett ;  hanem 
tígcd  választottunk  elüjárónknak,  gyere  velünk  !  Es  mondám :  Jó  vití- 
zek,  én  arra  elígtelen  vagyok  és  eríítlen ;  vannak  sok  vitíz  generálisok, 
—  válogathattok  benne ;  én  csak  már  megvonom  magam  és  csupán  c?ak 
Istenemnek  szolgálok.  Es  mondának :  Semmiképen  nem  lesz  ebbül  semmi 
is,  mert  Bercsényit  az  nímet  elfogta,  az  többi  rósz,  —  cl  köll  jönned 
egyáltaljában !  En  pedig  mondám :  Kisz  vagyok  inkább  meghalnom, 
hogysem  ily  terhet  erőm  ellen  fölvállohiom !  De  ök  reám  crtísedínek. 
Ilyen  küzkedísben  fölibredtem  ;  úgy  tetszett,  mint  ha  líjonnan  lőttem 
vala,  hogy  megmenekedtem  ettííl  az  álomtiíl.  Adja  Isten,  Jót  Jelentben 
mind  az  Fölséges  Fejdelemnek,  az  országnak  és  énnikem  is  szegíny 
rabnak ! 

Alom  cs  esna  ildíi.<( 
(Eredeti,  gr.  Forgách   Simon   kezeíráíia,   két  darab  papíron.   A  (íhymosi 
Gr.  Forgách-család  levéltárában,   Codex  CC,   ab   Anno    IG80,    usque  A. 

1770.) 
^)  Ercdai  levélj  a  m.  kii*,  orsz.  lev.  kin  est.  osztályában. 


A  RÁKÓCZI-KORBAN.  \2] 

boszorkányokat,  de  nem  jóslataikért  (a  melyekre  bizony  PAl 
uram  egy  batkányit  sem  adott,)  banem  azért,  bogy  az  eperjesi 
doctor  által  orvosszerekkel  kiűzni  nem  birt  makacs  nyavalyáját 
kidörgöljék  vagy  kenjék  köszvényes  derekából,  lia  tudják.  »Eu 
l)enig  —  írja  Pál  úr  1707.  június  5-kén  Eperjesről  gr.  Bercsényi- 
nek, —  kérem  Ngodat,  ne  nehezteljen  reám  fogyatkozásaim 
miá,  a  kik  bizony  csak  bctegeskedésim  miatt  estének ;  de  én 
betegeskedésemmel  sem  gondolok,  szolga  lévén,  —  szolgálnom 
kell,  nem  késem  sokáig,  banem  lefordulok  az  Kr  melle  valamely 
boszorkányhoz,  —  i?a<7y  árt,  ^^gy  használ,  azt  Is  meíipróhálom, 
—  Isten  nekiU^) 

Vagy  árt,  vagy  használ,  —  tehát  nem  sokat  liizott  javas- 
asszonyomék  csoda-gyógyításában  a  zegernyés  Orosz  Pál;  haiiom 
azt  kétségkívül  mutatja  levele,  hogy  az  ErmelUkni  akkoriban 
valami  híres  boszorkányok,  vagy  jobban  mondva,  kuruzsló  asszo- 
nyok laktanak. 

Most  már  reá  kell  térnünk  egy  másik,  még  keniényi^bb 
és  Pál  úrnál  sokkal  híresebb  kurucz  generálisra :  Bottyín  Jánosra 
is.  Róla  ngyau,  —  a  ki,  a  fejedelem  följegyzése  szerint,  mindig 
-éber  és  józan<  volt,  semmi-féle  babonát  senki  föl  nem  talál, 
már  t.  i.  olyat,  melyben  ő  hitt  volua ;  de  igenis,  annál  töhbet  és 
jellemzőbbet  olyant,  melyet  cÁ?''>7a //íV^^A*.  Bottyán,  mint  ifjúságától 
fogva  híres  bajvívó,  vakmerő  és  szerencsés  katona,  már  a  törö- 
kök és  tatárok  elleni  nagy  harczokban,  melyekot  mint  sellyei 
vitéz,  mint  zsámboki  és  esztergomi  lovas  parancsnok,  majd 
mint  huszárezredes  és  Tisza-Duna-közi  vezénylő  főtiszt  harc/olt 
végig,  s  1689-ben  a  szerbiai  grabovai  diadalt  eldönté,  —  Bottyán? 
mondjuk,  e  nagy  harczokban  nemcsak  katonai  érdcnikoszorúkat 
és  hen-adatlau  hírnevet,  hanem  számos  sebet  is  aratott.  J)e  a 
kapott  sürü  lövések,  a  súlyos  vágások  és  szúrások  az  ő  szívós  ter- 
mészetének nem  ártottak;  öltönyeit  nem  egy  heves  rohamban 
majdhogy  rostává  lyukgatták  a  golyók,  —  de  csodálatos !  testét 
lövés  nem  érte,  avagy  ha  érte  is,  —  kevés  bajt  okozott. 

Zólyom  előtti  párviadalában  a  gerincz-csontjában  álla  un^g 
Ocökay  golyója;  s  a   csodaember   ezt  is  csakhamar  kiheverte. 


*)  Eredeti  Iccéig  ugyanott. 


122  JÓSLATOK  É8  BAB0NÁ6  JIIEDELMEK 

Kurucz  tábornok  korában  pedig,  Pápa  ostrománál,  melle  előtt 
robbant  szét  a  kartács,  fejét,  vállát  majd  elhordták  a  pattogó 
darabok,  —  de  mégsem  hordták  el ;  mellén  három  helyütt  esett 
a  lövés,  —  mindazáltal  egyik  sem  ártott.  (Ezt  talán  jó  vértjének 
köszönheti  vala.)  Máskor  viszont,  súlyos  csatákban,  midőn  sűrűen 
hullottak  körülte :  őt  csodálatosan  kikerülék  a  golyók,  legfölebb 
csak  párduczbőrét,  kalpagját,  mentéjét  lyukgatták  keresztül, 
vagy  kócsag-toll  bokrétáját  sodrák  el. 

Csoda-e,  ha  ily  körülmények  között  a  népszerű  hősről  az  a 
hit  támadott  s  jár  vala  szájról  szájra  országszerte,  hogy  Bottyán 
festet  golyó  nem  fogja,  fegyver  nem  járja  ! 

E  hiedelem  magyarok  és  ráczok,  vitézlő  rend  és  földnépc 
között  általános  vala,  —  mint  Kákóczi  is  följegyzc  Emlékiratai- 
ban, —  elannyira,  hogy  esküdtek  reá,  s  a  táborokban  hihetetlen 
regék  keringtek  a  sérthetlen  vezérről. 

Bottyán  maga  e  babonát  természetesen,  nem  hitte  ugyan, 
mindazáltal  vezéri  nymbusának  fenntartása  szempontjából  nem 
bánta,  hogy  a  néphitily  varázserővel  vévé  körül  személyét;  sőt  igye- 
kezett e  hiedelmet  ápolni.  Például,  midőn  1705  nyarán  Paks 
felett  Bottyán-várából  huszárezredével  kémszemlére  indult  Glö- 
ckelsperg  cs.  tábornok  ellen  —  s  tüze  elragadván,  személyesen 
összecsapott  az  ellenséggel,  úgy,  hogy  a  heves  rohamban  arczába 
vágást,  czombjába  pedig  oly  lövést  kapott,  hogy  majd  holtáig 
sántított  bele —  A  vágással  csak  meg  volt,  —  az  hamar  befor- 
radt: hanem  a  mély  lőseb  ott  a  lábán  hosszabb  időt  igényelt  Am 
azért  a  kemény  tábornok  le  nem  feküdt  bele,  sőt  ott  sántikált 
várában  s  táborában  lelkesítve  vitézeit ;  kik  előtt,  hogy  sérthet- 
leusége  hitét  el  ne  veszítse :  azon  hírt  terjeszteté  sebe  felől,  hogy 
azt  tulajdonképen  nem  fegyver  okozá,  —  mert  huz  ö  neki  tudva- 
levőleg a  golyó  nem  árt,  —  hanem  a  készülő  Dunahid  tombáczait 
faragó  ácsok  között  járkálván,  egy  nagy  erővel  lepattant  forgács 
rúgta   meg  czomhjdt,  a  miatt  sántít,  —  majd  meggyógyul  I  .  .  .') 

Az  ártatlan  csel  használt ;  a  már-már  megingott  babonás 
hiedelem  újra  megszilárdult  és  megdönthetlenül  álla  egész  a  hős 


^^  Húkórzi  Kmlokiratiii.  —  Huttváii  Klete. 


A  RÁKÓCZI- KORBAN.  123 

tbk  haláláig,  sőt  évtizedekkel  túlélte  öt,  mert  Kolinovics  még 
1728-baii  is  komolyan  hirdeti  azt. 

És  e  hiedelmet  nemcsak  a  magyarok ;  de  az  ellenséges 
ráczok  is  szentül  hivék,  kik  Bottyánt  titkos  hatalmú  ördöngös 
embernek  tartották,  mesés  dolgokat  regélének  róla,  és  annyim 
rettegték,  hogy  nem  egyszer  csak  neve  hírére  is  megfutaniodának. 
Sőt  még  a  németek  között  is  akadtak,  a  kik  Bottyánt  csak  az  égi 
hatalmak  segélyével  leverhető  valami  ördög-ivadéknak  gondol- 
ták ;  a  minthogy  ki  is  verselték  őt : 

>  Vak' Bottyán,  du  Tmffelsbi-uthy 
Dein  ThuH  ist  Gott  zuwider ; 
Er  hat  die  Stadt  in  seincr  Hut, 
Und  stürzct  dich  dariüeder  .  .  .  .«^) 

Bottyán  után  a  golyó-járhatlanság  híre  még  két  más 
kunicz  főtisztre  ment  át,  de  már  nem  oly  általánosan.  Minda- 
kettö  nagy  személyes  bátorsággal  megáldott  s  gyakran  kitűnő 
bravourral  harczoló  hős  vala :  Ocskay  László  es  Csajdghjj  János 
daudámokok. 

Amarról  az  említett  hiedelem  elterjedtebb  volt,  s  úgy 
látszik,  maga  Bercsényi  is  adott  reá  valamit ;  legalább,  midőn 
1705.  augustus  20-kán  a  személyes  vezérlete  alatti  morvái  betö- 
réskor Hodolínnál  Ocskaynak  lábát  meglőtték,  először  Bercsényi 
ugyan  ezt  írja  róla:  »Ocskaynak  az  lábát  meglőtték,  de  csak  az 
húsát,  ~  semmi  dolga  nem  lesz]<^  —  hanem  pár  nappal  később 
már  aggódva  és  gyanakodva  említi:  »Ocskay  rosszul  van,  kisza- 
kadt egy  darab  húsocska  az  czombjábúl,  elmérgesedett  az  lába, 
—  ialám  csinált,  mérges-golyóbis  volt,  mert  nem  fogja  ötét 
máskínt. < 

Ocskaynak  golyójárhatlansága  ekként  a  hiedelem  szerint 
nem  volt  általános,  mint  a  Bottyáné :  hanem  csak  részleges ; 
ugyanis  csupán  a  közönséges  golyókra,  ellenben  a  mérgezettekre 
már  nem  terjed  vala  ki.  —  Különben,  sebéből  nemsokára  fel- 
gyógyult: tehát  a  golyó  nnm  volt  mérges.  Mérgezett  golyókat  — 
iiz  1704-beu  eszközölt  tanúvallomások  szerint  -—  a  kuruczvilág- 
bau  Unghvár   védelménél   használtak  a  németek,  (1703  — 1704.) 

*)  Ritter  György  Júuos  sopronyi  polgár  krónikája  —  {Tkaly : 
>TörtéueImi  Naplók,«  501.  1.) 


124  JÓSLATOK  É8  BAB0NÁ8  HIEDELMKK 

Tiiely  mérgezett  golyóbisokat  állítóliig  az  ottani  jí^zsuiták  prae- 
parálták.  Mikor  a  dolog  utólag  kiderült :  nagy  lön  az  ingerültség 
ellenök ;  még  oly  babonás  mesék  is  járulván  hozzá,  hogy  a  golyó- 
kat holdsugárnál  öntöttékj  stb.^) 

De  térjünk  vissza  a  harmadik  golyójárhatlan  emberhez, 
Csaj ághy hoz.  Ez  a  babonás  hiedelmet  annak  köszönheté,  hogy 
a  második  (1708.  január  16-iki)  beczkói  ostromon,  nagy  bravour- 
ral  vezetve  hajdúit  a  kapu  ellen  intézett  rohamban,  három  (kifá- 
radt?) golyó  érte  testét,  anélkül,  hogy  ártalmára  lett  volna  egyik 
is.  . .  .  Bercsényi  írja  róla  Kis-Tapolcsánytt  1708.  febr.  27-kén 
a  fejedelemnek:  »Csajághy  most  jól  viseli  magát,  nagy  hm*e 
hl i  ott  az  minajn  beczkói  ostromon  \  cum  admiratione  ment  az 
granatéros-süvegben előre,  ialávi  három  lövést  hozott  el,  —  semmi 
sem  árt  neki,  mint  Bottyánnak,  az  ágyűtúl  sem  féL^ 

Ennyit  a  golyójárhatlan  hősökrül ;  megjegyezvén  még,  hogy 
Kolinovics  krónikája  szerint  —  a  ki  szintén  emlékezik  Bottyán- 
nak és  Ocskaynak  golyójárhatlanságáról :  »ambo  globo  impeue- 
trabiles,«  —  még  BezeréJy  Imrérölj  e  dunántúli  ifjú  hős  vezérről 
is  hasonlót  hitt  a  nép ;  ezen  állításnak  nyomát  azonban  másutt 
nem  leljük. 

Egyébiránt  az,  hogy  valakit  »a  golyó  nem]fog:<f^  úgyis 
érthető  tán,  hogy  a  lövés  nem  árt  neki  halálosan,  s  csak  könnyen 
kiheveri  az  okozott  sebet.  S  így  a  dolog  természetesebb  volna; 
azonban  bizonyos,  hogy  legalább  Bottyánról  nem  ilykéj)en , 
hanem  a  szó  szoros  értelmében  hitték  és  értették,'^) 

A  nép  különben,  mint  mindig,  úgy  azon  korban  is  hajlandó 
volt  csodás  hiedelmekre,  melyeket  különösen  —  mint  Bottyánnál 
láttuk  —  kiváló  férfiak   személyéhez   szeretett  csatolni.   így  pl. 


\)  Ereileti  tanúvallatás  1701-ljöl,  Unghvár  eapitulátiója  utáu. 
{M.  hir.  or.v'..  Icrtltár  kinvst,  o-szl.) 

-)  ^\éQ  Sjuí'lniuí/f  János  palotás-czrcdcs  emlékezik  Kákóczihoz 
1708  febr.  27-keii  Uiiglivárról  iiott  levelében,  egy  ottani  vid^kbeli  fur- 
fangos nrosz  pőpáról,  a  kiről  a  rutlienok  szintón  azt  hívék,  hogy  a  jhjy- 
rn-  lum  foiíjd.  2>Egy  Korhlarics  uevü  púp'i  vagyon  Bukóez  uevö  faluban, 
lijni  in-óhált  anhtr,  —  az  f^yyrer  sem  J'oíjja.^n  Ez  az  oroszokat  titkon  a 
császár  részére  bujtogatta ;  Szent-Iványi  elfogatni  s  Munkács  várába 
küldeni  készült  öt. 


A  RÁKÖCZI-KORBAK.  125 

miílön  1708.  december  18-kán  a  híres  vitéz  dandArnok  Bezerédy 
Imre  Sáros-Patakon,  liaza&rűlás  bűne  miatt  lefejeztetett,  —  alig 
hogy  eltemették  a  vártemplomban :  a  nagy  sokasíig  kíizött,  mely 
pedig  a  hősnek  vérbe  kevert  fejét  a  hóhérpallos  alatt  lehnllaui 
színről  színre  látta,  azon  csodálatos  hír  szállá  szájról-szájra, 
hogy  a  halhatatlan  bajnok  élve  záratott  sírjába,  mcrf  teteme!  felett 
a  fi'tld  megmozdult 

A  képtelen  hír  egész  a  fejedelem  füléig  elhatott,  ki  is,  hogy 
a  zsibongó  népet  megnyugtassa :  húsz  hajdút  küldetett  a  temp- 
lomba, a  kik  Bezerédy  holttestét  kiásván,  az  közszendére  kiterít- 
totetl.  Csak  így  gyózödék  meg  aztán  a  valóról  s  hallgatott  el  a 
babonás  közikép. ^) 

Mikor  pedig  1710.  január  3-kán  Érsek- Üjvárott,  —  a  csá- 
száriakhoz pártolt,  de  azután  elfogott,  különben  is  istentelen  életű 
—  (Jvskay  lAszlónak  feje  vétetett:  a  iNíyitra-megyei  pór  nép,  az 
l  Jvártól  Surány  felé  vezető  út  mentén  álló  Boldogasszony  képét 
néhány  napig  vérezni  látta,  vagy  legalább  ezt  r(»gélé  róla.^) 

Egyébiránt,  a  szent-képek  könnyezése,  templomfalak  stb. 
vérzése  oly  mindennapi  csudák,  melyekről  háborús  vagy  dögvészes 
időkben  papok  és  barátok,  a  jámbor  lelkek  álmélkodására,  ren- 
ilesen  gondoskodni  szoktak.  így  pl.  Kassán  is  megkönnyeztették 
a  jezsuiták  1706  végén  Loyola  Jgnáoz  képét,  a  midőn  neszét 
vevék,  hogy  az  országból  ki  fognak  űzetni.  ( )h,  de  a  csodatétel 
nem  használt,  —  azért  bizony  csak  kikísérték  a  kegyes  pátereket, 
katonai  födözet  alatt  a  lengyel  határra. 

Az  1  709  —  10-iki  pestis  idejében  pedig,  midőn  a  fejedelem  az 
érsek-újvári  várba  szánt  élelmi  szereket  egyelőre  a  jászsági  temp- 
lomokba rakatta  le:  egy  ily  raktárrá  degradált  jász  egyház  falai 
kezdenek  vala  vért  verítékeznl,  .  .  .  líákóczi  Szent-Pétery  Imre 
dandárnokot  küldé  ki  a  nagy  hírre  kapott  csoda  megvizsgálására. 
Szent-Pétery  uram  borsodi  keménynyakú  kálvinista  lévén,  nem 
hitt  a  dologban  ;  megdörzsölé  a  véres  falakat,  -  -  s  hát  tapasztalta, 
hogy  az  bizony  nem  vér,  hanem  közönséges  vörüs  festék'  volt.*^; 


';  TjiéfMi'  Jáiws  krónikiíjíi.  (Tliuly  :  Tűrt.  Naplók,  o.SO.  I.) 
-;  B.  li^rénif!  tWtnr':  naplója,  f  K^'/init  a  nemz.  iiui/cninhaii.) 
^)  ^zeiU'Ptteri/  erodoti  levele  :i  kir.  kani.  Itárlian. 


] 26  JÓBLATOK  ÉS  BAB0KÁ8  HIEDELMEK 

Ilyenkor  aztán,  ha  az  illető  papot  megkaphatta,  — bizony  becBU- 
katta  még  Bercsényi  is. 

Sokkal  ncYBzetesebb  e  mesterkélt  » csodáknál «  a  csíki  és 
gyergyai  székelyek  közt  még  talán  az  ős  pogány  vallás  korából 
leszivárgott  nemzeti  hagyományokra  emlékeztető  s  mythologiai 
jelentőséggel  bíró  ama  tényről  írt  egykorú  följegyzés,  melyet  a  b. 
Kadvánszky-levéltár  levelezései  közt  találtam,  s  mely  szerint  a 
Rákóczihoz  váltig  ragaszkodó  székelyeket  1706  elején  a  császá- 
riak ^nagy  áfok  alatt,  Istenre,  Napra,  Holdra,  Csillagokra  meges- 
kették, hogy  soha  az  német  ellen  fegyvert  nem  fognak. «  (Századok, 
18*5  5.  62  1.)  Tehát  nem  látszott  elégnek  őket  egyedül  a  keresztyén 
vallás  Istenére  esketni :  nagyobb  erősség  okáért  még  a  régi  paga- 
nismus  imádta  égi-testekre  is  hitet  tétettek  velők,  mint  valami 
félpogányokkal. 

Meg  kell  említenünk  a  katonai  szabályzatoknak  némely 
babonaságra  emlékeztető  intézkedéseit  is.  Az  1706-ik  évben  Nagy- 
Szombatban  nyomatott  Rákócziféle  Hadi  Regulák  45-ik  §-a 
így  szól: 

» Minden  czégéres  vétek,  úgymint  Isten  és  választott  szentéi  ellen 
való  káromkodás  és  szitkok,  ördöngöHség,  boszorlányság,  gyilkosság,  paráz- 
naság, stb és  több  ehhez  hasonló  gonosz  cselekedetek  tilalmaztat- 

iiak,  az  ország  törvényében  fel tdt  halálos,  kemény  büntetés  alatt. < 

Az  » Ördöngösség «  és  » boszorkányság*  tehát  positive  létez- 
hető bűnökűl  ismertetnek  el,  —  azonban  midőn  a  reglement  e 
tekintetben  is  az  ország  törvényére  utal :  alkotmányos  szempont- 
ból szabatosan  intézkedik. 

Az  ónodi  gyűlés  által  törvényerőre  emelt,  s  Lőcsén  kinyo- 
matva minden  katonai  hatóságnak  mint  kötelező  szabályzat,  hiva- 
talból megküldött  1707-iki  általános  Hadi  Regulám entnm,  már 
részletesebben  körülírja  az  ilyetén  bűnöket,  és  azoknak  büntetését 
(a  tűzhalált)  egyenesen  meghatározza,  azonban  szintén  a  hazai 
büntető  eljárás  szabványai  szerint.  E  Regulamentumnak  I.  czím, 
1-sö  czikkelye  a  következő: 

*Az  ördőngősőh'j  boszorkányok  én  /yíí-íiíWíÍ// c//6//.  Tiltatnak  mindenek 
niindenuémü  bálványozástól,  varázsUhtól,  büröléstől,  báJohUfól,  ördögökkel^ 
ördönyöifökkel^  boszorkányokkal  való  czimborálástól,  szövetségtől,  az  ollya- 
tc'n  tudományoknak  való  gyakorlásától;  úgy,  hogy  oz  ördögi  mesterséget 
ti wkj  kik  al)))an  találtatnak,  hogy  «:  ördögre  bízzáJc  egészen  magokat  8  dob 


Á  liRÓCyj  KOABáH. 


127 


ffUtfi^  inrirl-UfoiijoFOiiviii  rcájclt,  —  /w^í/  rí^tmfft  mfijéifet(rttH*h.  Jlasooíó 
bllstt<!Ubeki>t  V(ffl2ik  el  aatok  b^  a  kik  embereket,  v«gy  akámiely  tnnrhár 
i&i  ollyaii  ÓV  '  '      ^  htr/irl',    vagy  ha  kárt  nem  t> 

nek  U  :    lic  k  tudomnhyok,    untiak  mint^tijn 

»7^rii»t,   ax  igax   UUii   egyetiül  vftlo  tiszteletinek  tiiegretésddrt  meg  kdl 
.kaliiiok  irtM:£t3itü  baUJbLc 

Ezen  gzakasz  maga  elíg  vil&gosan  magyarázza  mtigát  ős 
Vjellcinxi  a  kort.  Egyébiríint  mogjegy7.endő,  hogy  a  XVlI-ik  szá. 
xad  folytán,  a  XVIII-ikiiak  második  feléig,  liasouló  határoz vá- 
iijTokai  találuük  a  német,  olasz,  francxia,  spauyol  slb.  katouai  reg- 
I  lementnek  és  bllDtetö  codexekben  is*  Az  áruyfolt  tehát  nem  nem- 
in nzegósz  kort  bélyegzi ;  sut  reánk  nézve  euyhítés- 
ahatjuk  ama  téuytj  hogy  a  Hadi  Regulámén tuninak 
\m  §-a  íinyleff  soha  nem  alkalm áztatott ^  —  a  kurncz  táboiokban 
I  far/i'/slásért,  btibíijofiságért,  boszorkáuy&ág,  vagy  urdöngusségért 
|ineg  nem  égettek,  tudtunk  szí?rint  nem  is  vfuloltak  senkit 

Hátra  van  még  az  eperjesi   ^óreg  ember '^-M  és  a  murányi 
[bajdű  láthatatlan  vörös  vitézeiről  szűlanunk. 

Eperjesen^  17 10.  júr»ius  második  felében  terjedt  el  az  irtóz- 
dió    keleti    dögvész,   a    pestis^  a    ^frkete    halni, ^    ISz^nhhdííiji 
VJánoB  palolás-ezredea  volt  akkor  ott  parancsnok.  Ekkor  jelent 
leg  a  mesés  ^l^rtf}  rmbf^r*^  a  bástyákon,  —  de  nem  Szent-Iványi^ 
Bem  csak  egj*  6rt  álló  szegény  hajdú  elölt,  sötét  éjtszaka.  Kit 
[lHneméDy  megszólítván,  mondja  vala  ueki :  j^Eredj  az  coraraen- 
[dantboz,  és  mondd  meg  neki :  egtj  hónap  alatt  meghalj  és  ha  meg 
nem  jobbítja  magát^  Mdrhazik/^  A  hajdűt  »nagy  rémülés  iiliis  s 
lti€m  felel,  AmaK  bátorítja :  ne  félj,  menj  el  I  Menti  magát  az  hajdfi 
Inrník    szabad  az  istrázsárúl  elmenni!    J^J/eiy    el^    mert    halálnak 
ihntdldi'at  halss  mtg!<t  ,,,  Feleli  az  hajdú:  Nem  mének,  mert 
[megölnek  —  Ne  félj,  mert  rósz  szót  sem  hallasz  I  Megindul  az 
Ihajdú  jmHkával,  de  megiszólítja  az  öreg  eralier:  Tedd  le  az  U^y- 
[vert  %  a  nélköl  menj  1  —  Arrúl  is  menti  magát  az  hajdú,  de  csak 
nem  ereszti  az  vén  ember.  Támaszd  meg  —  iigy  mond  —  fegyve- 
redet iitrázgahelyedre.  s  menj  el  magad.  Elméne  az  hajdúd  fel- 
Lkölti  álmábúl  Szent-lványit  g  megmondja  követségit,  Mtghjvznd 
Koklt$  (Sz.-Iványi,)  s  azt  mondja :  Eredj  csak  helyedre ;  holnap 
f\\\  élőmben t  Az  hajdú  megtér,  —  már  senkit  sem  talál 

[,.... .,,uíj;'*l  MMsnap  is  vizsgálja  Szent-Iványi  —  s  ma  is  bor- 


128  JÓSLATOK  ÉS  BABONÁS  HIEDELMEK 

zad  belé,  már  harmadik  heti.  Nem  örömest  hinné:  de  az  mint  Id- 
iom,  (jegyzi  meg  az  esemény  elbeszélője,  Bercsényi  gróf)  forog 
iijpn  elméjin,«^) 

Mi  volt  ez  az  éjjeli  látomány  ?  Valószínűleg  a  bíis  éjszakai 
csendben  az  elhagyott  várfokon  ői*t  álló  és  a  vak  sötétségbe 
bámuló  hajdú  babonás  agyának  káprázata,  —  avagy  valami  Szent- 
Iványira  boszús  eperjesi  polgár  furfangos  tréfája. 

A  murányi  hajdúnak  ennél  sokkal  csodásabb  viziója  pedig 
ím  ez.  1709  január  havában  Rákóczi  murányi  várparancsnoka 
az  öreg  Fdíj  István^  a  helyőrségi  hajdúk  közt  összeesküvést  fede- 
zett föl,  melynek  folytán  többeket  börtönre  hányatott.  Ezek  aztán 
hadi  szék  elé  állíttatván,  a  többivel  csak  tisztába  jöttek  valahogy, 
hanem  egy  hajdú  a  következő  különös  vallomást  tette,  s  előadása 
valóságához  esküvel  is  váltig  ragaszkodék : 

» Midőn  az  liáz  eló'tt  dohányoztam  volna,  megszólít  egy  ember  az 
bástyán,  híván  magához,  monda  :  gyere  velem !  A  mint  el  is  mentem.  . . . 
Azután,  a  mint  mentünk  volna  nz  porház  (lőportár)  felé,  mondja  nekem 
azon  ember :  Várakozzál  itt  egy  keveset,  mert  nékem  be  köll  mennem  az 
purbázban,  —  az  holott  granatíros-strázsa  állott.  Odamenvén,  csak  az 
ajtóra  tütt  egy  kulcsot,  s  mindgyárt  megnyílt  az  ajtó.  Maga  bemenvén 
a  porbázban,  maga  után  bezárta  az  ajtót ;  ó'/cl  pedig  sem  engemet  az  strá- 
zsák sehol  nem  látthattah.  Azután  megint  elindultunk  az  bástyákra,  mond 
ván :  Kngem  pedig,  sem  tégedet  senki  meg  nem  fog  látni,  mert  ma  is 
s-ázad  magammal  jöttem  be  az  hapnu  :  de  minket  soha  senld  nem  láthatott. 
Ks  egész  bástyákat  kétszer  kerültük  meg,  -  de  minket  senki  uem 
látutt.'? 

Azután  tizedeséhez  és  a  tisztekhez  ktildé  a  hajdút  jóakaratú 
megbízással  a  tünemény  ;  egyébiránt  fenyegetődzvén :  »Megtaní- 
tom  én  az  tiszteket,  ha  nom  füzetnek !  (A  hajdúság  zsoldja  hátra- 
lékban volt.)  Holnap  pedig  én  az  bástyákon  leszek  több  társaim- 
mal együtt,  és  ha  vahikí  engem  viegldt :  megmutatom  az  én  tit* 
kaimat.' 

i> Másnapon  virradván,  az  midün  az  strázsa  változott  volna  az 
piarczon :  láttam  azon  embert  tizenkettöd  magáv.al.  Engemet  magához 
híván,  adott  egy  feliér  czipót,  magának  is  egyet  bagyván  ;  azt  mondja : 
Mt*g  ma  én  teveled  megint  beszélek,  és  mtgmondom  az  én  titkomat!  — • 
Kstve  újabban  bozám  gyüvén,  azt  mondja  :  Menj  el  az  tizedeshez  és  mondd 

')  Ikrcsénf/ij  1710.  júl.  7-kén  Rákóczihoz  íArobiv.  Rákócz. 
VI.  r)4r>.) 


A  SAK6tV.I-K0RBAN. 


129 


»eki,  menjen  ai»  commcntláiialiox  es  mondja  meg  neki :   holoíip  hat 

kor  áJUtita  a  piuiTj^rii  ass  egdőz  gvaniiaiont  éB  minden  rompáuiubiU 

né^y  Icigiki}  t  í   ^s  íu:  í'onimiaöilriusnnk  h  ktk/xu  koU  lonnÍT  —  te  is 

holtiftp  mcgiudú Ilink,    Í»i»ljiaii    pe<lig   nt%y   m*íly földet  ül  köll 

.  Tudom  dn,  liogy  Hk  (t.  i.  a    lugdiik)  kassaiak  viigytok  t'a  nvdr 

tikot  t  ku/ÁÜetok :   axoknt  t!n  tudom,  liol  viinuak,  uúüú  fdliízodciii 

[fikett  ^  tnogjUnk  mncn  Rozstiy«^ra,  oouaii  Löcsoro  ^í»  Ki^diaárkra,  Kilö- 

[•áfíi,  oiuiau   asR  Föbtftfes    FcyodGlendicz»  Valameddig  mink  oda  ucm  jiv 

tutik :    ^^ff     fltttk^i^    nan    fufjcniet    nnn  Jotj    aeM  httaí,    —   wc^*V,  mfrűmf 

táii  „  .  itoni  iiiHgiimat,  ki  vagyok  dti  V  !  Kikeletkor  pedig  nz  Folat'gtjs 
Fi^elümuck  sok  hadai  Icsxnckp  (^8  a  mikor  megUtküatnek  ax  cllensiíggcd, 

I  Ai  ím  jtlm  leji:,cl:,  —  de  nem  fogtok  E/^aladni,  mint  eddigi  Kn  arra  mon- 
diiin  neki:  Vfiíjon  /li  ///<•/.:  vofftf-ef  Arra  felel c^  liogj-  (fAiy*)  /íV<r/'  vafftfo/.\  éti 
iKilii  Jöttem    ido   ax   ti    gOü09Sít'»krii,    hanoin  javatokra  !  .  *  .  A;5alatt  fMok 

,  f^á«»l  #  f^ímmL  Akkor  \s  r oltunk  ti ítcu ketten :  de  sem  ttlct,  ^ern  tiujemai 
láikáti^lt  tttnli^  Axt  is  mondotta,  hogy:  Vagyon  nekem  I^Vse  es  Ki'«- 
mnrk  t*M  '      '        ju  ithfnn  rmhrrtin^  mint  mhilrmjtfíndy  a  laktt  vnih'  /^tm  hU,<í 

'1  még   ezt  vallíi  a  bajdű^   hogy   a  várparaucönolc, 

kÍDt;k  6  a  c^odaemberrul  jelentést  tön,  meghagyá : 

>Mmidjá  uiLg  neki  (t,  i.  a  láthütlun  embernek,)  lia  mi  dolga  vagyon, 
minthogy  í5nnck(trn  nem  bi szent  —  menjen  eommcndána  nramlioz,  lis  ö  K<*' 
I  gyfitini?  előtt  jeleut&o  meg  uiagát !  Do  arra  semmit  nmtx  ssóllott,  haiiom 
engem  k(«9st!n  fogva^  rl  akart  vinni  magával,  —  én  pedig  ki  ragadtam  az 
k«!3(cmet  az.  kr>^i*'hal  es  hcmenteai  a  szállásomra.  Valahányszor  láttíim  azon 
embert :  rmntlefikor  ti^tUa  vtírő)fhrti  volt^  S7.iip  pa»;&omttnyüs  köntööbeH|  et* 
mc  Ovi  mügutt  volt  cg}'  pár  puska  (piaxtoly),  uz  nyiilcábíin  o-v  kfindirlv  ; 
é%  ti&hhi  ia  mind  viiri^abcu  voltak-e 

Eddig  a  fiajátszerű  valloiufis,  melynek  magyarázata  iegva- 
lóKzin(íbheu  az  l**het,  bogy  a  tüneményes  vörös  vitézeket  látó 
hajdú  vagy  tetteié  az  egész  dulgot,  —  így  akarván  a  hadi  tőr- 
f éoy  szigora  alul  kiszabadulni ;  avagy  elméjében  valamennyire 
bnborodíittj  legalább  is  beszámítbatlan  képzelgő  vala,  —  a  raint- 
Koíív  a  baili    szék  ta&jai  is  ezen  utóbbi  nézetet    táplálták  feluk\ 

De  azert  a  csodálatos  látomány  a  zendülésben  bűnrészes 
hajdút  vég/etí'töl  meg  nem  rnentbeté.Ugyanis^  miután  szerencsét- 
len tébülygúí  a  kiuvallatás  után  is  állbatatosan  megxnanidt  bU- 
haUiUn  vörös  ritézcin'jl  eléadott  regéje  mellett :  öt,  mint  gonoí^z 
léinktől  megj^záHottaU  —  az  iu  n.  hiihvrbihtya  széditö  uiaga^ából 
aláUi^zIttaták  bakúkéz  által  a  murányi  niélység  életűin  gyüktis 
sxikláira  .  * ,  , .  Mert  az  az«>ti  lm  lírmlrt/UroiL^xfií  s/crhil,  a  téliO' 
SitHxadok.   IHHl.  n    rú7M  M 


130  JÓSLATOK  KK  BABONÁR   HIEDELMEK       ^ 

lyodott,  mint  sátán  által  megszállott  kárhozatos  ember,  nem  volt 
ment  a  halálbüntetéstől.*) 

A  boldogtalan  murányi  őrült  hajdú  csodás  látományainál 
sokkal  könnyebben,  t.  i.  természettudományi  úton  megfejthető  azon 
gyönyörű  éjjeli  jelenés,  melynek  a  kamocsai  kurucz  tábor  1705 
május  13-ikára  virradó  éjtszakán  tanúja  volt,  s  melyet  Réthey 
György  ezredes.  Bercsényihez  intézett  levelében  élénken  ír  le : 

»A2  igaz  dolog,  Kegychnes  Uram,  hogy  itt  oly  dolog  történt,  az 
nielly  igen  ritkán  hallatott ;  mert  először  ejfel  tájban  egy  keve's  ideif? 
oly  világos  volt,  mintha  hirtelen  megvirradott  volna,  és  az  e'gre  tekint- 
ve'n  :  mint  annifi  é^ő  szöcétacJceknclc  égése  nldyolt  volna  az  égen.  Ez  iítzszik- 
rálcnaJc  szapora  IdiiiUásácal  elmúlván,  —  nagy  lövöldözések,  vagy  ahlioz 
hasonló  tomisoh  hallattak  egg  út-forma  f átér  felhőben  az  égen,  úgyannyira, 
hogy  sokan  közülünk  lóra  akartak  kapdosni  —  az  mint  némelyek  kaptak 
is,  —  sőt  az  strázsáink  közül  lovaikat  elszalasztván^  kellett  nekiek  ker- 
getni. Történt  penig  ezen  dolog  táhoninJc  felett,  és  a  zúdidás  áltxilment 
nagy  ropogással  az  (érsek- újvári)  Dunán,  azutún  megszűnt,  nem  lévén 
semmi  felhő  több  itt  körülbelöl,  azon  említett  fehér  felhőnél.  —  Ez 
különben  nincs.  Kegyelmes  Uram,  mert  ezt  látta  több  száz  embernél  tiszt 
és  közönséges  rend,  —  kit  álmélkodva  boszéhek  egymásnak «. 

Bercsényi  e  levélhez,  melyet  eredetiben  elkülde  Rákóczinak, 
még  megjegyzé,  hogy:  »Ezt  Ebcczky  Imre  (érsek-újvári  varpa- 
rancsnok) uram  s  mások  sokan  is  látták  itten  Újvárban  is.*^) 

E  tünemény  alig  lehetett  egyéb,  valami  nagyszerű  meteor- 
hulláinál;  következőleg  semmi  babonaság  nincs  benne. 

Annyi  azonban  tény,  hogy  a  régiek  a  rendkívüli,  nagyobb- 
szerü,  vagy  a  szokottnál  sürüebben  ismétlődő  természettünomé- 
nyeket  is  hajlandók  voltak  bizonyos  előjelekül  tekinteni.  —  Így 
írja  pl.  Bercsényi  1712.  július  6-kán  Ily vóból,  bizonyára  lengyel 
gazeták  közleményeiből  merítve:  »Az  sem  lehetetlen,  hogy  az- 
alatt  az  császár  (VI.  Károly)  is  meghaljon,  ha  annyira  minapi 
terribilisségü  hire;  földindulás  és  sok  menyköiUések  szoktak 
lenni  praesagiumok  olykor,  —  most  penig  sokat  irnak  olyat,  hogy 
volt  Bécsben. «  Tehát  az  elemeknek  némi  bele  játszása  az  emberi 
dolgokba. 

Végül  még  megemlítjük  mint  ai>róléko8,  de  nom  egészen 


M  S-ájadnk,  KS73-iki  évf.  510.  1. 
'-')  S-M'.adnk.  1875  iki  évf.  42Í).  1 


'A  RÁKÓCZI-KORBAN.  131 

érdek  nélküli  adatot,  hogy  egy  a  Tiszántúl  kémség  gyanúja  miatt. 
1707-ben  elfogott  ember  vallomásában  egy  bizonyos  katonáról 
ez  fordul  elő:  > olyan  hódas  lova  volt  neki,  mint  az  ördög. ^^) 
Tudjuk,  hogy  népregéink  Mátyás  királynak  beszélnek  egy  tátos 
{>aripájáról,  melynek  holdja  éjjel  a  nagy  király  útaira  világít  vala. 
Krro  emlékezett-e  a  rab  ?  általában  a  hódas  lovak  tátosoknak  tar- 
t:ittak-é  ?  vagy  az  ördögöt  képzelték  hódasnak  ?  —  döntsék  el  a 
mytliologusok. 


Ezzel  befejezzük  tanulmányunkat,  melynek  adataira  ha  még 
eí»yszer  visszapillantunk,  azon  eredményre  kell  jutnunk,  hogy  1.  (a 
csiUnijjt'.slniok  és  a  Z«7rfA:  jövendölései  iránt  még  a  leí^fíilsöbb  körök 
sem  voltak  közönyösök, —  a  mi  czonban  ama  korban  egész  Euró- 
pában szokásos  vala ;  és  2.)  hogy  az  egyes  kiválasztott  nemzeti 
hősök  golyójárhatlanságában  való  hiedelem  a  nép  között  általá- 
nosan meg  volt  gyökerezve,  —  a  mi  viszont  egy  részről  a  hosz- 
szan  tartó  háborús  időkben,  s  más  részről  és  főként  a  föllelkoso- 
dett  népnek  s  katonaságnak  az  illető  ünnepelt  hősök  személye 
inlnt  érzett  phanaticus  ragaszkodásában  és  szemkápráztató  vité/i 
tetteik  mámorszerű  csodálatában  leli  magyarázatát. 

A  többi  elősorolt  adatok  inkább  csak  egyéni  vagy  részleges 
mint  általános  jellegűek,  azért  más  szempont  alá  esnek,  úgy,  hogy 
mogítélésök  mívelődés-történcli  érdekkel  igen,  de  korjellemző 
súlylyal  alig  bírhat. 

Egészben  véve  elmondhatjuk,  hogy  a  Rákóczi-korban  a 
babonasság,  viszonyítva  más  régi  korszakokhoz,  nem  volt  túlsá- 
gos ;  s  mindenesetre  —  e  kornak  nem  kis  előnyére  —  igen  neve- 
z^tfs  az,  hogy  mi  legalább,  már  mintegy  két  évtized  óta  folyta- 
tott történelmi  kutatásaink  alatt,  az  egéaz  kvrnezvilághan  egyet" 
l^negy  boszorkánypert ,  vagy  hoazorkány égetésről  szóló  följegyzést , 
sem  találtunk,^) 

^)  Eretleti  rahmllattU  17()7-l)öl,  túl  a  Tiszjín.  A  kir.  kamarai 
leví*lt:irl»an. 

^)  K  vi'giHÍl  iiw'gcí^yH'/er  na^y  kutatást  tnrtváii,  ntólaj^  tnláltinik 
a  királyi  kamarai  h'VÓUárhóI  iiMíWtrtt  j«'í<y/.etoiiik  között  k»'t  voiuilko- 
záíít,   e.-í    pCMli^   cgyikí't  a  hos/orkányok    liirlirdrtt    liazájáliúl    i^-jtthmár- 

9* 


132      JÓSLATOK  É8  BABONÁS  HIEDELMEK  A  BÁKÓCZI-KORBAN. 

Tehát  a  szabadságnak  eme  kora,  a  magyar  nemzet  dicső- 
ségére, a  nagyszellemű  Klálmán  királylyal  tartott.  A  boszor- 
kányperek s  égetések  csak  később  kezdettek  újra  divatba  jöni,  III. 
Károly  és  Mária-Therézia  uralkodása,  —  vagyis  idegen  befolyás 
alatt.  A  szathmári  békét  követett  korszak  e  tekintetben  is  a 
hanyatlás,  a  visszaesés  kora, 

Thaly  EjIlmán. 


meffyébőL  Ugyanis  a  Rákóczi  ecscdi  nradalmához  tartozó  Szaniszló 
falubeli  allodiális  birtok  1708-iki  gazdasági  számadásai  közt  (Sza- 
niszlón,  1708.  december  25-kén  keltezve)  e  foljegyzdst  olvassuk:  Ma- 
jorbdli  64  tyúkoknak  szaporodása  el^g  volt;  >ííc  mivd  a  major-asszony 
törvény  után  megégeiUttett,  míg  más  állíttatott  helyébenc,  igen  elpusztultak, 
stb.  Itt  sincs  azonban  világosan  említve,  hogy  az  asszony  boszorkánysáff- 
/^ri^gettctett  meg,  csak,  hogy  » törvény  után  megégeiteteti  ;€  nincs  tehát 
kizárva  a  lehetőség  ezen  esetben  sem,  hogy  az  érintett  majorosnét  valami 
más  bűntény  vitte  máglyára.  A  másik,  már  positive  boszorkányégetési 
eset,  a  szomszéd  Szabolcsból,  ez :  Bakay  Ádám  Hákóczi  tiszántúli  uradal- 
mainak vicepraefectusa  1710-ben  egy  közelebbi  dátum  nélküli  memoría- 
lét  adott  be  a  keze  alatti  birtokokról  az  udv.  Oecon.  Consiliumnak, 
melyre  ez,  Beniczky  Gáspár  udv.  titkár  kezeírásával  pontonként  resolvál 
Bakay  egyik  pontja  így  szól : 

»Propositió,  Nyír-bátboriak,  kik  is  egészlen  katona-számban  tart- 
ják magokat,  az  által  földesúri  jurisdictiót  és  szabad  ispánságot  vendicál- 
ván  magoknak  ;  az  mint  is  ez  elmúlt  hetekben  valami  asszonyembert  magok 
székin  conmncálván,  megégettetlék,  —  holott  a  jószágban  convincált  delin- 
quenseknek  exccutioja  ö  Felsége  avagy  csak  tisztei  híre  nélkül  nem  eshetne 
meg,  mivel  az  olyatén  causák  pro  maturiori  investigatione  ö  Felsége 
székire  szoktanak  trausferáltatni.  £  mellett,  valamely  asszonyembert  is,  a 
ki  ö  Felsége  báthori  udvarházánál  lakott,  cum  praejudicione  juris  domi- 
nalis  megfogván,  n  visre  vitték  s  megfiirösztötték,^ 

»Resolutio,  Sokszor  nevezett  Aice-praefectus  inhibeálja  őket  serio: 
efféle  dolgokban  ne  avassák  magokat,  mert  különben  a  bírák  a  fejekéi 
elvesztik.  Ezért  a  rendetlenségért  mindazonáltal  citálja  őket  a  T.  Consi- 
lium  eleiben,^  íme  tehát  a  babonás  köznép  vétkes  elöljárói  az  elkövetett 
barbarizmusért  fejvesztéssel  fcnyegettetnek  és  törvény  elé  idéztetnek 
felsőbb  helyről. 

Ezen  egyetlen  boszorkány  égetési  s  fürösztési  eset,  nem  sokat  von 
le  föntebbi  végkövetkeztetésünk  érvényéből ;  sőt  Rákóczi  udvari  tanácsá- 
nak szigorú  óvó  intézkedése  állításunk  mellett  szól. 


A    DRUGETHEK   ŐSEIRŐL. 

EL8Ö  KÖZLEMÉNT. 


Egy  históriai  nevezetességű  főúri  család  eredetét  fürkészui 
oly  érdekes  föladat,  mely  néha  tisztán  archaeologiai  czélokra  kiin- 
duló kutatót  is  eWon  tulajdouképeni  hivatásától.  A  Drugetek 
őseinek  fürkészése  volt  ily  érdekes  probléma,  mely  1875-ik  elején, 
mikor  Nápolyban  időztem,  ideiglenesen  a  magyar  genealógia  felé 
terelte  figyelmemet. 

Rómer  fölszólítása  következtében  szenteltem  akkor  a  Dru- 
get-keresésnek  néhány  napot  és  szerencsémre  nem  volt  okom 
sajnálni,  hogy  tettem.  Mert  a  szerencsés  véletlentől  segítve,  két 
vitéznek,  ki  a  nevezett  családdal  rokonságban  állott,  sírjára  akad- 
tam és  a  nápolyi  könyvtárban  szakértő  tanács  következtében 
néhány  adatot  találtam,  melyek  nem  érdek  nélküliek,  mert  a 
Drugetek  ősei  körüli  ismereteinket  előbbre  viszik. 

Kutatásaim  eredményéről  még  annak  idején,  a  történeti 
társulat  illetékes  fóruma  előtt  (kél ízben)  történt  rövid  említés*) ; 
most  valamivel  részletesebben  adom  elé  a  két  síremlék  leírását  s 
a  lelt  biographikus  és  nemzedékrendi  adatokat. 

1. 

A  santa-chiarai  síremlékek. 

1875.  évi  mártius  havában  történt,  hogy  sánta  Chiara  tem- 
plomát kerestem  föl.  Ott  áll  a  templom  a  largo  triuitá  maggiore 
közelében,  lakházaktól  körülvett  udvarban. 

A  templom  külseje  nem  épen  nagy  hatású.  Zárdatemplom, 
melyet  a  XIV.  elején  csúcsíves  stílusban  megkezdték  s  a  mely. 

»)  Századok  1875.  193.  1.  és  411.  I. 


134  A  DRUGETKK 

mint  íiimyi  más  csúcsíves  templom  Olaszországban,  befejezetlen 
maradt.  Belseje  jóval  tekintélyesebb ;  van  egy  terjedelmes  l'öha- 
jója  s  jobbra-balra  a  hajóhoz  számos  kápolna  csatlakozik.  Az  ide- 
gent leginkább  Roberto  király  nagyszerű  síremléke  szokta  ide- 
vonzani,  meg  egy  Giottonak  tulajdonított  madonna,  s  magam  is 
leginkább  ezek  miatt  jöttem  el  Szent-Klára  templomába.  Csak 
azután,  hogy  e  remekműveket  megnéztem  volt,  léptem  be  egy-egy 
mellékkápolnába  s  midőn  azt  találtam,  hogy  a  kápolnákban  sok 
XIV.  századbeli  nápolyi  főúri  család  lelte  nyugalma  helyét, 
kezdtem  végignézni  a  kápolnák  falaihoz  állitott  síremlékeket. 

így  történt,  hogy  mindjárt  a  bejárattal  balra  eső  első  kápol- 
nában, kedves  meglepetésemre,  a  két  felől  díszlő  nagy  emlékeken 
oly  czimereket  találtam,  melyekben  a  Drugetek  czímerének  alak- 
jaira ismertem. 

A  balra  álló  ravatal  föltünőbb  főrésze  a  falba  épített  és 
két  románkori  oszlopon  álló  kőszekrény,  melynek  szabadon  ma- 
radt hosszoldalán  három,  két  rövidebb  oldalán  pedig  egy-egy  czi- 
mer,  így  összesen  öt  dombomra  faragott  czímer  látható. 

A  homlok  lapon  a  czímerek  fölött  négy  sor  gothikus 
majuscula  írás  van  35  cmnyi  betűkkel,  mely  így  szól : 

1.  +  IilC  .  lACQT  .  VIRMÜGRIRICVS  •  aTGRa^IVS  (sic) 
mS  '  ÖRV60  •  Dö  .  I  IHRIiOTO  •  MlIitíS  • 

2.  STRanvvs  •  sírnTiBRicii  .  i^ummhhi  -  ms  •  öh 

PAOHRH  .  FRÍIRCOil  •  RILIVS  •  Dííl  •  KAROL! 
a.  ÖH  mORLOTO  .  7  •  STití  •  YSilBHLLa^  •  08  /ILUtlTO  • 

Qvi .  omiT  .  íium)  .  STíi  -  íi .  ccc  .  xxx .  viiii 
4.  öiH  .  V .  dTTchbris  .  vfii  íöiccioias  •  cviv« .  mX  • 

RHQVIHSCííT  .  lU  PílCH  •  ÍIÍRHH  ^ 

A  köláda  fíidele  csak  támlaszerű ;  a  ferde  síkon  az  inkább 
Hátainak,  mint  íuegnek  ábrázolt  hős  fekszik  fölfegyverkezve,  de 
sisak  nélkül.  A  kajsza  lapon  túl  három  képet  mutató  dombormű- 
ves tábla  áll ;  az  első  alak  szerzetes  kereszttel  és  könyvvel,  a 
második  hosszú  szakállú  szent  szintén  kereszttel  és  könyvvel,  az 
utolsóban  püspöki  alak  áll  püspöki  botta.1  és  koszorúval. 

E  táblán  mint  alzatou  közepett  boldogságos  szüzet  ábra- 


08KIR0L. 


137 


nÁó  szubur  áll,  ki  gyermekét  térdén  tartja  és  jobbra  fordul  (a 
iiézötöl)  a  balra  térdeplő  Drugó  felé ;  e  csoport  mögött  balra 
a  csoport  felé  tekintő  püspök  áll. 

Az  egész  barnás  szinű  kemény  kőből  van  faragva  s  erede- 
tileg be  volt  festve,  a  festés  nyomai  még  most  is  megvannak. 

Az  emléket  diszítő  szent  alakok  magyarázatába  ezúttal 
nem  ereszkedem,  fontosabbak  a  czímerek. 

Valamennyi  czímerpaizs  olyan  idomű,  mint  az  ábrában  ide 
mellékelt :  ékbe  metszett  háromszög,  kevéssé  kihajló  szárakkal. 

Az  1.  számú  paizs  ötször  fordul  elő  a  sírládán. 

Két  pólya  három  mezőre 
osztja;  a  legfelső  jobbik  sarok- 
ban kisebb  paizsot  látunk  ;  a  ki- 
sebb paizsou  franczia  liliomokat 
oly  elrendezésben,  mint  Róbert 
Károly  és  I.  Lajos  magyar  ér- 
mein, a  liliomokra  van  fektetve  a 
torna  gallér  *).  Sajnos,  hogy  a 
kőfaragó  az  öt  czímer  egyikén 
ísem  faragta  ki  tisztán  a  kisebb 
paizsot.  A  paizsocska  a  sírláda 
fej  felöli  oldalán  teljesen  üres,  a 
homlokoldalon  pedig,  melyről  az 
itt  közölt  rajz  vétetett,  a  felső  két 
liliom  a  gerebély  két  lábával  összeesik,  csak  a  középső  áll  tisztán^ 
a  többinek  csak  csekély  része  áll  ki  a  paizs  széléből.  A  legfelső 
pólyában  három  madárka  áll  jobbra. 

A  második  pólyában  két  hasonló  madárt,  a  harmadikban 
ismét  hármat  szemlélünk.  Mindannyi  megcsonkult  lábú  és  zárt 
szárnyakkal  oldalt  áll.  így  jellemzi  a  franczia  heraldika  a  XIII. 


^)  A  toniagalldr  (^lumbcau)  köztutloinás  szerint  a  fiatalabb  ágat 
jelzi.  Ilyen  e  jel  functiója  a  franczia,  utóbb  nápolyi  Anjouk,  nevezetesen 
I.  Károly,  IL  Károly,  I.  Kobert  <'zímen'bon.  Számos  nápolyi  család  czi- 
in«*n^ben  találkoztam  vele ;  így  a  Monti,  Manganella,  Mastrilla,  Manselli, 
Nojji  rtfaládokéban.  Nelia  három  nyujtványa  van,  mint  a  bemutatott 
rajzban,  ue'ha  neji^y,  néha  több  is,  a  nélkül,  hogy  a  tddványok  számának 
különös  jelentősége  volna. 


1  'Mj  A  DRÜGETEK 

s/.jr/iul  (Ma  a  rigót  (nierlet,  incrloto.*)  A  czímer-paizs  jelképes 
i»)olvo  összevág  a  föliratbeli  ncwel.  A  sírládában  egy  család 
itjabb  sarjadéka  vau  eltemetve,  kinek  beszélő  czímcre  volt.  A 
sirirat  meg  is  nevezi:  »Drugo  de  Merloto*.  Vitézünk  a  »vir 
magiiilicus<  czim  után  Ítélve,  magas-rangu  személyiség  volt. 

Családja  nem  belföldi  (nápolyi)  eredetű;  mikor  1339-ik 
ővbou  doczember  8-kán  megbalt,  még  megjegyzik,  hogy  »de 
genere  francorumc,  tehát  még  nem  tartozott  a  nápolyi  székes  tor- 
zsokhoz. Két  praedicatuma  nyilván  frauczia  feudum:  Santibri- 
cii  —  Saint-Brice*}  és  Elavelli  =  Eleville®).  A  síriratból  meg- 
tudjak szüleit  is:  apja  Carolus  de  Merloto,  anyja  pedig  Isabella 
dt^  Alu^to  volt 

l>ru$o  síremlékével  szemben,  a  kápolna  jobbik  falához 
t'pitve.  tekert  idomú  oszlopocskákon  áll  a  második  emlék. 

A  kajsiA  fölső  lapon  ismét  födetlen  fejű  vitéz  van  ábrá- 
.'oNíi :  liatáu  foksatik  s  mindegyik  lába  egy-egy  kutyára,  a  hűsé- 
gi joltő  állatra  helyezkedik.  A  sírláda  hosszoldalát  függélyesen 
aUö  in^ioit  tAgok  öt  mezőre  osztják,  és  mindegyik  mező  egy-egy 
\U^mlvmu\ve?5  képpel  van  díszítve.  Közepett  Mária  a  kisdeddel 
töíc  jobbra  konnuis  Szent-Agnes,  azon  túl  Szent-Pál,  balra  Szent- 
Kauliiu  és  legvégén  Szent-Péter  a  kulcscsal  és  könyvvel  áll.  A 
Hv^I  ai  öt  \T  találkozik,  mindenütt  háromszögű  mező  támad ;  a 
kot  lesvéjS^'^  mozöln^  egy-egy  rózsát  raktak,  a  középső  négyet 
|H\lijr  osj'-og)'  c/imer  elhelyezésére  használták. 

A  uégyWl  kettő  megegyezik  az  előbbi  sirról  ismert  Mer- 
loUM^xiiuorrt^U  velők  két  más  paizs  váltakozik,  melyekben  2.  1. 
liol\«^tben  olreuderett,  kiterjesztett  szái-nyú,  sasok  jobbra  fordult 
toiioK  ké|Víik  a  eiiimerállatot. 

*^  Níi|vl\i  orialtíUok  o/ímon»boii  nem  ritkaság  a  rigó.  Van  rigó 
VjiÍn^  Svtt\\  SuntVlioo,  V.nlva,  «l*Aleniagna,  Gargani,  Mcrlino,  Clavcr 
vNdkUsk^k  \flimon*lHMu 

♦^  l  OanOo  uíÍ|v^Iyí  király  lulvari  tisztei  közt  (ufüziali  della  casa) 
ti^^Sív^w  IV  Si4iui  Uricc  KuWno-ni  találunk  iniaestro  dollospizio*  Lsd. 
KkvUȒ   tliworAri^^  di  CarU*  l.  di  Anjrfo  stb,  Napi^li  IS7l>.  43.  1. 

*'  A  uí*vKd\ i  családok  i/imcres  kímy vol>en.  melyet  ahibb  A.  alatt 
nW^^kv  \AW  v^í^x  »Kolvrl«*  do  Klovilloc  y\\l.  kötőt  3G7.  lap.) 


í'^SElK^Tt, 


137 


A  cj^iiuerek  kö'/ül  a  bal  felülit^  inüly  a  foj  ulatt  áll,  2.  számú 

r  rapcuiikbau  adjuL  A  cximer  Drugócval  egészben  összevág ;  csak 

annyi   m   kíilönbsi'g,    hogy    a 

rigók  lábtöukjci  é»  szárnyai 

kissé  í^éukcbbeu  vannak  jc- 

A    vitéz   lába   felől,    a 

sirláda  kcskenyG)>b  Iai»jan^  is- 

méí  a  80808  czimerrel  talál< 

kOdCQuky    cíMikhogy   itt  (mert 

ti^bb  a  tér)   tubb   a  sas  ;  van 

ué»ac6Bcn  bat,  mely  ily  rendben 

Allr  3,2,  1. 

Visszatérve    a    sirlada 
I  hfisiHBaldalához.  két '  sor  inist 

liiunk,  mely   ilomborűan   ki 
[  taii  teste  és  ulyan  jellegű,  mint  a  Dnigo-féle  sírirat: 

I.  ^  CIÜKPVS.fflKyHlílI  ÍTÍHRLOTltlST  Hin    hiaOh  1 
PHl/Ii'TIO  •  SVV  ■  íieVSTI  .  Ölti  .  (IliAVyiT  *  HX 

ti.  miUiJ  mhUHUO  .  tiikihiío  qvícívkghsiottkvü  ■ 

niÉ  1FI^18  ÖHVií  ÖHT    GAVÖIK    PIVS  * 

Rómer  annak  idején  e  siriratról  azt  mondta^  bogy  eredeti- 
hexameter  akart  lenni.  Magam  is  azt  biszem,  de  úgy  találam, 
hogy,  eltekintve   prosodiai   szabály talauságoktóL   csak  a  szavak 
indokolatlan  barbár  csonkításával  lehetne  a  metrumbeli  szótagok 
kieróftzakolni*  A  sírirat  szerzője  tehát  ügyetlen  költő  volt. 
inö  hibáf^an  járt  el  a  költÖ  versirási  fíiladatában,  ép  oly 
Ogyetlenűl  végette  a  kufaragó  is  a  maga  dolgát.  A  >Nicolai«  és 
>pi»nultinio«  rövidítése,  az  »AugU8ti<f  >quiquage8Íc,  tottavoc-féle 
l^tb.  hibák  én  a  »suuc  és  >die<  fölött  a  rövidítési  jel  elhagyása 
I  alighanem  a«  il  rovására  megyén,  A  fölírat  éi-telme  következő 
I  lehetett:  (Hic  jacet)   corpus   magniíici   Merloti   Nicolai   (qni) 
(cxtrtmnm  dlcm  elanííit  jienultimo  Augusti  aiino  miltesimo  trice- 
I  «Ímo  ijiiinquaiíesimü  octavo :  animae  ipsiua  pius  deus  det  gaudia. 


]38  'A  DRUGKTKK 

Az  emlék,  ói)úgy  Diiut  a  Drugoléle,  igcu  diszeseu  volt 
színezve.  A  bettik  háttere  be  volt  festve,  a  domborművekeu  az 
araDyozásnak,  a  vörös  és  egyéb  festékeknek  nyomai  még  elég  bövcu 
maradtak  fön. 

A  Nicolaus  de  Merloto  és  a  Drugoféle  sírok  a  Druget 
kutatásra  alkalmas  kiinduló  pontokul  szolgáltak.  A  ezimer  hason- 
latossága a  magyarországi  Dnigetek  ismert  rigós  czimerével  s 
a  névrokonság  arra  utalt,  hogy  jó  úton  vagyok. 

Megleltem  volt  egy  Drugot  és  apját  meg  anyját,  a  harma- 
dik Merlotonak  Drugóval  való  rokonságát  a  közös  temetkezési 
hely,  s  a  ezimer  azonoséága  biztosította.  A  sasos  ezimer  még 
kérdéses  volt,  ez  és  több  kétes  pont  a  további  nyomozástól  várta 
megfejtését. 


11. 

Családi  chronika. 

A  szerencsés  véletlen  által  fölbátorítva,  három  utón  remény- 
lettem  újabb  eredményekre  jutni. 

Mindenekelőtt  azon  leírások  révén,  melyekre  Sta.  Chiara 
temploma  és  a  benne  foglalt  síremlékek  alkalmat  adhattak 
azután  a  helyi  történetekben  és  genealógiai  müvekben,  végre  úgy 
hittem,  hogy  talán  az  itt  lelt  czímerek  segítségével  czímeres 
múvekben  fogok  fölvilágositásokra  akadni. 

Szorosan  levéltári  buvárlatokra  adnom  magam  utolsó  gon- 
dolatom lett  volna,  mert  tudtam,  hogy  a  nápolyi  levéltárakban 
sok  év  óta  kutató  hazánkfia :  Ováry  Lipót  úr  sok  évi  munkálko- 
dása után  néhány  nap  alatt  alig  találhattam  volna  újat. 

Első  teendőm  volt  tehát  Cclano^)  művét  Nápoly  nevezetes- 
ségeiről átnézni.  Celano  Nápoly  legkiválóbb  monographusa  és  így 
meglehetős  reménynyel  fogtam  kezembe  öt  kötetes  művének  az 
ötvenes  évek  végén  megjelent  második  kiadását ;  —  de  reményem 
hiú  volt. 


')  Can®  Carlo  Cdmio  Notizic  dcl  bcllo  deli'  antico  c  dcl  curioso 
dclla  cittJi  di  Napoli  stb.  per  enni  del  Cav.  Giovanni  Battistu  Chiarini 
Napoli  I.  löőtí.,  II.  löőG.,  III.  1Ö5Ö.,  IV.  185Í).,  V.  Ib60. 


ÓKI^JIIOL. 


139 


Mert  fiiíiiili'ii.  mit  u  bemrUnkct  érdekír*  síremlí»kckrul  emlit 
(IIL  k, 422.  L)  ennyi:  ^L'ulUma  capellarlella  uave^  iii  cui  vedeli 
1  uUtji  conc**ííiOíR%  coutiene  altri  sepolcri  di  i»er«öiiííggi,  stuli 

;, -ai    nelle  armi  della  famiglia  Merloto  con  orníimeüti  e  sta- 

tuelté^  ^colpite  nella  jirima  niAla  de!  secolo  decimoquario.*) 

Dj  keveset  tud  Nápoly  monographusa  a  sarkophágokról  és 
^ '  t  tud  róluk  c'gy  más  iró,  a  Celaiio  nyomában  jár»V 
Irt  \t\  a  ki  kútfo-idézot  uelkiil  saó  szerint  közli  az  ide 

iktatóit  ciiütumot 

A  topographusoktíll  áiintMiteiii  a  liely-  és^  család  tör  ténet- 
irúkra  —  de  ezekkel  sem  voltara  szerencsésebb. 

Átlapoztam  Carafa  nagy  míivét/)  mely  elég  terjedelme- 
sen adja  elé  a  nápolyi  királyság  történetét,  néztem  Ooütarino 
>Antiqt)]tík  di  Napoli<»)-féle  müvét,  végig  lapozgattam  a  »Chrü- 
nicii  de  PartLenope«-Í  és  egyebeket,  de  mind  hiába  volt. 

Fogtam  ezek  után  még  néhány  genealógiai  művet  s  miután 
ezekbe  is  hiában  belefáradtam,  elmentem  competeus  szakember* 
bejíj   ál'  /eti  múzeum   egyik  könyv  tárnokához,  a  tudós 

nápolyi  iiMX  VolpiceJlihez. 

Leginkább  neki  köszönhettemj  hogy  nem  jöttem  haza  üros 
ké^4?Ít  mert,  Imbár  gazdag  ismeretei  daczára  sem  emlékezett  a 
Druget  családra,  mégis  midÖn  a  ^ferlotokkal  valn  kapcsolatokat 


^  lA  liaj«V  ntoIí*ó  kjipolniijáljaii,  melybcu  ii   sz^^plötlcM    f<»|L^antatíÍ8 

k^pe  Ulttzik.  a  Mcrlotak  r^nliidja  vitL^ís  AZfnitMyísegoiiiek  uéraL-ly  etiU*'k«'i 

irmnBakr  itielyck  n  XlV^ik   azú/ad  e\m  fclehcii   kiIsj&UIt    (1ií«/.ttrnciiyckkol 

I  é9  «fot>roc»kákkal  ííkítv«fk.*  Megjegjzomjiog^^  —  mint  íiz  rg)'ik  aírlnrlati 

tMr6    135H4k    í^Vhxíuu   tiimlsítja  —   nz  egyik    eírenilekre   nt^zve    Celinj*i 

*.  étnerale  del  reaine   fii  Napali  stb.    Troyli  Nap<»l    1755. 

It    klíl<í<h«n.    [E  mii    második    kötett'nek   2    rétie,    mely    többi    kö»t 
tMJOÉ  Náptjlyi  hjAíljiiraUt  fart/ilniiizza,  kivjiló  érdekű  ro»ink  ih?*/vcs] 

•)  Ffíirí'oltíi  flí  vjirii    liiíri    oven»    opusculi   d'lns*t;í»nc  dv\    rcgno  *\l 

f  ií  ot  approlmti   autón,  dic    líon    difficoltii  ei  trovíivaiio,    l>i 

-     iH  iit<i    líietaiHpati,   e  corrctti    nclfji  í^iialc   sí  contcngoiir*    l'iii* 

ff3i*rriiti«  cíok    Le  C'Hronieho  delF   inelita  cittíi  di  Napoli    sth.   di  Oio. 

^' "  Metíiuo -*  Deir    Anticliitii  stb.  di   Koiua;  Con    longlnc,  e 

410IÍ  Cüinpof*m  per  h*  IL  W  F.  Luígi    Contanm   stK  Kap«iIÍ 

Iböo.  »|ir«   fjniirtí*    120   l,  —  170   l   Btb,    —    Cnmpanile    Notixiü  di 


^átaifefa 


140  A  DROGETEK 

említem,  azonual  adott  tanácsot  és  kezembe  szolgáltatott  néhány 
kézirat!  és  nyomatott  mfivet,  melyekből  az  itt  közlendő  adatokat 
merítettem : 

Mindjárt  az  első  nagy  kéziratos  mü,  melyet  adott,  cl^  bőven  tar- 
talmazott Drugeteket  illető  adatokat.  A)  ezime  ez :  » Apparátus  Ilistori- 

cus  ad  antiquos  cronologos  illustrandos ex  vetustis  monumentis 

Neapolitanorum  Archiviorum  coUectusc  ;  kd szítette  Borrelli,  17-ik  szá- 
zadbeli szorgalmas  és  (Volpicclli  szerint)  igen  lelkiismeretes  és  megbíz- 
ható tudós,  kivonatai  1263-tól  1423-ig  terjednek. 

B)  A  második  kéziratos  mii,  melyet  átnéztem,  nyolcz  kötetes  gyűj- 
temény »Famiglie  nobili  del  regno  di  Napolic  czím  alatt,  szerző  ncHkül ; 
ez  is  az  Anjou  levéltárakból  közöl  kivonatokat. 

C)  Továbbá  emlíiek  egy  II.F  36.,  37.  és  41—43.  számokkal 
j(;lölt  öt  kötetes  kéziratos  gytíjteménytj  melyben  szintén  vannak  ide  vágó 
adatok,  és  idézek 

D)  egy  Nápolyban  1641-ben  megjelent  müvet,  melynek  czime 
következő :  »Don  Ferrante  della  Marra  dúca  della  Guardia.  Discorsi 
dcllc  Famiglie  estinte  forastiere  o  non  comprcse  ne'  Seggi  di  Napoli, 
imparentate  collá  casa  della  marra.  ^) 

E)  Végül  idézem  a  nápolyi  állami  levéltár  anjouista  igazgatójának 
Kiccionak  c  müvét :  Brcvi  notizie  intorno  air  archivio  angioino  di  Napoli 
dopo  le  quali  si  pubblica  perla  prima  volta  parte  di  quei  registri  ora 
noníi  piü  esistenti  *)  Napoli  1862. 

Az  e  müvekben  lelt  adatokat  itt  chronikaszerü  sorrendbe  fUzöm^);^ 
úgy,  hogy  előbb  a)  a  Druget  vezeték  nevüekröl,  azután  b)  a  Merloto-król 
szólok. 

A  legrégibb  évszám,  melyből  Druget  családbelit  ismerek,  az 
1267.ikév. 

Ez  évben  lép  föl  Druget  Ntcolaua;  neve  Durgetnek  van  írva. 

1.  Pecunia  soluta  infrascriptis  militibus  de  hospitio  domini  Regis 
pro  gagiis  eorum  videlicet  .  .  .  ,  (sok  név)  köztük  Dominó  Nícolao  Dur- 
gct  (E.  8.  1.) 

Ugyanő  szerepel  a  következő   1270-ik  évből  való   okmányban  is. 

2.  De  Druget  Nicolaus  m.  ost.  fam.  1270.  A.  10.  Ind.  (A.  Tom. 
II.  268.  1.) 

*)  »A  Marra  családdal  rokonságban  volt  kihalt  idegen  vagy  a 
nápolyi  nemesi  székekhez  ncra  tartozott  családokról.* 

^)  A  nápolyi  Anjou  levéltárra  vonatkozó  rövid  megjegyzések, 
melyek  után  e  mai  nap  már  nem  létező  registrumok  egy  része  közzé- 
tétetik.« 

®)  A  fölsorolt  müveket  az  adatok  idézésénél  rövidség  kedvéért 
A,  B,  C,  D,  E-vel  jelölöm. 


Ö8EIRÖL.  141 

Máskor  Nicolaus  de  Dructto  nevcn  lep  ok'iik  es  I.  Károly  fouda- 
taríiisának  mondja  az  okmány. 

3.  De  Druetto  Nicol.  m.  ost.  ct  fam.  fit.  fcud.  Car.  pr.  (A.  Tom. 
II.  2G1.  1.) 

Neve  1275-ben  hason  alakban  szerepel. 

4.  De  Druetto  Nicol.  m.  ost.  et.  fam.  1275.  (A.  Tom.  II.  262.) 
Ugyanez  e'vben  feleségestől  Nuceriába  küldik  és  gondjaikra  bizzák 

II.  Károly  gyermekeit. 

5.  Drugettns  Nicolaos  (sic !)  mittitur  cum  uxorc  ad  costnim  (sic !) 
nneríem  (sic !)  pro  costodicudis  (sic !)  libcris  Caroli  nostri  primo  gcniti 
1275.  4.  Ind.  (B.  Tom.  I.  170.  1.) 

Ugyancsak  Miklósról  azt  jelenti  egy  okmány  1279-ben,  hogy  a 
capuai  Szt.-£razmns  torony  ó're  volt. 

iy,  Druet  Nicolans  miles  hőst  ct  fam.  erat  custos  turris  8ti  Herosnii 
in  Capua,  cui  succedit  egidius  dcinde  scutifer.  (B.  Tom.  I.  1G8.  1.  vsd. 
ö.  A.  Tom.  11.  259.  1.) 

Ezen  » turris  Erasmic  a  királyi  családnak  többször  tartózkodási 
helye  volt  és  nem  valószinütlen,  fiogy  Drugct  Miklós  és  a  trónörökös 
legidősb  iia,  a  capuai  születésű  Martello  Carlo  közt  már  korábban  Nucc- 
ríában  létezett  kapocs  itt  még  bensőbbé  vált.  *) 

Torony-kapitánjT  minőségben  találjuk  ugyané  Drugetet  más  adat- 
ban is. 

7.  Drughettus  Nicol.  m.  Custos  Turris  S.  Erasmi.  (A.  Tom.  II. 
267.  1.) 

Miklóssal  egykorú  egy  Gicottus  nevű*)  Druget,  neve  1272-bcn  és 
1276-ban  fordul  elő. 

8.  De  ospitio  Regio  sünt  1272  XV.  Ind.  (a  vitézek  nagy  serege 
meg  van  nevezve)  köztük:  Gicottus  de  Druget.  (A  Tom.  III.  362.  1.) 

9 et  de  hospitio  apud  Montemfortem  in  anno  1272.   ultimo 

Infrasrripti  alii  recepti,  ct  notati  sünt  (a  vitézek  nagy   serege   meg   van 
nevezve)  köztük:  Gicottus  de  Druget.  (A.  Tom.  III.  366.  1.) 


^)  Ováry  Lipót  ur  nápolyi  jelentésében  szintén  egy  Druget  Miklós- 
sal találkozunk,  ki  egy  1295-ik  évi  mártius  10-ikén  kelt  okmány  értel- 
mében Martello  Carlo  > magyar  király*  gyermekei  gondjainak  viselés*'- 
vcl  meg  van  bizva.  »Nicolaus  de  Druget  deputatus  ad  servitia  liberorum 
Caroli  Martel li  regis  Hungáriáé. <  Ugyanaz-e  a  szövegbeli  Drngettcl 
vagy  annak  fia  avagy  egyéb  rokona,  biztosan  meg  nem  állapíthatom, 
legvalószínűbbnek  hiszem,  hogy  ugyanaz. 

*)  A  Gicottus  név  előttem  ismeretlen  lévén,  fölvilágositás  végett 
Volpicellihez  fordultam,  nehogy  abba  a  veszélybe  kerüljek,  hogy  esetleg 
talán  azon  értelmű  neveklníl  két  személyt  faragjak.  Megnyugtatjisomni 
kijelentette,  hogy  a  Gicottus  divatból  kiment  név,  mely  nem  volt  egy- 
értelmű a  Nicolaus  névvel:  így  tehát  szólhatni  két  kortársról. 


142  A  DROGETEK 

10.  (Apud)  Guill(elmu)iii  de  Faronvilla  Propositiim,  et  Eeclesia 
Sti  Aiinati  Dcvacensis  Eegni  Sicilie  Vicecancellarij  (sok  név)  köztük 
(iicottus  de  Druget.  1276.  (A.  T.  366.  1.) 

Druget  Miklós  ^s  Gicottushoz  legközelebb  áll  »JoaniiC8  de 
I)riictto«.^) 

Neve  13 13-ban  szerepel,  midőn  Eoberto  király  többekkel  öt  is 
nio^hivja  Calabriába  az  ország  v(^delm^re. 

11.  Barones  multi  vocati  ad  partes  Calab.  pro  defensione  Kegni 
stb.  per  litteras  regis  Roberti  1313  (sok  név)  köztük:  Jes  de  Dnietto, 
{A.  Tom.  I.  529.  1.) 

Máskor  ismét  Roberto  legidösb  fiával  Károlyijai  Siciliába  kell 
mennie. 

12.  Barones  et  feudatarii  ituri  in  Siciliam  cum  Carolo  primoge- 
nito ;  a  nevek   közt  harmadiknak    találjuk   »Jes  Druetti«-t.  (A.  Tnni. 

I.  531.  1,) 

lltübb  1331-ben  már  mint  magyar  nádorral  találkozunk  vele. 

13.  Drughettas  Jo.  m.  comes   Palatínus   Regni   Ungarie  (A.  Tom. 

II.  279.  1,) 

14.  Druettus  Jo.  Comes  Palatínus  Rcgni  Ungarie.  (A.  Tom.  II. 
2H1.  1.) 

Ugyanaz  meg  1332-ben  is  15  Ind.  mint  nádor  szerepel. 

15.  Drughettus  Joauncs  míl.  comes  Palatínus  Rcgni  Ungarie.  (B. 
T.  173.  1.) 

A  magyarországi  Drugctck  közül  meg  Vilmos^)  is,  bár  csak  mint 
nápolyi  eredetű  nejének,  Follía'^)  Máriának  férje  kerül  szóba  kétszer,  uz 
1343-ík  évben. 

16.  Follia  Maria  uxor  viri  nobilis  Guill.  Dructti  magni  comitis 
Regni  Ungarie,  que  habebat  Casalc  Pascbarolc  1343.*)  (A.  Tom.  II. 
492.  l.) 


')  Az  első  adatot,  mely  Druetto  Jánosra  vonatkozik,  Ováry  Lipót 
nrnak  1871-ik  évi  május  havi  jelentt'sében  foglaltatik  62.  sz.  alatt  és  az 
1291-böl  való.  Ez  évben  Jánost  a  magyar  születésű  Mária  nápolyi 
királyné  öt  kiküldetéssel  bizza  meg  László  magyar  királyhoz,  testvéré- 
hez. Johannes  Drugettus  miles  mittitur  per  Mariam  Reginam  cum  certis 
legationibus  ad  Regem  Ungariae.  Druget  János  Fülöp  testvérével  már 
eddig  is  ismeretes  volt,  de  az  első  reá  vonatkozó  adat  1328-ból  való  volt. 
(Vsd.  ö.  Wagner  Decades  III.  1802.  34.  lap.) 

2)  Vilmos,   János  fia  is  ismeretes,  Isd.    Wagner  (Dec.  III.  34.  1.) 

^)  Vilmos  neje,  az  ismeretes  sárosi  végi'cndeletben  (Wagner  An. 
Hcepus.  Part.  1.)  és   Wagner  Decadeseiben  (III.  34.  l.)  is  Folyknak 

neveztetik.  Mi  oka  ez  eltérésnek,  nem  tudom. 

*)  Föltűnő  ez  évben  —  1343-ban  —  a  magnus  comes  Regni 
Uugariae,   a  mi    alig  akar  egyéb   leinii,   mint   nádor !  Tudjuk   ugyanis, 


ŐSEIRŐL.  143 

17.  Follia  Maria  iixor  nobilií)  viri  Guill.  Dructti  ma^^ni  comitis 
Kegni  Uiigíiric  habct  Casalii  Pascarole  1343.  ')  A.  Toin.  11.  493.  I.) 

h)  A  Merloto-kra  áttérve,  a  legkorábbi  vite'z,  kit  adataink  v. 
iirveu  említenek  Carolus  de  Merloto,  kit  nejével  Isabella  de  Alnetoval 
már  a  f<>ii  köxlött  Sta  Chiarabcli  siriratból  ismerünk.  Mindkettőnek  neve 
efry  1309-ik  évi  adatban  említtetik. 

18.  De  Alneto  Isabella  uxor  Caroli  de  Merloto  Dni  Carapclli 
1309.2)  (A.  Tom.  I.  109.  1.) 

A  család  leggyakrabban  említett  tagja  fön  leírt  sírban  eltemetett 
Drttgo  tíe  Merloto,  Neve  először  1 309-ben  tűnik  föl;  akkor  Koberto 
királytól  a  sicziliai  hadjáratra  mcglnvott  vitézek  közt  ott  van  ö  is. 

19.  Haronos  Regui  vocati  ad  armatam  maritimaui  paratam  a 
Hob-  Kege  contra  Siculos  1309.  (sok  'név)  köztük  Druettus  de  Mer- 
loto. (A.  Tom.  I.  559.  1.) 

Feudatarii  qui  dederunt  monstram  sub  R^Rege,  eum  armis  et  cíiuis 
(sok  név)  köztük  Drogo  de  Merloto.  (A.  Tom.  11.  440.  1.) 

Kgy  1315-böl  származó  adatban  megismerkedünk  nejével. 

20.  Gesualdi  Xicolai  m.  Roberta  filia  nxor  Druetti  de  Merloto. 
;A.  Tom.  I.  591.  1.) 

Ez  adat  megerősítését  leli  egyéb  adatokban. 

21.  De  Gisualdo  Rob*  filia  Nicolai  nxor  Druetti  de  Merloto.  (A. 
Tom.  í.  012.  l.) 

22.  132(>.  De  Bonito  Odo  m.  patcr  Rogerü  m.  Dni  Castri  Honiti, 
í|Uíid  liabí't  a  Roberta  de  (íesualdo,  Raronie  (iesualdí  Díia  uxore  Drueti 
do  Merloto.  (A.  T<»m.  I.  499.  1.  és  C.  Sign.  Yl.  F.  42.  Rep.  Pliilib. 
Campanilis.  67.  1.) 

De  Merloto  Druetus  cam.  maritus  Robertae  do  Gesualdo.  1323. 
(A.  T.  ITI.  11.  l.) 

Druettus  jószágai,  illetőleg  czimei  a  következő  adatokban  vannak 
megnevezve. 


hogy  Vilmos  nádorsága  1342-ik  évi  július  21-ikén  véget  ért  (Lsd.  Franki 
V.  A  nádori  stb.  hivatal.   A  nádorok  sorozatában.) 

')  Ováry  iJpót  ur  1873-ik  évi  május-június  havi  jelentéséből,  mint 
idetartozót  idézzük  az  ott  3.  szám  alatt  foglalt  adatot.  »1344.  jan.  3. 
R(*ií«'t'ie  (piondam  (tuillelmi  Drugetti  magni  Comitis  Regni  Hungáriáé 
remittitur  feudale  servitium  debitum  pro  easali  pascarolae.  (Avorsa 
mellett)  <r. 

^)  1320-ikból  származó  érdekes  adatot  találunk,  melyből  megtud- 
juk, hogy  Isabella  savojai  Lajos  özvegye  volt  s  hogy  általa  nyerte  a 
Merloto  az  alább  niniányszor  idézendő  trójai  birtokot.  Alneto  Isabella 
relii-t'i  Ludoviei  de  sabaudia  emitaMargarita  ct  Ricca  íiliabus  q'"  Matth. 
do  'I'roia  ort'ivam  partém  Troie.  (A.  Tom.  I.  19.  1.) 


144  A  DRÜGETEK 

23.  De  Merloto  Druettus  m.  Carapelli  ct  Alifídcne  Dííus  et  fam. 
(A.  T.  III.  142.  1.) 

24.  Drugo  de  Merloto  Dnus  Alüdeno,  Carapelli,  Pesculitrojc,  Baro- 
nie  Gesualdi,  que  consistit  in  castro  Gesualdi  Frequenti  patemo,  et  S. 
Angeli  pro  parte  Róberté  de  Gisualdo  uxoris  sue.  (A.  Tom.   III.  43.  I.) 

25.  De  Torella  Mathias  teuct  a  Drueto  Merlotto  ctlioberta  de  Gi- 
aualdo  eiu8  uxore  Torellam  et  Einfalcum.  1323.  (A.  t.  IV.  299.  1.) 

26.  De  Ariauello  Martianus  fílius  Andreáé  de  Gesualdo  habét 
ecrtas  tcrras  incultas  a  Drugouc  de  Merloto  et  Martncia  de  Capua  con- 
iugibus,  et  Baronibus    Baronic  Gesualdi  1345.  (A.  T.  I.  176.  1.) 

Az  1320-ik  1323-ik,  1325-ik,  és  1327-ik  evekben  katonai  szolgil- 
Litban  találjuk  a  vitézt. 

27.DehospitioDomini  Ducis  1320.  (sok  név)  köztük  Druettus  de 
Merloto  cum  milite  uno  et  scut.  10.  (A.  Tom.  III.  384.  1.) 

28.  1323.  Drudettus  de  Merloto  c'scut.  10.  (A.  Tom.  III. 
330.  1.) 

29.  Barones  et  feudarü  ituri  cum  Carolo  primogenito  in  Tusciam 
1325.  (sok  ndv)  köztük  Druettus  de  Merloto  (A.  T.  I.  529.  1.) 

30.  Barones  hospitii  habén tes  Gagia  1327  (sok  név)  köztük 
Druettus  de  Merloto  cum  milite  1  et  Scutiferis  10.  (A.  T.  I.  563.  1.) 
és   Druettus    de  Merloto  (habét  uncias)  150    1327.  (A.   T.  II.  14.  1.) 

Druettusnak  második  feleségével,  De  Apia  Isabellával  ki  öt  túl- 
élte, többször  találkozunk  az  adatokban. 

31.  De  Apia  Isabella  uxor  Drugonis  de  Merloto  (A.  F.  I. 
128.  1.) 

32.  De  Apia  Isabella  uxor  Drugonij  de  Merloto  m.  nunc.  Consors 
Raymundi  de  Baucio  m.  Regni  Marescalli  1342.  (A.  T.  I.  169.  1. 

33.  De  Apia  Isabella*)  uxor  Raymundi  de  Baucio  et  prius  Phi 
(igy !)  de  Merloto.  1243.  (hibásan  1343  helyett)  (A.  F.  I.  172.  1.) 

Druettus  halála  éve  már  ismeretes  a  síriratból;  meghalt  1339-bcn 
deczember  5-ikén  29  éves  katonáskodás  után.  Apján  kivül  és  kívüle  még 
négy  Merlotoval  találkozánk,  u.  m.  Nicolaus,  Joannes  és  Philippával,  kik 

*)  Della  Marra  (D  alatt  fölsorolt)  müvében  a  Del  Balzo  családról  szól- 
ván, De  Apia  Isabelláról  azt  az  érdekes  adatot  közli,  bogy  a  Casalucei 
templomban  harmadik  férje  mellett  fekszik  eltemetve.  Szerinte  első  férje 
volt  Adinolfo  d'Aquino  Conte  di  Belcastro,  a  2-ik  »Dragonedi  Merlotto « 
a.  ezekkel  nemzett  gyermekeket,  de  terméketlen  volt  harmadik  férjével 
Rámondó  de  I^alzoval.  Az  eredeti  szöveg  igy  szól :  Nella  chiesa  adunque 
di  Casaluce  si  vedé  del  Conte  Rámondó  suo  fondatore  il  bellissinio  sepol- 
cro  di  manno,  a  lato  di  quello  d'Isabella  d*Apia  sua  moglie :  la  quale  se 
benti  generó  figliuoli  con  Adinolfo  d'Aquino  Conte  di  Belcastro,  e  c(m 
Dragoné  di  Merlotto,  íi  quali  fii  primieranicnte  maritata ;  sterilé  fú  non- 
dimeno  col  conte  Rámondó  de  Balzo. 


r^EIRÖL.  145 

gyermek  viszonyban  állottak  Druettushoz  8  egy  Mathíással,  kinek  rokan- 
sági  f<»ka  ismeretlen. 

34.  De  Apia  Isabella  uxor  Raymundi  De  Baucio  m.  Regni  marese. 
et  ibi  Drugo  de  Merloto  primus  vir  eius  et  Nicolaus  et  Joannes  de  Mer- 
loto  eorum  filij  ct  Isabella  de  Merloto  Avia  paterna  fíliorum  (A.  Tom.  I. 
171.  1.) 

35.  De  Apia  Isabella  Consors  Kaijmundi  de  Baucio  m.  Kcgni 
uiaresc.  mater  et  Balia  Nicolai  de  Merloto.  (A.  Tom.  I.  130.  1.) 

Sancia  Philippanak  ket  férje  ismeretes :  Kuffus  de  Catanzaro  es 
De  Celano  Antonius.  —  Sancia  és  férje  mellett  meg  Sancia  napája,  öreg- 
anyja, es  Miklós  testvére  szerepel  egy  érdekes  adatban ;  másik  fivéréről 
Jánosról  többé  nincs  szó. 

3G.  Ruffus  Catanzaro  Nicolaus  Cam(erarius)  fam(iliae),  et  Sancia 
de  Merloto  Coniuges,  et  Franca  de  Licinardo  Comitissa  Catanzari,  ct 
Isabella  de  Alneto  d(icta)e  Sancie  Avia,  et  d(ict)o  Nicolao  fuerunt 
assignate  a  diéta  matre  sua,  Castrum  Scepini,  Baronia  Lepporani,  Mcdie- 
tas  Cantri  S.  Jo(ann)is  Maioris,  et  medietas  Castri  Gualdisseni.  (A.  Tom. 
III.  709.  1.) 

37.  De  Celano  Antonius  2-o  genitus  Rogerii  Comitis  Celaiii 
com.  fam.  Dilus  Carappelle  villae  Clamisii  Roccae  Clamisii  ct  Casalis  S. 
Stefaui  maritus  Sancie  Fhilippae  de  Merloto.  1371  (A.  Tom.  I.  G90.  1,) 
A  Mattliias  de  Merloto  féle  adat,  mely  valószínűleg  a  XIV.  század  elejére 
esik,  a  következő. 

De  Laia  Joannes  habct  ordinem  quod  faciat  monstram  de  Baro- 
uibus  propter  accessum  in  Síciliam  contra  Rcbclles  et  ibi  (sok  név) 
kii/tük  legvégén  Matthias  de  Merloto  feudatarii. 

Egyszer  niidön  a  hadijutahuakról  szó  van,  a  MerI<»tok  általánosan 
is  s/óba  kerülnek. 

3!i.  1343.  Fro  Merlotis  92  (^ruciae?)  (A  Tom.  III.  206.  1.) 

Hampel  Józskf. 


Századuk.     1881.   II.   füzet.  10 


i.    .-^  íSVrS  JrRIS<  NEGYEDIK  KIADÁSA.  M 

i.  ^  '>k?i!«5  J'xríí  Hungaricic,  vagyis  a  magyar  törvény  tániak 

í  Vfí-  Nn.t^e<«.  .•  t.tau^^rr^urek  gyűjteménye  »Decreta,Con8titutio- 

.  .V.  ..    ^*t%tii  "'tvVtt  Kegui  rngariae  etc«  czím  alatt,  legelőször 

;s^-.v*í    Xt'í>ívcfi*   JCakariás  nyitrai  és  Tclegdy   Miklós   pécsi 

-.Nt-^fiví-SK   >ilíí*  ;vttf«ett  közzé.  A  hármas  könyvvel  s  az  1604-ig 

•  «^tt    ti»«uv<iikel  mogbovitvc  Bécsben,  1628-ban,  az  1606 — 

^  i5"^    i-teHvw   törvények    S.-PatAkon  1663-ban,  az  1665 — 

1^-;*   »i»«aiv^i^  IVttemlorfban  1668-ban  adattak  ki.  A  »Corpu8 

v.,.v    iioitiH^vil*   teljesen   harmadízben  1696-ban,  Szt.-Iványi 

'\íi**M  *%iiii  ii  N.'Szombatban,  mely  kiadás  1 743-ban  s  1744-ben 

«.scrf<«  itv  íijrti   nyomatott,  a  negyedik  kiadást  Szegedi    János 

...;íw   o>»mí  ícec  kötetben  N.-Szombatban   1742 — 1757.  és  újra 

:.;^.,  uii^a  Budán  1822  8  1844-ben,  ez  utóbbi  három 

o'itiiVii  ♦clt'ut  me^;  ehcz  kapcsoltattak  az  1 848 -iki  törvények 

V  V .  i^»lui  uralom  törvénytelen,  de  tényleg  alkalmazott  ren- 

AvK»-«*«*'U  H  Oríizá^os  (Magyar,  Erdélyi,  Horvát)  kormányla- 

vi\   KMUik;   1867401  kezdve  az  Országos  Törvény  tál-  publicálja 

M.    'i  v^^ti;\  iilé*  alkotta  törvényeket  Ez  dióhéjban  a  hazánkat 

;uM-»    ivu\eu\ek   s   némely   rendelkezések    közzétételének   tör- 

Ml  oí  nlkalommal  a  Szegedi- tele  kiadás  történetét  kivánjuk 
^.kiiv^lllkoi'  uie^világitani. 

UOíii  lönéuveink  nincsenek  fejezetekre  osztva ;  az  Orsz. 
t  o\\*iL^^K^u  om»tt  1267-iki  IV.  Béla  királytól  eredő  végzemény, 
v*vN  \hU  Ií*»> l-ben  kerfílt  egész  rendesen  kiállított  oklevél-for- 
iM^^^  muu^t.  A/,  artíeulusokra  való   osztás  csak    1664  óta   dívik, 

**  M    K    OiMíiijjos  l.woltíir  lioluartótaiiíicsi    nsiztúlya  :   Mise.  fasc. 

"*^  \  \NM|m?*  »liinMVk|  lo^i<'l(\sli  tornis  Wcii/ol  Ma^áiij«»;^a  vhö 
iM^«*  l^'^í    ''**       ***    *    "^  í*  torvvuvtíir  l.írálata  Akad.  Krt.  l«r»l. 


cswik  aaí  14M*íki  decretum  van  czikkelyekre  ossztva.  1596*  6ta 
»  rakkdyok  fblé  a  ruhricát,  tartalmat  is  oda  tették;  azelőtt  csak 
_*leiu^-*mel  vHZf4t^k  h<^  a,  czikkeket  s  a  feliratot  a  kiadók 
maguk   sxerki  ly  kezdte  legelölilj  a  §§-okat  alkal* 

mazDi,  s  így  a    _  ^^,  _  ;í  íormu,  8zt.-lstváo,  Szt-Lászlu  és 

Kalm/io  decretumai  azoubau  fejezetekre  vannak  osztva, 

A  iL-szotnbati  egyetem  nyomdája,  mely  1699-beu  egy  igen 
crídob  épületben  helyeztetett  el,  Szentiván ji  Márton  gondnok- 
ítAga  alatt  virágzásuíik  inrlúlt ;  u  adta  ki  1696-ban  a  Corpuü 
íJurist,  a  törvénytár  nyomtatására  némi  igényeket  fomiált,  s  tekio- 
tettel  helyzetére  —  midőn  a  régi  kiadás  már  elfogyott  — 
1743-ban  az  ujra-kiadhatásra  —  mintáz  szokásban  volt  —  kivált- 
ságot kért. 

A  vevő  közönség  akkor  úgyis  rendkívül  csekély  volt,  s  az 
Bgym  nyomdák  csakis  úgy  értékesíthették  nyomtatványaikat, 
ba  azokra  egyed&rngágot  nyertek,  így  volt  ez  a  localis  calendári- 
tmiukná],  s  minden  vállalatnál,  hol  a  kiadó  tulajdonos  egyúttal  a 
nyomda  maga  volt. 

Mária-Terézia,  a  helytartótanács  kedvező  véleménye  követ- 
kextében,  1743.  jul.  12.  kelt  leiratában  negyven  évre  kiváltsá^nt 
adott  az  egjetemi  nyomdának,  hogy  a  Corpus  Jurist  nyomathatja. 


s  a  jövedelmet  élvezheti,  úgy  azonban, 


hogy  minden 
be  a  íiuílai 


»y  1  változta-tást,  igazítást  okvetlen  jelentsen 

kdnyTVi/.8gáló  bizottságnak, 

Kazy  János,  a  n.-szombati jezsuita  tár^ház  rectora,  e  kiválU 
ftái^ot  köszönettel  tudomásul  vette  s  értesítette  erről  a  nyomda 
Wag)'előjét  is,  ki  a  munkát,  bár  volt  rajta  igazítnivalő,  a  lelte- 
idről s*>mmit  sem  tudva,  kényelmeiben  folytatta,  A  helytartótanács 
megint éöére  n.  é*  szept.  SO-áo  az  első  részt  felküldtek  a  cen8u- 
rához, 

1744.  jim.  8-ig  tanakodott  a  hely  tartótanács,  sok  rendeletet 
(*%  cllenrendeletet  adván  ki,  míg  az  art icuhi soknak  §§'Okra  osz- 
tását helybenhagyta,  végre  leküldi,  csak  a  törvények  szövegén 
liírir^^ut  változtatásokat  kéri  számon.  Jul.  6-én  Kazy  belényugvá- 
fiit  jelenti,  s  ígéri,  hogy  a  censura  kijelnlti^.  sajtó- s  tollhibákat, 
viszont  az  idókózlnín  jött  instructióban  kijelölteket  eligazítja. 
Időközben  ngyanin  jun.  12-én  :izt  határozták,  hogy  a  régi  kiadás 
cyjdr.iíi'jhki  hagyassanak  el,  a  marginalis  jegyzeteket  csatolják  a 
l-  lit%  do  a  régibb  kiadásokhoz  tett  »uota«-kat  tegyék 

istiit  t  ni  j«\ 

A  dologban  az  volt  a  legérdekesebb*  hogy  Szegedy  János, 
n  ni  társház  rertura  (KUíl*  f  1760)  a  Tyroeiniuni  nagy- 

u*  ...    .   :/iije  maga  vezette  a  kiadást  n  a  törvények  értelmét  ala- 
posjrgyzel ékkel  ig) ekézett  megmagyarázni,  nem  hogy  elcsavarja 

10* 


MH  KOI^N  FÉLÉK. 

a  U'irsí^uyitkciif  hanem  hogy  a  jövő  nemzedék  lássa:  mikép  s  milj 
H/iíllmnbí'M    ítóh^ndök   meg   az   egyes  korokban  alkotott  articu- 

IllNOk. 

A  hely  Uir  tó  tanácsnál  két  áramlat  volt ;  az  egyik  minden 
javítás,  magyarázás  ellen  volt,  a  régit  akarta  újra  lenyomatni  s 
még  ott  is  minden  magyarázatot  elhagyatni  kívánt,  a  másik  fél 
loltétlou  eriticát  kíWotelt  s  az  1744.  jun.  hóig  elhúzódott  tárgya- 
lásokban kivitte,  hogyne  a  Szt.-Iványi  kiadás,  hanem  az  1743-ig 
alkotott  törvénycaikkek,  tehát:  1715.,  1723.,  1729.  és  1741.  tör- 
vények  is  bevétessenek  s  így  legyen  a  kiadás  teljes. 

A'i  egyetem  időközben  Szegedyt,  ki  ekkor  Szebenben  tar- 
tózkiHlott,  felhívta:  nyilatkozzék.  Szegedy  nyilatkozott,  annyival 
inkább,  mert  a  nyomda  ad  captandam  benevolentiam  már  1739. 
elkezdte  a  nyomtatást,  egy  csomót  kinyomott  úgy,  hogy  az  I.  rész 
T\  év  után,  trhát  174  l-ben  el  is  készült  Szegedy  jegyzeteivel. 

>Kvek  múlnak,  háborúk  viharai  dúlnak,  békét  kötnek — 
úgyuunul  -  s  az  idők  zajában  a  társadalmi  rend  zsinórmértékei, 
a  törvények  isniereUí  képesek  csak  irányt  adni.« 

Kzekuek  ísnuirete  a  törvénytudóktúl  függ,  kiknek  —  a  ré- 
gibb kiadások  elfogyván  —  nem  áll  rendelkezésökre  azok  gyűj- 
teménye. ( >  a  régi  gyűjteményeket  tanulmányozta,  azokat  — 
Síkját  bt^látása  sziM'int  —  commentálta,  az  olvasó  kényelmére  az 
artieulusokat  JJvf-ra  osztotta.  HaMo8sóczi,Telegdi,Zsámboki,  kik 
nub'ökrt  Kudolf  császárnak  ajánlották  —  mint  magánembernek, 
a  ma^uk  ft^lelösségére  tehettek  jegyzeteket,  6  is,  tekintve  a  gya- 
korlati e/rlt,  megtehette.  Isniétli:  az  öjegyzetei  nem  authenticus 
ma^yará/atok.  kalauzoló  jegyzetek  azok.  főleg  az  iQuság  számára 
feKm«tAs;i  pedig  csak  alakiság.  Mindezt  ő  kifejti  az  Előszóban. 
IlUtonai  H  jogi  szempontból  okvetlenül  kell  e  törvényeket  — 
mAv  a  Horrend  uugértíietése  kedvéért  s  :iz  egyes  feledésbe  ment 
s^.\»kAKok  mogorthetést^kép  is  —  magyarázni.  Ha  jegyzetei  között 
a  eouMuva  talál  hibát,  készséggel,  köszönettel  hagyja  el,  kiigazítja 
M  r>i«Hle«ik»  ^egvok  tígy elembe  kérelmét,') 

Aí  e^>etem  i^rtolta  S/egtnly  kérelmét  s  ennek  eredménye 
a*  KM.  juu.  15Í.  ivneessio. 

\  í  W^  bou  elkészült  \égr\>  a/  egész  szeilés,  mert  sokat  az  I. 
uViaI^x)  S4i»^v\I\  maga  nyomatott  újra  s  kibővítette  úgy,  hogy  az 
oi\H|ot»  lí*l*fc  Htf^Hh'jt^xokeivson  megváUo7ott.  A  helytartótanács, 
UIoUvU^a;    4  oou'iuui  ko^esctt   \:Ut\vtatott  már,  *?  1751-ben  mind- 


^'  V*^v^x^^\»x'í  *  lLo4Ut"».iíu  1    **>\l  Pr.  kViulor     riv:id:ir:   Adalékok 
^  K^***  i.v.tu^(^'Mi«w>   \\u\    *  '^^  s*!vU    u*;;\  í.  A  l'Uil.  k.  111.  t.  **.  tört. 


RltLANTSlJ 


két  UbM  forgalomba  bocsátüitott;  Fuludi  Feroucas  iiyaiiida-iguz- 
gatóíiá^a  koi  ulian. 

E^  u   8zt^g«j(]y-Jele   aoksKor    újra    uyoratatott   kiuilits  Uh- 

Thallüczy  Lajos. 


THüEZO  IMKE  WITTEMBER(iBEN. 

Azüü  kiváló  szerep,  melyre  a  XVL  század  szellemi  mozgal- 
mai tiak  felidézésével  a  wittembergi  egyetem  vállalkozott,  c^ak- 
liaíiiar  európai  hirre  emelte  nevét  Az  egyszerű  Augu^tiniií^* 
barát  merész  fellépése  csodálatra  ragadta  Európát,  s  tömegesen 
vonta  körébe  Európa  minden  részébul  azokat,  kik  az  általa  hir- 
detett uj  tanért  lelkesültek.  Néhány  szfizra  megy  azon  ifjakuuk 
iszáma^  kik  hazánkból  is  a  XVI.  században  a  wittembergi  egye- 
temen tanultak.  Ezen  egyetem  nevelte  legnagyobb  részben  Ma* 
gyaroi-szágnak  lelkes  retbrmátorait.  De  nevelt  a  maga  számára 
Í«  magyar  tudósokat,  mintLosonczi  Bánfly  Fereuczet,  kit  érdemei 
s  tudománya  1 588.  októberében  ezen  egyetem  rectori  szókébe 
emeltek  és  —  Thurzó  Imrét  a  következő  században. 

ííetblenfalvi  Thurzó  Imre,  a  nagy  Thurzó  György  uádor- 
oak  méltó  fia,  miután  itthon  tanulmányait  Armpruszter  Ferencz 
veatetése  alatt  bevégezte^  a  magasabb  tudományok  hallgatására, 
aeretköréoek  szélesbítéi^e  végett,  ennek  kíséretében  Witten- 
rgbe  ment,  hol  1615,  juK  27-én,  mint  tanulót  látjuk  beírva  az 
egyetem  anyakönyvébe. ')  Nemes  törekvései  minden  szépre  és 
jóni,  míveltségeés  szorgalma  csakhamar  kitüntették  tanulótáraai 
felett;  8  már  ezen  év  okt  31 -én  ILKeresztély  szász  választó  feje- 
delem beleegyezésével  mint  >rector  magnificus^  szerepel.  Atyjá- 
omk  dedicált  rectori  beszédei  1616-ban  uyonmttak  ki  Wittem- 
bcrgben,  ^R^^ctoratus  Academicus  i.  e.  Orationes  quas  comes 
Emericus  Thurzó  de  Árva  Ac.  Rector  hactenus  Academiae 
Witebergensis  eta  officii  causa  publice  habuit<r  czim  alatt, 
-/tét  1616.  májusig  viselte.  De  e  hivatalt  nemcsak  clfu- 
m,  hogy  lelkiismeretesen  meg  is  felelt  a  reá  ruházott 
itzaif^mnak.  mutatják  azon  dieséretekj melyekkel  kartársai  részé- 
nM  elhalmoztatott.  Balduin  Fridricb  »Sol  refutatio  Cathecismi 
aríam<  ez,  muukácskája  dedicatiójában,  rectori  érdemei  mellett 
zért  magasztaljaj  hogy  az  ágostai  hitforniát  önkényt  aláírta 


*)  OnrUmlfunaí^dcs  r  Mcmorúic   Lrugttrorum    etc. 
riditen  ctCt  205.  L  és  Scbmal :   Adveraarin  70*  1, 
3)  Ugyanazok iiál  u,  o. 


120.  L    Klem: 


|:,(l  Kl'lAiNFKLfclR. 

•1  v/v\\  \%\\\i\/.  krbolrhoii  állbutatONJ^L  •>  ^.^..í^íjíI  qihíj  i>  niaradt. 
|)i'  :i/  iiáiilív  nyilvánuló  tisztele"  :.?r-ínoiií;ar  'M-tí.'  :ikkur.  ntidöu 
n.  KtMosztóly  s7^iszvála?ínőiaiuiii  iuvra  nw^,  ^uiint  ezt  a  núdur 
vThxir/ó  iíyörgy)  l»>15-!»ra.  Lanyi  ülés  '•upt»rint(ia<Iou>iboz  irt 
lovolóboii  lúzonyitja.  ^  ■ 

A  kitünt-et^  jü*!-^  íz  :iíu  ^nbt     Pictor  m;L:jrniíicus<-sii 

választó tása    álikl  íiTt^  rrfuiikivriii   'iróinft  nknzott   Birséu  is  s 

alyján:ik  czí:l  Llia^imuni    I'^i  j.  iei.-.  l-t-tíu  Biesérol  kelt  s  Imzzíí 

iiití'zett  It'Víj*   4<*m«iiüik  •Ui?*»ii  uon  toutos  hivatást,  mt.'ly  baza- 

t'TCíS'j  uuii  :'í;i    -iUTiiküZuit  '  t   nielvTiek  egész  c*letét  szL'iitolte. 

Alyia  litiATnriiiaiíuu  aivo  -nit  j  Bbl)sbur^-dyiiastiának :  lialála 

uTHií   liáitui    «»»h't    Miiua    ipjkúlnie    az    uralkodó-bázbuz  való 

rapaszt'Uíít^i    •>  iU5*'.:£»  *•   I-V    i  végzet   kiMiyvében  máskép  volt 

ni*^irvK    "'iKiTf.'    mi-**     iiu  '»*IkH  lángDló  hevével   csatlakozott 

}>:1ji'i  rTTr4».-:T.-. :  -  líu  'i  síuigálta  élet*.'  végéig  a  XVIL  százail 

Vrt'   -sí**.    »^-."i-  •  '■'^"-  -iÍ5^'"i''iAditiUíára  czélüzó  törekvéseit. 

'í    í*»c;k  ^'^.'út'ii  itvja  t'eleletét.  melyet  rectorrá  választa- 

•^v.    :-i.i^:    :»t  =:»'»'    i",  i  melyben  ürömét   iV»jezi  ki  érdemlett 

„  .^  ^  :...:.-:^    í«tii   >  tintán  igy  folytatja:   '>A  mi  ama  wit- 

.  .,r,    w        -^    ;Hftúi!iii:i    reetori   méltósáirát    illeti,  jóllelirt    a 

'..r-t.    -    n^  -*'^'  •^^•*"  -fiíesíiel  kiváutam  'ízerenesét,  must  ismét 

,  ,  ;^.  ^r.-i^t  ix  .  ii'C^    Mrdóii  a  tanács  érdemed  szerént  kitüii- 

^.  .      1,  •.-.-:    »'UÍ»««1  .u:«'«  légy,  hogy  ezen  tartomány  alkalmas- 

..^    .-v     •.^.:    :níi:^-  •'*  Tiiiltouak  találjon:  és  hugy  azon  hivatalt. 

«  --s:      '"ia[;  k:i  á/.  isten  kegyelméből  majdan  elórendó 

„.^^ví^-/    ii»;i.a..edTiak.  i^ten  dicsőségének  nevekedésére,  ama 

.  .-v  ^-^»t  '«.:4  i.4a^Ti.i:a.  magatlnak  és  tieidnek  is  díszére  loly- 

-.  .ov..    \;^\i'ii  ^:^ilii  irra  törekedni   meg  ne  szűnj.  A  Ind  szfdö 

,    .^. -,>i^    v^  ^.'>  t-vinod.  hogy  kérje  el  t«dem  réztáblára  met- 

^.  .•    ,.•  •  V  "tniit.  -LTTi  tudom  mit'éle  szükséged  vau  rá :  mégi^ 

■nh-^  ^- i*^'dMoii  ellhet  akarván  teimi.  jelen  levelemmel  együtt 

•  xv"^'^  ■  *"   !•  •V'*d.  Vi-yáz/  reá.  hogy  el  ne  vesszen,  süt  adja  isten, 

Kv:     -*'**    ?0*''^'^  .innak  idején  ho/zánk  vissz;ikerüljr»n.  Kz  az  én 

;:.Kniuv*»i«*  ítiMoi!  Ttu'tsretctt,  még  itju  valék.  de  attól  fogva  eltelt 

p,.«^  t%:aa:o  V'*  ^''^  utolért  a  vénség.  ■ 

V:'i'iy   mc;:  Oi:y  pár  apróbb  hírrel  kiMlveskedik    degked- 
^^»^^    1.4.  ít.iV  >  ^cgul  kén.  hogy  tudósítsa   gyakrabban  ökel 

Kr»M\íÍH';   .iil  ,^.'  crvukcs  levél  tartalma  :  s  hogy  a  remény, 

N  \*%\*'    vhifM"    ■■.•:l  .'-vA!  A-í    \«'::.    mint  müve    rmlitett    lapján 


KDLÖNFfer>.K. 


151 


fri  n  liAtlor  fia  jöveiitlü  nagysága  felöl  táplált^  uiíiii  volt  hiú, 

aUiták  a  kuvetkezméuyek. 

Meg  Wiitoinborgbeu  volt  az  ifjú  gróf*  midöu  atyja  16 16* 
ii|ir,  16'ról  Bicséü  kelt  s  a  szász  választóhoz  iütézett  levelében 
)uilá«  köszönetí'^t  fejezi  ki  azon  kegyelmességeért  ésjóságáírtj 
melylyel  a  fejedelem  ut  és  főkép  fiát  —  >kit  a  hasznos  tudomá- 
nyok h  nyelv  kedveért  birodalmába  küldötte  —  elhalmozta; 
e^yszei-smind  tudatja  a  fejedelemmel,  hogy  *iráatani  és  fiam  iránt 
aDí  '  '  '  '  n  tannsit  ott  jótéteményeiért  a  legmigyobb 
és  ;  lettínj  mellett  ragaszkodásomnak  és  hálá- 

datos^ágouinak  alázatoá  jeléül  tokaji  birtokocskámból  három 
hordó  bort  küldök,  mely  ez  évben  isten  jóvoltából  kevéssel  jobb 
éa  kitüüóbb  termett  mint  az  előzőkben  —  meg  levén  bizonyosan 
gyuzódve,  hogy  Nagod  nem  annyira  ezen  ajándék,  mely  csekély. 
Süt  majdnem  semmi,  hauom  szolgálatra  kéí>z  és  alázatos  lelkem 
iránti  kegyelmes  tekintetből  szokott  és  kimondhatlau  kogyelmes- 
ségébea  és  kedvezésében  engem  és  fiamat  továbbra  is  kegyel- 
modell  részeltet*.  Végűi  ígéri,  hogy  ha  a  fejedelem  oly  nagy 
kegyét  szolgálattal  meg  nem  hálálhatják  ^legalább  ép  elmével 
éft  «/h'vel  mindenütt  hírde1ik.<f 

De  irt  ez  alkalommal  a  nádor  a  bor  elszállítása  ügyében 
HofTmann  bécsi  udvari  tanácsosnak  is.  3>Minthogy  azt  a  bort 
Uenkell  Uyorgy  Prágától  Leitmeritzig  kocsin,  onnan  pedig 
iJreii4áig  az  Élbe  folyón  akarja  biztosan  ö  felségéhez  szállítani, 
biir&iSHgosan  és  szorgalmasan  kérjük  kegyelmedet^  kivált  az  u 
DagysAga  iránt  való  szolgálatunk  tekintetéből,  azt  a  bort  és  álta- 
lunk ó  felségének  írt  levelet  kéiiedelem  vagy  bármi  fogyatkozás 
uélkOU  szolgálatainknak  legalázatosabb  ajánlása  mellett  Drcs- 
dába  szállíttatni  méltóztassék.* 

Tburzó  György  felhasználta  ezen  kedvező  alkalmat  is  a 
cróitzár  iránti  hűségének  és  ragaszkodásának  ujabban  való  kimu- 
tAUManu  Sárközy  Gáspár  szolgájától  >nehány  hordócska  bort  és 
kvelet*  küld  ö  felségéhez  s  bizalmas  embereit,  Fereuczily  Löriu- 
czei  »  Meggan  udvarí  tanácsosokat  barátságosan  kéri,  hogyha 
levelére  valami  felelet  lenne  őfelségétől  ^s  abban  barátságosnak 
én  késziüugesnek  akar  látszani,  szolgánk  és  alattvalóink  ne  tar- 

Etai»afiAk   hosszasan  vissza,  hanem  a  mint  lehetséges,   hozzánk 
jöjj< 
De 
Lu| 
njfíl 


jöjjenek.*  *) 

Mikor  tért  haza  Thurzó  Imre  Wittembergből,  nem  tudjuk. 
De  már  1017.  május  l»i-án  levelet  küld  Bicséröl  Wittembergbe 
Lugelfus   mesternek    tizennyolcz  arany    kíséretében.   Ezen  év 

M  £  atSgy  levt^'l  TÍMirs6  Gy*  orcd.  fDgAlmiizváiiyaiuttk  gyÜjtciué* 
iij«)V*n  i>r»36.  llár  Act.  Tburz.  FabC  2.  Nro  59. 


152 


KCLÖNFÍ;Lt:K. 


augiist US  tí-án  pétiig  iiaptániba  ezt  ji-^gyzi :  iClarissimus  excel- 
loiitisBÍniU8  domiuiis  Flottveclclíus  Witebergac  rector  gyniüíisioli 
1108 tri  Bitchensis  fiitiirus*:. 

Eiiüyi  az,  mit  e  ^ nagy  hüs«  wiiteinbcrgi  tartújíkodásárijl 
tiidiiijk,  A  kor,  molyheii  élt,  kezdete  volt  azou  Néinetországot  30 
évig  dulü  vallíisliáboruknak,  melyeknek  folyására  a  kis  Erdély 
liVnglelkli  tejedelraei  —  Betlilcii  Gábor  és  L  Rákóczi  György 
több  ízbeu  döniöleg  közreműködtek,  itiig  végre  a  vestphaliai  béke- 
be  a  megoldást  nyert  a  kérdés  s  a  protestaatismus  létjoga  elis- 
mertetett. 

E  küzdelmekben^  habár  —  taj dalom  —  csak  kezdeiéü  is, 
Thürzó  Imrének  is  volt  része.  E  korszak  történetírójai  ki  fogja 
jelölui  történelniében  számára  azon  méltó  belyet,  melyet  vele 
együtt  iConKtantissimos  fidei  salvitíciie  asscrtores  atijne  athletas 
orbis  íiuoiiilam  paanouici  tlelicia,  liimina  etColumina^í  ')  ncvezelt 
atyja  és  Tburzó  Szaniszló  megérdemelnek,  Bakabas  Samu. 


1 

I 


ADATOK  A  MAGYAR  CZIGANYOK  TÖRTENETÉHEZ. 

A  XV.  század  elején  (1417-beü)  Zsigmond  király  alatt 
hazánkba  bevándorolt  cziijdni/ok  akkor  Bereg-megyében  is  elhe- 
lyezkedtek. Főfoglalkozásuk  itt  is  a  tégla-  és  vályogvetés,  ková- 
csolás, lókereskedés  én  zenéléMl  áll.  Kiilunöaen,  mint  hegediimii- 
iHÍBzek,  már  régen  kittintek.  E  téren  már  századok  előtt  is  nagy 
szerepet  vittek  s  ebbeli  ügyességökért  nem  egyszer  feiedelmi  kegy- 
ben is  részesüllek,  így  Bethlen  Gcíbor  a  XVII.  századelején  Mun- 
kdcson  ^Czigdny  Hefjedüs  Gi^örff^/^-nekűágVíi  szólólag  adományo- 
zott birtokot,  melyet  e  család  azután  sokáig  élvezett^  végre 
1664-dik  évben  Földessy  István,  Báthory  Zsótía  fejedelem  asszony 
munkácsi  ügyésze  urnóje  nevében  tiltakozott  a  megye  előtt  az 
ellen,  hogy  ezen  csupán  fiágra  adományozott  birtokot  a  Czi- 
gány-Hegedűs  leányágából  származó  utódok  bitorolják.^) 

Rákóczy  György  özvegye  Lorántffy  Zsuzsanna  mwnkársi  vá- 
rában 1679-beu  találtatott  annak  szolgaszemélyzete  közt  3  dobos 
és  egy  hef^edih  h,^J  Thököly  Imre  és  neje  Zriuyi  Ilona  pedig 
1682-dik  évben  a  munkácsi  uradalmat  összeiratváUj  a  felvett  Vrfm- 
rlumlHi  czigdnt/ok  in  bejegyezf ettek.  Jelesül  Munkácson  talál- 
tatott akkor  53  férfi,  kiknek  36  tlgyermekök  volt ;  négy  subaucz 


2)  KlcBt^i  Dántel :  Solennitas  ínauguratio  templi  Schavnik  etc.  1 7.  l.) 
^)  Bercg-inogyei  I6f*4.  t'vi  jír^yzöknuyv. 

*}  Mmikácai  urad.  Icvéi  tárban  levő  azoukoru   arbt^r,   az^p  insigyttr 
ujtilven  Írva, 


MíK, 


153 


i>edig  ''ff**f\l**mHÍ/4tn'^  ólt  Akkor  a  nmnkílcííi  uriuliilitii  inüjoröág- 
Leli  r-zip^íuiyok  kuzt  majdnem  mindenki  -vaj^hK^  cyuííí'Í  viselt; 
igy  crnlítleiií«*k  Baritn  Istváíi  vajdca,  Jótutó  vajda,  Audrás  vnjda, 
Xrártoii  VMJda,  Kajcsi  Ferencü  vajda,  Gábor  vajda,  Bula  vjíjda, 
Audráií  vajda,  Hegyes  János  vajda^  Rézműves  Rácz  György 
T^jiia,  Horváth  Audrás  vajila,  Horváth  Márton  vajda,  Livajko 
vajda*  Livajko  György  vajda,  Kancsi  vajda.  Tamás  vajda  és 
Cdlia  Fen^ncz  vajda.  Névleg  említtetnek  még  a  XVIL  századbeli 
imtokbati:  ^Bohmd  htók*,iho»z  Jancsi,  Horváth  Márton  vajdit, 
ki  iiiitit  bujdosó,  a  katomík  közt  tartózkodott^  Baduja  és  István 
Tajdák  pedig  Bökénybe  Ugocsába  f^zöktek,  Péter  vajdának  azon 
kül6nos  természete  volt,  hogy  ^ni/aranta  viindig  hujdomshan 
élt*  és  t^ak  télre  vetődött  vissza  családjához.') 

Alidon  Girnff'n  Antal  és  később  Cai»rara  Aeneas  a  mun- 
ni  várat  megszállotta,  1686-ban  a  höslelkú  Zrínyi  Ilona  udva* 
rában  dobosokból  éa  hegedűsökből  álló  zenekar  is  lelkesítő  a 
vil<  '  így  olvassuk,   hogy  midőn    1686.  június   8-kán   a 

Bm  ita  kirándult  s  onnan   diadalmasan   visszatért   őrség 

a  várba  bevon  idt  s  az  elfoglalt  labancz  zászlókat  lobogtatta, 
a  foglyok  sokiiságát  pedig  felkísérte :  a  hős  parancsnokuő  vitéz 
seregét  harsány  zenével  és  a  nagy  dobbal  fogadá.  Különben 
l^hököly  Imre  fejedelmi  udvarában  a  zenészek  állandóul  alkal- 
maittattak,  így  az  1683-dik  évi  számadások  szerint,  udvari  zen^htr 
13  tixímbitásbóL  6  siposbol  (tárogató),  5  hegedősből,  1  dudásból 
H2  dobosból  állott.  Alnémet  trombitás*  kapott  készpénzül 
48  forintot,  libériát  és  >Strimplit<  ;  a  többi,  úgymint:  Pál, 
Tamás,  Kristóf,  Samu,  György.  Gergely,  Márton,  Láng  Mihály, 
Matyiin^  Krumpholz  Löriricz,  Kalivoda  Bernát  és  Mátyás  egjre- 
másra  10  ftot,  naponkint  sfejenkint  4  czipót,  1  itcze  bort  és  7  sing 
fajlondis  posztót  ruhára,  A  síposok,  két  német,  azután  Márton 
Audrás,  Pribék  Ferencz  és  Horváth  János  (kétségtelenül  czigá- 
nyok)  kaptak  fejenként  40  ö-tot,  2  pár  karmazsin  csizmát,  kön- 
tíist,  lovaiknak  ^^zénát,  abrakot  és  praebendát,  vagy  naponkint  6 
I  czipót  és  1  itcze  bort.  A  hegedihök,  u,  m.  György,  Miska,  Czi- 
;^ny  Hegedűs  György,  Barna,  Meliorisz  Márton  és  Gergely 
kaptak  egyre-másra  40  frtot,  2  czipót,  1  itcze  bort,  asztalt  és  öt 
«iog  posztót ;  a  dudás»  Gergely  kapott  valamivel  többet,  ú.  m. : 
M  ftot,  2  köböl  búzát,  1  köböl  borsót,  l  dézsi^  turót^  B  köböl 
votMj  4  köböl  árpát,  1  kikótj  2  vanna  vajat,  naponkint  1  itcze 
bort,  1  ártányt  vagy  2  oldal  szalonnát,  5  sing  angol  posztót,  2 
lovának  szénát,  abrakot,  vagy  pénzt,  szolgája  részére  heti  pénzt 
v»6)'  praebendát,  azaz  élelmet.  Valóban  tisztes  ellátás  ogy  dudás- 


^)  U,  o.  1682.  évi  urber. 


f 
I.M  KiLoNKKI.KK. 

iiak!  A  (loUiNok,  •líimi>  iSs  Fi»n>no*.  kapUik  fciiriikiut  2-1  Irtot,  3 
|»ár  rsi/.múl  xa^^v  8  \v\  T5  tlowiirl,  7  sing  remek  iKisztút,  asztalt  a 
t romín t;i$okkal  ^^  IoxauihI  f^cnÁi  s  abrakot.  A  dobosok  6s  sípo- 
sok Yortvii  i:^nios;T  ]>itsylóWl  való  mentét,  fejér  dolmányt  s  a 
kö/si^\vj^\V  ^M^■s.w^.  vmv*  öltönyt  viseltek.  Megkülönböztetésül 
kóawA*;  ,H  ?',i?*;ivvi  k^niöse  széles  remek  posztóból,  mentéjének 
{vdí^  «^?^ikoi  ^lojo  sárga  posztóval  volt  béllelve. 

U«v^>  A  XVIII.  sz&zad  elején  újonnan  fellobbant  harcz  és 
wiiAk  \^.^^Al■AiNSl  a  lelkesítő  zene  nem  maradhatott  el.  természo- 
ii>,  oi  Vik^lombiil  keletkezett  1703-ban  a  maiglan  hazánkban 
alialau  keilrolt  Rákóczi-induló  is.  II.  Rákóczi  Ferencz  seregé- 
boa  folyvást  tartózkodtak  szervezett^  zenekarok,  kik  azután  alkal- 
milag a  fejedelmet  is  mulattatták.  így  a  többi  közt  1708.  év  új 
napja  hajnalát  hiidi  zenével  apprecálták  ő  felségének  a  zenészek, 
valamint  1709.  év  első  napjának  reggelén  a  Munkács  városban 
állomásozó  sereg  zenészei  a  fejedelem  lakháza  (mai  gróü  kastély) 
udviu'án  megjelenvén,  őt  harsány  zenével  üdvözölték ;  de  ö  maga 
is  itt  nem  egy  izben  adott  táuczvigalmat,  melyen  ő  és  vendégei 
késő  éj,jelig  tánczoltak. 

Különben  Rákóczi  alatt,  itteni  uradalmában  tartózkodott 
ciigánya!,  fennmaradt  azonkorú  url)érek  szerint,  tégla-  és  vályog- 
vetésre és  kovács-munkára  is  alkalmaztattak ;  egyes  czigányok 
a  bányáknál  és  mészkő  töréseknél  azzal  foglalkoztak,  hogy  a 
kotorok  szerszámait  igazítgatták. 

Mária-Therézia  királynő  a  kóbor  czigányokat  állandó  lak- 
helyekre szorítani  és  megtelepíteni  óhajtván,  e  rendelet  követ- 
keztében 1768.  évben  a  munkácsi  czigányok  is,  kik  vajda  alatt 
állottak,  elhelyeztettek.  1775-beu  pedig  legfelsőbb  helyről  megha- 
gyatott, hogy  a  tömegesen  lakó  czigányok  szétosztassanak ;  ennek 
következtél)en  1777-ben  ez  ellen  a  czigányok  panaszkodtak, 
kiemelvén  azt  is,  hogy  a  hatóságok  gyermekeiket  elszedik  és 
városokban  mesterségre  adják.  Számuk  azon  időben  az  orezág- 
ban  68  ezerre  ment.  Akkor  a  munkácsi  czigányok  az  addig  fize- 
tett 51  krigczárnyi  fejadótól  fölmentettek,  1780-ban  pedig  a 
kunvhópénz-Jizetcittöl  is,  annálinkál)b,  mert  akkor  11.  József  újabbi 
rendelete  folytán  polgárosíttatván,  azok  telkeken  elhelyeztettek. 
Ennek  következtében  az  1781.  évben  eszközöltetett  összeírásban 
a  Bereg-  és  Szatmár-megyei  és  Győr-városi  czigányok  fel  nem 
Tétfittek,   mert  azok  akkor  e  területeken,  mint  fuldmi vesék   vs 

£ro8okf  sajnos,  csak  igen  rövid  időre  letelepedve  voltak  s  a  ren- 
adófizetök  közé  soroztattak.  A  buzgó  fejedelem  halálával 
Ilonban  a  czigány-ügy  is  elluiuyagoltatott  s  ők  elhagyván  a  tisz- 
fiaaéges  életmódot,  ismét  a  kóborlásnak  adták  magokat  s  falu- 
ilgi  kunyhókba  húzódtak.  Lehoczkt  Tivadar. 


155 


A  CZISZTEKCZIEK  A  KAKOCZUvnilHAN. 


A   >82Azatlok«  f,  6.  első   flizetébou  Thaly   Kálmán    Chü- 

báucz  1707.  i^vi  védelmezőjéről  értekezvén,  a  H6*  lapon  kö/li  Bt*r- 

(lüiétiyi  levelét,  melyben  Száz  Márton  és  Dóc?j  Péternek  o  Iiöh 

*^bek  közt  j^íiz  Batlacsitny  hefjyeu  levÖ  tarka  bará- 

-mányoztatnak.  Ehhez    Thiily    2*  alatta  követ- 

keséit  jegyzetet  csatolja:   >A  zírczi  cziszhrczitdk^íik  iihmn,f\i%i^ 

betiC7.ékkt*b  ferencziekkel,  prétuontrei ékkel  és  zobri  caiimbluliak* 

kai  lOleukezoleg.  nem  léptek  be  a  Confoederati6ba.« 

Teljesen  eltekintve  azon  ellentéttől,  melybe  o  sorok  a 
aircsd  czisizterczi iákat  a  többi  » hazafiasa  rendekkel  helyezik,  le- 
;íyi*ti  szabad  tisztán  a  történeti  igazság  érdekében  a  küvetketó* 
kei  mf»RJegyezuem. 

A  zirczi  monoíiitor  a  mohácsi  vész  után  teljesen  leldulalván, 
az  javai  világi  kezekre  jntottak,  mi  1609-ig  czíme  is  el- 

én v»  iiely  évtul  kezdve  az  apátság  czíraBj  egykori  javai  visz- 

^zaszerzéíiének  kötelmével,  érdemes  egyházi  férfiaknak   adotná- 
yyoztaték.  Ezek  ntolsója:  b.  Héderváry  János,  1659-ben  az  apát 
^Bágot   átadván  a   liliomföldi  czinzterczitákuak,   Zircz   Ujfalusny 
""Ir  1  eziszterezi   rendű  főpapot  nyert  ugyan,  de  a 

,,  iira  is  romhalmaz  maradt,  mert  az  apát  Pápán 

lakott;  agy  szintén  az  u  1678-ban  történt  megöletése  titán  is,  a 
niidíin  Hzirczi  apátság  birtokait  a  liliomíoldi  ai»át  boi^-mouostrai 
kormányzói  kezelték. 

Csak  midőn  Zircz  a  stziléziai  beinrichaui  apátság  birtokába 
kerülj  kezdtek  el  az  apátság  visszaállitásának  eszméjével  foglal- 
kozni, noi.april  14-én  érkezett  Pápára Heinrichauból  a  két  elsű 
"  '  rzitai  Wabrzig  Ábrahám  és  Sebastian  Vilmos.  Ezek  el- 
^  azon  évi  juh  28-án  elhalálozván,  a  javak  kormányzatá- 
t**rhei  az  utóbbinak  vállaira  nehezültek.  Ezen  atyáról  a  házi 
ka  nyomán  csak  annyit  tiidnuk,  hogy  sziléziai  munkásokkal 
Zírcxre  jött,  itt  két  kif!^  kápolnát  s  tizenhárom  lakházacskát  emelt, 
melyek  nem  sokára  a  kuruezok  által  feldúhitván,  ö  maga  fogoly- 
ként éltetett  először  KapuváiTa,  majd  Árva  várába,  honnan  The 
Ukrtsy  közhriijtirdstíra  kiszabadulván;  életét  1709-beu  Egerben 
végezte  be, 

Esutiii  csak  1711-ben  jött  ismét  két  cziszterczita  Zirczru. 
Sx&niak  később  szaporodván^  1725-ben  egy  ideiglenes  lakhelyet, 
majd  1727-1 73H  a  kolostort  építettét 

Mindezekből  kitűnik,  hogy  az  egész  Kákóczi-fölkelés  alatt 
Xircztn  ntm  valtak  tziszUrczitdkj  \ák  a  confoederatióba  beléphet- 
tek volna.  Igenis^  volt  annak  kezdetén  itt  i^tjy  sziléziai  buchwaldi 


^^^ 


i^A^ 


156  KÜLÖNFÉLÉK. 

születcsú  szerzetes,  kit  La  német  létére  a  kuruczok  elfogtak,  cgé- 
szeu  természetes  volt,  a  nélkül,  hogy  bármi  hazafiatlanságban 
kellene  ennek  okát  keresnünk.  A  kis  német  telepnek  feldulatása 
azon  korban,  midőn  annyi  nemesi  lakot  is  kifosztottak,')  szintén 
egészen  természetes.  A  badacsonyi  szőlőt  pedig  Bercsényi  annál 
inkább  adományozhatta,  mert  annak  Lipót  által  kinevezett  bir- 
tokosa a  sziléziai  heinrichaui  apát,  az  ő  szemeiben  nem  lehetett 
törvényes  birtokos,  s  a  nevezett  szőlő  ennélfogva  gazdátlan  bir- 
tok volt. 

Nem  lévén  tehát  az  egész  Rákóczi-korban  Zirczen  cziszter- 
cziták,  azok  hazafisága-  vagy  hazafíatlanságáról  szó  sem  lehet.') 

Ennyit  a  történeti  igazság  érdekében. 

Az  említett  adománylevél  közléseért  egyébiránt  Thaly  ur- 
nák köszönetet  mondunk,  mivel  az  az  apátsági  birtokok  történé- 
léhez egy  eddig  ismeretlen  adatot  szolgáltai  Hasonló  köszönetre 
kötelezne  le,  ha  ő^  mint  a  Rákóczi-kor  alapos  ismerője,  felvilá- 
gositást  nyújthatna  arra  nézve,  hogy  a  zirczi  kis  telep  feldula- 
tása mely  évben  történhetett,^)  miután  erről  közelebbi  adataink 
nincsenek. 

Rainiss  Gtüla. 


')  Ha  t.  i:  HZ  iUotö  iiemcs  labaucz  volt  s  a  Confoedcratiótól  uiagát 
távol  tartotta.  Szcrk, 

*)  Erről  Thaly  nem  is  szólt,  ö  csak  a  bouczék,  fcronczcsek,  pre- 
montreiek stb.  hazaíiságát  említette,  a  mi  kétségtelen  tcuy.  Szcrk. 

'*)  Valószínűleg  1704-ben,  mindjárt  a  liábordnak  Dunántúl  kez- 
detén. Szerk. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM- 


,  Citmaniciis  Bibliothecae  ad  teuiplum   Diví  Marci  \^enefiarum>  Pri- 
liiliil  mx  ifilQgro  Edidit  Frolcgomenis    Nütts   Et   Ci)rjfp1(inl)tis  itlrisBímia 
«Cfit3cit   Comes   ÍÍl'zii  Kuuu   Ac/id,  Se.  Ilang.  Sodalis  Jiudape8iíiii.  Edi- 
úo  Sí'ieiit.  Aoadeniíac  Hiiug.  1S80.  CXXIV.  ;S95. 

Hogy  egy  munkát,  a  milyen  az  elötttink^áUő,  megfiéllieíi- 
iQnk  íivérti'kéta  Turcologiára  s  közvetve  Kelet-Ázsia  török  népe- 
inek  l4)rtéüetén>  nézve  kellőleg  méltányolhassuk,  mindenek  elatt 
IfugHlomniHl  kell  bírnunk  azon  bizouytalanságokról  s  némi  t^kín- 
m  zavarokról  is,  a  melyek    egyi'észt  a  keleti  török  népekre 
E*k  uyelvéreí  másreszt   jjedig  ez  utóbbinak  nyogoti  testvérei- 
b^Jt  való  viszonyára  vonatkozólagi  még  máig  is  uralkodnak.  És 
miiskép  nem  is  lehetséges,  La  tekiutetbe  vesszük,  hogy  mily 
biányosak   és  hézago«tak  a  történeti  tudósítások  és  hogy  mily 
h emlékeknek  is,  a  me!yekt(>l  ezen  homil- 
-  út  várhatnók.   A  keleti  törökre  vonatko- 
zólag birtokában  vagyunk  a  csaknem  9nO  éves  Kvdatktt  J5i7íA:-nek, 
a^on  hiáuyoB  alakjában  is,  a  mint  azt  e  sorok  irója  kiadta^ 
Zé  érdekes  adaléka  az  összehasonlító  pbilologiának  és  ezen 
Dr  '  '         mi  nevezzük,  ujgur)  dialectusnak  az  Altaiak 

L  fent  éjszakon  lakó  Jakutokhoz  való  viszony 
ii&r  gyenge  korvonalokban  mutatkozik  is  a  fürkésző  szem  előtt.  A 
iiyugöi-törökszüjárásai  közt  hiába  keresünk  ilyen  hosszú  koron  és 
redetiségeu  alapuló  megállapodást;  és  mégis  együtt  véve  éppen 
olyan  egészet  alkotnak,  mint  általában  a  keleti  török,  mert  a 
Jliii^unyire  engem  eddigi  kutatásaim  meggyőztek,  a  Bulgár,  Khazár, 
íi*seuyu  és  Uz  oevek  alatt,  tehát  az  arabok  Ghuzzai  és  az  újkor 
rarkománjai  a  mi  számításunk  szerint  már  az  V.  és  VI*ik  század 
Ma,  sőt  lehet,  hogy  már  előbb  is  —  azon  nagy  sivatagon  voltak 
'  fok,  mely  az  Urfdoii  kezdődve^ a  káspi  tó  északi  részéig  és 
1  tenger  hosszában  a  mai  Beszarabiáig  terje<l,  E  tárgyról 
nben  nem  sokára  megjelenendő  »A  Magyarok  eredetéről •«: 
lű  munkában  szándékozom  líővebben  szólni^  de  már  e  helyen 


1  58  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

se  tehetem,  hogy  meg  ne  jegyezzem,  hogy  az  előttünk  leTŐ  codex, 
noha  már  1303-r61  van  keltezve,  mily  történeti  és  nyelvészeti  fon- 
tossága a  Turcologiára  nézve ;  és  hogy  egész  természetesnek  talál- 
juky  hogy  a  tudós  világ  kíváncsiságát  már  oly  jókor  fölkelte.  Gróf 
Kuun  szerint,  a  mint  szorgalmas  nyomozáson  alapuló  bevezetésében 
a  ezimben  levő  munkára  utal,  ezen  codex  sokkal  előbb  ismeretes 
volt,  a  mint  ezt  ez  ideig  általában  hitték,  noha  első  kiadójának 
és  magyarázójának  rendesen  Klaproth-ot  ismerjük,  a  kinek,  a  mint 
most  la  is  tűnik,  e  kézirat  igen  rósz  másolata  állott  rendelkezésére, 
és  a  Turcologia  akkori  állapotában,  talán  a  sokféle  felületesség 
következtében  is,  a  melyek  ezen  irót  jellemzik,  olyan  hibák 
csúszhattak  be,  a  melyek  ma  első  első  pillanatra  szembeszökők  s 
a  melyeket  gr.  Kuun  ki  is  mutatott.  E  javításokról  szólva,  azon 
észrevételt  engedjük  meg  magunknak,  hogy  a  szerző  ur  talán 
nem  egészen  helyesen  járt  el,  midőn  a  XV-ik  oldalon  Schott-ot 
idézve  Klaproth  hibás  fordításáról  így  szól  — c  ^^'.l  ^J  ^xS 

posteadecem  Jb4>pby^,jLá.  ^^Juyáukí"  ^^jJLjI  ^GySŰje  ^úJJys^i 

tribus  uigurícae  virum  Maugutej  appellatum  (síbí)  ín  principem 
elegeruntc  perperam  hoc  modo  vertít«  On-XJigures  ex  ipsorum  ge- 
jiere  heroci  Mangutati  principem  feceruntc  — minthogy  Klaproth 
azon  véleményben  van,  hogy  sykjJ  ^J  tulajdonnév  és  nem  fordit- 

ható  át  s  semmiesetre  se  tévedett,  mert  kelet  Turkesztánban  nem- 
csak egy  yí'yáj  török  törzs  létezett,  a  mit  Grigoriew  jegyzeteiben 

Ritter  forditásában  egészen  helyesen  ^  uu  tagazgar,  még  helye- 
sebben .ybl  ÜL>  tokuz  ujgur.  a.  m.  kilencz  ujgur-rá  igazított, 

hanem  egy  On-uigur  nevű  törzs  is,  vagyis  tiz-ujgur.  Máskülön- 
ben nagyobbára  igaza  van  a  szerzőnek,  a  mikor  a  német-orosz 
tudósok  borzasztó  nyelvhasonlltásaít  megróvja,  mert  sokan  tény- 
leg bosszantók  a  tudatlanságot  és  ama  átírások  nevetséges  voltát 
illetőleg. 

Klaproth  után  az  oly  korán  elhunyt  Dr.  Blau  Ott<'> 
Petrarca  Codex  Cumanícusával  foglalkozott  és  a  Deutsche 
Morgenliindische  Zeitschrift  XXIX-ik  kötében  »tjber  Volksthum 
und  Sprache  der  Kumanenc  czira  alatt  közzétett  értekezése  ezen 
kéziratnak  sokféle  nyelvészeti  rejtélyei  magyarázására  sokat  tett. 
Blau  alapos  ismerője  volt  az  oszmán  nyelvnek  és  a  keleti  török- 
höz is  jobban  értett,  mint  Klaproth,  és  ha  az  utóbbi  készítette 
kiadás  helyett  az  eredeti  codex  lett  volna  keze  közt,  ugy  mun- 
kája a  török  nyelvek  stúdiumának  bizonyára  hasznára  lett  volna. 
A^.  uj  kiadónak  efféle  akadály  nem  állott  útjában,  ő  a  codexet 
K<»ndosan  sajátkezűleg  írta  le,  és  a  hires  persa-kún  glossa- 
rium  most   niíír  olyan  alakban    van  m(%  n  moly  tudományossá- 


go{  éí)  dii>Ionmti«ai  i^cmtosságoi  illetőleg  nem  hagy  sem  mi  kiváDni- 
taV'*  1"  *  *  .  í  c  tciailöurik  ürömmel  ismerjük  el,  ngy  az  illető 
^i  sokoldalú    olvasottságától    sem    akarjuk  n 

m^^giUeió  t  elvonui,  noha  Léraely  Etymologiájfival  nem 

^rtflok  mii  i,;  ^yzL  így  pl,  (XXVIII.  oldalj  éppeu  uem  fogad- 
Imtó  el  ft  l4irAkin-uak    Porpbyrogenitusnál  egyi^észt,  ^L^.lj  = 

ílux  peconimt  niasrészt  pedig  taveroicus,  vagy  a  magyar  tór- 
íiok-kalvalő  eg)  bevetése,  mert  először  is  .U*-.|y  szokatlau  össze- 
tétel, H  melypek  7 Wrm/ al  KoustaütiousiKil  iiincíi  semmi  köze ; 
ili*  meg  tavemicua  valamiut  a  magyar  tárnok  a  szláv  dwornik- 
ajtónállót/d  származik,  és  az  arab  ,_,,^U*.*ja,  a  török  ^^^Lef  dLy:^! 

éü  a  pcrz»a  ^jLj*4>  dcrbáijuak  máíísíi,  Elüszaváijak  IV,  fejezeté- 
ben a  kiadó  a  Eutiok  különösen  érdekes  %  ez  ideig  nem  eléggé 
méltaiütt  viszonyát  Magyarországban  s  a  ienmaradt  nyehmarad* 
ványait  tárgyalja,  u  melyekhez  gr.  Kuuu  első  sorban  a  sokszor 
emiitett  >SIÍatyáakt-ot  számítja,  a  melyről  ezen  sorok  írója  a 
nyelvtudományi  értekezések  9-ik  kőiében  értekezett  é«  még  egy 
néhány  kún  szólásmódról, melyek  állítólag  ámult  század  vége  fe- 
léig Nagykunság  uéuiel>  heljein  használtattak  volna  s  ma  már 
teljesen  kivesztek.  Gr.  Kuun  az  említett  nyelvemlékek  és  a  Pet- 
rarcha-féle  glossariumban  foglalt  kún  szók  közt  bizonyos  össze- 
függést akar  találni^  de  ez  korántsem  érthető,  mert  először  nem 
fogadhatjuk  el  a  csak  megvilágításért  bevitt  hasonlatokat  gram 
matikai  és  szótani  tekintetben  is,  és  másodszor  kétségbe  nem  von- 
ható ténynek  tartjuk^  hogy  a  XIII,  században  Slagyarországlta 
vindorolt  kánok  már  a  XV.  században  a  magyar  nép  közt  nyom- 
talanul eltűntek.  Egyes  szók,  mint  pi  boza  és  számos  íiely- 
nevek  fontarthatták  ugyan  magokat,  de  nagyobb  nyelvem- 
lékekröL  mint  pL  a  Miatyánk  és  az  elferdített  köszöntési  tor- 
mák ^  semmiesetre  sem  lehet  szó.  Az  V.  és  VL  fejezet  a 
bbaDCzi,  arab  és  középkori  európai  irók  földrajzi  és  törté- 
tie*'  V  írtéra  tett  kirándulásokat  tartalmaz,  melyekben  több 
tai,  r  összeállításokat,  közbevetve   azonban    tévedéseket  is 

tiiinét«.4,  és  csak  a  hetedik  fejezetben  tér  át  a  szerző  a  kim 
njolvi  sajátságokra,  a  hol  először  a  hangtannal  foglalkozik 
behatóan  és  azután  az  alakokkal*  Azon  szakismeret  és  tudomá- 
njCKSság,  mellyel  a  szerző  munkához  fogott,  a  legnagyobb  elisme* 
rfel  érdemli,  habár  másrészt  aggodalmunkat  nem  fojthatjuk  el, 
bogj'  nem  igen  bízhatunkegy  oly  szövegben,  hol  egy  és  ugyanazon 
hang  egy  oldalon  is  egy,  két,  sót  három  különböző  módim  van 
Mtinra,  s  a  hol  minden  mondatból  kiviláglik^  hogy  az  az  olasz 
fagy   bármely    má.s   európai,   a   ki   f*zen   pc^rzsa-kiiu  glossariii- 


160 


TÖRTÉK KTI  IRODALOM. 


iBot  összeálÜtíi,  alapjában  Teve  nagyon  gyarló  wyelyesz  volt 
s  hogy  sok  megjegyzését  nem  liogy  olvasói,  de  kitiilálDi  kell. 
Ennyit  a  kűn  hangtan  eleeieirőL  A  mi  azonban  a  grammatikai 
alakok  fejlegeiéöét  illetij  itt  már  a  szerzőnek  biztos  álláspontja 
volt,  és  erre  vonatkozó  me^egyzései  niinden  Turcolog  osztatlan 
figyelmét  megérdemlik ,  ha  az  összes  török  nyelvnek ,  helye- 
sebben dialectusok  üsszcbasonlitó  nyelvtanának  feldolgozásá- 
hoz járul 

Általában  az  egyes  alakok  természet éhol  folyói ag  követ- 
kezik, hogy  a  kúü  szorosan  véve  a  tiirkomán  (azerbaiían)  és  az 
oszmanlihoz  sorozódik,  és  a  kósöbh  említett  töredékek  a  Kangli- 
val  együtt,  a  mint  ezt  már  kiiluinben  történeti  adatok  alapján 
régóta  sejtették,  a  nyugoti  törökséget  alkották  —  mint  ellentétet 
a  Kirgiz,  Ujgnr,  Kazak  és  Ozbégnéppelja  melyoka  keleti  török- 
séget alkotják. 

Szó  tani  tekin  télben  a  Codex  cumanieusnak  sokféle  értéke 
van.  Mindenek  előtt  megfíytését  kapjnk  némely,  eddigelé  elöttüuk 
ismeretlen  vagy  rosszul  magyarázott  török  szóknak,  így  pL  a 
Korla  szó  a  89.  oldalon,  a  mely  Hainmer  gyűjteményében  és 
később  az  én  »IJigurische  Spracbmomente.-í  ez.  müvemben 
közölt  Timur-szabadalmi   levelében  ^u/Láx^b  ^f^^  alakban  van 

meg  s  mindketten  hibásan  közöltük.  Másodszor  figyelmünket 
felhívja  néhány  nagyon  régi  s  csak  az  njgúrhan  előforduló  török 
szó,  igy  pL  küsiinz  (köszöntés)  a  186  oldahínj  auuk  (kész)  a  43. 
old.  sth.j  a  melyek  csak  a  Kudatkii  Bilikben  találhatók.  Harmad- 
szor, és  ez  különösen  a  mívelödés-történetirót  érdekli  a  persa 
kölcsön  szók  sokkal  nagyobb  számmal  vannak,  mint  a  mai 
oszmauliban,  ez  oly  körülmény,  melyből  következtetni  lebet, 
hogy  a  kunok  a  persa  cuUur  árnak  tulmértékhen  ki  voltak  téve, 
niajdnem  oly  mértékben,  mint  Trauskaukasiában  és  éjszak-nyn- 
goti  Iránban  lakó  testvéreik.  Negyedszer  kitűnik  a  glossarium* 
bólj  bogy  a  tulaj donképeni  azerzÖ,  a  kún4örök  és  persa  nyel- 
vekben való  jártassága  mellett  is^  ez  utóbbiban  sokkal  otthono- 
sabb, mint  az  elsőben,  a  mennyiben  a  két  szöveg  alkalmi  szeml»e- 
állitásánál  a  pei^sa,  a  hol  olvashatónak  maradt,  sokkal  belyesebli 
mint  a  török  és  hogy  e  szerint  a  persa  eredetinek  és  a  török - 
knn  hmlitásnak  tekiDthető,  E  végre  egy  kis  egybevetést  álii- 
iuuk  össze  és  az  illető  szókat  persa-török  átirással  látjuk  el 


0.  oldal  amicus      áost 


KFáo 


mesoá^anem 


ciiydnrtnnfjn  í  ,j^».fcAJ*í) 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  161 

9.  oldal  crido         baneg  mezanem  chezchirirmen 

*JVjyo    JCjLj     (kickirirmen  h.  ^.JiAS) 

12.  oldal  cinglo         mebandem  ayltartarmen 

ajJOajuc  (^^b\bJol),  ebből  t  ajl=nyereg, 

öv  s  tartar  =  hozni 

13.  oldal  consulo     paand  medehem  chengas  bérűmen 

14.  oldal  circumdo  gri  rdmervem      zourajurormeu 

l*^oyc    óS      (coura  jyryrmen  h.) 

21.  oldal  des  pcro   beumetmesanem  tinimdan  cherarmen 

a.  a.  lelkemből  kijöttem 
23.  oldal  expccto     sabur  mecunem    cuyarmen 

^^s^A    -yö  (kojarmcn  =  hagyok  ?) 

Ilyeneket  a  szöveg  majdnem  minden  oldalán  ki  lehetne  mutatili; 
a  nyelvi  gyámoltalanság  névszerint  a  latinból  tűnik  ki  a  Him- 
n  usokban  s  más  forditásokban  és  a  nélkül,  hogy  szigorúan  akar- 
nánk bírálni,  meg  kell  jegyezni  hogy  a  Codex  cumanicus  ezen 
utolsó  része,  melyet  íme  először  Gróf  Kuun  adott  ki,  a  lehető 
legroszabb  törököt  szolgáltatta,  a  milyent  valaha  Európa  fordí- 
tott, és  azért  ez  a  rész  a  legnagyobb  nehézséget  fogja  a  nyomo- 
zónak okozni.  Hadd  szolgáljon  próbául  egy  Himnusnak  ezou 
következő  része,  melyet  sorközbe  kijavítunk  és  átfordítunk. 

lüG,  ohlnl  Ave  ucmakning  kabagi 

—  —  —  —    kapugi 

Légy  üdvöz  te  kapuja  a  Paradicsomnak. 

tirikliknink  agaci 
to  fája  az  életnek 

jemissing  bizge  teyirding 

jemitfing —  —  — 

gyümölcsödet  megéretted 

ihíie  kaSan  tuurdug 

ani tourdung 

midőn  őt  szülted 

Ave  Maria  ki  bisgü 

—  —  —  hogy  nekünk 

tuurdug  bu  gehanda 
0  viláj^on  sziilt<»d 
Századok.    1881.   II.   füzet.  11 


162 


TÖRTÉNETI  IRODALOM, 


ani  kim  teiigi-i  tminir 
Öt  kit  Isten  szült 

A  ve  kiz  kim  kuö-síuc  öze 
—   azU^,  íiogy  dicöi'retro 

kickerys  se  tengrigíL 
öt  lötenbes!  bívtad 

soywrg  atip  iöittirdiiig 

aojurgíitip  iSíttirting 

hogy  örveiiüeztetvi'  hallatild  stln 

Ez  véletlenül  még  a  le^köeiiyebb  részek  egyike,  míg  leg* 
uagyobb  része   gyaknui   egéazeii   :iz    érthetetlenségig   homályos. 

Egy  szóval,  a  ki  uz  előttünk  úlló  cudex  luegmagyarázáisával 
akar  foglalkozni,  sok  nehézséggel  fog  kellem  megküzdenie,  de 
azért  a  mnnka  megérdemli  a  fáradságot.  A  török  nyelvek  stú- 
diuma igen  becses  adalékot  nyer  e  codexbeo  és  nem  nyilvi'iüít- 
hatjyk  ki  eléggé  köszönetünket  gróf  Knuu  ui*nak. 

Vámbéry  Armik* 


Edition mii  colk^gii  historiei  Acadetniíie  litcrjiiHim  Cracovieusis  nto.  13.  14. 
15.  Acta   Hiaturica,   rcs   geatns   Polojiiíic  ilhistraiitia.  Tonms  lU,  IV.  V. 

Cracovia,  1879, 

A  krakkói  tudományos  akadémia  történelmi  kiadványainak 
három  kötetét  kiiUlötte  meg  a  m,  t.  akadémiának,  Egi/ik  kötet, 
melyról  már  volt  sxó  a  Századok  rault  évi  decemberi  számában, 
IIosiuH  hihornok  életrajzát  és  leveleit  tartalmazza  1525 — 1550-ig 
s  leginkábi}  a  dán  és  lengyel  történetekre  vonatkoziL  Ugy  látszik, 
ez  a  Hosius,  ki  elöljb  col  mi  s  aztán  vármii  (varmiensis)  püspök 
volt,  fáradhatlan  diplomatája  volt  Lengyelországnak  és  sokfelé 
járt  követségbe.  Ez  itt  meg-jelent  mü  anyagát  Zaki-ewsky  Vincze 
cs.  kir.  egyetemi  tanár  Krakkóban  és  Hipler  Fcrencz  tudós  tanár 
nagy  gonddal  gyűjtötték  össze  több  állam  levéltárából  s  nagy 
gonddal  adták  ki. 

A  mdstk  kőtcf  Krakkó  város  okiratait  közli  1257— 1506-ig. 

Mindjárt  elöl  közli  a  krakkói  consulok  névsorát  1289-- 
1507-ig.  Az  elsö,  kit  említ,  Ketzer  Volrdd,  (Voiradus  Keczser,) 
1289 — 1290.  Azután  Heinricb  von  dem  Keczser  (Kether,  Ket- 
8cber,  Ketzser  1300-'1316-ig.  Gottfried  von  dem  Ketzser.  1301  — 
1310-ig.  Joannes  de  Keczser  (Hanco  de  Keczber.)  stb. 

Petrus  Melczer  1367—1392.  Martinus  Beczky  (1425— 
1452-ig.)  Joannes  Thurzo  (Thwrzo.  Thurm  1477— 15fí7.)  Üeor- 
gius  Tímrzo  15i>3  — 15ü7-ig. 


TÖBTÉNET!  IRODALOM* 


163 


Váljon  e  derék  krakkói  polgLlrmesterek  rokonságban  liUot' 
tűk-e  a  hasonnevű  magyar  családokkal? 

A  ttjlajiloDkHjveii  való  okiratok  közt  van  egynehány  Nagy 
Lajostól)  ErzsóbiH  és  Hedvig  királynéktól  stk,  mindmegannyi 
kisebb  jelentőséig fu  Sokkal  érdekesebb  reánk  nézve  a  harmadik 
kótri^  mely  a  frauczia  külügyminiszteriuoi  levéltárából  gyűjtött 
okiratokból  áll  lG71*t<3l  167B-ig^  midőn  Lengyelországban  111. 
J&nr»H{Sobieszky)  király  uralkodott  s  midőn  a  leiujyel  lardfsdtjtH 
Leopold  császár  és  magyar  király,  XIV,  Lajos,  tranczia  király 
—  a  bratHlenluirgi  választó,  a  svédek  és  a  hujilosó  magyarok, 
egyaránt  s  különbózó  szerencsével  vetekedtek.  A  franczia  király- 
Bak  a  lengyel  ndvarnál  két  követe  volt,  ngymiiit  a  Marseille-i 
püspök  és  marf[UÍsBethuQe,*)ki  a  lengyel  királynak  sógora  volt, 
mindketten  marquis  D*Arquien  egy-egy  leányát  tartván  nödl 
Betbune  a  bujdosóknak  batbatós  pártfogójok  volt,  mihez  egy 
ideig,  a  mint  látni  fogjuk,  bizonyos  nagyravágyó  önérdek  is 
CKatlakozott 

Jelen  kötet  ép  ama  diplomatiai  levelezéseket  tartalmazza. 
melyekből  az  említett  versenygés  részleteit  bőven  megisraerbet* 
jttk  »  ezáltal  e  kötet  saját  törtéuetlmknek  is  egyik  becses  kút- 
forrása, Az  546  lapra  terjedő  negyedrét  müvet  Dr.  Waliszevsxky 
Kazimir  szerkesztette  XXVIII  lapra  terjed<''»  előszóval  s  közbe- 
közbe  tájékoztató  magyarázatokkal  láttái  el  s  müvét  folytatni  is 
fogja,  mert  ezt  a  kötetet  külön  I  számmal  jelöli  s  így  a  következő 
kötetek  bizonnyal  a  Thököly-korszakra  nézve  fognak  érdekes  ada- 
tokat szolgáltatni. 

Az  értesülés  azonban,  mit  uz  eredeti  kútforrásokból  nye* 
rUnk,  nem  valami  ft^lemelŐ,  sőt,  ha  nem  sejtettiík  volna  előre,  leve- 
rőnek is  mondhatnók,  de  úgy  hiszem  legjobb  az  ilyes  dolgokkal, 
ha  későbbre  is,  tisztába  juni  —  bogy  legalább  a  jövő  nemzedékek 
bujdosói  lássanak  tisztán  s  lássák  az  ilgyet  a  maga  teljes  leple- 
zetlenségében  e  végibe  legczélszerübbnek  tartom  a  minket  érdeklő 
sürgönyöket  közölni, 

—  Varsóból  1671.  június  15-én  értesíti  Szobieazky  XIV. 
I/üjosty  hogy  a  varsói  mezőn  tartott  országgyűlésen  május  21-én 
liárom  napi  tanácskozás  után  királylyá  választották,  A  mar- 
s(^)U«^*í  jiüspök  pedig  június  1-én  a  franczia  király  száraára  készí- 
ti t  iratában  egveliek  közt  így  ír:  A  királyra  nézve  alig 
töi  it  kívánatosabb  esemény,  mint  a  fömarsall  megválasz- 
tatisar  és  kizáratása  Károly  berezegnek,  kivel  az  osztrák  ház- 


')  Aláíráank  ast  lG75-heii  k5t^tt  Bzerfjt^déshen  így  haugxik:  Frímviuis 
de  Forbii!  (le  Janflotii  EveaqUí!  de  Mnrrtüillc,  Amliíií^sadcur  extraordíimirp 
ilu  llny.  FrímtMiy  dt*  It^íllimn',  *  nvi>\r  r\tr:ior<1itJUÍro  dii   May. 

11 


]ni  TÖRTÍ^.NKTI  IRODALOM. 

iHik  oly  niiKy  li^rvei  voltak  s  ki  által  a  LeDgyel-Török  háborút 
HKakíiclallan  folytatni  akarták.  Es  a  jelöltek  közül  egyik  sem 
imii)  iru  barátja  a  királynak,  mint  Sobieszky. . ; 

ígfri,  hogy  kózalatt  (á  couvert)  működni  fog  Magyaror- 
HKágou«  sogiteni  fogja  az  elégületleneket.  s  a  császárnak  adni  fog 
oli^g  dolgot,  20.000  embert  is  beküld  s  vezérül  teszi  Balagi  (?) 
tálH^rnokot*  Ha  ö  felségének  tetszik,  hogy  a  törökkel  kötendő 
Wko  ulAu  axoiiiial  Magyarországra  törjön,  s  a  császárt  háborúba 
korÍtst\  wi^t  mindjárt  elhiresztelik  a  török  békét,  melyet  az  itt 
lotl^  iV^t rákiért  iak  mindenképen  akadályoznak,  és  hogy  a  ma- 
jCj'íO'  t»UyüU>tleneket  felhangoljuk  cs  lelkesítsük,  terjeszteni  fog- 
juk* hv^v  a  kinUy  pártfogolja  és  segiteni  fogja  őket ;  a  sziléziai 
l\fii  i^  ma^var  határokra  sereget  küldünk  és  Lubomirszky  udvari 
tuai^^U,  kinek  a  császárral  holmi  Magyarországban  fekvő  jószá- 
gai i^a  íi»eiH>si  városok)  miatt  nehézségei  vannak,  bátorítjuk 
5ilb. . .  ,  A  lengyel  király,  kinek  annyi  módja  van  a  császárt  meg- 
támadui,  jobban  fogja  érvényesíteni  a  néki  küldendő  pénzt,  mint 
a  svédek,  kiknek  végre  is  Prancziaországétól  sokban  eltérő  néze- 

tt»ik  é»  érdekeik  vannak 

-  Baluzo  (franczia  tiszt)  június  29-én  írja  XIV.  Lajos  szá- 
mára: »liogy  (a  lengyel  király)  Felségedhez  való  jó  hajlamát 
megmutassa,  megengedte  egy  itt  időző  magyarországi  urnák,  hogy 
a  nmgyar  elégedetlenek  (mescontents)  segítségére  két  ezredet 
fogadhasson,  mert  most  nem  tartja  még  időszerűnek,  hogy  maga 
nyiltan  fellépjen  vagy  hogy  a  segéd-csapatok  vezére  valami  len- 
gyel nagy  úr  legyen. 

—  1674.  július  9-éu  a  marseille-i  püspök  igy  ír  a  magyar 
ttgyröl  és  berezeg  Lubomirskyről : 

»A  magyarok  okvetlen  más  urat  akarnak  választani  a  csá- 
M»ár  h(ílyett,  annyira,  hogy  18  nap  előtt  valami  Wesselényi  urat^) 
a  nádor  fiát  küldöttek  berezeg  Lubomirszkyhez,  Landshut  nevft 
várába,  megkérdeni,  ha  van-e  módjában  és  akarja-e  őket  segíteni, 
iiuu't  ha  igen,  akkor  ők  illő  felhatalmazással  és  biztosítékokkal 
ellátott  követeket  küldenek  hozzája,  hogy  megbeszéljék  az  eszkö- 
zllktit  nz  ö  királylyd  vdlasztatdsdrúL  ^)  (pour  convfenir  des  moyens 
di>  reslire  leur  Roy)  Értésére  adván,  Logy  előbb  nagy  szükségük- 
ben a  főmarsalt  (Sobiesky  Jánost)  °)  akarták  megtalálni,  kinek 
kexében  volt  a  hadsereg,  de  inkább  szeretik  hg.  Lubomirszkyt, 
kinek  atyja  jó  emléket  hagyott  Magyaroi'szágon,  valamint  szemé- 


*)  íiróf  Wesselényi  László. 

*)  KrWíl  a  trúiikon^HÖröl  ikmii  volt  tmloinásiink. 

'')  Krröl  liiUniliI)  íh  lesz  h/Zi. 


TÜKTÍtNLTI  IHüiiALOM.  165 

ttlajdüftniiiill  fogva  i?>,  ós  hogy  jószágai  közel  vaunak  Ma- 
gyíirofH/áglut/,  lu»l  sok  (?)  rokoimal  is  bír. 

Núgiitta  (sollicité)  több  prelátus  is,  de  o  nr/i  felelte :  niucíi 
oly  bclyicotbeii,  h*>gy  ily  nagyfoutosságú  vállíilathox  fog^ioii,  de 
bOvebben  értesiteni  fogyja  őket,  ha  neháuy  fejedelmi  barátjának 
^/íT  '  *  '  M  biztüsitva  lesz.  Az  elégtiletleűek  ekkor  ii  néhai  Mi- 
hik  yelj  királyhoz  fordultuk^  ki  titkukat  azouual  hírül  adta 

a  bi^cai  udvarnak*  . .  *  A  magyarok  tehát  meghúzták  magokat 
ílihály  király  haláláig.  Most  azonban  ismét  mozognak^  de  úgy 
találják^  hogy  a  két  királyság  ugyanazon  személyben  öí5«zeférheU 
len,  Jí  ^  uhctnék  az  Í9,  hugy  a  lengyel  érdek  elfordulna  a 
franc/ -  olsa  lengyel  király  az  osztrák  császár  szövetségeHe 

lenne;  oly  királyról  kellene  tehát  goudoskodin  Magyarországon » 
ki  helyzeténél  fogva  az  osztrák  császároknak  engesztelhetetlen 
ellensége  lenne  s  e  szerint  örökre  Fraucziaország  érdekeihez 
löiine  cgjitolva. 

»Ugy  látszik  —  teszi  hozzá  a  ravasz  íranczia  —  Felséged 
érdekének  nem  árt,  ha  Lubomirszky  urat  raeghagyj*;k  szép  reme- 
njreibeu. 

—  A  püspök  1674*  aug.  24-én  egy  hoszszú  jelentést  ir 
XI V^  Lajoshoz,  melyben  írjíi,  hogy  a  lengyel  király,  ha  a  török- 
kel megköti  a  békét,  kész  támadást  intézni  akár  Magyarországba 
:i  c«iászár  ellen,  akár  Porosz  földre  a  Brandenburgi  választó 
úhn  (XTV^  Lajosnak  mindegy,  akármelyiket  kényszerítse,  hogy 
seregeit  a  Rajnától  elvonja.)  De  ji  lengyel  király  jóakarata 
nélkül  nem  tehetünk  semmit,  mert  6  Apafival,  az  erdélyi  fejed*^- 
lemmel  szoros  összeköttetésben  álh  Most  azt  tanácsolja,  hogy 
Btíanmont  urat  — Lubomirszkyt  kikerülve —  Erdélyen  keresztül 
küldjdk  az  elégületlen  magyarokhoz,  hogy  alapos  és  részletes 
tudósításokat  szerezzen  minden  dolgaikról  s  így  a  Lubomírszky- 
val  való  viszonyukról  is.  Azonban  én  várom  a  legközelebbi  pos- 
tával Felséged  rendeleteit  a  magyar,  illetőleg  a  minap  irt  Lubo- 
mirszky-féle  tervre,  addig  készítem  Beaumont  utasításait*  de  a 
rendelet  érkeztéig  halasztóm  elindulását  —  valamint  Porosz 
földre  sem  bocsátom  A  kaki  a  urat,  kit  a  nuigyar  cselszövényre 
legalkalmasabbnak  tartok  (propre  a  Tintrigue  d'Hongrie.) 

—  Pílíipök  úr  aug.  Bl-én  írja  marquis  Pomponue  iVauczia 
külügyminiszternek:  Ha  egyszer  segíteni  fogja  ö  felsége  (a  len- 
gyel királyt),  ö  bizonynyal  hü  szövetséges  lesz  s  mondhatom  önnek, 
&  í.Nak  akkor  kér  pénzt,  ha  tesz  valnruit  és  tehet^  mert  ha  n  törökkel 
békült  köt,  minden  katonáját  használhatja  s  már  nem  gondolko- 
-^n-  ^Aht  ^  m;,í.mí  »\  -viM.'íiye,  hogy  fiát  mafjijar  kirdltfli/d  fcAfsacJ) 


*)  hz  i£  uj  tiuujdoit. 


166  TÖBTÉXETI  IRODALOM. 

—  Marqui.H  Botliunc  írja  1674  sep.  2I-éii  Pomj/onDonak : 
Tsil  ál k  óztam  WíjHHclényi  úrral,  ki  egyike  Magyarország  főurai- 
nak,') H  kiiiok  tííHtvífro  a  lázadók  főnöke,  miüden  szükséges  iotéz- 
\iiu\('HÍ  inogtcttüiik  8  ha  G  felsége  ügy  kívánja,  kész  vagyok  Ma- 
f^yarorHzágba  utazni. 

'  XIV.  Lajos  maga  1674  sept.  7-ikén  egyebek  után  így 
ír  Ví^rsailleHból  a  püspöknek:  >Mindent  előre  meg  kell  fontolni  s 
miniliogy  látható  a  lengyel  király  nagy  követelése  —  lOO.OOU 
t  alK'r  liárom,  hónapra  6000  ember  tartására  —  könnyen  követ- 
k(*/t<*'th(^iö,  hogy  az  önnek  adott  felhatalmazás  ily  megállapodásra 
i'mt-  nom  jogosítja,  de  mégis  fontosnak  tartom  nem  veszíteni  el 
a/  alkalmat  a  császár  ellen  ily  oldaltámadást  intézhetni  —  támo- 
gatván a  magyar  forradalmat. 

Kunéi  fogva  szándékom  ez  országban  a  forradalom  állapo- 
tát még  jobban  megismerni  s  pártfogásom  jó  reményével  őket  biz- 
tatni. K  végíítt  Akakia  urat  azonnal  küldje  ez  országba  ajánló- 
Icvchíkkel  a  főnökökhöz.  Helyeslem,  hogy  ön  is  öt  választotta 
<i  külíhitésríí,  mert  biztos  vagyok  értelmességéről  és  hűségéről  s 
inrrt  már  isniííri  ez  országot c 

K  küldetés  tennészetesen  nem  maradhat  rejtve  a  lengyel 
király  rlőtt,  de  nzt  okvetlen  titkolja  el  előtte,  hogy  Akakia  némi 
pénzt  visz  a  bujdosóknak.  A  mint  látom,  hogy  mennyire  kivánja  ez 
a  király  tőlrm  a  pénzt,  még  féltékeny  lenne,  ha  észrevenné,  hogy 
más  fiton,  h  ncím  az  ő  kezén  juttatom  czéljához.  Szükség,  hogy  ö 
rvri'il  Hcminit  se  tudjon. 

—  -  PüHj)ök  XIV.  liíijoshoz  sept.  30-án:  Ne  hízelegjünk 
magunknak  azzal,  hogy  a  lengyel  király  a  császárnak  nyiltan 
hadat  izén.  Ebbe  soha  bele  nem  egyezik.  Csak  annyi  kellene 
tollát,  hogy  bizonyos  összegért  csapatokat  küldene  a  magyarok 
HegítHrgére.  Vagy  pedig  a  bujdosókkal  magokkal  kellene  egyez- 
k(Mlni,  kiosztván  köztük  a  100  ezer  tallért. 

—  Octóber  lO-án  pedig  így  ír:  » Akakia  úr  nem  levén  itt, 
Sauvons  urat  küldöm  a  nagyvezérhez.  Ez  az  úr  igyekezni  fog 
behatolni  a  porta  szándékába  a  magyar  bujdosókat  illetőleg  s  ér- 
tésére adja  a  t(h(')k  kormánynak,  hogy  Felségednek  nem  szán- 
déka őket  elhagyni  s  a  császár  bosszújának  kiszolgáltatni  és  elhi- 
teti a  nagy  vezirrel  (et  luy  insinuera  la  craiute  etc.)  hogy  a  buj- 

')  Itt  inmot  gn\f  Wesselényi  Lászlóról  van  szó,  kinek  azonban 
nt'HMvlonvi  11.  Pál,  a  bnjílosók  vozóre,  nem  testviTO  volt,  lian<'ni  niásoil- 
unoKutoHtvoro,  nugyntvjnk  volt  tosfvér  t.  i.  Wesselényi  II.  István  és 
WiMinoldiiyi  l.  Pál,  (W.  Ferenoz  tini^  Waliszevsky  lír  a  núi  szerkesztője 
|4Vy«(t|ilH«ii  nnt  momyu:  a  Wesselényiek  líátliori  Ist\'án  alatt  ir>76-l>an 
IWw*  l-íOiigyoIorHEágUn.   Kgyik  ntódnkat  Wesselényi  Ferenezet  111.  Fer- 


rÚVLTkSKTl  tRODALOM. 


167 


dnsék  fí'liickt  hogy  Apafii  hatok   mogi^t  cUeiiíík  cgyetérfe  Bécs- 
I  CMíl*   Ez  BÍi^ttétni    fogja  a  nagyvezér    fizuudékát,   hogy    Abaffit 
cll.  8  helyibbe  Sollouik   Miklóst')   tegyet  -    egy  erdélyi 

iia^  most,  mitit  meuekilll  a  portán  van  —  ez  aztán  komo- 

lyan segiteüí  a  bujdosókat,  elvenné  minden  hajlamukat  a  kibe- 
"     "ti  8  arra,  hogy  elfogadjslk  a  esásüár  kegyelmét. 

—  Bethtme  írja  oct  lé-én  valnnielyik  miniszternek:  A 
ISngyel  kirfilynt*'  csodákat  mivel ;  nclkíile  soha  czélhoz  nem  jut- 
hídL  a  király  soha  &e  volt  ily  gyöngéd  hoz/A  Reméllem  meg- 
sxégj^enülnek  ellenségéig  kik  a  koroná^dást  el  akarnák  halasztani, 

A  lengyel  király  nagy  dolgokat  mondott  nekem.  Családját 

jörükOsitem  akarja  az  uralkodásban.  Szokása  ellenére  folytonosan 

dolgozik,  szomszédaival  jó  viszonyban  áll  és  ura  a  hadseregnek 

(e»t  maistre  de  l'arméeKEz  az  ember^  ha  támogattalik  s  szóvet- 

I  kczik  Franoziaoríizággal,  megreszketteti  az  osztrák  házat.  Két- 

I  szer-háromszor  beszélt  nekem  Zrínyi  Míklős  nagy  (ervei rölf  ki 

[cgyitzrrre  akarta  fölkelteni    MagyaroVHzdgot^    Morvát    és    Szilé* 

zifit,  (f)  Megvagyok  győződve,  hogy  ily  dolgokat  forgat  fejébe; 

l^áptdgatja  a  magyar  bujdosókat, 

—  Bmumant  írja  november  10-én  a  püspöknek:  A  buj- 
[dosók  biztosítanak,  hogy  seregük  7  ezer  emberből  áll,  jó  régi 

csapatok,  (vieilles  trouppes).  Tekintélyes  vár  nincs  a  kezükön  do 

{|  CJSiiszár  Tárait  is  gyengén  őrzik.  A  magyar  elégületlenek  pol- 

Igári  cH  katonai  főnökei  Gróf  Wesselényi  Pál,  tábornokjuk,  vezé- 

[rük,  testTére  annak,  ki  most  Krakkóban  van  (Lásd  fennebb  a 

í.)   gróf  Báldi,  (?)  gróf  Teleki/0  g^'^i'  Capi,   Renhild  és 

tgbi.  Az  egri  érsek  is  velők  tart.^)  Szerződésük  van  a  porta- 

j  Yal«  Gróf  Teleki  legalkalmasabb  vezetni  a  magyar  Ügyeket   s   a 

L  magyarok  már  6  hónap  óta  kérik,  hogy  legyen  vezérük. 

—  Bethuue  emlékirata  a  lengyel  királyhoz. 
Hat  posta  érkezett  és  sem  tudósítást,  sem  rendeletet  uem 


lfÍiiiÍQ<1  l$55-bcn  miigyaroraz ági  vajdává  tcttp(a7Jiz  hrlycael>l»eii  líádorrá 
Iváhi&itottik.)  A  Wcseelcnyiek  c*r)'8zevarairid  \engye]  iadigeualust  is 
[nyertek,  aiely  lúlű-lmn  Lás/Jó  ruszcre  iijImjI  otpedi áltatott  (Lásd  ezek- 
\tÍÍ\  u  WfJumtUmfi  i'Da/tid  ilmr^l  cziinft  akadémiai  ortekcíást.  1878), 

*)  Zólyomi  Miklóst 

*)  Itt  mcgjegyaii  Walissst'wsky,  liogy  e  Teloki  Apíifíl  tiiÍDÍst€rt\  kit 
k<d!  í$«9t9%rto veszteni  Tckolegovid,  ki  késohl)  Irp  feL  A  jú  fniuczia 
lúf  mind  iiii'ggrúfozza  a  htíjdoHÓkat^  P^dig  ekkor  az  rlaszámláltak  közül 
egyik  fto  voU  gróf.   A  ÜáUli,    Ragi  es  Renlnld  nevekre  rá  scní  iömcrüiik . 

•)  8i5í»g«^ay  líársony  György  n-/.  akkori  egri  piUpök  meg  sem  álmodtál, 

ilytu    combiuatióha    küfíiljOn.    Kiíint^iy  ellcnst^ge   volt    a    Inijdo- 


168  'WRlkSV.Tl  IRODALOM. 

bozott ;  iizou  közben  saját  futárom  visszaérkezett  u  bujdosóktól. 
Hogy  ily  későre  jött,  annak  oka  Báuify  Dénes,  az  ApafTv  minis- 
tere,  az  osztrákok  barátja  és  megbízottja  által  az  útban  felállított 
leselkedök.  melyeket  kílencz  hétig  kellé  kerülnie,  hogy  a  bujdo- 
sóktól e  pontokat  elhozza,  melyek  magyarból  szórűl  szóra  lefor- 
díttatván, így  hangzanak :  hogy  a  törökkel  a  lengyel  király  a 
békét  megkösse :  hogy  a  tőrök  csak  szemlélő  és  elnézd  —  ne  pedig 
segítő  —  legyen  a  németek  ellen,  mert  az  általános  keresztyén- 
ség kárára,  ha  vagy  egy  várat  elfoglal,  magának  tartja ;  hogy  a 
törökkel  a  béke  megköttetvén,  Magyar-  és  Lengyelország  egye- 
sítessék  vagyha  nem.  a  magyarok  királyt  válaszszauak,  s  ez  adót 
fizessen  a  töröknek,  mert  különben  a  királyválasztást  meg  nem 
engedi:  hogy  a  lengyel  király  közbenjárásával  azonnal  követ 
küldessék  Apaffyhoz  Petröczi  István  szabadon  bocsáttatása  végett 
ki  sokat  használhat  a  további  tárgyalásoknál.  A  bujdosók  vezérei 
alkalmasok  tanácsra,  háború  vezetésre,  de  nem  alkalmasok  főve- 
zérségre ;  tanácskozásaik  heves  vitatkozásokból  állanak,  tehát 
szökst'g.hoffy  n»'kiek  f8vez*fv  adassék.  Ha  ez  vau. s  a  lengyelek  be- 
jönnek, azonnal  Kassát  kell  elfoglalni,  mert  a  Bocskay.  Bethlen 
Gábor  s  I.  Rákóczi  György  megelőző  példái  mutatják,  hogy  a 
kié  Ka8S;i.  azé  Felső-Magyarország.  A  kassai  polgárok  mindjárt 
a  bujdosók  mellé  állanak,  ha  tekintélyes  sereg  veszi  körül  a 
várost  s  az  őrséget  megadásra  kényszerítik  stb. 

—  A  püspök  írja  XIV.  Lajosnak:  A  lengyel  királyival 
csak  azéii,  is  jól  kell  lennünk,  hogy  csiik  az  ö  területéről  férhe- 
tünk Magyarországhoz  . .  .  Es  csak  azért  is  segíteni  kell  öt,  mert 
különben  elfogadja  a  császár  ajánlatait  s  vele  és  a  brandenburgi 
választóval  lép  szövetségbe. 

—  XIV.  Lajos  St.-Germain-ből  1675.  febr.  7-én  így  ír  a 
püsi>oknek  : 

Bármily  hasznos  legyen  a  segítség,  melyet  én  adhatnék  a 
magyar  bujdosóknak  s  az  előleges  ajándék,  mit  nyújthatnék  a 
lengyel  királynak,  jelen  kiadásaim  nem  engedik  meg,  hogy  önök 
:a  eddig  engedélyezett  határokon  túl  menjenek.  Szokás  szerint 
síiveseu  megengedtem,  hogy  a  bujdosók  főnökei  közt  némi  pénz- 
^áudék  kiosztassék,  mely  őket  elkezdett  ügyökben  lelkesítse. 
/*r  ípen  nem  gondoltam  arra,  annyi  yénzt  adni,  hogy  ahhól  csa' 
foiitikat  ftnntarthassdk.  Oly  távol  folyó  hadakozás  nehezen  lenne 
lU  r'n  érdekeim  szerint  vezethető,  s  a  kevés  ellenőrzés  az  ily  kia- 
44$^  fflysen  haszontalanná  tenné.  Ily  hadjárat  csak  a  lengyel 
lirály  vezetése  mellett  volna  lehetséges,  nem  pedig,  liogy  a  l>uj- 
jlot&k  csak  magok  vezessék.  Ily  körülmények  közt  elég.  lia 
J^kikia  úr  jó  reménnyel  bíztatja  őket.  ijeszti  a  császártól  stb 

—  A  püspök  írja   XIV.  Lajosnak   febr.  28-áu:  A  császár 


TÖttTÍ:KKTI  tllUHALOM. 


16í^ 


koYote  iimt*ii  cliitay.ütt.  Semmit  Btí  vilioiett  ki  h  oly  birklcii  t/ivo- 
zolL  lioiív  idcjo  sem  volt.  Azt  beszélik,  a  CvS;íí<z;'u'  iiyiltan  momlla, 
hn  i^íyel    király    segíti  a.  magyarokat   Miduri    búcsúzott, 

ívl  II  a  király  mellett  állottam,  hogy  magánosan  egy  Kzt>t 

éc  moodbat(8ou  uaki* 

—  XI V\  Lajos  St-Germainböl  martiiis  22-én  ismot  így  ir 
a  pöspökuek :  Már  elég  nyiltan  megírtam  önnek  nézetemet  a 
magyar  ügyről.  Hiszem  ngyau,  bogy  van  valami  hasznom  a  nyng- 
talanságbant  mit  e  miatt  Bécsben  éreznek  de  a  vildgért  sem  ffon- 
dtiíom,  hogy  tzert  vhj  mtazszi  egy  Jcöltaéges  íáhort  tarfiiak  fenn, 
fnely  mindig  rendetlenül  azokoU  folyni,  ha  csak  a  lázadok 
vtzeiik* 

—  A  törökkel  a  békekötés  küszöbön  állván^  a  lengyel 
urítzágg)  ülés  kövelelte  a  királytól  a  hadsereg  leszállítaHiU  és 
széibocsátását,  A  franczia  követők  szorították  ígéretei  meglar- 
tiiüára,  bogy  seregét  most  akár  a  császár  ellen,  akár  a  branden* 
burgi  választó  ellen  fordítsa  a  franczia  érdekben  a  amint  egyik 
va  l:  ellen  fellép,  kan  200,000  tallért*  Egyszersmind  szih 
tet  _,  -  lépett  a  két  király,  melynek  okiratában  a  magyarok- 
rúl  eunji  áll:  A  lengyel  király  megengedi  éa  segítir  hogy  orszá- 
gán ál  a  franczia  király  Erdélybe  és  a  magyarok  számára  ember t- 
(icnzt;,  hadszeroket  és  élelmet  szállíthasson,  1675.  jtiniiis  15. 

—  A  püspök  a  franczia  külügyminiszternek  1 675.  dec.  küzo 
|>éii :  A  császár  Ügyvivője  panaszkodott  a  lengyel  királynak,  bogy 
frii  valakit  Magyarországba  küldtem,  bogy  a  császár  alattvalóit 
ur* '  tssa*  Mire  a  király  így  felelt:  0  barátságban  él 
Fi  -gal  8  nem  hiszi,  hogy  a  franczia  követ  olyant  lett 
volna,  mihez  joga  nem  volt,  Lengyelországnak  pedig  sokkal  mél- 
tóbb paíuisza  van  a  c^ászárra^  ki  a  török  udvarnál  folytoncrsan  a 
béke  ellen  küzd.  A  császári  követ  igy  folytatta: 

(ibiza  nevű  lengyel  úr  Erdélyben  járt  s  a  fejedelmet  bíz- 
tatta, bogy  segitse  a  lázadókat.  Erre  a  király  így  felelt:  vUliiza 
as  én  züattvalóm  a  én  küldtem  az  erdélyi  királyhoz  oly  ügyben, 
inolyr61  senkinek  se  tartozom  számol  ni. «  A  lengyel  király  kedveli 
Gbiza  urat,  mert  francziapárti,  és  most  megy  is  vissza,  hogy  a 
bujdosókat  ne  engedje  a  császárral  kibékülni, 

—  Marcjuis  Bethune  először  csak  mint  rendkivülí  követ 
?olt  a  lengyel  udvarnál,  hogy  köszöntse  az  újon  választott  királyt 
0  ]r  ■■  -  'r^leu  a  koronázáson,  később  azonban  a  marseille-i  püs- 
pi  ibivták  s  állandó  követ  Bethune  lett»  kinek  utasítása- 
ban»  mely  St.-Germainben  1676,  april  14-én  kelt,  a  magyar 
ügyekről  Vz  áll : 

A  A  lengyel  királyra  nézve  ép  oly  kedvező  s  ép  oly  dicsö- 
sfigtcljes  vállalkozás  letmo  a  becsapás  Magyarországra,  s  igen 


170  TÖRTÉNETI  IKODALOM. 

hasznos  ö  felségére  (t.  i.  a  franczia  királyra)  nézve.  A  bujdosók 
jól  tartjuk  magokat  s  egy  kis  külscgélylyel  képesek  volnának 
kényszerítni  a  császárt,  hogy  minden  csapatát  haza  vigye  a  maga 
védelmére.  Mert  a  magyarok  veaérei  gróf  Wesselényi,  gi-óf 
Teleki,  gróf  Petrőczi  az  utolsó  időben  a  lengyel  királyhoz  folya- 
modtak s  ajánlgatják  neki  a  magyar  koronát,  melyet  akkor  is 
kínáltak,  mikor  még  csak  magánpolgár  volt  (?  ?)  Gróf  Zrínyi, 
Nádasdi  és  Fraugepán  követeket  küldöttek  volt  hozzá,  mikor 
még  csak  fömarsall  volt  s  meghívták,  hogy  jöjjön  hozzájok,  sza- 
badítsa meg  a  császár  jármától,  adja  viszsza  szabadságukat  és 
legyen  királyok.  (?  ?)  De  a  követek  Mihály  királynak  is  elmond- 
ván ügyöket,  ez  a  bécsi  udvart  értesítette  s  így  a  három  gi-óf 
keményen  büntettetett,  a  mit  egész  Európa  tud  s  a  kik  megme- 
nekedtek a  bécsi  udvar  kegyetlenségétől,  az  óta  Pels  6 -Magyaror- 
szágon derekasan  küzdenek  a  császár  ellen  s  méltó,  hogy  segít* 
tosscnek. 

A  magyarok  már  folyamodtak  e  segítségért,  a  mit  Marquis 
úr  jól  tud,  de  ő  felsége  nem  adhat  annyi  pénzt,  a  mennyit  kértek, 
oly  messzire  nem  tudja  ellenőrizni  a  hadfolytatást.  Es  a  magya- 
rok elégiiletlenségéböl  csak  akkor  húzhatna  hasznot,  ha  a  lengyel 
király  venné  át  a  vezetést,  habár  kézalatt,  vagy  izenne  nyíltan 
háborút.  Erre  kell  hatni  s  értésére  adni  a  királynak  (lengyel) 
hogy  a  pénzt  megkapja,  ha  fellép  akár  Magyarországon,  akár 
Prusszíába  (sóit  en  Hongrie,  sóit  en  Prusse.)  Jó  alkalom  lenne 
megkeresni  a  szomszéd  magyar  koronát,  ha  magának  nem,  a 
fiának,  stb. . . . 

—  Érdekes  tudni,  hogy  midőn  Sobieszki  a  törökkel  békét 
kötött,  a  török  főemberek  meglágyítására,  Báthori  Zsófia  II. 
Rákóczi  György  özvegye  is  tekintélyes  összeg  pénzzel  járult  a 
lengyel  király  költségeihez.  így  írja  a  püspök  XIV.  Lajosnak 
1676.  október  21-én. 

—  Bethune  irja  Pomponnenak  1676.  október  20.  A  lengyel 
király,  hogy  seregét  megtarthassa,  kész  öt-hat  ezerrel  segíteni  a 
magyarokat,  küldjék  hát  az  ígért  öszszeget  mielőbb,  a  magyarok 
csak  két  dolgot  kérnek :  gyorsaságot  és  titoktartást 

Végre  a  mi  a  magyar  ügyet  illeti,  vagy  segíteni  kell,  vagy 
végkép  lemondani  —  tovább  nem  lehet  tartóztatni,  hogy  a 
császár  kegyelmét  el  ne  fogadják.  Az  erdélyi  fejedelemmel,  gróf 
Telekivel  (s  a  lengyel  királyai  is  fennebb )  kész  az  egyezség, 
hogy  csak  a  cselekvés  megkezdése  után  kapnak  pénzt 

—  Bethune  XIV.  Lajosnak.  1676.  október  7-én  kelt  leve- 
lemben jeleztem  Felségednek,  hogy  Wesselényi  úr  a  magyarok 
nevében  minő  ajánlatot  tett  nekem.  Kilenczezer  embert  ajánl- 
nak  Felségednek  és  franczia  vezért  kérnek  a  vezérségre.  En  csak 


TÖRTtoKTI  nHWMAm. 


171 


liKiiMlUim^  liogy  {Kirtolni  fogom  kérésükéi.  Aüui;'iii  a  loii- 
i4  kimlyl  is,  onííemot  is  en'meii  kórtek,  f^nge<liji'rii  inüg,  hogy 
t  kérjenek.  De  B'elséges  umm.  miuthogy  ez 
sekkel,  melyeket  Apátival  es  Telekivrl  kötíU- 
lotii;  mindcD  reményökt/íl  megfosztva  kimondám^  Logy  solia 
sem  fogok  szövetkezni  oly  dologni,  mely  a  felséged  nevében  kütött 
ííiterítudésekkel  ellenkezik. 

Kéönhb  azonban  Betbune  (w  berc/egi  t-zimet  kér  <i  miiiis/- 
itfrtöl  s  érdemei  közt  felemlíti :  ime  milyen  alduzatot  tettem  Ma- 
gyarországban 18,  midim  ő  felst'fje  érdekében  magam  helyHi  Teleki 
iirat  ajdnloítnm, 

Betbune  azonban  nebány  bómipig  ép  ngy  ábrámloEott » 
mrigj^ar  királysággal,  mint    egy  ídöben    Lubomirszky.  Marquin 
l'oinponneuak  irja:  Bármi    légyen    a   csillagok   közt   megirvat 
önnek  hive,  barátja  leszek.  Mire  Pomponne  igy  felel :  Nem  isme- 
rem i\z  ftu  ctíiUagait,  de  azt  tudom,  íiogy  négy  nap  óta  az  egész 
V^a  az  t>n  nevével  van  telve,  h  mindenki  azt  bií?Z!,  liogy  önt  a 
ók  királyukká  választották,    1676.   decz,   1  l-én*  Még   a 
/ti  év  június  11-én  Í8  emlegeti  Betbune  magyar  királyi 
I  jolflll.Hégét,  söt  Ggy  8ok  magyar  aláírással  ellátott  jegyzéket  is  csa- 
tol 8ürgönyébez, 

—  1676.  nov.  20-án  XIV.  Lajos  10  ezer  darab  aranyról 
fotóló  utalványt  küld  BetlnmenekT  az  összeg  Dauczigbau  felvebeto ; 
ti  iija.  bogy  igyekezzék  a  pénzt  legjobb  belátása  szerint  felhasz- 
nálni. Ugy  látom    —  mondja  tovább  a  sürgönyy  —  bogy  a  len* 

^  '   fály  mjVian  hadat  izenbetne  a  brandenburgi  választónnk, 
ifi  segitbetné  a  magyarokat  a  csíUzár  ellen. 

—  Betbune  Pomponnenak  1676.  decz.  2.  A  mi  a  magyar 
Qgyeket  illeti,  melyekot  a  király  reám  bízott,  csak  egyedül  inté- 
Xfrn,  (t.  i.  követtársának,  a  püspöknek  sem  mond  rneg  mindent.) 
Ezt  én  magam  kezdtem,  s  legyen  enyém  az  eredmény  érdeme  is. 

—  Betbune  XrV^  Lajosnak  1676,  decz,  27*én.  Értesítem 
Felségedet,  hogy  ugyanezen  kiliallgatás  alkalmával  újból  elo- 
' T  a  magj*ar  ügyet  a  lengyel  királynak,  ki  ez  irányban  igen 

lunak  mutatkozott  s  már  most  csak  Absolon  úr  visszaté- 
rt vjiromt  bogy  az  ügynek  Felséged  tetszése  szerint  való  for- 
Itot  adjunk,  Legújabb  hírek  szerint  a  nagyvezér  meghalt, 
Lriiet,  bogy  Absolon  ixv  visszatérte  után,  egy  magyar  urat  kell 
a  portára  kühlenem. 

A/  1677-ik  évi  sürgönyök  szerint  Teleki  ellen  már  némi 
l^:i  fd  ;    siessünk  a  dologgal,  mert    félek,  bogy   Telekit 

Béi.  jH  töiünk ;  máshely  t :  Félő,  bogy  Teleki  és  Apaffi  ball- 

gatot  fognak  a  bécsi  csábitásokra ! 

Tököli  neve  először  1677-ik  évi  novemljer  27-én  kelt  süi^ 


172  TÖRTÉNhTl  IRODALOM. 

gönybcíi  fordul  elő,  melyet  Bethune  a  fraiiczia  királyuak  ír: 
Egy  magyar  követ  jött  ide,  8  levelet  hozott  a  lengyel  királyuak 
Oa  nekem,  ennek  párját  Pomponne  úrnak  küldtem ;  titkosan  is 
fogadtam  a  nevezett  követet  s  mondja :  a  lengyel  király  meg- 
ígérte titkos  támogatását,  s  leveretés  esetében  biztos  menhelyet 
AVesselényi  tábornoknak  és  gróf  Tökölinek. 

Itt  be  is  végződnek  a  magyar  ügyekre  vonatkozó  s  szám- 
talan változatban  ismételt  sürgönyök,  melyek  egészen  más  állás- 
pontról mutatják  a  bujdosók  történetét  és  szövetségeseik  helyze- 
tét, mint  azt  mi  hazai  kútforrásaink  után  tekinteni  szoktuk. 

A  franczia  királynak  cynismusig  menő  önzése  egészen  ter- 
mészetes, hát  mit  érdekelné  őt  a  magyar  nemzet  alkotmánya, 
szabadsága  s  fiainak  szerencsétlensége  ?  Kérdi-e  ő,  vagy  valaki 
emberei  közül  csak  egyszer  is  az  elégületlenség,  a  bujdosás  okát  ? 

Neki  csak  az  áll  érdekében,  hogy  a  császárt  itthon  foglal- 
koztassa és  fenyegesse,  hogy  a  Rajnától  vonja  vissza  seregét ; 
csak  attól  fél,  hogy  a  magyarok  ki  találnak  egyezkedni,  megta- 
lálnak békélni  saját  urokkal  királyokkal,  s  akkor  vége  neki. 
0  maga  azonban  a  lehető  legelső  alkalommal  kibékül,  s  a  ma- 
gyarokat egy  szóval  sem  emliti  s  többé  tudni  sem  akar  róluk. 

A  főbb  lengyelek  Sobiesky  —  Lubomirszky  vagy  magokat, 
vagy  fiaikat  szeretnék  e  szomszéd  ország  trónján  látni,  s  míg  a 
kalandos  tervekkel  foglalkoznak,  vagy  míg  a  franczia  tallérokra 
és  aranyokra  számíthatnak,  addig  barátaink,  azontúl  nem  is 
ismernek.  így  a  derék  Bethune,  kit  már  Parisban  is  magyar  ki- 
rálynak gondolnak.  Úgy  látszik,  a  magyar  királyság  olykönynyű 
préda,  s  oly  olcsó  árúnak  tekintetett,  hogy  már  a  legutolsó  len- 
gyel vagy  franczia  nemes  ember  is  ábrándozott  elnyerhetésével. 

Nem  tudok  bizonyításul  elegendő  tényt  felhozni  —  de  ha 
sejtenem  szabad  Teleki  Mihályban  ép  e  korszak  török-,  lengyel-, 
franczia  alkudozásai  kelthették  és  érlelhették  meg  a  szándékot, 
hogy  még  is  csak  leghelyesebb  lesz  a  némettel  szövetkezni.  Oly 
okos  ember  mint  ő,  lehetetlen,  hogy  be  ne  látta  volna  a  francziák 
önzését  és  léhaságát,  s  a  lengyel  és  török  kapzsiságot. 

Eddig  elő  az  egésznek  oly  nyomorult  üzletszerű  menete 
volt^  hogy  komoly  államférfi  csakugyan  megdöbbenhetett,  s 
csakugyan  kényszerülve  érezhette  magát,  hogy  tekintsen  a  vég- 
eredmények lehetőségeire  is. 

Jövő  számunkban  a  lengyel  udvari  életről  fogok  néhány 
adatot  közölni  e  nagy  műből  —  de  remélem,  hogy  a  derék  szer- 
kesztő folytatni  fogja  a  sürgönyök  közlését  s  majd  azokat  is 
ismertetni  fogom  e  folyóirat  hasábjain. 

Deák  Farkas. 


TfiHTfeKKTl  mODALOM 


173 


A  xiUlii  «v»  ref.  AnysíB%t'útt}^yháT*  törtenete.  Irttt  Magyarosi  István  súlaln 

i!T.  rtf.  pup,  Kolojsvártt  1880.   lira  50    kr,   A  tisztii  jövcdclcüi  a  Zilahi 

€V*  rcf.  egjliáz  papbcrváltöíígi  ulaplokigc  gyarapítására  fardíttatik. 

A  135.  lapra  terjedő  kis  ni ű  egyike  az  e  nemű  monogra* 
fiák  le^jobirjíü Iliik  s  kivániilos  volna,  hogy  minden  egyház  íratna 
n  lurtóneti  művet.  Szerzi  tárgyával  teljesen  tisztába 
/lása  czélszeríi,  el/íaclú-sa  világos  egyszerű.  PolemikiiH 
résiceihen  a  más  felekezctűekkel  szemben  a  lehetőleg  keililt  az 
elkoptatott  6a  aemnii  hasznot  sem  hajtó  és  semmitse  bizonyítLi 
szenvedélyes  kitörésektít.  Éa  holmi  vallásos  papi  pathost  is  csak 
annjHt  é«  csak  ott  li  '  elég  és  a  hol  helye  van. 

» A  rcformati"  i  lak  részleteire  nézve  okiratok 

iiem  maradtak  fenü<  —  mondja  a  szerző  —  s  az  első  terjesztő 
Derecskéi  Demeterről  is  keveset  tudunk.  Ez  is  bizonysága,  hogy 
e  téren  mindenekolntt  az  aflafgtfUjtt'sre  kell  fordítani  ügy  elmün- 
ket, mert  hisz  a  XVL,  század  nincs  oly  meszsze,  hogy  minden 
adat  olveíizett  volna,  At  kell  csak  kutatni  a  szomszédos  levél- 
tíirakat,  például  a  Jakcsic^ialádét,  mely  báró  Wesselényi  birto- 
kában van  Kolozsvárttj  s  mely  csahul  Hadadvárát  1576-ig  bírta 
**  neiiány  ezer  darab  okiratot  hagyottá  Wesselényiekre,  s  át  még 
a  koIoz8-mono8Íori,  gyi»la-febérvári,  U4eszi,  jászai  levéltárakat, 
a  Vécsei-c^aládét  8zatmár*vármegyében  &ib.  Ijebetetlen,  hogy 
azokban  ne  legyenek  ilyesféle  dolgok  is.  Nem  e  kis  műre  vonat- 
kozólag raondjukj  hanem  általában  az  egész  protestáns  történet- 
irodalomra nézve,  melynek  érdekében  az  egy  Révész  működésén 
kÍTttl  az  njkor  kivánalmai  és  igényei  szerint  még  vajmi  kevés 
fan  téve. 

Híven  vannak  előszámlálva  az  egyház  megalakulására 
vonatkozó  adatok  a  XVL  század  Tu'gyedik  tizedétől  egész  az 
I703»ik  szomorú  évig,  de  sokkal  érdekesebbnek  s  tantilságosablH 
nak  tartom  az  iskola  történetének  előadását.  Valamint  az  isko- 
lára és  egyházra  adakozó  hívek  péUlái  is  minden  felesleges,  ér- 
zelgős dicséretek  nélkíll,  szépen  éa  hatásosan  vannak  előadva. 

A  XVII-ik  századból  érdekes  a  lelkészek  életrajza,  kik 
f»^Tt74>r^mind  irók  is  voltak;  ami  azonban  a  könyvészeti  s  iroda- 
U  részt  illeti,  óhajtandó  lett  volna,  hogy  a  tudós 
,tk  a  régibb  forrásokat  ha-sználja  vala  föl,  mint  például 
ltod  Péter  Athm*hH*H,  hanem  az  ujabb  s  alaposabb  kritikával 
írt  műveket  is,  mint  pl.  a  Szabó  Károlynak  az  1879-ben  megje- 
lent IÍ4jg{  maíjyar  kVmt/vfdr  czímö  nagy  becsű  müvét.  Akkor 
rlkeríilt  volna  néhány  tt'rvedést  s  űj  adatok  következtében  tíibbct 
írhái^'íí    ^"Ina  a  zihilii  papokról  Csak  f^gy  pár  példát  említek. 


174  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

A  121-ik  lapon  szó  van  Keresszegi  (jobban  mondva  Körös- 
szegi) Istvánról,  ki  1616-tól  1630.ig  zilahi  pap  volt  írónk  nevét 
helytelenül  Keresztszeginek  írja  —  pedig  Szabó  Károly  müvé- 
ben látható,  hogy  munkáin  helyesen  van  írva  s  egyik  müvén  így : 
Keres-Zegiazt  is  megláthatta  volna,  hogy  az  általa  idézett  egyik 
munkát  nem  említi  Szabó  Károly  —  váljon  miért?  Nem 
ismerte-e,  vagy  a  munkát  nem  Keresszegi  irta-e  ?  És  végre  hogy 
még  más  müvei  is  jelentek  meg  nyomtatásban.  ^) 

Ugyan  ezt  mondhatom  Bátai  Györgyről,  M  atkó  Istvánról 
stb.  A  XVIII.  századból  érdekesen  van  előadva  Zoványi  György 
élete,  története  és  viselt  dolgai,  szóval  az  egész  mü  kedvező  hatást 
tesz  az  olvasóra.  Jövőre  azonban  csak  annyit  jegyzek  meg,  hogy 
az  irodalmi  nyelvet  egy  kissé  szabatosabban  és  fegyelmezetteb- 
ben kell  használni,  mint  a  napi  ujságirók,  a  folytonos  irási  járom- 
ban nyögő  hivatalnokok,  prókátorok,  bírák,  végrehajtók  stb. 

A  15  lapon  ez  áll:  a  portámZí  szövetkezést  visszaállítja, 
aztán  115.  lapon:  teveszörböli  terítő.  Az  a  portávali  és  teveszőr- 
bőli  szó  nagyon  rósz. 

Az  i  csak  főnévhez  járul :  mező-mezei,  város-városi,  Zilali- 
zilahi  stb.  Minden  más  alkalmazása  pl.  általi,  nélküli,  lenti, fenti, 
alatti,  feletti  csak  oly  engedély,  melyet  a  gyöngébbeknek  adunk 
itt  a  fővárosban,  hol  igen  sok  magyar  és  magyar  iró  van,  ki  csak 
15 —20— 30  éves  korában  kezdett  magyarul  tanulni,  olvasni  és 
írni  De  az  ilyen  kettős  ragozást,  |)ortóvaZí,  teveszörböli  még  ezek- 
nek 86  engedjük,  hát  egy  a  Szilágyságban,  az  ős  magyar  Zilah 
városában  élő  tanárnak,  papnak,  hogy  nézhetuők  el. 

Vannak  továbbá  ily  kifejezések :  a  reformatió  nagy  müve 
bevégezve  lett  (17.  lap);  a  zászló  kitűzve  lett  (24.  1.) ;  elkészítve  lett 
(51. 1.) ;  kihirdetve  lett,  azzal  lett  vádolva  (63.  l.)];  lett  öntve  a 
harang  és  lett  foganatosítva  (68.  1.) ;  a  kőkar  kijelölve  lett  (69. 
1.)  ;  felajánlva  lett,  beszállítva  lett  (75. 1.)  ;  lett  aZapitva  (78. 1.) ; 
lett  értesítve  (84.  1.) :  lett  megbízva  (88. 1.) ;  lett  we^rállitva  (92. 
1.) ;  lett  kiadva  (95. 1.) ;  és  ezek  egytől  egyig  mind  rósz  magyar- 
sággal vannak  mondva  és  írva.  Jól  magyarul :  a  müvet  bevégzik, 
vagy  a  mü  bevégeztetik ;  a  zászlót  kitűzik,  vagy  a  zászló  kitüze- 
tik  ;  a  harangot  öntik  vagy  a  harang  öntetik  stb.  Az  efféle  csak 
rósz  szokás,  mert  így  nem  beszél  sem  a  szilágysági,  sem  specia- 
liter  a  zilahi  nép,  de  igy  ír  a  sok  napi  lap  és  a  sok  prókátor.  Es 
ez  annyival  feltűnőbb,  mert  író  a  123.  lapon  egymás  után  kétszer 
használja  helyesen  a  lett  szót,  írván  iQ.  Bátai  Györgyről,  hogy 
a  kolozsváriak  kedvencz  papja  lett,  és  hogy  Barcsai  Ákos  feje- 

*)  A  Keresszegi  életrajzábau  két  erős  nyomdai  liilia  is  van,  t.  i. 
1714  — IC  14  helyett  s  1830-10.30  lielyrtt. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  175 

delemmé  lett,  e  két  esetben  a  lett  szó  magyarosan  van  alkal- 
mazYa. 

A  77.  lapon:  a  rektornak  24  véka  adasson  —  maradjunk 
mi  csak  a  jó  Révai  mellett,  s  írjuk  úgy,  hogy :  adassék.  58-ik  la- 
pon e  fordul  elő:  beigazolják  és  71.  lapon:  beszüntette.  Ugyan 
hová  igazolják  ic,  és  hová  szüntetik  bi\  Hagyjuk  ezt  is  az  ügyvéd- 
bojtároknak  és  amtsdienerekböl  avanzsirozott  fogalmazóknak, 
mert  a  magyar  észjárás  szerint  semmit  se  lehet  be  igazolni,  se 
be  szüntetni,  s  a  magyar  előtt  bőven  elég,  ha  valamit  igazolnak, 
vagy  valami  igazolva  van,  az  is  elég,  ha  valamit  megszüntetnek, 
mert  ha  be  szócskát  szúrunk  elibök,  értelmetlen  együgyűséget 
beszélünk.  (Hát  még  mikor  a  bíró  előtt  az  igazság  mind  a  két 
fél  ügyvédje  által  be  van  győzve !) 

Még  csak  egy  szót.  A  35.  lapon  áll :  adakozás /oZ^^án ;  52 
és  89.  11.  Minek  folytán,  (96  1.)*)  indítvány /o/y^n,  itt  a  folytán 
mindenütt  rosszul  van  alkalmazva  csupa  hanyagságból,  s  helyette 
következtében-t  kellene  használni.  Csak  egy  helyt  van  jól  hasz- 
nálva a  78.  lapon :  idő  folytán,  mert  az  időnek  csakugyan  van 
folyása. 

Olvassa  meg  szerző  a  Salamon  Ferencz,  az  Arany  János, 
a  Nagy  Péter  erdélyi  püspök,  a  néhai  Csengery  Antal  műveit,  ott 
nem  lát  portávali,  szőrbőli,  beigazoló  és  beszüntető  folytánokat 
—  tehát  csak  egy  kis  figyelmet  és  fegyelmet  kérünk  a  magyar 
nyelvre  is.  d — s. 


^)  A  lapszámozás  iunen  kezdve  hibás. 


T  ^  12;  O  Z  Jftu. 

MAGYAK  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  FEBR.  3-ÁN  tartott  választmányi  Ülésben  nagy  számú  és  díszes 
közönség  vett  részt. 

Ipolyi  Arnold  társulati  Elnök  emelkedett  szellemű  beszédben  emlé- 
kezett meg  a  társulatot  ért  két  gyászesetröl.  Szomorú  kötelességet  kell 
ma  teljesítenem,  —  úgymond  —  midőn  társulatunk  két  kitünö  és  jeles 
tagjának  elhunytát  jelentem,  az  egyik  gr.  Erdödy  Sándor  mk.  főlovász- 
mester és  társulatunknak  egyik  első  alapító  tagja.  0  életének,  azt  lehet 
mondani  estéjén,  egy  érdemdús  pálya  után,  midőn  lerótta  kötelességét  a 
magyar  művészet  és  történet  iránt,  múlt  ki.  Sokan  emlékeznek  azon 
nemes  alakra,  ki  itt  köztünk,  annyiszor  részt  vett  üléseinken  és  figyelem- 
mel kísérte  annak  előadásait. 

A  másik,  kinek  épen  most  friss  sírjáról  jövünk  és  koporsójára 
koszorút  tettünk  s  még  leng  is  a  gyászlobogó  a  tudomány  házán  fölöt- 
tünk :  Fabricius  Károly  tagtársunk.  Kitűnő  szónokok  parentálták  Őt  és 
emelték  ki  érdemeit;  én  csupán  azon  tekintetből  emelem  ki,  mint  kiváló 
alakját  azon  szász  népnek,  melyet  Árpád-házi  királyaink  ad  retinendam 
eoronam  telepítettek  az  állam  véghatárára.  0  felfogta  ezen  hivatását  a 
szász  népnek  és  ad  retinendam  eoronam  valóban  működött ;  mint  a  törté- 
neti politika  híve,  egyike  volt  azon  kiemelkedő  alakoknak,  kik  a  magyar 
állam  eszméjét  elismerték,  szóval,  tettel  támogatták. 

Néhány  szóval  méltányolván  az  elhunyt  történetírói  működését, 
kivánja,  hogy  több  ily  jeles  férfiút  adjon  a  szász  nemzet  e  hazának.  (Elénk 
tetszés.) 

Utána  Dr.  Ábel  Jenő  társ.  tag  fölolvasta  » Magyar  Tudományos 
Egyetemek  a  Középkorban  c  czímű,  eredeti  források  alapján  nagy  szor- 
galommal készült  értekezését,  mely  szerző  humanisticai  tanulmányainak 
egy  részét  képezi,  s  az  Akadémia  kiadásában  fo^  mcgjelonni. 


tAhcx^. 


íll 


K  tatazéssel  fogadott  crtekes^n  után  Dcdk  Furkus  a  Outykayf(f(c 
kf^ltámAk  rrgcstnimát  C8  indcicét  —  melyet  Dessewffy  Kálmáü  orax. 
kcpvbdu  8  tán»tilüti  tagujáiilott  fel  «  tar«tilittnak  —  ríivideu  bcmntatjii* 
üld itvány ózván,  ^^ogy  ass  reszlctesebli  taiiűIm/inyosEás  czeljaHúl  ket  v, 
ti{^titik  adjiffőék  ki.  A  fárí^ulat  Na^y  Imre  és  Xagy  Gyulft  urakat  kcri  íet 
az  litvi/ágálásra  s  J€ len tdétdt élre. 

Következtek  íi  folyó  ügyek: 

Tiikiir  jolciiti,  hogy  gróf  S^túrotf  Antal,  (uj*  Báró  JimívítnJtzky 
Bt'bi) ;  a  társulni  alnpiló  tngjiii  soráb/i  lépett.  Kydíjai  tagokká  pedig  a 
kdvetkea&iJk  válaaxtattak :  Kovdfg  (idíía  ügyvííd  Hpest,  (aj.  a  titkár); 
GtÍMMuet  Károly  papnövendék  Nagy-S/^ombat,  (aj.  a  titkár) ;  BerÍÉézi  Ist- 
▼áti,  tAnár  (aj.  Thallócaiy) ;  Tormá^mj  Bónís  áldozár  Szunibatbely,  (jij.  a 
titkár);  ÁfodécÁ  Emánuel  min*  fogalmaj^ó,  Kutadi  Radmch  JeuG  min. 
Wígtídfogalitjasió  Budapest,  (aj.  Tballócícy) ;  Zavhav  Oyula  tí5rv^ny- 
%w^\  biró,  Nyitra,  (aj.  a  titkár) ;  Dr.  Sfhillin*j  Lajos  egyet.  m.  tanár 
Kolo/^vár,  (ly.  Bseabó  Károly);  De^ií]f^  Kálmán  képviselő  Bpest,  (aj. 
Deák  Farkaa) ;  Hamán  Sándor  egy.  tanár,  Dr.  Áhd  Jcuő  tanár  Bpeat, 
(aj,  a  titkár) ;  Edlinga'  Titua  ple'liános  UercjtegfaU^a,  (aj,  Síjioá  Orbán)  - 
Wélffr  Satuu  ev.  lelk^öx  Béla,  (aj,  Huan  Lmjob)  ;  Sxentgyurtjffi  Lajos  min. 
fog.  Budavár,  (aj,  Ürmüai  M.) ;  Drach  Autal  s.  lelkész  Apatin,  (aj.  C:£o* 
bor  BéU) ;   Ifuherí  Vilmos  ügyvéd  Léva,  (aj.  Bolemanri  E.) 

E/.után  titkár  felolvassa  a  Boy  Ilona  abipito  tag  által  kttü^ütt 
2<>  arany  pályadíj  üpyében  kiküldött  bi^otteág  jelentését,  mely  így 
hangzik  *, 

>Abilirottak  astou  tapasztalásból  indulva  ki,  liogy  ájabb  történ(*íi 
irodalmunk  a  történeti  alakok  életbií  előállítására,  é»  a  jellemek  ííiűi^ti- 
wcro  kcvc«ebb  Bgyolmet  fordít,  nint  az  események  rés/Jetcinek  clbeszé- 
léiüére :  ajton  óbajtuHukat  fejexik  ki,  Iiogy  a  M.  Türténelmi  Társnlat  a 
Bay  Ilona  urliblgy  által  felajánlott  20  arany  jutalmat  a  küvelkezö  fi-l- 
adatra  tÜExe  ki : 

AdasAck  a  bazai  régibb  (1790  előtti)  történetből,  a  ucmxcti  élet 
liámiely  torén  feltűnt  —  a  pályástó  által  tetsjtéB  sxerint  vátaszUiudó, — 
személy nttk,  kiitfnrráai    tannbnáuyon   alapuló  egyéni  jeUemW!*e»  a  mely- 

Enck  terjedik  Imc  egy  nyom  tátott  ívnek  fdét  meg  ne  baladja. 
■  A  személy  megválasztását  astért  btxzuk  a  pályázók  tetszésére, 
Bftrt  m  szerény  jutalom  külíin  tanulmányok  cszkbzléBére  ösztünlíl  alig 
•atolgiílliat 
A  terjedelmet  azük  korlátok  küaié  87.orítanÍ  azért  tarÉjuk  azükiíé* 
geiitek,  mert  nem  az  ületj  wzeiiiély  éb-traj/ának  elbeszélését  kívánjuk  ; 
Hjti^dok.    IHWL    ü.   fii/*t-  12 


1 78  TÁRCZA. 

hanem  egyénisége  jellemző  tulajdonságainak  feltüutctéaét,  főleg  azok- 

naky  melyek  tetteik  megértésére  kulcsúi  szolgálnak. « 

Fraknái  Vilmos, 

Pauler  GyvJa, 

vál.  tagok. 

Ezen  javaslat  felett  eszmecsere  támadt.  A  választmányi  tagok  egy 
része  ligy  kivánta  módosíttatni,  hogy  a  pályamunka  legalább  egy  félív 
nagyságú  legyen,  azon  meggyőződéssel,  hogy  egy  jó  munkát  jóval 
nagyobb  terjedelme  miatt  is  a  pályázatról  kizárni  nem  volna  tanácsos, 
míg  többen  az  eredeti  szerkezetet  védték,  azt  gondolván,  hogy  egy  féliv- 
nél  jóval  nagyobb  munka  már  egész  tanulmány  volna.  Beható  és  igen 
érdekes  vita  után,  melyben  egyfelől  Wenzel  és  Thaly,  másfelől  a  bizott- 
ság tagjai  fejtették  ki  nézetüket,  szavazatra  bocsáttatván  a  kérdés,  kitűnt, 
hogy  9  szavazat  van  9  ellen.  Az  elnök  a  javaslat  mellett  szavazván,  az 
eredeti  szerkezet  elfogadtatott,  s  a  pályamunkák  beküldésének  határide- 
jéül 1882.  jan.  31-e  tüzetett  ki. 

Ezután  Deák  Farkas  b.  t.  felolvasta  a  pénztár-vizsgáló  bizottság 
következő  jelentését : 

Tisztelt  Választmány ! 

A  f.  évi  jan.  7-én  tartott  választmányi  gyűlés  által  alólirtak  az 
elmúlt  1880-ik  évi  pénztári  kezelés  megvizsgálására  és  a  pénztári  állás 
kimutatására  küldetvén  ki,  feladatunkat  f.  évi  január  hó  végnapjaiban 
teljesítettük  s  a  mind  nagyobb  és  nagyobb  forgalmat  mutató  társulati 
pénztári  könyvek  bevételeinek  és  kiadásainak  minden  egyes  tételét 
átvizsgáltuk  s  a  mellékelt  okiratokkal  összehasonlítottuk. 

A  számításokat  s.  c.  e.  hibátlanoknak,  a  kiadásokat  az  utalvá- 
nyokkal összhangzóknak  s  általában  a  pénztári  kezelést  szabatosnak  talál- 
tuk; s  a  pénztár  1880.  december  31-én: 

13,890  frt  65  kr  bevétellel  és 
12,851   frt  15  kr  kiadással 
1,039  frt  60  kr  követelési  egyenleget  mutatott. 

Ezeknél  fogva  indítványozzuk,  hogy  a  mélyen  tisztelt  elnökség 
Balthazár  Béla  pénztárnok  úr  részére  a  szokásos  évi  felmentést  kiszol- 
gáltatni méltóztassék.  A  pénztárnoknak  részletesebb  kimutatásából  csak 
ama  két  kiadási  tételt  említjük  fel,  hogy  a  „Századok"  utáti  az  elmúlt 
1880-ik  év  folytán  1229  frt  70  kr  —  a  „Történelmi  Tár"  után  pedig 
408  frt  15  kr,  összesen  tehát  1697  frt  85  kr  iróidíj  fizettetett  ki. 

Meg  kell  még  jegyeznünk,  hogy  tőkésítésről  a  múlt  évben  is  kevéssé 
lehetett  szó,  mert  a  Bnlassa-féle  kiadás  költségei  még  tetemesen  terhel- 
ték pénztárunkat  —  továbbá  kezdet  óta  az  a  szokás  volt,  hogy  a  nyom- 
dai költségek    uz   év  végén  nem  fizettettek   ki,  hanem    csak  a  következő 


tArc'/a 

jftnuárbaD^  igy  aae  cvi  Iczarüökor  kimutatott  követelési  egyenleg  {Ihisonn^ 
rolt,  mert  a  m^g  be  iicm  ndott  számla  a  kiadások  kiké  fel  nciií  véteiKe- 
Mt.  A  nnilt  cvl»eö,  a  pc'tiztár-vizagáló  bizottság  indítványárai  az  elnök- 
»^g  ula»ította  u  titkár  ea  penztilruok  urakat,  líogy  a  pénzkezelen  e  féi- 
bzt!g5t'get  &ztinteeaek  njeg,  mit  ok  az  eltmilt  évben  dicséretesen  végre  n 
hajlottak,  habár  ki^mtelenck  voltak  3  fclevi  B/ámlát  kiegyenlíteni. 

Alaptőkénk  a  magán  kötelezvényekkel  együtt  a  máit  188L  dt»c. 
Sl-rii  UltOOO  frt  volt,  Ea  azóta  íb  szaporodott. 

Végül  t.  válnsztmiiny,  vau  azereniBcnk  keit  Indítványt  olater* 
Jee»teni : 

egyik  as6,  utadít^a  a  t.  választmány  a  pénztárnok  urat,  bogy  az 
liJ8*2ik  január  1-töl  kezdve  a  ^TM.  Tár''  költ.-íégctt  kUIÖn  állu  pénz* 
tjiri  kilnyvlM!  vezc^ise  —  bevételeit,  úgy  mint  kiadtisait ; 

uiáif»ik  az,  mondja  ki  h  válaa/.ttnáuy,  bogy  a  tagsági  dyak  éa  ii 
ttíke- kamatok  az  év  clso  felében  befízetendök. 

Deák  FnrLajt,  Uorvát  ArjKU, 

bIzott*á^i  clOftdü.  bizottsági  tag. 

Elnök  a  pénztár  vizsgáló  bizottság  fáriidalnias  és  buzgó  mnukál- 
kodásáért  k'isztlnctet  sznvaz,  A  válaí!^ztmány  megadta  a  pcuztáruoknak  u 
ftzokáans  fehnentvényt,  a  a  pénztár  vizsgálók  által  tett  btdítványokat 
1*1  fogad  ta*  8  a  végrehajtással  a  titkárt  és  pénz  tárnokot  Msta  meg. 

Titkár  jolenli,  hogy  az  Emíeh  Gusztáv- féle  20  arany  pálya dijra 
pályamunka  iwm  érkezett  Iw?.  Újra  ki  fog  tűzetni  1Ö82.  jan.  3l4ki 
liatámappab 

Ezután  egy  pár  apróbb  iígy  elintézése  után,  zárt  íilés  következett, 
molyWn  a  hátriib'kban  Uxü  tagdíjak   lichíijtása  iránt  tortént   intézkedés. 


FARRITIU8  KÁROLY. 


A  gyászos  veszteséget,  mely  társulatunkat  buzgó  és  tevékeny  vá- 
lisztmányi  tagja:  Fabrilins  Károly  halála  áltíil  érte,  a  febr.  3-áu  tartott 
választmányi  ülésben  az  elnök  megható  szavakkal  ecsetelte.  Mi  a  nagy 
V4»iá#okhau  rajzolt,  s  még  is  btí  képet  nebány  életrajzi  adattal  kívánjuk 
kii'^észíceni* 

Fabritius  Károly  szliletett  1826.  nov.  G-áu  Segeavártt,  és  laiiul 
tnányait  itt  és  a  lipcsei  egyetemen  1H47-I>en  végzé  s  eleinte  segesváH 
gymnasinmi  tanár,  utóbb  ottani  pap  volt;  I86tí-ban  pedig  ápokli  pappá 
válaaztatotl  tnegi  melyről  azonban  politikai  okok  miatt,  egy  pár  év  elíítt 
Itfuiondott*  Tgyaii  is  egyházi  eKiljárósága  a  képviselőházban  foglalt  párt- 
illáKaval  nem  értvén  egytft^    különbfébj   egybáz  feg^cduii    perrel  áujtottíi^ 

12^ 


180  TÁHCZA. 

bogy  vagy  az  egyházi,  vagy  a  politikái  pályátűl  visszavonulásra  bírja 
—  e  kettőt  iucompatibilisnek  jelentvén  —  s  ö  jövedelmes  egyházát 
nem  habozott  feláldozni  politikai  meggyöződe'senek.  Inkább  a  szegény- 
séget választá,  mintsem  elveiről  lemondott  volna. 

S  ez  nála  jelleméből  folyólag  természetes  is  volt.  Ugyanis  ő  a 
képviselőház  legrégibb  tagjai  közé  tartozott,  hü  tagja  volt  a  Deák-párt- 
nak és  a  fusio  után  a  szabadelvű  pártnak.  Tevékeny  részt  vett  a  politi- 
kai életben  a  hatvanas  években,  egyik  vezértagja  volt  az  ifjú  szászok 
hazafias  pártjának,  s  mint  történetírással  foglalkozó  tudós,  lelke  mélyé- 
ből ragaszkodott  a  történeti  jog  eszméjéhez.  A  szász  nemzet  keblében 
mindig  volt  hol  kisebb,  hol  nagyobb  párt,  mely  az  erdélyi  testvérnemze- 
tckkel  békét,  barátságot,  egyetértést  óhajtott  s  a  legnehezebb  napokban 
is  nyíltan  küzdött  ezért  s  tűrt,  fáradott  és  szenvedett.  0  csak  áldozato- 
kat hozott  az  eszmének,  de  elismerésen  kívül  azért  soha  semmi  jutalmat 
nem  kapott  s  nem  is  keresett. 

De  nemcsak  a  közpályán  s  az  egyházi  téren,  hanem  a  történeti 
irodalomban  is  tisztelt  nevet  vívott  ki.  Eleinte,  a  áO-es  évek  végén,  a 
»Pressburger  Deutsche  Zeitungé  segédszerkesztője,  1850.  aug.  és  sop- 
temberben  a  szebeni  »Siebenbürger  Bote«  szerkesztője  volt  De  az  akkori 
politikai  viszonyok  közt  a  politikai  működés  lehetetlen  volt  rá  nézve,  s  ő 
csakhamar  egészen  a  történetírói  tanulmányokra  adta  magát.  A  bécsi 
császári  akadémiának  mutatta  be  első  tanulmányait,  melyek  leginkább 
Segesvár  történetével  függöttek  össze.  Első  értekezése  annak  kiadványai 
közt  1852-ben  jelent  meg,  s  az  első  kiadványa  s  Krauss  naplója  2  vas- 
tag kötetben  csakhamar  azután  a  császári  akadémia  költségén  látott 
világot.  Egy  ez  elé  irt  értekezése  a  segesvári  krónistákról  nagy  feltűnést 
okozott  történetírói  körökben  s  írói  nevét  megállapíták.  Attól  fogva  egy- 
mást követték  értekezései  a  hazai  s  külföldi  folyóiratokban,  mígnem  az 
akadémia  1872-ben  tagjává,  s  a  M. Történelmi  Társulat  1877-ben  választ- 
mányi tagjává  választá.  Az  Akadémiában  székét  »Pemflínger  Mark  szász 
gróf  élete «  czíroű  tanulmányával  foglalta  el,  mely  1875-beu  látott  vilá- 
got. Akadémiánk  kiadványában  jelent  meg.  ^Erdélynek  Honter  János 
által  készített  térképe*  1878-ban.  Nagybecsű  okmány  gyűjtemény  a 
»Kézdí  káptalan  oklevéltára,€  melyet  1875-ben  adott  ki.  Számos  törté- 
nelmi értekezése  (szimszerínt  több  mint  70)  jelent  meg  a  különböző  fo- 
lyóiratokban, a  ^Történelmi  Tárban «  s  a  szász  honismertető  egylet 
»Archiv«-jábau,  melyek  mind  mély  kritikai   érzékről  s  gazdag  forrásis- 


tArcxa 


181 


tncrctrŐt  fc^sturk  liuíUMÍgot.  Kj^árúliig  Erdcl^'  tart»"uett't  rlliiJitráiíák  irte* 
kfücdBci  B  fökiiut  ti  B/.át»Aok  turt<fu€tdt;  de  i>  m\\n  tekintette  a  iörteiictt^t 
fMiKÜkaf  ngittiUókni  ailknlinfis  auyngiitik,  Uaiiein  u  ti^rtüiielet  magiiört^ 
dfo^liitliLiuil  vbégiUtii. 

Kom  hnUIát  vi^lotlcii  s:ecroticdétlctiség  okozta, 

A  mtilt  ifvi  tleci5.  ll-*$tí  a«  egyetemi  kííuyvtáirban  tíiHU  Tipray  tc- 
mctiWröl  jöi'^n,  niiut  gyüugcszcfiiíl  etiibcír,  a  gdp  sssobáhu  tévedt'  e  htn- 
liant.  EbbÜl  BzArmazott  sebei  váratlatiúl  gyorsan  gyógy ulUik  dr.  Kováce 
JóxFt»f  inüértu  voztítiíse  alatt  s  boüsta  feljött  neje  cg<^sz  nyíigodtau  tdrt 
baitA.  Már  kíiatcl  állt  a  teljes  felgyógyuláshoz,  midőn  miodcn  váratlaudl 
u^mtrn  fí*rdult.  Rtígi  h*pb«jii  megújult  s  ettől  fogva  roliamosau  hanyat- 
lott, uiípiciii  t  cívi  febr*  2*áii  reggel  7  6rakor  elhunyta 

Halála  minden  kürbeu  a  legme'lycbb  re8zv«itct  támasztá,  s  bcssfion- 
Idéfténél  —  liol  Oyöry  Vilmos  tartá  a  mcgbat4V  alkalmi  fixúnoklatot  ^ 
frnycs  kíV/meég  volt  jelen  ;  tíibben  a  miuiaztcrck  kíiziilj  a  képviselő  bás 
ax  Akadt^mia  a  a  M*  TíírtrnHmi  Társulat  sy/imos  tagja. 

HngyomiSnyál  ritka  nyomtatványokban,  unicumokban  gazdag  könyv- 
tára képeati,  melynek  tuinyoiiió  ü«gy  ré&zc  Erdély  tiírtenctiírc  vonatko- 
jiík.  Kéieírattára  is  gaaidag  eredetiekben  a  másolatokban,  a  óbajtuiulú 
Volna;  bogy  az  egész  gyűjtemény,  ugy  a  mint  van,  együtt  tartatnék. 

A  esaládj  gyászjelentés  így  hangzik ; 


Fabritiii!4  Káfolyué  szál.  Kotb  Fii<U»rika  i^aj.^t,  valamint 
^M  ríiu^kciaek  Friderika,  Henrik,  Lajos,  (JuldD»  Audráí»  é>  Erik 
nevében  rokonninak,  barAuínük  éa  iünK^róaetnek  mélyen  szomorodott 
wirrvJ  ií  l^ntl  fi  £c  re  tett  férjének-  illetőleg  atyának 

FABRITIUS  KÁROLY 

fVfl.  d^,  hVé  lelkénT,  S^jje»vár  vdJasztú  kiriilcti  orAz^^gyüléHkőnetf  magif. 
tud.  akadémia  Uv,  iaijjdnak, 

í.  t'Ti  íVhriiAr  hó  7'Án  rt'ggelt  7  urakor,  hosazu  ós  fó.jJAliii»§  szuavetbÁ* 
után,  »  liidomány  és  családja  Loldogi$ágának  szentelt  életének  55  ik 
évttVicn  történt  pvA^^oa  kimuliát, 

A  boMogult  liölt  tetemei  cöútörtökíín  í\  Uó  3-án  délután  Vi3  ♦'•ra 
kor,  n  magynr  kir,  áíUmi  ravjiályáhos  vitetnek  át  és  Bzombnlon  f.  lió  5-cn 
d,  «,  2  6r»kor  8cgesvíiron^  naját  Ink.isából  az  cvan^elikiia  temeíóbe  r>rők 
nyng^oinra  helyeit  étnek, 

Bodape&t^  IStfh  február  hiibnn. 

Bék^  liamvaira ! 


182  TÁRCZA. 


IRODALMI  SZEMLE. 

>Muniis  d<it  tili  literátor, € 

Színnyei  statisticai  kimutatásaiból  kitüuik,  hogy  szaklapjaiuk 
száma  dvröl  dvro  gyarapodik.  Gyarapodik  fővárosban,  yidéken  egyaránt. 
A  számbeli  növekedést  egy  belső  tünet  nyomon  fogja  követni.  Elérkezik 
majd  annak  is  az  ideje,  mikor  a  patriotismus  s  a  relatív  becs  szempontja 
engedni  fog  a  kritikának.  A  törekvést  és  előreiparkodást  egyetlen  egytől 
sem  lehet  megtagadni  s  minthogy  az  irodalmi  termék  is  magán  viseli  a 
társadalomnak,  hogy  agy  mondjuk  temperamentumát,  most  újév  adjáu 
meganynyi  ünnepi  köntösben  lép  elénk. 

Bemutatjuk  rendre  olvasóinknak,  sajnálván,  hogy  nem  valamcny- 
nyiről  adhatunk  számot. 

—  Az  Abafi  Lajos  szerkesztette  FtgyelS  Szinnyei  tagtársunk  arcz* 
képét  közli  egy  bibliographiai  életrajz  kíséretében.  »Révai  tanulmányai 
Nagy -Károly  «-ban  czím  alatt  Csaplár  Benedek  közöl  egy  részletet 
Révainak  egy,  ügy  látszik,  általa  megírt  életrajzából.  A  tanulmány  alapof, 
mondhatnók  minutiosus,  de  ha  oly  mezben  jelennék  meg,  mint  a  Bánóczié, 
több  élvezője  akadna. 

—  A  »Magtab  Könyv8zemle«  tavalyi  évfolyamából  a  sept. — 
decemberi  füzet  megjelent^  késŐn  ugyan  a  nyomda  stríke  miatt,  de  jókor, 
hogy  a  tartalmas  tizenegy  ívnyi  füzetről  elismeréssel  szóljunk.  A  folyóirat 
szerkesztője  Csontod  János,  tapintatot,  érzéket  fejt  ki  a  szerkesztés- 
ben, s  a  mennyiben  technikai  hiányai  is  vannak  még  a  vállalatnak,  hisz- 
szük,  hogy  évről-évre  csökkenni  fognak  azok.  E  füzet  tartalma  ily  rend- 
ben következik :  Fraknói  Vilmos  két  magyarországi  unicumot  említ  a 
koppenhágai  kir.  könyvtárból ;  Martini  Thyrnavini :  Opusculum,  ad 
Kcgni  Hungáriáé  Proceres  czímü,  1522.  vagy  1523-ban  Bécsben  nyo- 
matott munkáját,  s  Braschius  Mártonnak,  a  rostocki  lyceumon  bölcsé- 
szet tanárának  1600-ban  Rostockban  nyomatott  eposát.  Ezekre  a  mun- 
kákra mi  ügy\éljük,  nem  eléggé  illik  a  czím :  unicum  elnevezése,  eddig 
nem  ismerünk  belőle  más  példányt^  s  minthogy  senki  sem  járt  még  utána, 
nagyon  meglehetnek  e  könyvek  más  könyvtárakban  is.  Különben  a  közlő 
ia  csak  »hihet61eg«  jelzővel  illeti  a  szövegben.  Koncz  József  Lupuj  vaj- 
tárói  egy  harmadik  ismeretlen,  csonka  verses  munkát  talált  Holló  Tamás 
iltnrmiyvári  ferenoset  sáidafönök  könyvtárában.  Ezt  közli  egész  teije- 


TlRCÍÍA. 


183 


RAth<. 


Aiit-^var    Köivvvtjlr<-ii<j7:    i\     aduK^kot 


köz5l.  Il^llüibniut  Árpád,  ki  elcibtij  köxlemt'nyeivel  már  j«  nevet  szerzett 
az.  Akadémia  magyar  vonatkozású  incunabnhrmfti  reiitljíít  fojczi  be,  bö 
afrpamtus  kíaeretebeii  mntatváa  be  ajtókat  a  közönségnek.  Csontosi  JAnos  a 
szepességi  XV*  szílzndi  künyvtárakho9ikí$zöl  adalékot.  Kz  k^'pezi  a  derekát 
a  falyűiriitnak.  Alapos  czikk,  szeles  mederben,  Csontosi  mint  iró  cs  bib* 
líogrÉ|ih;  mindent  elmond  bilvcn,  a  mit  tud.  Dr.  Fejcrpataky  Lászlu  a  zágrábi 
káptJŰaní  kíSnyvtár  XV.  százndlieli  kíiíhalogusát  közli,  A  fir*  Forgách- 
fille  al»ó*k«?menozei  levél tiWáről  Majlátíi  Béla  ír  egy  tájékoztató  bevezc* 
t«*jit  Kz  a  tizedik  levéltár,  mely  a  N.-Mnzoumban  let^tke:pen  vaji  de- 
|M>nálva* 

A  levéltár  1227 — 1711  közt  keletkezett  okleveleket  foglal  ma- 
gában. Az  oklevelek  száma  levéltári  í?zám  szerint  Uőlö-i'C  rág,  midarab- 
nitars,  nézve  a  4000  darabot  valószinüleg  megíraladja.  S  ha  tekintetbe 
veiziizllk  azon  1 5  falio  kíítetet,  melyekben  egyes  oklevelek  és  levelek  a 
XIV,  ftzizadtól  kezdve  fe  egészen  l7G7-ig  bekötve  vannak,  az  okleve- 
lek «zámát  bátran  5000  darabra  tebctjük. 

Nevezetesen  pedíg  vau  XIII.  sz.  oklevél        .       .         Üíi  darai) 
C2ek  köi^tt  a  tutárjárás,  tehát  1241  eldtti  7  darab 

a  XIV.  századból 286       i 

a  XV.  * 816       > 

XVf.  századi  a  mohácsi  %'ész7g      ,       .       .       .       .188       » 

összesen  ii  mohácsi  vészig  1353  szám, 
A  tíSbbi  a  XVL — XVÍIl.  századra  esik  egész  1711-ig. 
Az  érdekes  ismertetést  egj  eredeti  kifejezés  tarkíljaf  midőn  Wcu^ 
jA*í  Guflztjlvot  >hiviitott  történész  f-nek  mondja.  Tipray  haláláról  ncero. 
lug  B  részletes  bíbliogrnpbiai  kimutatás,  vegyesek  zárják  be  a  változatos 
fiisefict  Aa  idén  1604  raagyar-nyclvü  munka,  e  371  nemmagjar-uyelvtí, 
d«  li«z.ai  munka  jelent  meg,  tehát  az  idegen  nyelvű  productio  a  magyar* 
tii>c  ligy  ill,  mtnt  1  :  4.^2. 

—  Eor  A  aíTüzÖTT  «ATÍait»ííw  rvv  megjelent  folyóirat  az  ^Archtte' 
**Íúgim  EritJtitő*  múlt  évi  utolsó  ffizete,  mely  gazdag  tartalmával 
kárpótol  a  késedelemért.  Egyí<zcrrc  ^  ^V^otct  ad,  s  így  nagyobb  czikkok 
számára  is  jutott  liely.  Hampel  magvas  czikke  »Hazai  archaeologiánk 
Jelaoe  a  ji$v6je<  mondhatni  programmot  állít  fel.  Pulszky  Károly  az  esz- 
tergomi föegyház  kincstárát  nemcsak  behatóan  s  alaposan,  hanem  egy 
jól  irt  czikkel  ismerteti*   ThniliM^j  a  Wsnyák   niausoleumokat  mu- 


j    j  tAucza. 

l.,,,  I,  .  M.iiin««í  i»  V'^""^""**  ro>tunick»'prkróI  ir.  Gazdap  ''s  rpy 
,.  i.,  II  i'li ..  ^^oUMni^Ml^^  tartalma  van  a  kjuaii  5  kiilfoldi  vadatoknak. c  E 
iiL.t  Uut^li'rtj;"^  s7.olpil.  hocj*  iiftgToW- ii^im  niollctt  rrdckcselib  tar- 
s  s\\\\M  i>  íolu  t  aiiui  —  í  'prai  ttwín  uru:  r.-ia*  czolBzcríítlcn  lia  liavi  folyn- 
nrti  hoKcit  öx-siíx;} cáf*  irüy öirbi?*  jTtkünaimTt  át.  A  múlt  cvben  mond- 

j^    í  Lím.  ,ziri'*'««sr'.    l-*r<    Cxobor    líóla    pzcrkcsztosélM'n 

intsMiiiiL  .•rÍM'^Tumim.  i^w^   As  ír*>  cvfolyam  a  katli.  papság  körcbcíi 

i.HO  r.l!"-i»n'ísn**  nT**fn«r.  *  »■  **»"  szorkcaztö  lnizgosápi,  mint  egy  jnn. 

~  :-.ii*'i    ft  ^V   t«eíni««    ii«cfc«itii.  Komában  is   elisnicrcprc    talált.    A  kis 

I  -i'^T  infr.nr.  th-.-".   ."te?  i»Í3L»«kCW.  ügyesen  iroit  tartnlnuí,  l»ár  c  fiizot- 

-••»,   T-!m.srfc    »•*»•■».•"'*  7xí*K  uinos   ki'p.   Az   ali'sútlii  udvari  kápolna 

^TWfWL'rt'fn     Tii-í^Hiirown^Ioui  leírása   képviselik  a  rt^goszeti  rovatot. 

-• ,.   ■>-   ^  -m-T.  1  t. -i^'isíi  e*:yház  1552-iki  leltárát  ismerteti  s  közli  a 

,...  v«.m.   <^-'^l:hi-^^-    -  'V'>*J^  fagadhatlanúl  logliecsesebb  c  filzftl»cn,  az 

M»..       >ax"x  "»>*•■  *^  »^í*^*lt  tájékoztató  alapos  jegyzeteknél  fogva,  l)ár 

^^fij^^^T^Jí  ^»''  «  **^'*  **^-  ^  rtrany  forint  (IG  1.  1  j.)  a  XVI.  század- 

,,,.    ,   ,...  *.-^o»f*-  Mw.ut  wom  IG  —  20  frt.  Azonban  így  kellene  minden 

.j^^    ^,w,ttvM.Víw      *Kkor    lehet  hasznukat    venni.    A  tíibhi   rovatlK'li 

<x  vi'ü  y  ""^v"^  '^^^^^^  niejgegyzeVe  a  majt'zról  erdemei  figyelmet. 

Kt  •y^v:íi.vi  MiKKriic  dccembi'ri  füzetében  Ilattyiítfy  Dezső 
*o  c*..*  '  ^  ^'***-  ^J*rinegyék  v»  városok  ezímereirölc  megkezdett  köz- 
.^„x.»^*\v  <*^*>  '^'•^V  *'  elszórt  adatok  esopnrtositásaért  érdemel  figyel- 
«xv  "*«  lO^^^**  találkozunk  benne  furesa  kitételekkel.  1*.  0.  va^jjon 
^;^.>*íA  X  l  Ajtíloig  v»«*"»  P^^ilJK  Zsigmondig!)  az  oklevelekre  aláírtaké 
«»<iA-.Cs  .<M*  m*xve  Vr.  (V.obor  Délára  hivatkozni  igen  naiv  dolog. 
>^^'MM  ••^^  icxedéüoit  is,  ide  —  igtatjuk.  Az  esztergomi  olaszok 
^^,^  ^«Mi  \>ii)^áu  «/■  olaszoké,  mint  szerző  mondja,  de  az  egész  városé. 
\»  )s^*>v>i«^*i;vl  nem  IV..  hanem  III.  IJéla  hozta  be.  Somogy-megyc  nem 
w^y^^  vU*  1 45*S  ban  kapta  ezimerét,  Abaiíj  meg  1552-bcn  s  néma 
.^^j;i^>f»  \%yii  elolt.  \t  I^TiO.  t»2.  törvényczikk  pedig  nem  involválja 
^^  ^^\  Miuiden  nieg\e  —  ha  esak  török  hődtdtság  alatt  nem  állott  — 
1^^  \\^tM«  e*iiuert,  már  azon  egyszerű  okból  sem  —  mellőzve  Árva, 
|JM\  ^^^^  "'^*-  példáját  -  hogy  ozimert  esak  az  ka])ott,  a  ki  kért. 
k^bj^  nvi««'  iiio^íh  a  negyedik,  mely  a  vármegyei  s  városi  czimerek 
^^iJni^^'l)  inóttalHHÁivl  HyóI  h  melyUMi  azokat  a  ezímeralakok  szerint 
^J|K%^M     A  mm.  lapon  lelt  jegy /ötéhez   hoz/á  tehetjük,   hogy  a  Cero- 


TÁRCZA.  185 

graphia  s  Lcncsó  ábrái  kevés  hitelű  kútfők  5  bogy  ^Magyarország  Czí- 
merlárá«-ban  a  niogyc  czímcre,  annak  az  udv.  canccHáriában  őrzött 
1837.  cvi  líjabb  arinálisa  uüín  készült,  a  mint  ez  a  munka  szövegében 
is  fol  van  jegyezve.  Körös-megye  czímerébcn  az,  a  mit  szerző  franc  can- 
tonnak  nézett,  nem  egyéb  bcékelésnél  (eingekeilt),  milyen  például  Fiume 
izímere  a  mai  országos  czímcrben.  Azt  sem  értjük,  bogy  Nyitra-megyc 
czimeréuél  miért  tesz  kérdőjelt  Sz.-Lászlóhoz,  mikor  az  a  megyének 
1550.  és  1838.  évi  armálisaiban  határozottan  a  megye  czimeralakjának 
mondatik.  (ly.) 

—  A  >I)ÉL»iAGTAR0R8zÁGi  Ebtesitő  I.  fúzote  megérdcmü,  hogy 
ffWcmlíttessék.  ITjat  s  jót  közöl,  s  fokonként  javul.  Márki  Sándor  Ada- 
Kaleh  s  Pétervárad  miilt  századbeli  vártervrajzait  ismerteti  az  Orczy- 
könyvtárból,  alaposan,  s  a  kerethez  mérve  kimerítően.  A  rékasi  gazdag 
római  leletről  az  elnök  Ormós  Zs.  értekezik;  az  éremlet  70  darabból  áll. 
Kzutiin  következik  Edelspacher  Antal  czikkc  a  székelyekről,  a  bő  hiva- 
tal<»s  rész,  s  Egyveleg.  Itt  nem  ártott  volna  Böhm  Leuárt  épen  a  vidé- 
ket érdeklő  müvét  külön  is  ismertetni,  mi  czélszerübb  Icendett,  mint  a 
porlugalli  régiségekről  való  átvett  commuuiquo.  Különben  örvendünk  c 
lap  haladásán  s  várjuk,  hogy  egy  élvezhető  dél-ma^yarorazági  Revuc 
frjlödjék  belőle. 

—  Az  ERDÉLYI  HONISMERTETŐ  EGYLET  uj  folyama  XVI-ik  kötetéből 
megjelent  az  első  füzet.  Teutsch  társ.  elnök  Wachter  felett  tartott  emlék- 
beszédét hozza;  Torma  Károly  ujabb  kutatásait  az  azokat  megillető  mél- 
tányos elismeréssel  ismerteti  Goos  Károly ;  ezt  egy  nagyobb  tauiilmány 
követi  Höchsmanntól  Erdély  történeteiről  XVII I-ik  században.  Teutsch 
Fritz  »Album  StudiosorumacademiaeLugduno  Batavae«  czimü  Hágában, 
1875-ben  megjelent  munkából  közli  a  leydal  egyetem  tanulói  névsorából 
a  magyarországi  s  erdélyi  tanulókat,  egy  valóban  rendkivUl  nevezetes 
név.oort,  melyben  számos  tudós  és  főúr  nevével  találkozunk.  A  magyar 
tanulók  névsora  lG23-al  kezdődik,  tehát  mióta  Bethlennek  a  külfölddel 
szorosabb  összeköttetése  volt,  s  már  1626-ban  ott  találjuk  testvérének  a 
kormányzónak  fiát:  Pétert  egy  egész  udvarral.  Ott  tanult  1631-ben  Hal- 
ler  Gábor,  a  később  oly  szomorú  sorsra  jutott  főúr.  Hazai  iskoláink  tör- 
ténetéhez e  közlemény  igen  nevezetes  adalékot  képez. 

A   ^MlTTOEILUKOEN  DES  InSTITUTS  FÜR  OESTERREICHISCBE  GeSCBITS- 

FORscHUKQC  czimü  vállalat  1881.  évi  folyamából  az  I.  negyedéves  kötet 
1 1  Ívnyi  terjedelemben  jelent  meg.    E  vállalat   tartalmas,  s  igen  sok 


186  TÁRCZA. 

becses  tanulmányt  közöl.  Szerkesztője  Mülilbacher  s  becsi  nevezetessé- 
gek, mint  Sickel,  Thausing  és  Zeissberg  támogatják.  A  dűs  tartalomjegy- 
zék diplomatikai  s  okleveleken  alapnló  történeti  czikkeket  tüntet  föl. 
Losertb  egy  érdekes  tanulmányt  írt  a  cseh  birodalom  határairól  II. 
Bolcszló  alatt.  II.  a  jámbor  Boleszló  (967  —  999)  idejére  helyezik  cseh 
történetírók  a  cseh  herczegség  egyik  fénykorát,  mikor  >fegy  vérrel «  vívta 
ki  elleneinek  elismerését.  Ezt  prágai  Kozma  hitette  el  a  csehekkel,  egy 
nem  egykorú  író.  Itt  is  megesett,  hogy  kritika  nélkül  tekintve  egy  kútfőt, 
valóságos  fétist  csináltak  belőle,  melyet  íme  most  egy  jámbor  német  zúz 
össze,  s  a  cseh  történelem  azért  semmit  sem  veszít  dicsőségéből.  MareB  a 
Habsburgok  tengeri  politikájáról  ír  az  1625— 1628-iki  évek  folyamá- 
ban, a  Schwarzcnberg-levéltár  s  a  »Staats-archiv€  adatai  alapján.  Érde- 
kes, de  épen  nem  fontos  episodjait  olvassuk  benne  a  harminczéves  hábo- 
rúnak. Erdekesb,  kisebb  közleményeket  bő  irodalom  követ,  Zimmermann 
Fereucz  photographiai  oklevél-gyűjteményét  ismerteti  elismerőleg,  nem- 
különben az  erdélyi  honismertető-egylet  kiadványait  épen  nem  elfogul- 
tan, hanem  higgadt  méltány lattal  mutatja  be  a  — () —  j^gyú  ismertető. 
Érdekesek  a  cseh  és  lengyel  történeti  s  müirodalmat  bemutató  közlések 
is,  melyek  e  folyóiratot  lassanként  egyetemes  lajthántúli  történeti  köz- 
lönynyé  teszik. 

—     A    SZÉKELT    KÉRDÉS    SZAKIRODALMUNKBAN.  SzÓtlauÚl  muukálkodó 

történetíróink  közé,  kik  csakhamar  megbeliéltek  egy  vitás  kérdésen, 
Hunfalvy  oly  tárgyakat  vetett,  mely  évekre  való  vitatkozásra  nyújt 
anyagot.  Az  oláh  kérdés  tekintetében  belföldi  tudós  még  nem  vette  föl 
a  keztyüt ;  annál  inkább  a  székely  kérdést  illetőleg.  Szabó  Károly  köz- 
leményei folyóiratunkban  jelentek  meg,  s  most  rokon  szaklapok  s  revuek 
foglalkoznak  a  kérdéssel.  A  ^Budapesti  Szemléd -ben  Marczali  Henrik 
ismerteti  Hunfalvy  és  Szabó  álláspontját,  mérlegeli  a  küzdők  érveit, 
ettől,  amattól  kikap  egy  alkalmasat,  s  végconsequentiáibau  H.  felé  4iaj- 
lik,  vigasztalván  a  székelyeket,  hogy  » marad  még  elég  dicsőségük. c  A 
»Philologiai  Közlönye  f.  é.  1-ső  számában  Csetneki  Elek  sokkal  tüzete- 
sebben emel  szót  a  vitás  kérdésben.  Ugy  tűnik  fel,  mint  Hunfalvynak 
vezérkari  tisztje.  Csetneki  előbb  régész  volt,  s  e  téren  sem  tartozott  a 
constatáló  iskola  hívei  közé ;  a  történeti  kutatás  terén  pedig  határozottan 
a  combinativ,  jobban  mondva  a  kritikai  érvek  nyomán  merészen  induló 
iskolához  tartozónak  mutatja  be  magát.  A  kérdésben  a  tényálladékot 
Umeri,  ügyesen  érvel,  de  mindig  vezére  előtt  nyargal  az  iQonti,  de  éleseszü 


tArcía 


187 


unUliau  laUn  míir  neki  Is  ligy  remiik,  hogy  11/  a  luin-míigyar  rokonaiig 
liátha  lut^gU  csak  mese  !<  Nem  kell  S%íí\>6  Károlyt  őrizni  sohafiem,  uc3 
íáj^oö  41  Szaixí  Károly*  feje  sonkinek,  megfelel  az  niAgáort  Cs,  úr  exom- 
Wjél'cn  magíi  állítja,  b^gy  8zal»ü  Károly  nem  ment  a  kerdes  merituuiálí,% 
vMuk  kct  pontjára  reHectált  a  vUánnk :  a  székely  elncvese^are  s  a  magy^ar- 
(írBStági  Bxékely  telepekre  s  asit  is  mondja,  hogy  Hunfalvy  sem  mondott 
c  tételeivel  nálunk  ieincretleut,  <írtckczesc  vegén  pedig  ez  ililetett  szó* 
Eatra  fakad  •  fiízabó  Károly  pedig  ez  egyszer  ngy  járt  támadásával^ 
mitit  a  legendabéli  íSrdög.  Nagy  kiívct  fogott,  hogy  ráhajítván,  ögszezűz- 
3UI  vek*  a£  epiüő  templomot.  A  legutolsó  pilliinűt^»Hn  azonban  eb'rí  a 
ziK>lozstnA  hangja.  Erre  elejti  a  követ  «  C7>  odaljull  a  templnm  ajtajuhojc 
6$  hcI61e  faragják  a  templom  egyik  legszebb,  legerősebb  oszlopát. « 
KtjHstícc  nem  roesz,  de  liamisi  nem  érti  senki,  ki  a  kérd^s&el  foglalkozik. 
Cvak  azután  ngy  ne  járjon  Cs.  úr,  kit  kíüönben  e^zí vesén  iidvö^lUuk  a 
történeti  téren^  mint  a»  egyszeri  Manoli  vajda,  aki  csak  akkor  építhette 
fel  az  srgesi  zárfiát,  mikor  az  alapba  ember-áldozatot  rakathatott.  Ceak 
akkor  hozzuk  majd  tisztába  a  keVdi^st,  ha  az  ű*  u.  meggy ö'/odégc ke t 
üiicpcn  feláldozzuk  a  posítív  teiiyekuck.  —  A  székely  kérdéshez  hozzá 
»Zül  még  jóncvii  orientalistánk  :  Edelspacher  Antal  Í0  a  >Délmagyaror- 
f^gi  Erteeitö*  L  füzelében.  Több  6gy elemre  méltó  észrevételt  teás, 
jdeaíilíhogy  a  ^zakiily  szó  a  keleti  törnk  nyelvben  is  hafánSrt  jelent.  E. 
határozottan  linufalvy,  illetőleg  a  magyar  származás  mellé  áll.  A  vitának 
ninea  vége,  —  E  polémia  mellett,  aot  mondhatni  némi  részben  kapcsolat- 
ban vele  folyik  a  harcx  egy  máeík  vitás  kérdés  fölíítt  Emlékezhetnek 
olvttfiLink  Rft/tf/  László  AuonyuniB  és  íOáhok  cztmíi  toiívéréi  mely  a  millt 
évben  jelent  meg,  s  folyóiratunkban  i*  volt  ismertetve.  Jlost  a  Unda* 
pcsli  Szemlében  Himfalvy  Fái  ismerteti  e  munkát  s  méltánylattal  szól 
róU.  Héthy  müve  míg  egy  más  felszólalás  is  volt  maga  ntáu  :  Or^tdiji 
Jánosét,  ki  tt  kérdéa  nyehVszeti  oldatát  vette  vi^^gálnt  nlá  »A  román 
nyelv  latinságac  cztmíi  müvében.  — a — h. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  tóaTiasTKüTiTÁa  halottjai.   Tipray   Tivadar,  a  M.   N.  Mú- 
zeum könyviárában  segcdör,  múlt  évi   deo.  9-én  hunyt  el.  Bibliograpbus 
kt  a  >M,  KönyTesemle*    bibliographiai  részét  pontosan,   lelküsme- 


188 


tAhcza, 


if»lcöt:»  í^/^'i'kcfeíitc.  A  MiíJícuniliíiii  kiitaló  búvárok  avutiítt  kalauza  vala, 
kihrn  a  iiuÍ7X'uini  ki:»iiyv1ár  sokíit  vcssitott.  —  Áliaújinegye  inonogra- 
lihuBR  Kowfíidm  Korpoíifif/  Júiios  jun.  hó  15*Ju  hunytéi  Kassán.  S/Ji> 
hndBágliaiTy.uuk  Idkcö  Imjaokahiak  i'^j  ike  ;  Almíij-vármíígje  levt'ltíírü 
a  By.6  nemes  rrteíinélícu  műhelye  volt.  Ott  ílolgnzott  folytoDOSiui  k 
rvnác'/Ac  nz  íroiiimiyokat.  Itt  gyíijtötto  s  hordta  rakáöra  mmí  roppant 
imyíighHlToa/t,  a  nirlyböl  Aliaúj-vánncgyc  vaskos,  de  tartahiaUg  vdrszc- 
gi'uy  miniogr.ipliiájitt  tercuüe  meg,  A  ^Katoiiíií  földrajz «  estíinü  míívetj 
mely  184t.M»aii  jelent  meg,  lötvaii  nádornak  ajánlta.  E  miivcert  a  ma- 
gyar tud.  akadejuia  levclezcí  tagjául  választotta,  Korponay  Kassán  bsiü- 
létetU  IojI  íítvja  küloiihen  jiVmúdii  l*Írtoko3,  Alíaiij-víírmegyc  váruagyii 
volt.  Tajiúlmáuyai  Ijef'cjczeac  után  katouai  páiyáni  lepett*  Erős,  daliás 
H lakja,  uein  mindennapi  képzettsége  fényes  jövővel  kecsegtetek.  A  Píia- 
hadiíágliarcz  kitíirese  előtt  kapitányi  rangban  volt*  AjEouban  a  szabad- 
nágharcz  üt  is  a  kUy.dök  köze  vuiita.  Előbb  a  hadügi'minií?s!teriuml»an 
mint  álbuhtitkár,  majd  a  liarezmczoii  mint  ezredes  szolgálta  ba/,HJút.  A 
harez  lcz4ijhlsa  ntáii  miut  bitdifogoly  az  aradi  várba  hurczoltatott  es  u 
hadi  törvény  Bzek  kötél  áital  valt>  balálra  i  telte.  MegkegyclmczeB  következ- 
tében azonbttii  ez  ítéletiét  15  evi  várfogságra  változtatták  át,  melylxíl  8- 
evet  leült*  Szabadon  bocsáttatásA  után  megyei  szolgálatba  lepett  s  maradt 
mindvégig  A  bai'ij- vármegye  le  vei  tárnoka.  Az  elhunyt  beesülctes,  clfizi^- 
kcny  ember  volt,  kire  a  kapsai  kirándálásban  részt  vett  tagtársak  bizo- 
nyáru kétívesen  emlékeznek. 

—  Da,  F£j&BrATÁi£ir  LIsxlij  tagtársunk  a  miilt  hólian  BcrlinlK- 
ment  a  közt'pkorí  történet  tanulmányozása  czé^'ából.  Ouuau  Parisba  s 
Lombniba  utazik. 

—  C^o?fTosj  JAxosT,  társulatunk  tagját,  a  M,  Rönyvszemlc  érde- 
mes t^xerkesxtigét,  a  vall.-  és  közukt«  tninistcr  a  M.  K.  Miizeuin  kotíjv- 
tárához  scgcdorn*  nevezte  ki, 

—  Plsi-Otíi  Kő3írvTÍRKoK.  A  nagy-váradi  píisi>t»k  követésre  méltó, 
saép  példát  mutatott,  mídöu  váradi  gazdag  könyvtárában  állandó  könyv- 
támokot  alkalmazott.  Bunyitay  Vínczc  tagtársunkaty  eddig  b<f)f«nyéri 
plébánost  tttt  a  BMgérdtnell  Sftcrtncso^  bogj  moit  naár  állandóan  iro- 
dalmi taDiUmáiiToknak  dli«l  s  feladatát :  a  Tiradi  egybániMgye  maliját 
m«dti&aii  kidolgozhatja. 

—  WatrancM^a  llí>tt^  ki  fLgye^a  IfoCt  IMAmIibí  tandlmányaiTal 
nálunk  otvai  Mftiaetl^  a  jelénkf  w  ^^  nagyabb  nláflMáidiiii  mnnkiii 


TARCZA.  189 

dolgozik,  a  vallás-  cs  közoktatási  miDiszter  a  n.-szebeni  jogakadémiához, 
hol  eddig  rk.  tauár  volt,  rendes  tanárrá  nevezte  ki ;  ugyancsak  W.  most 
Budapesten  tartózkodván  >A  pozsonyi  békétől  a  bécsi  békéig «  czímü 
világtörténelmi  tárgyú  munkájához  gyűjti  a  magyarországi  vonatkozá- 
sokat az  Országos  Levéltárban. 

—  RóMER  Flóris  tagtársunkat  Portugallia  királya  a  Sz.-Jakab 
renddel  tUntette  ki. 

—  Dr.  Szálat  József  irótársuukat,  a  »Magyar  Nemzet  Története* 
derék  iróját  a  m.  k.  tudomány-egyetem  a  vegyes-házbeli  királyok  korából 

magántanárrá  habilitálta. 

TüRTÉNETIRODALMüNK     IIJ^LTATÁSA      A     KÍÍLFÖLDüIT.    A    Syhcl-félc 

illistorische  Zeitschriftt  közelebbről  megjelent  1881.  második  füzetében 
Mángold  Lajos  úr  Magyarország  1879.  történeti  irodalmát  mutatja  be, 
a  tárgyhoz  mért  keretben.  Objective,  s  alaposan  sorolja  fel  a  csekélyebb 
jelentőségű  momentumokat  is;  társulatunk  folyóiratairól  részletesebb 
említést  olvasuuk. 

—  Mezőtúri  török  oklevelek.  Széli  Farkas  a  » Közérdeke  czímü 
karczagi  új  lapban  » Adatok  a  török  világbólc  agy  ügyesen  öszszeállított 
tárczát  tesz  közzé,  melyben  néhány  a  XVII.  században  kelt  nyugtat- 
ványt  s  bizonyságlevelet  közöl.  Jász-N.-Kun-Szolnok  s  Heves  vármegyé- 
ket érdeklik  e  levelek  s  teljesen  igaza  vau  a  közlőnek,  hogy  Mező-Túr 
városa  jól  tenné  ha  a  birtokában  levő  e  korbeli  levelek  teljes  gyűjteményé- 
nek kiadásával  gazdagítná  történeti  irodalmunkat. 

—  Rímelt  Károlynak  a  pozsonyi  prépostságról  irt  munkáját  a 
»Magyar  Sion«  múlt  évi  folyamában  »Zumbur«  név  alatt  kitűnő  tudó- 
sunk Knauz  Nándor  tüzetesen  birálta.  Rimely  » Adalék  az  Új  Magyar 
Sión  1880-ik  évi  folyamához«  ezím  alatt  terjedelmes  és  kimerítő  választ 
irt,  mely  kellő  forrásismerettel  irt  munka,  és  szerzője  históriai  érzéké- 
ről tanúskodik.  Ez  egész  polémia  egyháztörténetünknek  egy  homályos 
és  nevezetes  kérdését  tárgyalja,  s  a  forrás-kritikának  jó  szolgálatot  tett. 

—  »Unoari8che  Revük «  czím  alatt  Hunfalvy  Pál  havi  folyóiratot 
indított  meg,  mely  a  megszüntetett  »Literarische  Berichtec  helyét  fogja 
pótolni,  s  közvetítőül  szolgáland  a  magyar  tudományos  irodalom  s  a  kül- 
föld közt.  Első  füzete  igen  érdekes  és  gazdag  tartalommal  már  meg  is 
jelent. 

—  Váradi  Regestrum.  Múlt  füzetünkben  írtuk,  hogy  Balássy 
Fcrencz  a  váradi  regestrum  kiadásával  foglalatoskodik.  Most  erre  vonat- 


190  TÁROZA. 

kozólag  azt  az  érdekes  hírt  vettük,  hogy  Bunyitay  Vinczo  és  Kaadra 
Kabos  buzgó  tagtársaink  már  két  éve  foglalkoznak  ugyancsak  a  váradi 
regestrum  kiadásával  s  már  közel  is  állanak  annak  befejezéséhez.  Bunyi- 
tay  urat  a  bihari  teriilet,  Kandrát  a  borsodi  érdekli.  Adni  szándékoznak 
nemcsak  a  Regestrum  javított  eredeti  szövegét,  hanem  magyar  fordítást 
is,  az  ügyesetek  évszámának,  személy-  és  helyneveinek  reconstruálása  s 
megyénként  való  meghatározásával,  fejtegetvén  egyszersmind  azon  kor- 
nak politikai,  honvédelmi,  egyházi  stb.  intézményeit,  s  ismertetvén  jele- 
sebb férfiait,  családait  stb.  Egyszóval  igyekeztek  feltárni  azon  tttkos 
világot,  melyet  a  Regestrum,  e  csodálatos,  Bartal  szerint  > aranyos c  kis 
könyv  rejteget  magában,  melyet  annak  eddigi  fejtegetői  csak  alig  sejtet- 
tek. Eljárásukról  társulatunk  martiusi  ülésén  szándékozik  felolvasást 
tartani  Bunyitay  űr.  Ilykép  két  Commentár  is  készül  e  munkához,  mely- 
ről nemrég  Vajda  Gyula  úr  írt  egy  rövid  tanulmányt.  Nekünk  az  a  néze- 
tünk^ hogy  kdtfőtanűlmányoknak  sohasem  vagyunk  tálbövében,  várjuk 
mindkét  részről ;  kárát  történetkutatásunk  nem  fogja  vallanL 

—  Waroa  Lajos  tagtársunk  a  síÁrospataki  főiskolában  theologiai 
tanár  egy  nagy  szorgalonmial  s  szép  forrás  ismerettel  irt  munkát  tett 
közzé  >A  keresztyén  egyház  Történelme.  I.  kötet.  A  reformatio  előtti 
korszak. «  A  munkában  kellő  tekintet  van  a  magyar  egyház  történel- 
mére is.  Több  mint  33  ívet  foglal  el,  bevezetéssel  s  codex-szel  ellátva: 
Az  egész  munka  három  kötetre  fog  terjedni. 

—  Dr.  Kek£kgtártó  Béla, ismert  történetírónk:  Kerékgyártó  Árpád 
üa,  előfizetési  felhívást  bocsátott  ki,  melyre  felhívjuk  olvasóink  figyel- 
mét, következő  munkára :  > A  magyar  királyi  udvar  a  királyság  fény- 
korában.«  A  magyar  királyság  mind  kiterjedésének,  mind  hatalmának 
tetőpontját  az  Anjou-családból  származott  fejedelmeink  alatt  érte  el. 
Nagyszerű  mozzanatokban  gazdag  korszaka  ez  nemzetünk  történelmé- 
nek, melyet  minden  magyar,  kiből  a  nemzeti  érzület  még  ki  nem  halt, 
lelkesedéssel  és  bizonyos  magasztosultsággal  keblében,  fog  olvasni  min- 
denha. Két  fejedelem  idézte  elő  e  fényszakot,  kik  alatt  egyszersmind  a 
magyar  fejedelmi  udvar  is  szokatlan  fényt  kezdett  árasztani  maga  körül 
s  oly  kitűnő  szellem  lengette  azt  át,  hogy  elsőséget  vívott  ki  magának 
az  összes  európai  udvarok  között,  mely  elsőségnek  azon  időben  mindenki 
elismeréssel  is  adózott.  E  fényes  udvart  egész  terjedelmében  föltüntetni 
czélja  e  mÜnek,  mely  a  nagy  közönség  számára  van  írva  és  melyet  az —  úgy 
hiszem  —  élvezettel  fog  olvashatni.  A  mü  terjedelme  10 — 12  ív  leszen ; 


i.'jtí 


TÁRCZA.  191 

előfizetési  ára  1  frt  o.  e'.  (díszpéldány  1  frt  80  kr,)  melynek  legczélszc- 
rübben  postautalványnyal  történendő  beküldése  után,  az  bérmentve  fog 
mindenkinek  megkUldetni.  Gyűjtőknek  10  példány  után,  egy  tisztelet- 
példánynyal  szolgálok.  Az  előfizetési  pénzek  négy  hét  alatt  a  szerzőhöz 
(Budapest  zöldfa-utcza  37.)  küldendők. 

—  A  >SzÁzAD0K«  f.évi  I. füzetében  téves  értesülés  következtében  azt 
irtuk^  hogy  az  Akadémia  könyvkiadó  bizottsága  az  I.  sorozatba  Thierry 
Augustiu  s  nem  Thierry  Amadé  egyik  munkáját  vette  fel.  Azóta  hivata- 
losan értcsittettünk,  hogy  a  bizottság  csakugyan  Th.  Amadéénak  fogadta 
cl  egyik  munkáját  és  pedig  ennek  »Tableauderhistoireromaine«  czimüt. 


A  M.  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT  PALYAKERDESEL 

Társulatunk  f.  évi   febr.  3-án   tartott  vál.   ülésében  két  pályakér- 
dést tűzött  ki. 


Kívántatik  a  magyar  királyok  udvartartásának  leírása  1.  Mátyiis 
uralkodása  kezdetétől.  Buda  bevétele  1541-ig,  eredeti  kűtforrások 
alapján. 

A  jutalmazott  pályamunka  20  {it '^^^  ^^^^^^^^  ^  azonfelül  a  »Szá- 
zadokc-ban  fog  megjelenni  s  itt  a  rendes  díjazásban  részcsíttetik. 

II. 

Adassék  a  hazai  régibb  (1790  előtti)  történetből,  a  nemzeti  élet 
bármely  terén  feltűnt  —  a  pályázó  által  tetszés  szerint  választandó  — 
személynek^  kátforrási  tanulmányon  alapuló  egyéni  jellemzése,  a  mely- 
nek terjedelme  egy  nyomtatott  ívnek  felét  meg  ne  haiaája. 

Jutalma  20  J!^,  s  a  jutalmazott  pályamű  a  » Századok «-ban  fog 
megjelenni. 

Mindkét  kérdésre  a  pályaművek  bekötve,  idegen  kézzel  írva,  lap- 
számozva és  a  szerzők  nevét  rejtő  jeligés  levélkével  ellátva  1882.  jan, 
31-ig  a  titkár  hivatalhoz  (Budapest.  IV.  Egyetemi  könyvtár)  külden- 
dők liC. 


192  ,  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  A  Limes  DACICÜS  felső  része.  Torma  Károly.  1.  tagtól.  Hat 
fametszettel  8  egy  térképpel.  Budapest,  1880.  M.  Tud.  Akadémia  köiiyv- 
kiadú-liívatalábau.  8  r.  134  lap.  (Értekezések  a  történelmi  tudományok 
köréliöl.  IX.  kötet.  II.  szám.) 

—  A  BÉKÉSVÁRMEGTEI  RÉGÉSZETI  ÉS  MÍV£LÖDÉ8TÖRTÉM£LMt 
TÁRSOIiAT  évkönyve.  1879/80.  Szerkeszti  Zsilinszky  Mihály  társ.  főtit- 
kár. VI.  kötet.  Békés-Gyulán,  1880.  A  Társulat  kiadása.  8-r.  224.  1. 

—  TÖRTÉNELMI  ÉS  RÉGÉSZETI  ErTÉSÍTÖ.  A  délmagyarországi 
történelmi  és  régészeti  társulat  Közlönye.  Az  igazgató-választmány  meg- 
bízá8ál)ól  szerkeszti  Pontelly  István  titkár.  VII.  évf.  1.  füzet.  Temesvár, 
1881.  8.r.  2  tábla.  16  1.  Tagdíj  5  frt. 

—  HÉBER  KÚTFORRÁSOK  és  adatok  Magyarország  történetéhez, 
írta  l)r.  Ko?in  Sámuel.  Budapest.  Zilahy  Sámuel.  1881.  Ára  1  frt  50 
kr.  8  r.  IG8  1. 

—  A  ROMÁN  NYELV  LATINSÁGA.  írta  Goldü  János,  aradi  fögym. 
tanár.  Arad.  1880.  8  r.  50  1. 

—  A  KERESZTYÉN  EGYHÁZ  TÖRTÉNELME.  írta  Warga  Lajos, 
sárospataki  theologiai  tanár.  I.  kötet.  A  reformatio  előtti  korszak,  vagy 
a  katliolieismus  fejlődése,  az  egyház  egyetemes  uralma  és  hanyatlása. 
1881.  8  r,  529  1.  Sárospatak.  Kapható  Pfeifer  N.-nál. 

--  Adalék  az  új  magyar  Sión  1880-iki  évfolyamához.  Po- 
zsony. 1881.  70  lap.  (Rimely  felelete  Zumburnak.) 

—  Ungarische  RevüE.  Herausgegebeu  von  Paul  Hunfalnf 
1881.  Budapest.  Franklin- Vérein.  8  r.  I.  füzet  88  1. 

—  Weiszkirchen  in  seiner  Vergangenheit  ünd  Gegek- 
WART.  Naeh  bandsehriftlicheu  Quellén  geschildert  von  I^eofütard  Bokm, 
/weíto  gi&uzlioh  umgearbeitetc  und  vermehrte  Auflage.  Mit  zwei  PlSnen. 
Ung.  —  Weiszkirchen,  I88I.  8-r.  305  1. 

—  OestERREICH  und  DAS  Reich  im  Kampfe  mit  der  frauzösi- 
si'hou  Hovolutíon.  1790 — 1797.  H.  Frciherr  Lang^-erth  von  Simmrr. 
Li|K»8e,  E.  Biddor.  1881.  2  kötet.  Nagy  8^  65  ív.  Ára  18  Márka. 

—  MittheilUNGEN  des  Instituts  fúr  oesterreichische  Geschits- 
forschung.  Untor  Mitwirkung  von  Th.  Siokel,  M.  Th.^nsiug  und  H.  R.  v. 
y.ol^sUTg  rt»digirt  von  E.  .VwA//írtrA»T.  II.  Bánd.  l.Heft.  Innshruck.  1881. 
8  r.  I7tí  I. 


A   SZÉKELY   KÉRDÉSHEZ. 

Jelasi^.  Sokai  újra  kell  ttmnlnuHk. 


TIT. 

S/>abó  Károly  a  nyelvbeli  döntíj  vfilas/t  nem  eléggé  mél- 
tmtTJUii  isroételye  bizonykodik,  hogy  >a  Bzékdijeknék  hún-sct/tha 
fTtdtUiseg^t  hrjrégihh  hazai  krónikáink  a  nemzeti  hagyomány 
után  hirdetik^:  boz2á  tevén,  hogy  aiiüak  *hite  a  székel Í8eghe}i 
gcÉ4{zaJok  hosszú  során  át  meggyőződéssé t'dlt,^  (ü,  o.  336.  lapján.) 
8ök  van  ebben  a  kimondásbau,  mi  fejtegetést  követel,  hogy  bls- 
suk,  álUe  a'/  a  sok,  vagy  nem?  s  ha  nem  áll,  hogy  dobjuk  vala- 
hára  el,  ne  űzzünk  többé  vele  szemfény  vesztési  történelmi  irodal- 
niutikbau* 

EUiször^  mit  jelentsen  a  hun-sryfhn  y  Azt-e,  hogy  a  hónok 
Horodotus-iéle  skythak,  vagy  csak  azt^  hogy  a  bánok  olyan  isme- 
retlen nép,  milyennek  a  skytbílkat  tudjuk,  mert  ezeknek  nemzeti* 
ségéi  se  a  görögj  se  a  római  írók  tudósításaiból  eddigelé  megba- 
táro^i  nem  sikerült.  Mit  értsíink  tebát  a  hnn-scytha  szí3n? 

Nag>*  János,  ismeretes  munkájában,  azt  akarta  bebizonyí- 
tani, hogy  a  hunok  Herodotns-féle  skythák.  De  Szabó  Károly 
megvallja,  hogy  lehetetlenség  a  hunok  skytha  származását  bebi- 
zonyítani. Ámen  !  mondok  erre  ;  a  hún-scyika  szónak,  ebben  az 
értelemben,  hogy  a  bnnok  a  skytháktól  származtak,  ne  legyen 
tfikbé  helye  a  magyar  történelmi  irodalomban.  —  A  hnn-scytha 
BEÓ  azt  is  jelenthetné,  hogy  a  bánok  olyan  ismeretlen  nép*  milyen 
112  ij'odulmi  bírö  skythák.  Minthogy  ez  a  jelentés  k  csak  zavart 
okozna^  tebát  ebben  9M  értelemben  se  legyen  többé  helye  a  ma- 
.Ss^áscadok.   1881.  TIT  fffyct.  13 


1  94  A  SZÉKELY 

gyár  történelmi  irodalomban.  Csudálkozom  is  azon,  hogy  Szabó 
K.  még  használja,  miután  meggyőződése  szerint  a  székeliek 
hunok,  tehát  ezek  a  hunok  olyan  magyarok,  mint  a  székeliek. 
Én  legalább,  ha  ez  bizonyos,  mint  Szabó  K.  meg  van  győződve, 
nagyon  őrizkedném  a  scyiha  szóval  kétséget  támasztani  az  álta- 
lam vélt  történeti  bizonyosság  ellen.  Ezentúl  tehát  scytha  már- 
tás nélkül  osak  hunokat  és  székelieket  tálaljunk  fel. 

Másodszor^  még  nagyobb  figyelmet  gerjeszt  ez  az  állítás, 
hogy  a  székeliek  hún  eredetüségét  a  legrégibb  hazai  krónikák  a 
nemzeti  hagyom  dny  utdn  hirdetik.  Miután  eléggé  világo- 
san kifejeztem,*)  hogy  minden  hagyománynál  és  históriai  mesé- 
nél az  a  kérdés  ötlik  fel  magától :  vájjon  igazán  a  nép  emlékeze- 
téből támadott- e,  vagy  csak  az  írók  okoskodó  véleményéből 
származott?  más  szóval:  vájjon  a  hagyományból  merítette-é  az 
irodalom,  vagy  megfordítva  az  irodalomból  jutott- é  a  mese  a  nép 
közé  s  úgy  vált  hagyománynyá  ?  —  S  miután  egynéhány  példáját 
is  hoztam  fel  annak  hogy  históriai  mesék  az  irodalomból  men- 
tek a  nép  szájára :  szinte  csudálkoznom  lehet,  hogy  Szabó  K. 
oly  könnyen  fújja  el  a  régi  nótát.  Tudván  pedig,  hogy  még  sokan 
járják,  kell,  hogy  világosabban  de  bővebben  is  szóljak  a  hún 
monda  keletkezéséről. 

Nemzeti  hagyománynak  nevezi  Sz.  K.  a  hún  mondát.  Lás- 
suk. A  krónikák  szerint  a  hún  nép  két  részre  szakadt  a  Krim- 
hild-csata  után,  a  kisebbik  rész,  székeli  név  alatt,  Erdélybe  buj- 
dosott ;  a  jóval  nagyobbik  rész  Csaba  vezérsége  alatt  visszatért 
Skythiába.  Ez  a  két  rész  négy  és  fél  századig  egymástól  elválva 
élt  volna.  Tehát  kétféle  hagyományt  kell  keresnünk,  az  Erdély- 
ben maradt  székelieket,  s  a  Skythiába  visszatért  magyarokét.  A 
nemzeti  hagyomány  ennél  fogva,  habár  egy  forrásból  fakadt  is,  a 
mikor  t.  i.  a  hunok  még  nem  váltak  volt  el  egymástól,  mint  szé- 
keliek és  magyarok,  azután  két  külön  mederben  folyt  ötödfél 
századig.  Ebben  a  két  külön  mederben  mindenik  ág  okvetetle- 
nül a  talajából  külön-külön  részeket  hordott  magával.  A  székeli 


*)  Legelsőben  a  Vogul  főid  és  nép  czíniü  munkám  (Pesten,  1864.) 
352.  lapján,  —  mely  munkát  nem  igen  ismernek  historikusaink ;  — 
Asntán  a  Székelyei-  czímíi  e'rtekezeeeni  ^Budapest,  1880.)  70.  stb.  lapjain. 


KÉRDÉSHEZ, 


195 


bűnök  tehát  bizonyosan  egyes  részeket  Rzötiek  bele  a  hagyo- 
mányba azokból  a  történetekből,  a  melyek  450-tril  íbgva  890-ig 
Erdélyben  és  a  batái'os  tartományokban  estek  meg.  A  ki  azt 
tagadná,  aanak  nincsen  helyes' lel  fogába  a  monda  vagyis  hagyo- 
mány szövodeséroh  —  A  magyar  lumok  is,  ugyanannyi  ideig 
Skythiábau  tanyázvánj  okvetetlenül  hasonlóképen  egyes  részeket 
825ttek  bele  a  mondába  azokból  a  történetekből,  a  melyek  még 
azon  idó  alatt  Skytbiában  estek  meg.  Ezt  sem  tagadhatja,  a 
kinek  a  monda  vágyig  hagyomány  szövödéséröl  helyes  felfogása 
Tan.  Mert  a  monda-szövödésnek  is  megvan  a  maga  természetes 
módja,  mely  alól  nincsen  kivétel.  Az  egy  forrásból  fakadó  ma- 
gyar monda  tehát  két  külön  mederben  folyván  ötödfél  századig, 
okvetetlenül  külön-külön  történeti  ragadványos  idomban  tüunék 
fel,  ha  a  krónika  elóadása  állana.  Azonban  mit  mutat  nekünk  a 
>uemzeti  hagyományt?  Ef/y  ragadványos  idomot,  azaz  effij  tör- 
téneti mederből  fölszedett  részeket,  de  jnutat  ezeken  kívül  föld- 
rajad  és  állati  nevekot,  melyeket  abból  a  mederből  nem  szedhe- 
tett fel. 

Azon  földrajzi  nevek :  Dentia,  Mogeria,  vagy  Dentunioge- 
ria,  Baskardia;  Jorianok  orsz&ga;  továbbá  Togota,  Irkania, 
Etnl  folyó  nevek ;  éjszaki  tenger.  Azután  állatok  nevei,  mint: 
nyuszt,  és  kerea^en  madár,  raelynck  a  *ucmzeti  hiigyoniány<E 
német  nevét  is  tudja,  hogy  ^  jíigerfalk*  =  vadász  sólyom,  Ezek 
a  földrajzi  és  állati  nevek  a  magyarok  ös  hazájának  emlékezetei, 
8  ezek  igazán  sajátjai  a  magyar  hagyománynak.  Lássuk  a  törté- 
neti mederből  fölszedett  részeket, 

A  mí  króuikáink  Attilával  kezdik  meg  a  hűn  történeteket; 
krónikáink  szerint  Attila  hozta  ki  a  hunokat  Skythiából  Pan- 
oiába.  Miért  nem  megyén  hátrább  a  krónikabeli  hagyomány? 
Ha  a  magyarok  hunok,  s  ha  ezen  magyar  hunoknak  nemzeti 
hagyományuk  lett  volna,  eme  híigyomány  legalább  annyit  vagy 
hasonlót  tudna,  a  mennyit  és  a  mifélét  Jordanis  beszél  Attila 
eludeirftl  és  a  korát  elózu  hunokról.  —  A  krónikái  elbeszélés 
ftokal  fiíglal  magában,  a  mi  a  történetekkel  ellenkezik,  tehát  köl* 
tfiménjböl  van  véve,  még  pedig  olyan  költeményből,  mely  nem  a 
Bkytbiába  visszabujdosott  magyor  hunok  között,  hanem  germán 
népek  közt  támadt.   Maga  az  Efhelc  név  a  német   Etzeli   adja 

13* 


p„.  A  BZEKKLY 

viss/ii,  it  p»»i»K  ^''^  1^^*"^  irodiilmi  uév  Attila  lóvén,  melyet  erede- 

iii'l)l»nrk  kell  tartamúik.   A  való  történetekkel  ellenkezik,   hogy 

Attila    IWulán   lakott,  s  hogy   ennek  a  városnak   vemet  nevet 

vKt/.oU)urg«-ot   parancsolt  volna  adni,  mely   nevet  azonban  a 

híuiok  nem  fogadának  el,  mert  Sk  Budánál'  nevezik  a  várost.  Az 

Ftzvlbiirq  csak   német   költeményhnl  való.  mely   Attila  halála 

után   keletkezett,  amelyben  n  Skytliiáha  ris«:íil.nido5ott   hún- 

magyaroknak  semmi  részök   nem  h*he.;.  —  A  ^-ú:   ilnt-netekkel 

ellenkezik,  hogy  a  berni  Df-rrf..  :.    iirtUiJiisuuu  Thi.:"-  <.  Attilának 

fö-fö  embere  volt.  holott  ez?.  T^f-;^u  rií^-uhrk  .x-x  -tv.'.  Attila 

halála  után  születtrtt.  -^  :.  k  .It^rr-í^ií  -.     -í^í^  imuit:i   i.3i»5)  után 

juthatott   bele.   Ea>zffi:.r.:    -r^rri    --  >ííü  t  VI.    szúzaJ   végén 

vaí'v  a  Vll-dik  -'ie-:.   "t^n-r-n-t^*     «».ü.    ■  Lásd  a  J»íiryzetokben 

idézett  111:11. t^isi^ fi:   ■-'•  ?íJ?^*'-    fi->^»i"ki^lJ^*ii   'ílkMike/ik  a  tör- 

ténetrkk-'.    fo"    r^    «?'?:»"••>   Hi>iK»ív    ')OL'sát(jrta  volna  Attilát 

T»^^^,_.^v^    .^.  ■--^^^..■s-:.-. '■.-»?   :'M  \  iöiUnnijiiyH],  iijintho^y  Theo- 

^í  ._\.'^.-^-  .xi  ,  "-i-*.í    ^'.t'W^i-.i     iinjLt  az  ariansá;j:  tjlaízorszáirba, 

.^.v^_  ÍJ<T  ■T^<'»''    >    T   i\i    V'i'.'Oiiurikuak  'ja.j:ys.:eril  sír-emléke 

,^.    A.  ^>-    "  ■■'^'^:**-**'^'-*-  -^ilí-'ulitízik.  boiiy  Attila  Argentínát 

_.-.^.^-^-.-.-r^  s  ::-. >>^\-.!    alait.    :i:iüak  is  \i-m^:l    uevet    adott, 

.<— .^Vr.:  "■''    "*■     *  ■"'■^'   ■^vre>.ítii:-k-.isLLL  járhat  rajta  az  út, 

..  ^-,....^j  -  V--'  '^■^»  xi-«.'ii'js  ul^iu*;'!:  jtu-x'i-dLek  tűnnék  fel  Attila, 

r^s  <>>.S'-'^'      -oiuv^.*.  'la^yomáijy  .-riak   hinnők,  a  mit  a  krónika 

. .  ,  Sísíw"    v^;'»  ■  '-*t  4ví\'-beri  ttce  az  a  veszedelem,  a  melyet  a 

...  :»..^.    t>T':?«t^«?    \  to:i-ot'u   jlliait  Attilának  tulajdonít  — A 

,^..  -,;^-;  iv.vkVjí   .-/.ctikczk.  Loiry  Attila  Kölnben  10  vagy  11 

v«í.:  v  í^v  .i^rr*v.aiott  össze.  Oly  ízetlen  mese  az,  milyet  csak  a 

c^'h.'^í.^tm  'v\wr  korxfiak  ha^rvmáza  izzasztliatott  ki :  de  a  Skv- 

:>.\í^i  »*>aw'cix*<vJo5>oti  hiin-magyarságot  ilyetén  :^nemzeti  liagyo- 

tí.^v*  'i^'iK**^^-a   mOij  S/abó  Károly  is  képtelennek  tartja    A 

^vítM»*^  moifvUkoItemöuy  azonban  általkél  a  skandínávoklioz  is, 

^  Xii  .i'.5  .^'-  ojsLíski  uémotoktöl  vévén  által,  mintegy  tovább  fiizik. 

V  *kíiW\líu.u    Attila  euuél  fogva  Sintathiiw,  néha  .SVía-ban  szé- 

l^x  wci*  ü  Skandináv    Húnaland  nem  egyéb,  mint  Sfixahindy 

5WC**  oj'wak-^M^iJí^lt  Németország,  a  későbbi  Westphalia,  a  mely- 

)k^*iA  S.H^!íí   ^^Sus.^it'i    vala  hires    város  a  középkorban,   Brenia  és 

MMn'^tx'i'    mollon.    Kzeii  ván>sok    kereskedése  a  skandinávokkal 


KííKnfcHiiKJi:. 


197 


|cS3elc5/.Ió  ;t  í^riiiiiiii  kHluuiriiyiirk  HtkoltÖKOsét  Skau(lJu;'iviú.biL,  ^ 
\itl  úgy  iilukult  meg,  hogy  ^Sun  tt-oi  (Soest)  tettig  Attila  székliu- 
^Susut  var  iiöfudhstadhr  tlia  Attila  koauugs  =  Susat 
rjila  Atiilíi  kinVIyfíak  fuvíirosa.*:  ^)  8  ez  nz  Aitila-köUcméajuek 
[átköltuzése  Skíiudiiiáviába  a  magyar  krónikában  is  moghitszik,  a 
fliol  ez  eluioüilja,  hogy  a  kuhii  ^/Jizek  lookiökléso  utau  Ethele 
Tburíugiálni  mentes miutáu  ]»nacuiiibau  udvart  tartott,  a  dánok, 
liOH' egek,  frízek,  litvánok  os  prutéuok  elleo  nagy  sereget  reudele, 
líikrt  meggyőzvén  és  megah'tzván,  inegbödoltatott.  ^)  A  magyar 
I krónika  Soest  (Susai)  helyűre  Isnacumot  iem, 

A  való  törtóuetekkel  ellenkezik,  hogy  Attila  a  hurguudiai 
jKriiiihildet  (kit  a  krónika  prineipinsíi  Germaüiae*nek  nevez) 
liiüül  birta,  «  hogy  huhUa  után  ez  a  Krimhild  okozta  a  uagy  hun 
ivérontást;  a  melyből  3UU0  hfui  Csíkba,  a  tubbije  pedig  a  régi 
[Skythiába  nienekült,  —  Nem  folytatom,  mert  ezekből  h  vihigo- 
ls*aü  liUjuk,  hogy  krónikáink  Attilája  nem  történeti,  hanem  költe- 
|m6njn  aluk;  de  azt  is  világosnál  világosabban  látjuk,  hogy  ezen 
Iiagyományr  melyből  a  költemény  szőve  vao,  nem  magyar  iiem- 
beti,  hanem  germán  nemzeti  hagyomány,  mert  a  mit  folyójának 
[íiuHlréból  l'elszedett^  germán  tórténetekböl  való*  Ez  m  Szabó  K, 
rieviszte  nemzeti  hagyomány  tehát  se  az  Erdí'*lyI>ou  guggou  filö 
[«3tfkelieknél,  se  a  Skythiában  tíj])renkedü  magyarok  között  nem 
Itámadhatott,  minthogy  olyan  medernek  ragadmányait  mutatja, 
[jiiely  messze  vala  mind  Erdélytől  mind  SkythiátóL 

Attila  hatalmas  személyisége  nagy  benyomást  gyakorolt 
[volt  nemcsak  a  két  római  birodalom  népeire,  hanem  a  germán 
[barbárokig  is.  Az  alakját  hamar  i^lkapttt  a  tarkázó  monda,  s 
IGalliában,  azaz  a  mai  Francziaországban,  alig  van  város,  melyet 
[Atilla  el  nem  pusztított  volmv.  Sok  szent  menté  meg  ugyan 
rődette  városát  Attilától,  így  Sz.  T^upus  Troyes-t,  Sz,  Genovéva 
Pári»t,  de  legtöbb  galliai  városnak  se  szentje  se  katonája,  nem 
[lévén,  azok  mind  elpusztulának.  Kég  porlott  már  Attilának  teste 

')  I>Íű  Níl1ungrL8í)gJi    uutt  ihus   Níl>ehiugeuUeil.    Eiii    Heitrag  znr 
iGt'&cttiebte  dcr  deut^ihi'n    llddcngttgc.    Vnu   A.   Rnsznuiiin.    Hcilbroun 
i^TT    A  14—24,  lapjain. 

Sitnou   do   Kt*za    Eudlidiernél,  n   95,   Upján;  Chrouicon    Bu- 
iLiuVf  IVvdhradcacky  ktndiUiibaa,  ti  23.  Inpján. 


dk 


*rffei 


198  A  SZÉKELY 

az  ismeretlen  sírban,  midőn  a  monda  Isten  ^ostorának  dicsöitvén, 
félelmes  alakjával  a  népek  képzelődését  ijesztgeti  vala.  A  germán 
népek  pedig  mondai  történeteiknek  főhősévé  tevék.  Attila  fairé- 
vel teli  vala  mind  a  latin,  mind  a  germán  világ.  Határozottabb 
költői  alakot  teremtenek  belőle  a  Nibelungok,  melyeket  970  — 
985  közt  Piligrim,  passaui  püspök  szedete  össze.  Piligrim,  Gejza 
nagyberczeg  kortársa,  a  magyarok  térítése  által  püspökségét  a 
magyarokra  is  kiterjeszteni  óhajtá.  Attilát  tehát  úgy  festik  a 
Nibelungok,  hogy  Géjzát  ismerhetjük  fel  benne.  Azért  lakik 
Attila  Esztergomban,  ez  a  Nibelungok  Etzelburg-ja ;  azért  ked- 
vez Attila  a  keresztyéneknek,  sőt  ő  a  uibelungeni  hősök  közt  a 
legemberségesebb  alak.  A  Nibelungok  első  szerkezete  latin  nyelvű 
volt;  ezt  1140  tájban  egy  osztrák  lovag,  Kürenberger,  német 
nyelven  dolgozá  fel;  egy  másik  német  átdolgozás  1160  tájban 
őn  meg;  de  csak  két  újabb  szerkesztés,  1190— 1200-ból,  van 
meg,  a  mint  a  német  tudósok  találják. 

Akárki  szerkesztette  is  az  első  magyar  krónikát,  előtte  tudva 
valának  az  általános  Attila-mondák,  tudva  vala  előtte  a  Nibe- 
lungok költeménye  is.  Mert  a  krónika  a  hunok  történeteit  Atti- 
lával kezdi,  s  a  nibelungeni  katastrophával,  a  Krimhild  okozta 
vérontással,  végzi.  A  magyar  krónika  nem  tud  semmit  az  ava- 
rokról, mert  a  Nibelungok  által  a  hunok  kertilének  az  előtérbe, 
kapcsolatban  azon  helynevekkel,  a  melyek  az  V.  században  nem 
voltak  még  ismeretesek,  hanem  csak  a  második  ezrednek  első 
századaiban  váltak  azokká.  A  nyugati  krónikák  (Pertz  kiadásá- 
ban) az  avarokat  sokszor  nevezik  hunoknak,  de  országukat  még 
többször  Hunniának.  Nagy-Károly  rendesen  »coutra  superbissi- 
mam  gentem  Avarorum  in  Hunniám*  indítja  hadseregét. 
Ellenben  ugyanazon  krónikák  a  magyarokat  mindenkor  ungrij 
ungariy  soha  nem  huni  névvel  nevezik.  Azon  körülmény,  hogy  az 
Annales  Alamannici,  Annál.  Sangallienses,  Weingartenses,  Augi- 
enses,  Colonienses,  Fuldenses,  Ekkerhardi  IV.  casus  S.  Oalli 
a  925.  933.  évről  ungri-nak]  —  az  Annál.  Lobienses,  Winbiir' 
genses,  a  918.  928.  1037.  1042.  1047.  évekről  ungari  és  ungarü- 
nak  nevezik  a  magyarokat,  világos  bizonyíték  arra,  hogy  akkor 
ezen  külföldi  írók  a  magyarok  huniságát  még  nem  ismerik  vala- 
Bölcs  Leo,  Constantinus  Porphyrogenitus  sem  hallanak  semmit 


KÍ:RI)fesiíK7, 


199 


l^ríl   hutíistigáiól,  pedig  ha  valahol,  KonstaDtiuápoly- 
lian  fli'  k  volua  a  magyar  követek,  hogy  a  magyar  nemzet 

a  hunok  utódja  és  öríiküsü,  —  Söt  Consi;iüthiU8  amr  királynak 
hmi  Attilát,  oly  homályos  vala  ott  akkor  a  hun  emlékezet. 
Azonképen  a  prumi  apát,  Regino^  Árpad  kortársa,  m  f/nitprand 
az  olasz  királynak  követe  KonstantiDápolybau  Constantinus  ide- 
jében csak  ungri-nnk  tudják  a  magyarokat  így  Sz^-Bt^no  is,  ki 
Tiltván  alatt,  lOOG— 1007-ben,  egész  évet  töltött  az  uufjrok'U&V) 
Tehát  azon  külföldi  források,  a  melyekből  az  első  tudósítást 
ineritjük  a  magyarokról,  nem  tudnak  semmit  ezeknek  húniaágáról, 
nyilván,  mert  soha  nem  hallak  azt  senkitül,  pedig  mindnyájan^ 
azon  kornál  fogva  is,  a  melyben  éltek,  készséggel  íogadák  el  a 
történeti  meséket  és  genealógiákat. 

Az  első  magyar  legendákban  sincsen  nyoma  a  magyarok 
hAuiságáuak.  Különös  figyelemre  méltó  a  következő  körülmény. 
B^Smában  lOOO-tájban  bizonyosan  tudják  vala,  hogy  Leo  pápa 
elfordította  Attilát,  hogy  Rómának  ne  menjen ;  a  monda  lehető- 
leg kiszínezte  a  történetet  11,  Sylvester  pápához  István  követ- 
sége megyén  koronáért;  az  angyal  maga  jelenti  bé  a  pápa 
almában,  hogy  iCrastina  die,  prima  diei  liora,  hjnotae  genti:^ 
uuncios  ad  te  venturo:^  esse  cognoveris,  qui  suo  duci  coro- 
imm  a  te  regiam  cum  benedictíonis  apostolicae  muuere  flagi- 
t4ibant.<  Az  angyalok  azon  időben  nagyon  jól  ismerik  vala 
a  legendákat  és  mondákat:  hihetjük-e,  hogy  ezen  angyal,  ismer- 
féü  a  him-magyar  mondát ,  elmulaszthatta  volna  az  ignata 
l^iu-t  a  hunokhoz  kapcsolni,  b  >dux«-át  azon  Attilától  szár- 
nmsottiiak  mondani,  a  ki  hajdan  a  pápa  kértére  nem  ment 
llfimának^  h  a  kinek  utódja  ime  nem  hadsereggel,  hanem  kérés- 
sel fordul  ama  pápa  utódjához  ?  Szebb  tárgy  alig  akadhat  monda- 
ragr  legenda-ífzövésre.  De  mert  az  angyal  nem  tudta,  hogy 
a  magyarok  hunok,  s  hogy  István  Attilának  utódja:  azért  meg 
lehetünk  győződve,  hogy  ezt  a  mesét  sem  István  udvaránál  sem 
Rómában  még  nem  ismerik  vala. 

itihelyt  azonban  a  nyugati  vagy  latin  írók  az  elsÖ  megdöb- 

*}  »Certe  tlieö  et  meuscs  jam  cümplevít  íiueger  aauus,  f^uod  ubi 
•tfa  sedinius,  Cngrus  tlinii&imQar,  irjti  Kruuo. 


2üö 


A  SZÉKELY 


bout'sböl,  mely  üt  a  iiiiigyarok  iiierrsz  iM-csapássii  okozUik  volt,^ 
feleszméltek,  külíjiiöseu  íi  Lecbi  győzelem  utáu,  s  békés  közleke-í 
dós  kezdődött  a  magyarokkal,  azoa  irók  az  idegeu  új  uép  szárma- 
zásairól is  okoskodui  kezdenek.  Előttük  tu  íivarok  liunuk  valáuak, 
mert  Attila  országában  tanyáztak  volt:  miért  nem  volnának  a 
magyarok  ia  hunok,  \mz  azok  is  Attila  országúban  ölnek.  Az 
avarok  ismeretlen  nyelvű  nép  vala ;  a  magyarok  Í8  ismeretlen 
nyelvű  oép:  vij  bizonyság  arra»  bogy  csí^kugyan  lu'inok.  S  mri.st 
indulnak  meg  a  keresztes  badak  is  Magyarorözágon  keresztül ;  a 
Jíibelungok  mind  latin  mind  német  szerkezetei  ngyszólván  kéz- 
nél Yulának.  A  hunok  emlékezete  megújul ;  a  régi  Himuiábao 
lakó  nép  föltetszik  a  keresztesek  előtt,  s  azon  vélemény  terjed 
el,  bogy  a  magyarok  is  buuok.  Már  az  egyik  német  krónika  meg- 
tudja, bogy  Salomon  anyja  Attila  kardját  Ottó  bajor  rokonának 
ajándékozta  oda,  mely  babUát  okozza  annak,  a  ki  viseli.')  Ez 
clsö  sarjadzása  a  bun  mesének,  a  midőn  a  külföldieknél  felkap: 
de  a  magyarok  előtt  még  ismeretlen,  mert  az  Attila  kardjá- 
nak elajándékozását  semmi  magyar  legenda  vagy  krónika  nem 
említi  meg,  Korűiitsera  vala  tebát  ezen  mese  már  1063-tájban 
hivatalosan  elismerve,  mint  Marczali  véli  (A  magy.  történet 
kütföij  32.  lapján). 

Most  kezdik  német  papok  a  magyar  nemzet  eredetét  is 
kutatni.  Három  forrás  Tan  elottök :  a  biblia,  a  Nibelungok  és 
néhány  igazán  boni  vagy  magyar  emlékezés. 

Dentia,  Mogeria,  a  jorianok  birodalma,  a  uyasztok^  vadász- 
sólymok,  továbbá  az  Etelén  kivűl  isnieretlene!d>  folyók,  mint 
Togota,  Hireania,  ezek  a  boni  emlékezésből  származnak,  melye- 
ket az  akkori  tudósság  Skytliiába  helyez  vala.  Mert  a  magyarok 
Skythiából  jöttek  ki.  A  Nibelungok  az  Attila  viselt  dolgait  ének- 
lik: tehát  Attila  is  ugyan  abból  a  Skythiából  bozza  ki  a  huno- 
kat; Almos  és  Árpád  Attila  nenizetségéból  való  fejedelmek. 
S  ott  van  a  biblia,  mely  az  emberi  nemnek  eredetét  és  szétterje- 
dését adja  elö;  Attilát  tehát  azon  bibliai  személyektől  le  kell 
származtatni,  a  mi  nem  is  nebéz.  Nimród,  Gog  és  Magog,  azután 
Hunor  és  Magor  töltik  ki  a  nemzedéki  sort.  S  ezzel  a  magyar 


')  Lanibertus  Hereteldciisis,  anao  1065, 


KpAiüitsnKz 


SOI 


ir6tliku  iK'Ut  knvrt  »:i  v.uiuin  kurszriiilirut  :  í;,'}  ki  [)<'/>U.'k  a 
'középkorba II  a  üépek  ti/Zirumzúbí  srit^séil  miudeiiUtt.  A  magyar 

krónika  biztos  földre  is  helyezi  a  történeteket  Attila  előterem 
lunjüival  Piiiiíjoniábaü:  úgy  rlc  PMnnoma  a  rórnaiak«j  vala, 
I  Tehát  egy  romai  vez«>r,  MacriouB,  szövetkezvén  az  ularaaim  Det* 
IréTel,  jöelleiicbeahuüoknuk,  sugjaöííjsou  helyeken  hozsca  keresjs- 
[tül  a  seregét,  a  melyekeü  a  Nibeluugok  burgundjai  jöttek  Attila 
1  birodalmába.   Némi   összezavarás    esik  meg  «z   ausztriai    7\dn 

(Tolna)  én  a  magyar  Tolna  között,  de  ez  nem  válik  kárára  a 
[tneséfi  történetnek.  ANibehingok  Attilája  Esztergomban  (Géjza 

ujigy fejedelem  székbelyén)  lakik,  qz  az  ElzeUmrg,  máskép  »zu 
!  Gran,<  Mikor  a  magyar  krónikának  ezen  szerkezete  alakult  a 

melyben  ICézai  Simonnál,  Márknál  *'^s  a  budai  krónikában  talál- 
I  jttk,  Esztergom   neni  vala   többé  királyi   Süék,  mert  az  árpádi 

királyok  költözködok :  de  a  Buda  név  lett  már  nevezetessé,  mert 
jO-budáü  a  XIL  Xlll:  században  bizonyosan  több  római  épület 

romjai  valának  látbalók,  mint  ma.  Esztergom  helyett  tehát  a 
ficrónika  Budát  teszi  EfzMurggéi,  s  tudván  a  római  históriát,  a 

Tíomnlus  és  Kennis  történeteit  Attilára  és  öcscsére  alkalmaz/a^  a 

lileda  nevet  is  Budára  változtatván  el.  Ilyetén  szabadsiiggal 
[szerte  élnek  a  középkori  krónikák.  Minthogy  a  magyar  krónika 
[clött  a  Nibelungok  forogtak,  azért  alkalmazza  a  katastrophát,  a 
ÍKrimhild  okozta  vérontást  is,  a  magyar  történetekre.  »Istud  est 
1  prelium,  í^uod  Hunni  (azaz   a  magyarok)  prelium  Crumhelt  us- 

(jue  adimc   nominantes  vocaverunt,<(    Ezután  vége  van  a  hűn 
f  uralkodásnak  a  mai  Magyarországon^  söt  itt  a  hun  név  is  elenyé- 
szik* Mintegy  ölödfél  száz  év  múlva  jönnek  elö  a  magyarok.  A 

krónika  tehát  kénytelen  azt  a  nagy  ismeretes  eseményt,  a  magya- 
[rok  idejöttét,  a  hunokkal  kapcsolni  össze,  hisz  azok  a  hunok  utód- 
Snika  meggyőződése  szerint.  Hogy  teszi  azt? 
való  történetek  szerint  Honorius  cáászár  425-ben  halt 
[meg  Konstantinápolyban,  utódja  lévén  ifjabb  Theodosius,  mig  a 

nyugati  birodalomban  IIL  Valentiniauus  uralkodik.  Attilának 
I  433— 453-ig  ezen  két  császárral,  ifiabb    Theodosiussal   meg  IIL 

Valentiniannal,  vau  dolga,  Valentiuíannak  húga  Honoria,  kit  15 
léfes  korában  Avtjunia  rangra  emelnek,   hogy  férje  ne  lehessen, 

mert  alattvaló  nem  méltó  az  Augustához.  Azonban  mégis  belé* 


202  A  SZÉKELY 

szeret  Eugeniusba,  egy  udvari  emberébe.  Ezért  az  anyja,  Piacidia, 
Konstantinápolyba  ifjabb  Theodosius  imádkozó  leány  testvérei- 
hez küldi,  a  kiknek  társaságában  12 — 14  évet  tölt.  Megunván 
ezt,  s  boszút  akarván  állani  a  sértőin :  egy  bizalmas  emberétől 
gyűrűjét  küldi  el  Attilának,  mert  jegyese  akar  lenni.  Ezt  felhasz- 
nálja Attila,  midőn  Gallia  ellen  indul,  Honoriát  mint  menyasz- 
szonyát  és  kelengyét  követelvén  Valentiniantól.  A  megijedt  Valen- 
tinian egy  férjjel  esküdteti  meg  Honoriát,  s  azután  befa- 
laztatja. 

A  magyar  krónika  Honoriát  Attila  feleségévé  teszi,  a  ki- 
től Csaba  születik.  Ez  a  Csaba  a  Krimhild-csata  után  15  ezer 
hunnal  Honorius-hoz,  görög  császárhoz,  anyai  nagyatyjához, 
menekül  (Honorius  pedig  már  423.ban,  tehát  30  évvel  Attila 
halála  előtt  meghalt-  volt),  s  onnan  Skythiába  tér  vissza.  Az  első 
magyar  krónika,  s  utána  Kézai  és  Márk,  nem  tudnak  egyebet 
annál,  hogy  a  Csaba  hunjai  Skythiában  vannak,  a  honnan  majd 
Almos  vagy  Árpád  alatt  jönnek  ki  Attila  örökjét  elfoglalni.  A 
tudós  Bonfinius  szerint  a  hunok,  az  előkelők  ösztönzésére  és  a 
visszamaradottak  írásai  és  emlékezése  által  indítva,  szánják  el  ma- 
gokat az  új  kiköltözésre.^)  íme  Bonfinius  Írásokat  is  említ  már 
Ennél  még  többet  tud  Székelyi  István.  »A  magyarok  ez  eszten- 
dőbe (888)  esmet  kiindulának  Scithiából,  két  dolog  indítá  fel. 
Első,  a  Csabának,  az  Attila  fiának  testameniomay  a  ki  innét  oda 
ment  vala,  ki  mikoron  meghalt,  a  Damasek  Istene  kiszelíté  ököt, 
hogy  ha  megsokasodnak,  esmet  a  Pannoniának  földét  elfoglalnák, 
és  boszút  állanának  az  atyjának,  az  Attilának,  ellenségeiről. 
Második  indítá  őköt  az  álomlátás. < 

Vájjon  mind  ezt  a  nép  hagyományából  eredetinek  bigy- 
jtik-e?  Másfelől  azt  sem  kell  gondolni,  hogy  az  irók  szándékos 
hazugságokat  koholtak  ki.  Valami,  akár  helynév,  és  ahhoz  ragadt 
mese  —  mi  legtöbb  mondának  a  foiTása  —  akár  tudós  emléke- 
zés vagy  okkeresés  ejti  csalódásba  az  irókat,  s  készülnek  tarká- 
nál tarkább,  szépnél  szebb  mondák.  Hozzájárul  a  valhisi  indok 
is.  Ha  Almos   Attila  utódja,   mind   Almost   mind  Attilát  össze 

*}  Uuni  et  majoruin  bortatu  ct  eorum  qui  remauseraut  lit&'h,  r/iano^ 
r'fi^jw  pariti  .  .  .  itoruiii  eniigrarc  couátituunt.  Decas  I.  liber  IX. 


KkliütBlíKZ. 


203 


i  a  bibliai  személjekk*?L  Az  elsu  kruniki  vagy  író 
Pg  V  .  :  _  li  mondja  el,  amit  szükségesaek  tart:  egy  utána  követ- 
kexö  majd  bővebben  és  szebben  adja  elö.  *  Egykor,  midőn  egy 
yalaki  Attilától  megkérdette  volna  axt,  hogy  (í  honnan  vagy  kitol 
tudná,  bogy  Attila  a  nagy  Nimródnak  az  unokája  volna,  így  felelt : 
Tatárországban  az  6  eltinek  írdstban  histurice  le  volna  írva  és  u 
Í8  ax  6  eleivel  onnan  tudták.  <  így  írja  ezt  Lisznyai  Pál,  debre- 
eateni  schólamester  1692-ben,  Lám,  Bonfiuius  hun  írásokat  emlí- 
tett volt;  Székely  István  már  a  Csaba  tt^tame^itomát  és  Damasek 
istent  ismeri;  Lisznyai  még  többet  tnd,  azt  t.  i.  bogy  valaki 
(most  mondanánk:  egy  »Interviewer<r)  Attilát  magát  kérdőre 
vonta  8  tett  feleletet  tőle,  A  tudós  Bonfinius  azonban  szinte  túl 
tesz  minden  krónikás  fecsegéséu.  O  az  avarokat  nevezi  és  tartja 
magyaroknak^  s  a  mi  még  hihetetlenebb,  az  avarok  megjelenését 
Ííagy-Károly  idejébe,  a  lombardok  legyőzése  utáni  harminczkette- 
dik  esztendőbe  teszi.  Bonfiuius  szerint  Nagy-Károly  U-Budát,  a 
hol  a  magyarok  királya,  Csaba,  székel  vala  (ubi  Cbaba  rex  Un- 
garorum  residebat)  veszi  meg,  Osaba  tehát  avar-magyar  király 
volt.  Ilyen  históriai  kritika  divatozik  vala  Bonfinius,  Thuróczi, 
tehát  Mátyás  király  idejében, 

A  raagyur  krónika,  a  Nibelungok  által  indítva,  a  hunok 
uiúdjainük  vélvén  a  magyarokat,  azért  vala  kénytelen  kapcsot 
keresni  ez  utóbbiak  és  a  hunok  közt  De  a  magyar  krónikának  a 
keleten  lakó  sízékeliekröl  is  tudomása  volt,  a  mint  tudomása  lehe- 
tett az  ottani  szászokról  is.  Ezek  nem  tartozván  a  magyarokhoz, 
csak  a  székeliek  huniságát  kellett  megmutatnia,  s  ezt  iigy  tcvé, 
hogy  a  Krimbild-Cííatából  3000  hunt  bujdostat  el  keletre,  a  kik- 
től származnak  a  székeliek  A  krónikát  azonban  legelsőben  a 
$ziktli  név  akasztja  meg.  Azt  se  bibliai  személytől,  se  hun 
hőstől  nem  meri  származtatni,  hanem  önként  választottnak 
hiszi:  mert,  úgymond,  a  hun  név  a  német,  klUönösen  a  gépid 
nép  között  veszedelmet  okozó  lehetvén,  azért  székdieknek  nevez- 
ték magokat  a  bujdosók.  De  miért  épen  úgy?  azt  nem  tudja 
a  krónika,  a  mely  mint  előadtam,  német  papok  által  szerkeszte- 
ielt  legelnször.  Kézai  sem  volt  magyar  ember,  mert  a  Vérbulcs 
nCTít  onnan  származtatja,  bogy  egyszer  több  németet  vydraon 
sAttetett  meg,  *plures  germanos  assari  fecit  super  veru,^  jóllehet 


M&l 


ém 


204  A  SZÉKELY 

tudja,  hogy  vért  is  ivott,  luiut  bort.  Az  Auonymus  igazán  ma- 
gyar ember,  de  ö  már  a  krónikái  huniságot  készen  találja,  tehát 
a  készet  s  avval  a  székelit  is  általveszi.  Talán  Thuróczy  gondol- 
kodik azon  először,  hogy  miért  nevezték  magokat  székelieknek, 
síctiZiw-oknak?  holott  skythák  voltak  a  huuok?  S  kitalálja, 
hogy  a  f-t,  nem  tudja  miért,  c-vé  (fc-vá)  változtatták  el,  tehát 
a  nevet  scitulus  helyett  siculus-nsik  ejtették.  S  ezt  Bonfinius  is 
elfogadja,  ha  magától  nem  talál  reá.  A  székeliek  azután,  midőn 
Bonfinius  és  az  előbbi  krónikák  nálok  is  ismeretesekké  váltak, 
az  Attila  történetét  a  magok  helyneveihez  is  kezdek  kapcsolni, 
hogy  méltó  utódjai  legyenek  a  hunoknak.  A  mondák  t  i.  a  mint 
országról  országra  költöznek,  mindenkor  az  új  ország  helyneveivel 
Süt  nyelvével  és  szokásaival  is  megismerkednek,  másképen  nem 
válhatnának  honosokká.  A  német  költemény  Attilája  Esztergom- 
ban, a  skandináv  költeményé  Soestben  (Susat)  lakik.  A  magyar 
krónika  azonban  Budán,  s  a  magyai*  krónika  után  a  székeliek 
Budaváron  készítenek  Attilának  szállást.  Arról,  hogy  a  székeliek 
Magyarországból  kerültek  oda,  emlékezés  nem  maradt  fenn 
nálok,  mint  a  szászoknál  som  maradt  emlékezés  Németországbeli 
hazájokról.  Mind  a  kettőnek  nyelve  azonban  hitelesebb  tanúság 
minden  hagyománynál  s  minden  későbbi  irománynál.  S  ilyen 
hiteles  tanúság  rejlik  az  Erdély  szóban  is.  A  székeliek  azon 
országot,  melynek  részét  tették  és  teszik,  csak  Erdély  névvel 
ismerték  cs  ismerik.  Ez  a  név  pedig  itt  nyugaton,  erdőn  innen 
támadt,  s  innen  ment  által  a  beköltözőkkel  együtt  erdőn  túlra. 
Ez  a  név  egymaga  leront  minden  históriai  mesét,  a  melyet  a 
s/.ckeliek  hisznek.  Ha  egyebet  nem  tudnánk  is  annál,  hogy  a 
székeliek  azt  az  országot,  a  melyben  laknak,  Erdely-neí  s  a 
rumunok  cera  Ardealaska  (terra  Erdeliana)-nak  nevezik :  az 
maga  minden  kétségen  kívül  bizonyosnak  mutatná,  hogy  se  ezek 
se  azok  nem  előzték  meg  a  magyar  foglalást,  s  hogy  mind  a 
székeliek  mind  a  rumunok,  valamint  a  szászok  is,  a  magyar  állam- 
hoz már  tartozó  s  azért  Erdely-nék  nevezett  országban  jövevény, 
vagy  helyesebben  mondva,  a  magyarok  után  érkezett  népek. 

Az  ország  védelme  a  székeliek  telepítésének,  az  ország  mí- 
velése  a  szászokénak,  a  koronái  és  magán  birtokok  erdeinek 
liasznavehetése  az  oláhokéuak  vala  első  oka.  Én  azt  találom,  hogy 


KkKvksfíz/.. 


208 


I 


a  fttk-d  neiíczésbon  az  orszilg  vedelnití  úgy  volt  kifejezve,  mint 
másutt  a  marchia  nevezésben.  Az  előtt,  1854-ben  Szabó  Károly 
1$  így  Télokcdett:  ^Hogy  a  szélcehj^k  az  országot  ftgymrvd  védi^ 
haidrÖfök  voUnk.  mutatja  az  vjahh  Bzdzadokiy  főn  maradt  hadi 
szerkezetiSkj  hlzonyítják  »zdmo8^  bár  későbbi  századokból  kelt 
okltvelekf  parancsok  és  türvénycztkkekf  melyekben  c  kötelezett stg 
mint  régtől  fogva  létező  evdittetik*^)  Most,  úgy  látszik,  a  széke- 
liek  Imnisága  miatt,  más  véleményben  vau.  A  tavali  (1880) 
Századok  498.  lapján  ezt  írja:  >A  székelyek  nem  voltak  s  nem 
hhfttek  Sz.  Lésdó  kora  után  valamelyik  királyunk  által  Erdély 
Juhti  btTczrt  közzé  telepitett  határőrök^  mint  ífunfalvy  képzeli, 
h*$zi  fV  hirdeti.^ 

Már  Thuróczi  é8  Bonfinius  sokat  mesélnek  a  székellek 
külön  voltáról,  hogy  tiszta  hun  vérek*  hogy  más  eredetű  néppel 
nem  háKasodnak  össze,  hogy  saját  8zokás?tik,  saját  törvényeik, 
kiváltságaik  stb.  vannak.  Ugyanesit  mondhatták  volna  a  szá- 
szokról, minden  se.  k*  városról,  minden  akárminö  klilön  szabad- 
ságot élvezti  községről,  bár  ezek  azonos  eredetűek  és  nyelvűek 
voltak  is,  A  középkorban  a  földbirtokkal  járt  a  jog  és  kötelesség, 
de  a  jog  lermészetesen  minden  kiváltságait  kerületben,  városban, 
községben  nagyobb  volt  a  kötelességnél,  hisz  abban  áll  vala  a 
kiváltság*  Azért  tiltakoznak  más  kerületbeli,  városbeli,  község- 
beli  ember  fölvétele  ellen,  hogy  kizárólagos  jogaik  élvezete  ne 
kisebbedjék,  [A  székeliek  nem  zárkózának  jobban  el,  mint  a  szá- 
szok. Határöri  kötelességük  a  XIII.  század  másik  felében,  mi- 
dőn a  besenyők  elenyészte  után  a  kunok  hatalma  is  megcsökkent 
»  Holdova  a  magyar  korona  alá  tartozik  vula,  szinte  már  meg- 
nüiit  volt  A  következő  századokban  pedig  a  nemesség  ellen  is 
liltakozának,  úgy  mint  a  szászok,  sz.  kir.  városok  és  a  kiváltságos 
kerületek  meg  helységek:  minthogy  a  nemesek  a  helyhatóság  alá 
nt*m  akartak  tartozni,  csak  az  illető  jogokat  élvezni,  de  a  velők 
jikró  kötelességet  vagy  szolgálatot  nem  teljesíteni.  A  mit  tehát 
Szabó  K.  az  idézett  helyen  mond,  hogy  »a  székely  nép  ösi  föhl- 
jétiek  szabad  birtokosa  volt,  hogy  a  székely  nemzet  jogait  a 
király   geokinefc  nem  adományozhatta,  ugyanazt  mondhatni   a 


;y,  .Muziiuo,  lHö4-ki  cvfolynma,  11.  kiii*  IG4.  I:v]ijh«. 


éMm 


206  A  SZÉKELY  KÉRDÉSHEZ. 

szászokról  s  minden  sz.  k.  városról  is.  Az  pedig  nem  áll  egy- 
szerűen, hogy  a  király  idegen  területet  a:  székely  föld  jogaival 
föl  nem  ruházhatott^  mert  nincs  ország,  terület,  város,  mely  szí- 
vesen nem  fogadna  el  új  területet,  ha  ingyen  kaphatja  meg :  de 
viszontag,  nincs  ország,  terület,  város,  mely  idegen  területet 
szívesen  fogadna  el,  ha  több  teher  mint  haszon  jár  vele. 

Harmadszor.  Mit  bizonyít  az  hogy  annak  hite,  hogy  a 
székeliek  hunok,  századok  hosszú  során  át  meggyőződéssé  vált  a 
székeliségben  ?  Semmit,  de  semmit  a  történelem  világában.  A 
hitből  való  meggyőződés,  akár  a  boszorkányok  létét,  akár  a  szé- 
keliek huniságát  illeti,  nem  históriai  tények  igazolása,  hanem 
csak  feltevése,  a  mely  igazolás  nélkül  szűkölködik. 

HüNFALVY  Pál. 


A  D  R  U  G  E  T  H  E  K   ü  S  E  I  R  ü  L. 

MÁSODIK,  BEFEJE55Ö   RüZI.EMÉNT* 


nr. 

Heraldikai  böngésző t. 

Miután  aMuneo  Nazioüale  kíinyvtárábau  urzütt  roges^truniok 
Injlag  elég  gazdag  adalékot  nytijtottak  a  Drugeth-kérdésliez. 
reraényein  volt,  hogy  a  czinieres  könyvek,  melyeket  szintén  a  tw- 
dó®  VolpicelH  adott  kezemhez,  a  magok  részéről  Drugónk  és  Mer- 
loto  Miklósunk  rzím ereire  fog- 
nak nagyobb  fényt  árasztani. 
Nem  csalatkoztam  teljesen^  mei  t 
bár  lübb  rendbeli  gazdag  czímer- 
gyöjtcuíényt  biába  néztem  nt*), 
egyikben  inéais  leltem  víibirai 
keveset 

A  czímores  kr»uyv  czime : 
*Der  arme  dei  cavalieri  napoli- 
taoi  uobili  fuor  di  Piazza,  ove  ve 
ne  sanoane^ra  molte  del  Ueame 
a  d'alcnne  altro  cittíi  dltalia,  o 
fbor  d'es^a  con  li  armi  di  akuni 
R^,  e  Keami  di  Európa,  e  di  Asia,  et  anco  Varrni  dei  Re  di  Napoli, 
c  di  molti  lorViceri'  con  quelle  de  i  tredici  cavalieri  stb.  a  tempó 
di  Consalvn  dí  Cordova,<  Folius  könyv  94  számozott  lappal 
A  czímerek  szíi»ezvék  és  mindegyik  mellé  oda  van  Srva  a  tulaj- 
donom neve.  A  Druget  neveH  nem  találtam  a  könyvben,  de  megvan 
lienne  a  1 G.  lapon  a  Merloto-k  czímere^  s  azt  gondos  másolat 
szerint  a  3.  KZjlmú  úbnVbaii  itt  hoTiiutatonL 


L  7.  fi  I 


»'t  ki;.,  vvíüri  jelük!   VT  C     I     fnlio,    —  ML   ü,  t  r*    -   XXVIl 


eoR 


A  DRÜÖETlílíK 


A  íísilraer,  iníüt  lAtjuk,  megegyezik  ii  sírládákou  taliUl 
Minlülií  c/Jmerrol,  csakbogj  a  cadeadiat  jelző  paizsocska  hibá- 
itik, hulyí^beu  IV  czímer  paizsából  ide  áttett  rigót  látunk  —  és  to^ 
vAbbA  üzclesebbek  a  polyák,  úg};,  bogy  öt  egyeDlu  nagyságú  pályáiul 
osnUk  a  paisü.  Szüio^etuk  következő:  Az  1,  3,  5  p61ya  ezüst,  a 
rajtuk  lerö  ö»!«esen  nyolcz  rigó  vörös  s  a  közbeeső  2  és  4  pólya 
19  vürüfi!,*)  Ugyaue  czfineres  mü  ií-ik  lapjáu  meglepett  az  *Ale- 
magim«  névrcljrlöU  vs  a  JJrugoébez  igen  közel  álló  czímerf  melyet 
asf  ri  A  4. 92ám  alatti  rajzba u  szintén  bemutatok*  A  két  czímer  kdzt 
cmk  Ai  akülumbség,  hogy  itt  acadentiás  czímer  szívpaizszsá  vált 
i  \¥>gy  A  lábtelőli  rigók  8orl)an  állanak.  A  rigók  vörös  mezőben 
^IbtOü^k,  II  ^.  és  negyedik  pólya  aranyos.  A  cadentiás  paizsbau 
)t44:   midben   aranyosak   a   liliomok   és  vörös  a  tornagallér.  A 

munka  46,  lapjáu  :^Giorgod'Ale* 
magna  viceré  nel  1424 «  czímere 
az  itt  adotttói  csak  abban  tér  el, 
hogy  a  rigók  aranyosak.  Tahin 
lehet  a  paizsok  rokonságából  a 
Merlotok  és  Alemagnok  rokon- 
ságára következtetni  és  lehetsé- 
ges, hogy  e  kérdés  beliatóbb  für- 
készetébul  a  Drugeth  kérdéart?  ís 
háramlik  haszon. 

Itt  közvetlenebb  fontosságú 
reánk  nézve  a  gyíijteménybeli 
3>Apiat  —  czimer:  Aranyos  hát- 
téren öt  szétterjesztett  szárnyú 
mn  oly  rendben,  mint  az  egyik  Ríroldaloii  leltük.  A  czímer  azo- 
nossága már  most  kétségen  kívOl  helyezi,  hogy  a  De  Apia  Izabella 
fiának  fölismert  Nicolaust.  Drngo  fiát')  a  sírhulában  eltemetett 
Nií^ülatis  de  Merlotoval  egy  és  ugyanannak  mondhatjuk,  mert  a 
Nirolaus  koporsóján  háromszor  föltűnő  sasos  czímer*)  anjjára:  de 
Apia  I&abellára  utal 

*)  A   Bzliick    voindzílfni    mjvniiiklnn   n    Cnlrunlrií^rc-A^le    mjt,i>lÁs\ 
litúittfl  kövei!. 

')  Lud  a  11.  iilidt  idi'ití'tt  ?lií,  &mrnú 
')  Lfiit  í.  uUtt  ,%  JtiiiíiOilIk  lírlvrh  Ich  i 


A*.      W 


tóí:?;^^?;¥i?5v>í^ 


r>8iíiraöL. 


S09 


Mát,  teijedelmes  czíineres  könjt  áttekintéséből')  csak  nega- 
tív irányban  rolt  hasznom.  Meggyőződtem  arról,  a  mit  egyéb  kut* 
fök  után  iö  hittem,  hogy  se  a  Drugeth,  se  a  Merloto  család  nem 
tartozott  a  Nápolyban  állandóan  megtelepedett  családok  közé,  A 
hány  jegyzéket  átnéztem,  melyek  u  nápolyi  u.  n.  nemesi  theatru. 
mokhoz  vagy  székekhez  tartozó  családokat  íoborolják,  egyikben 
aem  leltem  sem  Dnigethet,  sem  Merlotot.  Ellenben  ott  van  a  nápo- 
lyi nemesek  kuzt  a  portobeli  i'seggioíí-bun  az  Alemagna  család- 
nak elíibb  közlött  és  c^ak  kevéssé  eltérő  czímere.^) 

IV. 
A  Drugeth  névről 

Ha  a  korábbi  szakaszokban  fölsorolt  adatokban  mindenek* 
eb'itt  tisztán  a  névre  ügyelünk,  először  is  azt  találjuk,  hogy  fi  Drugo 
é»  Driigettus  gyakran  egy-és  ugyanazt  a  személyt  jelzik ;  a  kettő 
egyértelmű,  csakhogy  a  Drugettna  a  Drugo  diminutivuma,  mire 
más  példák  a  XII I.  századbeli  olasz  okmányokban  előfordí'iló 
ügo-llghetto,  Guillelmo-Guillelmetto,  FiUppo-Filippottn,^) 

Továbbá  azt  találjuk,  hogy  a  Drugeth  névnek  niucs  állandó 
holyesirása ;  orthographiuja  majd  francziás^  majd  olaszos,  leg- 
többször pedig  latin. 

A  Drugeth  (2*,  8.,  9.,  10.  száma  adatokban)  és  Durget  (1.) 
franczia  formáknak  látszanak,  belőlök  lett  a  Drngettus  (5.) 
Drughettus  (7.,  13.,  15,)  és  Drudettus  (28.)  Az  olaszok,  kik  a 
mássalhangzókat  nem  szeretik,  a  két  magánhangzó  közé  eső  g-t 
gyakran  elejtették  s  így  lett:  de  Druetto  (3.^4.,  11.)  Druetti 
(12.x  Druet  (6.)  Uruetus  (22.,  25.)  és  Druettus  mely  utóbbi  kileucz- 
8zer  fordt'd  elő  (14.,  16.,  17.,  19.,  20.,  21.,  23.,  27.,  29.) 

Végűi  a  név  functióját  tekintve,  ugy  látjuk,  hogy  abban  a 
korban,  mikor  a  dupla  uévjelölés  Olaszországban  határozottabb 


*)  Cíime:  >ritmigU*í  iUustrissitne  o  nobili  che  souo  noUi  cinquí* 
eeggi  ilí  qnesta  iideltaaímA  citti  dí  Napoli  anticbe  c  moderue  per  oifa- 
bcto.f  Tölliil  rajzolt  ve  özíiie/^etl  paizsok,  tV  nélkül,  127.  fol.  lap,  iiido- 
»el  (VIL  lí.  19,  jeg)'g)cl) 

*)  Idczptt  mü  39.  1. 

^)  I^sii.  Riccjo;  Genealógia  át  Carlo  L<li  Angin  príma  gcnenizmni' 
NapoU  1857.  S2,  éa  33,  II 

Ssázadok.   1881.  lU.  füzet  14 


^ 


210  A  BRÜOETHEK 

formát  vészen,  a  XIII.  végén  és  a  XIV-  elején,  a  Drugeth  név 
majd  vezetéknév,  majd  meg  elönév  szerepét  viszi. 

így  nem  lehet  kétséges,  hogy  az  1267 — 1343-ig  terjedő 
családi  chronikában  (1 — 18  adat)  következetesen  családi  vezeték 
név  gyanánt  szerepel. 

Mint  előnevet  megleljük  a  Merlotoknál,  de  nem  kizárólag 
csak  náluk  van  ilyen  használatban,  de  megleltem  néhány  más 
családnál  is.  így  találtam :  Druettus  de  Anetiis*)  Druettus  de 
Mardo^),  Druettus  dominus  Blancus  de  Adria  stb.  nevű  egyé- 
neket. 


V. 

Családtörténeti  vázlat. 

Összes  nápolyi  adataim  rövid  foglalatja  következő : 

a)  A  magyar  és  nápolyi  Drugethek  összefüggése  meg  van 
állapítva  és  eredetök  iránt  tisztába  jutottunk. 

bj  A  Drugethek  és  Merlotok  közti  rokonság,  valamint  az 
utóbbiak  több  nemzedéke  megállapítottnak  tekinthető.  Wagner 
és  utána  Nagy  Iván,  Rómer  és  mások  első  két  Drugetnek  Fülöpöt 
és  Jánost  ismertetik. 

Fülöp  1327-ben  magtalanul  hal  meg,  testvére  János  pedig 
1334-ig  él  és  mikor  meghal,  Vilmos,  Miklós  és  János  nevű  fiukat 
hagy  maga  után.  János  tehát  a  magyar  Drugethek  ősapjának 
tekintendő. 

Először  1291-ben  küldik  Jánost  Magyarországba  hivatalos 
missióval^)  s  onnan  visszajővén,  János  még  1313-ban  harczol 
Roberto  nápolyi  király  zászlója  alatt  (11.  számú  adat).  így  tehát 
araagyar  Drugethek  őse  1313  után  jött  hazánkba,  holtestvére 
Fülöp  után  1328-ban  már  a  díszes  nádori  hivatalt  viszi. 

Családja  még  igen  szoros  kapcsolatban  maradt  szülőföldjé- 
vel. Legidősb  fiának  Vilmosnak  olasz  neje  volt :  Follia  Maria,  ki 


V^  (A;!  T.  I.  527.  1. 
«)  (A)  T.  í.  r>28.  1. 
3)  A.  T.  I.  :.31.  1. 
*}  Lád.  a  lií.  jegy /etet. 


ŐSEIRE  I 


SÍI 


még  a  SlV-ik  század  közepe  táj&ü  biitokos  volt  a  nápolyi  király- 
«igban.') 

Legfontosabbak  azok  az  adatok^  melyek  a  családot  PíUöpim 
és  JánoBOU  túl  megtoldják  egy  generatióvaL 

E  nemzedéket  Nicolaus  és  Gicottus  képTiselíL  Nícolaus, 
adataink  szerint,  12674Ö1  1295'ig  szerepelt.  (1 — 7»  sz.)  Gicottus 
pedig  az  ő  kortársa  ;  chroBikának  gyér  adatai  1272  —  1276  közt 
említik.  (8—10.  Bz.)  Nem  lehetett  megállapítanom,  testvérek  vol* 
tak-e  ök  8  azt  sem  sikerült  még  absolut  bizonyossággal  kiderí- 
teni, hogy  a  magyar  Fülöp  meg  János  egyikökben  apjokat  tisztel- 
tfk-e  vagy  sem. 

Minden  oda  látszik  utalni,  hogy  Miklós  volt  a  két  magyar 
nádor  apja.  Mind  a  bárom  az  Anjou-család  igen  bizalmas  embere 
tolt  Az  öreg  Miklós  1 175-ben  meg  van  bízva,  hogy  az  apa  távol- 
létében gondját  viselje  a  királyi  sarjnak,  Mertello  Károlyt  és 
teístvéreit  az  ö  oltalmára  bízták  (5,  sz.  adat.)  Kevés  évvel  utóbb 
1279-ben  együtt  él  a  királyi  családdal  a  San  Erasmo  kastélyban 
(6.  BZ.  adat.)  Miklósról  tudjuk,  hogy  családos  volt  (5.  sz.),  gyér* 
mekei  tehát,  mint  látjuk,  a  királyi  berezegek  kel  nőnek  föl. 

Tizenöt  évvel  későbben  1295-beu  Martello  Károly  trón-  és 
nrszágbódító  útjára  kél  s  ekkor  már  az  unokákat,  Ríartell  Károly 
gyermekeit  a  család  kipróbált  barátjára  bízzák.'^) 

Nem  legtermészetesebb  föltevése,  hogy  épen  az  ö  fiát 
(Jánost)  küldi  lúzalmas  missioban  a  magyar  születésű  királyné 
testvéréhez  Kűu  László  magyar  királyhoz*  És  nem  áll  épen 
Miklós  fiáról,  a  mit  Róbert  Károlynak  1317'ben  kelt  okmánya 
Fülöpről  mond,  hogy  vele  jött  hazájából  Apuliából,  hogy  fiatal- 
kori bajtársa  stb* !') 


^)  Löd.  a  16,  vé  17.  r/umu  :*tl:itokíit  vú  a  18.  jet^yzetet. 

*)  Lfld.  a  14.  jegyxetet. 

')  IdetktatjiiW  az  érdekcH  pAssust ; 

Ai^onkori  olvidnt/tár  Nafft/  Imrr.  L  i\  BudapfM^  tSTS, 

44fí.  I.  [Dnigtítli  Fülöpnek  azuló  ndoinátiyltívál]  1317,  aov.  3. 
»IJqch1  caiu  vir  nobilis  inagister    philippus  onundus    de  Apulyn 
I  dts  Sct^puü  ct  de  wyiuir  íidek*s  et  aoceptoa   iinpejidiiMiet  famulatueii 

14* 


212  A  DRÜOETHEK 

Azonban  ha  az  egyenes  származás  ez  idő  szerint  nem  is 
egyéb  volna,  mint  alapos  föltevés,  annyi  mégis  bizonyos,  hogy 
Miklóssal  a  Drugethek  történetét  már  most  1267-ig,  tehát  jóval 
előbbre  vittük. 

Családtörténeti  szempontból  a  Drugeth  és  Merloto  család 
összefüggése  is  igen  érdekes.  A  paizsfölosztás  és  czfmerállatok 
egysége,  meg  a  Drugeth  név  közössége  a  Santa  Chiarabeli  vitézeket 
habár  Merloto  a  vezető  nevük,  szorosan  összefűzi  az  öreg  Miklós- 
sal a  az  ö  nemzedékével 

A  két  családnak  nyilván  közös  volt  a  törzse  és  a  Merlotok 
cadentiás  paizsocskája  mutatja,  hogy  a  Miklós  ága  az  idősbik,  a 
Merlotoké  pedig  az  i^abbik. 

A  Merlotokból  három  nemzedék  szerepel  adatainkban.  Első 
nemzedék:  Carolus  de  Merloto,  neje  de  Alneto  Isabella  (18.  sz.) 

Második  nemzedék  Drugo  (Druetus  stb.)  de  Merloto,  első 
nője  Roberta  Gisualdo,  második  neje  de  Apia  Isabella  (19.  stb.) 

Harmadik  nemzedék:  Nicolaus  de  Merloto,  Joannes  de  Mer- 
loto és  Philippa  Sancia  de  Merloto  (34—37.  sz.) 

Ezek  közül  Merloto  Károly  egykorúnak  tekinthető  Drugeth 
Miklóssal,  Drugo  János  és  Fülöp  kortársa,  a  harmadik  nemzedék- 
béli  gyermekeket  már  a  tenger  s  nemzetiségök  különiti  el  egymás- 
tól, ha  mindjárt  czlmerök  lényegében  egyforma. 

Hátra  volna  a  két  nagy  család  közös  törzsapját  keresni.  Hol 
keresendő,  az  iránt  könnyű  ezek  után  a  tájékozás.  Drugeth  Miklóst 
már  1 267-ben  látjuk,  mint  főembert  és  mint  Anjoui  I.  Károly  hivét 
szerepelni,  tehát  már  két  évvel  azután,  hogy  Károly  Nápolyba  jött. 

Azért  a  Drugethek  őseit  sem  Nápolyban,  sem  Salemoban 
nem  kell  keresni,^)  de  az  Anjouk  hazájába  Francziaország  felé 

ct  ex  conspicuis  suis  actibus  nieruisset  tnultipliciter  nobis  et  Rcgic 
corone  complacere,  díuersis  clarens  meritorum  virtutibus.  .  .  . 

Primum  siquidem  quod  de  terra  et  cognacione  sua  egressiis  pos- 
tergatis  vniversis  substancijs  et  hereditatibus  patemis,  nobis  in  Roguum 
Hungáriáé,  iure  genitiire  nobis  debitum  in  etatc  nostra  tenera  introeun- 
til)us,  penc  etatis  nostre  aunos  habcns,  nobis  adberere  studuit,  et  usquc 
iu  viriles  annos  nobiscum  in  adversís  et  prosperis  multorum  temporum 
labores  subportavit  et  pertulit.c 

*.)  A  Drugethek  salernoi  eredete  Wagner  óta  (Decas  líl.  33.  1.) 
hagyományos  Íróinknál,  p.  o.  Nn^y  Ivánnál  és  I)r.  Rómer  Fl.-nál  a  foun 


ÖSKIRÖL.  '  213 

kell  forduluunk.  A  fraucziaorszúgi  iiyoiuozásokuál  a  Merlotok 
praedicatumai :  »Saiute  Brice  és  Eleville  szolgálhatnak  támponto- 
kűl,  valamint  az  az  ismert  tény,  hogy  Anjoui  Károlynak  nápolyi 
vállalatában  követői,  többnyire  feudatariusaiból  kerültek  ki. 

Ezekben  röviden  elősoroltam  az  adatokat,  melyeket  más  irá- 
nyú teendők  közepette  néhány  nap  alatt  Nápolyban  összegyűjt- 
hettem.  Nem  sok  az  eredmény,  de  talán  még  sem  fogják  a  régészre 
alkalmazni  a  toscanai  közmondást,  mely  azt  tartja:  »Chi  esce 
Ibur  del  suo  mestiere,  fa  la  zuppa  uel  paniere.€ 

Hampel  József.  . 


idézett  helyeken.  Wagner  pedig  nem  levéltári  adatokra,  hanem  Bokáes 
János  egy  költeményére  fekteti  renditetlen  hit^t :  :^Drugethios  Italici 
gencris,  et  speeiatim  Salcrno  e  Regno  Neapolitano  oriundos  fuisse,  dubi- 
tare  nos  non  sinit  luculentum  tcstimoniuni  Joannis  Bocatii  8tb.«  — 
Szemben  ez  oly  határozottan  fölle'pö  adattal,  a  szövegben  indokolt  más 
városbeli  eredet  mellett  meg  a  következő  negativ  érvek  szólnak,  a)  A 
hány  nápoly országi  családokról  szóló  müvet  átnéztem,  hol  a  különböző 
városok  családait  fölsorolva  leltem,  sehol  nem  leltem  Salemoi  családok 
közt  Drugethek  nyomát,  b)  Sehol,  a  midőn  Druget  nevet  olvastunk,  fön- 
közlött  Drugeth  krónikánkban  vagy  Riccio  kutfőszerü  gazdag  tartalmú 
könyveiben,  nem  találjuk  oda  jegyezve  a  Saleritanus  vagy  a  de  Salerno 
kitételt,  a  mi  pedig  nem  ritkaság  az  okmányokban.  Például  csak  Riccio 
Pinerario  stb.  féle  müvének  22-ik  lapjait  idézem,  hol  három  különféle 
személynél  találjuk  c  megjelölést,  r)  A  gyakran  idézett  Riccio  páratlan 
szorgalommal  készített  épen  említett  müvében  az  összes  nápoly  országi 
tisztségek  viselőit  a  Xlll-ik  század  hatodik  és  hetedik  évtizedéből  közli 
és  nemcsak  az  országos  hivatalok  birtokosait,  de  városonként  sorolja  fol 
a  tiszteket,  ott  sincs  nyoma  Drugetheknek !  d)  Végül  épen  nem  való- 
színű, hogy  Salernot  még  fejedelemségül  is  bírták,  mert  tudjuk,  hogy  IL 
Károly,  mint  királyfi  birta.  Salcrmo  uralmát  s  utóbb  is  a  XlV-ik  század 
kezdetén  a  királyi  családdal  rokonok  birták  többnyire.  Egyébként  a  sa- 
lemoi fejedelmek  ismeretesek,  és  ha  a  sorozatuk  nem  is  teljes  —  leg- 
alább azt  tudjuk,  hogy  azokban  Drugeth  nem  szerepel. 


KUTATÁSOK  DALMÁTU  LEVÉLTÁRAIBAN. 


A  magyar  tudományos  Akadémia  történelmi  bizottsága 
egy,  az  Árpádkor  s  jelesen  első  sorban  a  szent  Istvántól  II. 
Endréig  terjedő  időköz  királyi  okleveleit  felölelő  munka  meg- 
írásával bizott  meg.  E  korra  kellett  tehát  első  sorban  anyagot 
gyűjtenem,  bejárnom  hazánk  nevezetesebb  levéltárait,  melyekben 
eredetieket  reméltem  találhatni  a  mondott  időből,  hogy  szemlé- 
let, autopsia  útján  megismerkedjem  azon  sajátságokkal,  melyek- 
nek megismerésére  a  legpontosabb  kiadások,  leírások,  még  ha 
léteznének  is,  sem  elegendők. 

A  talált  eredetiekről  palaeographiai  másolatot  vettem,  leir- 
tam  pontosan  külső  tulajdonságaikat,  iparkodtam  kitűntetni, 
megállapítani  a  cancelláriai  gyakorlatot,  annak  koronkénti  fejlő- 
dését. Szóval  speciális  diplomaticai  szempont  vezérelt  kutatása- 
imban ;  mi  annál  nehezebb  volt,  mert  nem  állott  előmunkálat  előt- 
tem, melynek  adataira  támaszkodhattam  volna.  Láttam,  hogy  ily 
módon  a  munka  sokkal  nagyobbá,  bonyolódottabbá  vált,  mintsem 
azt,  mielőtt  az  anyaggal  megismerkedtem  volna,  gyanítottam. 
Nincs  talán  ország,  melynek'cancelláriája  a  XL  és  XII.  században 
oly  fejletlen,  a  gyakorlat  oly  ingadozó,  meg  nem  állapodott  lett 
volna,  mint  hazánké.  Hogy  kezdhet  az  ember  diplomatikai  vizsgá- 
lathoz alig  ötven  eredeti  oklevéllel  két  hosszú  századból,  melyek- 
ből a  fejlődés  folytonossága,  egyes  korszakok  átmenete  is  hiány- 
zik? Oklevéltani  vizsgálatot  pedig  csakis  eredetiek  alapján 
tehetünk ;  kiadásoknak  a  jogász  és  töi*ténész  veszi  hasznát  E 
csekély  oklevél-anyagot  szaporítani,  látkörömet  egy  gyéren  láto- 
gatott ország  levéltáraival  bővíteni,  volt  czélja  dalmátországi 
utazásomnak;  speciálisabb  czélja  pedig  II.  Endrének,  mint 
Dalmátia,  Croatia  és  Chulmia  herczegének  okleveleivel,  azok 
külső  sajátságaival  megismerkedni. 


rctatAbok  daluAtia  i.Kví:t;rAKAiBAK. 


S215 


: 


A  múlt  wyárou  vógrc  niegvalósiiliattiim  czélomai;  H 
Tliallóczy  Laju^  barátoinmal  hosszabb  t^iüúlmáuyi  útra  iudúltaiiu 
C^ltmk  volt  Horvátország  és  Dabiiátia  levéltárairól  általáüos 
k^pet  5zerezüUuk,  amennyire  ezt  időnk  röviflsége  megeogedLeté* 
Erdt^kludéisüiiket  külouöseu  Dalmátia  kelté  fól ;  azon  országról, 
niöly  századokon  keresztül  szoros  kapcsolat  bau  állott  Magyaror- 
i$ziiggal,  uem  hittük,  hogy  nagyobb  számmal  ne  taitalmazua 
vouatkozásukat  levéltáraibun  hazánk  türténetére ;  azzal  a  remény- 
nyd  iíi  kecsegtetők  magunkat,  hogy  kétségtelenül  gazdag  levél- 
lArnibau  ^ikeiiHend  egyetmást,  eddigelé  ismeretlen  adatot  fel- 
fedezni. 

Tudtuk,  hogy  nem  fogunk  teljesen  járatlan  ösvényen  haladnu 
8  liogy  Dalmátia  levéltárait  előttünk  is  már  többen  vetették  beható 
msgálat  alá*  Ismertlik  Wenczcl  Gujíztdv  akkor  bécsi  professor 
tudósítását  Htájer-,  Horvát-  és  Dalmátországokban^  a  magyar 
leogermelléken  s  a  hajdani  veleticzei  köztársaííUg  szárazföldi 
tartomátiyaibau  tett  tudományos  útjái'óh*)  Jelentését,  mely  első* 
bfu  ismertette  azon  fcjldrész  levéltári  kincseit,  csakhamar  több 
követte;  így  laitl/iter  Károly  kétrendbeli  rövid  tudósítása;^) 
Arneth  Józsefé  (a  bécsi  állami  levéltár  jelenlegi  igazgatója  atyjáé), 
ki  leginkább  archaeologiai  szempontból  szólott  Istria  és  Dalmátia 
cmlékeiról^  éjí  másoké.  De  mindez  ki  nem  elégített,  s  ki  nem 
clegitheteHt  különösen  engem,  ki  oklevéltani  szempontból  akartam 
lí  levéltárakat  vizsgálatom  tárgyává  tenni,  anyagot  gyűjteudu 
Arpádkori  dii)louiatikánk,  az  akkori  cancelláviai  praxis,  az  okle- 
velek külső  tulajdonságainak  megállapításához. 

Czélomat  elérve  hittem,  mikor  a  magyar  tud.  Akadémia 
ko2cbeajárása  és  ajáDlú  levele  el6ttem  a  dalmátiai  tartományi 
levéltárak  zárait  megnyitotta,  sKodich  báró,  a  helytartó,  készsé* 
geíien  megengedte  azok  átkutatását.  Munkához  fogtam  tehát ;  de 
mielőtt  az  átvizsgált  tartományi  levéltárak  kincseire  térnék,  szűk- 
tiégesuek  tartom,  hogy  azokról  általánosságban  pár  szót  szóljak. 

Azon  históriai  föld,  mely  uly  nagy  szerepi^t  játszolt  Magyar- 
urszág  és  Veleucze   történetében,   melynek   míJíden   városához 


»)  Mftgy.  Akad.  ErL  UU^L  llM 
i    r        ISI  .-  \    líá5,  cti  lÖlT.  lóó. 


2 1 6  KUTATÁSOK 

históriai  emlékek  és  traditiok  egész  sora  fűződik,  levéltárak  tekin- 
tetetében  egykor  sokkal  jobban  állott,  inint  jelenleg.  Kitéve 
folytonos  harezoknak,  melyeknek  úgy  színhelye  mint  tárgya  volt, 
csak  romját  volt  képes  levéltárai  egykori  gazdagságának  meg- 
menteni. 

Két  levéltára  Dalmácziának  azonban  valóban  gazdag,  a 
zárai  Qs  ragtisai  ;  mindaiettö  tartományi  levéltár,  melynek  hasz- 
uálhatásához  a  tartományi  helytartó  adja  az  engedélyt.  Az  első 
gazdaggá  lön  azáltal,  hogy  benne  egyesítették  a  feloszlatott  kolos- 
torok, melyekben  Dalmáczia  nagyon  bővelkedett,  actáit.  Oda  kerül- 
tek a  nonai  oklevelek,  a  zárai  sz.  Kozma  és  Demjén  (monasterium 
s.  Cosmae  et  Damiani)  és  sz.  Grisogon  (s.  Grisogoni)  monostor 
irományai  stb.  A  ragusai  jelenlegi  gazdagságát  azon  kitűnő  gon- 
doskodásnak köszönheti,  melylyel  a  függetlenségökre  féltékeny 
polgárok  minden  korban  híven  megőrizték  azon  alapot,  melyre 
kiváltságaikat  fektették;  s  valóban  ezen  ragaszkodás  históriai 
traditióikhoz  okozta,  hogy  úgy  a  magyarok,  mint  a  velenczeiek  s 
törökök  ellenében  sikertilt  belügyeikben  autonomiájokat  megtar- 
tani, s  azt,  hogy  tökéletesen  egy  külső  hatalomnak  sem  sikerűit 
ott  állandóan  meggyökereznie. 

A  többi  város  oklevelei  szétszóródtak  a  nagy  világban. 
Spalato  oklevelei  Bécsbe  kerültek,  az  ottani  káptalan  csakis  egy 
kevés  töredéket  őriz  a  régiekből  és  a  Farlati  által  készített  máso- 
latokat. Trau  városa  jelenleg  elpusztult  falú ;  levéltára  töredé- 
keit tán  Bécsben  és  Velenczében  kell  keresnünk.  Sebenico  actái 
Bécsbe  s  részben  Jankovich  gyűjteményével  Budapestre  a  nemz. 
Múzeumba  kei*űltek.  Tartalmaz  sokat  a  zárai  érseki,  az  ottani 
városi  levéltár  is,  vannak  oklevelei  a  zárai  sz.  Ferencz-rendű  kolos- 
tornak is,  de  sokkal  újabb  keltűek,  hogysem  az  én  kitűzött  czé- 
lomnál  számításba  jöhettek  volna. 

Legérdekesebbek,  s  rám  nézve  tán  legértékesebbek  a  Bécs- 
ben őrzött  spalatói  s  részben  scardouai  oklevelek  voltak.  Számuk 
nem  nagy ;  mert  az  általam  fölvett  korszakból,  az  Árpádkor  első 
két  századából  mindössze  öt  eredetit  találtam  köztök.  Farlati 
ezeket  mind  ismerte,  és  munkája  nyomán  Fejér  is  fölvette  gyűj- 
teményébe ;  de  oklevéltauilag  még  nem  vizsgálta  senki,  s  különö- 
sen azok  formáira  nem  volt  eddigelő  senki  tekintettel.  Pedig  azok 


liAtMvrU   LUVKUÁRAIUAN. 


21T 


közíllncgy  az  okk' velők uck  egy  igen  érdekes  injmére,  a  zárt  kirii- 
lyi  oklevelekre  (litterae  clausae)  mutat  föl  példilt 

Tudtüiíimal  e  négy  oklevelén  kivul  sz*  Istvántól  Imréig  bezá- 
rólng  ily  zárt  királyi  oklevél  reánk  nem  maradt.  E  négy  oklevél 
a  következő: 

LIL  Gejza  levele  aSpalato  varosához  1141  körül,  melyben 
kds3cuui  részvétöket,  melyet  atyja  halála  alkalmából  kifejeztek 
s  egj'szersraiüd  kiváltságaikat  megerősíti.  Kiilczírae  uincs.  Hossza 
fr4  cm.,  szélessége  16*5  cm.*) 

2.  Imre  levele  Spalato  városához  és  az  ottani  káptalanhuz 
97.  körűig  melyben  a  scaidonai  és  nonai  püspököknek  meghagyja, 
gy  engedelmesek  legyenek  a  spalatoi  éi^sek  iráut.  Ktilczíme : 

Capitulo  Spalateosi  et  totius  civitatis  couventui.  (A  kiüczímet 
azért  adom,  mert  Pejér,  nem  látván  soha  az  eredetit,  azt  mellőzi, 
mert  Lncius,  Far  lati  és  Katona  is  melbMék.)   Hossza   ő'9  cm 
l  17-9  cm.  2) 

3.  Imre  levele  a  scardonai  püspökhöz  1 198  kön,  melyben 
roegbagyjaj  hogy  a  zárai  érsek  iránt  engedelmes  legyen.  Kill- 
czimc  nincs.  Hossza  3'9  cm.  szél.  14*2  cm.  ^) 

4.  Imre  levele  a  spalatoiakhoz  1202.  körtih  melyben  Ber- 
üálot  érsekségében  megerősíti.  Külczíme :  Consnlibns  Spalatensi- 
bus*  Hossza:  5*8  cm*  szél  1 1*9  cm.  *) 

Mindössze  euiiyi  eredeti  levelet  ismerek  a  hosszú  két  .szá- 
zadból, melyet  a  király  zái*t  formában,  magánlevél  alakjában 
küldött  egyes  alattvalóihoz.  Már  most  lássuk  ezen  levelek  álta- 
lános Í8mertet<j  jeleit. 

Valamennyi  igen  kio8Íny  hártyaszalagra  van  irva.  Látható* 
mily  becses  és  nagyértékü  volt  akkoriban  a  pergamen  még  a 
királyi  kancellái iában  is.  A  legnagyobbnak  (1.  sz.)  területe  138  n 
cm,,  legkisebbé  (3»  sz*)  56  n  ^^*  A  hártyával  igen  takarékoskod- 


>)  L,  Fejér,  Cod,  üíijL  II.  1  Ití. 
»)  /-V**'-*  n*  210.  1. 

^)  Ffjtr^  II.  30ÍÍ,  Igeu  liibíta  kiadás,    Fejeraél    pL  ez  áll:  et  uul- 
Vorsm    eiusí    ftiicecssoribuj*.    Ass    oklevélben    i>cdig:   cum    univcrsis    lilii 


218  KUTATÁSOK 

lak,  felhasználták  auuak  iniudeu  kis  részét,  8  alig  hagytak  valamit 
beiratlanúl. 

A  mi  c  levelek  irását  illeti,  vegyük  először  II.  Gejza  levelét 
vizsgálat  alá.  A  levél  gyakorlott  kézzel,  bár  nem  oklevél-,  hanem 
codex-irással  van  iiTa.  írója  megnevezve  nincs,  bár  ezt,  ismerve 
11.  Gejza  egyéb  okleveleit, könnyű  lesz  meghatározni.  Sajátszerű, 
hogy  II.  Gejza  egyéb  oklevelei  közzül  épen  azok  a  legcsinosabbak, 
a  melyek  ezzel  a  codex  Írással  vannak  irva.  Az  oklevél- irás  (ürkuu- 
(len-Schrift)  az  ö  okleveleiben  igen  fejletlen,  ingadozó;  a  fejlet- 
len, gyakorlatlan  kéznek  talán  legkiválóbb  példája  azon  oklevél, 
melylyel  a  Győrben  fogott  vizák  harmadát  a  sz.-mártoni  apátság- 
nak adományozza.  (Eredetije  Pannonhalmán.) 

Ezzel  szemben  a  spalatoiaknak  szóló  levél  végtelen  fejlett- 
ségről, gyakorlottságról  és  csínról  tesz  tanúságot. 

Ha  széllyel  nézünk  II.  Gejza  oklevelei  közt,  könnyű  lesz  a 
spalatoiakhoz  küldött  levél  iróját  kitalálnunk.  Egy  pillantás  Gej- 
zának  egy,  a  pannonhalmi  levéltárban  őrzött  1150.  körüli  dátum 
nélküli  oklevelére,  s  arra,  melyről  szólunk,  meggyőz  arról,  hogy  ü 
két  oklevelet  egy  kéz  írta.  Az  1 1 50.  oklevélben  pedig  világosan 
olvassuk :  >  Nótárius  Barnabás,  qui  et  hanc  cartam  scripsit  et 
sigillo  praedicti  regis  impressit.*  Ugyanazon  Barnabás  ez,  kitől 
Gejzának  egy  1146-iki  (huius  caitulae  scríptor  et  sigillator.)  egy 
1150-iki,  egy  1152-iki  (scriptor  verő  huius  cartulae  Barnabás 
nótárius,  sigillator  Xicolaus.)  egy  115  7-iki,  egy  1158-diki  (Barna- 
bás nótárius  sigillo  siguavit  meo  regio),  két  másik  1 1 58-iki  (»data 
l)er  mauus  Barnabae  aulae  regiae  caucellarii«)  oklevelet  ismei'ek. 

Ezen  adatokból  Barnabás  viszonya  az  oklevelekhez  megle- 
hetős világosan  tűnik  elő.  II.  Gejza  cancelláriájában  szolgált, 
annak  uralkodásától  kezdve.  11.  Béla  egyik  utolsó  1138-iki  okle- 
velét még  János  nótárius  állítja  ki,  mint  scriptor  és  sigillator ; 
mihelyt  II.  Gejza  trónra  lépett,  változik  a  caucellária  személy- 
zete is,  új  személyek  merülnek  föl,  újítást  hoznak  be  a  praxisba. 
A  spalatoiakhoz  irt  levél,  mindjárt  II.  Gejza  halála  után,  mu- 
tatja azt  a  csínt,  ízlést,  rendezettséget,  melyet  Barnabás  a  királyi 
oklevelekbe  behozott ;  ez  látható  valamennyi  általa  kiállított  okle- 
velén, s  első  pillantásra  rá  lehet  ismerni  mindazon  oklevelekre, 
melyek  nem  Barnabás  tollából  keltek. 


DALmAtU  tEVÉLTAHAtBAN, 


219 


Ezcu  bir/galma  juüilmáúl  1158»bau  canceUárni  löu  ;  tehát 
megvolt  uálunk  is  ax  a  fokozat,  mely  a  német  csiiszárican col blr iát 
jellemzi :  archicancellarius,  oaucellarius  6s  aotarius.  Cancellarius 
nmH  kétféle  volt:  mondliatui  tiszteletbeli,  milyenek  miiiduzMU 
pílspökök  és  főpapok,  kikre  uézve  ez  iukúbb  csak  ezím  volt,  s  a 
kik  inkább  csak  uevöket  adták  oda,  s  az  oklevél  Jti állításának 
gondjáral  keveset  törődtek ;  és  valóságosak,  kik  a  caucelláriában 
^2er3Eett  érdemeik  alapján  lettek  nótáriusból  cancellárrá,  miként 
Barnabás,  A  notariusi  tisztséggel  reudszeaiut  össze  volt  kötve  a 
sigtllntor  tiszte  Í8,  bár  nem  mindig ;  mert  egy  fzben  Baruaban 
^criiilor  mellett  Nicolaus  sigilhitor  szerepelj  az  egyik  1158-ik] 
oklevelet  pedig  mág  írja,  és  Barnabás  nótárius  pecsételi  meg. 

Mikor  Barnabás  caucelUü'rá  lön,  termés^zetesen  az  íi*á» 
gondja  nem  nyomja  többé  vállát,  azon  túl  csak  a  felügyelet  joga 
az  övé.  Jtikor  aztán  IL  Gejza  meghal,  Barnabás  Í8  lelép  a  í^^zin- 
térröl  s  111.  Istvánnak  egyik  legelsu,  1162.  körüli  oklevelét  már 
Becenus  nótárius  állítja  ki  mint  scriptor  és  sigil lator. 

Az  Árpádkor  eláu  korszakában  egyáltalában  nem  találok 
ariii  példát,  hogy  valamely  király  elődje  cancelláriájáitak  személy- 
zetét átvenné.  Nálunk  is  olyan  vult  a  viszony,  mint  Németorszá- 
gon,  hogy  a  király  változtával  gyökeres  változást  szenvedett  a 
királyi  caucellária  is;  s  így  a caucelláriai  személyek  nem  annyira 
országos  tisztséget  viseltek,  mint  iukább  a  király  személyes  hiva- 
talnokai voltak. 

Ennyit  Barnabásról  s  a  királyi  cancelláriáról.  Bővebben  e 
kérdést  Arpádkori  oklevéltaiiümbau  fogóin  kifejteni. 

Imre  király  litterae  clausae-iboz  nem  fiizhetek  ily  fejtegc- 
lé»i;  résssint  mert  akkor  a  cancelláriai  praxis  átmeneti  korszakot 
élt  »  csak  II.  Endre  alatt  szilárdult  meg ;  részint  mert  nem  isme- 
rek Imrétől  annyi  eredeti  oklevelet,  hogy  azok  scriptorait  meg 
lehetne  állapítani.  Csak  annyi  vibígos,  hogy  a  2.  és  3.  számot  egy 
kc35  Irta;  Imre  okleTelei  azonban  nem  nevezik  meg  sehol  sem  a 
liotaríust  vagy  wcriptort,  egyedül  a  cancellárt,  kinek  pedig  abban 
a  korban  az  oklevél  irá.sához  már  semmi  köze. 

A  litterae  clausae-knak  általános  jellege  az,  hogy  datálva 
mikoseneky  mi  írójuk  meghatározását  kissé  nehezíti.  Külczímmel 
tiincsenek  mindig  ellátva,  s  ez  az  Összehajtogatás  minőségétől 


220  KCTATÁ80K 

függ.^)  Összehajtogatva,  terjedelmök  igen  kicsiny,  úgy,  hogy  csakis 
a  ráfüggesztett  nagy  királyi  pecsét  mentette  meg  őket  az  eltéTe- 
déstől.  A  pecsét  mindig  vékony  hártya-szalagról  függött  Ilyen  a 
Xll-ik  századi  zárt  királyi  levelek  jellege. 

A  Bécsben  őrzött  spalatoi  oklevelek,  melyekhez  még  Endré- 
nek, mint  Horvátország,  Balmátia  és  Chulmia  herczegének  egy 
Spalato  részére  adott  1198.  oklevele  járul,  igen  nagy  szolgálatot 
tettek  nekem  a  litterae  clausae-k  sajátságainak  megállapításánál, 
mert  ezek  annak  egyedüli  példányai  az  Árpádok  első  korszaká- 
ból. Hasonló  szolgálatot  tett  a  zárai  levéltár  Endre  dux  okleve- 
leire nézve. 

Endre  duxtól  öt  eredeti  oklevelet  ismerek.  Kettőt  ezek 
kOzül  a  zárai  tartományi  levéltár  őriz,  kettőt  a  zágrábi  káptalani 
levéltár,  egy  pedig  Bécsben  az  államlevéltár  spalatoi  iratai  közt 
található.  Ez  öt  oklevél  mindenesetre  kevés  arra,  hogy  Endre 
dux  okleveleinek  összes  sajátságait  megismerjük,  de  elegendő,  hogy 
arra  nézve  tájékoztatót  nyerjünk. 

A  mi  ezen  oklevelek  általános  sajátságát  illeti,  azt  a  köret- 
kozökben  vonhatom  össze : 

A  hártyán  látható  a  geographiai  viszonyok  befolyása.  Endre 
dux  oklevelein  lép  fel  először,  s  mondhatni  egyedül,  a  magyar 
diplomatikában  az  u.  n.  olasz  pergamen,  azon  erős  vastag,  az 
írás  oldalán  mészszel   erősen  fejérített,  a  hátlapon  fényes  sárga 


*)  Az  Árpádkori  zárt  levelekben  háromféle  Összehajtogatási  módot 
különböztethetek  meg.  U.  m. 
1.  j  1.  ráhajtatott   2-re,  3  4-re.    Ezután  a  középső 

vastagabb  vonásnál  ismét  összehajtották,  s  két 
kis  bevágáson  a  pecsétet  tartó    hártyaszalagot 
húzták  be.  Ily  módon  hajtatott  össze  az  1.  és 
3.  sz.  levél. 

11-  I        I  1  és  3  behajtatott  2-re.  A  2   hátára  irták  a  czi- 

met  s  az  egészet  hártyaszalag  tartotta  össze.  így 
hajtották  be  a  2.  sz.  levelet. 


1 

2 

3      4 

12       3 


III. 


1  ráhajtatott  2-rc.  A  többi  aztán  ügy  történt, 
mint  a  II.  eset  alatt  előadatott.  Ekként  van  a  4. 
8z.  oklevél  összehajtva.  Sajátszerű,  hogy  kiilczim 
csak  a  két    utóbbi    mód  szerint    összehajtogatott 


leveleknél  van ;  az  I.  mód  szerintieknél  hiányzik. 


hártya,  melyet  pápai  oklevelekből  jól  ismerünk :  elleutétben  az 
éj&zaki  tartomáűyoklmn  liasztiált  pergameuDel,  melynek  mindkét 
fele  egys2ÍQÜ,  az  írás  oldala  legfelebb  erősebb  simítása  által  külön- 
l>5zik  a  hátlaptól. 

Ilyen  pergamenre  vannak  írva  a  dalmátiai  oklevelek  legna- 
gyobb része,  s  ilyenre  az  Endre  diix  által  Dalmátia  részére  adott 
oklevelek  is. 

Sajátszerű  azonban,  hogy  Endrének  Horvátország  részére 
adott  oklevelei,  hol  az  olasz  hártya  nem  volt  divatos,  a  nálunk 
általában  szokásos  hártyára  irvák.  Látszik,  hogy  még  arra  is 
tekintettel  voltak,  kinek  számára  adatik  ki  az  oklevél,  s  annak 
izokásaiti  Ízlését  követték. 

Ez  aztán  oly  sajátszeríí  jelleget  kölcsönöz  Endre  dux  okle- 
veleinek, mely  a  magyar  királyok  egyéb  okleveleitől  meríiben 
jrittt*  Az  Íráson  is  világos  olasz  befolyásészlelheto,  finomabb  voná- 
sok, a  XIIL  század  írására  emlékeztető  jelleg,  a  következetesen 
keresztfll  vitt  scriptura  longior  jellemzik  Endre  dux  okleveleit 
Kár,  hogy  azoknak  egyik  legszebbikét,  a  zárai  levéltárban  őrzött 
1198-iki  oklevelet  KukuljeviÖ  valami  reagentiával  (hihetőleg  tan- 
níunal)  annyira  bemázolta,  hogy  az  oklevél  legnagyobb  része, 
mintha  fekete-barna  festékkel  volna  bekenve,  olvashatatlan. 

Endre  dux  oklevelei  jobbára  függÖ  pecséttel  vannak  ellátva 
s  e  pecsét  selyemfonálrul  függ.  Éppen  ebben  a  korban  kezd  a 
Belyemfonál  h  a  hártyának  visszahajtása  a  selyemfonál  megerősí- 
tése czéljából  nálunk  elterjedni.  Ezért  nem  lesz  érdektelen  annak 
t<>rténeti  fejlődésére  egy  pillantást  vetnünk. 

Ismeretes,  hogy  a  XÍI,  században  a  pecsét  hártya  szalag- 
ról függött,  mely  a  hártyára  két  párhuzamos  bevágáson  volt 
illesztve.  Ettől  a  legelső  eltérést  IIL  István  egy  1172.  oklevelében, 
melyen  piros  sodratlan  selyemről  függ  a  pecsét,  és  az  úgynevezett 
chartáé  pagenses-ekben  találtam.  A  pannonhalmi  levéltárban 
őrzött  1184-iki  itéletlevelen,  melyben  IIL  Béla  meghagyátóra 
Oénes,  Charene  és  Achilles  comesek  Ítéletet  hoznak  az  eszter- 
gomi udvarnokok  és  a  tihanyi  apátsághoz  tartozó  urkutai  job- 
bágyok közti  ügyben,  bár  még  nincs  reclinatio,  a  pecsét  már 
earmin  és  zöld  selyemről  függ.  Heclinatio  pedig  clöfordíü  Gála- 
nttH  i>écsi  pfmpök  1193.  a  zágrábi  kúptalan  lovéltúrában  őrzött 


i^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ 


222  KUTATÁSOK 

oklevelén,  bár  hártya  szalaggal.  Ugyanilyen  Calanus  egy  másik 
1200  körüli  oklevele  ugyanott 

A  két  újítást  egyesíti  IIL  Bélának  a  horvát  országos  levél- 
tárban őrzött  1193.  oklevele,  melyben  mind  reclinatióval,  mind 
piros  selyemről  függő  pecséttel  találkozunk.  Ezen  oklevél  azon- 
ban több  okból  s  különösen  a  benne  előjövő  >Hungariae  cancel- 
lariu8«  czím  miatt  gyanús. 

A  reclinationak  és  selyemfonálnak  első  kétségtelenül  hite- 
les példája  Imre  király  1202.  aranybullája,  mely  a  bécsi  Staats- 
archivban  őriztetik.  Mindezen  oklevelekben  azonban  a  reclínatio 
n^m  takar  el  semmit  a  szövegből,  hanem  a  hártyának  fejéren 
maradt  része  hajtatott  be.  Arra,  hogy  a  reclinatio  eltakarja  a 
szöveg  utolsó  két  sorát,  első  példa  Endre  dux  1202.  Zárában 
őrzött  oklevele ;  ez  is  hihetőleg  véletlenségből,  elővigyázatlanság- 
ból  esett,  minthogy  kelleténél  kisebb  pergament  vettek.  A  későbbi 
kor  azon  ferde  szokásának,  hogy  a  reclinatioval  az  oklevél  szöve- 
gének gyakran  felét  is  elfödik,  ime  már  az  Ai  padok  első  száza- 
daiban megtaláljuk  előfutárát. 

II.  Endrének,  mint  duxnak,  pecsétjét  eddig  még  nem  ismer- 
jük. Törekvésem,  hogy  erre  rájöjjek,  sikertelen  maradt ;  mert  a 
zágrábi  és  zárai  oklevelekről  hiányzik  a  pecsét  Egyedül  a  bécsi 
oklevelén  van  egy  kis  viasztöredék.  Ezen  azonban  a  pecsétkép- 
ből semmi  sem  vehető  ki,  a  köriratból  is  csak  ez  az  egy  szó 
RE6IS.  A  pecsét  csak  fel  van  akasztva  a  hártyára,  s  valószinü, 
sőt  a  regis  szóból  kétségtelen,  hogy  nem  is  Endre  dux  pecsétje ; 
hanem  később  ráfüggesztett  királyi  pecsét  töredéke,  mely  a 
hártyáról  ma  is  igen  könnyen  eltávolítható.  így  tehát  Endre  dux 
pecsétje  továbbra  is  ismeretlen. 

Endre  oklevelein  kivül  nevezetessége  a  zárai  levéltárnak 
az  úgynevezett  Polycorion,  egy  chartularium  a  XIV.  századból 
annyival  is  inkább,  mert  a  bécsi  és  velenczei  »libri  pactorum«-okon 
kivül,  melyek  chartulariumoknak  voltaképen  nem  tekinthetők, 
csak  három  ilyest  ismerek  hazánk  területén:  a  pannonhalmi 
>Liber  rubert*,  a  zágrábi  >liber  privilegiorum«-ot  és  a  »liber 
privilegiorum  beatae  virginis  Mariae  de  Topuscoc  —  a  toplicai 
oklevél-gyűjteményt,  szintén  a  zágrábi  káptalan  levéltárában. 

E  chartulariumok  egyes  kolostorok  oklovél-gyftjteményei 


DALMATtA  Í.EVfetTÁRAÜUK, 


2SÍI 


a  liber  ruber  a  pannoiilialmi  apátság  részére  adott  kirólyi  és 
pápai  okleveleket  tartalmazza,  a  liber  privilegiorum  a  zágiábi 
káptalao  részére  adottakat^  s  a  másik  a  toplicai  sz.  Mária  monos- 
toréit, A  zárai  Polycorion  az  ottani  sz.  Kozma  és  Demjén-kolos- 
tor  actiát  foglalja  magábaü, 

A  Polycorion  (neveztetik  Picus  vagy  Topicuanak  h)  kis 
folio  bártyncodex.  35  beirt  s  néhány  beiratlan  bártyalevélbul  álló 
Tartalmai!  mindössze  50—54  oklevelet,  melyeknek  legrégibli 
darabja  Crescímir  horvát  király  10G9-iki  oklevele,  legfiatalabb  ja 
pedig  egy  1367-iki  bii-tokviszály  fölötti  ítéletlevél,  mely  Nagy 
I*ajos  alatt  (regnatite  serenissimo  priucipe  dominó  nostro  naturali 
dominó  Lodovico  dei  gratia  iJlustrissimo  rege  Hungáriáé)  keli 
Az  oklevél  gyftjtenióny  maga  —  Írásáról  itélve  —  nem  sokkr* 
k*^»obb  kellietett  ez  oklevél  dátuma  után. 

EzeUy  körfdbelül  50  oklevél  közt  azonban  nincs  sok  magyar 
királyi  kiadvány,  a  mely  hazánkat  közvetlenül  érdekelné.  Köz- 
vetve természetesen  valamennyinek  van  érdeke  reánk  nézve,  mert 
a  legtöbben  említés  történik  a  magyar  fensöségről,  ily  módon: 
»temporibus  domini  nostri  Belao  dei  gratia  invictissimi  regis 
tíngariae.  Dalmatiae,  Chroatiae  atqiie  Kamae<  vagy:  :&Regnante 
Andrea  tertii  Belae  regis  filio  Hungáriáé,  Dalmatiae,  Chi'oatiac, 
Ramae  Serviaeque  rege  feliciter.c 

Közvetlenül  érdekelnek:  Kndix^nek  mint  duxnak  1200.  és 
IlL  Béla  1188,  oklevele;  ezeknek  szövegét  egyedül  a  Polycorion 
tartotta  fönn;  és  IL  Endre  1210.  nagy  privilegiumaj  melynek 
eredetijét  is  szintén  a  zárai  tart,  levéltár  őrzi. 

Sajátszerű,  hogy  a  Polycoríont  nem  az  eredetiekből  állí- 
tották ö8S2e»  hanem  az  eredetiekről  a  Polycorion  íratása  korában 
készített  másolatokról,  ^lit  a  következőbűi  lehet  kimutatni. 

IL  Endre  1210-iki  oklevele  megvan  eredetiben  és  egy 
XIV*  századi  egyszerű  másolatban,  mely  több  tulajdonnévben  az 
eredetitől  eltér ;  ugyanezen  hibák  a  Polycorionban  ismétlődnek 
Az  egyszi^rű  másolatban  a  szöveget  az  oklevél  pecsétjének  pontos 
leírása  követig  ily  módon :  ^Sigillum  dicti  privilegii  est  magnum 
compositnm  ct  compaginatum  ex  cera  álba,  appensura  ín  medio 
litterarum  scripturae  paginis  seu  privilegii,  cui  est  appensum 
tlictum  Rigillum  in  cordulla  sericiscolorum  vidcHcet:  riibei.  croee 


224  KUTATÁSOK 

et  víolatí.  In  quo  sigillo  apparebat  quaedatn  imago  regis,  sedens 
super  cathedram,  tenens  in  manu  dextera  sceptrum  regale  et  in 
sinistra  ad  instar  pomi  de  super  cum  cruce.  In  circuitu  verő 
sigilli  litterae  legebantur :  Andreas  dei  gratia  Hungáriáé.  Dal- 
matiae.  Croatiae.  Serviae.  Rex.  Et  in  alio  circulo  minori  iuxta 
magnis  litteris:  Sigillum  secundi  Andreáé  regis,  tertii  Belae 
regis  filii.«  Ezen  pontos  leirásból  rögtön  ráismerünk  IL  Endre 
ismeretes  pecsétjére,  melyet  Pray  Syntagmájában  (tab.  U.fig.2.) 
kiadott 

Ugyanezen  leirás  szórói-szóra  okasható  a  Polycorionban 
is ;  mi  kétségtelenné  teszi,  hogy  ez,  ha  nem  is  teljesen,  legalább 
nagy  részben  nem  eredeti  oklevelek,  hanem  ily  egyszerű  másola- 
tok után  készült,  a  mi  hitelét  nem  kevéssé  csökkenti. 

A  mi  mármost  chartulariumaink  egymáshoz  való  viszonyát 
illeti:  legrégibb  a  pannonhalmi,  melynek  korra  nézve  legelső 
darabja  sz.  István  ismeretes  alapító  levele,  legfiatalabbja  egy 
1239-iki  oklevél,  a  codex  is  nem  sokkal  ezután  Íratott  Utána 
jön  a  liber  privilegiorum,  melynek  legfiatalabb  darabja  1348-ból 
való;  a  toplicai  chartularium  1365,  és  végre  a  zárai  1367-iki 
legfiatalabb  oklevéllel. 

Legtöbbet  tartalmaz  a  zágrábi:  276  oklevelet  Utána  a 
pannonhalmi  60-at;  s  végre  a  toplicai  és  zárai  mintegy  50 
oklevéllel. 

Legrégibb,  legszebb  s  leghivebb  köztük  a  pannonhalmi, 
melynek  minden  másolatát  az  eredeti  oklevélről  irták  le.  így 
ismét  áll  azon  elv,  melyet  Sickel  hirdet,  hogy  mennél  régibb 
valamely  chartularium,  annál  nagyobb  hitelt  érdemel,  mert  annál 
nagyobb  a  valószinfiség,  hogy  jobban  olvasták  az  oklevél  irását. 
Két  oklevél-másolat  közül,  hacsak  szembeszökő  okok  másra  nem 
kényszerítenek,  mindig  a  régiebbet  kell  választani. 

A  zárai  levéltárban  több  ilyen  oklevél-gyűjtemény  van, 
melyeknek  adatai  ránk  nézve  fontosak.  így  például  a  nonai  püs- 
pökség oklevelei,  múlt  századi  másolatban.  A  nonai  püspökség 
oklevelei  elvesztek,  s  így  ránk  nézve  e  másolatok  nagybecsüek. 

Ezeknek  elseje  lY.  Bélának  »data  Budae  anno  gratiae 
MCCXLIIII.  septimo  kai.  Septembris«  kelt  oklevele,  melyben 
Saxon  nonai  püspök  kérelmére  átirja  atyjának  II.  Endrének 


rtAT.MXTCA  LEV&LTABAIBAK. 


225 


1 


>diitutn  per  mauu»  Goefredi  Orodieusis  ecclesiae  praeposití. 
sulae  regiae  caacellarii^  anno  ab  íncarnatione  domini  MCCV, 
quinto  kaL  Augustit  kelt,  Nonát  kiváltságokkal  ellátó  oklevelét 

Érdekesek  ránk  nézve  még  a  következők:  V,  István  1272. 
YlL  kai.  Julii  indiciione  XV.  kelt  oklevele,  melyben  Roland 
horvát  bánnak  Zágrábban  1 266.  kelt  oklevelét  irja  át,  ki  a  nonai 
pU^Ökséget  Likká  megyében  fekvő  birtokai  élvezetében  meg- 
er5sfti«  *) 

Erzsébet  királynő  1383-ban  (Data  in proxima  post 

octavas  epiphaniarum  domini)  kelt  oklevele,  melyben  Ladislaus 
de  Berberino-nak  nonai  comessé   tőrtént  választását  megerősíti. 

Mátyás  király  1463.  Péterváradon  sept.  12.  kelt  oklevele  a 
rfmisii  sz,  széknek  fizetendő  adó  ügyében  stb. 

A  többi,  jobbára  a  velenczei  uralomra  vonatkozó  oklevél 
még  eddigelö  szintén  nincs  kellőleg  kiaknázva. 

Egyáltalában  a  velenczei  uralomra  nézve  megbecslübetet* 
len  anyagot  tai-talmaz  a  zárai  levéltár.  Még  eddigelu  teljesen 
felhasználatlan  a  velenczei  akták  bosszú  sora  14094Ö1  1797-ig 
Rzáznál  több  fasciculusban.  Teljesen  ismeretlen  azon  végtelenül 
becses  XV.  századi  codex,mely  167  fol.  levelén  1409-t<'»l  1457-ig 
m  telenczei  dogéknak  a  záraiakhoz  intézett  parancsait,  rendele- 
teit tartalmazza.  Mennyi  ismeretlen  adat,  üj  viszonyok  és  körül- 
mények fognak  felderülni,  ha  a  zágrábi  tudományos  akadémia, 
mely  eddig  —  sajnos  —  egyedül  halász  kincseket  a  dalmátiai  ^ 
levéltárak  tárházából,  kiadásaival  e  korhoz  ér  I 

Nagyon  megörültem  Zárában  Imre  király  egy  látszólag 
eredeti  1200.  oklevelének  a  sz.  Kozma  és  Dcmjén- kolostor  actái 
k&zt|  annyival  is  inkább,  mert  Imrétől  nem  sok  eredeti  oklevél 
maradt  reánk.  Egy-kettőt  őriznek  a  primási,  esztergomi  kápta- 
lani, veszprémi,  bécsi  állami,  Heiligenkreutzi,Erdö(ly,  Batthyány 
én  Kisfal udy-féle  levéltárakban.  (Ez  utóbbi  azonban  eltévedt, 
Horvát  István  még  ismerte,  és  facsimiléjét  kiadta).  A  zárai  Imre* 
oklevélről  azonban,    bármennyire   megörültem  neki,  s  bármily 

t  fontom  adat  lett  volna  rám  nézve  Imre  cancelláriai  praxisának 
*)  V.  Uiviin  egy  miUik  1272  üklcvclcbeu  luvAtkozik  Roland  báu 
f  Sxáxuaok.   1881.  ÜL   ttuet.  16 


....  ...niij..  »v.i.i./  1..'  :/  ^':\Mr  gyözöduöm,  hogy  egykorú  másolat. 

I   í;  »,..i/i.!.  i*  n'  / «,  lisívíiriíizon  scriptura  longior.  ugyanazon  irás- 

.,..'i...u    iiijr-jíi.   iiífvariazon   külső  kiállítás,  mint  Imre  egyéb 

.\f„  ■  i.ji.'u  f!<:  ,i  [)^íCs^':tIlek  uvoma  sincs:  ennélkül  pedig  Imre 

...  „1  iiiimtfitt.  ki  oklevelet.  Megerösiit::  ezrz  fjiinuban  az  okle- 
i  i.iii.in  XIÍÍ.  századi  kézzel  irt  ;r;ryzf:  :s :  >Exemplum  privi- 
ii'ífM  íií-nif-nri  regis  factum  EL:ijL?:rr;:'  sancti  JoLannis  de 
I'iílí/iMílot  ;  mert  excmpl^": .  a  dtÜ  d:Tl:Ei:Uicai  nyelv  szerint  mi- 
^ohitot,  nopiát  jelent 

Utána  ufztem  &  dcJcigii&i.  s  littam.  h.:gy  a  zárai  levéltár- 
ban igen  gyakran  tíQíiliii  ckleveleket.  xnelyek  :e';tsen  az  eredeti- 
ség látszatával  bimai.  gyakran  teljeser.  ugjanazon  formában, 
ugyanazon  kézzel  vannak  irva,  mint  az  eredeti,  s  az  embert  csak 
valamely  szerencsés  véletlen  rezeti  arra.  hogy  fi  mit  eredetinek 
tart,  az  egykorú  hű  másolat.  Így  jí^'u^ii  '.n\\>  íhj  II.  Endre 
alatti  1321-iki  oklevelf  Vn;  iwidaT^vn-v:  r.-.:  rav:  n..ví  a  kettn 
egy  irás,  egyforma  iltii.  -i*  ^c*.  •:••  -'  ■  '-■  mi' ^^  7«ri:sétje,  a 
másikon  ellenbeíi  ier  iv«r*i  v,  .r.-.  *  ...:.-.  .  .  i  :a:j  :i:^  Lát- 
szik tehát,  hoí:*  t  niisk  r  ^.  -  -•  V  ».  iiiij-  L  n.tariusi 
hivatal  részér- ■i'rsiiiit  i^:-  '  -'  :  -^^'--  í::?^^:::  .  trhát 
másoLit. 

riatusi  iuci'-íintíi;  :^  ">J  -^^  '  -:  .^^-í.  2L::::  Dalmátiába:^ 
Ez  <zer^uti  luáí-.rs-?*^---  w.:  =  i  :. teles  másolatainak 
kiadásau.Hi.  ^^rtrvü-:.^-:-     ■^.  ■>•'    ^^^^-^^  minden  jogi  cselok- 

•  *klt»c::.>-.^.fl^  »^<  .  .-7.;:  :*  ^    ."cT."  A  míeinktol.  Altaláno- 
^u  it^:  l:^-:^    ^    .:^■:-.^.^'^.      '    ::<  >Jürke  vagy  sár?a  hát- 

\      -^s^ts^-     '•--'■•'•     "^    rr».ii:>4o»i    Tr'ltHs^g.  gyakorlót :^á^ 
>^<v.'%^>^i!J^:■tá^nbeK■:y.45a.  XII. 
öü»  v:.\  TÍl-t.k  XlII-ikiartk. 


■- -£!tá,. 


£«ii:r.at  u 


W.^^i^^^^         •  '^  ^      ^'-^rjTí-i  .-í-r 


,       .    ,.     ^    .  -  -  n^-    *.•'-.         "■    "^  :>^ :  :^5ül-?  forma,  a 
.,     ^      ■  .1.  uV  ♦.:  .-.-.-.l-'^Tii'.  fuinak 


DALMATIA  LKV^SlLTÁRAIBAN, 


5^7 


imosaii,  mely  nalank  csak  XVL  századi  Ítéleti*  hatáijú- 

stb.  leveleknél  vált  közliasználatúvá.  Eltérő  az  átírás,  traüs- 

I  Kumálás  módja  is,  melyet  nálunk  káptalanok,  couventek  végeztek, 

*  cytt  a  Dotariusi  hivatalüak  volt  tisztje.  Az  átírandó  oklevél  szöve- 

I  gévcl  kezdik  az  oklevelet,  miűden  bevezetés  nélkflU  egy  hitelesítő 

clausulával.  Ha  pedig  van  bevezetés,  ez  magában  foglalja  az 

Átírandó  oklevélnek^  különösen  pedig  pecsétjének  a  legpontosabb 

I  leírását.  Ily  módon : 

>Tn  Christi  noraine  ameu.  Annodomini  etc.  Hoc  est  exeni* 

plnm  sive  copia  cuiusdam  publicae  setitentiae  cum  sigillo  pen- 

rdentí  in  oordula  gialla  siricis  cum  cera  álba,  intus  cnm  cera 

rubea  scnltis*  in  quo  quidem  sigilio  erat  scnlta  imago,  ad  modura 

I  uniuís  pontificis  cum  infula  in  capite,  tenentis  in  manu  dextera 

I  baculum  pastoralem  et  in  siniatra  librum  et  iusta  (iuxta)  spatii- 

lam  ainistram  erat  scnlta  una  stella.  In  circnitu  verő  legebantur 

litterae  videlicet:  ,S.  presbiteri  Andree  primicen.  non/    Cnius 

quidem  sententiae  tenor  in  omnibus  et  per  omnia  talis  est  vide- 

|licet:€  (Következik  az  átírandó  oklevél.) 

Mily  végtelen  szolgálatot  tettek  volna  az  utókornak  kápla- 
llanaink  és  conventeink,   ha  átirágaikban  hasonló  pontossággal 
leírtak  volna  minden  oklevelet,  minden  pecsétet!  Csakhogy  miná* 
jlunk  a  diplomatika  bölcsőben  volt,  mikor  Dalmátiában  már  tel- 
josen  kifejlett,  virígzó  gyakorlattal  van  dolgunk.   8  az  átírásnak 
nálunk  divatozó  formulái   soha  sem  követelték  az  átírandó  ökle- 
ltél pontos  leírását;    megelégedtek  azzal,  ha   följegyzik,   hogy 
y&ra  vagy  papirosra  írt  oklevéllel  van-e  dolguk. 
Sokat,  igen  sokat  tanulhat  a  palaeograph  és  diplomaticu>4 
Zára  oklevél-halmazából,  kezdve  a  régi  horvát  királyok  diplo- 
iináitól  a  legújabb  kor  okleveleiig.  S  reám  valóban  kiváló  érdeke 
volt  Crescimir  horvát  király  okleveleinek. 

A  ?árai  levéltárnak  legrégibb  darabja  Crescimir  1059-iki 
I  oklevele  a  sz.  Kozma  és  Demjén  kolostor  iratai  közt,  ugyancsak 
\%i  tőle  egy  másik  1067-iki  oklevél  a  sz.  Grisogon-kolostori  acták 
Iközt  bosszú  transversalis  formában,  s  végi^  egy  kis  oklevél  1070 
IkrirOl  Crescimir  idejéből.  Mindbárom  annyiban  érdekes,  mert 
fogalmat  ád  a  régi  horvát  királyi  cancelláriai  gyakorlatról. 
LUárijrájok  a  déli  vidékeken  s  a  pápai  caneelláríábau  használt 

15* 


229 


kütatAsok 


sima  fényes  Lártya.  írások  igen  fejletlen,  átmenet  a  régi  loDgo- 
bárd  ciirsiv  írásból  a  minusc  illába*  Ugyanoly  jellegű  írás,  milyen- 
nel például  U.  Pasclialis  pápának  a  pannonhalmi  levéltárban 
őrzött  bullájában  találkozunk. 

Részletes  jelentést  adni  a  zárai  levéltárról  az  oklevelek 
roppant  halmazánál  fogva  teljes  lebetetlenség.  Kezünkben  tartva 
Kukuljevif,  Tkalfic,  LjubiE  és  Racki  kiadásait,  meggyőződbe* 
tünk,  mily  végtelenül  becses  anyagot  merítettek  Zára  és  Bagusa 
levéltáraiból.  Százával  találhatunk  ezekben  eredetieket  oly  kor- 
ból, melyből  mi  csak  elvétve  mutathatunk  fol  egyet-kettőt.  Csupa 
délszláv,  helyi  érdekű  oklevél,  melyek  közt  csak  nagy  ritkán  akad 
egy  királyi  vagy  magyar  hivatalos  kiadvány  ;  s  ez  épen  az  oka, 
hogy  némileg  megcsalódva  tértem  vissza  dalmátiai  utambóL 
Többet^  sokkal  többet  hittem  ott  találhatni;  ktilönősen  több 
eredetit  az  Árpádok  első  korszakából.  Lucius,  Farlati  kiadásai 
telve  vannak  oly  oklevelekkel,  melyeknek  eredetije  már  elveszett^ 
vagy  valamely  gyűjtő  gondoskodásából  magángyűjteményekben 
lappang,  A  legfontosabb,  állami  érdekű  iratok,  különösen  a 
ragusai  levéltárból,  a  számos  szerződések,  békepontok,  melyeket 
Bagusa  magyar  királyokkal  kötött,  Bécsbe  kerültek ;  s  Ragusá- 
ban  nem  maradt  más  hátra,  csak  azoknak  soviny  másabitai. 
Szinte  megörültem,  mikor  egy-egy  fénytelen  hártyára  akadtam^ 
mely  rögtön  szemembe  ötlött  a  sok  fényes  déli  hártya  kőit; 
ezekből  azatin  siettem  gondos  kiTOiuitot  venni. 

Érdekesek  egyes  eltűnt  vármegyékre  vonatkozó  oklevelek, 
így  pL  Lnka  megyére.  Egy  1S70.  jun.  lO-én  AnrmibiJi  kell 
oklevél  szfi^fegSbSl,  melyet  László  nyitrai  pQspok  fe  Sanchetias 
tinter  oetana  oomee  camare  Qninqueecdíemensbc  mint  ^Tisitatores 
re^oroin  IhümaJiae  et  Chroditiaec  állítanak  ki.  megtudjak^ 
hogy  Laka  megye  közgyűléséi,  coogregaüaját  Fodgradya  hely* 
afigben  tsriolták,  mi  által  a  mqsje  geogfmpliiai  heljiele  is  meg- 
Imtároztalik.  £z  oklevélben  a  Luka  vinnegyében  fekrö  Bycfa* 
komci  birtok  a  Fiü^pn  Fimáxi  de  Jaiiim  áhal  felmutatott 
királyi  «B  biai  oUeteM  akfiU  mH  fa  tttidaiiak  it£lM&  oda. 
Nereieles,  hogy  a  felmvlbtotl  királyi  oklefdd^  egyike  asHint  e 
Sárai  FlOöp  felkatádmadlst  nyen  kogy  5  ^emex^  a  t&imi  kerMe- 
len  kivlll  fekv«  birtokain  oly  jogokkal  fa  kiváltsigokkaa  fibel. 


4 


4 


DALMÁTrA  t;BVÉLt AKAIBAN 


229 


dflrel  a  ihcuktf  tiemzrUvghöl  való  liorvát  nemeinek  éluelc  ás 
irouk.  >)  Ugyancsak  e  megyére  vouatkozik  egy  lukaniegyd  Pod- 
jrnrlyán  1Z19.  juo.  13'áü  kelt  kiadvány,  melyben  Jordán  és  a 
íüDtebbi  Zárai  Fülöp  ivadékai  a  Draginigh  nemzetség  kihalása 
folytán  nekik  adományozott  Dragingliy  nevű  birtokba  beiktat- 
hatnak. Mindkét  oklevelet  Pesty  Frigyes  fölhasználta  az  ^Eltűnt 
Irárm  egy  ék  <  -ben, 

A  Zsigmond  kora  alatti  délvidéki  viszályok  történetére 
^kat  találhat  Zárában,  ki  időt  vesz  magának  a  notariusi  s  egyéb 
oklevelek  nagy  halmazának  pontos  átvizsgálására.  Ezeknek  egyik 
krdekes  darabja  Zsigmond  királynak  1401-ben  ápr.  16-áa  Budán 
[(sabbato  proxímo  post  octavas  festi  Pasce  domini)  kelt  oklevele, 
lelyben  a  Palisuai  János  auránai  perjel  és  társai  által  feldűlt  zárai 
í.  Kozma  és  Demjéomonostort,  hogy  reconstructiója  annál  bizo- 
üyosabban  véghez  menjen,  felmenti  mindennemű  adózás  alól.  ^) 
Mindezt  csak  mutatványul  a  zárai  levéltár  acta-halmaza- 
H ;  9  hogy  bővebben  nem  terjeszkedtem  ki  a  notariusi  iratok^ 
ottani  káptalan,  város  stb.  okleveleire,  lelje  magyarázatát 
lú,  hogy  bár  azok  Dalmátia  kíil-  és  belviszonyaira,  a  délszlá- 
türténetére  megbecsülhetetlen  fontosságúak,  legközvetleneb- 
afil  minket  csak  a  fölemlítettek  érdekelnek*  Mindenesetre  kár^ 
iogy  a  magyar  tudományos  Akadémia  e  tartománynak,  mely 
Itazáoknak  elubb  valóságos  s  közjogilag  ma  is  társországa,  levél- 
Itárait  teljesen  a  zágrábiaknak  engedte  át,  s  nem  intézkedett 
zoknak  nagyobb  mérvű  kiaknázása  felül 

Es  most  még  néhány  szót  a  ragusai  levéltárról. 
A  ragusai  —  előbb  köztársasági,  jelenleg  szintén  tartomá- 
ayi  —  levéltár  a  leggazdagabbak  közé  tartozik.  Az  ember  elbá- 
ii4l,  elcsodálkozik,  mikor  abba  a  két  terembe  lép^  melynek  min- 


Vi  .  .  .  ni  ípti  in  omnibus  possessíouibus  ípsorum  extra  districtmi] 
Jüilrsie  f*xisti!itfíbud  in  eisdcm  libertatibuB  fruanhír,  qnibns  ceteri  nobiles 
regni  Troíitirtc  duodcdm  gencrationum  posseftéíoncs  ipsonim  tcnent  et 
rorittervjitit 

*)  ,  .  .  níritiasterinm  per  coiulam  Jobaunem  dfi  Palysua  prinrem 
liimniK  ct  ipiiuiii  cniíjpliceg  uostme  siacrae  coronac  notorii  iniidelcs  jK!r 
(imimpluriimifi  contreitiationee  et  díver&is  derobationes  0nali  descilatiouis 
[únlo  concussuit]  fttertt. 


230  KUTATÁSOK 

deu  zegéi-zugát  acták  töltik  be,  a  legrégibb  kortól  a  legujabbig. 
Az  ember  elcsudálkozik,  miként  maradhatott  meg  enuyi  Í8|  mikor 
a  dolgozókra  nézve  nincs  semmi  felügyelet ;  levéltárnokról  szó 
sincs,  ellenőrzésről  még  keyésbbé.  Hogy  ezt  a  levéltárat  szenve- 
délyes gyűjtók  még  nem  hordták  szét  a  világ  minden  tája  felé ! 

Valóban  csudálkozva  állottimk  meg  a  két  teremben,  mely 
kora  századoknak  ezer  meg  ezer  oklevelét  őrizte  meg.  A  743. 
évtől  kezdve  a  XVI.  századig  tiz  óriási  fasciculusban,  egyben- 
egyben  mintegy  százötven  eredeti  oklevelet  őriznek.  A  XVI. 
századon  tűi  aztán  az  anyag  fokozatos  arányban  nő.  Ezek  közt 
pápai  bullák  a  XII — XIII.  századból  nagy  számban,  levele- 
zések Trau-városával,  Ragusa  városának  1286-ból  való  conscrip- 
tioja  stb. 

Külön  csomagokban  török  oklevelek  a  XV — XVI.  szá- 
zadból, számadások,  megbecsülbetlen  adatok  Rágásának  XIV. 
századi  kereskedelmi  összeköttetéseire  Velenczével,  a  irancziák- 
kai,  mintegy  900 — 1000  kötetben  közigazgatási  iratok,  mind 
gondosan  bekötve,  jelenleg  azonban  a  legnagyobb  rendetlen- 
ségben. 

Végtelenül  becses  anyagot  foglalnak  magukban  a  libri 
nfonnationumy  tanácsjegyzökönyvek  1306-tól  1741-ig  szakadat- 
lan sorban,  úgy  a  maior  mint  a  minor  consiliumtól  száznál  több 
nagy  folio  kötetben,  melyeknek  közlését  Tkalíié  már  megkezdé. 

Mindezen  óriási  anyag -halmaz  között  azonban  végtelenül 
csekély  a  minket  közvetlenül  érdeklő  adat,  s  különösen  én  a  ma- 
gyar diplomaticára  nézve  úgyszólván  semmit  sem  kaptam  Ragu- 
sábau.  Vannak  ugyan  egyes  magánosokhoz  szóló  oklevelek,  külö- 
nösen Zsigmond,  Albert  és  Mátyás  királyainktól;  ezek  között 
azonban  fontos  nincs.  Még  legérdekesebbnek  tartottam  Erzsébet 
királynőnek  Pozsegán  1385.  évben  márcz.  7-én  kiadott  oklevelét, 
melylyel  a  frauczia  király  Fresnel  Péter  nevű  követének  közben- 
járására Ludovicus  de  Montegaudio  és  Colardus  de  Calavilla 
ucvű  hivei  által,  kik  Ragusában  fogva  tartattak,  Rágásával 
kötött  egyességet  erősíti  meg.  Ez  oklevelet,  mint  az  Anjoukori 
diplomácziai  emlékek  érdekes  maradványát,  méltónak  találtam  a 
Történelmi  Tár  számára  lemásolni.  Ugyanezen  oklevelek  közt 
találtam  ötöt,  melyek  ránk  nézve  a  Ragusai  levéltár  legértéke- 


DALMATÍA  hRVÍJ/r  iRAIHAN, 


231 


ebb  darabjai;  8  €zek  a  magyar  királyok  nyugtái  a  Ragiisa  által 
lefr/etett  évi  adóróL 

Ismeretes,  hogy  Bagusa  tulajdoDképeo   soha  sem  volt  a 

[lagyar  kii'ály  hatalmának  teljesen  alávetve,  csakis  évi  adnja  által 
bsmerte  el  a  magyar  király  feusőségét.  Mikéat  ezt  Fassbeuder 

^éter  búcsújáró,  ki  1492-beü  meot  keresztül  a  szent  földre  utaz- 
lábau  Bagusnn,  naplójában  találóan  kiemeli:  ^^dan  dat  sy  (t  t. 

?nf/usa)  allé  jair  gebén  dem  koenynck   vau  Ungeren  V*"*  dúca- 
jten  zo  ejme  zeichen,  dat  sy  haeut  gehoirt  den  koenynck  van  Uu- 

íeren,  unt  lycht  ouch  an  Ungeren.'*^  ^) 

Ez  az  adó  a  XIV*  században,  melyből  a  nyugtatványok 
valók,  még  nem  volt  ily  magas ;  ^  a  királyok  csak  500  arany 
jToríutot  kaptak  évenként  RagusátóL 

A  legrégibb  nyugtatvány  Nagy  Lajostól  való  *  kelt  1 367, 
tv  márcz.  12-éu  (in  festő  b.  Gregorii  papae).  Utána  Erzsébet 

tiralynöé,  keltezve  Visegrádon  1368.  évi  ápr,  l2.éű  (quarto  die 
le»ti  resurrectionis  domini).  Nagy  Lajos  1382.  aug.  24-éu  (festő 
Bartholomaei  apostoli)  in  villa  Somogy  kiállított  nyugtájával 
egyszerre  négy  évi  (1379—1382.)  évenkénti  500  forintnyi  adó 
Ictizetését  nyugtatja.  Egy  másik  ngyanazon  évben,  napon  és 
lielyen  kiadott  oklevelében  mindjárt  fölveszi  a  következő  13834k 
fv  adóját  is,  mikor  már  életben  sem  volt. 

Legutolsó  a  nyugták   közt   Zsigmondé   Budán    1387*  évi 

ov.  29-éröl  keltezve  (vigília  festi  b.  Andreáé  apostoli),  melylyel 

megelőző  két  év  adója  fejében  1000  arany- forintot  vesz  IVl  a 
[ragusaiaktól. 

Ezen  nyugtatványokon  kivül  még  három  levél  érdemli  meg 
kttlöuösen  tigyelmünket  mert  Bagusa  kereskedelmi  összekötteté- 
K^re  NTelenczével  érdekes  adalékot  képeznek.  Mindhíirmat  Andi*ea 

^ntarenu  velenczei  dogé  irta  Nagy  Lajoshoz. 


V  Röhrícht  tmd  MrUnct',  l>cutsche  Pilgerrciscu  imrli  dcm  Heiügeri 
indr,  Berlin  1Ö80.  250.  Biiultlciscli  Péter,  ki  Uí>0-l»ivn  jíirt  arrn, 
l>i%  luugH^abbra  teazi  az  evi  adót:  >Iteiii  d<j  haltén  die  von  Kii|;;ub  deu 
íotti^  von  Uugem  vor  eiiien  herii  dor  Liiiids  Imiben  tiiul  giíbeii  lm 
in  Jfihr  6000.  dncrttcn.*  U.  o.  324,  ITgyancnuek  tudóftítasa  sxcríiU  a 
igataiak  a  torÍ}k(fknck  auti^uomUjuk  feunUrtásaért  20.000  aranyiit 
tUík. 


232  KUTATÁSOK 

A  \IV.  s:ci-ii%lb;iu  őlos  vita  tört  ki  a  vclenczei  és  ragusai 
Vvu^Axslók  kó:t.  KjTvik  a  lusisik  intézkedései  által  érdekeiben 
v,-.:m^  í^wí:o  uici$Ht.  i^s  mindkét  fél  saját  legfőbbjéhez,  a 
^v^v.N'jvN'i  A  vlv>^*hoí*  a  ragusaiak  Lajoshoz  fordultak  orvos- 

MA^>«:  Ootttáuvuo  dogé  levele  Lajoshoz  1374.  apr.  12-éröl 
.  X  k'iiy  V^clci  c*ak  az  iudictiók  szerint  vannak  datálva,  ennek  da- 
*\r«.i  \ll.  tüJwuontO  tanúskodik,  mindkét  fél  kereskedőinek  a 
v\  >  íív**Ni'í  v-abadkeroskcdési  jog  volt  biztosítva,  tiszteletben 
;'<^.4  AtwK^otoson  a  helyi  szokásokat.*)  A  ragusaiak  azonban, 
í^í;^*  !.itv.ik»  a  voleuczei  kereskedők  ellen  szigoróbb  rendsza- 
\i'.\t  loplvltok  tMotbo  városukban,  mely  a  velenczeieket  érdeke- 
»!(N^u  scitolto.  Kz  ügyben  Lajos  1373.  dec.  24-én  Budáról  leve- 
lei »H  Miloíott  n  dogéhoz,  védelmezve  a  ragusaiak  álláspontját. 
K  lo\oU»vdotijénok  Velenczébeu  kell  lennie;  a  dogé  1374.  (iudic- 
i^»MO  \ll.>  január  17-én  Lajoshoz  intézett  levelében  hivatkozik 
iwfc,  Kbbou  niuiaszkodik,  hogy  a  ragusaiak  új  kereskedelmi  sza- 
KiNAatiikbau  sok  újítást  hoztak  be  a  velenczeiek  ellen.  Fel- 
X  oh(ot(a  tobbs/ör  őket,  álljanak  el  ezektől.  A  ragusaiak  azonban 
»íO»ü  toltok  t»zt ;  úgy,  hogy  a  velenczei  kereskedőknek  el  kellé 
on»,«»  \onúhiiok.  A  dogc  tehát,  hogy  Veleucze  tekintélyét  meg- 
^'\j.-«.  a  i'iigUHaiakat  szintén  kitiltá  a  velenczei  területről.  Külön- 
Ivu  koM/.  0  rtMuleletét  visszavonni,  ha  a  ragusaiak  hasonlót  csele- 
ko^/.uok  sért»lnioa  újitAsaikkal. 

Kgv  osztondőnél  tovább  tartott  a  vita  s  végre  is  Lajos 
<\\U\ktt,  A  dogé  1375.  (XIIL  ind.)  oct.  7-éu  Lajoshoz  intézett 

'^  ViMu»ti  ot  liilrlos  iloiniui  ducis  ct  cominunitatis  Venetiae  pote- 
v.kiil  oi  poNNtint  ruin  ])ov8onÍ8  havere  ct  mercationilms  suis  ire  ad  civita- 
iciii  Ka^UHÜ  ot  ilú  stan*  ot  rodire  et  morcari  cum  Kaguseis,  ct  euiii 
.|U4\'uu(|\io  iiliii  porsoiui  tam  torrigeua  quam  forensi,  ut  eis  videtur  et 
^Jiivol  líltoro.  Non  dantilnis  yol  iinponciitiI)us  Ragiiscis  aliquam  gravita- 
L\*ui  ullo  iiimlo  torripMiis  vol  foroiiHÜMis  nicrcantilms  ciim  ipsis  VenetÍ8 
\vl  lldolilniH  ilomiiii  tliiois  i't  ot>inítÍ8  Vonetianim,  sioiit  ipsi  Ragusci  pleuo 

KaKURoi   vcro   ouin   inorcationilms  navigiis  havere  ot   robiis   suis 

r^ut  et  pttHHUiit  voiiiro  ad  oivitatom  Venotiaruui  et  iiioroari  oum  Vene- 
Mirvando  onlinoH    yolitos   Vonotiaruin.  siout    Kagiisoi    plene  sciimt. 
^|Al«nMii)  ilogo  idóxott  IovoIóIkü. 


DAf-MiTU  I,EVÉíLTÁRAauH, 


233 


levelében  tudalja,  Logy  a  ragusáiaknak  ismét  Diegeugeili  a  Icercs- 
edést  Veleucze  területéu.  Tehát  ö  volt  a  fél,  a  mely  előszűr 
ngedett.  Yiszont  kéri  a  magyar  királyt,  legyen  azon,  hogy  a 
Ink  Tonják  vigsza  új  kereskedehiii  rendeleteiket,  ragaMZ- 
i  ;,  ik  hiven  a  régi  szokáshoz  és  gyakorlathoz  (franchisia  et 
nsuetudo).  A  dogé  reményiig  hogy  Lajos  ez  elégtétellel  laeg 
au  elégedve.  Ezzel  az  ügy  rendes  mederbe  tért. 

Kutatásaimnak  végére  értem.  Összegezve  az  elöadottíikat, 
etil  habozok  kijelenteni,  hogy  uagy^  országra  szóló  eredményé- 
ét nem  mutathatok  fel ;  de  azt  hiszem,  egy-két  felemiitett  dolog 
em  minden  érdekesség  nélkül  való.  A  dalmát  levéltárak,  a  zárait 
s  ragusait  kivéve»  nem  állnak  oly  jó  karban,  mint  a  milyen  jó  a 
irdk.  Olvastam  valahol,  hogy  például  Trau  városában  sz,  István 
rályunktól  nem  tudom  mennyi  eredeti  oklevelet  őriznek.  Az 
yen  mesés  leírások  ép  annyi  hitelt  érdemelnek  ^  mint  pl. 
evakovich  Bafael  előadása,  hogy  öli.  Silvester  pápa  az.  István- 
hoz intézett  bulláját  Trauban  megtalálta  volna. 

Más  tekintetben  azonban  gazdag,  mesésen  gazdag  különö- 
n  a  ragusai  levéltár ;  s  arra  nézve,  ki  a  délszlávok  történetét 
utatja,  inegbecsülhetleu.  A  diplomatikus  és  palaeograph  gazdag 
nyagot  talál  úgy  Zárábaui  mint  Ragusában,  Speciális  magyar 
iplomatikus  azonban  nem  mutathat  föl  korszakot  alkotó  ered- 
ményeket Ann)ít  azonban  mégis  elértem,  hog}%  ha  nézeteim  a 
t  királyi  oklevelek,  U.  Endre  mint  dtix  diploraaiicája,  a  ma- 
yaiországi  chartulariumok,  a  régi  horvát  királyi  cancelluria  stb. 
iLdül  sokban  módosultak,  azt  nagy  részben  a  dalmát  levéltárak- 
^  köszönhetem. 

Dr.  Fejéhpataky  László. 


:é2ILi3é3; 


A  SZOBIESZKY  JÁNOS  LENGYEL  KIRÁLY 

UDVARÁRÓL.  1674.  1678. 

(A  krakói  akadémia  történelmi  kiadványainak  III.  kötete  után.) 

Nem  történetet  írok,  csak  egyszerűen  adatokat  közlök  az 
előttem  fekvő  nagyérdekü  műből,  melyeket  Waliszewsky  Kázmér 
úr  a  franczia  külügyminisztérium  levéltárából  gyűjtött  össze.  Úgy 
látszik,  XIY.  Lajos  kormánya  nagyfontosságúnak  tartotta  ez 
időben,  hogy  a  lengyel  udvarban  történtekről  jól  legyen  értesülve. 
Két  nyilvános  követe  volt  ott;  előbb  2i,  mar  seilU-i  püspök  s  késölb 
marquis  Bethune  volt  a  rendes  követ,  ki  előbb  már  ott  járt,  mint 
koronázási  dísz-követ  s  a  kék  szalagrend  jelvényeinek,  átadója; 
de  a  püspök  akkor  sem  utazott  haza,  midőn  visszahívó  rendeletét 
megkapta  s  Bethune,  mint  állandó  követ  megérkezett.  Külön- 
böző ürügyek  alatt  évekig  maradt  még  az  udvarnál ;  a  fő  ok  volt 
a  királyné  jóakarata  és  barátsága  —  melyet  Pomponne,  a  fran- 
czia külügyminiszter,  egypárszor  szerelemnek  is  nevez. 

A  kettőn  kívül  volt  még  egy  Baluze  nevű  franczia  úr,  ki 
vagy  Szobieszky  udvarában  volt  valami  szolgálatban,  vagy  a 
követség  alsóbb  rangú  tisztviselője  volt,  de  a  királylyal  és  a  kül- 
ügyminiszterrel folytonosan  levelezett  s  elég  csípősen  irogat  a 
lengyel  udvarról,  valamint  Bethune  uramról  és  a  püspökről  is, 
úgy  látszik  azonban,  hogy  jobban  húzódott  a  püspökhez,  mint  a 
niarquishoz,  a  kik  szintén  írogattak  egymás  ellen. 

Mindhárom  úr  megegyezett  abban,  hogy  sokat  emlegeti 
fáradságos  életét,  érdemeit,  hűségét  és  mindenik  gyakorolja  a 
pénzkérést  elég  finom  modorban.  Bethune  ruinálja  magát  s  pénzt 
kér  minduntalan  s  gondoskodást  jövőjéről,  ö  a  magyar  vezérsé- 
get —  királyságot  —  is  csak  azért  nem  fogadja  el,  hogy  ő  felsé- 
gének hívebben  szolgálhasson ;  roppant  fényűzéssel  él,  valamint 
a  püspök  is,  de  ennek  úgy  látszik  több  pénze  volt.  Baluze  pedig 
épen  szegény  legény  volt.  Bethune  felesége  nővére  volt  a  lengyel 


KlUXiNrÉLÉJK. 


235 


kirilyoéuak  s  inig  a  püspök  Vai*8Óljan  voU^  a  két  ass/.ouy  a  lug- 
ellenségesebb  yiszoiiyban  élt  Mert  a  püspök  a  királynét  mindig 
Uuga  ellen  izgatta,  hogy  saját  befolyását  fenntartsa.  Eltávozása 
után  minden  kiderült,  ámbár  BetÉnue  már  az  előtt  is  bizton 
combinálta  s  jelentette  is  a  kiilügyminisztemek, 

A  lengjél  nrak  közül,  kik  irigyei  voltak  Szobieszky  emel* 
kedésénekj  —  s  voltak  elegen  —  vagy  a  kik  a  császár  és  szom- 
s^dok  szövetségét  tartották  jobbnak,  meggyözÖdésbfU  vagy  meg- 
fizetve, mind  gyülültéka  francziákat  s  helyzetüket  elég  kellemet- 
lenné tették  és  gyűlölték  főként  a  királynét,  kit  minden  franczia 
barátjság  és  szövetség  föokának  taiiottak. 

Szobieszky  nagy,  kövér  és  nyers  ember  volt,  kitudott  durva 
lenni,  mint  egy  kozák  s  néha  nyájas  és  barátságos,  lélekjelenlét- 
tel és  sok  ravaszsággal  is  bírt;  kissé  szerelmes  és  szeszélyes  is 
volt.  Nejét  egy  időben  teljesen  elhanyagolta,  gyűlöltes  halálát 
kivántii,  de  később  visszatért  nejéhez,  ki  minden  gyengeségei 
mellett  elvégre  is  eszes  asszony,  jó  anya  és  igen  jó  feleség  volt, 
A  t  '  '  V  or  szorult  tanácsára  s  úgy  szólva  sokszor  köszön- 
ht'i  ka  vihar  elvonulását. 

Bethune  1677,  máj.  23-án  kelt  sürgönyében  érdekes  ese- 
tet beszél  a  király  ügyességéről.  A  király  a  magyar  bujdosukkal 
való  viszonyát  soha  sem  terjesztette  a  leng}'el  urak  elébe  a  muga 
tel  n.  Egy  alkalommal  az  Apafi  követét  nyilvánosan  a 

tau...  -oj^i  ^lőtt  fogadván,  a  magyar  követ  tévedésből  a  Teleki 
titkos  levelét  nyújtja  át.  Olvasd  fel  —  szólt  a  király  felbontván 
a  levelet.  Az  első  szónál  a  király  észreveszi  a  bajt  és  kiveszi  a 
követ  kezéből  a  levelet  s  maga  egész  nyngalommal  egészen  más, 
a  helyzethez  alkalmas  tartalmú  szöveget  mond  el. 

Az  is  tudva  van,  hogy  Szobieszky  jeles  katona,  kitűnő  csa- 
tarendező volt  és  rendkívül  bátor  embei'.  A  fi-anczia  külügymi- 
niszter írja  a  püspöknek,  hogy  Parisban  minden  tábornok  bámulja, 
ügyességét  és  hősi  bátorságát  ama  közelebbi  győzelmében,  melyet 
a  sokkal  számosabb  török  seregen  ayert.  stb. 

De  lássunk  néhány  sürgönyt,  melyek  sokféle  színt  vetnek 
a  lengyel  udvar  és  királyi  család  életére, 

Bíiluze  1676.  juL  5-én  írja:  A  lengyel  királyt  és  királynét 
halálból  gyűlöli  az  egész  ország.  Mindenfelé  ezer  átkot  szóniak 
rajok.  Varsóban  egy  úr  nyilvánosan  kérdezte :  hát  senki  se  talál- 
kozik, ki  e  zsarnokot  megölje?  Danczigban  egy  ember  az  utczán 
kiabálta,  hogy  a  királyt  el  kellene  fogni  és  nyakát  metszeni,  mert 
ö  az  oka  minden  roazuak,  A  tanács  elfogatta  ugyan^  de  elitélni 
uem  meri,  félvén  a  lázadástól.  Az  ország  több  városában  kisze* 
gezték  a  királyné  családfáját  és  életrajzát  aljas  eseményekkel 
tarkítva  s  utánna  írták :  lehet  a  király  felesége,  de  a  lengyelek 


236  KÜLÖNFÉLÉK. 

királynéja  soha,  (az  osztrák  pártiak  mindig  arra  igyekeztek, 
hogy  meg  ne  koronáztassák  férjével ;  mert  úgy  mondák,  két  koro- 
názott királyné  nem  lehet  s  az  előbhi  király  özvegye :  Eleonóra 
született  osztrák  föherczegné  még  él,)  s  ez  a  düh,  melynek  sok 
rósz  következése  lehet,  folytonoson  nő.  Ennek  pedig  föoka  ö  fel- 
ségök  nagy  fösvénysége.  Minden  megüresedett  helyet  pénzért 
adnak  el.  Elfogadnak  mindenkitol  mindent,  de  senkinek  sem 
adnak  semmit  Az  udvar  egészen  pusztává  lett,  mert  egy  összeg 
pénzzel  kisért  levél  többet  ér,  mint  a  leghatalmasabbak  után- 
járása. 

Érdekes  a  király  állítólagos  megmérgeztetésének  törté- 
nete  is. 

1675.  april  6-án  Bethune  írja  Pomponne  (franczia  külügy- 
miniszternek.) Szükségesnek  tartottam  önnek  megírni  a  rendkí- 
vüli esetet,  a  mi  itt  történt.  A  lengyel  király,  már  marsallsága 
óta,  tart  magánál  egy  jó  családból  való  Pinochy  (Pinocci)  nevű 
embert  A  király  szerette,  mert  nagyon  tudós  volt,  nyolcz  külön- 
féle nyelvet  jól  beszélt ;  jól  ismerte  a  római  történetet  8  bámu- 
lója volt  a  régi  Romának.  Megválasztatása  után  a  király  udvari 
hivatalt  adott  neki,  főpohárnokká  tette  (échanson.)  Tiz  nap 
előtt  a  király  egy  lengyelországi  postával  három  értesítést  is 
vesz  s  elég  körülményesen,  hogy  ez  az  ember  megakarja  őt  mér- 
gezni. A  király,  ki  nagylelkű  s  természetes  bizalommal  viselte- 
tik az  emberek  iránt,  nem  adván  a  hímek  semmi  hitelt,  s  nem 
levén  oka,  hogy  Pinochytól  bizalmát  megvonja,  engem  hivatott 
és  mutatta  a  leveleket,  mondván :  Most  hívatom  Pinochyt,  neki 
is  megmutatom  a  leveleket,  hivatalában  meghagyom  s  utasítani 
fogom,  hogy  hivatalát  még  nagyobb  buzgósággal  folytassa.  Én 
mondám,  hogy  hasonló  körülmények  közt  tán  némi  elővigyázatra 
volna  szükség,  de  a  király  elhatározásához  híven,  hívatta  Pino- 
hcit  :*ő  a  legnagyobb  hálával  fogadta  a  király  bizalmát  és  jóságát 
s  a  tiszta  lelkiismeret  nyugalmával  viselte  magát. 

E  nap  óta  azonban  álmodozó  kezdett  lenni  s  csak  azt  mon- 
dogatá,  hogy  az  emberek  közt  lehetetlen  élni.  Három  nappal  ez 
előtt  valami  baja  miatt  ágyba  feküdt  Este  magához  kérette  az 
alpohárDokat,  s  tanította,  miként  kezelje  a  bort,  midőn  már  a 
királynak  kell  töltenie.  Minthogy  sok  érték  volt  keze  alatt,  szám- 
adását pontosan  elkészítvén,  beküldötte  a  kincstárnoknak.  Éjfél 
után  2  órakor  beszólította  cselédeit  s  azt  mondván,  hogy  közel 
halálát  érzi,  gazdagon  megajándékozta  őket.  Elégette  leveleit  s 
egy  naptárában  april  5-ike  után  ezt  jegyezte :  nóta  lene.  Szolgáit 
kiküldvén,  karjain  az  ereket  egy  beretvával  felmetszette.  Bal- 
karján 6 ;  jobb  karján  2  vágást  tett.  Félóra  múlva  szolgái  véré- 
ben úszva  találták,  azonnal  orvost  hoztak,  de  késŐD,  többé  nem 


kCii.önfÍ:lí:k- 


237 


: 


ifült  megmcuthetö,  Gyóutató  papjának  töredelmes  vallomást  tett 
bfineiröl  s  kijelenté,  bogy  bűneit  megbánva,  igaz  keresztyén  bit- 
ben bal  meg.  Brunetti  abbé  és  a  király  alamizsnása  kétségbe- 
esésének okát  tudiikozván,  csak  o  szókat  vehették  ki :  én,  elárulni 
A  királyt!  ezt  a  jó  királyjt,  akiért  oly  jó  szívvel  meghalok!  több 
szavát  nem  érthették.  Ügy  gondoltam,  részletesen  meg  kellé 
írnom  e  szomorú  történetet.  A  király  nagyon  meg  van  indulva. 
Ez  embert  mindenki  okosnak,  bölcsnek  tartotta  s  nem  hiszem^ 
hogy  még  egy  ilyen  tudós  lenne  Lengyelországban.  Láthatja  ön 
uram,  hogy  mivé  lesz  az  ember,  ha  az  Isten  elhagyja. 

Ugyanez  ügyről  a  püspök  máj*  3-án  írja  a  miniszternek : 
*A  király  megmenekült,  Istennek  legyen  hála.  Egy  Pincei  nevű 
olasz,  ki  pincze-mestere  volt,  meg  akarta  mérgezni  s  aztán  nya- 
kíit  metszette,  pedig  a  jó  király  meg  akart  neki  kegyelmezni.« 

Baluze  kapitány  azonban  több  részletességgel  s  reálisabb 
iuliitukkal  bővelkedő  levelet  ír  a  miniszternek  april  19-ikéröl: 
Most  hallom  uram,  hogy  a  kii^ályné  gyóntatója,  a  ki  jezsuita, 
értesült  egy  más  jezsuitától,  hogy  férje,  a  király  élete  ellen  egy 
összeesküvés  létezett  és  hogy  Pinocí  nevű  főpohárnokának  meg 
kellett  vala  öt  mérgezni.  A  királyné  levélben  megírta  férjének, 
ki  hívatván  a  nevezett  Pinocit.  kezébe  adta  a  királyné  levelét  a 
kemény  szavakkal  pirongatta  (lemaltraita  fórt  en  paroles.)Ez  a 
szereDCsétlen  mindent  elmondott,  a  mit  mondhatott  igazolására, 
de  látván,  hogy  a  királyt  meg  nem  győzte,  eltávozott,  ereit  fel- 
vágta s  24  óra  múlva  meghalt  E  nyomorultnak  atyja  egy  olasz, 
rég  az  ideje,  hogy  ez  országban  lakik.  Lengyelországnak  követje 
volt  Hollandiában  és  Angolországban.  Most  fölevéltámok  a  can- 
cellárián.  Nagyon  osztrák  érzelmű,  gyermekeit  Bécsbe  küldte  volt, 
hol  az  elhunyt  is  több  ideig  tartózkodott  De  már  megválaszta- 
tása elótt  a  király  szolgálatában  volt  Halála  neme  nagyon  két- 
ségessé teszi,  ha  váljon  lelkiismerete  mardosűsa  vagy  a  miatt 
ölte-e  meg  magát,  hogj^  a  király  előtt  nem  igazolhatta  magát 
Nagyon  kárhoztatják  a  jezsuitát,  hogy  miért  nem  nevezi  meg,  a 
kitől  a  titkot  hallotta,  vagy  hogy  talán  csak  költötte  a  nagy- 
horderejű eseményt.  Az  apa  itt  mindig  tiszteletbea  tartatott;  és 
eddigelé  a  fiúról  sem  lehetett  gyanítani,  hogy  ily  gonosz  s  ily 
szörnyű  biUire  képes  legyen. 

Május  3*án  igy  folyttitja  levelét :  külöubözuképen  beszél- 
nek Pinoci  halálárólj  de  senki  se  hiszi,  hogy  a  király  élete  ellen 
leselkedett  volna,  maga  ö  lelsége  is  sajnálja  s  az  atyának  vigasz- 
taló levelet  írt.  A  királyné  gyóntatója  is,  látván  intésének  rosz 
következményeit,  nyíltan  mutogatja  páter  Pikaraki  levelét,  mely- 
ben Iija,  hogy  neki  egy  gyónója  vallotta,  hogy  Pinocinak  mi 
volna  szándéka,  és  hogy  öt  ennek  nyilvánítására  fel  is  szabadi' 


■ÉrifeéHfl 


üí^a 


238  KÜLÖNFÉLKK. 

tolta,  csak  Logy  őt  meg  ne  nevezze.  Mondják,  hogy  páter 
Pikarski  haragban  élt  Finocival,  mert  nem  akart  neki  rendesen 
adni  a  sörből,  melyből  a  király  Í8zik  s  hogy  ezért  panaszt  is 
emelt  a  királynál,  de  minden  eredmény  nélkül.  Azzal  is  vádol- 
ják, hogy  inkább  bosszúból  írt  a  királyné  gyóntatójának,  mintsem 
igazságérzetböl.  Miért  irt  —  mondják  —  a  királyné  gyóntatójá- 
nak, hisz  ott  Yolt  közel  a  király,  a  kinek  megmondhatta  volna, 
hisz  a  királyné  kellő  gyorsasággal  nem  is  segíthetett  —  s  a 
gonosznak  időt  adott,  hogy  szándékát  végrehajthassa.  Es  habár 
ez  ügy  körül  sok  dolog  homályos,  abban  mindenki  megegyezik, 
hogy  a  néhai  Pinoci  ártatlan ;  őt  mindenki  sajnálja,  még  saját 
ura  is. 

—  Érdekes  az  is,  hogy  XIY.  Lajos  nem  akarta  megadni 
Szobieszkynek  a  királyi  fdséges  (Majesté)  czímet.  Czímezte  Trez- 
liault,  Trez-excellent,  Trez-puissant  Princnek  (csakhogy  sans- 
pareil-nek  nem  mondta),  holott  a  császár,  a  svéd,  dán,  Urályok, 
maga  a  pápa,  sőt  a  spanyol  király  is  koronázás  után  minden  szó 
nélkül  Votre  Majesté-nek  czímezték  —  míg  végre  Bethune 
többszöri  nógatására,  csakugyan  a  királyok  dísze  is  engedett. 

—  A  királyné  egy  kora-szülés  következtében  nagyon  meg- 
1)elegedett,  s  mind  jobban  gyengült,  az  orvosok  nem  tudtak  segí- 
teni, volt  idő,  hogy  naponként  várták  halálát,  hitték,  hogy  az 
éjszakát  seni  tölti  el.  Ez  időben  csodálatosképen  a  király  is  nagyon 
ráfiut.  Az  osztrák  pártiak  nagyon  szerették  volna  elpusztulását, 
mert  tervök  volt,  hogy  akkor  a  király  vegye  nőül  az  özvegy  ki- 
rálynét Eleonórát  —  Leopold  császár  nővérét.  E  gondolattól  a 
király  sem  volt  idegen,  mert  ez  tisztán  200,000  frtot  jövedelme- 
zett volna,  a  mit  így  az  özvegynek  kell  évenként  fizetni ;  ez  idő- 
ből van  Baluzenak  egy  érdekes  sürgönye  1676.  június  6-ről:  A 
királyné  nagyon  beteg,  lázai  vannak,  kólikás  és  sokat  hány,  a 
király  ki  nem  állhatja,  rá  se  néz,  mert  a  királyné  nagyon  félté- 
keny. A  király  csak  azért  is  semmit  sem  tesz  meg,  a  mit  neje  akar, 
nyiltan  mondja,  hogy  bárki  legyen,  ne  a  királynéhoz^  hanem  ő 
hozzá  folyamodjék,  ha  kegyében  akar  részesülni,  s  a  ki  másként 
tesz,  a  legnyersebben  fogadja.  A  királyné  alig  képes  összeszedni 
magát,  hogy  naponta  három  négy  óráig  fenn  legyen  s  a  király- 
nak tessék,  mert  a  férj  megveti  rútul  bánik  vele.  De  így  bánik 
mindenkivel,  zsarnoknak,  vadállatnak  nevezik,  s  már  látom  a 
kitörő  lázadást.  Fösvénysége  s  örökös  bosszúsága  példa  nélkül 
való.  Mindent  elvesz,  semmit  sem  ad.  Ver  és  veret  minden  cse- 
kélységért úgy,  hogy  már  közelében  csak  mintegy  tíz  kozák, 
oláh,  és  tatár  suhancz  van.  Van  ezek  közt  egy  mór  és  egy  kal- 
mük, kiket  nagyon  szeret ;  de  csak  ezzel  vannak,  mert  különben 
tetvesek  és  mezítláb  járnak.  > Egyszer  csak  beszélni  kezdek,  hogy 


KÜUVNFfeLte. 


239 


il  lirályné  meg  vau  mérgezve  lassú  méreggel.  Ezt  bizonyította' 
folytonos  gyengülése  s  az  a  körülmény,  hogy  Berlinből  és  Bécs- 
ből egyszerre  irták,  hogy  a  királyné  még  legfennebb  csak  3  h6- 
uapot  éL  Erre  az  életrendben  bizonyos  változásokat  tettek,  s  a 
királyné  lassanként  jobban  lett  s  egészsége  idővel  teljesen  helyre- 
állt, 3  férje  jósága  is  visszatért. < 

—  1677,  febn  22-én  irja  marquis  Bethnne  Pomponn©  mi- 
niszternek, hogy  soha  olyan  iugatagságot  nem  látott,  mint  a 
milyen  van  a  lengyel  udvarban,  egy  napig  sem  bízhatni  a  lengye- 
lek szavában.  A  császár  és  a  brandenburgi  választó  cselszövényei- 
uek  csak  a  király  személyesen  tud  ellentállani,  s  meg  is  ígérte* 
hogy  húsvét  után  becsap  a  porosz  tartományokba,  szükség  tehát, 
^         !/  ígért  összegnek  legalább  fele,  százezer  frank  Danczigba 

-ék,  hogy  ha  megindul  a  háború,  fedezhessem  a  költsé- 
geket 

A  feloszlatandó  csapatok  tiszteit  alig  bírom  visszatartani, 
hogy  a  választóhoz  ne  szegődjenek;  szintúgy  a  kozák  csapatoknt, 
melyeket  Magyarországba  akarok  küldeni. 

—  Febr.  27-én  pedig  így  ír  XIV.  Lajosnak :  Nem  tudom, 
lia  Felséged  emlékezik-e,  de  már  első  ittlétemkor  volt  szerencsém 
írni  (1674.  okt.  14*én)  s  szóval  is  jelentettem  volt,  hogy  a  len- 
gyel királynak  szándéka  van  az  alkotmányt  eltörölni,  magát 
autokrat  fejedelemmé  tenni,  s  családját  a  lengyel  trónon  örökössé 
tenni.  E  szándékában  még  inkább  megerősödött  az  utolsó  ország- 
gyűlés óta,  hasznosnak  hittem  az  dolognak  végére  járni  s  úgy 
értesdltem,  hogy  seregét  nem  fogja  szétbocsátani,  hanem  Porosz- 
ország megtámadására  és  czélja  kivitelére  fogja  felhasználni. 
De  mielőtt  teljesen  neki  fogna,  szeretné,  ha  Felséged  erre  biz- 
tatná és  támogatását  megígérné.  Nem  akar  ugjan  egyenesen 
Felségedhez  folyamodni,  s  engem  kért,  hogy  tegyek  jelentést, 
mintha  az  én  gondolatom  volna,  de  én  e  megbízást  nem  fogadtam 
el.  Megírom  azonl>an,  hogy  Felséged  tetszése  szerint  adhasson 
nekem  utasítást,  vagy  hallgassa  el,  ha  úgy  tetszik,  E  körülmény 
azonban  nem  gátolja  a  porosz  földre  való  beütést,  s  azután  még 
erőteljesebb  módon  intézheti  a  maga  ügyeit,  Felségednek  pedig 
üt  egy  maga  teremtett  oly  barátja  lesz,  kitől  sem  Ausztria,  sem 
az  északi  tartományok  mozdulni  se  mernek. 

—  XIV.  Lajos  pedig  így  ír  a  marquisnak :  Minden  sorá- 
ből  látszik  önnek,  hogy  mióta  a  nagy  vezér  meghalt,  a  lengyel 
király  sokkal  nehezebben  indítható  Ígéretei  teljesítésére,  szüksé- 

|gi»SDek  tartom  tehát  némi  új  utasítást  adni. 

Szándékom  mindig  az  volt»  hogy  Ön  az  erdélyi  fejedelem* 
bAl  é«  a   magyarországi   elégűletlenekböl  egy    tekintélyes 
\úi  alakítson,  és  a  lengyiű  királyt  a  porosz  fivldre  irányozza. 


pár- 


^\i)  KÜÍÁJKFkhkK. 

lm  iiz  erdólyi  fejedelem  Apafi  visszavonulása  (separation)  any- 
iiyira  meggyengítené  a  bujdosókat,  hogy  komoly  actióranem  vol- 
nának képesek  s  a  lengyel  király  nem  akarná  a  választót  meg- 
támadni —  jókor  értesítsen  ön,  hogy  másként  intézkedjen  8  a 
Hv6dek  által  tétessem  a  támadást,  kikhez  saját  seregeimet  csatol- 
nAm  stb. 

—  lleméllem  —  válaszolja  e  pontra  Bethune  1677.  apríl 
H-án,  liogy  Apafit  az  erdélyi  fejedelmet  és  Telekit  teljes  mér- 
tf^kbou  megnyerhettem  Fekégednek,  s  aztán  így  folytatja :  A 
Nzt^'zOdÓB  a  császárral,  melyet  a  krakkói  püspök  s  maga  az  or- 
Hzággyfilés  is  sürgetett,  s  melyre  nézve  lengyel  király  6  felsége 
kénytelen  is  volt  biztosokat  kinevezni,  bizonynyal  megköttetik 
vala,  ha  én  éberül  nem  vigyázok.  A  császári  üg}iiök  a  szervezés 
t(^rvezetét  előterjesztvén,  egyik  főpontja,  hogy  Magyarországon 
minden  intézkedést  megsemmisítsen,  a  mit  eddigelé  létrehoz- 
tam. Követeli  ugyan  is,  hogy  a  lengyel  király  se  nyíltan,  se  kéz- 
alatt  ne  segítse,  s  ne  is  pártfogolja  a  magyarokat  s  ne  engedje,  hogy 
akár  Wesselényi,  akár  más  bujdosó  menedéket  találjon  Lengyel- 
oi'H/ágban ;  végre  a  biztosok  nagy  része  megígérte,  hogy  ha  meg 

1h  köttetik  a  szövetség,  ezen  pont  okvetlen  ki  fog  hagyatni 

A  magyarok  nyughatatlanul  várják  az  ígért  segélyt,  az  erdélyi 
Irjrdiflem  és  Teleki  minden  jó  sikert  remélnek,  a  mellett  kémek 
u  titoktartásra  s  ezért  van,  hogy  a  lengyel  királynak  s  a  püspök 
urnák  Hcm  mondhatok  el  mindent. 

—  1G77.  april  30-án  pedig  Baluze  kapitány  ilyen  levelet 
kUld  a  franczia  külügyminiszternek:  Marquis  Bethune  és  neje 
Hok  kcHcrUségct  tapasztalnak  az  udvarnál,  hol  őket  senki  sem 
becsüli  és  senki  sem  szereti,  s  tekintélyük  teljesen  alászállott.  A 
Irngyel  király,  ki  senkit  se  szokott  kímélni,  nevetségessé  teszi 
okot  s  a  királyné  még  segíti  részint  hogy  kedvébe  járjon  a  király- 
nak, részint  mert  gyűlöli  a  Bethune-öket.  Valami  nagy  lakoda- 
lom volt  az  udvarnál  s  a  marquisnét  meg  sem  hívták.  Most  azt 
beszéli,  hogy  lebetegedni  megy  haza  Francziaországba.  A  nővé- 
reik közt  a  gyűlölet  engesztelhetetlen.  A  király  azt  mondja,  hogy 
ti/onöt  éve  bosszantja  ez  az  atyafiság  s  a  király  még  jobban  harag- 
H/ik.  A  király  azonban  fösvény,  s  indulatos  (emporte).  Kedvencz 
l'nlovás/mcsterét,  ki  elbocsáttatását  kérte,  azzal  fenyegette,  hogy 
ogy  bottal  halálra  veri  s  hitvány  csontjait  a  folyóba  dobatja.  A 
szegény  ember  a  fenyegetéstől  halálra  ijedt,  s  nem  akar  többé  az 
udvarnál  maradni.  Ez  a  főlovászmester  szokott  felügyelni,  mikor 
másokat  veret  a  király. 

tláuos  (Szobieszky)  király  nem  szereti  hallani,  ha  a  franczia 
fegyverek  dicsőségéről  beszélnek,  a  városok  bevételét  semminek 
tartja ;  a  nyílt  i^atanyerés  --  az  a  katonai  dicsőség.  Vitéz  em- 


kCi/»kkíxíIk. 


241 


ber  ugyan,  de  a  lehelő  legföltékenyebb*  Egy  napig  lehetne  heszéltii 
I  ©  királyról.  Mindnyájan  ki  vagyunk  fáradva,  kik  itt  koilllötte 
?agyunk* 

—  1677,  martina  16-án  maga  XIV.  Lajos  így  ír  Bethune- 
uek :  A  mi  illeti  a  lengyel  seregből  a  hatszáz  kozák  megtar- 
tását saját  ezredesük  és  tiszteik  vezetése  alatt,  hogy  Magyaror* 
szagba  küldessenek,  valamint  némi  pénz  kiosztását  a  magyar  funo* 
kök  közt  és  gróf  Telekinek  illendő  ajándék  nyújtását  —  mind- 
ezt az  ön  bölcsességére  bízom  stb.  Mire  Bethune  május  S-án  igy 
felel :  A  magyarok  erőteljesebb  fellépésre  gondolnak.  Az  erdé- 
lyi fejedelem  a  bujdosóknak  két  havi  zsoldját  fizette  ki.  (?)  Pet- 
ruczi  és  Wesselényi  értesítenek  engem,  az  utóbbi  testvére  *)  által, 
hogj  az  erdélyiek  és  a  magyarországi  elégedetlenek  teljes  egyet- 
értésben vannak* 

Máj.  l6-áu  pedig  igy  folytatja:  Három  nap  előtt  az  erdé- 
^^Ijri  fejedelemnek  egy  rendkívüli  követe  érkezett  ide,  kinek  foga- 

tlásánál  mi  Í8  jelen  voltunk.  A  királyné  azt  izente  nékíiuk,  hogy 

a  1  Imrgi  választóval  kötött  egyezkedésnek  nincs  semmi 

'  jel  .^.  ,   csak  a  hangosan  nyilatkozó   lengyel   közvéleményt 

akaiják  vele  elhallgattatni^  de  azért  a  király  készül  a  porosz 

háborúra. 

—  Május  23-án.  A  magyarok  követsége  is  megérkezett  épen 
a£  nap,  melyen  az  király  indulni  akart  a  porosz  földre,  kértem, 
hogy  maradjon  pár  napig  s  személyes  jelenlétével  tegye  ünnepé- 
lyesebbé a  velők  kötendő  szerződést.  Három  napot  adott.  Az  első 
napon  t  fogadta  a  követséget  egész  tanácsa  jelenlété* 
ben,  ki  annyi  folyt,  hogy  szerencsét  kívántak  a  török- 
kel kötött  békéhez  s  némley  határigazítást  kértek  Erdély  és 
Lengyelország  közt.  A  második  oupon  megvizsgáltuk  a  titkos 
szövetség  pontjait,  melyet  az  erdélyi  rendkívüli  követ  és  a  magyar- 

^  orstógiak  küldöttsége  hozott.  E  vizsgálatra  a  király  az  én  ajánla- 
tomra Vöt€7iski  kaniiniecki  püspököt  nevezte  ki  (azelőtt  krakkói 
kanonok  volt)  kit  azért  ajánlottam,  mert  derék,  okos  ember,  igen 
jól  ismeri  a  magyar  dolgokat  s  nagy  ragaszkodással  viseltetik 
Felséged  iránt*  A  harmadik  napon  királyné  ö  felsége  nyári  lakilba 
tit!  *  I  hívta  meg  az  urakat,  hogy  maga  is  mégis- 
m*-:  ;.  ékkel  Ezen  kívül  a  követek  átadtak  ő  felsé- 
I  gének  egy  titkos  levelét  az  erdélyi  fejedelemtől,  egyet  a  bujdo- 
'  soktól  s  egyet  gróf  Telekitől A  követeket  vissza  bocsá- 
tottuk teljes  megelégedéssel  g  nagyon  tetszett  nékik  a  gi^óf  Tele- 


lj Mr^g  Tnindig  gróf  Weeaele'nyi  Láazlóról,  a  nádor  nagyobb  fiáról 
[lehel  vté,  ki  WeBselényi  Pálnak,   a  kuruczok  táboraokának  nem  volt 


iok  1881.  UL  flU€t. 


16 


242  KÜLÖNFÉLÉK. 

kinek  és  az  erdélyi  fejedelemnének  (Bornemisza  Anna)  küldött 
ajándék 

—  A  következő  sürgönyben  Bethune  a  marseillei  püspök 
dolgáról  beszél,  hogy  t  i.  haza  indult  a  parancs  szerint,  de  a  csá- 
szár birodalmán  nem  bocsátották  át  s  vissza  kelle  térnie.  A 
németek  tudják,  hogy  nem  élünk  jó  egyetértésben  s  kaptak  rajta, 
hogy  ide  szoríthassák  A  királyné  is  örvend  rajta,  mert  a  püspök 
—  mondja  6  —  jól  érti  a  lengyel  dolgokat  s  én  úgy  se  győzöm 

sokáig  a  nagykövetségi  költségeket A  mi  rosszabb,  a 

királyné  betegsége  óta  nem  képes  önállóságra,  mindenben  környe- 
zetének hódol,  alá  rendelt  tisztjei  és  udvarhölgyei  szavára  hall- 
gat, kik  folytonosan  élesztik  irigységét  és  féltékenységet,  mely 
miatt  annyi  jóbarátját  s  magának  a  királynak  jó  hajlamait  is 
cl  fogja  veszteni  s  végre  még  Francziaországét  is,  stb. 

—  De  ismét  belé  szól  a  társalgásba  Baluze  kapitány  (1677. 
máj.  21.)  A  király  kedély hangulatj  a  naponta  roszszabbodik,  any- 
nyira,  hogy  mindenki  reszket  előtte ;  felindulásait  követi  az  erő- 
szakosság s  a  legkisebb  hibáért  szörnyű  igaztalanságokat  tesz. 
Pénzzel  azonban  mindent  ki  lehet  vinni,  a  nélkül  semmit.  A  császár 
és  a  választó  már  adtak  eleget  s  itt  azon  igyekeznek,  hogy  más- 
honnan is  csak  pénzt  kapjanak.  A  királyné  ezek  ellen  semmit  se 
tehet.  De  igyekszik  a  tisztesség  látszatát  megmenteni  méltatlan 
és  aljas  tetszelgésekkel  is.  A  részletek  hihetetlenek  csak  látni 
lehet. 

—  Egy  másik  sürgönyében  aug.  6-ról  ez  áll :  Egy  levelet  lát- 
tam a  múlt  hó  17-ről,  melynek  tartalma  szerint  a  lengyel  király 
Hzétbocsátandó  seregében  3  ezerét  ad  át  a  császárnak  százezer  tal- 
lérért, melyet  már  felvett.  E  serget  a  császár  a  magyarok  ellen 
akarja  küldeni.  És  ezért  van,  hogy  most  Bethune  úrral  nem  igen 
vannak  megelégedve,  kiről  tudják,  hogy  ő  épen  a  magyarokat 
segíti.  Valami  Qaleczki  nevű  udvari  tiszt,  ki  a  lengyel  király 
egyik  titkára  s  a  brandenburgi  választónak  nagy  pártolója, 
beszélte,  hogy  ez  ügyben  marquis  Bethune-nel  kemény  szóvál- 
tása volt. 

—  Bethune  azonban  augustus  20-ról  (1677.)  így  tudósítja 
Pomponnet :  Ügy  hiszem  uram,  ön  is  örvendeni  fog,  ha  megtudja, 
hogy  a  király  valamint  a  királyné  is  ép  oly  jók  hozzám  és  nőm- 
höz, mint  az  előtt,  régi  barátságuk  mind  kettőnkhöz  visszatért. 
Habár  Marseille  űr  egy  levelemet,  melyet  hozzá  titkon  írtam 
volt,  visszaküldte  a  királynénak,  a  mi  bizony  nem  volt  szép  tőle. 

—  Octóber  ö-ről  pedig  így :  ^Minthogy  minden  rósz  Tele- 
kitől származik  ^),  megrendeltem :  igyekezzenek  a  lehető  legszo- 

^)  Mikor  ugyanis    1G77.    september    liavában    ncliány    lengyel 


külOkkíil^k. 


243 


rosabban  venni  a  dolgot  s  vagy  egészen  vissizanyerni  6t^  vagy  leg- 
íilábby  hogy  ne  legyen  ellene  a  víillalatnak.  Remélem  a  lengyel 
király  követe  rá  veszi,  bogy  legalább  részben  eleget  tegyen  kíván- 
ságunknak, félvén  a  király  baráts/lginak  elvesztésétől ;  a  király 
megílzente  neki,  hogy  kilrékíthetleu  ellenségének  fogja  teldnteni, 
hji  elválalt  kíUelezettségeit  nem  teljesíti  stb. 

—  1677*  Oct.  IB-án  így  ív  Bethuae  XIV,  Lajosnak: 
Nyolcz  nap  előtt  Felség  a  brandenburgi  választónak  egy  udvari 
licitje  s  egy  futárja  érkezett  Danczigba.  Egyik  mint  a  másik 
amaz  Uriigy  alatt,  hogy  a  leügyel  királynak  egy  igen  szép  kocsit 
(caléche)  és  két  fogat  lovat  felajánljanak ;  kissé  gyanúsnak  talál- 
tam e  körülményt  s  vigyáztattam  rajok  s  különösön  a  futárra. 
sátán  meg  tudtam*  bogy  a  föcancellárral  s  az  osztrák  érzelmfi 
Ritenátorokkal  mindetj  naji  érintkezik*  Azonnal  jelentést  tettem 
a  királyi  párnak  s  nem  soká  a  kauezellár  csakugyan  elö  is  állott 
egy  a  választóval  kíitendő  szövetség  tervezetével  stK  . .  Még 
csak  azt  kell  megírnom  Felségednek,  bogy  minden,  a  mit  mi  itt 
Felséged  érdekében  tes^Jink,  homlokegyenest  ellenkezik  a  len- 
gyel alkotmánnyal  és  a  lengyel  közvéleménuyeL  —  Isten  tudja 
mi  fog  velem  történni,  ha  a  leitgyei  országgyűlés  fijhól  üsszegyíiL 

-  Pomponnenak  pedig  li*ja,  bogy  Magyarországon  nevet- 
s<  grs  roszszul  vezetik  az  ügyeket,  ba  én  ott  hihettem  volna^  min- 
den másként  lenne.  A  magyarországi  vállalat  csak  azért  fog  meg- 
bukni, mert  nincs  egy  erolt^ljes  vezérök,  ki  fiket  összetartsa,  a 
meggátolja  széthúzásokat  ^ih. 

Ug)'an  csak  Pomponnenak  írja  deezember  11-röl,  A  király 
H  a  királyné  egészen  felvatinak  lelkesedve  a  magyar  ngy  iránt, 
egy  felöl  hatottak  rajok  a  legutóbbi  hírek,  másfelöl  hallom,  hogy 
fifeUége  (a  franczia  király)  ismét  pénzt  ígért  nekik. 

—  Bothune  decz.  18-án  írja  XIV.  Lajosnak:  Minthogy 
minderit  meg  kell  írnom  Felségednek,  íme  ezt  is  megírom,  bogy 
nii  '  mk  küldött  csapatok  oly  nagy  előnyöket  vívtak  ki 
>Í:!  ,  o!i  (?)^  a  lengyel  király  és  királyné  gyakran  meg- 
sürgetnek, hogy  már  ök  is  vegyék  valami  jutalmát  sok  gondjaik- 
nak, mert  hizonyos,  bogy  ez  által  a  császárnak  engesztelhetetlen 
ellenségeivé  lettek.  Most  már  jogukban  van  követelni  Felséged- 
től, a  mit  ígért^  ha  valamelyik  örökös  tartományaién  [a  császár 
ellen  bábom  t  kezdenek,  t,  i.  a  kétszázezer  tallért.  Igyekeztem 


kiitoua  HítmomiH  táján  íi  hujdúeók  Begítségerc  titkon  ^%  orsziigha  lépeti ; 
íí%i  bosíícltt^k,  hogy  c/t  Teleki  iirnlta  cl  u  lengjél  fournkníik,  kik  szlinnü 
ilUhlic  j(>ttírk  8  küvctfltek,  liogy  nnnilen  lUlepö  azuuniil  proscrDjáltaasi^k, 
fSként  veséri^k  Lulouiirdzki  hÜi. 

IG* 


^Bi 


24:4  kClökfíxék. 

Tel  ok  megértetni,  hogj  az  igéret  csak  nyílt  háború  izea6d  ese- 
tére szólL  8tb. 

—  Pomponnenak  pedig  1677.  de&  31-én  így  ira  marquis: 
Nem  alap  nélkül  tartóztattam  vissza  a  míg  lehetett  azt  az  ií^^^u'at^ 
kit  a  lengyel  királyné  eg}'enesen  Francziaországba  küld.  Az 
ürügy  sógorasszonyom  férhez  menetele,  de  főként  ő  felségével 
akarnak  értekezni  A  királyné  egy  bosszú  rejtelmes  levelet  írt, 
melynek  tartalmát  sekire  se  bízta,  hanem  maga  elkészítvén  szó- 
tagonként  mondotta  tollba  egyik  inasának.  Minthogy  pedig  az 
udvarral  közös  jegyei  nincsenek,  tehát  a  levél  kulcsa  a  MarseiUe-i 
püspöknél  van.  stb.  stb 

De  elég  ezúttal,  e  sürgönyök  is  elég  sajátságos  fényben 
mutatják  a  lengyel  udvart,  mely  minden  oldalról  csak  pénzhez 
akart  jutni.  Az  alkotmányt  is  el  akarta  törölni,  ha  csakugyan 
igaz,  s  ha  nem  csak  XIY.  Lajosra  akart  e  hírrel  hatni.  Titkon 
az  országgyűlés  és  közvélemény  ellen  segítette  a  magyarokat^  ha 
ez  is  mind  csak  afféle  tökéletlenkedésnek  nem  látszanék.  Nincs 
módunkban  a  franczia  követekről  is  végleges  ítéletet  mondani, 
annyi  bizonyos,  hogy  így  a  függönyök  mögött  legkevésbé  sem 
rokonszenves  alakok. 

Csak  annyi  bizonyos,  hogy  utoljára  is  XIV.  Lajos  békét 
kötött  Leopolddal  s  akkor  a  magyarokról  szó  sem  volt  Szobieszky 
pedig  nagyhorderejű  szerződésre  lépett  Leopold  császárral  — 
természetesen  sok  jó  pénzért;  és  tulajdonképen  6  volt,  ki 
1684-ben  Bécset,  azzal  a  dynasztiát  is  (mondhatni  a  monarchiát) 
megmentette. 

Deák  Fabkas. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


füíu   íiösUísiég  eredete,  (Ösi  család  és  tulajdon.)  írta  Lánczy  Gyula 
dr.  Grill  Károly    188L 

Örömmel  olvastuk  az  elAtttttik  fekvő  igénytelen  tanulmányt 
mind  tárgyánál,  miml  irányánál  fogva,  A  társadalmi  jelenség»>k 
icríü  a  tulajdonkópeni  törtéüet  kivételével,  a  tiszta  tudomány 
a2,  a  mely  a  gyakorlati  alkalmazás  közel  eshetőségére  egyáíaián 
nem  tekint,  kései  termény,  és  kevés  bárhol  is  azok  száma,  kik 
hajlamot  éreznek  és  időt  találnak  azzal  foglalkozni.  Csak  azt 
sajüáljok  a  jelen  esetbeu,  hogy  szerző  mintegy  lemondani  lát- 
szik a  reményről  a  megkezdett  munkát  folytatni,  és  az  elői>ejízéd 
inkább  búcsöszó  gyauánt  hangzik^  melylyel  szerző  megváhii 
khzül  az  érdekes  fittól,  melyen  tagadhatatlan  készültséggel  és  jó- 
akarattal megindult 

Természetes,  nem  várhatni,  hogy  rövid  90  lapnyi  füzetben 
alapos  megoldást  nyerjen  a  kérdések  azon  halmaza,  melyet  itt 
érintve  s  a  melynek  megkísérlett  megoldását  talán  túl  merész  kéz- 
iéig körvonalozva  látjuk.  A  feladat  a  legbonyolultabb  és  legnehe 
2«bb,  a  mely  eijyátalában  a  gondolkozás  tárgyát  képezheti ;  és  tar- 
tunk attul,  hogy  szerző  azt  némileg  alábec^iülte,  midőn  a  tárgy 
legújabb  irodalmábnn  fölmerült  elméleteket  összefoglalni  és 
kiegyeztetni  törekszik.  Különben  ez  oly  jellemzés,  melylyel  gyak- 
rabban találkozunk,  mióta  a  tudomány  czébszerűsége  megszünt. 
Azon  nagy  előnyök  mellett,  melyeket  a  szabadmúvelés  e  téren  is 
termett,  van  egy  hátrány^  az:  hogy  igen  g}akran  kész,  vagy 
készillőfélben  lévő  gyanánt  fogadtatik  el  és  hirdettetik  olyasmi, 
a  mi  nyers  feldolgozásra  is  alig  alkalmas  még,  s  a  tetszetős  alak- 
ban előadott  kerek  elméletek  gyakran  többet  ártanak,  mint  haaz- 
Hálnak  a  baladásnak?  midőn  a  bebizonyított  igazság  Bzínét  köl- 
Cisünzik  a  koczkáztatott  föltételezéseknek. 

A  jelen  fOzet  tárgya  nem  csekélyebb,  mint  a  társadalom 
eredeténekés  kezdetleges  fejlődésének  vázlata;  oly  kísérlet,  a 
mely  a  társadalmi,  valamint  a  többi  tudományok  terén  körűibe- 


•:4d 


;:;  erj-  ^-;\-'.i  .'i  ^7^:-  jc-^.:  .-T-eLTv^rget.  >  Taiamint  más 
:-'rf-."tr7  ir.c-  :?  tz  :i:  .':a  az  ere-letek  kütatásáral  három 
•.Irrkv^n  ■:ilil:iii:?szT'i:iT«:-r:lTi.  Kezdetben  az  eredeti  alakokat 
kfrri-.ck  5  iz:  l;-.:4k-  iirrrZ-rkiV.lelés^vel  megoldható  egrszers- 
riLi  í  :irriiil:n  temrírr'.Tf  -:?  Tökéletes  szerkezetének  kér- 
•i45r.  5  icry  írj  ir  erre  irI-7-il'  irrrkrzet  közvetlen  gyakorlati 
íTümől??.::  •.•írTii-  Mí;í  r^4;;;rl:':íSLl:-.:  íz  C'si  és  tennészetes  álla- 
i-::  ilz:^  =  i  n£'-í-:k  ir:  lírifi  "i-rcj  i  kezdetek  kiderítésével 
ínerrTJ-ie:.'  i.  j-fl-fil-f  j:  ÜIí.tí-  ;<  íjTri-íta  hozható  a  történeti 
;-'\^'U  llrjjii-:-?  :.'ir';::7:.  3'í-i  ':iíIir:Lk,  hogy  szerényeknek 
k-i  11  '-'"•'-  *  zi*ri*fl'ií'r«ia:  ::£;';í  ;trl:-:f*íz^fk  siegfejtéséveL  Elis- 
zi-fr^en  :saki5  7laas":L:s  -■■■~i":L:«^'!;s*:ir-:l  sz'luiik.  amelyeknek 
k^-jéLTen  :'^1:1  !iH>»::--s:;i-.:  ^itj:  ^.üa'.  ::Vb  a-lat  és  részlet- 
z.iL\L:nlz\'  s^Xs>é)Z*:>»  :!:.:::  i  :H'íli.:;".-;1  t*ii:^  rfnielkezunk. 

31:1".  s-iiil  .*'.ü  .l'il".^  :i::Li  i  ^iTSi-L^lm: -elfnségek.  sok- 
kal •.:kl*-ako.i'.o^?ak  -->  'i:r*:s^>j:ilii'Mz  i^zils:  l:h:Uóbbak  a 
:éüy-k.  -i  ui'-l:vk  i  'Xi^'-ii:  t<  ;'.^:  i-T-irzi-éijTi  s::^:  és  hala- 
Iviíii:  •ji*:)Z'i.,'.iiyr.í%s.  :ii:.i:  .-.  .::^'v  m-:^  l::>;5zl  T:z.fpll:it  és  elem- 
j-f^  u:A::  :>1l::::.:  'i.í  !.i-i-.  k  :i^;":i:_k.  S::  :i-^g  Lj  >ikfrll«e  is  egyes 
•l:-:ij:::-e::  --ji'.r?  tí-í  :  .C-u:-. :..>..:  r:?^lríL:  és  sirrkrZr:ét  alap- 
íl-::::^:?^  '-1 :».::.::!:/.  rj  í1:.í1  iiirz  Lem  Liu::\:LÁV'ik  ki,  hogy 

tJ,U     ;^;<J;rl    :;Lj  :- 'i":."..    ZItI    tí    véglrg-rS    rlvrl  fJ.^tlliLt    mU- 

:a:í:jl.-í.  az  :l:  n.c.v,  .il.ik-l:  rs  nyen  lé:Tl:.  Hiszen  sok- 
kal r,:vsj,r  .':'.  :i-..:r::-:.;  rkrf  -.Azt-}  s:k>2:r  La:;-;munkban 
.ill  /.:::;::.:■_:  j.  : /.kü*.  L.^y  r^;  sjerfLiiLd  :rrr:n:cL.i  bírnánk; 
>ja:.:os  ::>::-.;k  .i  :l.:z:..i  vj-V-ir-  rgvos  tlr2:4:  ki  :ui;a  deríteni, 
vi;  *.::  Áj's'kVcl  jssjr.  11".:,íl:  r^"^  se  ni  sikerű..  Sc»kkal  kevésbbé 
^Arl\v:uuk  IíI'.a:  ImSsiI.  : rv.l^iéi.- :  :»  :Ar^:idálni:  íméiinénveket 


A  >.' Li :"  Vo.  ^ :  V.  ■; : ;  : '.  J  r^uv  k A ".  a : :  k  :»  :  .■*! uk-T-z  7  sség  és  a  i ula j- 
vlo"  >  i*-'c*k  kAVv-Sv:.:,^!-.  :ii::.:  ^:r;;  Lelyese::  :ci:;a  fel.  az  összes 
;:e>«ÍA>,ii:  >j;i\:j::  k-'l-::k;,-iS:i:ek  >  :ilíiki:lAsáL;\k  elméletéhez 
h^ rv^r,:  v:yo y s* r : : h  ,* sj : h.s : .  k . 

A:  c*/s;.'lv  :.i::vV:-.'.Ak.sl\l.":>:<:e::  kísérletek  a  fejlődés  tauá- 
v..ii  v-^'j:-f.\iy:,;s.>rs  ;S  í  tcrtv.  :/.kAl:::íizAsAra.  Ezek  közt  ta- 
g:Avl>.cfc:.i:\;v.,:*.  s  :.M'i-;k  :V1:::  :ii- >>:■:  ki::iac:\sl:k  Spencer  Her- 
N*4í  :ví-.l?^-.v:v  A:ov',v,"  v.v.v..i.i:v.:lle::*  bo^ry  a  - Sociologia  el- 
^%'í*  a\"l  <s\:'.vS\"^í:o::  k.':í:í:V-;i:.  ;i  s::r:ar:ások  elmeletében 
e*  i-^Ci*c  ,t.o".  iA**.v.*.v.:sv.>okVA:\  r;.-:lv:k  lr^i:;:»^ban  a  társadalnü 
.>*  jv*.;'xAí  s.'.;*:\,  .,^k  •.•;■./,:; >:v,;k  ;\ ::',1  A v.os  ".örvény lirül  jelen- 
íti uv*;,  X  .iv/.o*  cl.s  ./.v-i-A  ;s  iv^clttv'  v-;iAgoS5ágot  árasztó 
^ss^nKCa;  0*  v.'iv,  í-jc^  v.i:  •.v^;VV;v.  diT; v.iv}  lOiTalom  határozott 
M^uU-.A^^:  ü.i*,  ;'^?.k.  svkk.i*.  .::.;".A:.o<aVbAk  c>  elvontabbak  még 
tP^wtíWOv^Wí.   XV*."' ,*^%    .<vvv.;:   x\;\:<  oov.orc:  kCrdés  mogfojtésére 


TÖRTÉÍíKTr  IRODALOM. 


247 


,ttkerrel  foI  lehetne  liasználiii,  a  mi,  úgy  hÍBzs2ük  Lanczynak  sein 

érült  müvében;  mert  azzal,  hogy  egy  átalános  formulát 
Bcialití  raegíejtés  fölé  erőszakolnak  még  nem  nyertünk  semmit 
Árraj  hogy  egy  bölcsészeti  hi^iOtlieBÍst  igazuljunk,  nem  elég  ki- 
lÜDtetni,  hogy  valamely  összetes  téuyíUladék  az  alá  vonható, 
hanem  azt  kt?ll  kimutatuunk,  hogy  szükségképpn  alája  rendelendő, 
és  hogy  semminemű  más  rendszer  keretéhe  kísérő  körülményei- 
vel együtt  bele  cem  illik.  Azt  sem  szabad  feledni,  hogy  a  hol 
kétes  mbd  az  átalános  elmélet,  mind  valamely  különleges  kisebb* 
körű  megfejtés,  ott  ez  utóbbinak  bizonysága  többet  nyom,  mint 
amazé  s  a  kettÖ  összhangzása  esetén  az  összetes  kérdés  megfej- 
tése kölcsönöz  erőt  az  elvontabbnak,  nem  pedig  megíbrilitva, 

A  második  csoportba  azokat  a  műveket  sorolhatjuk,  a 
melyek  közvetlenül  társadalmi,  politikai  és  jogi  jelenségek  elmé- 
letét BzolgáUatják,  mint  Maine,  MacLeunaUí  Morgan,  Bachofen, 
Fustel  de  Coulanges  munkáit  és  Liivaleyc  különben  eléggé  felü- 
letes könyvét  a  tulajdon  kezdetleges  alakjairól.  Ezek  közt  ismét 
minden  tekintetben  tülszái-nyalja  társait  Maine,  épeu  azon  óvatos- 
ság következtében,  a  mely ly el  soha  sem  mond  többet  s  nem  bocsát- 
kozik iM  '  1»  okoskodásaiban,  mint  a  mennyire  az  előtte  fekvíS 
anyagb  i^át  bizonyítani  képes;  továbbá  mivel  egyátalán 
fllggetlon  tuduTuányos  kutatásaiban  minden  rokon-  és  ellenszenv- 
löl  a  tényleges  áramlatokkal  és  jelszavakkal  szemben.  Ez  képezi 
mintaszer ftségének  kulcsát,  söt  még  arra  is  ügyel,  hogy  oly  mo- 
iler  H-t  állításokkal  telített  kifejezésekkel,  mint  a  minő  a 
diMi  t  vagy  a  coUectivismus,  hamis  színt  ne  kölcsönözzön 
ré^mnlt  korok  hasonló,  de  nem  azonos  jelenségeinek* 

A  harmadik  csoportba  sorozhatjuk  végre  azon  íi^ókat,  kik 
a  kezdetleges  erkölcsöknek  és  felfogásoknak  leginkább  a  vad 
népeknél  s  csekélyebb  mértékben  az  ösi  emlékekben  fennmaradt 
képét  vázolják.  Azonban  ezen  a  téren  is  egy  veszély  fenyeget, 
melyet  Lánczynak  is  aligha  sikerült  kikerülni.  Igaz  ugyan,  hogy 
a  chronologious  egymásután  nem  irányadó,  hogy  a  J>ktilön  nép- 
családok történetét  egybevetvey  a  történeti  múlt,  az  ó-kor  nem 
felel  meg  mindig  a  nemzeti  lét  gyermek-  és  ifjú-korának  s  a  jelen 
g)'akran  a  fejlődés  legkezdetlegesebb  vonásait  tükrözteti  vissza*  ; 
de  bármi  barbár  legyen  is  egyes  faj-  vagy  ember-csoport:  nem  sza- 
biid feledni,  hogy  mire  a  tudományos  vizsgálat  tárgyává  lett, 
módosító;  fejlesztő  vagy  romboló  hatású  befolyásoknak  volt  min- 
dig alávetve;  s  nem  mutatkozik  már  a  maga  teljes  eredetiségé- 
ben* Oly  körülmény,  melyet  az  e  nemű  vizsgálatoknál  gyakran 
iSem  elöl  szoktak  téveszteni. 

A  tévedések  mindezen  forrásainak  hatásait  észrevenni  azo- 
kon a  tanokon,  melyeket  Láuczy  összeállítva  s  mintegy  az  ez 


i^ite 


— irgY~  -^ 


248  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

iránybeli  törekvéseknek  közös  eredményét  >CommunÍ8  doctorum 
sententia<-ját  helyeselni  látszik.  Mint  ellentéte  mutatkozik  e  tan 
a  természetjogi  régi  elméleteknek,  s  mégis  azoknak  nem  egy  moz- 
zanata maradt  meg  benne,  nevezetesen  azon  felfogás,  hogy  való- 
ban egyszerű  az,  a  mi  előttünk  világosnak  és  következetesnek 
tűnik  föl,  és  hogy  a  fejlődés  bizonyos,  a  mi  logikai  eszmemenetünk- 
nek megfelelő,  irányt  követett  Mind  a  kettő  ellenkezik  a  tapasz- 
talattal ;  és  az  előbb  említett  írók  közül  épen  Spencer  Herbert 
figyelmeztet  arra,  hogy  a  különzékülés  és  összesülés  folyamatai 
nem  egyenletesen  mozognak  tova,  hanem  sokszorosan  megkülön- 
böztetendő  rythmusok  szerint,  a  mely  törvény  megemlítéséről 
Lánczy  Spencer  elméletének  alkalmazásánál  megfeledkezett; 
Mainenek  pedig  épen  legemlékezetesebb  kijelentései  közé  tarto- 
zik, hogy  azon  mértékben,  a  melyben  valamely  intézmény  vagy 
eszme  egyszerűnek  és  világosnak  látszik,  lehetünk  meggyőződve 
arról,  hogy  az  hosszú  történeti  múlttal  bír,  és  hogy  többféle  előz- 
ményekből és  többnemű  tényezők  közrehatása  mellett  alakúit. 
Ezen  tétel  kellő  figyelembevétele  mellett  eleve  is  gyanút  ébreszt 
minden  nagyon  is  consistensnek  és  nagyon  is  egyszerűnek  látszó 
magyarázat  ellenében,  mely  kevés  és  a  léleknek  állítólag  kezdet- 
leges közrehatójából  magyarázza  az  emberi  társadalom  főbb 
intézményeit. 

Különösen  két  tekintet  szokott  rendszerint  az  e  fajta  vizs- 
gálatokban elmellőztetni  s  ez  hiányzik  Lánczy  elmélkedéseiben 
is.  A  magánjogi  intézmények  és  eszmék  fejlődése,  minél  kezdet- 
legesebb korról  van  szó,  annál  inkább  összeesik  a  közjogiakéval 
és  vallásiakéval.  Lehetetlen  a  család  fejlődését  helyesen  meg- 
ítélni azon  kapcsolat  nélkül,  a  mely  a  házassági  szabályok  és  a 
közjogi  állapotok  közt  a  kezdetleges  korban  fennáll.  A  polygam- 
majd  monogam-házasság  alakulását  sem  egyedül  az  endogamiá- 
ból,  sem  egyedül  az  exogamiából  nem  lehet  kimagyarázni,  hanem 
a  kétféle  kétségen  kívül  minden  népnél  kisebb  nagyobb  mérték- 
ben coexistáló  elv  kölcsönös  hatásából,  melynek  mérvét  és  ered- 
ményét a  közjogi  alakulatok  mozzanatai  határozták  meg.  Egy- 
részt az  exogamia  kapcsolatban  van  a  rabszolgaság  intézményével 
és  a  családfő  önálló  hatalmával,  másrészt  az  endogámia  szintoly 
kétségtelenül  a  kezdetleges  csoport  főnökségek  vallási  jellegével 
és  a  különféle  osztályok  szétválásával.  Messze  vezetne  ezen  eszme- 
menetet itten  a  részletekig  követni;  csak  utalni  akartunk  az 
egyik  fontos  tényezőre,  a  mely  az  előttünk  fekvő  fűzetben  kellő- 
leg nem  méltányoltatott. 

A  másik  a  vallási  képzetek  befolyása,  a  mely  nemcsak  ott 
nyilatkozik,  hol  a  törvények  vallási  szentesítéséről  vagy  a  vallási 
cselekvényeknek  polgárilag  való  biztosításáról  van  szó,  hanem  a 


TÖRTÉKKTÍ  raODALOM. 


249 


mely  sokkal  kezdetlegesebb  időben  kétségtelenül  még  batályosab* 
Uan  és  ir/Íiiy;idóhbaD  érvény  ősül  t  így,  liogy  mind  a  kezdetleges 
eni^ir.  vnportok  aUikiikUa,  mind  a  közösrégi  tulajdon  IbrrnáiDuk 
Iti;  eg>'átalán    meg  nem    értbetö  mindaddig^  míg  azon 

Ti  *        'i  képzetek  tekintetében  nem  jövünk  tisztába^ 

iti  ^  alacsony  fokán  álló  omber  maga,  társai  és  a 

láthaiúu  U8  éririthetön  kívüli  képzeleti  világ  mozzanatai  közt 
fenállani  és  uralkodni  hitt  és  a  melyekre  vonatkozólag  csak  a 
történeti  psychologia  és  mytbos  és  a  íiyeh  bírnak  némi  derengő 
világosságot  vetni. 

Nem  azért  említjük  ezeket,  mintba  kárhoztatólag  kiváji- 
nánk  Ijánczy  törekvéseiről  nyilatkozni  s  mintegy  a  nehézségek 
nftg>ítása  áltíil,  melyek  a  kutatás  ezen  a  terén  a  munkás  elé  tor* 
nyomulnak,  másokat  követésétől  elijeszteni.  De  nem  tagadhatjuk 
meg  azon  hitünket,  hogy  e  kérdésekre  nézve  a  speculatio  nem 
annyira  lépéí^Hukint  baladott,  a  mi  kívánatos  lett  volna,  hanem 
inkibb  merész  combinatiók  által  iparkodott  érdeket  gerjeszteni, 
a  melyek  valószínűségének  látszata  részben  csak  az  egyes  moz- 
zanatok elhanyagolása  és  a  kérdések  bonyolultabb  részeinek 
11*' 1  '  I  arása  által  érhető  el.  Már  pedig  minél  kevésbbé  átta- 
nii  /ott  tér  felkutatásáról  van  szó,  annál  nagyobb  súlya 

Tan  minden  egyes  felmerülő  jelenség  pontos  észleletének  és 
teljes  raeglatolásának,  mielőtt  átalános  theoriákba  bocsátkoz- 
bálnánk. 

PüLszKY  Ágost, 


tny  LiUzltV,  IL  Ií?ikuczi  Ferencis  Fejedelem  Daudárnoka  t-a  a  fel^ö- 
magyarorazági  liödjiinitok  1703 — 1710,  Történeti  tanúlniftüv  erodoti 
levidcztsek  é»  egykorú  kutfök  nycmiiin,  irta  Thaly  Kálmán,  Budapeet, 
1880.  e-adr.  828.  l 

Bár  épen  nem  vonzó  alnk  a  bős,  ki  czimét  adja  e  termetes 
tétnek,  s  bár  keveset  nyer  azzal  ha  közelebb  megismerjük,  még 
is  tett  szolgálatot  a  tudománynak  azzal,  hogy  a  nagyérdemű  Író- 
nak alkalmat  adott  azon  munka  megírására,  mely  sOcskay 
László  czímec  alatt  nemrég  került  a  hazafias  történetkedvclÖ 
közönség  könyves  asztalára.  Valóban  széles  keretű,  gazdag  tar- 
talmú nagy  dolgozat,  melyet  szerző  ugyan  szerényen  ^történeti 
tanulmány «-nak  nevez,  de  mely  ennél  jóval  nagyobb  mértéket  is 
megüt.  Tárgyába  belemélyedvén,  midőn  a  szereplőnek  nyomdo- 
lűiit  követte  Tagy  kereste^  természetes,  hogy  részletesen  kutatta 
»  leírta  a  színhelyeket,  eseményekéit,  s  nzok  összetViggését,  melyek- 
ben itt-ott  feltünedez  a  í> Rákóczi  villáma*-,  víigy  melyeknek  nem 


rÖRTEiSEri  IRODALOM. 


y  ::r\v,:l;i:Á:  idézi  elő  az  »áruló<  ;  s  így  a  munka 
hc^'  ort'dményében  inkább  lett  Története  a  fel- 
\*^}:AT';rsr,\^:    hadjáratoknak,    melyekben   Ocskay  cselekvő 


í".  ."O**  *tfc 


V>V.}  K Almán  mai  nap  legspeciálisabb  ismerője  azon  kor- 
-  .ti  r.\íl\v.cx  történetírói  működése  közel  két  évtizedét  majdnem 
i  :;>r,tA^  ^j't'atelte,  s  ha  az  élet  delén  fáradhatlan  tetterejét  te- 
V  '  :^\\  Av  itlus«4ghoz  szeretjük  számitani,  de  a  már  világot  látott 
/,,*>ví*:5ii  tekintélyes  sorozata  feljogosítaná,  » veterán  írónkc 
;:\íirACJimóre  is. 

Harmiucz  fejezetre  osztott  műve  bevezetésében  elősorolja 
<  :vvídou  jellemzi  a  fölkelési  mozgalom  jelentékenyebb  szemé- 
'>:sÖ4^Mt,  kiknek  nevével  gyakran  találkozunk  a  kötetben,  úgy 
Vv^y  rt  színlap  ismertetésével  clökészitve  gördülhet  fel  előttünk 
^•^  t1ii:*^^ny,  hol  élénken  vonulnak  el  a  hosszú,  fájdalmas  dráma 
osoivrtosulásai. 

A  munka  czíméhez  híven  megismerkedünk  Ocskay  eredete, 
os,4l;\di  viszonyai  s  kora  iQusági  előzményeivel,  melyeknek  már 
olojo  kovés  tanulás,  kicsapongás,  mig  az  alig  teljes  kom  iQu  kül- 
toMről  hazájába  térve,  folytonos  kalandok,  elfogatás,  kiszabadu- 
Uis  cs  kóborlás  után  a  fejedelemhez  csatlakozik,  ki  épen  akkor 
.^llv^tl  a  villámgyorsan  terjedő  felkelés  élére,  hűséget  esküszik  neki, 
s  tjc}   ITiVí.  nyarán  megkezdi  végzetteljes  pályáját. 

A  munka  tartalmát  tekintve,  valóban  meglepő  az  adatbő- 
M^jT.  a  ré>/.lotesség,  melylyel  folvvást  találkozunk,  s  mely  az  elő- 
•ulast  «u\irs;yózübbé  teszi. 

K/.  annyira  megy  s  oly  sűrűre  van  fűzve  az  anyag  lánczo- 
*.,ua,  hojíy  a  szöveg  nem  annyira  a  szerző  művének,  mint  inkább 
os^^k  s.-orkosztói  műveletének  látszik  lenni ;  igen  sokszor  a  sze- 
\v\*lo  s/.emélyeket  beszélteti.  Ezen  közvetlenség  nagyon  emeli  a 
Ivuxomás  élénkségét  az  olvasóban,  egyes  személyek  tettei,  vagy 
UMNo.'-ett  vállalatai  előadását  zamatosán  fűszerezi  eredeti  saját 
V'.ioieleikkel,  mi  a  valóságnak  megfelelően  korrajzi  színezetet 
Kv^loíónó/.  a  képűtek,  —  s  az  olvasó  az  élvezet  után,  melyet  az 
.^íxasmany  nvujtott,  visszatér  reá,  bámulva  ismeri  el  a  szerző- 
v.ok  a  roppant  anyag  felkutatása  és  egybehordása  körűi  mindenre 
Vtotjotlö  s/orgalniát,  valamint  azon  szakszerűséget,  melylyel 
>okt)^aut  anyagát  idő  és  helyre  nézve  összelliggésbe  hozta.  E  nél- 
tul  nem  lehetett  volna  olyan  eredményre  jutni,  mint  azt  ezen 
Muuka  rendszeres  feldolgozásban  a  hazai  közönség  elé  tárja,  s 
^«^«\\  éber  emlékező  tehetségére  vall.  hogy  az  anyag-készletben 
lgfhM\\rt  adatokat  kellő  helyeiken  alkalmazza.  Csak  ez  teheti 
^^|Mtl«(^  szerzőt,  hogy  ott,  hol  az  oly  bő  irott  bizonyíték  mégis 
IIIIh^u  hagy.  a  hézagot  inductio,  hozzávetés  vagy  következtetés 


TÖRTÉNETI  IHODALOM 


251 


utol  pótolja*  hogy  valamely  félbeszakadást  áthidaljon.  Hy  ese- 
tekben kiegésziteudö  a  mit  másutt^  másnál  nem  talált  följt^gyezve, 
a  kiirCílmónyek  egybevetége,  egyes  nyomok  felhasználása  áltai 
valószínűvé  tudja  tenni  állítását^  f s  igyekí^zik  iüdokolni  azt  mii*e 
öt  okoskodása  vezeti.  Nagy  szolgálatára  van  ebben  szerzőnek  a 
fiizemélyek  beható  megítélése,  azok  egymáshoz  JvabS  viszonyának 
ismerete,  valamint  tíizetes  foglalkozása  az  akkori  hadakozás  szo- 
kásai^ körülményeivel. 

Érdekkel  követhetjük  a  nagyobb  és  kisebb  parancsnokok 
intézkedéseit  és  míveleteit;  feltárul  eluttünk  az  eszme,  mely  őket 
vezérlé,  vagy  néha  ennek  hiánya  is  s  ilyenkor  mintegy  észrevétle- 
nül közbecsúszik  a  szerző  bövitö  kifejtése,  melylyel  commentálja 
a  dolgok  menetét^  elemzi  a  siker  vagy  kudarcz  okait,  a  disposi- 
liók  helyes  vagy  helytelen  voltát ;  a  hol  pedig  nagyobb  kereta 
fordulat  készül  vagy  nevezetesebb  hadi  cselekvény  jön  szóba^  ű 
kérdés  had.iszati  és  harczászati  oldalait  törekszik  meglágyítani. 

A  felsö-magyaror«zági  hadjáratok  bö  tárgyalása  mellett 
s2erzö  azonban  nem  feledkezik  meg  huséröl  —  a  fejezetek  folytában 
vi«'<zatér  arra,  s  leginkább  az  események  azon  részét  tartja  szem 
elolt,  melyekkel  Ocskay  személye,  vagy  működése  összefüggés- 
ben, bizonyos  vonatkozásban  álh  Ezért  gyakran  kénytelenek  va- 
gyunk nélkülözni  nevezetes  epizódok  leírását,  melyeket  szerző 
jizOD  öntudatos  czélból  mellőz,  hogy  azok  Ocskay  személyén 
vagy  soi*sán  kivűl  állanak.  Még  inkább  találkozunk  e  megszorí- 
tással az  utolsó  években,  Ocskaynak  labanczczáátpártolásaután, 
midőn  ö  a  magyar  sereg  mozdulataiban  nem  mint  tényező  szere- 
pelj hanem  mint  ellenfél  azzal  szemben  állott. 

A  feladat  megszabott  határánál  fogva  tehát  igen  sok  és 
fontos  mozzanat  is  elhagyatott,  mint  pld.  a  trencsényi  (t urnái) 
csata;  az  érsek-újvári  eposz  több  jelenete;  &  hosszű  és  váratlan 
kinieuetelíl  lőcsei  ostrom  és  sok  más. 

Szintén  hasonló  okból  némileg  a  színfalak  mögött  maradnak 
a  fŐszemélyek :  a  fejedelemnek  fennkölt  nemes  alakja,  Bercsé- 
nyi^  a  fáradhatlan  főintéző^  és  sok  más  fő  egyéniség.  Minthogy 
azonban  a  mozgalom  szálai  kezökben  összpontosulnak  és  ők  ké- 
pezik a  mozgató  erőt,  s  habár  a  szív,  az  élettevékenység  minde- 
nütt lüktet^  de  az  akarat  irányzását  mégis  az  uralkodó  agy  pa- 
rancsától veszi:  elég  sűröa  találkozunk  a  vezérférfiak  nevével, 
néha  (mint  pl  a  Vág  vidékén  vagy  Ersek-Ujvárnál)  személyes 
megjelenésökkel. 

ügy  hiszem,  senki  se  fogja  olvasni  működésük,  felfogásuk^ 
gordolkozás  módjuk  ezen  nagj^s  zámú  nyilvánulásait  a  nélkül,  hogy 
ibadság-höseink  ezen  vonásokból  visszatükröző  jelleme  és  szel- 
tehetsége,  hazaszeretete  és  önfeláldozó  készsége  iránt  tiszte- 


252  TÖRTftKETi IRODALOM. 

lííttíil,  vonzíilommal  elismeréssel  ne  TÍseltetnck.  De  a  mennyit 
liynriiek,  volök  való  tüzetesebb  foglalkozás  által,  a  jelesek:  ugyan- 
oly arányban  az  oUenkezö  benyomás  kerekedik  felül  a  czímhösrCl, 
nutnn^íl  tovább  haladunk  a  nevét  viselő  munka  olvasásában. 

N(*m  rokonszenves  alak,  bármely  oldalát  tekintsük ;  mert 
ni^*í?  azon  egy  is,  melylyel  egyéb  bajtársai  felett  kiváló  himevet 
vívott  ki,  mint:  ^a  tüz  királya*  —  veszt  fényében,  midőn  látjuk, 
ho^y  <l^'iló  pusztitás  és  kapzsi  prédahajhászat  volt  a  kedvencztér, 
molyro  törekvéseit  irányzá. 

Znonge  korában  már  féktelen  és  idomíthatlan ;  mint  ser- 
ilülő  ifjú  kalandor,  kicsapongó,  hitehagyó,  gyilkos,  hadi  és  pol- 
gári fonyitftbiró  előtt  szökevény,  s  mikor  mások  az  életnek  még 
orijik  kozdotén  vaunak,  neki  már  kalandokban  gazdag  múlt  állott 
háta  mögött,  s  midőn  a  Rákóczi-féle  forrongás  kitörő  félben  volt, 
t(M'inr»8zetének  megfelelő  kecsegtető  alkalom  tárult  fel  előtte. 

Tapasztalásai,  merész  bátorsága,  a  tájak  ismerete  hatal- 
inuH  CKzközzé  tevék.  Ily  körülmények  közt  elnézést  remélt  és  nyert 
ziibolátlanságának;  dobzódásra,  sarczszedésre,  martalékhajtásra 
jxidig  a  portyázó  hadviselés  mindenfelé  kaput  nyitott  Járta  is  ez 
utat  a  visszaélésig,  sőt  rakouczátlan  természetének  ezen  aljasb 
irányai  —  a  dőzsölés,  a  kegyetlenkedés,  a  haszonlesés  — katonai 
vczórszereplésére  is  árnyat  vetettek,  mint  péld.  Sopronynál,  vagy 
ogyél)  mulasztások  és  rendetlenségek,  valamint  hadainak  gondat- 
lan, laza  fegyelmezése  által. 

Ue  ha  mint  ember,  keveset  ért,  és  nem  becsülhető :  hely- 
rehozhatta, tisztábbra  emelkedhetett  volna  a  salakból,  ha  más- 
ként fordul  sorsa,  és  az  ügyért,  mely  mellett  küzdött,  hírnévre 
emelkedett,  sőt  vagyout  is  kaparított,  magát  feláldozza  vagy  vér- 
tanúja lesz. 

Ellenben  végzete  még  mélyebbre  sodorta,  és  még  azon  en- 
gosztelü  erkölcsi  elégtételtől  is  megfosztotta  őt,  melyet  ama  más 
eHíítben  igénybe  lehetett  volna  venni  pályája  megítélésénél.  El- 
l)ártolása  nem  puszta  politikai  tény,  vagy  az  egyszerű  hadszöke- 
vény tette  —  hanem  előzményei  s  utóbbi  viselete,  a  szándék,  ké- 
szülődésének és  a  bukásának  mozzanatai,  a  hálátlanság,  kétszí- 
nüség,  jollomteleuség,  az  emberi  indulat  mindennemű  rósz  hul- 
líunverései,  oly  visszataszítóvá  teszik  a  hatást,  még  ma  a  távol- 
ból szemlélőre  is,  hogy  annál  inkább  kell  képzelnünk  az  eset 
roppant  feltűnését  akkor,  a  küzdelmek  és  szenvedélyek  közepén, 
valamint  igen  jói  megmagyarázható  az  érsek-ujvári  eljárás  és  vér- 
pad elkerülhetlensége. 

Gondosan  fölkereste  szerző  a  c^elszövéuy  szálait,  a  gyanú 
első  jelenségeit,  s  érvelései  után  nem  mutatkozik  alaptalannak  a 
föltevés,  hogy  a  valóban  fordulópontot  képező  trencsényi  csata- 


Tt"nTÍ!NKTl  tnODAT.OM, 


253 


vesyícs  ju  loimuu  Ucskay  ai:itiuiiiü^  c^Liszövényeinek  s  bemou- 
dásajnak  tulajfloüitható^  úgj,  hogy  ép  akkor,  midőn  a  hadsereg 
állapota,  az  elÖzu  évek  vivmáuyai  s  a  külföldi  tervek  deleh'j  pon- 
ton állának,  Ocskay  szellemi  segédkezése  állal  váratlanul  sike- 
TÖlt  ama  csapás,  mely  a  mozgalom  hanyatlását  vonta  maga  után, 

Midun  ezen  munka  1710,  elejére  vezet  bennünket,  ho^^'y 
mindinkább  besötétedui  lássuk  a  láthatárt  s  lefelé  hajolni  e jogos 
küzdelem  szerencse  csillagát;  —  azt  végső  szétfoszlásáig  elki- 
sérüi:  nem  e  lapok  feladata. 

Sok  az  11  j  és  vonzó  bennok,  sok  és  nagy  érdekű  moll  ette  az 
irfiank  mint  gyűjtenek  és  feldolgozónak  mimkája ;  8  ha  van  mti* 
vében  a  történeti  hűségen  felül  még  egy  vezéreszme,  ha  elbeszé- 
lését, erőteljes  rajzolatait  a  műalkotáson  felül  még  átlengi  egy 
alaphangé  mely  visszhang  keltésre  számít,  ezt  ráírhatjuk  azon 
régi  homeri  verssel : 

Báró  MednyAnszkt  Dénes. 


I 


GQ0ck]clit6  dC8   dmaeigjahrigen  Krieges  vou  Aiiton  Giadcly.  IV.  küt 
X\'II,  597.  lap.  Tempsky,  Prága  1880. 

El  van  ismerve,  hogy  a  protestáns  egyháznak  küzdelme  a 
politikái  létért  a  reformationak  egyik  szükséges  következése  volt 
A  protestáns  egyház  fellépte  ugyanis  sokkal  határozottabban 
nyúlt  a  világi  élet  elevenébe,  hogysem  politikai  jogok  felöl  vi- 
lági bonyodalmakat^  és  ezekkel  viszályokat  ne  okozott  Tolna. 
Katholicus  fejedelmeknek  alattvalói  a  protestáns  vallásra  térnek 
és  igényt  formálnak  egyházi  javakra,  és  megváltoztatják  evvel  a 
holt  kéz  birtokának  természetét.  Másrészről  a  katholicus  kor- 
mány azt  tartja  kötelességének,  hogy  az  egyháznak  hü  brachium 
8eculare-je  maradjon,  Theologusok  ülnek  a  fejedelmek  tanácsá- 
ban, és  a  g}óntató  atyák  a  katholikus  fejedelmeknek  lelküki^e 
kdtik^  hogy  a  korábbi  papi  birtokokat  ragadják  ki  az  erre  mél- 
tatlan eretnekek  kezeiből.  A  protestánsok  létét  csak  szerencsés 
háborúk  biztosíthatták,  mert  nem  a  lelkiismeret  volt  itt  a  döntő, 
hanem  a  politikai  hatalom  és  a  magánbirtok,  \)  mely  a  római 
gyebáz  joga  ellenére  elkoboztatott,  és  általa  visszakövetelve.  Hosz- 
szú  éltü  ok  volt  ez,  mint  minden  birtok  kérdés  csak  évszázadok 
multával  leli  végleges  megoldását 

A  prote^tans  fejedelmek  és  városok  a  politikai  hatalomért 
és  magánbirtokért  küzdendÖ  háborúra  gyenge  szövetségbe  léptek 


^)  Giadely,  IV.  1-8  Ik. 


ír>  l  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

és  csak  gyengén  oltalmazták  egymást.  Miután  legyőzettek,  a 
szász  választó  fejedelem,  Móricz,  mint  tudva  van,  egy  váratlan 
kalandos  csapás  által  1552.  magában  véve  kétértelmű  békét  erő- 
szakolt kiy  mely  a  gyűlöletet  egész  mélyében  fenntartotta.  A  Le- 
geli »absoíut  gyanakvás  uralmának  korszakát  állott  be.  Az  ügynek 
e  Wke  által  nem  lett  vége,  és  új  Larcznak  kellett  támadnia.  Ez 
a  barmíncz  éves  báborúban  történt  meg.  Európa  minden  hatalma, 
csak  kevés  kivétellel,  Németországra  ront.  Az  uralmi  vág)'  és 
düh  által  fokozott  vallásos  despotismus  és  az  ennek  szolgáló  álnok- 
ság, a  politikai  föhatalmért  élet-balál  barczot  küzd  a  profán  hó- 
dítási politika  űzésére  vetemedett  egyházi  buzgalommal  és  vallá- 
sos bensőséggel.  —  A  vestfáli  békében  —  a  végletekig  vitt  par- 
ticularismus,  és  az  összes  viszonyoknak  magánjogi  meghatározása 
van  kifejtve.  Egy  constituált  anarchia  ez,  minőt  a  vih'ig  addig 
még  neiu  látott ;  meghatározása  annak,  hogy  a  birodalom  egy- 
sége egész,  szóval  állam,  de  a  mellett  minden  viszony  mégis  oly- 
kép  legyen  magánjogilag  megállapítva,  hogy  a  részeknek  érdeke: 
az  egésznek  érdeke  ellen  küzdeni,  még  tekintetbe  sem  venni  azt, 
mit  az  egésznek  érdeke  követel,  habár  az  a  törvényben  meg  is 
van  erősítve.  —  E  béke-határozatok  meghozatala  után  kiderült, 
hogy  a  német  birodalom  mint  állam  mit  ér?  —  Kudarczos  há- 
l)c)rüt  viselt  a  törökkel,  kitől  utóbb  lengyeleknek  kellett  a  biro- 
dalmi fővárost  megmentenie.  Gyalázatos  gyengeségében  el  kellett 
tűrnie,  hogy  Francziaország  virágzó  tartományait  és  szabad  vá- 
rosait béke  ideje  alatt  foglalja  cl  és  fáradság  nélkül  tartsa  meg. 
Méltán  mondják  a  németek  e  hosszú  háborűról,  melynek  kimene- 
t(íle  csak  politikai  természetű,  hogy  idea  nélkül  végződött.  Min- 
den résztvevőnek  kimerülésével,  és  teljes  pusztulással  végződött 
(í  harcz,  melyben  elfajult  pártviszály,  vakbuzgalom  és  katonai 
l)rutálitás  gúnyolták  az  emberiséget. 

Ezen,  egységes  idea  által  össze  nem  fűzött  és  ezért  tenger- 
sok rszéletbe  szakadó  háborús  időszak  ismertetésére  vállalkozott 
(Jindely.  —  Jól  tudja  mindenki,  hogy  mi  mennyit  írtak  már  ezen 
végzetes  háborúról,  mégis  indokolt  azon  állítása  szerzőnek,  hogy 
még  nem  bírjuk  olyan  előadását,  melyben  az  egyes  európai  álla- 
moknak szereplése  az  események  e  hosszú  s  bonyodalmas  mene- 
tébe szakértelemmel  volna  a  maga  teljességében  ecsetelve.  A  szer- 
ző nem  véletlenül  határozta  el  magát  e  terjedelmes  feladat  meg- 
oldására ;  azt  mondja,  hogy  tudományos  fejlődése  természetsze- 
rűen vezette  eiTC.  Midőn  az  ötvenes  évek  elején  a  modern  cseh 
történet  felöl  levéltári  kutatásait  kezdte,  ezek  csakhamar  a  30 
éves  háború  azon  szakára  vezették,  melynek  színhelye  Csehor- 
szágban volt.  Tanulmányai  azt  mutatták,  hogy  e  háború  többi 
Hzaka  szintén  feldolgozásra  vár,  mert  a  leghíresebb  levéltárak  e 


'iT^RTÍíKETr  TttODALOM, 


9f>Fi 


^g  iiom  voii:tK  iiíkiitatva.  lüovei  i'lete  czéljál  e  keuns 
Hadat  iüegol(íásábaii  találta:  J^foljtatásában  a  cseh  történet- 
iráfiimk,  mely,  negyven  évig  tartó  munkája  da(*ára»  befejeEetle- 
oül  maradt,  és  a  30  éves  háború  elüadásában,  mely  Csehországot 
és  Ausztriát  nem  ériuti  kevésbé  mélyen,  mint  magát  Németor- 
szágot«: 

Mi  is  ógy  tartjuk,  hogy  a  mi  a  80  éves  báborűt,  föképeu 
pedig  kezdetét,  a  cseh  felkelést  illeti,  ennek  ismertése  oly  larto- 
xáa,  melyet  a  cseh  történet irásuak  kell  lerónia.  A  felkelés  sok- 
féle szála  a  Csehországnak  fiajátos  egyházi  és  socialis  állapotai- 
ban gyökerezett,  azok  fVlIalálisa  idegenekre  nézve,  a  nyelvi  nebéz- 
Hégektől  egészen  eltekintve,  már  azért  is  nehéz,  mert  a  cseh  alkot 
mtuy  bonyodalmas  kérdéseivel  még  az  esetben  is  csak  roppant 
fáradsággal  lehetnek  tisztában,  ha  a  legjobb  forrásokból  merí- 
tenék ismereteiket.  Nagy  örömmel  vesszük  tehát  a  neves  cseli- 
német  történetíró  eddig  már  26  évig  tartott  szakadatlan  munká- 
jáuuk  ereilmériyeképen  e  háborúról  közzétett  művének  negyedik 
kötetét.  Az  *dsb  bárom  kötet  az  1618-20-ki  cseh  felkelést  tár- 
gyalja és  külön  egészet  képez ;  az  imént  megjelent  negyedik 
kötet,  melynek  >1L  Ferdinánd  büntető  decretumai  és  a  pfaUi 
háborút  (1621  —  23)  a  ezíme^  szintén  kerek  egész  és  tulajdonké- 
peu  azt  tárgyalja,  hogy  a  német  aranybulla  által  meghatározott 
terület  birtokához  tartozó  császár-választási  jogot,  az  alanyi  ér- 
telemben vett  választó  fejedelemség,  a  német  Kur.  hogyan  vonták 
meg  Fridriktul  és  hogyan  ruhá/ták  a  bajor  Maximilianra,  mert 
nagyon  igaz,  hogy  az  1621 — ^23'ki  politikai  viszcályok  és  hadakozá- 
sok elvégre  Németországban  csak  a  kurttl  forogtak,  vajon  a  császár 
képes  lesz-e  a  bajor  berezegnek  adott  szavát  a  választói  jog  átru- 
házását illetőleg  megtartani  avagy  ^leni.  Reánk  nézve  meg  annál 
ördekesebb  e  kérdés  megfejtése,  mert  tudvalevőleg  legszorosab- 
ban függ  össze  Magyaroi*szág  és  Erdély  történetével.  Gindelyy  a 
hol  kell,  iparkodik  e  szerves  összeköttetést  kimutatni,  nem  is  ke- 
rülhette még  el  egy  kötetben  sem  az  összefüggő  események  logi- 
kája erejénél  fogva,  hogy  a  magyar  viszonyokat  ne  fejtegesse. 
Igaz,  hogy  azon  fejezet,  melyet  a  második  kötetben  kübin  Beth- 
len (iábornak  szentel,  mint  egyátalál>au  a  Magyarorszílgra  vo- 
natkozó passusok,  mind  a  négy  kötetben  a  legkevénbbé  sikerült 
rész,  mit  annak  tulajdoníthatunk,  hogy  Katonán  kivöl  csak  kül- 
földi okiratokból  ismerte  a  viszonyokat.  Ezek  alapján  pedig  nem 
hogy  Bethlen  igaz  czéljait,  de  még  jellemét  sem  lehet  megérteni, 
a  hogy  Gindely  meg  sem  értette.  —  De  még  ebben  is  találhatók 
még  a  magyar  történetírás  körül  is  érdemei,  ezeket  pedig  legin- 
kább azon  közvetlen ,  mindeddig  homályos  okok  fejtegetésében 
ismerjük  fel,  a  melyek  Bethlent  azon  határozó  lépésre  bírták. 


256  TÖRTKNETI IRODALOM. 

Logy  a  világot  rázó  mozgalom  küzdő  terére  lépjen  és  hogy  Fer- 
dinánd ellenségeihez  csatlakozzék  ^)  Sőt  már  az  első  kötetben 
leírt  1618.  poaionyi  országgyűlést,  nevezetesen  hogyan  kerülték 
ki  a  subtilis  formaságok  által  az  ekkor  ismét  felmerült  rendkí- 
vüli fontosságú  közjogi  kérdést,  örökösödési  rend  vagy  választás 
adja-e  Magyarországnak  királyát  is  alaposan  ismerteti  ^)  Az  új 
anyagot  levelezések,  de  főképen  a  spanyol  követ  tadósitásaiból 
merítette. 

Bármennyire  csábító  az  alkalom  a  Gindely  által  talán  nem 
egészen  helyesen  felfogott  és  részben  elhanyagolt  kérdésre,  mely 
az  unió  belső  természetét  és  állását  a  cseh  felkeléshez  illetné,  mert 
nagyrészben  itt  lehet  meglelni  az  unió  kudarczos  szerepének  okát, 
észrevételeinket  megtenni,  helyt  állunk  a  kísértésnek  azon  tekin- 
tetből, mert  ezen  tisztán  külföldi  viszonyok  bolygatása  nem  ma- 
gyar történeti  szaklapba  tartozik.  Mielőtt  azonban  G.  munkájá- 
nak Magyarországra  vonatkozó  részeit  ismertetném,  a  protestáns 
ausztriai  rendeknek  a  Ferdinánd  elleni  felkelésbe  való  beléptéhez 
szólnék,  mely  némileg  analogonja  magyarországi  eseményeknek 
és  így  talán  nem  érdektelen. 

A  cseh-német  historicus  nevezetesen  ennek  első  kötetében 
igen  jól  ecsetelte  azon  katholicus,  hogy  ne  mondjuk  jezsuita 
reactiót,  mely  Csehországban  Mátyás  alatt  működött.  Kár,  hogy 
a  következő  kötetekben  nem  terjesztette  ki  figyelmét  ez  antire- 
formatio  kiterjedésére,  ha  nem  is  Magyarországra,  de  legalább 
Ausztriára,  mert  első  sorban  csak  akkor  vagyunk  képesek  a  pro- 
testáns osztrák  rendek  felkelését  megérteni,  ha  ismcijük  Mátyás- 
nak viseletét  az  osztrák  rendek  vallási  szabadságaikkal,  és  a 
mennyiben  ezeket  még  meg  nem  szerezték,  vallás-türelmi  köve- 
teléseikkel szemben.  Másodsorban  azonban  e  felkelést  sokkal 
magasabb  szempontból  megvilágítva  lehet  megmagyarázni. 

Tudva  van,  hogy  a  reformatio  alatti  és  utáni  században  az 
uralmi  jog  minden  monarchiában  a  fejedelem  és  az  illető  ország 
rendéi  között  volt  megosztva.  Mivelhogy  hatáskörük  praecise  meg 
nem  volt  határozva,  e  két  hatalom  kölcsönös  igényeik  kiküzdése 
végett,  folyton  hadi  lábon  állott  egymással.  —  És  a  mint  Magyar- 
országban is  a  politika  és  a  reformatio  kölcsönhatása  volt  e 
korban  az  uralkodó  jelenség,  úgy  Ausztriában  is,  hol  a  30  éves 
háború  kitörésekor  a  rendeknek  törekvései,  hogy  az  államtigyekre 
minél  tágabb  körű  befolyást  biztosítsanak  maguknak,  a  protes- 
tantismus  okozta  ellenzékkel  egybeesett.  Karöltve  harczolt  te- 
hát a  rendiség  és  a  protestantismus  a  katholicus  vallású  uralko- 


1)  U.  köt.  259  Bk.  Ik. 
«)  I.  köt.  203  —  228  Ik. 


TÖBTÉNETI IRODALOM. 


m 


dói  h&z  ellen.  —  Kifejezést  uyert  ez  az  összefüggés  a  bécsi  béké- 
ben és  az  müóbaii. 

Az  állam  hatalom  megoszlása  a  fejedelem  és  a  reudek  közt 
a  líYL  századbau    folytonos   viszály  tárgya   volt,  a  politikábau 

.•g)>  mint  az  irodalomban.  Egy  időre  a  rendek  jogainak  védői 

[ierúitek  felül 

Ez  volt  Holland  provinciájának  hivatalos  államjoga,  ezen 
elméletet  hirdették  Francziaországban  ia  a  protentaus  irók  a 
7ü-eB  években,  és  ezen  elméletet  akarta  most  Tschernemhl  Eras- 
mu8,  a  protestáns  rendeknek  tulajdoakepeni  vezére,  Ansztrinra 
nlkálmazni.  Tanait  talán  így  lehet  formulázni;*)  A  fejedelem 
halála  pillanatában  az  államhatalom,  a  kormánpás  joga  ipso 
iure  a  rendekre  száll,  és  ezeknek  kötelességük  azt  gyakorolni 
niindaddigy  míg  az  új  fejedelemnek  meghódolnak.  A  hódolat  pe- 
dig egy  szerződéstől  függ,  melyet  a  jövendő  fejedelem  köt  a  reu- 
dekkel.  Ezeknek  t  i,  kötelességük  saját  maguknak^  a  városoknak 
stb.  szóval  az  alattvalók  minden  kategóriíijának  külön  közjogait 
előterjeszteni,  hogy  a  trónörökös  azokat  megerősítse,  kötelessé- 
gftk  a  netán  elÖfordCdt  sérelmeketj  az  azelőtti  kormánynak  hibás 
ée  esetleg  jogtalan  rljárását  elpanaszolui  és  gondolkodni  azok 
mikénti  orvosUisárúL  Cbuk  miután  a  fejedelem  megígérte  a  helye- 
sen és  jogosan  meglevők  intézmények  megtalálását,  a  jogtalannak 
H  meg  nem  feldőuek  orvoslását  és  ez  ígéretre  megesküdött  (a 
mi  a  koronázási  hitlevelünk)  történhetett  a  hódolás.  A  hódolás- 
sal le  nem  mondhattak  a  rendek  a  kormányzás  feletti  őrkodés- 
űek,  sem  pedig  az  esetben,  ha  a  szabadságokat,  melyek  megtar- 
tására megesküdött,  korlátolja  vagy  el  nem  ismeri,  a  fejedelem 
letételének  elidegeníihetlen  jogáról.  Tschernembl  szerint  azon 
körülmény,  hogy  örökösen  uralkodik-e  a  fejedelmi  ház,  vagy 
választás  adja-e  meg  íiz  országnak  az  idei  fejedelmét,  nem  vál- 
toztat ezen  semmit,  >merL  az  ország  önmagát  önmaga  érdekében 
leszi  örökös  tartománynyá,  és  a  ki  örökös  fejedelmet  rendel,  az  az 
örökös  fejedelmet  el  is  űzheti.<  —  Nem  is  hinné  az  ember,  hogy 
a  szelíd  Ausztriában  ily  theoriák  bírtak  lábra  kapni. 

Nagyon  természetes,  hogy  a  kath.  Mátyás,  Isten  kegyelmc- 
rőmai  császár,  ilynemű  magyarázatokat  nem  akart  elismerni, 
és  6gy  válaszolt,  hogy  nem  arról  vau  itt  szó:  vajon  a  fejedelem  a 
rendek  beleegyezésével  és  felülvigyázatával  uralkodik-e,  hv 
arról^  vajon  ő  uralkodik  e  vagya  rendek?  Hogy  megmnt 
miként  vélekedik  e  kérdés  felől,  ezt  az  egyházi  ügyekben  rögtön 
éreztette,  mert  míg  a  cseh  protestánsoknak  vallásuk  szabad  gya- 


*)  Gindely  (K  II.  kot.  55.  l)  m  alaki  olin^letekkcl  nem  aok^t 
USrddik. 

Száxadok.   lödl.  Ul  tuseet. 


17 


258  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

korlatát  megeugedte,  Austriában  ezt,  legalább  egyelőre,  megta- 
gadta. —  Képzelhető,  hogy  Mátyásnak  halálával  az  ausztriai 
rendek,  mint  azelőtt  II.  Eudolf  halála  után,  jogaik  yédelmére 
keltek,  még  mielőtt  az  új  uralkodónak  hódoltak.  És  mivel  Felső- 
Ausztriában  a  világi  rendek  legnagyobb  részt  protestánsok  voltak, 
könnyen  redicálhatták  elméletüket  és  csakhamar  kezükbe  ragad- 
ták a  kormányt.  Nem  igy  Alsó-Ausztriában,  hol  a  világi  rendek 
oly  módon  oszoltak  két  különböző  vallású  és  politikai  állású  tá- 
borra, mint  Magyarországban,  hol  a  katb.  rendek  a  protestánsok- 
tól már  az  16X^/9.  országgyűlésen  végleg  elszakadtak.  Míg  a  katho- 
licusok  Ferdinánd  pártjára  állottak,  addig  a  protestánsok,  Gindely 
részletes  leirása  szerint,  elébb  Hornba,  majd  Retzbe  vonultak 
vissza  és  külön  szervezkedtek.  De  Ausztria  fejedelme  más  koro- 
náknak is  volt  birtokosa  cs  Magyar-  és  Németországból,  Flan- 
driából, Lotharingiából  és  Oláhországból  kapott  toborzott  segélyt, 
mi  által  a  harcz  egyenlőtlenné  vált.  Az  uuio  tagjai  nem  bírtak 
elég  erővel,  hogy  Bajorországba  törjenek,  megakadályozni,  hogy 
Maximilián,  mint  császári  biztos,  a  liga  seregével  Linczbe  vonul- 
jon, hogy  elvégre  a  rendek  hódalatát  fogadja.  Alsó-Ausztria 
egyedül  még  kevésbbé  tarthatta  fenn  függetlenségét  —  és  így 
hiúsultak  meg  Starhemberg  álmai,  Tschernembl  tervei. 


Az  imént  megjelent  negyedik  testes  kötet  a  csehországi 
háború  lefolyását  ecseteli,  míg  Mansfeld  az  országból  Gindely 
szerint  kiűzetett,  tényleg  azonban  kirekedt.  Közli  erre  az  egész 
mű  legérdekesebb  részei  közé  tartozó  fejezetben  a  cseh,  morva 
és  osztrák  felkelők  ellen  indított  felségárulás!  perek  vitelét, 
megismertetvén  a  Habsburg-háznak  meghódított  >tartományai« 
iránti  politikájával,  melyet  fővonásaiban  e  dynastia  nagy  czélja : 
a  szent  római  birodalom  császári  méltóságát  örök  jognál  fogva 
viselni,  szabott  meg.  Ez  mindig,  Magyarországgal  szemben  is,  és 
most  a  fehérhegyi  csata  és  a  felkelés  teljes  leverése  után  Cseh-  és 
Morvaországgal  szemben  is  e  hármas  törekvésben  ismerhető  fel : 
az  ország  régi  szabad  alkotmányának  megcsonkításában,  a  reka- 
tholizálásban  és  minél  tágabb  körű  confiscatiókban.  Kár,  hogy 
szerző  e  legutóbbi  törekvés  eredményét  egész  fontosságában  fel 
nem  fogta.  Nem  emeli  ki,  hogy  a  financzia  e  korban  az  állam 
legfőbb  működésének  főtényezöje,  mert  a  zsoldos  seregek,  e  rákfene 
az  állam  testén,  minden  erőt  felemésztettek  és  ezeket  már  más 
módon  táplálni  nem  lehetett,  mint  confiscatiókkal,  tehát  fontos 
financiális  surrogatum.  Szól  ugyan  a  nagymérvű  Tagyonkobzás- 
ról.  de  többnyire  csak  a  mennyiben  oz  az  egyes  szereplő  főurak 
személyes  sorsát  érinti,  nem  pedig  ennek  legnagyobb,  a  közgaz- 


Tr>RTfeHEíTl  IRODALOM, 


259 


das&gi  ég  politikus  jelcotőgégérül.  Úgy  tartjuk,  hogy  e  korban 
ntm  UievheiBií  politikai  intézuiény,  mely  oly  erösxakosau  tudta 
Tolna  a  gazdasüúgi  életet  egész  terjedelmébeu  megváltoztatui,  főleg 
liáboriik  után,  mikor  a  birtok-viszonyok  úgy  is  ziláltak,  mint  épen 
eaeii  óriási  confiscutiok,  melyek  (a  91.  lapon  említett  terv  szerint) 
jiz  üSí^zes  cseh  íuldbirtük  két  harmadára  voltuk  kiterjesztenduk. 
Aíiüál  felütlöbb,  hogy  Giudely  nem  foglalkozik  e  reform  mes3- 
szire  ágazó  kövctkezményeiveljmert  d*Elvert.  kire  kíilönben  igen 
gyakran  hivatkozik,  e  kérdés  rendkívüli  fontosságára  sürgetöleg 
utalt.  ^)  —  Sokkal  több  előszeretettel  festi  a  másik  törekvésnek, 
az  eUenreformaliónak  sensationalis  regény  színezetű  hálás  the- 
máit :  mint  védik  a  protestáns  papok  egj'házaikat  a  katholi- 
ku8  bevonulás  ellenében,  mikép  híveiket,  mily  érzékenyen  búcsúz- 
nak el  ezektől,  mikép  kergettetnek  ki  az  országból  és  egyéb 
réíízleteket,  minőkre  hazai  törtenetünk  frappáns  analógiákat 
mutathat  fel.  De  világosan  hi vehető  az  is,  hogy  az  osztrák  ház 
nemcsak  a  cseh  vallás-felekezetet  szándékolta  elnyomni,  bauem 
a  római  egyházzal  már  kibékült  és  ettől  csak  a  communióban  el- 
térő régi  utraquisnmst  is.  És  hitszik,  hogy  Bécsből,  hol  e  korban 
csak  kissé  kényes  körülmények  között  gziláinlan  és  czéltudatosan 
cselekedni  nem  tudtok,  és  mindig  csak  az  aggasztó  benyomások- 
nak engedtek,  egészen  föltétlenül  akartak  uralkodni  azon  terré- 
numon, melyet  léptenként  hóditottak  meg.  Ebhez  az  elsőnek  jel- 
zett törekvés,  az  alkotmány  csonkítása  okvetlenül  szükséges  esz- 
köznek mutatkozott,  A  cseh  és  morva  rendi  alkotmány,  mely 
Cseh-  és  Morvaország  önczélját  volt  hívatva  megvalósítani,  hogy 
a  dynastia  magasra  törő  czéljainak  folyton  hathatós  eszköze  le- 
besscnr  változatlan  nem  maradhatott.  JEgy  sajátlagos  önczélnak 
m&Si  idegen  czél  alá  rendelése  pedig  mindig  erőszakos  lépéseket 
igényel,  minőket  az  állami  életben,  ha  nem  revolutio  csak  abso- 
lulismus  alatt  követhetni  el.  Ennek  bevezetésére  pedig  a  legkipró- 
b&ltabb  eszköz  provisorins  kormánynak  vagy  helytartónak  kine- 
vezése*  Csehországban  egymáöutáii  mindkét  eszközt  alkalmazták. 
Hel)  tartóul  Maximilián  azelőtti  subcommissariusát,  Liechtenstein 
herczcget,  Morvába  aü:aliimóczi  érseket,  Dietrichstein  bibornokot 
nevezték  ki  És  evvel  betetőzte  Ferdinánd  azon  rendeleteit,  me- 
lyek Csehország  nemzeti  fejlődésének  véget  vetettek.  Egészen 
eredeti,  öuálló  módon,  mint  Európa  uiigy  nemzetei,  Csehország 
úgy  sem  fejlődött  ki,  mert  hatalniasabb  szomszédainak  nyomásá- 
tól egészen  sohasem  volt  ment  Állami  élete  is  már  századok  óta 
betegeskedett,  mert  IL  Przemysl  Ottokár  (1200  körül)  és  IV. 
Károly  (f  1379.)  alatti  virágzás  következetes  haladásában  a  szláv 


i)  Ríitnítía  /iif  HiKtfi    ti,  Ilí'hUA  (iív.  IV,  231  r^  J« 


17* 


mám 


260  TÖRTÉKETI  IRODALOM. 

elemen  gyógy íthatlan  sebet  Tolt  ejtendő,  mert  a  cseh  uralom  a 
messzi,  német  lakta  hódított  vidékek  felett  csak  az  esetre  lehe- 
tett volna  tartós,  ha  az  anyaország  maga  nemzeti  átalakuláson 
esik  által.  Azon  percztől  fogva  —  a  huszita  vallás  keletkezési 
idejére  czéloz  Gindely  —  hogy  ez  átalakulás  ellen  küzdeni  kez- 
dettek, ez  uralomnak  szükségkép  vége  szakadt.  A  cseh  államnak 
korlátolt  terű,  de  íij  fejlődését  akkoron,  mikor  a  szláv  elem  az 
új  vallás  segélyével  fölülkerekedett  —  egyrészről  a  belső' viszá- 
lyok, más  részről  az  országnak  uralkodókban  való  szerencsétlen- 
sége gátolta  meg,  úgy,  hogy  csak  Habsburg  Ferdinánd  megvá- 
lasztásával állott  elő  ismét  a  régi  rend ;  de  e  királyukkal  egyide- 
jűleg a  német  befolyásnak  kapu  nyílt.  E  német  behatás  daczára, 
csehek  kormányozták  az  oi*szágot,  és  lett  volna  remény  az  elvégre 
mégis  mindinkább  elnémetesedő  kormányt  megfelelő  szolgálatté- 
telek által  »a  cseh  nemzeti  önállóság  hü  őreivé  tenni. «  E  kilátás 
megszűnt,  mihelyt  az  alattvalók  kath.  vaUású  fejedelmük  ellen 
felkeltek,  az  pedig  országát  fegyverhatalommal  gyűrte  le,  és  hogy 
a  saját  czéljait  előmozdítsa,  épen  önállóságától  fosztotta  meg. 
Leghamarább  az  ország  új  közigazgatásán  volt  észrevehető,  mert 
ennek  szálait  bécsi  kezek  vezették,  de  még  világosabban  a  hét 
évvel  utóbb  kibocsátott  új  alkotmányon,  mert  midőn  1627-ben 
az  új  alkotmány  (Landesordnung)  közzé  tétetett,  már  nem  akar- 
tálc  cseh  nyelven  kihirdetni,  és  csak  német  nyelven  nyomtatták 
^Élesebben  és  határozottaban  nem  jelezhette  a  bécsi  udvar  az 
irányt,  melyet  követni  akart. « 

Ha  Csehország  történetéből  azon  lapokat  olvassuk,  melyek 
azon  bánásmóddal  ismertetnek  meg,  melyben  Csehország  e  kor- 
ban a  Habsburg  dynastia  részéről  részesült,  a  nyert  kép  meglepő 
sok  analógiát  nyújt  Magyarországnak  későbbi  történetéhez. 

A  felségárulási  perek  után  az  alsó-pfalzi  háborút  irja  le 
Gindely  és  az  unió  teljes  felbomlását.  »Digby  követségi  útjai- 
nak czime  alatt  megismertet  Fridrik  erély  és  gondtalan,  gyer- 
mekes és  hóbortos  viselkedésével,  és  a  dühben  szenvedő  Jakab- 
bal, ki  buzgó  parii  amentje  akaratának  nem  enged,  mert  nem  erő- 
vel, de  >felülmúlhatlan«  eszének  ki  nem  játszható  fortélyaival 
akar  veje  és  unokái  sorsán  segíteni.  De  Digby  lord  missiója  töké- 
letesen füstbe  ment,  mert  a  császár  a  bajor  hódítási  vágyok  con- 
sequens  nyomása  alatt  Fridriket  restituálni  vonakodott,  és  csak 
oly  alkudozásokra  nyilatkozott  késznek,  melyekkel  Fridrik  az 
Alsó-Pfalzot  megmenthette  volna.  Mivel  azonban  ez  ügyért 
áldozni  mitsem  akart,  beleegyezésével  a  háború  ismét  kitört. 
(1621.  october  havában.) 

E  helyen  szúr  szerzőnk  az  újonnan  kitört  háború  leírása 
el6  egy  hetven  néhány  lapra  terjedő  fejezetet   »a  haiuburgi  és 


T^íRTÉHETI  rRODAtOM. 


261 


liikoliíbtirgi  alkudozásokról  és  a  Bethlennel  kötött  békéröL* 
Sietünk  megjegyezni,  hogy  ezen  ötödik  fejezetnek  mind  terjedel- 
ine«  helyzetOu,  mind  compositiójáa  mintha  meglátszanék,  hogy 
utólag  lelt  beillesztve,  mert  azon  modor  szerint,  melyben  Gindely 
m  eUíl  három  kötetet,  sut  a  negyedik  kötetet  ia  (ezen  ötödik  fejezet 
ttián  következő  részét  is  beleértve)  megírta,  e  fejezet  hiánya  az 
egész  miiben  mintha  nem  vfilt  volna  érezhetővé.  Az  egészbe,  felette 
részletes  előadásban  a  Magyarországban  történtek,  mint  a 
bécfii,  és  részben  Fridriknek  politikáját  folyton  módosító  köriil- 
mény,  helylyel-közzel  a  szükség  szerint  mindig  beszövi  ugyan,  de 
csak  lappangó  elemként,  nem  többé,  sőt  kevésbbé,  mint  aMadrid- 
ban^  vagy  Kómában  történtek,  úgy  hogy  ha  nem  is  csak  magyar, 
de  c»ak  szakavatott  olvasó  érezhetett  o  tekintetben  hiányt.  És 
mégiB^  bogy  e  fejezet  közbe  lett  szúrva,  minden  hiányossága  mel- 
lett csak  most  látszik  egészen,  mily  szükséges  volt  ezen,  a  cseh 
állapotokra  annyira  ható  viszonyoknak  teljesebb  ismertetése. 

Tényleg  úgy  van,  hogy  az  előttünk  fekvő  kötetet  Gindely 
már  majdnem  megírta  volt,  mikor  a  magyar  levéltárakat  jött 
kutatni  ISliK  tavaszán.  Talán  őt  is  meglepte,  hogy  a  magyar 
Tiszonyokat  közelebbről  kell  ismernie,  baj,  hogy  talán  még  sem 
annyira  az  események  logikáján  szerves  összeköttetés,  mint 
inkább  a  !?zerző  egyik  kiváló  sajátsága,  a  legtágabb  körű  teljes- 
ség kedveért  A  magyarországi  levéltárakban  előszava  szerint 
>fouto8  archivaliáknak  rendkívül  gazdag  tömegét*  lelte,  és  ezek- 
ből alkotta  e  fejezetet,  melyben  ugyan  korántsem  kifogástalanul, 
d''  'setre  jol)banítél  Bethlen  szerepléséről,  mint  az  előbbi 

ki'i  u  Nagyon  elősegítette  e  javulást  Szilágyi  Sándornak 

ípeu  1879-ben  közzétett:  »Beth!en  Gábor  fejedelemnek  kiadat- 
lan politikai  levelei*  czimü  publicatiója,  a  mint  Károlyi  Árpád. 
ki  Gindelyt  Bethlennek  a  müve  második  kötetében  adott  elfogult 
jel  -ért  erősen  mcgkorholja,  e  negyedik  kötet  megjelenése 

el  0  J*Ha   Gindely   e   levélgyüjteméuyt  (a   Szilágyiét) 

ismerhette  és  használhatta  volna,  bizonynyal  mag  rajzot  nyűjt 
Tála  Bethlen  Gáborról. «  —  Ezen  gyűjtemény  ismerete  tényleg 
meglát <i7Ík  azon  lapokon,  melyeket  Gindely  a  4.  kötetben  ír  az 
er  delemről.  De  lehetetlen  is  lett  volna,  hogy  a  külföldi 

hl  1,   kit   Betblen  hatalmas,   rendkívüli  tiszteletet   keltő 

és  mindamellett  a  lelkesedésig  rokonszenves  személyisége  mind 
dttjétől  fogva  kellően  érdekelni  nem  tudott,  az  anyag  pontosabb 
iiímerete,  ha  a  tenyéren  fekvő  eseményeken  kívül  a  mélyen,  a 
legmélyén  fekvő  indokokat  nem  is  kutatta  az  előbbinél  különb» 
BetlUenre  nézve  határozottan  kedvezőbb  ítéletre  ne  kénvszerítse. 


»)  BuiUpcetl  Szemle  XXIL  kOt  25T.  L 


262  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Ha  a  baiuburgi  békealkudozások  megakadásakor  úgy.  nyi- 
latkozik, *)  bogy  Betblen  »bideg  és  tekintet  nélküli  önző  ember 
volt  (rücksichtsloser  Egoist)  mert  a  császári  párttal  űzött  min- 
den viszonyában  aggálytalan  módon  élt  otromba  bazugságokkal 
és  bízelgésekkel,  úgy  hogy  inkább  valamely  ázsiai  horda  főnöké- 
nek képzelte  volna  az  ember,  mint  a.  polgárosult  Európa  egyik 
fejedelmének*  mégis  maga  is  —  bár,  és  ezt  Bethlennek  csak  fel- 
tétlen tisztelői  tagadhatják,  cum  grano  salis  alkalmazva  igaza 
lett  volna  —  keménynek  és  hirtelennek  találja  Ítéletét.  Itt  az 
osztrák  itél,  nem  a  történetíró,  Ranke  ugyancsak  más  szemmel 
nézte  a  dolgot,  siet  teljes  elismeréssel  hozzátenni,  hogy  »mind- 
azonáltal  nem  tagadhatni  meg  tőle  sem  jelentékes  uralkodói 
tehetségét,  sem  a  politikai  viszonyok  megitélésében  való  éles 
belátást.  Megbizonyította  amazt  Erdélyben,  hol  a  tulajdon  biz- 
tonsága, az  általános  jólét  és  az  államjövedelem  addig  soha  el 
nem  érte  e  virágzást ;  politikai  éles  elméje  a  portához  való  viszo- 
nyában nyilvánult,  melylyel  csak  habozva  bocsátkozott  szövet- 
ségi alkudozásokba,  főleg  pedig  abban,  hogy  félbeszakította  a 
császárral  megkezdett  tárgyalásokat,  jóllehet  hogy  a  magyar 
rendektől  egyelőre  derék  támogatást  nem  várhatott,  mert  ezek  a 
bűnfeledés  puszta  megígérése  mellett  készek  voltak  Ferdinánddal 
kibékélni.  Minden- rövidlátó  ember  a  császár  ajánlataival  megelége- 
dett volna,  békét  kötött  és  Erdélybe  visszatért  volna.  De  ő  belátta, 
hogy  ha  felső  Magyarország  (és  ez  forgott  szóbau)  minden 
feltétel  nélkül  a  császárnak  átadatnék,  az  absolut  kormány  jutna 
ott  érvényre,  evvel  a  német  befolyás  előtt  nyílnék  meg  kapu,  ajtó, 
és  tönkremenne  a  magyar  nemesség.  Az  országnak  lehet,  hogy 
ez  előnyére  vált  volna  (?),  de  hogy  ez  által  saját  hatalmát  alá- 
ássa, azt  nem  titkolhatta  el  maga  előtt  sem,  és  így  biztonsága 
érdekében  a  császárral  békét  nem  köthetett,  ha  csak  ez  arra  rá 
nem  áll,  hogy  a  magyar  alkotmányt  és  a  koronázási  hitlevélben 
foglalt  ígéreteket  megerősíti  és  így  önmaga  lehetetlenné  teszi, 
hogy  győzelmét  kizsákmányolja.  Nem  remélhetett  a  háborúban 
jobb  feltételeket  elérni,  mint  minők  között  volt,  de  már  az  is 
megérte  a  harczot,  ha  a  császárt  a  magyar  alkotmánynak  nyílt 
elismerésére  kényszerítette  és  a  császári  kormányt  ezáltal  még 
további  tehetetlenségre  kárhoztatta,  és  magának  a  további 
beavatkozást  lehetővé  tette.« 

Daczára  annak,  hogy  e  passus  relatíve  józan  ítolö  tehet- 
ségről tesz  tanúságot,  mégis  látni  való,  hogy  Gindely  kissé  felü- 
letesen gondolkozó ,  szereplő  egyéneinek  cselekedeteit  és  maga- 
tartását mint  itt  hatalmi  vágyból;  úgy  rendszerint  személyes  indo- 

\)  IV.  238.  8  k.  lapok. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


S63 


: 


8xeretii6  mötiyálüi. —  Míg  Bethlen  sokoldalú  terveinek 
egyes  flxálait  elég  jól  ismei^te  fel,  előadásának  a  maga  egéBzében 
Im  '   *'  ruik,  és  ezek  röviden  szólva,  onnan  erednek:  hogy 

li'  ar  történetet,  hanem  ennek  csak  egyes  e  korra 

fonutkozó  lübbé-kevéöbbé  fontos  töredékeit.  Még  kevésbbé  ismeri 
a  keleti  bonyodalmakat,  melyekben  csak  hazugságok  és  intrigák 
fégtelea  zavarát  találja,  de  vezérterveket  nem  is  sejt  Azonban 
n«      *  '"kozuuk.  hogy  Gindely  nem  fogta  fel  Bethlen  viszo- 

n;i  mz  a  maga  kényes  sajátosságában,  bár  véletlenfii 

liÍ£tos  tiuh»másunk  van  arról,  hogy  e  viszony  felől  igen  sok  nagyon 
fcmtos  okirat  állott  rendelkezésére,  mert  ritka  példája  ez  részben 
az  ármányok  és  fondorlatok  leple  alá  rejtett  tiszta  szándéknak, 
részint  a  magas  czél  követelte  hunczaikás  subtilisségok  komoly 
jótékának.  Ugy  látszik,  hogy  szerző  közönsége  onnan  ered,  hogy 
mindezt,  a  teljesség  daczára,  melyre  törekeilik,  sokkal  távolabb 
álló  tényezőnek  tekiutette  a  germán  színezetű  30  éves  háború 
lefolyására,  mint  a  minőnek  a  kelet-e oiópai  bonyodalmak  ponto- 
Babb  ismerete  alapján  kideríilnek. 

Semmiképen  sem  állíthatjuk  a  szerzővel,*)  hogy  a  porta 
unszolása  Bethlen  részéről  a  ^hazugságok  és  áimányokc  végte- 
len zavara  lett  volna,  mert  ennek  kérései,  felszólításai  és  fenyege- 
tései a  legczéltudatosabb  akaratnak  elég  tisztán  látbató  egszközei 
voltak.  De  megengedjük,  mert  tény,  a  mit  Gindely  állit,  ^)  hogy 
Bethlen,  illetőleg  Pécay  a  haiuburgi  alkudozások  korában  a  szul- 
tánnal való  usiszekottetéseivel  feltűnően  dicsekedett,  és  avval  fe- 
n>  ' '  ntl,  liogy  nagy  török  és  ta,tár  hadak  vannak  indulóban, 
m  állította,  hogy  a  porta  a  leghevesebben  megtiltotta  a 

németekkel  való  alkudozást,  és  annak  rögtöni  beszüntetését  kö- 
veteli, —  Do  mindez  csak  ízetlen  túlzás,  sehogysem  légből 
kapott  hazugság,  naiv  és  e  korban  majd  mindennapos  fogás  az 
ellenfél  megrettentésére,  hogy  nagyobb  engedékenységet  tanusit- 
80U.  Az  ellenfél  irányában  tett  Dyilatkozatokból  különben  azt 
hisszük,  Bethlent  objective  megítélni  még  Gindelyuek  sem  lehet 

A  szerző  Bethlennek  a  haiuburgi  sikertelen  alkudozások 
után  tanúsított  viselkedésében  azon  célzatát  fedezi  fel,  hogy  t^h 
török  szövetségbe  akar  lépni,  a  melytől  azelőtt  annyira  irtózott « 
És  ez  által  a  vádak,  úgy  folytatja,  melyeket  a  nyugati  Európa 
Bethlenre  szórt,  és  melyek  abban  lelték  legpraegnansabb  kifeje- 
zésüket, hogy  mohamedanusnak  híresztelték,  indokoltakká  vál- 
tak.* —  Azon  véleményünknek  adtunk  az  imént  kifejezést,  hogy 
Gindely  úr  nem  igen  jáiatos  a  magyar  történetben^  Lneogy  alka- 


M  IV.  243.  l. 
«)  IV,  242,  L 


TfMír'  ITM 


^"'SgsSa 


2*).l  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

lom,  liol  ismét  szem  elől  téveszt  szem  elől  nem  tévesztendőt^ 
mert  űgy  látszik  nem  csak  hogy  nem  sejti  azon,  korántsem  csak 
íi  valláskülömbség,  okozta  szomorú  belviszonyokat,  melyek  ezen 
kor  magyar  történetét  jellemzik,  de  felejti,  hogy  a  magyar  ren- 
(híknok,  a  nádorral  élükön,  Bethlenéitől  egészen  különböző  és 
különvált  érdekei  voltak,  és  mivelhogy  Gindelynek  —  a  mint 
Károlyi  kimutatta,  és  már  mi  is  jelentettük  —  az  erdélyi  fejedelem- 
nok  magasztos  czéljairól  tudomása  sincsen,  természetesen  nem 
M\y  hogy  Bethlen  a  magyar  rendeket  még  az  esetben  is,  ha  saját 
('rdokoit  nem  mozdították  volna  egyúttal  elő  saját  javukra  —  a 
Hahfllmrg  ház  aspiratiói  ellenére  —  kényszeríteni  akarta,  nehogy 
pl.  a  csehek  módjára,  szabad  rendi  alkotmányukat  elveszítsék, 
(ílönyoért  küzdeni.  —  Ezt  az  egyéb  eszközök  kifogytával,  már 
máskép  nem  lehetett  elérni,  mint  egy  módon.  A  törökkel  kény- 
szerítette eiTC  Magyarországot,  a  nélkül,  hogy  ezt  a  porta,  a  nél- 
kül, hogy  a  megyei  rendek,  a  nélkül,  hogy  Erdély,  és  sajnos  a 
nélkül  hogy  Gindely  észrevette  volna.  Ezért  Íratott  Bethlen  a 
nagyvezérrel  a  szultán  nevében  leveleket  a  magyar  rendeknek, 
melyben  épenséggel  megtiltja  nekik,  hogy  a  császárral  a  béke- 
alkudozások tárgyalását  folytassák,  és  egy  másikat  önmagának. 
Mindkettőt  az  egybehívandó  országgyűlés  elé  akarta  terjeszteni 
melyben  csudálkozását  fejezi  ki  a  fölött,  hogy  a  császárral  trac- 
tál,  8  őt  ezért  szigorúan  megró vja.*)  —  Dóczyt  és  Rimayt  oda  uta- 
sította, hogy  bátorítsák  a  portát,  hogy  nem  komoly  szándékkal 
egyezkedik  a  császárral,  kit  csak  rászedni  akar,  és  hogy  minden 
alkalmat  fel  fog  használni,  ha  ennek  ártalmára  lehet  Gindely 
ebben  csalást  lát,  mert  úgy  tartja,  hogy  evvel  a  fejedelem  a  por- 
tát csak  ámítani  akarta,  hogy  nagyobb  legyen  a  kedve  tanácsát 
követni,  és  e  kedvező  alkalmat  birodalma  határainak  kiterjesz- 
tésere felhasználni,  mikoron  Betblen  —  mindig  Gindely  szerint 
—  nem  is  azt  akarta,  hogy  a  török  hadat  viseljen,  hanem  csak 
hogy  őt  kellő  számú  csapatokkal  segítse.  De  mi  az  alkudozások 
lefolyásából  nem  azt  következtetjük,  mint  Gindely,  hogy  Bethlen 
török  szövetségbe  akart  lépni,  hanem  azt,  hogy  Bethlen  Hain- 
burgban  tényleg  nem  alkudozott  határozott  czélért  és  öntuda- 
tos akarattal,  hanem  hogy  úgy  mondjam,  fogásból,  hogy  ha 
tovább  nem,  legalább  a  hosszúra  nyújtandó  alkudozások  alatt 
és  ezen  alkudozások  által  elérje  azt,  a  mit  legeleinte  hiába  köve- 
telt: fegyverszünetet  az  egész  európai  harctérre,  mert  erre  mind 
neki,  mind  a  pfalziFridriknek  erőgyűjtés  czéljából  szüksége  volt. 
Kiviláglik  ez   nemcsak  Bethlen   folytonos  akadékoskodásaiból, 


*)  L.  Gindely  IV.  243  lap.  es   Török-Magyarkori  Történelmi  Em- 
lékek: lustruetio  ad  St.  Dóczy  et  J.  Rimay  1621.  márc.  26. 


TÖRTéKETt inoDAtOM. 


266 


íiHgj  niajfí  a  taigvaiásia  száijt  lieij,  mfljd  a  biztosainak  rendelt 
52állils,  majd  a  c&ászári  biztosok  személyei  nem  voltak  tetszésére, 
de  főleg  abból,  bogy  valaháuyszor  a  császári  biztosok  a  franczia 
kíteretítés  folytán  engedtek  valamit  feltételeikből  Betblen  — 
fí5leg  a  köTetelt  megyék  számából  tűnik  ez  ki  —  mindig  maga- 
sabbra csavarta  követelményeit*)  —  A  buzavona  által  időt  akart 
nyerni  pihenésre  és  az  előkészületekre,  a  ki  nem  békülés  által 
kényszeríteni  a  magyarokat,  bogy  el  ne  álljanak  tőle,  a  mint  utóbb 
Forgács  tette  (Pécsy  sincsen  még  tisztára  mosva),  a  mint  a  láng- 
elmű  Thurzó  Imre  többször  tervezgette,  a  mint  Bosnyák  Tamás, 
Szécsy,  Pálffy  István,  lUésbázy  stb.  épen  olyanok,  kik  1620.  jul. 
havában  esküvel  fogadták  Bethlen  és  a  magyarok  érdekeit 
közös  erővel  megvédeni  mind  halálig,  már  megtették ;  mert  épen 
most,  a  hainburgi  alkudozások  megszakadása  után  vívott  har- 
czokban  nem  nélkülözhette  sehogy  sem  a  magyar  rendek  segé- 
lyét. Az  uniótól  segély  nem  érkezett,  ha  ígértéli  is,  azt  tőle  vár- 
ták, hadai  igen  roszul  fegyverez vók,^)  és  a  hosszú  barczokban 
kifái'adt  magyar  nemesség  a  békét  óhajtja,  melyet  az  erélyes 
Bethlen,  hogy  czéljait  elérhesse,  a  legnagyobb  erömegfeszités 
nem  kímélésével  sem  akart  megkötni. 

Mi  tehát  mind  ebben  Betblen  küzdelmét  látjuk  a  magyar 
rendekkel,  de  hogy  miért  ragaszkodik  oly  görcsösen  azon  határo- 
zatához, hogy  a  jelen  körülmények  között  az  osztrák  házzal  békét 
nem  köt,  mert  az  a  ^régi  magyar  szabadságok «?  megigérésének 
czégc  alatt  az  lfí08'ki  és  1618-ki  törvényeket  el  nem  ismerte 
volna  —  erről  Gindely  hallgat.  Szerinte  a  fejedelem  csak  török 
szuvetséghe  akart  lépni,  melytől  azelőtt  olyannyira  irtózott.  Sze- 
rintem pedig  a  magyar  rendeket  kényszeríteni  akarta,  hogy  szabad 
alkotmányok  megtartásaért  vele  együtt  fegyverhez  nyúljanak. 
A  magyar  rendeknek  pedig,  főleg  a  katholicusoknak,  erre  semmi 
kedvük  sem  volt,  sőt  inkább  szakítottak  volna  Bethlennel,  csak 
hogy  békét  érjenek.  Legjobban  illastrálja  ezt  egy,  az  iosbrucki 
levéltárban  őrzött  relatio,  mely  Nagy-Szombatban  Bethlennel 
találkozott  jezsuitáktól  maradt  reánk,  ^)  Ebben  az  áll,  hogy  a 
midőn  a  két  jezsuita  a  nevezett  helyen  a  fejedelemtől  elbúcsúzott, 
Alaghi  Menyhért,  a  magj^ar  insurrectiónak  kapitánya  azt  súgta 
az  egyik  jezsuitának,  hogy  fontos  közlendői  vannak.  Majd  egy 
katholicus  nemes  ember  kereste  fel  a  jezsuitát  és  biztosította, 
bogy  a  nemesség  megunta  a  zsarnok  nyomását  és  hogy  az  első 


*)  Ez  akkordban   annyira   fet  eem  ttint,  tncrt  a  császár   sem  tette 
Ajáalatait  nagy  elíízdkenyeéggel,  L.  Oindely  IV.  229. 

•)  ííanniiicz  lovasára  uom  jutott  Qgj  pisztoly,  IV.  268.  I, 
•)  IV.  264,  l 


266  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

alkalmat  meg  fogja  ragadni  ez  alól  szabadúlnL-Ha  a  csádzár  a  ha- 
dait oly  mérybon  szaporítaná,  hogy  biztossággal  lehetne  a  győzel- 
met elvárni,  bizonyára  minden  nemes  ember  hozzá  csatlakoznék. 

Látszik,  mond  Gindely,  mily  Yulkanicas  talajon  mozgott 
Bethlen ;  de  látszik  egyszersmind,  hogy  ugyan  volt  oka  minden 
erejét  az  elpártolás  megakadályozására  forditani,  mert  jól  tudta, 
hogy  nagy  czéljait,  az  egységes,  független  és  szabad,  új  Mátyás- 
kori Magyarország  létesítését  nem  török,  de  csak  maguknak  a 
magyaroknak  segélyével  érheti  el. 

Nem  annyira  az  érdekes  ábrázolás,  mint  a  tények  logicai 
egymásutánjának  (előadása  szempontjából  a  hainburginál  a  ni- 
kolsburgi  alkudozások  leirása  sikerültebb,  csak  ott  nem  tetszhe- 
tik  nekünk  Gindelynek  aulicus  és  katholicus  felfogása  —  hol  Beth- 
lennek szemére  veti,  hogy  a  békét  meg  nem  tartotta,  mert  a 
jágerndorffi  őrgróffal,  Thurnnal  egyetemben  otthon  is  meg  a 
portánál  is  folyton  háborúra  készült,  és  felejt  arra  súlyt  fektetni, 
hogy  nincsen  semmi  tudomásunk  arról,  hogy  a  császár  1623.  év 
kezdetéig  megfizette-e  az  öszszeget,  melylyel  az  elzálogosított 
Tokajt  Bethlen  kiválthatta  volna,  sem  az  50,000  frtot  a  végvá- 
rak megerősítésére,  sem  arról,  hogy  Opelnt  ós  Ratibort  tényleg 
átadta.  Szerzőnk  végül  könnyen  vigasztalódik.  »A  császár  és  Er- 
dély fejedelme  között  őszinte  békéről  szó  sem  lehetett.* 

A  magyar  ügyekkel  egyáltalában  könnyen  elbánó  modorát 
nem  menti  azon  körülmény,  hogy  német  olvasó  közönségnek  ír 
Gindely.  Hálával  csak  akkor  tartoznánk,  ha  alaposabban  ismer- 
kedett volna  a  magyar  viszonyokkal,  ezáltal  bizonyára  kerülte 
volna  azon  merész  határozottságot,  melylyel  pl.  e  következőket 
állítja:*)  »E  kor  minden  magyar  országgyűlésre  csak  rabulis- 
ták  harczának  volt  küzdő  tere,  a  nép  pedig,  melynek  az  állam 
létrejöttét  köszönó,  legnagyobb  részt  ozmán  iga  alatt  nyögött,  és 
a  császár  által  elfoglalt  vidékeken  egységes  belső  politika  (!  ?) 
nem  fejlődhetett,  mert  itt  a  magyar  nemesség  a  bécsi  kormány- 
nyal legnagyobb  részére  nézve  szláv  parasztnépség  felett  való 
uralomért  küzdött,  és  ily  módon  a  magyar  állami  élet  ez  időben 
minden  egészséges  alapot  nélkülözött. « 

Mind  a  mellett,  hogy  méltánytalanok  ne  legyünk,  a  magyar 
történelem  iránti  néhány  kis  érdeméről  sem  szabad  megfeledkez- 
nünk. Az  1622.  sopronyi  országgyűlésnek  és  Bethlen  terveinek, 
melyek  ugyanez  év  nyarán  foglalkoztattak  és  melyeket  tudtom- 
mal ő  ismertetett  először  részletesen  feldolgozva  —  érdekes  elő- 
adását kell  itt  kiemelni,  főleg  azonban  az  1620 — 23-ki  magyar 
hadakozások  leírását,  mely  ha  stratégiai  és  taktikai  részletektől 

»)  A471.  kpon. 


lÖnTÉSKTl  mO0ALOM. 


267 


tg  19  kíméli  az  olvasót,  pűnd  mogbizbatősrig,  mind  világos  sty- 
lus  tckiiitetébeu  teljes  elismerést  érdemel.  Aunak,  a  ki  ezután  e 
kort  fel  akarja  dolgozui,  e  tekiiitetbeu  mindenütt  az  Ö  njomdo* 
kait  és  utalásait  kell  majd  követtiie. 

Végezotűl  még  csak  annyit*  bogy  a  nikolsburgi  béke  után 
a  pfaki  Kurnak  átrubuzására  vonatkozú  tárgyalásokra,  innen  a 
regeu^bnríTi  >doputatioDstag«-ra  tér  át,  és  egjTészről  a  veltlioi 
ffr  k  és  következményeinek,   másrés/röl  a  cseh  és  morva 

eg\ :  lurmok  ismertetésével  végzi  művének  e  negyedik  köte- 
tét. Tán  többet  hoz  reánk  nézve  a  követkéz*!  kötet,  raely  minden 
valószín ttség  szerint  a  dán  báborüval  fog  foglalkozni. 

Léd£REH  Béla. 


A  Itüktfí*- vármegyei  rdgt^szeti  ds  inivclödes*torténclmÍ  Társulat  e'vköuyvc. 

IBiD.  vű  lyöO.  íízorkeszti  Zsilinszky  Mihály  tílraulati  főtitkár,  lííitotlik 

kötet.  Bekéa-Gyula.  1880. 

Egyike  az  e  fajta  kiadványok  legjobbjainak  s  két  részre 
oszlik,  L  rész :  Irodnlml  dolgozatok^  II.  rész :  Hivatalos  közlemé- 
nyek. A  irodalmi  részben  G  munka  van,  melyek  közt  első  helyen 
áll  Tbaly  Kálmán  ily  czímü  értekezése:  A  ssejitandrdst  csata 
ést  Gyula  ostroma  17()5-ben,  tartalmára  nézve  érdekes,  fonná* 
jára  nézve  csinos  8  általában  véve  sikerült  értekezés.  Mintha  c 
kis  episod  a  Rákóczi  forradalomból  képe  lenne  az  egész  hadjá- 
ratoak.  Jlegvau  a  jó  szándék,  megkészül  s  elfogadtatik  a  jó  terv, 
íiztAn  az  eredmény  elmarad :  tout  est  perdu  sauve  Thonneur.  A 
vármegyék  lusták  vagy  tán  nem  is  akarnak  hivek^  pontosak  lenni, 
a  seregszálUtó  kocsikat  nem  állítják  ki ;  ennek  következtében  a 
csapiilok  nem  érkezhetnek  pontosan  ;  a  szent-andrási  csata  előbb 
baljóslatú,  aztán  jön  némi  segítség,  a  hadi  szerencse  fordul,  a 
győzelem  a  kuruczoké,  de  nem  teljes,  a  rácz  vezér  menekül  s  a 
főnyeremény  az  erkölcsi  fölény.  Gyulát  ostrom  alá  veszik,  de  se 
jó  tüzér,  se  jó  árkász  nincs,  munitio  is  szűken,  azután  érkezik  a 
sok  jó  munitio,  de  nincs  ahoz  való  ágyú.  Megkezdik  az  aknázást, 
de  csak  tábla-bíró  módjára  s  mikor  a  vezér  valami  jóravaló  szakem- 
bert kér  és  vár,  érkezik  a  iiarancs,  hogy  az  egész  ügy  nem  oly 
fontolj  s  táborával  együtt  induljon  40  mértföldnyi  távolságra.  A 
Búr  bizalmatlan  a  vezérbe,  a  vezér  aémikép  remonstrál  —  csendes 

czivakodás —  szóval  az  egész  történet  képe  sikert  nem 

igérö  intézkedéseknek,  Thalynak  e  kis  értekezés  legsikerültebb 
dolgozatai  közé  tartozik,  melyben  az  eddig  ismeretlen  eredeti 
adatok  minden  czélzatosság  nélkül  s  a  tények  egyszerűen,  de 
annál  ékesen  szólóbban  vannak  összeállítva. 

üt&nna  sorozzuk  mindjárt  a  két  emlék-beszédet;  egyiket 


kiSám 


dl^^hi 


mm^ 


268  TÖRTÉNETI  inODALOM. 

irta  Göndöcs  Benedek  háró  Wenkheim  Lászlóról,  minden  nagy- 
zás nélkül  való,  igénytelen,  de  igaz  kép.  Ép  a  milyen  a  néhai  volt. 
Maga  a  stylus,  a  tárgyalási  mód,  terjedelem,  mind  oly  egyenes 
szép  arányban  állanak  az  értekezés  alanyával,  hogy  szeretnők,  ha 
Göndöcs  nevét  minél  többször  látnók  ily  szabatosan  írt  mfivek 
alá  jegyezve. 

A  másik  beszéd,  mely  b.  "Wenkheim  Béla  emlékezetét  újítja 
meg,  szintén  sikerültnek  mondható.  Több  volt  a  tárgy,  miről  Zsi- 
linszky beszélhetett ;  kiválóbb  volt  az  egyén  s  életének  nagy  részét 
közpályán  töltvén,  több  mezeje  lett  volna  a  bírálatnak  is.  Zsilinszky 
főként  az  emberre  fektette  a  súlyt  s  a  mi  egyoldalúságot  találha- 
tott volna,  benne  azt  a  sentimentalis  politikus  szines  fátyolával 
szépen  takargatta  el.  B.  Wenkheim  Béla,  derék,  becsületes,  lova- 
gias ember  volt  tetőtől  talpig  s  egész  életén  át,  jó  iskolához,  hogy 
ugymondjam,  jó  párthoz  tartozott  mindig,  de  ha  már  mint  állam- 
férfiuról,  miniszter-elnökről  stb.  kell  szólani,  meg  kell  vallani, 
hogy  szellemi  képzettség  és  talentom  dolgában  is  hol  állott.  Erről 
az  emlékbeszédben  egy  szó  sincs,  pedig  e  hallgatásnál  sokkal  ér- 
dekesebb és  helyesebo  lesz  vala,  ha  e  részben  is  történik  valami 
reflexi9.  stb.  stb. 

Érdekes  még  a  békés-vármegyei  jakobinusokról  s  a  Eéz 
József  uram  inkább  bohókás  mint  sem  komolyan  tárgyalható 
viselt  dolgairól  írt  czikk,  szintén  a  titkár  Zsilinszky  tollából. 

Még  csak  a  Haan  Lajos  czikkét  említem,  melyben  Gyula- 
város tanácsának  egy  1560-ban  kelt  levelét  közli  Pozsony  váro- 
sához, melyet  követésre  méltó  szakszerűséggel  ki  tudott  bányászni. 
A  levélen  lévő  pecsét  lenyomata  meglehetősen  sikerült  s  igen 
helyesen  tette,  hogy  történeti  magyarázatot  és  helyes  következ- 
tetéseket von  le  belőle,  mert  ha  valaki  oly  hülye  volna,  hogy  az 
egyes  pecsétek  leirásánál  és  magyarázatánál  a  történeti  s  illető- 
leg családfejlési  részeket  elhanyagolná,  a  sphragistikát  legfőbb 
hasznától  fosztaná  meg.  stb.  stb. 

A  hivatalos  részben  a  társulat  beléletére  vonatkozó  adatok 
vannak  foglalva,  melyekből  örömmel  konstatáljuk,  hogy  tagjai- 
nak száma,  kik  közt  kitűnő  férfiak  neveit  láthatjuk,  —  folytono- 
san szaporodik  s  így  e  szép  társulat  méltólag  virágzik  és  gyü- 
mölcsözik. — k— s. 

Iléber-kutf orrások  és  adatok  Magj^arország  törtenetéhez.  Irta  Dr.  Kohn 
Sámuel.  Bpest  1881.  Külön  lenyomat  a  Történelmi  Tár  1879.  ^s  1880-ik 

évi  folyamából. 
168  lapra  terjedő  könyv,  mely  a  héber  kutforrásokban  elő- 
forduló magyar   történelmi   adatokat  tartalmaz,  s  melyet  Dr. 
Kohn  Sámuel  szedett  össze.  A  munkának  történelmi  becse  nem 


TÖRTÍíNETI  IRODALOM. 


269 


ud^j  de  mint  cnriositás,  mindenesetre  figyelmet  érdemel  b 
szerző  helyesen  tette,  hogy  az  elszórt  adatokat  összeszedte  és  a 
magyar  irodalomban  bemutatta.  Sajátságos  szint  mutat  egy-egy 
esemény  a  héber  szemüvegen  keresztül,  mint  például  a  Fortuna- 
tii8  Imre  us  a  Budavár  visszavétele  története,  melyek  habár  nem 
is  szolgáltatnak  megnyugtató  igazságokat,  annyi  bizonyos,  hogy 
dnálló  felfogást  tanúsítanak. 

Minden  valoszinüség  szerint  Szerencsés  Imréaek  keresz- 
tyénné létele  után  soha  egy  perczig  se  jutott  eszébe  a  zsidósko- 
dás,  Ó  föurrá  lett,  a  király  személye  körül  az  orsjtág  zászlósai 
közt  forgolódott  s  bizony  semmi  vágyat  sem  érzett  a  budai  pisz- 
ko«  ísidók  közé  vegyülgetni,  kiknek  abban  az  időben,  akáimilyen 
gazdagok  lettek  légyen^  társadalmi  állásuk  nagyon  alantas  volt. 
De  hát  a  keresztyének^  kik  irigyelték  s  ki  is  fosztották,  legnagyobb 
mentségökül  azt  emlegetek,  hogy  bár  átallott,  de  titkosan  zsi- 
dóskodik ;  a  héber  irók  pedig  ártatlan  embernek  s  talán  valami 
bibliai  patriarchának  festvén  öt,  azt  beszélik,  hogy  csak  a  haláltól 
valü  félelemtől  lett  keresztyén,  de  ilyen,  olyan  titkos  jótevő,  zsidó 
maradt^  mind  végig  ►  ...  szó  sincs  róla,  stb*  stb. 

A  páduai  zsidók  üldözése,  a  bud^iiak  magaviselete  miatt^ 
valóban  érdekes*  de  minden  esetre  jogtalanság  és  kegyetlenség, 
akárhogy  viselték  magokat  a  budaiak.  Mert  hát  hogy  legyenek 
felelősök  a  páduaiak  a  budaiakért  ? 

Csíik  az  látszik  biz*  ezekből,  hogy  a  keresztyén  városok 
lakóig  s  a  keresztyén  lovagok  csapatai  gyűlölték  s  üldözték  a 
zsidófajú  uzsorásokat,  de  aztán  mikor  a  támadásra,  s  egy  kis  rab- 
lásra üiügyet  kerestek,  akárhányszor  úgy  tettek,  mint  a  farkas  a 
bárány  nyal.  Felül  állott  a  farkas,  sokkal  alább  a  bárány  8 
mégis  a  farkas  kérdezte:  cur turbulentam  fecisti  mihi  aquam 
bibenti  ? 

A  mi  azonban  a  budai  zsidó  uraimékat  illeti,  úgy  látszik, 
hogy  bizony  inkább  húztak  a  törökökhöz,  mint  a  keresztyénekhez 
mind  Buda  elfoglalásánál  és  ostromainál,  mind  pedig  visszayé- 
telénél 

Még  csak  azt  kívánom  megjegyezni,  hogy  a  mainzi  rab- 
binak az  a  három  döntvénye,  (a  45 — 48  lapokon),  melyre  szerző 
oly  nagy  súlyt  látszik  fektetni,  előttem  csak  olyan  typicus  dönt- 
vény-formulának látszik  melyet,  aztán  a  megközelítő  esetekbea 
alkalmaztak.  Az  a  Kuben  és  Simeon  (Jákobnak  két  idősebb  fia) 
csak  olyan  képzelt  személyek,  mint  a  latin  gyakorlatokban  Krisz- 
tián és  Joáchim  vagy  Sempronius  és  Cajus  s  lehet,  hogy  itt  még 
a  líigdr  szó  alatt  is  csak  olyan  Opercnczia-féle  országot  értet- 
tek, habár  a  királyné  körülírása  talál  a  magyar  királynéra.  Mert 
kmé  furcsa  lenne,  hogy  1028—1070.  bárom  esetben  mindig  Ru- 


270  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

ben  és  Simeon  pereljen  s  ugyanezek'  a  személyek  pereljenek  a 
XVII.  és  XVIIL  században  is  (122  lap  stb.)  Lehet,  hogy  azután 
a  Hágár  szó  alatt  csakugyan  állandólag  és  minden  képletesség 
nélkül  Magyarországot  értették.  Általában  Kohn  Sámuel  jó 
szolgálatot  tett  kis  művével  s  habár  kritikailag  bajos  megállapítani, 
hogy  mely  adatok  alaposak  s  úgy  látszik,  majd  mindenik  író  haj- 
landó a  mesés  vagy  anekdotás  dolgok  komoly  elbeszélésére,  példa 
a  Mátyás  király  hollós  forintja  és  gyűrűje,  mégis  a  sajátságos, 
idegenszerű  felfogás  miatt  az  egész  mű  méltó  volt  a  kiadásra  és 
méltó  az  elolvasásra.  Stylusa  meglehetős,  csak  az  igék  és  igera- 
gok elhelyezésében  fordul  elő  néhány  hiba. 

d — s. 

A  keresztyen  egyház  törtdnelmo.   Irta  Warga  Lajos  sárospataki  tbcolo- 

giai  tanár.  L  kötet.  A  reformatió    előtti  korszak.  Irta  Warga  Lajos,  a 

theologia  tanára  Sáros -Patakon.  Budapesten-Sáros-Patakon.  1880. 

Gyönyörködve  olvastuk  végig  e  könyvet  s  elgondoltuk, 
mennyivel  szerencsésebb  az  új  nemzedék,  mely  ilyen  könyvekből 
tanulhat;  ezelőtt  csak  20—- 25  ébel  minő  száraz  dolgokat  kellett 
tanulni  ÉgyhdZ'iörténelem  név  alatt  és  minő  magyarázatok  kísé- 
retében. A  kéziratban  sanyargó  tankönyv  jobb  sorsot  nem  is  igen 
érdemelne  valami  kivonatnak  a  kivonata  lehetett,  melyet  igen 
sokhelyt  a  tanító  is  félreértett  vagy  épen  nem  értett  —  hát 
a  tanítvány?  No  hát  a  generális  revocatiókon  az  ilyen  nehéz 
helyek  kimaradtak,  az  exameneu  keresztülestünk  valahogy,  volt 
jó  classificationk  —  hanem  egyházhistoriát  felette  keveset  tud- 
tunk. Volt  egy-egy  kivételes  munka  is  az  irott  tankönyvek  közt  s 
valószinűleg  az  újabb  időben  több  is  lehetett,  de  az  bizonyos, 
hogy  a  magyar  protenstáus  ifjak  kezében  ily  jeles  történeti  munka 
még  nem  volt,  mint  az  előttünk  fekvő. 

Két  főtulajdonsága  van,  melylyel  olvasóját  megnyeri.  JS(/y/A; 
a  beosztás  czélszerüsége  cs  könnyen  átnézhetősége,  másik  ezzel 
kapcsolatban  a  stylus  szépsége,  egyszerűsége,  átlátszó  tisztasága 
és  jó  magyarsága.  ^)  Az  első  mutatja,  hogy  iró  teljesen  tisztában 
van  tárgyával,  s  a  másik,  hogy  érti  az  írás  mesterségét,  mindkettő 
oly  tulajdon,  mely  birtokosát  az  első  rangúak  közé  emeli  s  a  nem- 
zet pantheonába  szokta  vezetni. 

^)  Alig  vettük  dszre  egy  pár  olyan  újságírói  lapsust,  hogy  t.  i.  a 
mágnási  czimckct,  holott  azok  ncvjcJzök,  hátul  teszi  (Stolberg  Lipót  gróf, 
holott  magyarul  gróf  Stolberg  Lipót.  14.  1.)  s  aztán  a  150.  lapon  a  szer- 
tartások átültetve  lettek  stb.  de  nagyon  kevés  van  ilyen,  legfennebb 
toll-hibák. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  271 

Tudom  én  jól,  hogy  enemü  könyvek  keretébe  önálló  kuta- 
tatások  részleteit  és  eredményeit  alig  lehetne  beszorítani,  de  azt 
Í8  tudom,  hogy  ilyesmi  nem  is  igen  lehet  czélja  theologiai  tan- 
könyveknek ;  de  azt  is  tudom,  minő  élvezettel  lehet  hallgatni  az 
oly  tanárt,  ki  a  tudomány  színvonalán  áll,  ki  uralkodik  a  tárgy 
felett  s  mily  gyönyörűség  oly  dolgokat  tanulni,  melyek  szépen  s 
művészileg  vannak  előadva,  oly  könyvben,  mely  nemcsak  az  iskola 
falai  közt,  de  egész  életünkön  át,  könyves-szekrényünk  hasznos 
és  mulattató  darabja. 

A  legtisztább  s  legműveltebb  protestáns  szellem  lengi  át 
az  egészet.  A  mondani  való  meg  van  mondva,  a  jelezni  való  je- 
lezve van ;  de  vak  fanatismusnak,  avagy  goromba  türelmetlen- 
ségnek még  csak  nyoma  sincs.  így  is  kell  írni  mívelt  kálvinistá- 
nak. Ki  kell  mutatni  a  tisztaság,  egyszerűség  létezését  kezdettől 
fogva  s  Krisztustól  kezdve  máig  az  igazságnak,  különösen  a  vallá- 
sos igazságnak,  semmi  szüksége  "sincs  sem  az  éles  kardra,  sem  a 
furkós-botra.  Valamint  Péter  és  Pál  jó  testvérek  voltak,  úgy  an- 
nak kell  lenni  a  mívelt  embernek  is,  mert  hisz  az  egész  emberi- 
ség Péter  és  Pál  követője. 

De  hova  tévednek  gondolatim,  szinte  kedve  jő  az  embernek 
a  tárgyhoz,  a  mint  az  eseményeket  olvassa,  mind  oly  igaz,  min- 
den ponton  kimagyarázható,  s  minden  árnyalatában  emberi. 

A  jeles  mű  két  nagy  részre  oszlik,  u.  m. :  I.  Silleformatiót 
megelőző  és  II.  a  Reformatiőt  követő  korszakra,  (És  az  egész 
három  kötet  lesz.  Az  első  az  előttünk  fekvő,  a  második  kötet  tar- 
talmazni fogja  a  reformatiótól  a  XIX.  századig  terjedő  esemé- 
nyeket s  a  harmadik  a  jelen  század  vallási  és  egyházi  mozgal- 
mait ismerteti,  s  egy-egy  kötet  25 — 30  ívre  fog  terjedni;  jelen 
kötet  ára  4  frt.) 

Reméljük,  hogy  midőn  a  magyar  reformatiőt  fogja  tár- 
gyalni, kissé  tágabb  tért  fog  szentelni  e  tárgynak,  mint  általában 
a  tankönyvek  szokása,  ámbár  azt  is  tudjuk,  ^hogy  az  általános 
históriáknak  is  szabatos  formái  vannak;  s  akkor  talán  még  jobb 
lenne,  ha  a  tudós  szerző  a  magyar  protestantismus  történetének 
külön  megii'ására  vállalkoznék. 


rr^:RG!ZJk^ 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  tJLlasztmánti  ülés  mart.  3-áQ  Tanárky  Gedeon  elnöklete  alatt 
tartatott. 

A  mint  az  ülés  megnyittatott,  titkár  jelentést  tett  ama  nagy  vesz- 
tcsegröl,  mely  társulatunkat,  magát  a  választmányt  s  az  egész  magyar 
történetírást  érte :  Révész  Imre  halála  által,  kinek  élete  akkor  tört  ketté, 
midőn  elérkezettnek  látta  az  időt,  hogy  hozzá  fogjon  a  műhöz,  melyet 
élete  feladatának  tekintett :  a  Tiszántúli  ref.  egyházkerület  történetének 
megírásához.  Indítványozza,  hogy  a  társulat  részvétét  jegyzőkönyvileg 
is  fejezze  ki. 

£z  indítvány  egyhangúlag  elfogadtatván,  Thaly  Kálmán  v.  t.  fel- 
említi, hogy  az  ő  tudomása  szerint  Révész  az  egyetemes  magyar  prot. 
egyház  történetét  akarta  megírni,  s  roppant  könyv-  és  kézirat-gytijtemé- 
uye  épen  erre  vonatkozik.  Minthogy  ezen  egy  élet  fáradalmával  és  mun- 
kájával gyűjtött  kincsnek  szétforgácsolása  pótolhatatlan  veszteség  volna, 
indítványozza,  fejezze  ki  a  társulat  azon  óhajtását,  hogy  a  boldogult 
által  összegyűjtött  könyv-  és  kézirattár  tartassék  együtt  s  lehetőig  köz- 
könyvtárrá alakíttassék.  Természetes,  hogy  a  társulat  ez  indítványt  is 
magáévá  tette. 

Következett  DedU:  Farkas  felolvasása  >Szobieszky  János  lengyel 
király  udvaráról,*  mely  a  > Századok «  jelen  füzetében  olvasható. 

Utána  SzUády  Áron  tett  jelentést  a  b.  Rudics-codexről,  mely  a 
> Századok «-ban  fog  megjelenni. 

Majláth  Béla  bemutat  két  Vancsa  István  esztergomi  érseknek 
tulajdonított  pecsétet,  némi  életrajzi  adatokat  bocsátván  előre,  s  megem- 
lítvén, hogy  Vancsa  1242-ben  postuláltatott  érsekké,  de  csak  1243.  jul. 
3.  erősíttetett  meg  s  e  méltóságát  1252.  viselte,  midőn  bibonioki  palás- 
tot 8  pracncstci  érsekséget  nyert.  A  bemutatott  2  pecsét  közül  az  egyik 
1247-bol,  a   másik    1244ből  való,   mindkettő   függő  pecsét.  A  47-ikit 


TÁRCZA.  273 

legelőbb  P^terfi  adta  ki  s  titána  többen :  de  erről  bővebb  vizsgálat 
után  kitűnt,  hogy  nem  lehet  a  Yancsád,  s  átalán  nem  lehet  XlII-ik  szá- 
zadi, mert  liliomok  vannak  rajta,  s  v^sete  is  későbbi  századra  mutat ; 
a  másiknak  az  1244-ikinek  is  gyanús  a  körirata,  mert  a  Vancca  név 
nincs  rajta  s  a  szerint  egy  István  nevű  váczi  püspöké  volt. 

Utána  Ihaly  K.  szólalt  fel.  Megbizliató  forrásból  értesült,  hogy 
Torna-vármegye  szeretne  monographiáját  megíratni.  A  monographia  ter- 
mészettudományi, geológiai  s  helyrajzi  részéről  már  van  gondoskodva ; 
de  a  történeti  rész  megírására  hiányzik  a  szakavatott  toll.  Ö  a  fiata^ 
erők  közt  körülnézett,  de  a  munkára  azok  közül,  kiket  felszólított,  senki 
sem  vállalkozott.  Már  egyszer  sikerült  a  m.  történelmi  társulatnak  egy 
megyének  (Zala)  leírására  három  kitűnő  szakembert  rábírni :  hátha  most 
is  találkoznék  valaki?  Indítványára  tehát  elhatározza  a  választmány, 
felhívni  íróinkat,  hogy  a  ki  Torna-megye  monographiájának  megírására 
akar  vállalkozni,  jelentkezzék  a  titkári  hivatalnál ;  s  ha  a  választmány 
az  ajánlkozót  alkalmasnak  fogja  találni,  Thaly  K.  megteendi  a  szüksé- 
ges lépéseket,  hogy  az  illető  formaszerü  megbízást  nyerjen. 

Ugyancsak  Thaly  K.  bemutatja  Tamáskovics  József  plébánosnak 
a  Bertalan  kígyója  ügyében  hd^zá  intézett  levelét,  mely  egész  terjedel- 
mében alább  olvasható. 

Végre  bemutatja  gróf  Zhhy  Fedor  hozzá  intézett  küldeményét  : 
Buda  1686-iki  megszállásának  franczia  térképét,  melyet  a  gróf  a  fran- 
czia  külügyminisztériumban  talált  meg  s  azon  példányról  sokszorosított. 
Minthogy  e  példány  valószínűleg  valamely  egyházi  munkában  jelent 
meg,  megbízatnak  Thaly  K.,  Majláth  B.  s  a  titkár,  hogy  hasonlítsák  ösz- 
sze  a  könyvtárakban  őrzött  példányokkal  s  tegyenek  róla  jelentést. 

Kvdíjas  tagoknak  felvétettek : 

Wargha  Lajos  theol.  tanár  Sárospatak,  (aj.  a  titkár) ;  Petrovay 
László  M.-Szigct,  (aj.  Petrovay  György) ;  Inkey  Ádám  Kőszeg,  (aj.  a 
pénztárnok) ;  TamaffkoHch  József  plébános  Zay-Ugrócz,  (aj.  Erdélyi  J.)  ; 
gróf  Teleki  Gusztáv  Bécs,  (aj.  a  titkár) ;  hfártony  József  Sorki-Tótfalu, 
(aj.  a  titkár) ;   Siessél  József  ellenőr,  Kis-Marton,  (aj.  a  pérztámok). 

Végül  pénztárnok  bemutatja  múlt  havi  számadását,  mely  szerint 
a  bevétel  1322  frt  70  krt,  a  kiadás  pedig  256  frt  IG  krajczárt  tett  s 
így  a  pénztári  maradvány  e  hóra  lOGG  frt  54  krajczárra  rúg. 

Ezzel  az  ülés  eloszlott. 


Századok.   1881.  IlL  füzet.  18 


274  TÁRCZA. 

RÉVÉSZ   IMRE. 

t  1881.  Febr.  13. 

Társulatunknak  s  választmányának  ismét  halottja  van.  Ismét 
kidőlt  egy  a  magyar  történetírás  jelesei  közül.  S  e  csapás  is  azért  fáj- 
dalmas és  e  veszteség  azért  kétszeres,  mert  a  férfiúval,  kinek  elhunytát 
siratjuk,  nagy  munkák  és  nagy  tervek  szálltak  sirha. 

Révész  Imre  csak  egy  igéretét  nem  váltotta  be,  azt,  melyet  néhány 
hó  előtt  adott,  hogy  a  tiszamelléki  prot.  egyházkerület  történetét  megírja. 

Még  friss  emlékezetében  lehet  mindnyájunknak,  hogy  a  prot.  egy- 
háztörténelmi monographiák  megírására  s  kútfők  kiadására  gr.  Lónyay 
Menyhért  elnöklete  alatt  alakúit  társaság  egy  bizottságot  küldött  ki, 
mely  erre  vonatkozólag  tervet  készítsen.  E  bizottság  elnökévé  egyhan- 
gúlag Révész  Imre  választatott  meg :  ő  lehetetlennek  hitte  ugyan,  hogy 
távol  a  fővárostól  megfelelhessen  c  megbízatásnak,  s  azt  vonakodott 
elfogadni  —  de  kárpótlásul  a  fennebbi  mimka  megírására  vállalkozott. 

Többé  már  nem  fogja  tehetni.  Kétségtelen,  hogy  az  adatok  nagy 
része  együtt  vaU;  s  nem  valószínűtlen^  hogy  már  töredékek  is  vannak 
belőle,  de  az  gyönge  kárpótlás  a  veszteségért.  Az  a  roppant  ismeret, 
mely  hivatva  volt  az  adatokat  összefűzni,  az  az  erős  kritikai  ész,  mely- 
nek feladata  lett  volna  azokat  egygyéönteni,  már  nem  fogja  e  munkát 
végrehajtani.  A  mit  ö  eddig  tett,  az  csak  előkészület  volt,  mert  a  férfi- 
kor delében  jött  el  az  idő,  hogy  abba,  a  mit  eddig  tizedek  hosszú  sora 
alalt  gyűjtött,  összehordott,  életet  leheljen.  S  ő  többé  nem  fogja  bevégezni. 
Klcte  kettémetszetett,  s  ha  mi  örülünk  ama  szép  dolgoknak,  melyekkel 
nemzetét  megajándékozta,  ugyanakkor  siratjuk  azokat,  melyekkel  hivatva 
lett  volna  eddigi  munkásságát  betetőzni. 

Révész  Imre  1826.  jan.  14-én  Szabolcs-megyében  Újfehértón 
született,  hol  atyja  jegyző  volt.  Gymnáziumi  tanulmányait  Hajdú-Böször- 
mcnyben  és  Debreczenben,  a  theologiát  ez  utóbbi  helyen  végezte,  hol 
három  évig  köztanitóságot  s  akadémia  segcd-tauárságot  is  viselt.  1844-beu 
a  pesti  egyetem  által^  a  Schwartner  alapítványból  pályázatra  kitű- 
zött —  »mi  az  oka,  hogy  Magyarország  fennáll  és  nem  enyészett  el 
mint  a  hunok,  gepidák,  avarok  s  más  népek  által  a  Duna  és  Tisza  mel- 
let alapított  birodalmak  €  —  kérdésre  a  18  éves  Révész  is  pályázott  s 
bár  később  megbánta  tettét,  művét  visza  akarta  vonni,  de  késő  volt.  A 
pályázat  iTodménye  kihirdettetett  s  Révész  lőn  a  nyertes.  1849  —  ,00-ben 


TÁRCZA.  275 

a  debreczeni  főiskola  ideiglenes  könyvtárnoka  volt;  1851-ben  balmaz- 
újvárosi lelke'szszé  választatott,  de  mielőtt  ez  állomást  elfoglalta  volna 
Nemetországot,  Hollandiát,  Belgiumot,  Helv^tiát  utazta  be,  s  mindenütt 
a  tudományos  eletet,  könyvtárakat  s  azokban  főleg  a  bazánk  törtene- 
tére vonatkozó  adatokat  tette  vizsgálódásai  tárgyává. 

Hirlapírói  müköd^s^n  s  el^bb  említett  pályanyertes  műv(^n  kívül 
irodalmi  tanulmányokkal  1847-ben  kezdett  foglalkozni,  de  nagy  mun- 
kásságot e  terén  fök^p  az  50-es  evekben  fejtett  ki,  midőn  egymásután 
hagyták  el  a  sajtót  ama  becses  dolgozatai,  melyek  halhatatlan  emléket 
biztosítanak  számára  irodalmunkban.  Hitsorsosai  azzal  adtak  kifejezést 
elismerésüknek,  hogy  egymásután  jobb-jobb  egyházak  hívták  meg  lel- 
késznek;  Balmaz- Új  városból  Szentesre  s  onnan  1 85  6-ban  Debreczenbe 
választották  meg,  utóbb  generális  nótáriussá  tették,  mely  állásáról  azon- 
ban ö,  hogy  annál  behatóbban  folytathassa  levéltárnoki  hivatalát,  lemon- 
dott. 1856-ban  jelent  meg  Szarvason  tőle  >A  prot.  egyházalkotmány 
alapelvei  a  XVI.  századi  főbb  reformátorok,  vallástételek  és  egyház-szer- 
vezetek bizonyítása  szerint. «  1857-ben  fordította  Hagenbach  »A  theo- 
logiai  tudományok  encyclopaediája  és  methodologiája«  czímü  munkáját. 
Ugyanekkor  Debreczenben  » Vélemény  a  prot.  egyházalkotmány  fő- 
pontja felette  czimü  dolgozatát  adta  ki.  1859-ben  :»Erdősi  János  magyar 
prot.  reformátor,  különös  tekintettel  némely  tudósok  balvéleményére «  és 
>Etcl  laka,  vagyis  Attila  hun  király  birodalmi  székhelyei  czimü  mun- 
kákkal gazdagítá  irodalmunkat. 

Írói  érdemei  méltánylásául  az  akadémia  1859.  dec.  16-án  leve- 
lező tagjává  választotta,  s  e  kitüntetésre  érdemes  voltát  1863-ban 
>Dévai  Biró  Mátyás  első  magyar  reformátor  életrajza  és  irodalmi  müvei « 
ez.  munkájával  fényesen  igazolta.  Kiválóan  érdekes  a  » Sárospataki 
füzetek«  1862.  évfolyamában  s  azután  külön  lenyomatban  megjelent 
értekezése  >A  magyar  prot.  egyház  szabadságának  védelme  némely 
tekintélyes  nemet  tudósok  megtámadásai  ellen«,  mely  a  berlini  >Prot. 
Kirchenzeitung<t-ban  németül  is  napvilágot  látott.  Kálvin  halálának  3 
százados  évfordulójára  adta  ki  » Kálvin  János  és  a  Protestantismus«  czímü 
nagyobb,  és  önálló  kutatáson  alapuló  monographiáját  1864-ben. 

Egyháztörténelmi  irodalmi  működése  megérlelte  benne  az  eszmét, 
hogy  a  prot.  egyháztörténelmi  források  kiadásával  kell  a  magyar  prot. 
egyháztörténet  alapját  megvetni.  Ekkor  egy  gyakorlati  tervet  készített 
egy  prot.  egyháztörténelmi  társulat  alapítása  iránt  s  az  alapszabályokat 

18* 


276  TÁRCZA. 

felterjesztette  az  akkori  helytartótanácshoz,  mely  azt  gondolhatólag  nem 
erősítette  meg,  s  igy  a  vállalat,  mely  iránt  általános  érdeklődés  támadt, 
nem  jutott  a  kivitel  stádiumáig. 

1861-ben  a  pátens  ellen  való  küzdelem  Eévész  Imreben  rendithe- 
tetlen harczosra  talált  s  Lónyay  Menyhért  indítványa  ellenében,  hogy 
csak  kérelmezni  kell  a  pátens  ellen,  nem  tiltakozni,  határozott  tiltako- 
zást hozott  javaslatba  s  ezt  a  többség  el  is  fogadta.  Ugyanezen  évben 
mint  Debreczen  egyik  kerületének  képviselője,  az  országgyűlésen  is  meg* 
jelent  rövid  időre,  hol  a  Deák  Ferencz  felirati  javaslata  ellen  tartott 
beszédet.  De  rövid  politikai  szereplése  után  teljesen  visszavonult  a 
ránézve  idegen  térről  s  életét  papi  teendőin  kivtíl  tudományos  buvárla- 
tainak  szentelte. 

Nagy  és  méltó  figyelmet  ébresztett  egy  értekezése  >A  levéltárak 
megóvásáról  és  rendezéséről,  fő  tekintettel  a  prot.  egyházi  levéltárakra  c, 
mely  1868-ban  hagyta  el  a  sajtót.  1870-ben  megindította  a  >Prot.  egy- 
házi és  iskolai  Figyelmezőtc,  melybe  több  első  rangú  egj'háztörténelmi 
8  egyházjogi  tanulmányt  írt.  1878-bau  e  szaklapot  megszüntetvén,  a 
tiszántúli  ref.  egyházkerület  történetének  megírásához  fogott,  melyre 
vonatkozólag  sok  becses  dolgot  hagyott  hátra. 

Hogy  Méliusz  Péter  magyar  reformátor  emlékezetét  fölelevenítse, 
1873-ban  iMéliusz  Péter  emlékezete^  czím  alatt,  egy  füzetet  adott  ki, 
melyet  követett  1875-ben  > Néhány  szó  Méliusz  Péter  sírjáról  s  szives 
kérelem  történet- tudósainkhoz. «  Midőn  az  Akadémiában  vita  merült  fel  az 
Akadémia  megalapítása  története  körül,  fontos  szózattal  járult  e  vitához, 
mely  » Adalékul  a  magyar  tudom.  Akadémia  megállapítása  történcté- 
hczc  czím  alatt  1874-ben  látott  világot. 

Elénk  részt  vett  a  prot.  ejyház  szervezésérc  vonatkozó  vitákban, 
még  pedig  igen  sokszor  döntő  szózattal. 

Egyház-irodalmi  működésével  is  erős  nyomokat  hagyott  maga 
után  8  c  téren  szerzett  érdemei  jutalmául  a  bécsi  prot.  theol.  egyetemi 
fakultás  által  tudorsággal  tüntettetett  ki. 

Társulatunknak  kezdetidtől  fogva  munkás  választmányi  tagya  volt, 
8  nem  egy  magvas  és  alapos  értekezését  tartalmazza  folyóiratunk. 

S  e  munkás  életnek  váratlanul  vetett  véget  a  kérlelhetlen  halál. 
Méf^  a  megelőző  napon  szónokolt  a  templomban.  13-án  ebéd  közben  rt?gi 
szívgörcHO  megújult  s  ő  könyvtílri  szobájába  sietett,  hol  délután  az  orvo- 


TÁRCZA.  277 

sok  eret  vágtak    rajta,   s   a   ncines   szív   este   iiyolez  óra  fel(5   inegözUiit 
dobogni. 

Temetése,  melyen  a  protestáns  egyház  több  kitünÖBegc  jelent  meg, 
fcbr.  15en  déhitannégy  órakor  ment  végbe  minden  dísz  ds  pompa  nélkül. 


H  E  R  1^  A  L  A  N    K  I  G  Y  O  J  A. 

—  Levél  Thaly  Kálmánhoz.  — 

Megkapván,  ez  idei  » Századok «  II.  fiizetét,  abban  mindenekelőtt 
a  Nagyságod  által  írt  >Culturtörténeti  tanulmány t«  vagy  is  >  Jóslatok  és 
babonás  hiedelmek  a  Kákóczi- korban «  második  közleményét  nagy  érde- 
keltséggel és  feszült  figyelemmel  olvastam.  Ezen  közleményben  —  a 
füzet  117.  lapján  —  akadtam  Nagyságod  következő  nyilatkozatára: 
»M\t  példázzon  ezen  Bertalan  kigyója,  ?  .  .  .  részünkről  nem  tudjuk.« 
És  minthogy  e  kigyóról  már  gyermekkoromban  valamit,  és  most  is  — 
a  föntebbi  sorok  olvasása  után,  erről  a  népnél  tudakozódván  —  ugyan- 
azt hallottam,  bátor  vagyok  —  az  erre  vonatkozó  hiedelmet  következö- 
})cn  röviden  összefoglalni,  mert  ligy  látszik,  hogy  ezen  értelemben  hivatko- 
zik Bercsényi  is  az  ő  leveleiben  a  Bertalan  kigyójára. 

Szt.-Bertalan  napjával  —  azaz  augustus  24-én  —  végződik  a  Cani- 
cula  évada,  latin  közmondás  szerint:  Magdala  initium,  Bartala  fínem 
dabit,  és  Bars-megye  némely  helyein  azt  tartja  a  nép :  hogy  a  kigyók^  a 
melyek  nyáron  senkit  meg  nem  csiptck,  vagy  meg  nem  martak,  ezen  na- 
pon túl  nem  másznak  többé  a  földszínén,  hanem  már  most  üregek {)e 
bújva,  téli  alvásuk  helyét  foglalják  el ;  a  mely  kigyó  azonban  nyáron 
valakit  megcsípett,  azt  a  föld  büntetésül  nem  fogadja  többé  magába,  és 
ezen  kigyót  Szt.-Bertalan  után  is  lehet  a  föld  színén  látni,  és  pedig  kö- 
zönségesen oly  helyeken,  a  hol  az  emberek  járnak  —  gyalog-  és  kocsi- 
utakon  —  hogy  így  itt  mennél  hamarébb  őket  valaki  megölje,  mert  ilyen 
kígyónak  okvetlenül  vesznie  kell,  ö  tehát  maga  ily  helyeken  —  mint- 
hogy földbe  nem  bujhatik,  és  télen  szabadban  megfagyna,  —  keresi  ha- 
lálát. —  Azért  mondja  Bercsényi  is :  »Ha  vesztemet  kell  is,  mint  az 
Bertalan  kígyójának,  várnom. « 

Tamáskovics  József 
esperes-plébános. 


278  TÁRCZA. 

KÉRELEM  A    XVI.    SZÁZADBELI    REF.    ZSINATOK    VÉGZÉSEI 

ÜGYÉBEN. 

Megígértem  a  » Protestáns  Theológiai  könyvtár <  nt.  szerkesztőjé- 
nek, hogy  a  XVI.  század  folytán  Magyar-  és  Erdélyországban  tartott 
jelentöségesebb  prot.  egyházi  gyűlések,  Zsinatok  kánonait  a  könyvtárban 
közrebocsátom. 

Ez  igéretemet  a  magyarhoni  összes  prot.  felekezeteket  illetőleg, 
most  egyszerre  be  nem  válthatom,  mert  ez,  a  XVI.  század  zsinatterhes 
méhéből  világra  jött  nagyszámú  és  terjedelmű  végzések  sokasága  és  azok 
rejt-  és  leihelyeinek  az  országban  szerte,  sőt  a  külföldön  is  hasszű  időt  s 
nagy  szorgalmat  igénylő  kutatása  és  tanulmányozása  miatt  rám  nézve 
lehetetlen.  —  Talán  helyesebb  és  sikeresebb  is  lenne,  ha  a  testvér  fele- 
kezetekre vonatkozólag  azoknak  fiai  osztakoznának  velem,  úgyis  előhala- 
dott korú  és  terhes  hivatallal  bajlódó  társukkal  e  vállalatban. 

Ennélfogva  czélom  egyelőre  csak  saját  ref.  egyházunkat  illetőleg 
megfelelni  a  jelzett  vállalatnak ;  minthogy  ennek  múltjából  úgy  is  töb- 
bet ismerhetek,  kútfőihez  könnyebben  férek :  igy  ha  Isten  segit,  vele  a 
jövő  év  elején,  ismeretem  körvonalán  belől  készen  is  lehetek. 

Még  pedig,  minthogy  legnevezetesebb  zsinatainkat  az  idézte  elő, 
hogy  az  új  egyházban  rohamosan  támadt  dogmaticai  nézetkülönbségek 
megvitatása  s  az  elhagyott  római  egyház  sarktanai  közül  megtartott  és 
elvetett  vagy  módosított  hittételekről  szóló  confcssiók  készítése  a  vezér- 
férfiak előtt  részint  ön  belső  crősbitésök,  részint  külső  védelmök  tekin- 
tetéből legfontosabbnak  és  legsürgetősbbnck  látszott ;  én  ez  alkalom- 
mal nemcsak  az  egyház  szabatosabb  szervezésére  vonatkozó  és  a  haza 
különböző  vidékein  alakult  egyházi  testületek  számára  készült  kanono- 
kát, melyek  édes  kevesek  és  hiányosak,  hanem  a  hittani  tilrgyakkal  fog- 
lalkozott zsinatok  végzéseit  és  confessióit  is  mind,  anyai  nyelvünkön 
adni  és  illető  jegyzeteimmel  kisémi  kivánom.  —  Talán  ezzel  kissé  mcg- 
könnyíthetem  azon  tudós  történész  fáradságát  is,  ki  majd  rendszeresen 
fogja  feltüntetni  e  század  dogmaticai  vitáit ;  míg  gyűjteményem  és  csekély 
tanulmányaimból  legalább  vázlatosan  ki  fog  derülni,  mit  tettek,  —  sőt 
talán  az  is  elvonható  lesz,  hogy  mért  nem  tehettek  többet  az  új  egyház 
vezérférfiai,  annak  szabatosabb  szervezésére  és  megszilárdítására. 

Mely  czélom  minél  biztosabb  elérhetése  végett  tiszteletteljes  bizo- 
dalommal kérem   fel  mindazon   egyházi   ügyeink   iránt  érdeklődő  tudós 


TÁRCZA.  279 

férfiakat,  kik  a  XVI.  század  zsinataira  vonatkozó,  8  általam  meg  eddig 
meg  nem  szerezhetett,  avagy  nem  is  ismerhetett  könyvekkel,  kéziratokkal, 
vagy  jegyzetekkel  bírnak,  hogy  azokat  velem,  rövid  használatra,  a  prot. 
tudományosság  erdekeben  közölni  méltóztassanak. 

Azok  a  zsinati  végzések,  munkálatok,  melyeket  már  eddig  össze- 
szedhettem, és  a  mennyiben  latin  szövegüek  voltak.,  le  is  forditpttam,  a 
következők  : 

1.  Erdődi  I.  zsinat.  154i3.  sept.  20.  A  kcr.  vallás  ezikkei. 

2.  Óvári  Z8.  1554.  ápr.  4.  Zsinati  munkálatok. 

3.  £rdödi  II.  zs.  1555.  febr.  26.  Készzsinati  czikkek. 

4.  Tordai  zs.  1558  máj.  1.  A  Krisztus  személyéről. 

5.  Vásárhelyi  zs.  1559.  uov.  1.  Az  árnak  vacsorájáról. 

6.  Az  egervölgyi  1562.  febr.  6.  Katholicus  hitvallás. 

7.  Tarczal-Tordai  1562.  1563.  A  ker-i  tudománynak  rövid 
summája. 

8.  Gönczi  1566.  jan.  23.  Végzett  és  megerősített  czikkek. 

9.  Thordai  1566.  márt.  13.  Az  igaz  háromság  tudománya  felöl 
való  egyetértés. 

10.  Vásárhelyi  1566.  máj.  19.  A  sz.  háromság  felől  való  ker. 
egyetértés  ezikkei. 

11.  Debreczeni  1567.  febr.  24  — 27.  —  «)  A  Debreczenbc  össze- 
gyűlt ker.  Praed icatoroknak  igaz  és  sz.  írás  szerint  való  vallásuk.  —  b) 
Az  Isten  igéjéből  és  természettörvényéből  alkotott  czikkek. 

12.  Szikszói  1568.  jan.  9.  24  tétel  a  háromságtagadók  ellen. 

13.  Kassai  1568.  jan.  27.  27.  tétel  és  hitvallás  Egri  Lukács  ellen. 

14.  Sárospataki  1568  aug.  24.  Ugyanaz  ellen. 

15.  N.-váradi  1569.  oct.  10.  Közönséges  ítélet  (Catholica  Scnten- 
tia)  Dávid  Ferencz  ellen. 

16.  Csengeri  1570.  A  Jézus  Krisztus  egyháza  pásztorainak  hit- 
vallása. 

17.  Herczegszőllősi  1576.  aug.  16.  Az  Alsó-  és  Felső-Baranyában 
való  ecclesiáknak  articulusai. 

18.  Váradi  1577.  Az  febr.  6.  egyházi  fegyelemről.  Gönczi  György 
(Articuli  minores). 

19.  1557.  körül.  —  A  Borsod,  Gömör  és  Kis-Hont  megyékben 
létező  egyházak  ezikkei. 

20.  Csepreghi.  1587.  márcz.  12.  Bejthe  István  Egyházi  Kánonai. 

21.  N.  Károlyi.  1591.  febr.  10.  A  Magyarországon  Isten  igéje 
szerint  ref.  egyházak  eredete,  melyben  szilárd  okait  adják,  miért  nem 
lehet  az  egyháznak  elfogadnia  a  Gergely-féle  naptárt. 

22.1595.  évből  Czikkelyek,  a  melyek  szerint  igazgattatik  az 
egyház  Magyarország  felsőbb  részeiben. 


280  TÁRCZA. 

Óhajtanám  még  használni  a  csak  nén^ől  ismert: 

Toronáu  vagy  Temesváron  154:9-ben  tartott  zsinat  XIU.  articu- 
lusait,  az  1550.  tartott  zsinat  19  observatióit ;  Beregszászban  1552-ben 
tartott  zsinat  21  articulusait ;  Medgyescn  1559  —  60-ban  tartott  liitvitá- 
kat.  —  Kolozsvárott  1561.  Kopácsi  István  elnöklete  alatt  tartott  zsinat 
végze'seit,  az  isteni  előrendelésről.  —  N.-Enyeden  1564,  reformátusok 
es  lutheránusok  által  közösen  tartott  végzéseit  a  Zs.-nak.  —  N.  Károly- 
ban  1581.  N.-Bányán  1590.  jul.  és  Tasnádon  1585—1595  és  1597. 
tartott  zsinatok  végzéseit,  Csengcrben  1595.  jan.  25.  tartott  Zsinat 
végzéseit  sth, 

Porcsalma,  dec.  19.  1880. 

Id.  Kiss  Áron. 

A  *ZIPSER  GESCHICHTE*  ÜGYÉBEN. 

»Zipser  GcschichtS'  und  Zdtbildert  czímü  müvemet  a  > Századok c 
elsÖ  füzetében  H.  L.  úr  ismertette  és  egynehány  jegyzettel  ellátta.  Sze- 
rencsésnek tartom  magamat,  hogy  oly  éles  és  gyakorlott  szem,  mint  II. 
iiré,  392.  lapra  terjedő  munkámban  csak  8  téves  állítást  talált,  említésre 
méltónak.  Ezen  téves  álUtások  felderítésére  bátorkodom  egy  pár  meg- 
jegyzést tenni,  mi  a  tudomány  és  igazság  érdekében^  ^gy  hiszem,  nem 
lesz  egészen  felesleges. 

Állításomat  a  22.  1.,  hogy  Márk  Botyn  fia  volt,  úgy  czáfolja  II. 
úr,  hogy  Márkot  Botyz  testvérének  mondja.  Az  igazság  azonban,  egyi- 
künk által  sem  eltalálva,  másképen  áll.  Az  illető  okmány,  mely  eredeti- 
ben a  3/(ír/<íí#y-család  levéltárában  található  fel  és  Bárdossy  Supplemen- 
tumában  a  98.  1.  nyomatott  le,  következő  czimmel  van  ellátva:  iBela 
Ecx  Comiti  Botyz,  filio  Comitis  Marci «  quod  gratissimum  de  Stephano, 
rege  Hungarorum,  filio  suo^  nuncium  attulerit,  silvam  Chetene,  in  Di- 
strictu  Scemsiensi  sub  alpe  Tortol  sitam,  confert.  A.  D.  1264.  Már  e 
czimből  is  kitetszik,  hogy  Bofyzy  kiről  Batizfalu  származik,  Márk  fia 
volt,  ki  Márkusfalvát  Szepesben  alapította.  Azt  én  azelőtt  is  úgy  tudtam^ 
csak  hogy  >einem  Sohne  Mark«  helyett  *seínem  Sohne  Markt  hibásan 
nyomtatva  és  nem  javítva. 

Én  továbbá  állítom  a  28.  1.,  hogy  Zápolya  Benedek  már  I.  Károly 
idejében  említtetik  és  hogy  II.  Zápolya  János  1393  — 1396.  SzepesneJc 
főispánja  volt.  Azt  is  említettem  ugyanott,  hogy  a  Ztí^o/ya-család  a  hazá- 
nak  püspököt,  sőt  érseket  adott.  —  Erre  H.  úr  állítja,  hogy  az  első,  ki 


TÁRCZA.  281 

e  családból  feltűnt,  e»ak  Imre  volt  Mátyáa  király  uralkodása  alatt  lís  hogy 
a  Záiwhják  közül  egy  sem  viselt  egyházi  hivatalt.  —  Eu  az  adatokat 
a  Zápolya  családot  illetőleg  Wagner  Analecta  Scepusiiból  lígy  használtain 
fel,  mint  ott  valósággal  feltalálhatók.  Ugyanis  a  IV.  kötetben  a  6.  la- 
pon a  család  Genealógiájával  találkozunk.  Ott  az  első  család  csakugyan 
iBenedictus  Floruit  sub  Carolo  I.  8.  Ludovico  I.  Regibus.c  A  második 
családtagról  pedig  olvassuk :  >Thomas  ex  Episcopo  Csanád.  Archiep. 
Ck>locens.  demum  Strígon  +  sub  anno  1375.«  A  3-ik  családtag  azonban 
János  főispán,  kiről  a  genealógia  így  emlékezik :  >  Joannes  Vajvoda 
Russiae  dein  Comes,  tum  Judex  Curiao  Regiae  -f-  sub  annum  ld96.« 
Ezen  János  Wagner  III.  kötete  212.  1.  is  a  Szepesség  főispánjai  sorában 
említtetik  fel. 

Csáki  Miliálif  főispán  csakugyan  védelmezte  a  szepesi  várat  a 
Rákói'ziak  ellen,  valószínűleg  már  1700-ban,  mely  dvben  főispáni  méltó- 
ságra emelkedett  fel.  O  nem  is  várta  be  a  vihar  kitörésit  1703-ban, 
hanem  már  ^sokkal  eléblxn  hozzálátott  a  vár  erősítéséhez  és  védelméhez. 
Wagner  IH.  kötetében  a  236.  1.  ez  ügyben  azt  olvassuk:  >C.  Michael 
II.  Csáky  de  Keresztszcgh  ....  ab  anno  1700.  .  ,  .  initio  tumultuum 
Rakoczianorum,  eadem  in  Rege  íide,  constantiaque,  qua  páter  Stephanus 
fűit  Arcem  Scepusiensem  tormentis  commeatu,  aliisque  uecessariis  J(i7/( 
multo  aute  providerat.c 

Hasonlóképen  állunk  Pongiácz  Imre  szepesi  prépost  tevékenysé- 
gével is.  Ámbár  ez  1719 — 1724.  hivataloskodott  és  hivatalosan  a  Rá- 
kóczi-féle mozgalmak  már  a  szaűitnári  béliével  1711-ben  véget  értek, 
mégis  ezen  mozgalmak  és  azok  következményei  a  megye  terén  nem  egy- 
szerre lettek  megszüntetve,  hanem  évekre  érezhetők  voltak  és  bénítot- 
ták az  egyházi  hivatalnok  messzebb  kiható  törekvéseit  és  tetteit.  Erre 
vonatkozik  Wagner  III.  138.  1.  feltalálható  állítása:  >Emericu8  Pon- 
grácz  1719  — 1724.  .  .  .  Iniquitas  illa  Rakoczianorum  temporum,  cum 
majoribus  functionibus,  fores  obstrueret;  neque  aliud  liceret,  confessio- 
nibus  sedutam  operám  dabat.«  .... 

Hogy  a  tatárok  1241-ben  jöttek  hazánkba,  ezt  az  én  könyvem- 
ben is  több  helyütt  lehet  olvasni,  mint  p.  o.  a  67.  1.,  hol  a  szepesi  Chro- 
nikát  idézem,  mely  e  szavakkal  kezdődik:  >Anno  1241.  Bei  Regie- 
rung  des  Ungrischen  Königs  Béla  des  vierten,  ist  Bathus  ein  König  der 
tartarn  mit  500,000  gewehrter  Manschaft  ins  Ungerland  durchreis- 
sen.«  .  .  .  .  Ila  könyvem  64. 1.  mégis  az  olvasható,  hogy  Benedek  prépost 


282  TÁRCZA. 

1234 — 1239  tauuja  volt  a  tatárok  pusztításaiuak,  akkor  egy  hibával 
van  dolgunk,  melyet  az  olvasó  könnyen  feltalálhat. 

II.  L.  úr  azt  mondja,  hogy  Zápolya  csak  1526-ban  választatott 
meg  királynak,  és  így  ezen  éw  előtt  nem  nevezhetett  ki  prépostokat  Én 
pedig  a  122.  1.  állítottam^  hogy  Horváűi  Jáiu)^  prépost  már  1511-ben 
ZápolyéUól  neveztetett  ki.  Sajátságos  szepesi  viszonyainkat  tekintve,  me- 
lyek szerint  a  vár  főnökjei  prépostokat  is  neveztek  ki,  most  is  ragasz- 
kodom ezen  állításomhoz.  A  kinevezési  okmány  olvasható  Wagner  I. 
363.  ily  ezim  alatt :  íJoannis  8.  Georgii  de  Zápolya  Comitum  Scepns. 
littcrac,  qtiibus  Joannem  Horwáth  de  Lomnycza  nominant  Praepositum 
Sccpus.  Dátum  in  Arcé  Trenchin.  Anno  Domini  1511.«  1519-ben  H. 
prépost  már  minden  jogaival  élt  és  a  lőcsei  hires  Uenckcl  lelkésznek  kü- 
lönös érdemei  miatt  egész  életére  a  cathedraticumot  elengedte,  melyet  a 
8zepe8Í  24  k.  városok  lelkészei  a  prépostnak  évenkint  66  aranynyal 
tartoztak  fizetni.  A  Matriala  Moleriana-féle  kézirat  a  4.  L  ez  ügyben 
igy  nyilatkozik:  iNotandum  est  etiam,  quod  Bndus  Dnus  Prepositus 
Johannes  de  Lomnicza  dedit  Vrabili  Dno  Magistro  Johanni  Henkel  Plc- 
bauo  Lewczoviensi,  ob  iunumera  servitia  siugularc  privilégium,  quod 
vita  ejus  durante,  libcr  sit  a  solutione  Cathedratici :  ideo  11  fi.  ct  1 
oi*th. ')  numerandi  sünt,  et  ad  rationem  sohitionis  ponendi,  quando  Dno 
Praelato  Cathedraticum  praesentatur ;  quos  11.  fl.  praefatus  Dnus  Magis- 
ter  Johannes  Henkel  pro  Cathedratico  teneretur.c 

Végre  H.  L.  úr  felemlíti,  hogy  munkámban  Breicer-féle  Lőcseire^ 
nyomda  kiadványai  közé  Tranoscius  Citharo  Sanctorum  czimü  szláv  éne- 
kes-könyvet nem  vettem  föl. 

£z^  gondolom^  hibám  nem  lehet,  miután  történelmi  képeket  és  nem 
teljes  összefüggő  történetet  irván,  e  tárgynál  is  csak  a  legjellemzőbbet 
akartam  kiemelni,  máskülönben  igen  sok  nyomtatványt  kellett  volna 
elősorolnom,  melyek  a  nyomdában  napvilágot  láttak.  Itt  jelent  meg  a 
többiek  között  még  azon  beszéd  is,  melyet  1683-ban  Ladiver  Ilyes  a 
collegium  rectora  Tökölyi  István  születése  alkalmából  tartott,  ily  czim 
alatt:  »Natale  Victoriarum  praesagium  et  Impressum  Leutschoviao 
Typis  Samuelis  Rrewer.« 

Különben  nem  mulaszthatom  el  ez  alkalomból  H.  L.  úrnak  őszinte 
köszönetemet  kifejezni  azon   szívességéért,  melylyel   annyi  szakérzékkel 

^)  Orth.«r-.40  Dénár,  és  160  Denár=  1  fl. 


TÁRCZA.  283 

és  tudooiányuyal,  szciriiy   müvemet   megbeszélte  es  az  olvasó  közönség- 
nek oly  melegen  ajánlotta. 

AVkbkr  Samu, 
ev.  lelkdsz. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  Kitüntetés.  A  hivatalos  » Budapesti  Közlönye  mart.  d-ikiöl-ik 
Bzáma  ö  Felsége  következő  legmagasb  elhatározását  hozza : 

Szem(51yem  körüli  magyar  miniszterem  elöterjeszte'se  folytán, 
Haaa  Lajos  bekés-csabai  evangélikus  lelkésznek,  közhasznú  működése 
elismeréséül,  Ferencz  József-rendem  lovagkeresztjét  adományozom. 

Kelt  Bécsben,  1881.  cvi  február  hó  26  án. 
Ferencz  József,  s.  k. 

Báró  Orczy  Béla,  s.  k. 

Tisztelt  barátunk  és  tagtársunk  e  megérdemlett  kitüntetésén  szi- 
vünkből örülünk. 

"j*  Szaró  Imre  megyés  püspök  társulatunk  alapító  tagja,  febr. 
28-án  Szombathelyen  két  hónapi  szenvedés  után  67  éves  korában  meg- 
halt Ritkán  kelt  halálhír  őszintébb  és  mélyebb  részvétet,  mint  e  kitűnő 
egyháznagyé,  ki  a  magyar  clerusnak  egyik  legkitűnőbb  tagja,  s  a  ma- 
gyar hazának  egyik  leghűbb  fia  volt.  Sikeres  irodalmi  munkásságáért  az 
Akadémia  tiszteleti  tagjai  sorába  választotta :  de  irodalmi  érdemeit  felül- 
múlják hazafi  érdemei  —  egyházmegyéje  magyarosítása  érdekében 
sokat  tett.  E  mellett  a  tudomány  és  tanügy  érdekében  mindig  kész  volt 
áldozni.  A  természettudományi  társulat  múlt  évi  nagygyűlésének  ő  volt 
az  elnöke.  Nyugodjanak  porai  békében ! 

—  Ipolyi  Arnold,  társulatunk  elnöke  a  m.  képzőművészeti  társu- 
lat f.  hó  6-án  tartott  közgyűlésén  nagyhatású  megnyitó  beszédet  mon- 
dott, melyből  e  üírsulat  arányos  növekedését  örömmel  tapasztalta  a 
nagy  számmal  összegyűlt  társulati  közönség.  Beszédében  a  sarkpontot  a 
magyar  nemzeti  irány  érvényesülése  iránti  óhaj  képezte.  Való  igaz,  a 
mit  e  sorokban  mond : 

» Feladatunk  nem  csupán  egyszerűen  az,  hogy  Magyarországba  a 
művészetet  behozzuk  és  terjeszszük,  hanem  egyszersmind  Magyarorszá- 
gon művészetet  és  pedig  magyar  művészetet  is  létrehozzunk.  Kétségte- 
len, hogy  ez  utóbbit  tartjuk  részünkről,  ha  nem  is  talán  egészen  kizáró- 
lagos, de  mindenesetre  legfőbb  s  legmagasabb  feladatunknak.  Nem  altat- 
juk magunkat  e  részt  ábrándokkal.   Tudjak  mily  nehéz,  mily  magas  c 


284  TÁRCZA. 

feladat.  Oly  nehéz,  uraim  s  oly  magas,  hogy  lehet,  ezt  soha  sem  fogjuk 
talán  cldrni  annyira,  mint  az  olasz  s  régibb  nemet  szent  festészet,  és  nem 
mint  az  újabb  németalföldi  és  franczia  életképfcstészet,  mely  mindannyi 
sajátos  nemzeti  müiskolát  és  müirányt  alkotott.  De  hogy  ez  a  művészet 
virágzásának  csakugyan  legmagasabb  foka  és  jelzője,  és  hogy  erre  min- 
den nemzet  művészetének  törekednie  kell,  az  kétségtelen  marad  mindad- 
dig, m{g  nem  tartjuk  ama  cozmopolitizmust  a  nemzet  életében,  az  iroda- 
lomban és  művészetben  a  legmagasabb  tökélynek,  mely  lehet,  idővel 
eltörölhet  minden  egyéni  kifejezést  és  jelleget,  minden  magasabb  nem- 
zeti irányt,  sajátságot  és  jellemet.  Nem  vagyunk  a  nemzeti  chauvíuismus 
barátjai  és  legkevésbbé  volnánk  azok  a  művészet  terén.  Nem  szükséges 
azt  Üres  szóval  bizonyítanunk,  minek  ellenkezőjét  tényekkel  tanúsítot- 
tuk, midőn  dicsőségünknek  tartottuk  gyenge  tehetségünk  szerint  is  a 
külföldi  művészet  régi  alkotásai  egész  sorát  nemzetünk  képtára  számára 
tanulmányúi  s  előképül  megszerezni,  lla  még  is  itt  a  nemzeti  művészet 
jelentőségéről  tüzetesen  szólunk,  teszszük  azt  épen  azon  megtisztelő  figye- 
lemnél fogva,  mely  e  kérdésben  egyrészt  felénk,  másrészt  ellenünk  is 
fordult ;  és  mert  azt  hisszük,  hogy  nemzeti  művészetünk  előmozdítása 
s  megalapítása  társulatunknak  épen  egyik  legmagasabb  feladata.  < 

—  Albrecht  föiiekczeg  febr.  8-án  meglátogatta  a  csász.  és  kir. 
udvari  titkos  levéltárt,  melynek,  mint  tudva  van,  a  történetíró  Ameth  az 
igazgatója.  A  levéltári  tisztviselőkkel  s  köztük  Károlyi  Árpáddal  hosszab- 
ban társalgott  s  kérdezte  tőle,  hogy  mit  dolgozik?  Bemutattatta  magának 
a  vendégeket  is,  s  ezek  közt  Szadeczkt/vel  a  ni.  Akadémia  ösztöndíjasával 
is  hosszabban  társalgott.  Azután  megtekintette  a  levéltári  nevezetessé- 
geket s  curiosumokat :  Imre  királynak  1202-iki  roppant  nagy  pecséttel 
ellátott  levelét,  Imre  1202-iki  aranybulláját  (a  legrégibbet,  melyen  nem- 
zeti czímer  látható);  a  magyar-  és  horvát  urak  1492-iki  kötelező  iratát, 
számtalan  pecséttel  s  egy  3  öl  hosszú  vasmegyei  periratot. 

—  Dr.  Szinnyei  Józsefet,  a  magyar  irodalomtörténet  buzgó  mun- 
kását, képzett  nyelvészt,  a  vallás-  és  közoktatási  minister,  a  M.  N. 
Múzeum  könyvtárához  segéddé  nevezte  ki. 

—  A  ChéfAnpalvi  Theüke-csalAd  levéltára  Hódossy  Imre  tagtár- 
sunk szíves  közvetítése  következtében,  állandó  letéteménykép,  az  1723. 
45.  tcz.  értelmében  a  M.  Országos  Levéltárba  került.  A  levéltár  az 
imént  került  rendezés  alá,  s  amennyire  rögtöiiösen  valamit  mondhatni, 
jelezhetjük,  hogy  számos  XIV.  s  XV.  századbeli  kizárólag  Szepes-megyét 
illető  oklevél  s  néhány  kiadatlan  Arpádkori  is  találkozik  a  gyűjteményben. 

—  Az  AQUINCUMI  ÁSATÁSOK  ügyc  Újabb  stádiumba  lépett.  Ugyan  is 
az  albizottság,  mely   a  főváros   által   végzendő   ásatások   alkalmából,  a 


TAHCZA. 


285 


tíírölíít  lejtm^rez^se  niáu  ax  ügy  p^iis5Ug)'i>  teilmicai,  nomzetgazdWigi 
oldalának  tárgy aUsára  m  a  tcrülrt  talnjvtzektÖl  való  mentesítcíip  tárgy á- 
imn  rc^szletes  javABlftttt^tdre  kikilldctett,  martius  l-án  tartott  Ulds^n 
kStHüudtH,  hogy  ivA  ásatásokat  nem  Tehet  a  1ejtm^'roz<^s  é  az  arra  alapí- 
tímiló  víz8«al>á]yoEH8okt('>l  fiiggovc  tcuni,  mert  a  Irjtmiírésre  voutttkostu 
iidatok  még  nincsenek  készen  a  habár  a  tnérn^ki  hivatal  utaeittatni  fog, 
hogy  ágy  a  lejtmérezés,  mint  a  Csigadómbon  es  Papföldön  levő  talaj* 
vixek  miktfnti  Icvcstctcse  iráni  tiTvcjíetet  kf^s^ítden,  de  ex  mégis  hosszabb 
ideig  tart  s  így  a/,  ásatásokkal  addig  várni  nem  lehet :  elhat-ározta  tehát 
a  ln7«ottságf  hogy  a  vároa  részéről  kexdendő  ásatások  a  Papféldön  inájuB 
ÍTi-án*  az  állani  által  foganatba  veendő  folyta ttihigoa  ásatások  a  Csiga* 
dnnilxm  pedig  mindjárt  a  tavasz  bekoszüntés^vel  kezdeíisenek  meg, 

-  A  M,  K.  ottKxÁoos  LKv&tTÁiiiiAK  jan.  l-től  ke/dve  a  Lelögymi- 
nisKterinm  55.941.  rendeletével  megállapított  iratkt»zt esi  szabályzat  h!pett 
dletbc*  melyet,  minthogy  tört(^netbuváraiiikat  közelről  f'rdekli,  s  n  vidéki 
levc^ltáruklmn  h  analóg  iiitiV.kedt^sfknek  szolgálhat  alapúig  czeuiud 
kö^filUnk : 

1.  §*  A  ki^zöns%  az  Országos  Levéltár  iratait  csak  az  e  ezL^lru 
kyelííU  hely ist^gek ben  —  dolgozó  ezol iában  —  buaználhatja,  2.  S.  A 
levc^ltári  dí)Igozó  »zol mi  a  kutatók  ezámára  hétkoznapoukint  délelőtti  y'/| 
6ráti>l  íi^lntáni  1^/4  taráig,  vasárnapokon  s  egy^b  ünnepeken  pedig 
^^/j — 1  l^J4  óráig  ált  nyitva.  í*.  §.  A  három  sátoros  ünnep  elsíí  napjain 
ds  Sgtent-lstván  király  na)>ján  n  levéltár  egyátalában  zárva  tnarad.  •!.  í^. 
A  lev«^tár  használatára,  illetőleg  a  lcveltárl>an  a  fennálló  szabályok  kor- 
látain  lielíil  eszközlendö  tudományos  czi^lu  kutat^isokra  jogosítva  esak 
HZ  van*  kinek  erre  az  országos  levéltárnok,  illet»jleg  a  7G22  IH75,  az. 
belflgyminiszteriumi  rendelet  4-ik  pontja  e'rtclmtílten  a  belügy  mi  ni  szte* 
ritim  a9(  engedélyt  megadta^  mely  tudomásvet-el  végett  a  dolgozó  azobálian 
való  szolgálattal  es  f^JUgy élettel  megbízott  levL^Uári  tisztvieelővel  Inva- 
taltiítan  közöltetik,  5.  §.  Minden  kutató  kérő -lapot  kap,  melyre  n  hasz- 
nálni kívánt  iratokat  tölc  telhetőleg  specifieálva  (levéltári  jelzegUk  szerint) 
fíHjegyzi,  &  a  ke'rö-lapnt  napí  kelettel  és  sajátkezű  aláir«sával  ellátva*  ax 
illető  levéltári  tiszt víí<e Ion ek  átadja*  A  levéltári  szolgákkal  közvetlenül 
L^rintkczni  s  velük  rendelkezni  a  kutatóknak  nem  szabad.  6,  4J,  A  dol- 
gozó subában  való  szolgálattal  és  felügyelettel  megbízott  levéltári  tiszt- 
viselii  a  kutatók  által  szabály szerííen  kiállított  kerödapokat  átveszi, 
naplóba  vexetif  folyó  számmal  ellá^a,  ellenjegyzi^  s  a  kivánt  iratok  ki- 
•zolgáltaíása  végett  az  illető  levéltári  osztály  ha  küldi.  7.  §.  Az  illető 
levéltári  o8/.rály  az  ily  kérclcuíuok  a  lehetőséghez  képest  azonnal  meg- 
felel, i^  a  kivánt  íratokait  mindig  iratjegyzék  kÍ8iM'et<ü>eu  az  illető  tiszt- 
ri^ifb'im'k  megküldi,  vngy  az  akadálynVl,   esetleg   az  időről,   mikor  fog  n 


286  TÁRCZA. 

iiiegkeresc^snek  eleget  tehetni  értesíti.  8.  §.  A  kérőlapokat  az  illető 
levéltári  osztály  tartja  magánál  addig,  mig  a  kiszolgáltatott  iratok  vissza 
nem  adatnak ;  ekkor  a  visszaadás  keltével  ellátva  s  keresztül  húzva  a 
dolgozó  szobába  küldetnek,  a  hol  az  illető  tisztviselő  a  naplóból  kivezeti 
8  folyó  számuk  szerint  rendbe  rakva,  további  intézkedésig  megtar^'a. 
Kérő-lapok,  melyeknek  megfelelni  nem  lehet,  a  fenti  értesítéssel  (7.  §.) 
azonnal  visszaküldendők.  9.  §.  Huszonöt  (25)  darab  iratnál  több  egy- 
szerre senkinek  sem  adható  ki.  10.  §.  Egész  iratcsomók,  vagy  egész  ok- 
levél-dobozok mindig  csak  kivételképcu  s  csakis  az  országos  levéltárnok 
különös  engedélye  mellett  bocsáthatók  a  kutatók  kezéhez,  de  egynél 
több  csomót  vagy  dobozt  egyszerre  senki  sem  használhat.  11.  §.  Minden 
kutató  vigyázattal  tartozik,  hogy  a  kezéhez  adott  iratcsomót  rendetlen- 
ségbe ne  hozza,  hanem  minden  darabot  helyén  hagyjon ;  az  iratokat,  ok- 
leveleket és  ezek  pecsétéit  semmiképen  meg  ne  rongálja,  se  be  ne  pisz- 
kolja. 12.  §.  A  pecséteket  dörzsölni  vagy  kefével  tisztogatni,  róluk 
pacskolatot  vagy  bármiféle  mintázatot  venni,  az  iratokat  téntával  lepau- 
sálni,  rcagentiákat  használni,  vagy  bármi  mást,  mi  azokra  káros  hatás- 
sal lehetne,  tenni:  nem  szabad.  13.  §.  Ugyanaz  nap,  ugyanazon  kutató 
több  ízben  is  kérhet  és  kaphat  iratokat,  de  csak  miután  a  kezénél  lévő- 
ket rendl)en  és  hiány  nélkül  visszaszolgáltatta.  1 4.  §.  Köznapokon  dél- 
utáni 1^/2,  ünnepnapokon  délelőtti  11^/2  órán  tul  többé  senkinek  semmi, 
mi  már  a  dolgozó  szobában  nincs,  ki  nem  adatik.  15.  §.  A  használt  ira- 
tok, a  mennyiben  a  kutató  részéről  a  következő  napra  is  fönn  nem  tar- 
tattak, még  az  nap  az  illető  levéltári  osztályba  visszaküldetnek.  IG.  §. 
A  kutatók  által  más  napra  föntartott  iratok,  a  mennyire  az  alkalmas  a 
dolgozó  szobában  maradnak,  s  egy  e  czélra  rendelt  zárt  szekrényben 
helyeztetnek  el,  különben  a  levéltárba  visszatétetnek,  de  kéznél  együtt 
tartatnak.  17.  §.  Három  nap  múlván  a  föntartás  joga  megszűnik,  s  ha 
ezalatt  a  kutató  nem  jelentkezett,  az  iratok  minden  további  várakozás 
nélkül  az  illető  levéltári  osztálynak  visszaküldetnek.  18.  §.  A  föntebbi 
BZJibály októl  való  bármily  csekély  eltérés  is  meg  nem  engedhető;  a  11. 
és  12.  §.  bármely  rendeletének  megsértése  pedig  a  további  kutatásra 
való  engedély  megszüntetését  vonhatja  maga  után. 

—  Bánó  József,  a  képviselőház  volt  alelnöke  az  eperjesi  nagygyűlé- 
sen felolvasást  szándékozik  tartani  a  sáros-megyei,  műit  századokbeli 
nemzetiségi  viszonyokról  s  e  czélból  búvárkodik  az  országos  levéltárban. 

—  Orsios  Zsigmond  főispán,  társulatunk  alapító  tagja  s  a  dclma- 
gyarországi  régészeti  és  történelmi  egylet  elnöke  lArpádkori  mívelődé- 
sünk  története*  czim  alatt  egy  terjedelmes  munkát  adott  sajtó  alá,  mely 
rövid  idő  alatt  meg  fog  jelenni^  s  melynek  tartalmát  a  »non«  ekkép 
számlálja  elő.*  Elöázó.  1.  Honfoglalás.  2.  A  vezérek  korszaka.  3.  Az 
ősük  pogány  vallása.  4.  A  pápa  fönha  tósága.  5.  Keresztes  háborúk.  6. 
Az  arany    bulla.  7.   A  mongolok  és  IV.   Béla.  Ö.  A  szerzetesek.  9.  Tan- 


TÁRC7.A.  287 

Ugyüuk  az  Árpádok  alatt.  10.  Szellemi  tevékenység.  11.  Közjogi  állapo- 
tok. 12.  Magánjog.  13.  A  városok.  14.  A  vármegyék.  15.  Rendek,  nép- 
osztályok és  népfajok.  16.  Vallásfelekezetek.  1 7.  Igazságszolgáltatás.  18. 
Kereskedelem,  ipar,  fóldmivclés.  19.  Építészet.  I.  11.  III.  20.  Szobrászat 
21.  Festészet.  22.  Hadászat.  22.  Visszapillantás.  Az  egész  mintegy 
30  —  40  nagy  ívet  tecnd  az  ^akadémiai  értekezések*  alakjában  s  ta- 
vaszra könyvpiaczunknak  bizonyára  egyik  kiváló  jelensége  lészen. 

—  A  PROT.  EGYHÁz-TüRTÉMETTEL  foglalkozó  jFÓk  a  műlt  évbcn  érte- 
kezletet tartottak  egy  társulat  alakítására,  mely  a  prot.  egyháztörténelmi 
kútfők  kiadásával  foglalkoznék.  Az  értekezlet  elhatározta^  hogy  addig  is, 
míg  ezen  társulat  létrejönne,  a  prot.  tlieologiai  könyvtár  számára  mouo- 
graphiákat  dolgoztat,  még  pedig  úgy,  hogy  minden  évben  legalább  egy 
kötet  lásson  világot.  Az  első  kötet,  (mely  a  prot.  theol.  könyvtár  13-ik 
kötete)  már  megjelent  » Magyar  Egyháztörténelmi  Monographiák«  czím 
alatt  következő  tartalommal :  I.  liethlen  Gábor  és  a  kassai  pap.  írta 
Szilágyi  Sándor.  II.  Beliczay  Jónás  életrajza.  Irta  Kársat/  Sándor,  supcr- 
inteudeus.  III.  Vázlatok  a  papszentelés  múltjából,  különös  tekintettel  a 
beregiekre.  Irta  Szeremlei  Sámuel,  IV.  Az  erdélyi  reformált  egyház  köz- 
oktatási állapota  a  múlt  században.  Irta  Jakab  Elek.  V.  Az  eperjesi  mé- 
szárszék. Irta  Szíremlei  Sámuel,  VI.  Adatok  Decsi  János  életéhez.  Irta 
Szabó  Károly, 

—  A  JÁSZBERÉNYI  gynm.  programm  műit  évi  kötete  az  iskola 
százéves  történetének  vázlatát  adja  az  intézet  derék  igazgatója :  Lippay 
Lajos  tollából. 

—  HoRowiTz  Fülöp  antiquarius  Fáy  János  daróczí  könyvtárát 
megvette  (egyikét  a  legnevezetesebb  könyvtáraknak,  melyben  volt  a  Syl- 
vester-féle  grammaticának  egyetlen  példánya)  8  az  eladást  már  megkez- 
dette. Különösen  a  hungaricumok  vannak  igen  szépen  képviselve.  Fi- 
gyelmeztetjük olvasóinkat,  hogy  most  sok  oly  munkát  szerezhetnek  meg, 
mely  igen  ritkán  szokott  könyvpiaezra  kerülni. 

—  A  PHiLosopiiiAi  írók  tíra  megindult,  még  pedig  a  M.  Tudom. 
Akadémia  támogatásával.  Annak  idejében  felhívtuk  olvasóink  figyelmét 
e  nagyhorderejű  vállalatra  s  most,  midőn  az  első  kötet  kezünkben  van, 
nem  tehetünk  mást,  mint  hogy  melegen  ajánljuk  e  derék  vállalatot.  Des 
Cartesra  nézve  a  megválasztás  igen  helyesen  történt,  a  fordítás  szabatos 
és  érthető.  Mind  két  értekezés,  mely  e  kötetben  van,  jegyzetekkel  van 
kisérve,  melyek  azok  helyes  felfogását  a  nagyközönségre  nézve  könnyí- 
tik. Végíil  hozzá  van  csatolva  Des  Cartes  életrajza,  rendszerének  ismerte- 
tése s  mint  természettudornak  méltatása.  Az  egész  kötet  igen  alkalmas, 
hogy  a  nagyközönség  érdeklődését  a  vállalat  iránt  felköltse. 


288  tArcza. 


TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  Magtar  Protestáns  Eotháztörténelmi  Monooraphiák. 

Írták  Szilágyi  Sándor,  Karsay  Sándor,  Szeremlcy  Sámuel,  Jakab  Elek, 
Szabó  Károly.  (Protestáns  Theologiai  könyvtár.  Szerkeszti  Kovács  Al- 
bert XIV.  kötet.)  Budapest,  1880.  8-adr. 

—  A  KERESZTYÉN  EGYHÁZ  TÖRTÉNELME.  írta  Warga  Lajos  sá- 
rospataki theologiai  tanár.  I.  kötet.  A  reformatio  előtti  korszak  vagy  a 
katholicismus  fejlődése,  az  egyház  egyetemes  uralma  ds  hanyatlása.  Sá- 
rospatak, 1880.  8-adr.  XIV.  és  2.  529.  és  2.  Ára  4.  frt. 

—  A  TERVEZETT  NÉGYES- SZÖVETSÉG  Ausztria-,  Orosz-,  Fran- 
ezia-  és  Németország  közt.  1787  — 1790.  (Adalék  Ausztria  keleti  poli- 
tikájához) kiadatlan  források  alapján  írta  Wertheímei^  Ede.  (A  Törté- 
nettudományi Értekezések  IX-ik  kötetének  1.  száma.)  Budapest,  1880. 
8-adr.  91.  1.  Ára   80  kr. 

—  Filozófiai  írók  tára.  A  Magyar  Tudományos  Akadémia 
támogatásával  szerkesztik  Alexander  Bernát  és  Bánóczi  József.  I.  kötet. 
Descartes.  Fordította  s  magyarázatokkal  ellátta  Alexander  Bernát.  Buda- 
pest, 1881.  8-adr.  180.  és  4,  1.  Ára  1  frt  20  kr. 

—  BiOGRAPUiSCHES  LexicoN  desKaiserthums  Oesterreieh,  enthal- 
tend  dic  Lebeusskizzen  der  denkwürdigcn  Personen  welche  seit  1750  in 
dcn  oesterreichischcn  Kronlandeni  geboren  wurden  oder  darin  gelebt 
habén.  Vom  Dr.  Constant.  Wurzbach.  42.  Theil.  S/edlcr-Taafc  Wien, 
1881.  8-adr.  330.  1.  6  gcncal.  táblával.  Ára  3  frt. 

—  ReNSEIGNEMENTS  SÜR  LKS  ARCniVES  DE  RÜSSIE.  Edition 
de  líi  c(mimission  d^mprcssion  dcs  lettres  patentes  ct  trait^'s  attaehés 
aux  archives  principales  de  Moscou  du  min.  des  aff.  étr.  Moscou  1880. 
Iniprimerie  de  la  société  de  la  propagation  dee  livres  utilcs. 

—  ViERTER  Bericht  der  prUhistoríschen  Conimission  der  ma- 
thematisch  —  nat.  Classe  der  k.  Akademie  der  Wissenschaften  über 
die  Arbeiteu  im  Jahre  1880.  Ersfcittet  von  Ferdinánd  von  IlorhaWiUfr, 
8r.  4G  1.  (Különnyomat.) 

—  Az  ALSÓBB  NÉPOSZTÁLYOK  állapota  cs  fejlődése  a  germán 
államokban  a  középkori  intézmények  befolyása  alatt.  Bevezetés  a  XVI. 
századbeli  pórlázadás  okainak  történetéhez.  írta  Sniláí/i/i  Samu  középt. 
tanár  Budajiest,  2880.  Hr.  38  lap. 


TOMORI   PÁL   ÉLETE. 

ELSŐ  KÖZLEMÉNY. 


A  XVI.  század  első  negyede  történetünk  egyik  legválságo- 
sabb korszakát  képezi.  A  külső  ellenség  fegyvere  és  a  belső  rom- 
lás mérge  egyszerre  emésztett  a  nemzet  életerején.  Ekkor,  — 
rövid  tíz  évi  időközben  —  kétszer  fordul  elő  az  az  eset,  hogy  a 
nemzet  elidegenedve  az  aristocratiától,  —  mely  az  olygarchia 
minden  gyűlöletes  tulajdonságát  bírta,  nagy  aspirátiói  nélkül  — 
a  haza  megmentésére  czélzó  erőfeszítéseiben,  a  homályból  hívta 
elő  vezéreit:  1514-ben  Dózsa  Györgyöt  az  igénytelen  székely 
vitézt,  és  1623-ban  Tomori  Pált  a  ferencz-rendü  szerzetest. 

Mind  a  két  kísérletnek  tragicus  kimenetele  vala :  a  pórlá- 
zadás  iszonyaiban  és  a  mohácsi  gyásznapon. 

Nagy  catastrophákkal  szemben,  a  történetíró  egyik  legfőbb 
feladata:  nyomozni  és  földeríteni,  mi  része  volt  azokban  az 
egyéneknek  és  mi  a  viszonyoknak.  E  czélból,  a  mennyire  szüksé- 
ges ismernie  a  kort,  annyira  mellőzhetetlen,  hogy  tájékozva  legyen 
a  vezérlő  férfiak  jelleme  és  előélete  iránt  Igyekeznie  kell  tehát, 
hogy  a  nevökböz  fűződő  monda-kör  helyébe  a  történeti  valóságot 
állítsa. 

Ezt  akarom  megkísérleni  Tomori  Pálra  nézve,  a  kinek 
ekkorig  kevéssé  ismert  élettörténetéhez  az  országos  levéltár,  Eper- 
jes és  Szeben  városok  úgyszintén  a  jászai  convent  levéltárai,  vala- 
mint a  pápai  nuntiusok,  a  velenczei  és  ferrárai  követek  jelentései 
dús  adatkészletct  nyújtanak. 

Századok.    1881.   IV.  fíízct.  19 


290  TOMORI  PÁL 


A  Tomori-család  Bosnyákországból  veszi  eredetét,  *)  és 
a  mai  nap  is  fennálló  abauj -megyei  Tomor  helységben  telepedvén 
meg,  ettől  kölcsönzé  nevét.  Tagjai  között  már  a  XV.  század  ele- 
jén nem  hiányozának  vállalkozó  férfiak,  a  kik  az  ország  külön- 
böző részeiben  keresik  és  megtalálják  szerencséjöket.  Különösen 
a  távol  Erdély  látszik  reájok  nézve  az  ígéret  földjét  képezni.  Ott 
tűnik  föl  —  a  rendelkezésünkre  álló  történeti  emlékek  lapjain  — 
legelsőben  a  Tomori  név,  mikor  1435-ben  a  gyula-fej  érvári  káp- 
talan Tomori  Zsigmondot  három  falu  birtokába  beiktatja.  ^) 

Majdnem  egy  századdal  utóbb,  Tomori  István,  kivel 
1496-ban  mint  a  szepesi  vár  alispánjával  találkozunk.  Zápolya 
János  pártfogása  által,  Erdély  al-vajdájának  és  a  székelyek  al- 
ispánjának előkelő  tisztét  nyeri  el,  a  melyet  viselve,  gazdag  ado- 
mányokkal jutalmazák  szolgálatait.  ^) 

És  Erdélyben  lépett  a  közpályára,  itt  küzdötte  ki  első  ba- 
bérait,  itt  emelkedett  magas  állásra  Tomori  Pál  is. 

István  és  Pál  a  család  két  különböző  ágának  sarjai.  Amaz 
a  csucsi  ez  a  tomori  praedicatumot  használja.  Amaz  három  ha- 
lomból növekedő  farkast,  ez  koronából  kiemelkedő  egyszarvút 
visel  czímerében.  *) 

Pdl  születési  helyét  nem  állapíthatjuk  meg  egész  biztos- 
sággal.   Ouidoto ,  a   velenczei   köztársaság   budai   ügyviselője 
1525-ik  évi  zárjelentésében  azt  írja  róla,  hogy  Erdélyből  szárma- 

^)  Tomori  Pál  1525.  elején  Balibégtöl  levelet  kapott,  melyben 
drtesíti,  hogy  közel  rokoni  kapcsok  fíízik  hozzá.  Tomori  erre  vonatkozó- 
lag megjegyzi,  hogy  ez  nem  lehetetlen  »per  essere  tutti  di  Bosina.c 
(Campeggio  pápai  legátus  1525.  január  22-ki  jelentése.) 

*)  A  beiktatási  rendelet  a  gyula-fejérvári  káptalan  levéltárában. 
(Beké  Antal  kanonok  szíves  közlése.^ 

3)  Mint  szepesi  alispán  említtetik  Századok.  1872.  folyam  G75.  1. 
—  Mint  alvajda  (1523—6)  Századok.  1880  folyam.  882.  1.  —  Reá 
és  családjára  vonatkozó  számos  oklevelet  őriz  a  gyula-fejérvárí  levéltár. 
(L.  még  Nagy  Iván.  Magyarország  családai.  XI.  241.  1.) 

*)  Tomori  István  czímere :  Archaeologiai  Krtesítü  1871.  100  lap. 
Tomori  Pál  czímere  látható  az  országos  Icvéltíírban  őrzött  leveleinek 
gyUrü-peeséteiu, 


ÉLETE.  291 

zik.  ^)  htvdnji,  —  a  ki  nem  egészen  egy  századdal  később  írja 
munkáját  —  úgy  tudta,  hogy  »Gömör'megyéböl,  tisztességes  csa- 
ládból ered.<  2) 

Családjának,  —  mely  a  XV.  század  végén  nagyon  elszapo- 
rodott -  birtokai  Abanj,  Borsod  és  Oömör  megyékben  feküd- 
tek. Pál  atyja  és  ennek  két  testvére  Tomor  helység  felerészét, 
továbbá  Ambrusházát  Abaújban  és  Berkeszt  Borsodban  közösen 
bírták.  3)  Egyik  rokonuk  Boldogkő  várának  ura  volt.  *) 

A  családot  a  felvidék  számos  előkelő  nemzetségeivel :  a 
Csetnekiek-,  Kellemesiek-Kövérekkel-,  a  Balitiak-,  Fanchalyak-, 
Putnokiak-,  Tornallyayakkal  sat.  szoros  rokonság  kapcsai  fűzték 
össze.  ^) 

Toraori  Pál  születési  évét  nem  ismerjük.  A  velenczei  ügy- 
viselő 1525-ben  úgy  mutatja  be  őt,  mint  körülbelül  49  éves  fér- 
fiút. Születésének  évét  eszerint  1475.  tájára  kell  tennünk.  Mátyás 
halálakor  lépett  ki  a  gyermek-korból. 

Elég  gondos  nevelésben  részesült.  Szép  írása  volt.  Elsajá- 
tította a  latin  nyelvet,  és  folyékonyan  kezelte  azt.  Leveleiben  ne 
keressük  a  humanisták  csínját  és  classicus  vonatkozásait ;  de  nem 
is  találjuk  azt  a  barbár  (exassaverunt  tormenta-féle)  konyha- 
latinságot, a  melynek,  például,  Szerémi  György  —  Tomori  kor- 
társa és  barátja  —  egyik  legismertebb  képviselője. 

Hajlamai  a  katonai  pálvára  vezették.  A  nemes  családok 
tagjai  rendszerint  még  alig  hagyták  el  a  gyermek-kort,  már  is 
előkelő  urak  szolgálatába  állottak,  hogy  j  azoknak  udvarában  és 
táborában  vitéz  hadfiakká  képezzék  ki  magokat. 

Tomori  Pált  a  szerencse  kedvezése  Bornemissza  János  ud- 
varába vezeté. 

^)  >Oriundo  da  Transilvania.*  (Firnhaber  kiadása.  70.  1.) 

2)  VII.  könyv.  G8.  1. 

^)  Tomori  Pál  1506-bau  űj  kir.  adomáuyt  eszközöl  ki  ezen  birto- 
kokra, a  maga,  továbbá  unokatestvérei :  Antal  és  Mátc?,  Miklósnak  fiai, 
Lörinez  és  Lajos,  Istvánnak  fiai  része're.  (A  statutíóról  szóló  jelentések  a 
jászai  convent  levéltárában.) 

*)  Fráter  Ciyörgy  1549-ben  szerezte  meg  ezen  várát  Tomori 
Egyedtől,  Istvánnak  fiától. 

^)  Krre  vonatkozó  adatí)kat  az  országos  levéltárban  és  a  jászai 
conventben  őrzött  oklevelek,  valamint  Tomori  levelei  tartalmaznak. 

19* 


292  TOMORI  PÁL 

Köztudomású,  hogy  Bornemissza  egyike  vala  azon  kiváló  fér- 
fiaknak, kiket  Mátyás  király  alacsony  sorsból  magas  méltóságokra 
emelt,  hogy  bennök  az  aristocratia  soraiban  családjának  meg- 
bízható támaszt,  az  országnak  áldozatkész  férfiakat  biztosítson.  A 
nagy  király  bizalmával  ajándékozta  meg,  alkincstárnokká  nevezte, 
és  terjedelmes  uradalmakat  adományozott  neki.  Még  jelentéke- 
nyebb állása  volt  a  gazdag  és  erélyes  főúrnak  a  gyenge  és  mindig 
pénzzavarral  küzdő  11.  Ulászló  alatt.  Bár  az  ország  zászlósainak 
rangfokozatában  megelégedett  az  utolsó  helylyel  —  pozsonyi  gróf 
volt  —  befolyása  időnként  túlszárnyalta  Brandenburgi  Györgyét 
és  Bakocs  bibornokét  is,  a  kikkel  a  királyi  végrendeletben  a 
trónörökös  gyámjává  rendeltetett. 

Zord  és  szívtelen,  fukar  és  fondor  embernek  jellemzi  őt 
egyik  kortársa.  ^)  De  Tomori  meg  tudta  nyerni  vonzalmát  és 
rokonszenvét.  Úgy  szólván  atyai  jóakaratával  és  folytonos  párt- 
fogásával dicsekedhetett.  ^) 

Míg  környezetében  a  fiatal  apród  edzett  férfiúvá  növeke- 
dett, szellemi  fejlődésében  azon  sokoldalúságot  tűnteté  ki,  mely 
korában  a  jelentékeny  szereplés  föltétele  vala.  Vitéz  és  gyakor- 
lott hadnagy  volt  első  sorban ;  de  e  mellett  a  politikai  alkudo- 
zásokban tapintatot  és  a  pénzügyek  terén  jártasságot  sajátított  el. 

Bornemissza  tehát  nehéz  feladatokat  bízhatott  rá,  és  fontos 
küldetésekre  ajánlhatta  őt  a  királynak. 

Ily  küldetésben  találkozunk  vele  először,  1603.  nyarán. 
Mint  királyi  biztos  Erdélybe  ment,  hogy  a  szászokra  kivetett, 
18,000  forintnyi  rendkívüli  adó  felosztását  és  behajtását  eszkö- 
zölje. Határozott  fellépéssel  megnyerő  modort  egyesítve,  nehézség 
nélkül  tudta  a  szász  városokat  a  súlyos  teher  elvállalására  bírnL  ^) 


*)  Császár  Mihály  najílójíi.  (Kiadta  Horvát  István  »Verböczy 
Emlékezetese  ezimü  inuukájában.  208.  1.) 

*)  Erre  utal,  az  alább  említendő  tények  mellett,  VII.  Kelemen 
pápának  1524.  február  20-án  Bornemisszához  intézett  levele^  melyben 
említi,  hogy  ö  Tomorit  icontra  Dei  hostes  ex  tua  disrlplina  el  prope 
fttnii  emimsU,€  (Theiner.  II.  633.  1.) 

^)  Szeben  város  számadási  könyvében  1503.  szeptember  19-re  be 
van  jegyezve :  »Item  imposicio  facta  .  ,  .  medio  Thomory  Pauli  ad 
omnes  Saxoncs  in  numero   fior.    18000.   Itcm  oodcm  die  percepit  dictus 


ÉLETE. 


293 


Eünélfogvíi  e  fölaílat  a  következő  években  in.  readszerint  ó  neki 
jtiiutt  0Bztályrc82Ül  *) 

Miüdazonáltiil  bár  sikerrel  járt  el  ily  péir/ügyi  természetft 
fiiefibízatásokban  ;  bizoüjára  hajlamainak  megfelelőbb  foglalkozás 
vala :  fegyverrel  kezében  szolgálni  uralkodójának. 

Erdélyben  eiTe  is  elég  alkalom  kínálkozott. 

A  székelyek  megőrizték  volt  az  ős  idők  barczias  szellemét. 
'K  kerenzténység  és  a  nyugat-európai  állami  íutézüiények  ötszá- 
zadon hatása  kevéssé  tudta  megszelídíteni  erkulcseiket,  A  sza- 
badBágára  féltékeny  nép  a  fejedelmi  hatalom  minden  ayilatkoza- 
taiban  az  elnyomás  szándékát  látta*  Magán  sérelmeinek  megtor- 
lására is  azounnl  kész  volt  a  fegyvi*rhez  nyúlni*  Tomori  úgy  jel- 
lemzi a  székelyeket,  hogy  >Hem  Istentul,  sem  embertől  nem  fél- 
tiekfC  hogy  >joggul  és  jogtalanHággnJ  nem  gondolnak* ;  8«5t  hogy 
folyvást  él  köztök  a  pogány  kor  azon  biti?^  mely  szerint  azok,  a 
kiket  a  íVddon  megölnek,  a  meuyoi-szágban  szolgáik  íbgnak 
looni.  ^) 


domhiufi  Pauluö  a  dnmiuo  Johannc  Wall  l<>cum  inagtötri.  Civium  Icneutía 
0or  1200,  ítem  aiif  czening  Kunigli<.'her  Gnadeiipotteu  Thomory  Paul 
flór,  0.«  (Ecehiiungeti  iiua  doin  Archivc  der  Stadt  Hcrmiiuaiadt  und  dor 
SUcbBÍBchen  Nation.  I.  (1880,)  381.  2,  Ih) 

*)  SzebiMi  varos  szúmadási  könyvíiben  1504,  flcptembor  6-ári: 
>Pro  eolatione  inonnu  1600  íL  Faulo  Thoinory  ex  parte  septem  sedtum 
juiratioucin  4000.  hl  Megyés  assuinptorum  d.  100.<  Kechnmigeu.  418.  í. 
—  Iíí08.  octólKT  20-án,  1514.  február  1.,  1515.  aeptcmbcr  5-ííu 
Touiori  adó-Ugyekhen  ír  Szebcü  varosáDak.  1514.  mártius  24-1^11  Jiinoa 
vajda  írja  SzcÍh-ii  városának,  hogy  Tomori  Fái  »exactor  presentis  auli 
ajdii  Ritgic  MtÍ8  irvtcr  vo8<  panaszt  emelt,  —  1515.  májud  17-éu  Bor- 
licmlasKa  János  felbívja  Szeben  városát,  bogy  í^pecuniaa  apud  oos  per 
Reg.  Mtem  depntatos<  fijtessek  ki  Tomorinak.  —  Batthyány  Bencdok 
ktr.  kinrjítárnok  1511).  junuts  2l-én  értesíti  a  szász  nemzetet,  hogy  Tö- 
mörít kíildi  >pro  edgendo  ilJri  suh^idio,'^  (Mindezen  iratok  .Szelií^n  város 
icvo'l  tára  hun.) 

*)  Tomori  1515,  jimíus  12-en  íija  Eperjes  városánaki  >8cÍo  ct 
tteini  móres  Siculorum,  tit  nec  Doum,  noc  hominem  tuneut  ....  Ciuos 
Saxones  possem  roflecti ;  sod  illi  Siculi  existimantt  quem  iaterfecerunt, 
lit  iUe  íu  alio  nujndo  servitor  suiis  effícietnr.c  És  1516.  Dovemb^^r 
lŐ*áii:  >Sed,  dominj  tnei^  timeo  a  ?^iculis  ribaldis  voa^  qut  nec  Doum 
ncc  homJncm  timcrit,  ymmn  ticc  justum,  nce  ínjuBltim.t 


uaiKi 


ibifc 


-*- ^  — 


2 ül  TOMORI  PÁL 

A  belső  mozgalmak  és  erőszakos  téuyck,  súrlóclások  és  véres 
összeütközések  napirenden  voltak  a  székelyek  földjén,  0 

Különösen  szászok  és  székelyek  között  gyakran  támadtak 
ellenségeskedések.  Úgy  látszik  egy  ilyen,  ^és  pedig  a  szokottnál 
komolyabb  természetű,  fordult  elő  1503.  nyarán.  Tomori,  ki  épen 
akkor  mint  királyi  biztos  a  szász  földön  tartózkodott,  kötelessé- 
gének tartá  a  megtámadott  szászok  védelmére  kelni,  és  Segesvár 
közelében  megütközött  a  székelyekkel.  *) 

Még  nagyobb  jelentőségű  harczokat  kellett  velők  három 
évvel  utóbb  vívnia. 

A  székelyek  mindennemű  adófizetéstől  mentek  valának. 
Csak  a  király  koronázása,  menyekzője  és  a  trónörökös  születése 
alkalmával,  ősi  szokás  szerint,  minden  székely  férfi  egy  ökröt  szol- 
gáltatott. Az  ökrökre  a  királyi  bélyeget  sütötték,  és  innen  ezen 
tartozás  behajtása  ökörsütésnek  neveztetett.  11.  Lajos  születése 
alkalmával  (1606.  július  l.)  Tomori  Pált  bizták  meg  az  ökörsü- 
tés végrehajtásával.  Azonban  a  székelyek  ellenszegültek,  és  Map 
ros- Vásárhely  vidékén  nagy  számban  összegyülekezvén,  fenyegető 
állást  foglaltak  el. 

Tomori  mintegy  500  lovasból  álló  csapattal  rendelkezett,  és 
bár  az  ellenfél  sokkal  számosabb  vala,  azonnal  megtámadta  azt. 
Véres  csata  fejlődött  ki,  melyben  a  székelyek  túlereje,  hagyomá- 


^)  Hirdeti  ezt  az  1506-ik  ávi  agyagfalvi  gytílés  is,  mely  intézke- 
déseket tesz,  hogy  »a  mi  országunkban  —  úgy  mond  —  tolvajságok, 
másnak  megnyomorítása^  kergetése,  megöle'sc,  rátámadása,  egyenetlen- 
ségek, verekedések,  boszűállások,  pusztítások  és  égetések,  házaknak 
elhányások,  hadak  és  üstök-vonások  és  egjéb  akármi  veszedelmek  ne 
támadhassanak,  mint  az  elmúlt  esztendőkben  egynehányszor  megestc- 
nek.«  Ezen  intézkedések  nem  voltak  czélra vezetők ;  mert  a  székely  elő- 
kelők, 1519.  június  7-én,  megfontolva  igraves  illas  et  prope  exitiosas 
seditiones,  contentiones  atque  emulationcs«,  melyek  köztök  előfordulnak, 
szerződésre  lépnek,  hogy  jövőben  minden  pártoskodást  és  lázadást  meg- 
akadályozzanak.  (Szabó  károly.  Székely  Oklevéltár.  I.  313.  és  337.  11.) 

*)  Ezen  ütközet  előzményeiről  és  lefolyásáról,  sajnos,  semmit  sem 
tudunk.  Csak  egy  adat  tesz  arról  említést;  Segesvár  1504-ik  évi  szá- 
madásaiban említtetik  ugyanis,  hogy  a  városnak  az  adó  cgyrésze  elen- 
gcdtctctt  *pro  damnis,  per  SiculoSy  tempore  conjiicitomim  Panli  Thomorij 
rcceptü,€  Rechnungsbücher.  394,  1. 


khKTH, 


295 


nj^t*  viiézöí'gökkd  karöltve,  győzött,  Tauioii    luviiöüiuak    luigy 
ré^see  ele^ett^  és  ö  húsz  sebből  xérezvc  meuekűli. 

Azonban  aem  soká  hagyta  megtorlás  nélkül  e  kudarczut 
A  közel  esű  királyi  várak,  Belgrád,  Orsova,  Szöréüv,  Temusvar 
parancsnokaitól  segítségtH  eszköxölvti  ki,  jelent^>keuy  haderő  élén, 
támadást  intézett  a  székelyek  ellen,  és  s&lyos  csapást  mérve  ra- 
jok, meghódolásra  kényszerítette  uket*  Mire  az  ökörsütést  is 
keresztülvitte*  *) 

IX 

Ez  idi'itájt  Tomorinak  lUlandó  működési  tere  nyílt  meg 
Erdélyben. 

Erdély  délkeleti  szélén,  az  Oláhországtól  elválasztó  hegy- 
ség aljában,  az  Olt  pai-iján,  hat  mérföldnyi  hosszú  termékeny 
róna  terfll  el,  melyet  Fogaras  földének  neveznek*  Mintegy  köze- 
pén, a  Brassóból  Szebenbe  vezetri  út  mellett,  emelkedik  Fogaras 
vára,  melynek  a  középkor  századaiban  kivételes  állása  vala. 
Ugyanis  az  oláhokat  a  XII*  vagy  XIII,  században  e  toldön  oly 
czélból  telepítették  meg,  hogy  niint  vámépek.  várjobbágyok 
essen  határvár  fentartására  és  védelmére  szolgáljanak*  És  míg  a 
XII,  század  végétől  kezdve  az  ország  egyéb  részeiben  a  várakhoz 
tartozó  néposztályok  állapota  lényeges  átalakuláson  kezdett 
átmenni ;  az  ezt  előidéző  politikai  tényezők  hatása  nem  ért  el 
Fogaras-földéig*  Itt  a  vár  urát  éa  parancsnokát  még  a  XVII. 
században  is  uralta  az  egész  terület  népessége. 

Emellett  magának  a  várnak  kiváló  hadászati  jelentősége 
volt,  mely  a  XVI.  század  elején  érte  el  tetupoutját.  Szemmel 
kellett  tartania  a  szomszéd  Oláhországot,  hol  a  magyar  souverü- 
EitáR  igen  gyenge  lábon  áUott,  6s  mindinkább  tért  engedett  a 
lÖrök  fönhatóságnak.  Oltalmat  kellett  nyújtani  a  szászoknak,  a 


^)  Ezen  escineayckrul  kc?t  forrás  tuíli^eít.  Olilh  Miklus,  Atilláról  íi  r 
dolfíoziitáaak  XVIII,  fejezetiben,  a  székelyekről  szólván,  mellokeseu  6t^ 
rHriden  beaz^li  el  Tomorí  kiüdetea^t  ée  H  csatát,  melyben  014b  atyja  l> 
réizt  v«:tt.  Tt^líh  részlettel  Ír  ezen  caemtftiy ékről  IstvHnfy  IV.  köDyvébeu  . 
de  azzal  az  eltcreííscl,  bogy  ezeríntc  n  gzí^krlyck  clöbb  zeudültek  fel,  e- 
elnytuniitáfiukra  kühletett  ki  Tomorí*  Oláli  clőjubísíi  hitelesebbnek  lát- 
«zik.  Y*  ö.  Sziiágyi  Hándvv,  Erdíüvürdzág  Története.  í.  17  5.  L 


^^^ 


296  TOMORI  PÁL 

törökök  ellen,  a  kik  ismételve  betörtek  a  vöröstomyi  szoroson 
át,  és  dúltak  a  gazdag  területen.  Végre  hivatva  volt  a  szász  nép 
között  a  korona  jogait  és  a  kincstár  érdekeit  megóvni. 

Midőn  tehát  Corvin  János  herczegnek  1505.  őszén  bekö- 
vetkezett halála  után,  Fogaras  vára  a  koronára  szállott,  IL 
Ulászló  sietett  erőteljes  és  hű  kezekre  bízni  azt :  Bornemissza 
Jánosnak  adományozá,  a  ki  azonnal  Tomori  Pált  nevezte  ki  vár- 
nagygyá.  Az  1505-ik  elején  már  ezen  tisztben  találkozunk  vele; 
sokoldalú  tevékenység  közepett,  a  melyben  erélye  és  kíméletet 
nem  ismerő  igazságossága  által  csakhamar  nagy  tekintélyt  és 
köztiszteletet  vívott  ki  magának. 

Az  említett  esztendő  első  hónapjaiban  történt,  hogy  a 
kőhalmi  biró  szolgája  egy  oláh  jobbágyot  megölt.  Tomori  a 
gyilkos  kinyomozása  és  a  vérdíj  behajtása  végett  szigorú  rend- 
szabályokhoz nyúlt,  és  az  egész  helységgel,  melynek  egyik  lakója 
a  bűntényt  elköveté,  éreztette  neheztelését ;  úgy  hogy  a  szebeni 
tanács  követet  küldött  hozzá,  megengesztelésére.  Ugyanazon 
követ  azt  a  megbízást  is  nyerte,  hogy  Tomorit  a  város  környeze- 
tében tartózkodó  félelmes  rabló- csapat  kiirtására  kérje  fel.  Egy 
hónapba  sem  telt,  máris  újabb  szebeni  küldöttség  jelent  meg 
Fogaras  várában,  hogy  a  rablók  elfogatásáért  és  kivégeztetéseért 
a  város  háláját  tolmácsolja  és  ajándékát  (három  vég  posztót) 
átnyújtsa.  *) 

A  szászok  lassanként  megszokták,  hogy  minden  alkalom- 
mal Tomori  erőteljes  oltalmát  vagy  közbenjárását  vegyék  igénybe. 

A  szebeni  és  brassai  patríciusok  úgyszólván  baráti  viszony- 
ban  állottak   vele.   Gyakran  kedveskedtek  neki   ajándékokkal. 


^)  Ezen  részleteket  Szeben  város  1506-ik  számadásaiuak  követ- 
kező tételeiből  nyerjük:  April  18.  »Mis80  dominó  Joanne  Rappoltli 
jid  Fogaras  ad  Paulum  Thomori  ratione  illorum  de  Kwppes,  proptcr 
walachuin,  quem  famulus  domini  iudicis  vulnerauit,  ubi  Paulus  Thomori 
pauperes  valdc  premebat:  et  ex  parte  Harbc  ct  complicum  eius,  qui 
multa  mala  faciebant.  FI.  3.  Item  duxit  secum  albos  pancs  Paulo  Tho- 
mori donandos.«  Május  25.  »Paulo  Thomori  castellano  de  Fogaras, 
ratione  detentionis  et  cxtcrminationis  quorundam  latronum  ct  furum, 
puta  Ilerbc  ouin  suis  complicibus,  íussu  dominorum  provincialium,  honore 
data  tria  stamina  pauui.  FI.  21.«  (Rechnungen.  429  —  31  11.) 


ÉLETE.  297 

Mikor  városuk  falai  között  megjelent,  közköltségou  vendégelték 
meg.  Viszont  Tomori  is,  ünnepélyes  alkalmakkor,  vendégszere- 
tettel fogadta  őket  fogarasi  várlakában.  Tudósításokat  küldött, 
és  sokféle  szolgálatokat  tett  nekik.  ^) 

Ezen  szívélyes  viszony  egy  időre  magzavartatott  1513-ban, 
a  mikor  Szeben  városa  panaszokkal  fordult  a  királyhoz  Tomori 
által  elkövetett  erőszakoskodások  és  okozott  károk  miatt.  A  király 
Bornemissza  Jánost  kiildé  Erdélybe,  a  panaszok  megvizsgálása 
és  a  jó  egyetértés  helyreállítása   végett.*)  A   következő  évben, 


^)  Ezeu  viszonyra  vonatkozólag  a  szebeni  számadási  könyvek 
érdekes  adatokat  tartalmaznak.  így:  1506.  június  30-án  egy  szolga 
küldetik  Tomorihoz  »pro  investigationibus  quia  Thurci  post  Alpcs  con- 
gregati  diccbantur.«  Július  26-án  39  dénár  számíttatik  fel  »pro  certis 
albis  panibus  per  Dominos  Camerarios  et  Johannem  Rappolt  Paulo  Tho- 
mori  delatis.«  Augusztus  16-án  Rappolt  Tomorihoz  küldetik  »'m  facto 
plurimorum  actuum  potentiariorum. «  Július  2-án  40  dénár  számíttatik 
»Paulu8  Thomori  intravit,  huic  pro  honore  misso  vino,  avena  et  cetera.« 
Deczember  13-án  egy  szolga,  levéllel,  megy  Tomorihoz  iratione  dominí 
judicis  regii  Cibiniensis  in  facto  citationis  ipsius  in  curiam  regiam  etiam 
ad  Tliomori.«  1509.  július  15-én  egy  hordó  bor  küldetik  Tomorinak 
»ad  primitias  sui  plebani,  ad  quas  dominos  invitavcrat.«  September 
1-e'n  pedig  Tomori  volt  a  szebeniek  vendége.  (Rechnungsbücher  432  — 
535.  11.)  Továbbá  utalunk  Tomorinak  1508.  oct.  20-án,  1512.  már- 
tius  3-án,  1514.  február  1  ,  1515.  september  5.  és  1519.  april  11-én 
Szeben  városa  tanácsához  intézett  leveleire.  Brassó  városához  való 
viszonyáról  felvilágosítást  nyújtanak  1515-ben  Eperjes  városához  inté- 
zett levelei.  Például  június  12-én  írja:  »Cum  Judice  Brassoviensi  Paulo 
Benkncr  sum  tali  amicicia  junctus,  ut  hactenus  non  multa  verba  mca 
postpo8uit.« 

2)  II.  Ulászló  1513  octóber  2-án  írja  Szeben  városának,  hogy 
leveledből  sajnálattal  értesült  iqualem  iniuriam,  qualia  damna  et  oppres- 
siones  vobis  et  ceteris  Saxonibus  nostris  Paulus  Thomory  et  alii  castri 
Fogaras  Vice-Castellani  superioríbus  annis  in  sede  Kewhalom  primum 
ac  deinde  in  oppido  Zentagotha,  nouissime  verő  his  diebus  in  quadam 
villa  saxouicali,  Civitati  vestre  vicina  intulcrit  .  .  .  Que  quidem  oppres- 
sioues,  licet  a  ])refato  Paulo  et  eius  subditis  dicantur  vobis  et  ad  vos 
pcrtinentihus  esse  illaté ;  tamen  quantum  et  aliunde  et  ex  ipsorum  lite- 
raruni  vestrjiruin  contextu  et  serié  cognoscere  licuit,  visus  est  nobis 
Johanncö  de  Zekcl,  homo  flagitiosissimuB,  qui  inter  vos,  contra  nostram 
voluntatem  Judicatus  nostros  Regios  in  certis  sedibus  occupauit  .  .  . 
sicuti  nuiltis  aliis  opprcssiouibus  vestris,  etiam  his  que  supra  memorate 


298  TOMORl  PiiL 

viszont  Tomori  vádolta  be  a  szebenieket  II.  Ulászló  kírályuál, 
mivel  a  reájok  kivetett  adót  megfizetni  vonakodtak.^) 

Azonban  ezen  feszültség  nem  volt  tartós.  1515-ben,  Tomori 
mint  a  szászok  bizalmi  férfía,  fáradozik  az  Eperjes  városával  fel- 
merült bonyodalom  megszüntetésében. 

A  mondott  év  elején,  Eperjes  vároBának  tanácsa  a  bras- 
sai  származású  királyi  harminczadost,  András  deákot  (Nobilis 
Andreas  literátus  de  Corona)  —  előttünk  ismeretlen  ok  miatt 
—  halálra  ítélte,  és  a  város  piaczán  lefejeztette.  Ezen  esemény 
híre  nagy  felháborodást  és  mozgalmat  idézett  elő  Erdélyben. 
András  deáknak  ugyanis  a  brassai  polgárok,  a  bárczasági  birto- 
kosok, sőt  a  székelyek  között  is  számos  előkelő  rokona  vala,  a 
kik  el  voltak  határozva,  hogy  törvény  útján  elégtételt  fognak 
keresni,  és  egyúttal  az  eperjesieken  véres  boszút  állanak ;  annál 
inkább,  mert  arról  értesültek,  hogy  Eperjes  városa  a  törvényes 
formák  mellőzésével  követte  el  a  merényletet,  és  a  kivégezettnek 
vagyonát  prédára  bocsátotta.  Mindenek  előtt  azonban  biztos 
tudósítást  óhajtottak  nyerni  a  történtek  felől,  és  e  czélból  Tomo- 
rihoz  fordultak,  a  ki  —  1515  april  30-án  —  rokonát  Fanchaly 
Istvánt  küldötte  Eperjesre. 

Levelében  előadván  a  szászok  és  székelyek  között  uralkodó 
hangulatot,  figyelmezteti  az  eperjesi  polgárokat,  hogy  kereske- 
delmi utazásaikban  óvatosak  legyenek,  nehogy  amazok  rajtok 
töltsék  ki  boszújokat  Mindazáltal  reményt  nyújt  a  békés  kiegyen- 
lítésre. Ajánlja,  hogy  kérjék  fel  Tharczay  Miklóst,  a  kinek  úgy 
az  udvarnál  mint  Erdélyben  nagy  tekintélye  van,  a  közbenjá- 
rásra, és  a  kivégezettnek  hagyatékát  szolgáltassák  ki  Kassa 
városának,  letétemény  gyanánt. 

Az  eperjesi  tanács  követte  a  jó  tanácsot.  Megnyerte  Thar- 
czay Miklósnak,  és  kivűle  Rozgonyi  Istvánnak,  valamint  Sáros- 
megye közönségének  támogatását.  Ezek  arról  tanúskodtak,  hogy 
András  deák  törvényesen  és  jogosan  ítéltetett  halálra.  Az  eperjesi 


punt,  et  de  quibus  questi   estis,  ocoasioncm  dedita  opera  quesiuissc.c  A 
királyi  leirat  eredetije  Szebcn  város  levéltárában. 

^)  Az  ez  ügyben,  1514,   mártius  24-én  Szeben  városához  intézett 
királyi  leirat  ugyanott. 


kLKTK. 


Sá*Jl> 


ísjOi&Ci  az  iratokat  követ  által  mugkuldé  Toinoriimk,  a  ki  assukut 
Hvamó  várusa  tanácsával  kö/ié,  s  a  uiv\y  liajlaiidőnak  h  mutat- 
kozott az  llgy  békés  eliutézésére. 

AzoDban  jűnius  ll-éü,  a  lelejczcttnek  testvércj  rukoiiai- 
í*s  barátaival,  —  összesen  miütegy  bariniaczketteüj  —  megjeloii* 
tek  Fügaras  várában/ hogy  az  eperjesi  követtel  értekezzenek. 
Tomori  ezt  nem  eUenzé ;  de  kikötötte^  hogy  u  h  jelen  lesz  a 
találkozáson,  és  hogy  aem  Eperjes  városát,  sem  küldöttét  bántal- 
mazó szókkal  illetni  nem  fogják,  ígérték,  hogy  tisztességesen  fog- 
tiak  vele  bánni. 

Az  értekezlet  igen  rövid  volt.  Végeztévelj  András  ' 
rokouíii  kijelentették,  hogy  úgy  fognak  eljárni  az  eperJL  .- 
irányában,  a  mint  ezek  bántak  rokonukkal.  Tomori  azon  volt, 
hogy  lecsillapítsa  őket ;  gondolják  meg  —  monda  —  hogy  ugyan- 
azon egy  Istent  imádják*  ugyanazon  egy  ui-alkodó  kormánya 
alatt  állanak.  De  szavai  hatástalanul  hangzottak  eh  Midt'm 
Tomori  a  kivégezett  hagyatékát  hozta  szobai  kinyilatkoztatták* 
hogy  azzal  nem  sokat  gondolnak.  » Jószágunk  elég  van  —  így 
szóltak  —  de  atyánkfia  kivégeztetéae  által  pótolhatatlan  vesz- 
teséget  szenvedtüuk.  Boszút  kell  érte  állanunk.*  Tomori  figyel- 
raezteté  öket^  hogy  a  székely  fold  és  Eperjes  városa  közt  nagy 
a  távolság ;  kérte  Őket,  hogy  az  ö  közbenjárására  is  legyenek 
tekintettel.  Mindazáltal  c^ak  azon  ígéretre  tudta  őket  bírni, 
hogy  Szent^Mihály  napig  semmit  sem  fognak  tenni*  Mintegy 
fegyverszünetet  engedtek.  »Senki  se  vádoljon  minket  azzal,  — 
mondák  —  hogy  úgy  járunk  cl,  mint  orgyilkosok.  De  a  határ- 
nap letelte  után.  ha  tíz  esztendeig  is  kell  várakoznunk,  mihelyt 
alkalom  nyílik  meg  fogjuk  bőszülni  atyánkfiának  halálát.*  To- 
mori egyelőre  megelégedett  ezen  ígérettel,  és  arról  oklevelet  ada- 
tott magának* 

De  midőn  ezen  részleteket  az  eperjesi  tanácsnak  tudomá- 
öáj-a  hozta,  azt  javasolta,  igyekezzék  a  fegyverszünet  tartiuna 
alatt,  királyi  rendeletet  eszközölni  ki,  mely  a  székelyeket,  jószág- 
veííztés  terhe  alatt,  minden  erőszakos  ténytől  eltiltsa. 

Az  eperjesiek  csakugyan  kieszközöltek  ily  rendeletet,  me- 
lyet (1515.)  november  havíVban  megküldöttek  Toraorinak.  Er, 
késznek  uvilatkozott,  hogy  a  királyi  iratot  az  illetőkkel    közöhii 


300  TOMORI  PÁL 

fogja.  Az  iránt,  hogy  Brassó  városa  engedelmeskedni  fog,  meg 
volt  nyugodva.  De  attól  tartott,  hogy  a  székelyek  nem  fognak 
gondolni  a  királyi  parancscsal ;  bár  ígérte,  hogy  ö  mindent  meg- 
tesz, a  mi  hatalmában  áll.  Es  —  úgy  látszik  — .csakugyan  sikerűit 
neki  a  székelyeket  is  boszúálló  terveik  elejtésére  bírni.*) 

Ezen,  magában  véve  nem  nagy  jelentőségű  incidens  mu- 
tatja, hogy  Tomori  tekintélyes  állást  foglalt  el  Erdélyben.  Zá- 
polya János  is  —  ki  1511.  elején  foglalta  el  az  erdélyi  vajda 
magas  tisztét  —  gyakran  igénybe  vette  szolgálatait.  így  például, 
mikor  1512.  elején  Szabó  Ambrus,  a  vétségeiért  önkényt  szám- 
kivetésbe ment  kolozsvári  bíró,  jószágai  tárgyában,  ennek  özve- 
gye és  Kolozsvár  városa  között,  támadott  per  tárgyalására  rend- 
kivűli  biróságot  kellett  kineveznie,  Haraszthy  János  és  Thornay 
János  mellett,  Tomori  Pált  is  tagjává  nevezte  ki.  Ezek  a  város 
egész  közönségét  egybehíváu,  és  az  ügyet  megvizsgáltatván, 
január  27-én  kelt  ítéletlevelökben  az  özvegynek  örök  hallgatást 
parancsoltak.  ^) 

Kevéssel  utóbb,  Tomorit  Budán  találjuk.  Épen  azon  ido 
alatt,  a  mig  a  királyi  udvarnál  tartózkodott,  (május  közepe  tá- 
ján) Konstantinápolyból  fontos  hírek  érkeztek.  A  fellázadt  jan- 
csárok  letették  II.  Bajazid  szultánt,  és  fiát  I.  Szelimet  kiáltották 
ki  utódjává.  II.  Ulászló,  alig  egy  év  előtt  öt  esztendőre  békét 
kötött  a  letett  szultánnal.  Most  azonban  attól  tartott,  hogy  az 
új  uralkodó  nem  fogja  magát  e  szerződés  által  lekötve  érezni. 
Szükségesnek  látszott  tehát  e  békekötés  megerősítését  eszközölni 
ki,  és  e  czélból  mielőbb  követet  küldeni  a  portára.  A  választás 
Tomori  Pálra  esett,  a  ki  május  utolsó  napjaiban  kelt  útra  Kon- 
stantinápolyba.  ^) 

*)  Tomori  Páluak  az  eperjesi  tanácshoz  intózett  három  levele 
(1515.  april  30,  június    12.  november   18.)  Eperjes  város  lev^tárában. 

2)  Jakab  Elek.  Kolozsvár  Törtcfnete.  I.  601.  lap.  És  Oklevdltár: 
200.  szám. 

^)  Tomori  ezen  kiildetdseröl  csak  Pasqualigo  velenczei  követ  tesz 
említést.  1512.  május  16-án  Budáról  írja,  hogy  a  király  Konstantiná- 
l>olyba  követet  küld  > Dominó  Tuburi  Paolo.«  Es  június  3-án  jelenti 
^Dominó  Tuburi  Paolo  partite  ancor  lui  per  Constantinopoli.«  (A  nagy 
fontosságú,  mdg  kiadatlan  követi  jelentések  a  velenczei  városi  múzeum 
(Musco  Civico)  könyvtárában.) 


ÉLETI 


301 


jrinclazonájtal  killdetése,  bármily  nagy  horderejöuek  lát- 
íí20tt,  feleíilogesnek  bizonyult.  Az  új  íszultán  maga  is  t^bö  teenUíV 
jenek  ismerte  a  béke  biztosítását  Követe,  ^gy  látszik,  egy  id* 
bf*u  ért  Szetidrobe,  Tomorival,  és  jűuius  közepe  táján  niegjoleut 
Budán,  bol  urának  üdvözlő  iratát  átnyujtá,  és  készségét  hangsű- 
lyoy/i,  megtiirt^ini  az  atyja  által  kötött  frigyet. ') 

Tomori  valószíuűleg  viaszabfvatott,  még  mielőtt  az  ozmán 
fuvarosba  eljutott. 


III, 

Az  udvar  bizalmát,  melynek  a  portai  küldetés  egyik  kitUn. 
tető  jele  vala,  Tomori  nemcsak  Erdélyben  kifejtett  buzgó  tevé- 
kenysége által,  banem  azon  válságos  napokban  is  igazolta,  a  mi- 
kor a  pórlázadás  iszonyai  árasztották  el  ai  országot. 

A  mint  a  keresztesek  első  véres  tettei  a  veszély  nagyságát 
felismerhetflvé  tették :  Bornemissza  vala  a  legelső,  a  ki  az  álta- 
lános rettegés  közepett  a  lázadás  elfojtását  megkísérlé*  Sietve 
összegyűjtötte  a  királyi  hadakat.  Felhívására,  Tomori  is  megje- 
lent a  táborában,  és  elég  jókor  jött,  hogy  az  első  ütközetben 
résztvehessen.  Bornemissza  ugyanis  a  Dunán  átkcdve,  Száleres 
Ambrus  ellen  indult.  A  lovas  elöhad  vezetését  Tomoríra  bízta, 
iSzáleres  értesülvén  közeledtéről,  megelőzte  a  támadást.  A  keresz- 
tesek vad  szenvedélylyel  rohanták  meg  Tomori  csapatát;  de 
nagy  veszteséggel  visszaverettek.  Sokan  elestek  és  jutottak 
fogságra. 

Bornemissza  ekkor  hírnököt  küldött  a  lázadók  táborába, 
kegyelem  ígéretével  fegyverletételre  intve  őket.  És  csakugyan  egy 
ré87.Ök  békésen  elvonult  De  a  többség  engesztelhetetlen  gyűlölet 
által  vezettetve,  uj  csatát  követelt.  Bornemissza  ekkor  könnyfi 
lovasságátf  Tomori  vezérlete  alatt,  bocsátá  rajok  ;  majd  n  sereg 
zömével  maga  is  segítségére  vonult  Teljes  győzelmet  aratott ;  a 
lázadók  rendetlen  futásban  szétszóródtak.  ^) 

*)  Pa»nuiilígo  1512.  juiiiuö  H.  es  juliuö  16-ilci  jdentvae). 
•)  Tomori  esteti   k\yM  izcrcpkísiít  IstVMitffy   ollwa/^okísébül   tud- 
nk  meg. 


302  TOMORI  PÁL 

A  főváros  ekként  biztosítva  lévén,  Tomori  Szapolyay 
Jánosnak  vitt  segítséget,  a  ki  őt  Lőrincz  pap  ellen  küldé. 

Váradon  szervezte  hadait.  Innen  felszólítást  intézett  a  ke- 
resztesekhez, hogy  tegyék  le  a  fegyvert.  Midőn  pedig  értesült,  hogy 
sokan  közűlök  elosontak,  a  Bihar  város  közelében  levő  fábort 
megtámadta  és  szétszórta.  ^) 

Ezek  után  —  habár  a  történeti  emlékek  nem  szólnak  róla 
—  valószínű,  hogy  Zápolya  Jánosnak  Dózsa  Györgygyei  Temes- 
vár alatt  vívott  döntő  harczában  is  jelentékeny  része  vala. 

Nevezetes  szolgálatainak  jutalmául,  eddig  viselt  hivata- 
laihoz a  munkácsi  vár  parancsnokságát,  és  az  erdélyi  kamarák 
felügyelőjének  jövedelmes  tisztét  nyerte.  *)  Egyúttal  a  harczi- 
téren  kivívott  sikerei  az  ország  legjelesebb  hadvezérének  hírét 
szerzek  meg  néki.^) 

Hadvezéri  képességeit  a  törökök  elleni  harczokban  kitűn- 
tetni, arra  nem  nyílt  alkalma.  Hálátlanabb  szerep  várakozott 
rá,  a  II.  Lajos  király  uralkodása  alatt  elhatalmasodott  párt- 
küzdelmekben. 

Azon  viszony,  melyben  Bornemisszához  állott,  szoros  köte- 
lékkel kapcsolta  az  udvari  párthoz,  melylyel  szemben  a  közne- 


^)  Tomori  bihar-megyei  hadjáratát  IstvánfFy  nem  említi.  Részlete- 
sen meséli  el  az  egykorú  Szeré/ni  György  »EpÍ8tola  de  perdicione  Hun- 
garorum«  czímü  emlékiratában,  (Wenzel  G.  kiadása.  68.,  9.  11.)  és  meg- 
énekeli a  szintén  egykorú  Stcphanus  Taurinus  »Stauromacbia«-jában. 
(Engel  kiadása  180  1.) 

*)  1515.  szeptember  5-én  Szeben  városáboz  intézett  levelében  iigy 
írja  magát  alá  Tomori,  mint  »Castellanus  c^istrorum  Munkach  et  Foga- 
ra8.«  Munkács  vára  Geréb  Péter  nádornak  magtalan  balála  által  (1504.) 
szállott  a  koronára.  Az  1514.  LXXIII.  tczikk  Munkácsot  a  korona  javak 
közé  sorolta ,  jövedelmeit  a  kir.  konyha  szükségleteire  rendelte ,  és 
emiatt  a  budai  tiszttartó  (Bornemissza  János)  gondjaira  bízta.  —  1515. 
november  1 8-án  Tomori  Eperjes  városáboz  intézett  levelében  említi : 
Ji>Tot  sünt  cure  michi  nuncnouiter,  in  negociis  Camerarum  Transsilvana- 
rum  impo8Íte.« 

^)  Giuliano  Caprili,  a  ferrarai  berezeg  budai  ügy  viselője  1521. 
juHus  29-én  írja :  )>Potria  essere  questi  Ilungari  fusscno  gagliardi,  ma 
in  verő  non  banno  Capitanei  experti ;  et  ipsi  da  lunga  pace  son  fatti  effe- 
niinati.  líaveamt  uno  Thomori  Panlo  yraiulhnmo  in  (trfr  mih'hur.t  (A  mo- 
denai  álbimi  levéltárban.) 


iuhKTK, 


303 


mességt  illetőleg  a  Zápolyu-párt  állott.  A  pártok  Tiiérközóaeinek 
rendes  szíühelyéűl  az  országgyűlések  szolgáltak.  Ezekrr  tehát 
Tomorinak  Í8  meg  kellett  jeleonie,  hogy  az  udvar  czélzatait  elö- 
mozdítsa,  és  azt  szükség  esetén  megvédeDi  segítsen.  *) 

Egy  ily  alkalommal,  1519,  tavaszán,  csakugyan  nagy  ve- 
ftzélyt  hárított  el  a  királyi  udvartól. 

Perényi  Imre  nádor  1519,  február  5-én  bekövetkezett 
lialála  után,  utódjának  megválasztása  végett  Szent-Gyurgy  nap- 
jára országgyűlés  hirdettetett  Budára. 

Ehlre  volt  látható^  hogy  2>ápolya  János  minden  eszközt  fel 
füg  használni,  mely  öt  a  magas  méltóság  birtokába  juttathatja. 
Ellenben  az  udvar  el  volt  határozva,  hogy  megbiCisílja  igyekez*'- 
teit.  A  király,  hogy  esetleg  az  erőszakos  támadás  ne  találja  ké^zii 
letlenűl,  tetemes  hadernt  hívott  össze  Budára.  *) 

A  Zápolya  pártján  álló  köznemesség  szokatlan  nagy  szám- 
ban, fölfegyverkezve  gyíilt  egybe*  és  követeié,  hogy  a  király  és 
a  főrendek,  kik  Budavárában  tanácskoztak,  mielőbb  jelenjenek 
meg  a  Rákos  mezején,  és  ott  ejtessék  meg  a  nádor-vájasztáí^. 
Ellenben,  az  udvari  párt  tanácsára,  II,  Lajos  felazolítá  a  közne- 
niejíiséget,  hogy  üléseit  Budavárába  helyezze  át,  és  fegyvereit 
tegye  le. 

Ezen  felhívás  nagy  felháborodást  idézett  elő  a  köznemes- 
öég  tömegében,  mely  Ível  vezérei  elhitették^  hogy  az  urak  ánnáuj't 
forralnak  ellene,  és  a  királyt  erőszakosan  tartják  viasza.  Mint- 
egy háromezerén  rögtön  Budavára  alá  vonulva,  itt  fenyegető 
állást  foglaltak  el  Zajosan  követelték,  hogy  az  urak  mielőbb  jnje- 
nek  körükbe,  mert  különben  erőhatalommal  fogják  őket  kivon- 
szolni. Majd  ostrom  alá  vették  a  vár  bezárt  kapuit. 


*;  ITilö,  augiiBtus  1 7-cn  Budáról  Lulay  János  t's  Ilorvjíth  Í*íiÍ- 
ho35  iuii^3!ctt  levcl<íl>öl  kcivctkcztctjíilc,  hogy  jelen  volt  a  iohuil  t^s  báfal 
gjtllásekeii,  (A  levtM  fredetijcí  u  szebeni  Icveltiirban,) 

"J  Károly  míinstcrbergi  herczeg  1.5U*.  apnl  14-^ii  n.  lenj^jel 
^..  ályhíMt  iuti'jKett  elotcrjcsztéachen  említi,  liogy  Lajos  1000  lovait  reti- 
icit  Cteli*  ^B  Morvaország  hol  Uiuhír.%  i's  felken  u  lengyel  kinilyt,  hogy 
ajiiivte'ti  km<j(jou  egy  cmipatoL  (Actíi  Tnmiciium,  V,  2L  l.J  Valús/íuü, 
Viügy  M/iíífyíirorasíilg  mintiou  reexehol  íijcint45n  öRSXCgyültrnck  a  ktriilyhox 
hü  kapitilayítk,  kik  kóiAHi  1  omnri  volt  iix  eluo. 


304  TOMORI  PÁL 

Az  urakat  rémület  szállotta  meg.  De  Tomori,  Idre  Borne- 
missza a  vár  védelmét  bízta  volt,  nem  veszté  el  nyugalmát.  Jól 
tudta,  hogy  a  tömeget  semmi  sem  bátorítja  fel  inkább,  mint  az,  ha 
látja,  hogy  erélytelen,  habozó  ellenféllel  áll  szemben.  Szóba  sem 
állott  a  háborgó  köznemességgel.  Néhány  ág)  út  süttetettél  a 
levegőbe.  Ez  és  a  megnyitott  kapu  alatt  megjelenő  őrség  kiroha- 
nási  készülete  határtalan  zavart  idézett  elő  az  ostromlók  sorai- 
ban, kik  oly  sietségben  menekültek  vissza,  hogy  többen  a  vár 
árkaiba  hullottak.*) 

A  köznemesség  ezen  kudarcz  után,  most  már  békésen  viselte 
magát.  Letette  a  fegyvert,  és  tiszteletteljesen  fogadta  a  körében 
megjelenő  királyt,  míg  Zápolya  sietve  elhagyta  a  várost.  Mire 
Báthory  István  megválasztatott  nádorrá. 

Tomori  ezóta  az  udvarnak  valódi  kegyencze  lett.  A  német 
udvaronczok  bizalmas  viszonyba  léptek  vele.  ^)  Es  úgy  látszik,  a 


*)  Tomori  ezen  szerepléséről  legelső  az  egykorú  cseh  történetíró 
Dubravius  tesz  említést :  »Numerus  major  quam  trium  millium  .  .  . 
spatium  quod  ante  arcem  patet  strictis  gladiis  compleut ;  .  .  .  iuflammati, 
in  portám  arcis  facíunt  impetum,  cui  custos  praepositus  erat  Paulus  To- 
mori, miles  strenuus,  cum  validissimo  praesidio.  Is,  reserata  audactcr 
porta,  oppositisque  bombardis,  complures  de  ponté  in  fossam  protiirbat; 
ceteros  metu  tormentorum  longius  8ubmouet.«  (História  Bohém.  1. 
XXXm.  p.  307.)  Istvánfynál  pedig  olvassuk:  »Nobilitas  armata  e 
campo  ad  urbem  atque  arcem  venit  .  .  .  Sed  a  Paulo  Tomoraeo  qui 
arci  praeerat,  paratis  ad  explodendum  in  turbam  tormcntls,  tandemquc 
submotis,  qui  pontem  insederant,  ita  rejecta  est,  ut  complures  in  fossam 
praccipitatentur.«  (L.  VII.  p.  53.  1.)  Engcl,  Szalay  és  Horváth  Mihály 
—  a  chronologiával  rendesen  meghasonlott  Brutm  által  tévútra  vezet- 
tetve —  a  Dubravius  és  Istváufíy  által  a  nádorválasztás  alkalmával 
történtek  gyanánt  elbeszélt  részleteket,  az  1516-ik  évi  szent  György 
napján  tartott  országgyűlés  idejére  helyezik.  —  Dubravius  és  Istvánffy 
chronologiájának  helyességét  löbb  egykorú  tudósítás  is  bizonyítja.  így 
például  Giuliano  Caprili,  a  ferrarai  ügynök,  néhány  nappal  a  történtek 
után,  1519.  június  12-én,  írja  Budáról:  ^La  Diéta  per  lelection  del 
Palatino  era  stata  assai  turbolenta,  pcrchc  una  gran  parte  de  Nobili  .  .  , 
erasi  sollevata,  e  presele  armi  arrivasi  contro  il  Castello  ...  II  che  visto 
quei  del  Castello  presele  armi  essi  pure,  si  itpínacro  fuoH  del  ponté  contro 
ifi  loj'o  e  scaricando  certi  scMoppi  alVaria  li  posero  in  ftuja,  ^ 

2)  LajoH  király  egyik  udvarnoka,  1519.  jul.  13-án  Brandenburgi 
Györgyhöz  intézett    levelében  írja,   hogy   ha  létrejö   Károly  és  Ferencz 


fel.KTE. 


305 


király  jelentékeny  ajándékokkal  fejezte  ki  elismerését.  Erre  utal 
azon  jelentékeny  vagyon^  melylyel  rendelkezett  Egy  év?el  utóbb 
mikor  ingóságait  Pesten^  Ládou}-!  Miklósnál  letéteményezi,  azok 
lajturomábau  négy  aranyos  kupa,  nyolcz  ezüst  tál,  tizenkét  ezílst 
tányér^  tizenegy  sjíönyeg,  tíz  nyest  és  több  más  drága  tárgy 
mellett^  fel  van  említve  négy  ezer  forint  aranyban  és  másfélezer 
forint  apró  pírjzlíen.  Ez  ama  korban  oly  jelentékeny  összeg  volt^ 
a  melyet  a  királyi  kincstár  is  nagy  ritkán  őrizett.^) 

Tomori  már  korábban,  nyilvános  pályájának  kezdetén  is 
felhasztíált  minden  alkalmat^  mely  anyagi  elunyöket  kinált  neki ; 
in  oszkö^í^ök  megválasztásában*  miként  kortársai  —  mondhatnók 
kivétel  nélkül  —  ö  sem  lehetett  túlságosan  scrupulosus.  Alig 
toltütt  egy  evet  a  fogarasi  várnagyi  hivatalban,  már  is  képes  volt 
nemcsak  családjának  usi  birtokaira  új  királyi  adományt  eszkti" 
zölni  ki,  de  ezeket  jelentékeny  szerzeményekkel  is  gyarapítani 
150G.  octóber  12-én,  Thornallyay  Jánossal  szövetkezve,  nagy 
ftzletet  kOtutt,  Háromezer  arany  forinton  megvásárolta  serkei 
Lórántfy  Tamás  öaitól  ezeknek  két  birtokát,  Abod  és  Boldva 
J>orsodmegyei  falvakat ;  és  mivel  a  Lorántfyak  nem  voltak  képe- 
ik ezen  birtokokat  azonnal  tényieg  átadni,  addig  míg  ez  megtör- 
iénhetik,  a  borsod-megyei  Kazincz  lalut  cs  a  pestmegyei  szeutfalvi 
liirtokot  engedték  át  zálogba.®)  1 5 1 0-ben  Tomori  megvásárolja 
Ambrusházi  Márton  özvegyótul  ennek  a  borsod-megyei  Bamak 
helységben  fekvő  birtokát^)  1517*ben  unokatestvérével  Lörincz- 
czel  és  Thornallyay  Jakabbal  zálogjogon  megszerzi  Seleb  és 
Felső-vadász  borsod-megyei  helységeket,*) 

De  Tomoriban  a  hírvágynál  hihetőleg  erősebbeu  voltkifej- 


kd£t  a  b^e,  inliuleuütt  Uniiepéjyeket  fognak  rendextotni:  >Zmna1  ín 
Sieőúfíltiirffen  ,  .  .  wel  dttiiii  unima*  Thtimcir  Paal  würdct  wissea  uuüjsricli- 
tcn,  dcni  ich  étt  gejtehrihen  huh,€  (A  inüncliení  állaun  Icvt'l tárban.) 

^\  ÁJ,  1520.  július  1 3-1*11  kelt  nag^bocsü  invciitádiimot  a  Kisfa- 
|i  I    J«!v»5ltárál)aii  őrzött    tiredeülicíl  köxle   Ráíh   Károly.   Hazai 

**  ,    -r.  L  404.  1. 

*)  Aas  crrííl  széló,  a  nádor  előtt  kiállitott  faasio  az  orsscágos  levél* 
tárban. 

*)  A  liíiagáesi  család  1510.  november  24:-<?n  költ  ttrotestatHyji 
CKcn  dudás  cllcn^  a  jásxai  cnuvcnf  irví>!tiirát»íMi, 

*}  A  já«y,ai  voiívcutiiitíil  \rj:/<  tr  atjitutiúról  sxólú  jelentén  ugyanott 
Hmmúok,    IHHU  ÍV.  fii/n  2<l 


306  TOMORI  PÁL 

lödve  a  üagyravágj'ás.  Ezt  pedig  nem  látta  oly  mérvben  kielé- 
gítve, a  mint  szolgálatai  után  remélheté. 

A  nádor-választó  országgyűlés  befejezése  után,  vissza  kel- 
lett mennie  Erdélybe,  fogarasi  várába.  ^) 

A  melloztetés,  és  a  tapasztalás,  hogy  a  gyenge  király  előkelő 
hivatalokra  oly  férfiakat  emel,  kik  érdemek  és  képességek  tekin- 
totébon  távol  állottak  tőle,  méltán  elégületlenséggel  töltheté  el.*) 

És  ugyanakkor  más  természetű  csapások  súlya  is  neheze- 
dett lelkére. 

Családja  és  a  Putnokiak  között  régi  összeköttetés  állott  fönn. 
A  Tomoriak  egyik  birtokát,  a  borsod-megyei  Velezdet  csak  a 
Sajó  váhvsztá  el  a  gömör-megyei  Putnoktól.  Pál  úr,  mikor  Erdély- 
ből a  királyi  udvarhoz  utazott,  nem  egyszer  vette  útját  Velezd 
felé,  és  pihente  ki  itt  fáradalmait. 8)  Ilyen  alkalommal  ismerked- 
hetett meg  a  Putnoki-családban  egy  iQú  hajadonnal,  a  ki  meghó- 
ditá  a  vitéz  vámagy  szivét,  és  kész  volt  kezét  nj-újtani  neki.  Az 
eljegyzés  megtörtént.  De  rövid  idővel  a  menyegző  előtt,  a  halál 
elragadta  őt.  Tomori  nem  soká  engedte  át  magát  a  fájdalomnak, 
(ísakhamar  egy  gazdag  özvegy  kezét  kérte  meg.  De  ezt  is,  mielőtt 
oltárhoz  vezethetné,  ugyanaz  a  sors  érte,  mint  az  első  jegyest.  E 
második  gyász  mélyen  megrendítette.  Az  egymásra  következő 
csapásokban  az  ég  intelmét  vélte  felismerni.  Fogadást  tett,  hogy 
szerzetes  rendbe  lép.'*) 


*)  Ezt  következtetjük  a  budai  udvarnok  levelének  fentebb  közlött 
Horaiból. 

^)  Ezt  mint  küztudomásd  te'nyt  beszéli  el  Giuliano  Caprili  1521. 
juliuH  29-ik  levelében:  »Haveanouno  Thomori  Paolo,  grand'homo  in  arte 
niilitare,  ma  védendő  ipso  li  honon*  et  offícii  darse  a  li  ignavi,  et  a  petition 
d'un  prete  o  dui :  si  fece  fratc.« 

^)  VelezdrÖl  ír  1515.  november  18-án  levelet  Eperjes  városának, 
megjegyezvén:  »Nunc  sum  in  itinere  versus  Budám. « 

*)  Ezeket  csak  hti'ánjf)/  elbeszéléséből  tudjuk:  »Quumque  —  így 
szól  —  nobilem  in  propinquo  puellam  Putnokianam  .  .  .  sibi  ducendam 
despondisset,  illaque  ante  nuptias  immiti  morte  erepta  essct ;  ad  altorum 
praedivitis  viduae  matrimonium  mentem  applicuit.  Verum,  quum  illa 
otiam^  antequam  coniungerentur,  pari  fato  discessisset ;  ...  se  perpetuo 
coelibem  victurum  et  religionem  quampiam  ingressurum  votis  nuncupati 
profesBua  est.c 


ÉLETE.  307 

De  midöu  könnyen  lemondott  a  családi  élet  örömeii'öl, 
nagyobb  áldozatot  követelt  volna  tőle  a  válás  a  katonai  pályá- 
tól, a  harczias  élettől.  Fogadalmával  tehát  meg  akarta  egyez- 
tetni leghőbb  vágyát :  hogy  fegyverével  a  királynak  és  az  ország- 
nak szolgálhasson.  En*e  kedvező  alkalom  nyílt  a  hős  Beriszló 
Péter  halálakor.  (1520.  május  20.)  Ez  ugyanis  a  veszprémi 
püspökség  mellett,  a  vránai  perjelséget  is  bírta,  a  rhodusi  lovag- 
rend egyik  legdúsabb  javadalmát,  a  melylyel  a  horvátországi 
véghelyek  megoltalmazásának  fontos  feladata  vala  összekap- 
csolva. 

Toraori  joggal  hihette,  hogy  több  jogczíme  ezen  javada- 
lomra senkinek  sincs,  mint  neki.  Lépéseket  tett  tehát,  hogy  azt 
elnyerje.  De  megelőzte  őt  a  királyi  udvar  egyik  étekfogója: 
Baráth  Mátyás,  a  ki  ígéretet  vett  IL  Lajostól,  hogy  a  perjelséget 
neki  fogja  adományozni.  És  csakugyan,  Tomori  mellőzésével,  a 
jelentéktelen  udvaron  ez  neveztetett  ki  vránai  perjellé.*) 

IV. 

Tomorit  mélyen  sértheté  ezen  eljárás. 

Heves  belső  küzdelem  után,  elhatározá,  hogy  teljesen  búcsút 
vesz  a  világtól,  mely  reá  nézve  oly  termékeny  yala  csalódásokban, 
és  egy  szigorú  szerzetesrend  kolostorának  magányába  fog  vissza- 
vonulni. ^) 

Mint  a  ki  valóban  végkép  búcsút  vesz  az  élettől,  elkészíté 
végrendeletét,   melyben  vagyonát  rokonai  között  szétosztá.®)  O 

*)  Szinten  Jatránffif  írja,  hogy  az  aurániai  perjel  halála  után  »eiu8 
dignitatem,  quainquani  singulari  studio  ct  maximis  precibus  contenderet, 
Ludovico  conacqui  nequaquam  potuit,  quod  eam  Mathiae  Barathio,  dis- 
IKínsatori  suo  iiun  antea  promissam,  alteri  nequaquam  dari  possií  res- 
pondis8et.« 

*)  Ezen  lelki  harczat  Tomori  utóbb  maga  írja  le,  1526.  april  9-en 
a  pápához  intézett  leveleben.  »Perieulo808  —  úpy  mond  —  huius  seculi 
tumultus  et  dispendiosos  eterne  bcatitudinis  anfraetus  declinare  eoncer- 
tans,  tutiorem  salutis  r>ptate  seniitam,  non  úm*  grandi  multiplicique  eflfre- 
nate  scnsualitatis  repugnantia,  et  rerum  labilium  uberiori  applausu  ani- 
mum  revocante,«  lépett  a  szerzetbe.  (Theiner.  II.  667.  1.) 

^)  1521.  február  25-én  Tomori  Lajos,  Kövér  János  és  Báli  ti  Ist- 
ván uyugtatványt  állítanak   ki  3025    forintl>ól,    mely  összeget  Ládonyi 

20* 


308  TOMOKI  PÁL 

maga  pedig  az  1520-ik  év  második  felében  Újlakra  sietett,  a 
szent  Ferencz-rend  ama  zárdájába,  melyet  Capistránoi  Jánosnak 
ott  őrzött  teteme  a  vallásos  és  hazafiúi  kegyelet  kitűnő  szentélyévé 
avatott.^) 

Az  ujoncz-évet  a  palotai  kolostorban  töltötte,  majd  elöl- 
járói által  Esztergomba  küldetett,  valószínűleg  oly  czélból,  hogy 
ott  a  hittudományokban  képezze  ki  magát.  2) 

Míg  ekként  Tomori  mind  inkább  megfeledkezett  múltjáról, 
és  a  jelent  a  jövendő  életre,  az  örökkévalóságra  való  előkészület 
időszakának  tekinté :  honfitársai  nem  felejtették  el  őt  és  dicső 
tetteit. 

Néhány  hónappal  kolostorba  vonulása  után,  nagy  veszély 
feuyegeté  az  országot.  Az  új  szultán,  11.  Szulejmán  háborút 
izent,  és  Nándor-Fehérvár  megvívására  tett  előkészületet. 

A  kormány  és  a  nemzet  tétlenül,  könnyelműen  nézett  a 
közeledő  vész  elé.  Az  áldozatkészség  szellemét  elfojtotta  az 
egyéni  önzés  és  a  pártviszály.  Rég  kihalt  azon  dicső  nemzedék, 
mely  Mátyás  iskolájában  nevekedve  fel,  diadalokkal  írta  tele  a 
nemzeti  történet  lapjait.   Most  egyetlen-egy  sem  találkozott  a 


Miklóstól,  mint  Tomori  Pál  végrendeleti  hagyományát  (qui  per  fratrcm 
uostrum  Paulum  Tliomory  .  .  .  fratribus  snis  tcstameutaliter  ad  diui- 
denda  legaticrant)  felvették,  (Hazai  Okmánytár.  I.  405.  1.) 

^)  Szinten  IstvánfFy  jegyzc  fel,  hogy  Újlakon  lépett  a  szerzetbe. 
Mikor  történt,  ezt  pontosan  nem  határozhatjuk  meg.  Annyi  bizonyos, 
hogy  jóval  1521.  február  25-ike  előtt,  a  mikor  rokonai  már  osztozkod- 
nak hagyatékán,  és  1520.  július  15-ike  utáríj  a  mikor  értéktárgyait 
Pesten  elhelyezi.  De  nem  sokkal  ezen  nap  után,  mert  Guidoto  jelentése 
szerint  két  és  félesztendőt  töltött  kolostorban ;  már  pedig  1523.  elején 
már  el  kellett  azt  hagynia. 

2)  A  >Blasii  de  Zalka  et  Continuatorum  Cronica  fratrum  minorum 
de  observantia  Provinciáé  Boznae  ct  llung.«  czim  alatt  a  gyula-fej  ér  vári 
Batthyányi  könyvtár  egy  kéziratot  őriz,  melyben  fel  van  jegyezve : 
»Egregius  Dominius  Paulus  de  Thomor  in  festő  conceptionis  V.  M.  dum 
rtueret  annus  1522.  intravit  ad  nostrum  ordinem  et  in  loco  de  Palota 
habitum  religionis  accepit.«  Az  évben  tévedésnek  kell  lenni ;  mert  két- 
ségtelen, hogy  Tomori  1521.  elején  már  szerzetes  volt.  5-cr^mi  emlék- 
iratából tudjuk,  hr)gy  Tomori  152IJ-ban,  mikor  a  rendet  elhagyta,  az 
esztergomi  kolostorban  tartózkodott. 


■fSumk  kdzölt,  it  kiro  íva  ursis&g  véilelméuek  szcrvezt^set  es  mttzt'- 
hét  bízni  lehetett 

Ekkor  némelyek  —  elsö  sorban  bizonyára  BornemiHgza  — 
a  kormány  figyeíniAt  Toviorira  irányozták,  a  kihez  felhívás  intéz- 
tetett, hogy  elhagyva  a  kolostüit,  álljon  a  hadak  élére,  a  melyek 
hívatva  leenduek  a  toruk  sereg  ntjnt  állani.  De  o  fogadalmaira 
atalt,  és  kijelenté,  hogy  elvonulva  a  világtól,  a  Megváltó  szolgá- 
latának kivallja  szentelni  életét,  *) 

Szulejmán  augustiis  29-ikéu  megvívta  az  ország  legjelenté- 
kenyebb véghelyét*,  Nándor-Fehérvárt-  Ezen  esemény  megi-endít(5 
hatása  alatt,  a  rendek  végre  elszánták  magokat  a  helyzet  igé- 
nyeinek megfelelő  áldozatokra.  Nemcsak  jobbágyaikat,  önmago- 
kat iö  megadóztatták.  Nag)  ziíoldos  had  szervezését  hatilrozták 
el,  melynek  vezetésére  két  fökapitánvt  kellett  a  királynak  nevezni. 

Az  egyik  f(1kapitáiiyi  tiszt  természetszerűen  íiápolya  János 
osztályrésze  vala.  A  másikra  h  közvélemény  Tomorit  jelölé  ki»  A 
nemzeti  párt  hatalmas  vedére  mellett*  mintegy  az  ndvar  jelöltje 
vala,  a  kiben  a  másik  párt  is  legkönnyebben  megnyugodott,  mert 
azt  hiheté,  hogy  Tomori  elkeseredését  a  vránai  perjekég  betöl- 
tésénél törti'nt  melluztetése  miatt,  a  kolostor  falai  között  sem 
feledé  el. 

Az  ország  rendéi  tehát  egyhangúlag  felkérték  a  királyt, 
hogy  adományozza  Toniorinak  az  üresedésben  levő  kaloraaí 
éfsekstffetj  melynek  területe  leginkább  vala  a  török  betörések 
veszélyének  kitéve;  minélfogva  elnyerve  ezen  méltóságot,  föpúsz- 
tori  kötelességei  találkoznáijak  főkapitányi  hivatalával,  a  mely- 
nek betöltését  érseki  javadalma  i*^  m<^ükönnyitheté.  -) 


*)  Hogy  már  Náiiflor-Feherviir  ostroma  elÖtt  int(?«t€tett  hozzá  ily 
felliiv4fl»  ííiuliano  CapriU  töbltíüifiör  tdezetr.  (Budán  1521.  juliuí*  2í)-4?n 
írti  jekiíttÍBCÍlKÍl  tutijuk,  2i  melyben  kiemelve  a  hadak  ve/OteflelK^n  jártJís 
cgyéiek  hinnyát,  megjegyzi:  tTljomon  Piioío  si  fece  frato  l/lmtj  v.tluto 
cnvnrc,  ma  aon  lic  stato  ordine.t  * 

'^)  fínnhtrk^,  a  moUáe*Í  vér£  leírásában,  írja:  * ViU' luitr'  jn^^tfu 
ArclifepUcopittu  G>kH"eiisi,  íjuuui  í;%  boiia,  auiidsa  paulo  anto  llelgrado^ 
iion  mintig  dcfensorc  qmim  «acrorum  minislro  indigore  vidcrcütur»  |K>8tu- 
laUuii  íuit  hl  |»(ibl)(^o  Hegni  Comcutu  alt  omnibus^  ut  Faulus  e  reltgione 
il  exlro  ftliutterút,  ctiam  vi  ot  auctöritatt*  summi  IViutíHcis  Homani 
cxtmctiid,  ilU  occltísiiic,  illoeque  locbab  bi>6t«  defendoodis  praQŰceretur.c 


310  TOMORI  PÁL 

Azoubau  Tomori  ez  alkalommal  is  vouakodott  ^elfogadui  a 
méltóságot,  melynek  fénye  és  felelőssége  egyaránt  visszarettenté 
a  kolostori  élet  szegénységéhez  szokott  és  egyedül  saját^  lelki 
üdvösségén  munkáló  szerzetest.  A  király  felszólítása,  az  urak 
kérelmei,  atyai  pártfogójának  rábeszélése  hatástalanok  valának.*) 

Mindazáltal  ezek  nem  mondottak  le  tervökröl,  melynek 
valósulásához  oly  nagy  reményeket  kapcsoltak.  Jól  tudták,  hogy 
szerzetest,  épen  fogadalmai  által,  kényszeríteni  is  lehet  szerzeté- 
nek elhagyására,  egyházi  méltóságok  elfogadására.  A  király 
tehát  VI.  Adorján  pápához  folyamodott,  hogy  Tomorit  szerzetesi 
fogadalmaitól  fölmentve,  a  kalocsai  érsekség  elfogadására  uta- 
sítsa. És  e  czélból  igénybe  vette  Medici  bíbornoknak,  a  későbbi 
VII.  Kelemen  pápának,  közbenjárását  is.  '^) 


Habár  ezen  előadás  némely  részleteire  nézve  nem  felel  meg  a  tényeknek 
tís  a  belső  valószínűségnek,  azt  kétségtelenné  teszi,  hogy  Tomori  érsekké 
neveztetése,  nem  sokára  Belgrád  eleste  után,  tehát  a  legelső  országgyű- 
lésen jött  szóba.  Katona  (História  Critica  XIX.  415.  1.)  és  után  Horváth 
M.  (Magy.  Tört.  III.  364.  1.)  úgy  vélekednek,  hogy  az  1523.  májusi 
országgyűlés  sürgette  Tomori  kineveztetését.  Ez  azért  sem  lehetséges, 
mert  ezen  országgyűlés  május  4-én  tartotta  meg  első  ülését,  és  június 
2-án,  mint  látni  fogjuk,  Tomori  tekintélyes  haderő  élén  vonul  a  határok- 
hoz. Négy  hét  alatt  kellett  volna  a  dispeusatiónak  Rómából  megérkezni, 
Tomorinak  hosszas  ellenállás  után  a  kolostort  elhagyni,  a  sereget  szer- 
vezni sat.  De  a  döntő  érv  az,  hogy  a  pápa  —  mint  látni  fogjuk  —  már 
1523.  február  4-én  jóváhagyta  Tomori  érsekké  neveztetését^ 

^)  Brodarics  szerint  »diu^  multumque  reluctatum,  tandem  volun- 
tati  regiae  et  regni  parere  eoegerunt.«  És  Tomori  maga  is  (1526.  april 
9-én)  írja,  hogy  >nisi  jurate  professionis  obedientiale  vinculum  .  .  .  coc- 
gessit,  .  .  .  Regié  Maiestatis  et  Regni  procerum  persvasivos  impetus  facile 
declinassem.  Noveram  siquidem  officia  huiusmodi  absque  conscientiae 
remorsu  et  animarum  dispendio  .  .  .  exequi  non  posse.« 

^)  Szerémi  György  beszéli,  hogy  a  király  külön  követet  küldött 
ez  ügyben  Rómába.  Valószínűbb,  hogy  Brodarics,  ki  1522.  elején  külde- 
tett mint  követ  Rómába  és  1523.  tavaszán  is  még  ott  tartózkodott,  volt 
megbízva  ezen  ügy  gyei.  Ezt  valószínűvé  teszi  Brodarics  1522.  scptem- 
bcr  1-cn  Rómából  II.  Lajoshoz  intézett  levele,  a  melyben  épen  a  Medici 
bibomokkal  folytatott  tárgyalásokról  is  említést  tesz  (Eredetije  az 
országos  levéltárban.)  —  IstvánfFy  szerint  pápai  követ  felhívására 
fogadta  volna  el  Tomori  a  kalocsai  érsekséget.  (Ludovicus  adhibita 
etiam,  quo  magis  obtemperaret    Legati   Pontificii    auctoritate,    Collegio 


^r,KTi 


:^.ll 


A  pápii  K?555?ggel  tt'ljtíBilí'  0  kivuü.sagol>  if>5f3.  Icbiuár 
4-éii  helybeiihag)  la  Tonjori  Púl»ak  kaluCHai  érnekkt^  tOrW^ot 
kineTextetísét.  és  engedelmessí^gi  IVígadalnmra  hivatkozva,  meg- 
hagyta neki,  hogy  ezen  méltóságot  fogadja  eh  *) 

Tomori  lelkiismeretének  aggályait  a  pápai  rendeU't  sem 
liyugtaiá  meg  teljeseo  ;  és  attól  tartott,  hogy  böuus  tettet  kcívet 
tíl,  midőn  a  kolostort  elhagyja.  Az  1523-iki  év  kora  tavaszán 
meglutogata  őt,  esztergomi  magáuyában,  légi  barátja  Szerémi 
Uyürgy,  udvari  kápláuy.  Ez  a  kolostor  kertjében  találta,  az  tlltet- 
vényekncl  elfoglalva.  Tomori  vendégét  megpillantva,  elvété  a 
kapát,  és  szívélyesen  tidvözlé^  de  egyúttal  meg  is  dorgálta  azért, 
hogy  világi  öltönyt  viseh  Szerémi  mindjárt  megragadta  ezen 
alkalmat,  hogy  kellemesebb  tárgyra  vezesse  a  beszélgetést, 
Bizony,  bizony  —  monda  enyelegve  —  te  sem  fogod  már  soká 
viselni  ezt  a  ruhát ;  mert  mi  r»  felsége  káplányai  jól  tudjuk,  hogy 
ütyaságod  bácsi  érsek  lesz,  és  u  felsége,  tanácsosai  javaslatára, 
már  irt  Rómába  a  dispensátió  végett, «  De  Tomori  komolyan 
így  szólott : 

>Gyürgy  atya,  nem  olvaj?tál-e  annak  a  katonának  esetéróh 
a  ki  a  pápa  által  bizonyos  fogadalmától  feloldatott,  és  midőn 
halála  után,  lángtenger  közepett  jelent  meg,  egyik  barátjának 
lábaUi  azon  kérdésére,  hogy  miért  emészti  a  tAz,  hisz  a  pápa 


Monacíiontni  exemptum,  Culoceusi  dignitate  .  ,  ,  honestavit.*  Utáiia, 
Hotvílth  iM,  is  azt  írjii,  hogy  Tomofi  ^Kajotíln  bibornok  8  pápiii  kiívct 
iitidZoUsairn  fogadta  el  az  érBcki  niél lóságot* <  (HL  364.  l)  De  akkor^ 
mikor  {Í52^'beu)  Tomorival  a  tárgyaUsok  falyUk,  pájrai  követ  nem 
volt  Mugyaroi>i;cágfian.  Dv  Vio  Kajetán  i'^ak  152^.  auguattifiliau  (érke- 
zett Budára  ;  mikof  Tomori  már  rég  i^^rsek  volt.  És  maga  Tomori  isj 
idézett  l*?vf'lbcn,  (tgy  adja  elö  a  tört<íütokct,  hog>^  a  király  egycneacn 
Kómiiha  fordult  k^reWvoL  »Egit»|ae  Sua  MateataB  —  ligy  mond  — 
.Sain*titatis  Vcítrac  ( VII.  Kelemen)  favort!  et  auxih'o  apud  Summura  Pou- 
tifíocm  {Xh  Adorján)  SanctiUtift  Veatrae  praedecessorem,  < 

*)  W*ní4iréff  AimaU't*  Orditiis  Miiiorum  nztmü  nngy  muukájjU^au 
(XVl.  I7í*.  l,)  azok  kozott,  kik  1523'han  a  Ferencz-rend  tagjainak 
gorából  főpapi  *zckekrc  emeltettek,  mt!gnevezi  Tomori t  is,  kiemelvén, 
bogy  február  4-<^n  promoveál tátott  Ninca  okunk  ktítaégbe vonni  ezen  dátum 
belyességet,  Tomori^  tííbbgr^r  idézett  levf^ííbcn,  maga  \»  cmliti,  hogy  VL 
Adorján  (meghalt  1523.  »ept«mli^ír  l4-dn)  emelte  öt  az  erfiokaégre. 


Tk   áTm 


^ 


312  TOMORI  PÁL  ÉLETE. 

dispensálta;   azt  feleié:  igen  ám,   de  Isten  nem  hagyta  hely- 
ben a  dispensátiót,  és  kárhozatra  vetette.**) 

Mikor  az  apostoli  iratak  Rómából  megérkezének,  a  szent 
atya  parancsa  előtt  meg  kellett  hajolnia,  (1523.  május  elején) 
és  elhagyta  a  kolostort;  de  fájdalmas  érzéssel,  balsejtelmek 
között,  határozta  el  magát  e  lépésre ;  *)  és  nem  szűnt  meg  ma- 
gát a  szent-ferencz-rend  tagjának  tekinteni  és  nevezni  ezen 
túl  sem.  ^) 

Híven  megtartotta  szerzetének  szabályait,  sőt  ruháját  is, 
melyet  szándékosan  a  legdurvább  posztóból  készíttetett.  Es 
különös  kegy  gyanánt  kérte  ki,  hogy  két  szerzetes  állandó  élet- 
társa és  kísérője  legyen.  *) 

Praknói  Vilmos. 


*)  Ezt  Szerémi  beszéli  el,  az  ö  szokott  zavart  előadásában  és  rósz 
latinságával.  Bár  sok  kósza  hírt  jegyezett  fel  emlékiratába,  ezen  elbeszé- 
lés hitelességét  egyáltalán  nem  lehet  kétségbevonni. 

^)  Tomori,  három  évvel  utóbb,  így  ír  lelki  állapotáról:  »Sor8 
adversa,  quotidiani  profectus  emula  et  spirituális  profectionis  inimica  . . . 
Regi  Hungáriáé . . .  plura  de  me  persuasit^  quam  aut  virtus,  quao  in  me 
prope  nulla  fuerat,  patcretur,  aut  rcrum  gcstarum  sinceritas  unquam 
prodidisset  .  .  .  Quique  jam  soli  Christo  Dominó  me  militaturum  dcvove- 
ram,  armis  secularibus  resumptis  mundo  compcllerer  militare . . .  Noveram 
offícia  huiusmodi,  conscientiae  absque  remorsu  et  animarum  dispendio^ 
religionisque  sacrae  . . .  sine  displiccntia  atque  despectu  peragere  et  ezequi 
non  posse ;  prout  rerum  eventus,  brevi  tempore  subsecutus,  liquidc 
declaravit.c 

^)  Rendszerint  így  czímezi  magát  irataiban :  > Fráter  Paulus  de 
Thomor,  Ordinis  minorum  reguláris  observantiae,  Ecclesiarum  Colocensis 
ct  Bachiensis  Archiepiscopus.* 

*)  A  *Cronica  Minorum^  egyik  írója,  a  ki  maga  is  egy  ideig 
Tomori  környezetében  élt,  igy  ír  róla :  »Ha))itum  ordinis  seroper  tulit^  ct 
contentus  duobus  fratríbus  observantiae  reguláris,  sibi  in  socios  per 
Provincialem  Ministrum  datis,  et  ita  humiliter  vixit,  ,  .  .  cuius  testis  ct 
ego  ipse  sum,  qui  cura  sua  Patemitate  in  confinibus  dictis  socius  existens 
per  annum  et  médium  steti.c  Brodarics  is  mondja,  hogy  »nihil  de  prioré 
vitae  austeritate,  neque  in  cultu  corporis,  ncque  in  ulla  alia  se  remittens 
aut  immutans.*  í^s  Bnrgio  pápai  nuntius  1526.  február  2-án  jelenti 
felöle:  »E  frate  dedito  a  la  religione  .  .  .  Mai  potte  far  tanto,  cum  il 
Signor  Bornemissa  et  Mgr  Rmo  Campegio,  che  vestissc  lo  habito  suo  di 
honesto  panno ;  che  sempre  ha  voluto  portare  la  cappa  del  panno  vilis- 
simo,  che  porta  lo  piu  vil  frate  di  Ungaria.c 


LKN GYE L. FÖLDI  LEVÉLTÁRAKRÓL 

MAGYAR  TÖRTÉNELMI  SZEMPONTBÓL. 

[Leuiberg,  Przemyil,  Tarnow,  KrakóJ 

—  Jelcutéfl  a  M.  Tört  Társulat  1881.  januári  kíiíigyiü^sen.  — 

EL8Ö  KÖZLEMÉNY. 


Történetin!  körökben,  úgy  uyilváii  mint  magánosan,  nem 
egyezer  ballottiik  kifejezni,  hogy  kívánatos  volna  a  szláv  törté- 
netforrásükat  8  exek  között  elsu  sorban  a  lengyel  levéltárakat 
magyar  törtéuelnii  szempontból  átkutatni. 

Valóban^  bu  tekintetbe  vesszük  n  magyar  és  lengyel  törté- 
nelem kölcsönös  énntkezését  elkezdve  az  első  Árpádok  korától^ 
szoros  kapcsolódását ,  ottan-ottau  egybelbrradíisát  Anjou  és 
Vegyeshózi  királyaink  alatt  s  karöltve  baladását  (űgy  összeüt- 
közését is)  a  XVL  és  XVIL  század  több  nevezetes  mozzanatá- 
ban: lehetetlen  ez  óhaj  nyilvánölását  korainak  tekintenünk. 

Mióta  a  magj-ar  történetírás  új  életre  kelt  s  főkép  az 
utolsó  két  évtized  alatt  virágzásnak  indult,  egyes  hangyaszor- 
galmú munkásai  nem  elégedtek  meg  azzal,  hogy  a  huzai  föld 
minden  részéből  összegyítjtögessék  a  múlt  idők  emlékeit,  — 
hanem  fölkeresték  a  külföld,  főkép  a  müveit  nyugot  nevezetesebb 
levéltárait  is,  hogy  kikutassák  s  Összehordják  az  épitö  anyagot  a 
monumentális  alkotmányhoz,  melyet  hazánk  törtéuetéaek  neve- 
zünk. Német,  olasz,  franczia,  belga,  angol,  spanyol  levéltárakból 
megbecsülhetlen  történelmi  anyagnak  jutottunk  birtokába*  me- 
lyet immár  a  M,  Tud,  Akadémia  kiadványai  által  magáénak 
vallhat  a  közönség.  A  munka  gyűlt,  de  meg  nem  szűnt  Tört 
utak  mellett  új  meg  új  nyomok  l)ukkantak  elö.  a  kiaknázott  for- 
rások helyett  ujak  merültek  fel. 

Ilyen  új  s  korántsem  kicsiny lendö  források  felé  irányzá 
Dr*  Wenzd  GuKztáv  figyelmünket,  midőn  újabban  a  ^Történelmi 
Tár<-l>Hn  megjelent  nagybecsű  közleményeiben  a  szláv  törté- 
nthíJ  rtiilélú'k  IVmtosüágát  bizonyítgatja   hazai  történelmünkre 


;U4  LKNGYEL-FÖLDI 

nézve.')  S  hogy  ezek  között  a  lengyel  érdemli  első  sorbau  ligyel- 
müuket,  arról  ezredéves  multunk  eléggé  tanúskodik.  Ennek 
tudata  vezérelte  a  M.  Tud.  Akadémiát,  midőn  a  varsói  egykori 
lengyel  királyi  levéltárban  már  is  tétetett  némi  kutatást  s  viszont 
a  történelmi  kapocs  érzete  irányozta  a  lengyel  történetirók  figyel- 
mét is,  midőn  a  műit  évi  Dlugosz  ünnepély  alkalmával  tartott 
történelmi  congressuson  szóba  hozták  a  magyarországi  levéltárak 
átkutatásának  szükségességét  lengyel  történeti  szempontból  s 
ajánlották  ezt  a  krakói  tud.  Akadémia  gondjaiba. 

Galiczia  és  Lodomeria  a  XV.  sz.  elejéig  tényleg  kiegészítő 
része  volt  a  magyar  koronának.  Magyar  befolyás  ott  és  lengyel 
befolyás  nálunk,  azóta  is  sokszor  élénken  közreműködött  az  idők 
folyamában.  És  mégis  általános  kutatás  magyar  történelmi  szem- 
pontból a  Kárpátokon  tűli  levéltárakban  még  eddig  nem*  történt, 
—  ez  ránk  nézve  máig  is  jórészt  terra  incognita. 

Ezek  s  más  hasonló  tekintetek  késztettek  s  némileg  álta- 
lános intentio  szerint  véltem,  hogy  cselekszem,  midőn  lengyel 
földi  levéltárak  felkeresésére  indultam.  Czélom  volt  látni,  hogy 
van-e  s  mi  van  emlékeik  között  a  magyar  történelemre. 

A  mennyire  az  ottani  viszonyok,  kimért  időm,  s  tehetségem 
a  tájékozódást  megengedték,  a  következőkben  vagyok  bátor  a 
t.  Társulat  szíves  engedelmével  jelentésemet  megtenni: 

Lemberg. 

1.  A  gróf  Ossoliiiski  intézet  levéltára. 

Lembergben  az  Ossolinski  utczában  a  tudománynak  díszes 
szentélye  emelkedik:  a  »gróf  Ossolinski  intézet. €  Ezt  Ossolinski 
Miksa  gróf  alapította  századunk  elején.  1817-ben  vette  meg 
hozzá  ama  régi  kolostori  épületet,  melyet  Benij  mint  az  újraépí- 
tés vezetője,  1825—30  között  a  mai  imposans  palotává  alakított 
át.  A  nemes  grófnak  1826-ban  bekövetkezett  halála  biztosítva 
találta  az  intézet  jövőjét,  a  buzgó  alapító  korán  gondoskodott 
arról,  úgy  hogy  fekvő  javaiból  s  más  fenntartási  forrásaiból  az 
intézetnek  évenként  közel  30,000  forint  jövedelme  van.  Az  inté- 
zet régiségi  muzeumot,  könyvtárt  és  kézirat- gyűjteményt  foglal 
magában.  Minket  első  sorban  az  utolsó  érdekel.  Magvát  ennek 
a  kihalt  grófi  család  levéltára  képezi,  mely  ajándékozások,  anti- 
(juariusoktól  összevásárlás,  sokfelé  tett  másoltatások  által  gazda- 
godott, úgy  nem  csekély  részben  az  által  is,  hogy  a  jeles  s  való- 
ban nemzeti  intézetet  sok  nevezetes  lengyel  család  tette  iratainak 


1)  Tört.  Tár  1879.  I— III.  füzet:  A  szláv  történelmi  emlékek  és 
a  magyar  történelem. 


If^li09immáv:i,  Feriink  u  lengyel  tóid  lűiutlou  rmébul,  kik»jt  a 
CHatíitÍTie  szólíiutt  leikök  sugallata  —  a  mi  bfiDVszor  ismétlő- 
dőt t  e  században  is  —  mindenek  előtt  itt  belyezték  el  családi 
irományaikat  —  Lgy  e  kézirat-^yüjtemény  gazdag  forrásává  vált 
a  bí figyel  ItMéneleranek  e  mindazon  országokénak,  a  melyekkel 
Leugyolurszág  érintkezésben  állott* 

Leggazdagabb  a  gyűjtemény  Lengyelország  XVIL  és 
XV*in.  8Z,  történelmére,  a  magyar  tínténelcmre  fókép  a  XV^L 
8Z.*ból  becses  kincseket  rejt,  nem  szegényesen  képviseli  a  XV.  h 
részben  a  XIV*  Pz.-ot  sem. 

A  codexek  száma  a  legújabb  bevezetésig  285Ö,*  knlön  álb> 
levelek  »  iratok  száma  aránylag  csekély,  —  Sajnálhatják^  bogy 
még  mindig  a  régi  katalógusnak  kell  alapul  szolgálnia  s  kutatás- 
nál «  abban  legtöbbnyire  egész  századokról  szóló  bő  s  kíUíiniele 
tórtjí^nelmi  feljegyzésekről  egy-két  sornyi  általános  czím  van 
adva,  pb  az  678.  lapnyi  1137.  sz.  codex  czíme: 

>Pieáuie  na  czoíc   swi^tych   i  na 
tmierc  Krisztofom  Batorego.c 

_        [Ének  a  szentek  dicséretére  és  Bátliori  Kristóf  halálára], 
Pddig  abban  sok  más  is  foglaltatik. 

A  régi  catalogus  mellett  tehát  még  a  szó  szoros  értelmé- 
ben kutatásra  van  szorítva  a  történész.  Az  új  rendezés  és  kata- 
logizálás folyamatba  van  ugyan  véve  s  meg  is  jelent  már  nyom- 
tatásban (leugyelííl)  az  elsöj  minden  tekintetben  nagyon  kielégítíi 
részletes  fözet^),  de  ez  tizedrészét  sem  öleli  még  lel  az  összes 
gyűjteménynek  s  az  egész  befejezéséig  eltelik  még  egy  fél  ember- 
öltő —  Ez  a  körtllmény  már  magában  megmagyarázza,  hogy 
ott  rövid  idei  >kutatA8<  alatt  csak  találni  lehelt  de  nem  teljesen 
áttekinteni,  a  mi  a  magyar  történetre  ott  őriztetik. 

A  rész  következtetést  enged  az  egészre;  álljanak  itt  mu- 
tatványképen  a  következők,  könnyebb  áttekintés  végett  időszakok 
s^emt  csoportosítva. 

A7//,  század. 

Némileg  érdekelhetnek  a  Szt.*Kunegundá^ról,  IV.  Béla 
királyunk  leányáról  szóló  emlékek.  Xeje  volt  Szemérmes 
[>Wstydliwy<í]  Boleslaw  lengyel  királynak  1239—.  Kunegunda, 
vagy  amint  riépicsen  nevezik.  Kinga  királynéitól  a  lengyelekiiél 
mk  legenda  nuiradt  fen  s  élete  sokféle  költói  feldolgozáshoz  is 
Djujtoti  anyagot.    Egyik   ismeretesebb    legenda  a   következő: 


'  I  Lfttin  ejtíme :  t^atulogus  Codicum  Manuscriptorum  HibliothccJic 
06fK>lÍüUuae  Leopoücudit.  Kiadta  dn  Ki^tr^ynski. 


316  LENGYEL-FÖLDI 

Midőn  a  lengyel  követek  Magyarországba  jöttek,  hogy  kezét 
megkérjék,  kérdezősködött  tőlük  Lengyelország  viszonyairól  s 
hogy  mire  volna  leginkább  ott  szükség,  mert  azt  vinne  magával 
nászhozomány  gyanánt.  A  követek  panaszkodtak,  hogy  nincs 
országukban  só,  míg  Magyarország  annyira  bővölködik  abban. 
Kinga  igy  egy  sóbányát  kért  atyjától.  Béla  király  azt  mondta  rá, 
hogy  örömest  adna,  de  úgy  sem  viheti  el.  Majd  megkisérlem  — 
volt  rá  a  válasz  —  s  lehúzván  ujjáról  gyűrűjét,  bevetette  a  sóbá- 
nyába. A  mint  lengyel  földre  értek,  Wieliczka  piaczán  ásatni 
hagy  Kinga  királynő  s  íme  közel  a  föld  szinéhez  só  bukkan  elő  s 
az  első  kihasított  koczkából  gyűrűje  esik  ki.  így  vitt  Kinga 
[vagy  a  mint  egyik  codexünk  nevezi  Kincse]  a  lengyeleknek 
Magyarországból  sót. 

A  123.  codex  (XVII.  sz.  irás,  folio,  248.  lev.)  egészen  vele  fog- 
lalkozik : 

1  — 139.  lev.  ProceBsus  inquisitionis  super  vita,  sanctimonia  et 
miraculis  praeclarae  Kunegundis  virginis,  ducissae  Poloníae  sat. 

139.  lev.  Az  ó-8zandeczi  monostor  alapító  oklevele  Kunegundától, 
(a  ki  maga  is  ott  nyugszik)  1280-ból. 

141  —  232  lev.  Vita  b.  KunegitndiH,  ducissae  regni  Poloniae,  jilia4i 
Belae,  Hungáriáé  regis^  edita  a  Joanne  Dlugosch  sat.  (1474.  maj.  18.) 

240.  lev.  ^Ex  manuscrípto  vetustissimo  in  archivio  illastríum  et 
magnificorum  dnorum  Georgii  et  Pauli  Rakoviorum  ....  regni  Hungá- 
riáé comitum  etc.  asservato  haec  dcscripta  8unt«.  (Kunegundáról,  a  len- 
gyel  királyhoz  férjhez  meneteidről  s  ottani  élete  clsö  időszakáról  szól.) 


XIV.  század. 

A  XIV.  sz.-ból  több  nevezetes  oklevél  van  a  codexekbcn, 
így  pl.  az  55-ik  és  144  ikben  N.  Lajostól,  Erzsébet  királynőtől, 
Jagelló  Ulászlótól  s  Hedwigtöl,  melyek  legnagyobb  részt  a  XIV. 
öz.  élénk  kereskedelmének  történetére  szolgáltatnak  becses 
adatokat. 

Ki  vannak  adva  ez  oklevelek  a  krakói  Tud.  Akadémia 
>Monumenta  Medii  Aevi  Historica«  V.  kötetében  >Kodek8 
Dyplomatyczny  Miasta  Krakowac  [Krakó  város  oklevéltára] 
ez.  a.  Dr.  Piekosiiíski  Ferencztől. 

Csak  egy  pillantás  ez  oklevelekbe  meggyőz  minket  arról, 
hogy  mily  élénk  volt  a  kereskedés  Magyar-  és  Lengyelország 
között  a  XIV.  és  XV.  sz.-ban,  hogy  királyaink  s  viszont  a  len- 
gyelek mennyire  szivökön  viselték,  hogy  a  két  ország  közötti 
kereskedést  szabályozzák  és  rendezzék. 


LKVÉLTÁRAKttÓL. 


317 


^uátomiuui   kiadtitlaucik: 

TtW.  (1700.  körül  írott,  folio,  926.  1.)  389  —  4001  A  lengyel 
caum  magyar  fonlitádlmn :  »Fclkeléd  GJiiiyiiu  hclyatíg  alatt  Lciigyclor* 
saui^baii,  HZ  uniuk  1379.  esstcudejcbcíi  Lajus  ma^ar  és  lengyel  kinily- 
aiiga  al&it.^  ^) 

t.U,  rod^  (XVI.  ez.  314.  1.)  Levelek.  20— 2Ö.  1.  Ujigaria  1350  — 
1540*  181.  L  Traüsalpba  sive  Besarahia  1389^ — 141  L 

IJö  voiitx  iXVlIl.  Bz.  kot  kéz  iráaa,  folio,  714.  1.)  Lttcrae  et  prr 
vilftCgU. 

ö.>— /OX  /.  Regni  Hmyarlac  1355  —  1657.  66.  db. 

Í04,  L  Bedsarabiao  »eu  Tramihaniar.  1384 — 1403.  5  db. 

iSS^nUK  L  Valadiiuo  t*t  Moldáviáé.  1387  —  1678.  115  db. 

377  —  378.  l  Tcrrae  Smpfé.^wftxtM.  1412—1456,  3  db. 

1X1  codf^x  (XVL  8z.  ket  k^z  írása,  folio,  318.    lov.) 

149  — 151.  Icv.  A  lengyel  cííin  magyar  fürditíisban  :  >ErzBt*btít 
U^moud  minden  jagáról^  melyet  születej^^uL^l  fogva  ttvére  Ulásadó  magyar 
király  királysága  rö  fejedelemsége  re  igény  elli  etne.t 

(K^t  levcl  dátum  u^lkül.) 

^.V — UU  lev,  (1337.?)  »Nos  Casimirus  ....  rex  Poloniacctc.  Ao- 
tnm   ct  dátum  in  Wi*f*otjra*lo   lu  Huwjarla  m  dic  a,   Elizabctli  (év  iiélküL) 

A  már  nyomtatásban  megjelent  oklevelek  eredetije  is  raind- 
a/által  kell,  hogy  érdekeljen  minket,  mert  pl.  a  ki  Nagy  Lajos 
cllplonmtikáját  vagy  Tárnái  Ulászlóét  meg  akarja  irnij  okvetlenül 
látnia  kell  a  lengyel  földieket  is. 

AT.  siM%ad^ 

ít.  rmU.r  (XVII.  sz.  második  feléből,  folio)  43  —  44.  lev.  Dics 
Aígyptiaci  ex  secimdo  volmiiinc  Honori  Euoetiliíí,  qui  in  ser™*  dni  3/<//- 
ŰuiH^  rtipM  Himijtitriae^  vtíeberrimu  bibltQtheea^  ab  eodem  rege  atimptu  magrio 
nparatUf  haUntur, 

35.  röí/ex,  331 — 335.  L  UiÓMzió  király  [l.  mint  magyar,  IIL  mint 
lengyel,  vagy  Viüfnai=warncnezik]  oklevele,  kiadva  Kod.  Dipl.  M,  Kra- 
kuwa  198.  l 

336—  338.  L  TladUUti  regis  auper  raptorea  et  viaram  spoliatores 
[liondoB.  Uatum  Budac  feria  FV.  prox,  post  fest  pcntecostes  a,  d.   1444. 

ii.í.  mf/f,r  075  —  677.  1.  A  lengyel  czim  magyar  fordításban: 
^Fcrary  (!)  Tnnjuutii  a  bolcséíiZ;  orvos  és  híres  cöillagáaz  praktikai  [jüven- 
diíléa?]  több  királyságról  és  más  dolgokról.  Ajánlva  Mátyás  magyar 
királynak.  HOO.t 

lú3,  codtx  93  —  94.  lev.  Transactio  sccrcta   intcr   regna    Uii4jarlar, 


*)  Ax  egész  késííblii  knru.ak  a  költíitt  históriáját  valóazinülcg  poli- 

tikaj  '^Jtélbul   N'Twújós  A\iu    Irív.HÍuK   mm    íiirít'ní, 


^* 


Jft 


^18  LENGYEL-FÖLDI 

rt  I\^OHHi<  de  rebellibus  snbditis :  WlndUlaujt  ....  Hungáriáé,  Bohemíae 
eto.  rex  ete.  I>atiim  in  arcé  no«tra  Badensi  in  vigília  s.  Nicolai  a.  d. 
1492. 

95  —  97.  Icv.  Foedos  inter  SitjUmuiulnm  Som.  et  Vladislaum  Polo- 
uiae  reg«$:  Nos  Sigismiindas  etc.  Dat.  Liblio  a.  d.  1412. 15.  diemartii. 

10 1 — 106.  ler.  Foedos  inter  Sigismundum  Poloniae  —  et  Wla- 
dtsLiam  HoBgmríae  reges :  Sigismundos  ....  rex  Poloniae  etc.  Dat.  in 
ci>iici£o  Piotrkowiensi  generáli  1.  die  apr.  a.  d.  1509. 

141  — 148.  ler.  Litterae  Ladi^lni  .  .  .  Hungáriáé  rtgis  ete.  ad  Ca- 
5imlnim,  regem  Poloniae,  ratione  dotis  ElUahet/i.  Dat.  Viennae  die  12. 
mensis  aog.  a.  d.  1453. 

148 — 149.  lev.  Eiusdem  litterae  univcraales  de  connnbio  Elisa- 
l»ethae  com  Casimiro,  rege  Poloniae.  Dátum  ut  supra. 

165,  t\HÍex  (XV.  sz.  több  kéz,  folio,  184.  lev.) 

177.  lev.  Litterae  oríginales  scriptae  ad  gen.  dnum  Nicolaum  de 
Karwald,  gladifemm  Cracoviensem,  salis  utriusque  et  Russiae  znpparium. 
a  Johanne  Graschczinski,  archidiacono  et  cauonieo  Aijrieim.  Dat.  Budae 
teria  V.  infra  octavas  epifaniarum  domiui.  (145.  év?) 

160.  rwhx  (XV.  8Z.  több  kéz,  folio,  413.  lev.) 

90  —  91.  lev.  Compromissum  factum  in  Untjaría  per  dominum  re- 
gem Polonie  et  Cruciferos :  Nos  Wladislaus,  dei  grácia  rex  Polonie  etc. 
Dátum  Bude  ipso  die  nativitatis  s.-Jobaunis  baptiste  a.  d.  1412. 

92 — 101.  lev.  Sentencia  regÍM  Ungarlae  (Sigismundi).  Dátum, 
latum  et  pronunciatum  fűit  dictum  arbitramentum  ...  in  castro  residen- 
cio  ilioti  dui  rcgis  Rom.  etc.  et  arbitratoris  (Sigismundi)  in  aula  magna 
dicti  castri  sub  anno  dni  MCCCCXII.  die  24.  m.  aug.  etc. 

102.  lev.  Copia  potestatis  Benedicti  de  Macra  executoris  et  infor- 
uuu'iouos  in  facto  episcopi  Warmiensis :  Nos  SigMmunduSy  dei  grácia 
Kom.  rex  etc.  Dátum  Bude  a.  d.  MCCCCXII.  primo  die  oct.  etc. 

XVL  század. 

6.  rodex  (XVII.  sz.  első  fele,  folio,  552.  lev.) 

297  —  329.  lev.  A  lengyel  czím  magyar  forditásban:  SzékelT 
Intván  rövid  krónikája  magyar  nyelvből  lengyelre  fordítva  Jablouowski 
Péter  általi,  a  ki  ugyanazon  nemzet  fia.  1620.  jul.  20.  Przemyí*lben 
^1559.  nyomtatás  után.)c 

//.  rodejT  44  —  54  lev.  A  lengyel  czím  forditásban:  >Chronologia 
H  töHik  monarchiáról,  melyből  kitűnik,  hogy  a  keresztyén  fejedelmek  ha- 
nyagsága és  viszálkodása  miatt  jutott  a  török  akkora  hatalomra  és 
Mftgynágra.* 

77,  codex  (XIX.  sz.  folio,  577.)  69 — 76.  lev.  Andreáé  Cricii, 
opiiicopt  IVcmislicnsis,  ad  Joannem  Antonium  Pulleonem,  baronem  Burgi, 
tmttrium  opoMtoh'ntm  iii  Hungária  »dc  negotio  Pruthenico«  epistola. 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  319 

109  — 110.  1.  Johanues,  rex  Vngariae,  Andreac  de  Tenczyn,  cas- 
tellano  Cracoviensi,  Jolianni  de  Tarnow,  palatino  Rusiae.  Dátum  í'am- 
dini  XXV.  die  m.  febr.  a.  d.  1535. 

110  — 113.  1.  Andreas  de  Tenczyn,  castellanus  Cracoviensis,  Joau- 
nes  de  Tarnow  palatínus  Ruasiac  Joanni  regi  Ungm-iae,  Cracoviac  18. 
martíi  a.  d.  1535. 

113.  1.  Petrua  Tomicki,  episcopus  Cracoviensis,  vicecancellarius, 
JiMinni  regi  Hungáriáé,  Dátum    in  Badzianczin  die  XX.  febr.  a.  d.    1534. 

113  — 114.  1.  Joanncs  LasJci,  Guesnensis,  Lanciciensis  praeposi- 
tus,  Petro  Tomicio,  epi.  Cracov.  regis  Poloniae  vicecancellario.  Ex  Kies- 
mnrl'  IX.  maii  a.  d.  1534. 

115.  1.  Petrus  Tomicki  sat.  Joanni  de  Lasco  sat.  Dátum  Cracoviac 
die  penultima  aug.  a.  d.  1534. 

115  — 116.  1.  Stephanus  Broilerictís,  episcopus  Sirmiensis  Petro 
Tomicio,  episeopo  Cracoviensi,  vicecancellario.  jBi/rfac  XII.  nov.  a.  d.  1534. 

116  — 118.  1.  Legatio  a  consiliaríis  regni  Poloniae  ad  Joannem, 
regem  Hungáriáé,  data  Nicolao  Rusocki,  castellano  Biechoviensi. 

1:Í0 — 121.  l.  Petrus  Tomicki  sat.  Joanni  Laski  sat.  Dat.  Cracoviac 
die  XVI.  oct.  a.  d.  1534. 

121 — 123.  1.  Joannes  Lasld^  sat.  Bonae  Sphartiae,  regináé  Polo- 
niae. Dátum  ex  Ki^smark  XVI.  oct.  a.  d.  1534. 

123  — 124.  1.  SigÍ8mundu8  I.  rex  Polonia€f  Joanni,  regi  Hungáriáé. 
Vilnae  XXIII.  nov.  a.  d.  1534. 

124 — 126.  l.  Joannes,  rex  Hungáriáé,  Sigismundoy  regi  Poloniae, 
Dátum  in  Varadin  die  X.  jan.  a.  d.  1535. 

131.  1.  Petrus  Tomicki  sat.   Hieronymo  Laski,  palatino   Siradiensi. 

131  — 132.  1.  Petrus  Tomicki  sat.  Joanni  Laaki  sat.  Ex  arcé  nos- 
tra  Bodzanczinensi  die  .  .  .  apr.  1535. 

113.  codex  298  —  307.  1.  A  lengyel  czím  forditásban:  »Zamoyski 
János  kanczellár-  és  az  ország  nagy  hetmanjának  lakadalma.  1583.4: 
(Báthori  Grizeldissel.) 

312  — 342.  1.  Hírek  Lengyelországból  (lengyelül)    1572  —  1576. 

897  —  901. 1.  Esemtínyek  Magyarországban  1526  — 156 2-ig  (len- 
gyelül.) 

120.  codex  (XVIII.  sz.  kez,  folio,  571.  1.) 

330 — 331.  1.  Sigismundus  Augnstus. 

331  —  336.  1.  Cardinalis  Georgii,  episcojti  Vara<íí«/iw,  gesta  et  cru- 
delis  obi  tus. 

335  —  337.  1.  Isal/ella,  tradita  Hungaro  regi  soror  Augusti  I.,  re- 
dit  ad  fratrem  germanum  cxul  hereditaria  ex  Hungária  in  Poloniam.  Ex 
Stanislao  Orichowski. 

A  137.  l.  Báthori  Endre  lengyel  király lyá  tételének  tervéről  Bá- 
thori István  halála  után,  a  mit  Zamojski  ellenzett. 

140,  coder  (XVIII.  sz.  egy  kéz^  folio,  166.  1.) 


.-^f?»! 


K^^«^«   ikAjkUk'jk   HjkjioúiiAn  fSk^rczeg  íl  kngvel  kinlyság 
•////» ví-Vfi^rk  tí>rtóKít^h*>z.  —   12— 12«.  L  pl: 

l'Z  —  l'i,  1.  >  Diploma  electionű  in  regem  Poloniae  M&xÍBiliaiii 
íe*t,  Vznt/f  ikii%,  22.   15&7. 

1  >)  —  31.  1.  Tnuuactío  de  pace  et  foedere  inter  d<:>nmm  Anstna- 
t'tLtH  «t  r*tii;utkm  Poloniae  sat.  Dat.  Bithonü  et  Bendzynii  9.  marrii  1589. 

5 ff  — 61.  1.  IlL  ac  magn,  Joanui  ZanwyM  otktn.i  onAititéM-rm  JJari" 
rntlii/mm  StéiVi  gerendi  administratio  a  ser.  re^  Sigi^mand*^  m.  roaa- 
iní jMa.  liat.  Cracoviae  18  jan.  1589. 

9^5 — 105.  1.  Pax  per  conmiissarioe  inter  ser.  dómom  Aiutriaeam 
*'X  ner.  .Sígismuodom  IlL  regem  Poloniae,  coostítata  sat.  Dat.  Vienna  10. 
jiifiií  1589.  Mtb.  Btb. 

A  KiH.  coílex  279  — 281.  Icv.  Rev.  dni  Stanislai  Bescü,  ablatis 
AiHlreiovicritifl)  oratorís  regis  Poloniae  ad  regnum  Neap<>Iitaniim.  epist^^Ia 
ad  poiitííicem  maximum  romanum  [Sixtam  V.]  d*;  'rupio  J^furiauIűiMO 
nrr/i  Ifyrzynam  per  mayn,  dnum  Joannem  ZamaUtyj  ovi*tlhfrÍMm  reipa  P#.#- 
lonűm,  líiHH,  die  24.  jan.  dominica  post  epiphaniarom. 

JUi  —'J'JÍ),  lev,  0  zwyci^twie  pod  Bjczjna. 

l(iH,  rodex  '2i^7,  Icv.  Zamojski  levele  Bicsin  alóL  1  Ti  SS.  jan.  25. 
(I*;n^y<;líjl.) 

/r»fi.  rodf'.r.  (XVI.  sz.  folio,  337.  lev.) 

Kpifttolao  Ilicronymí  Rozrazewski,  episcopi  CxyavwnsLs  :  ad  Ko- 
nuTUKéinn,  I^eopoli  10.  scpt.  1578.  (5-ik  lev.)  Cracoviae  2»>.  nov.  1578. 
nr».  Iiív.)  ílrodnao  18.  martii  1579.  (23.  lev. 

IMI  — 182.  Icív.  ad  patrem  Jacobum  Wagrovecensem  i*  Tmutyl- 
vanlii  ViniiiifKí  Aimtriao  6.  decz.  1582.  Ugyaucsak  G  hozzá:  ll>.  1.  Go- 
von/owittí!  IH.  jiui.  1582;  160.  1.  WTadislawiae  2.  tVü  1552:  1G7.  1. 
VVollioriftíj     II.    aug.     1582;    20í?.    1.    N'wss^ulvwiic     4     ipH!     153S. 

ÍHO.  I.  ad  rnrdinaltm  B^^ttcri  i%v»*vr,'ío%  Íí*ví   14^   vjíjL    *.^>4 

lt;7.  /vWat  (XVIL  e»  XVIII.  **•  í.^Sio,  L  :  T.  :-í^ 

52.  lev.  Litterae  ser.  Si^ismtiudi  l.  níu:i*  ^v^.'il-.w^  «*  sít  7.tf/7#»- 
//V//A//,  Té-tjfm  Iluntj*irUi*f^  ^s.  fracre  ne^H.^tem.  '^'Jl:  p^.'cí  ul  V.i>»p;'/n«tt  iu 
Mijii^raría  cacsa<«  a  Tareii  .x^:ubuit.    Ditum  uelkil    ' 

>1  —  l.'l.  lev.  S^Iatatioae  dicca  et  gritLi  ^\^J:űi  üito.a'u  %^:  r^»>iHtis 
\\t\i-\  líleriíí.  ín  hanc  m«xiiim  verba  £&ciet  ToratíT  ní:r-'>  *-"J   vím-í:  >  . 

42  —  43.  lev.  [?igi*man'ias  I  eae:«ari  Turvaruai  S*.»»vi-  .  l>a- 
fiim  Cr-Aí'ovíae  1.  nov.  1542. 

7^?  —  79.  lev.  Literbe  Si^mundi  I.  ad  caescirvm  rxTv:i.ri3u  jvr 
riimtícuD  ni^om  Podl'-dowíki  Lapa  ami-^sae.  Da:.  iu.  civ  <>:**:•  \*v'íií^  4. 
f^t.   1542. 


'.  Z«i:;m«>nd  ♦•s  LajV'S  királv  levelezéséből  a^V'  ii  s*.'*^    .-.^i  k^s- 
vau  ativa  az  >A»*ta  TvuiiciiinL-K  IV — VII.  kötetében 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  321 

143.  lev.  Exemplum  literarum  regiff  Hungáriáé  Ltulovici  ad  Leoném 
papám  X.  de  periculo  ct  famc  civitatis  Scardenensis ;  oblatac  papae  23. 
niartii,  praesente  episcopo  Plocensi,  oratore  regis  Poloniae,  a.  d.  1520. 
Dat.  Biui^ie  1.  m.  jan.  a.  d.  1519. 

143  — 144.  lev.  In  eodem  facto  a  civitate  ipsa  ad  pontificem.  Die 
25.  febr.  1520. 

149  — 150.  lev.  Legatio  imperátori  Turcarum  dicenda^  quain  ser. 
ilominm  Hungáriáé  rex  etc.  ita  limitavit  et  moderatus  est. 

150—151.  lev.  Instructio  ad  S.  M**°   R.  Hungáriáé. 

151.  lev.  Copia  literarum  caesaris  Turearam  ad  senatores  regni 
Poloniae  post  obitum  Sigismundi  Augosti  reg^s.  Dátum  Constantinopoli 
a.  1573.  feria  IV.  ante  festum  paschatis. 

In  facto  electionis  Vratislaviensis  ecclesiae,  quae  vacavit  prinia* 
aug.  post  mortem  Joannis  Turzonis  a.  1520. 

157.  lev.  Ltuiovicus  rex  Ung.  et  Bob.  ad  capitulum  Vratislaviense. 
Dnf,  rownii  in  vigilia  festi  b.  Laurentii  mart.  a.  d.  1520. 

157  — 158.  1.  Ludovicus  rex  Ung.  sat.  ad  idem  capitulum.  Dat. 
PtPtonii  die  dominico  proximo  post  festum  b.  Bartbolomaei  apóst  a.  d. 
1520. 

158.  lev.  Ludovirus  rex  Ung,  sat  ad  capitulum  post  electiouem 
factam.  Dat  Posonüj  die  dominico  prox.  post  festum  exaltationis  s.  cru- 
cis  a.  d.  1520. 

158.  lev.  Cardinalift  Strigoniensis  ad  electum.  Dat.  Posonü  27.  die 
sept  a.  d.  1520. 

167  — 168.  lev.  In  eodem  facto  rcr  Hungáriáé  ad pontificem, 

290 — 293.  lev.  Instructio  [data  a  Sigismundo  I.]  ad  imperatorcm 
l^ircarum. 

380.  lev.  Particula  testamenti  magnifíci  domini  Joanni/t  ZamoiJtkiy 
cancellarii  regni  Poloniae. 

493  —  498.  lev.  Querelae  excusationes  cum  prote^iatione  regni  Unga- 
riae  praesertiin  partium  superiorum  coram  deo  et  totó  őrbe  cbristiano. 

(8.  d.)  - 

Báthori     István     1 engy el     kirá ly ságára     vonatkozó 

emlelLek  vannak  az  55.  93.  140.  145.  152.  156.  267.  296.  334.  339. 
344.  457.  484.  493.  530.  540.  720.  722.  723.  725.  1388.  1428. 
codexben. 

A  magyar  históriát  közelebbről  érdeklőkből  álljanak  itt  a  követ- 
kezők : 

113.  codex:  140  — 163.  1.  Báthori  István  lengyel  király  és  Litvá- 
nia nagyherczege'ről. 

342 — 345.  1.  István  megesküszik  a  megyesi  templomban  1576. 
febr.  8-án,  hogy  a  lengyeleknek  és  erdélyieknek  régi  szabadságait  meg- 
tartja, (latin). 

Századok.   1881.  IV.  füzet  21 


y^ 


322  LENGYEL-FÖLDI 

346.  1.  István  király  levele  a  lengyel  országtanácshoz.  Megyés 
febr.  10.1576.  (latinul) 

347  —  353.  Az  andrejoviai  országgyűlés.  1576.  jan.  14.  (len- 
gyelül.) 

168.  codex:  37.  ley,^ Epitaphntm  dominae  Annae  Jagieloniae^  Si- 
gismundi  I.  regis  Poloniae  fíliae,  Jagielonum  ultimae  propaginis,  Stephant 
Bathorei  maaifni  regis  eontugis  (1586.) 

73.  lev.  VUna  1581.  maj.  26. 

107.  lev.  Literae  universales  Stephani,  del  gratia  electi  regis  Polo- 
niae, magni  ducis  Litvanie,  Transilvaniae  principis  etc.  Dátum  Sniatini 
ultima  die  martii  a.  d.  1576. 

122  — 123.  1.  Martinus  Cromerus  Stephano,  regi  Pol.  Heilsbergae 
3.  martii  a.  1583. 

131.  L  Fragmentum  testamenti  ser.  regis  Pol.  SiephanL 

295.  lev.  *A  lengyel  korona  összes  falvainak  össszeírása  István 
király  által.  Véffül :  £z  összeirás  a  dicső  emlékű  István  kir.  halála  utiin 
ékszer-ládájában  találtatott. c  (lengyelül.) 

.■}^7.  lev.  Ad  papám  (s.  d.) ;  válasz  rá  Rómából  1576.  aug.  6. 

XVIL  száMd, 

6.  codex:  277  —  278.  1.  Literae  Stephani  Szerapkowic  Snae  Re- 
giae  M^'  intemuntius  ad  ser.  príncipem  dnum  Georgium  Jtékót'zi,  dei  gra- 
tia Transilvaniae  principem,  partium  regni  Huug.  dnum  et  Szeculomm 
comitem.  Dátum  Gaboc  6.  nov.  1638. 

279.  1.  Literae  Stephani  Szerapkowic  etc.  ad  ser.  príncipem  dnum 
Georgium  Rákóczi  etc.  (dátum  nélkül). 

4Y.  codex  (XVn.  sz.  egy  kéz  folio  59.  lev.) 

1 — 56.  A  törökkel  Hocim  alatt  vívott  harcz  diaríusa.  1621. 
(lengyelül.) 

66.  codex:  12.  lev.  Literae  [in  negocio  electionis]  ad  iU**"  prín- 
cipem Rákóczy, 

12.  lev.  Literae  ad  eundem  in  matería  electionis  superíiciak'm  pro- 
mittentes  amicitiam.  Dabantur  in  Lubfbml)  22.  apríl  1669. 

12  — 13.  lev.  Literae  ad.  ill.  comitissam  Erdodi  ceremoniales.  Dab. 
Lub(oml)  31.  martii  1669. 

13.  lev.  Ad  eandem  in  matería  simili.  Dal).  Lubom  die  2.  aprí- 
lis  1669. 

16.  lev.  Literae  offíciosae  do  xi^zny  Jey  Mci  Raloctfiwif  (!).  Datae 
Woykoviciis  7.  decz.  1669.  [Hivatalos  levelek  Kákócziné  fejedelemasz- 
szonyhoz.] 

34.  lev.  Literae  contestantes  amicum,  intimum  affectum  do  xiecia 
I.  Mci  Rukocego  w  sprawie  pomocy  s  przyjain  Jey  Mci  p.  EjrtiíkiziHry  1669. 
7.  dec.  [Rákóczi  fejedelemhez  Erdödiné  segítése  és  pártfogása  érdekében.] 


LEVÉLTÁHAKRÖL, 


323 


34*  /«/.  »IiiMUuante3  scae  in  amíeitíam  do  Jcy  Mcí  paniey   ErMl- 

94.  /vv/er  (XTil  é^  XYIIL  sz.  több  Uz,  3G3.  levj 

27*  ]ev.  Liteme  piitentes  datae  ilh  domiuo  referendaria  M,  D. 
Lstli.  Cy{)riáiio  Pauto  Brzostowski,  ut  possit  imagiiiein  b.  vii^*  Mariac 
ihtflmfttm  [itéiífUH  dedueero,  Gro<liiae  13.  oct,  1665. 

35*  lev.  Commiíísio  revidciidi  siivwi  Bmlen»c*,   Dat»  17*  jan.  1666. 

iti,  c^kj".  *174  —  376,  lov.  Szobjeazki  János  Uadakostása  BiW 
niatt  1683.  (lengyeiííL) 

671— 674*  l.  A  lengyel  czím  forditáslmn :  A  e^h  reudek  fele- 
lete m*  Zsigmondnak,  a  ki  őket  n  IT.  Ferdinánd  dlen  való  árulás  tíü 
Iáj&adás  megaziuitctcevre  hitette.  1618, 

(Sjiáiiioö  lengyel  r's  latin  Icvel  u  30  ^vcs  liáboni  tört^nt'telicz.) 

765 — 76*J,  1,  Literae  X'ladislai  IV.  rfigis  Poloniae,  ad  imperato- 
rom  Turcarum.  Dntum  Varáaviae  die  24.  julii  a  1634. 

Hí:i — ^/6'.  /.  l'udóíiítás  a  mcnekv<S  Rákikzi  fejedelem  elöhaladáad- 
ról  dti  a  bekéiről,  melyet  vele  kötöttek.  Kelt  1657.  jun.  23.  (lengyel.) 

Ö48.  L  1656  — I666.ra  vonatkoj«ó  hírek. 

849.  1.  Itákuczi  fejedelem  levele  Vesaelényi  nádorhoz.  1657. 
aiigttat.  4. 

850  —  851.  1,  Mikor  kezdették  az  erdt^Iyi  vajdák  nmgnkat  fője- 
d<^lemuek  ucve7<ni.  (lengyel.) 

Í52.  coiltJ^  (XVm.  8Z.  folio,  502.  L) 

367  — 36b.  1.  Faeultaa  data  ejcimendi  epíöcopatum  Curonieusem 
Heti  Pilttncnsem  Bnlihwtaro  Baűiori:  Sigismundus  III.  etc.  Datnin  in  eo- 
fiutiltt  )$eueralibu8  regni  die  XVI.  m.  junli,  a.  d.  1613. 


A  gróf  OssoHnski  levéltárban  van  egy  latinul  írott  magyar 
tíJrtéuelem  is,  8  folio  kötetben  2  kötet  indexszelj  terjedelmes 
okmánymásolatokkal,  rajzokkal,  térképckkelt  facsimilékkel*  Szá- 
zadunk  elejéről  származik,  szerzője  egy  osztrák  hivatalnok  *) 
Griebel  Jé^nos.  József  nádornak  van  ajánlva  1817-ben  sa  mint  n 
czímben  kiitiondja,  a  Magyar  Nemz.  Múzeum  számára  írta.  IMu- 
zeumunkban  van  is  egy  példány  belőle. 

A  munka  ezíme  (1393*cod.  szám):  ^História  Hungaiiae  et 
mexanim  partium  ad  annales  universos  adstructa,  serié  monu- 
inentonim  in  ordine  chronologico  illustrata,  in  emolumentinn 
MiiHei  bungarici  consecrata;  opera  Johaunis  Kriebel.« 


»)    aGuli^uialrath    und    Kreishnnptmaut.uak    írja    magát    egy 
lerel^ben. 

21* 


324  LENGYEL-FÖLDI 

A  gróf  Ossolinski  könyv-  és  kézirattár  Dr.  K^trzynski 
jeles  igazgatása  alatt  áll,  hivatalnokai  még  Dr.  Hirschberg, 
Dr.  Kantecki  és  Dr.  Papeé  s  kisegítők  történelmi  tanulmányok- 
kal foglalkozó  ösztöndíjas  fiatal  emberek.  —  Ama  szíves  fogad- 
tatásról, melylyel  a  derék  igazgató  s  minden  egyes  hivatalnok 
részéről  találkoztam,  kedves  kötelességemnek  tartom  e  helyen  is 
őszinte  köszönettel  megemlékeznem. 

2.  A  lembergi   vár-  és  föld   (törvényszéki)   kerü- 
letek aktáinak  levéltára. 

»Archivum  Krajowe  Aktów  Grodzkich  i  Ziemskich«  ezt  a 
hivatalos  czímet  olvassuk  a  lembergi  törvényszéki  levéltár  előtt 
a  Bernátosok  kolostorában.  Ennek  megfelelő  levéltár  vanKrakó- 
ban,  Varsóban,  Vilnában,  Kiewben,  Lublinban  stb. 

Hogy  e  levéltárak  természetét  megérthessük  s  bennök 
sikerrel  dolgozhassunk,  némi  tájékozottsággal  kell  bírnunk  a  len- 
gyel jogtörténelemben.  A  legrégibb  időben  Lengyelország  úgy 
nevezett  várságokra  (gród)  volt  felosztva.  Minden  valósághoz 
több  falu  (opole)  tartozott.  Több  várság  képezte  a  vajdaságot 
(wojewodztwo).  —  A  jogszolgálatot  részben  maga  az  országban 
körülutazgató  fejedelem  vagy  helyettese  végezte,  kisebb  fontos- 
ságú ügyekben  maga  a  várnagy  látott  törvényt  vársága  területén 
a  mellette  levő  bírákkal.  A  cseh  Wenzel  lengyel  királysága  alatt 
(1300—1306.)  új  szervezetet  nyert  az  ország,  a  kerületi  rendszer 
lépett  életbe,  a  midőn  nagyobb  városok,  mint  kerületi  főváros 
körül  csoportosíttattak  a  vidékek.  így  a  várnagy  itélőszékét  a 
kerületi  főnöké  (starosta  grodowy-é)  váltotta  fel.  A  krakói  vaj- 
daságban körülbelöl  nyolcz  ilyen  kerület  volt ;  az  egész  Kis- 
Lengyelország  (Malo-Polska)  kerületei  közül  monarchiánk  hatá- 
rain belül  fekszik  mintegy  24.  —  így  ezeknek  a  legrégibb 
törvényszéki  aktái  is  részint  a  lembergi,  részint  a  krakói  eme 
levéltárakban  vannak  elhelyezve,  a  kerületi  városok  neve  alatt 
csoportosítva,  pl.  Castrensia  Leopolensia,  Sandecensia  vagy 
Terrestria  Premysliensia,  Haliciensia  stb. 

Mi  a  különbség  a  castrensia  és  terrestria  között?  A  kerü- 
leti törvény-látásnak  két  külön  fóruma  volt ;  a  peres  ügy  jogi 
természete  szerint,  vagy  az  egyik,  vagy  a  másik  alá  tartozott. 

/.  A  vár-törvényszék  (judicium  castrense  capitaneale  = 
sí^dy  grodzkie  staroscinskie),  a  mely  elé  az  alsóbb  igazságszol- 
gáltatás, a  közbéke,  rend  s  személyes  biztonság  ügye  tartozék  és 
a  végrehajtás  (executio).  Ez  a  törvényszék  rendes  jegyzőkönyvet 
vt»zetett  (acta  terminorum),  melybe  oklevelek  is  bevezettettek. 

//.  A  föld  (vagy  mezei)  törvényszék  (judicium  terrestre  -f 


KKVi'l/rÁRARRnL 


325 


»í^dy  ziem*kie)^  a  mely  elé  a  magasabb  igazaágszolgáltatáB,  a 
polgári  jogi  perc8  Ügvf^k,  a  nemesi  birtokokat  illető  jogi  rillougá- 
mk  tartoztak.  —  A  fekvő  javak  felett  való  perekben  ítélni,  egy 
1400-bfln  formulázott  törvény  szerintt  egyedül  ez  a  törvényszék 
volt  hivatva,  Felebbezni  innen  csak  a  királyhoz  lehetett.  A  tor* 
vcny-látás  meghatározott  napokon  történt  melyeket  colloquia, 
később  termiui-nek  neveztek,  Királyi  végzések  rendelték,  hogy 
minden  oklevél,  mely  fekvő  javakra  vonatkozik,  beigtattasBék  a 
jegyzőkönyvekbe  (libri  relationum)^). 

Az  ezen  törvényszékeknél  vezetett  jegyzökönyvek,  beigta- 
tott  oklevelek  teszik  aztán  a  ^vár-  és  föld-törvényszéki  levél* 
tárak*  aktáit.  Lengyelország  jogtörténetére  kimondhatatlan 
becsűek  e  levéltái'ak,  a  magyar  történelmet  elsÖ  sorban  az  orszá- 
gimkkal  határos  kerületek  jegyzökönyvei  érdeklik.  l)e  egy  körül- 
mény általános  történelmi  érdekűvé  emeli  ez  aktákat,  ugyanis  a 
jeg)*zök  mintegy  kötelességüknek  tartották  az  ország  és  vidékük 
nevezetesebb  eseméayeit  is  feljegyezni,  íigy,  hogy  irataikat  törté- 
nelmi*évköQyvekÜl  kell  tekintenünk. 


Lemherghen  ez  a  levéltár  a  Bernátosok  kolostorában  van 
elhelyezve  s  Ör.  Liske  Xavér  egyetemi  tanár  igazgatáj^a  alatt 
álLf  a  ki  már  eddig  nyolcz  vaskos  kötet  kiadásával  gazdagította 
uunan  a  lengyel  történelmi  irodalmat.  A  kiadványokon  nagy 
munka-erővel  dolgoznak  most  is»  —  a  jeles  történetíró  körül 
egész  iskola  csoportosul  if)u  tauítványaibólr  kik  munkatársai  az 
»Akta  Grodzkie  i  Ziemskieff  kiadásánál.  —  Ez  akták  kiadására 
gróf  Stadnicki  Sándortól  alapítványnyal,  évenkéati  1200  forinttal, 
rendelkeznek  s  mioden  három  évben  két-két  oegyveu  íves  negyed- 
rét kötetnek  kell  megjelenni,  Liske  a  törvényszéki  könyvekbe 
beirt  okleveleknek  —  a  mennyiben  lehet  —  felkeresi  az  eredeti- 
jét a  levéltárakból  e  azokból  adja  ki,  de  egész  helyesen,  nem  is 
ifiíVii  magát  szorosau  csak  a  törvényszéki  levéltárban  talált  ak- 
tákhoz. 

Hogy  a  magyar  históriát  is  mennyire  érdeklik  e  kiadvá- 
nyok, arra  jellemző,  hogy  a  kiadott  oklevelek  között  a  legelső  8 
második  Í9  magyar  ^-rdekü  s  Fejér  »Codex  dipb  Huog.-ban  is  ki 
van  adva»  Ugviinis  Szemérmes  Boleszlaw  1244-ben  hívének 
Henriknek,  a  tatárok  ellen  élete  megmentőjének,  Podolinban  a 
Poprád  mellett  soltészséget  ad.  Kunegunda  1288-ban  kelt  okle- 
velével még  egy  erdőt  ad  hozzá.  (Akta  Grodzkie  i  ZiemskieLk.) 


*)  Ulsd  hívebben  az  3>Ákta  Orod^kíe  i  Zioin^kitíC  L  k,   beveiectí- 

\  (iewgyeim) 


326  LENGYEL-FÖLDI 

A  lembergi  törvényszéki  levéltár  bizonyára  a  legnagyobb 
a  maga  nemében  monarchiánkban :  közel  7000  folio  könyvön  8 
másfélszáz  fasciculuson  kivűl  14.300  kötetet  ölel  fel,  a  mely  utób- 
bihoz 6000  kötetnyi  index  van  készítve,  úgy  hogy  három  szobát 
csak  az  indexek  foglalnak  el.  A  legrégibb  feljegyzések  1381-böl 
származnak.  A  lembergi  és  krakói  levéltár  kölcsönösen  kiegészíti 
egymást. 

Lembergben  16  régi  kerület  aktái  vannak  elhelyezve  s  a 
kerületi  főváros  nevei  alatt  csoportosítva,  így  pl. 

Caatrentia       Biecensia  1381  — 1782  =     819.  sz. 

Terrestria  *  1436  —  1766  =       60.  sz. 

Castrensia        Sandecensia         1516 — 1784  «=     798.  sz. 
>  Premisliensia       1462  —  1783  =  2719.  sz. 

Terrestria  »  1436  —  1783  «»     819.  sz. 

Castrensia       Haliciensia  1512  —  1784=     901.  sz. 

Terrestria  >  1435  —  1784  =     357.  sz. 

Castrensia       Leopoliensia         1441  — 1784  =  1693.  sz. 

Terrestria  >  1454—1784  =     490.  sz. 


stb.  stb. 


3.  A  lembergi  városi  levéltár. 


Épen  most  van  rendezés  és  teljes  átalakítás  alatt,  ugy 
hogy  a  kutatás  most  ott  lehetetlen,  de  rövid  idő  múlva,  midőn 
a  nyilvánosságnak  újra  átadhatni  reménylik,  használata  nagyon 
meg  lesz  könnyítve.  —  Oklevelei  1356-on  kezdődnek,  a  pergamen 
eredetiek  számát  670-re  teszik,  köztök  N.  Lajostól  és  Hedvigtől. 
Egyikben  N.  Lajos,  1372-ben,  Opuliai  Ulászlót  rendeli  Vörös- 
Oroszország  kormányzójául.  Hedvig  királynőtől  1387-ből  egyetlen 
oklevelet  őriz  a  levéltár  jól  conservált  pecséttel,  a  mi  Hedvig 
uralkodása  idejéből  a  ritkaságok  közé  tartozik. 

Azt  hiszem,  hogy  a  Magyarországból  Lemberg  felé  irá- 
nyuló élénk  kereskedelem  történetéhez  a  XIV.  főkép  a  XV.  sz.- 
ból  becses  adatokat  kell  tartalmaznia  e  levéltárnak.  Következ- 
tetni merek  erre  a  lengyel  történeti  kiadványokból,  melyekben 
gyakori  a  Lemberg-felé  irányuló  élénk  kereskedés  emlegetése 
s  már  Nagy-Lajosnak  több  oklevele  által  való  szabályozása  is. 

A  város  jegyzőkönyvei  közül  legrégibb  egy  1404-iki,  szá- 
madásokat tartalmazó ;  —  nevezetes  az  1650  körül  összeállított 
liber  privilegiorum,  s  egy  a  XV.  században  kezdett  842  lapnyi 
másolat-könyv.  Az  első  lengyel  oklevél  1455-ből  datálódik  itt. 

A  XV.  sz.-ból  hét  nagyon  érdekes  oklevelet  őrizé  levéltár, 
melyeknek  nyelve  csodálatos  keveréke  ó-szláv,  magyar,  lengyel 
és  orosz  szavaknak.  Ezen  nyelv  a  kereskedők  között  volt  haszna- 


LEVÉtTARAKBÓL* 


327 


latos  6  keletkezése  Cífukis  oly  helyzet  mellett  magyarázbatú  meg, 
H  melyet  Lemberg  a  középkor  vegén  elfoglalt ;  csomópontja  levén 
H  Tjengyel-,  Magyar-,  Tatárorazág,  Moldva  stb.  felé  irányuló 
kereskedésnek.  Emez  oklevelek  a  moldvai  vajdáktól  származnak 
8  a  kereskedést  szabályozzák.  Ki  vannak  adva  Zubrzycki  Dionyz : 
Krónika  miasta  Lwowa  munkájában  (Lemberg  város  krónikája, 
Lcmberg  1844)  8  az  »Ákta  Grodzkie  i  Ziemskie*  VIL  köte- 
tében. 

4,  A  lerabergi  egyetemi  könyvtár  kéziratai 

Az  egyetem  és  könyvtára  1784  óta  áll  fenn,  lB48*ban  a 
[>mb&zá8  következtében  két-harmada  tönkrement  a  kéziratok* 
qrL  Magyar  történelmi  szempontból  nem  sok  reményleni  valót 
nyújt. 

5.  A  lembergi  káptalani    levéltái'. 

A  káptalan  és  érsekség  történetére  nevezetes;  1429-el,  a 
káptalan  alapi  itatásával  kezdődnek  oklevelei.  290  pergamen  dip- 
lomája között  van  egy  *  privilégium  possessionis  vilíae  Dobro- 
wicz  pro  praeposito  ecclesiae  s*  Spiritus  ah  Emeríeo  Btfbűk, 
Russiae  capitanao.  Batum  in  civitate  Lemburgensi  1384.« 

6.  A  lembergi  kath.  érseki  levéltár. 

Oklevelei  a  XIV.  századoo,  a  piispökségí  könyvek  1526-on 
kezdr»dnek.  1442  és  1443-ból  Várnai  Ulászlónak  több  Budán  kelt 
dunationalis  eredeti  oklevelét  őrzi. 


1,  A  görög  egyesült  érseki  levéltár. 

Leginkább  egyházi  s  a  rnthenek  történetére  vofiatkozci 
aktákat  tarUilmaz.  Legrégibb  oklevele  1531»-böl  való,  aruthének 
kiűzött  legrégibb  egy  1605-böl  UL  Zsigmond  királytól 

Przemysl. 

8.  A  przemyáli  v&rosi  levéltár. 

A  Lemberget  és  Krakót  összekötő  vasútvonal  mellett  leg- 
fevezetetesebb  hely  Pi*zmyt^l  Az  utazó  figyelmét  lebilincseli  kie^ 
fekvéise,  a  történet  iránt  érdeklöt  vonzzák  a  hozzá  fiizödö  emlé- 
kek, sok  vészt  látott  csonka  vára.  melvDek  egyik  gyönyörű  kilá- 
tással kínálkozó  bástya-tornyát  a  város  1865-ben  restauráltatta, 


328  LENGYEL-FÖLDI 

vonzzák  a  monumentális  egyházi  épületek  [minoriták  temploma, 
kath.  székes  egyház,  görög  püspöki  templom  stb.]  s  a  levéltárak. 

A  csinos  város  magas  halmok  oldalára  támaszkodik,  régi 
tornyán  feltűnik  a  nagy  fekete  medve  a  kereszttel,  mely  a  város- 
nak legrégibb  pecsétjében  is  előforduló  czímere.  A  San  folyó 
szeli  ketté  a  várost,  a  mely  már  messziről  ragyogtatja  szeszélyes 
habjait  s  összevissza  szeldeli  a  termékeny  völgyet  annyira,  hogy 
3  mérföldnyi  távolságon  30  mfnyi  utat  tesz  meg  merész  kanyar- 
gásaival. 

A  levéltár  a  városházán  van  elhelyezve  a  derék  polgár- 
mester felügyelete  alatt,  hozzá  van  csatolva  a  60-as  években  még 
külön  álló  kerületi  levéltár  is.  Okleveleinek  száma  tekintélyes  s 
bőven  képviselve  van  közöttök  a  XIV.  sz.  is. 

Zsigmond  Ágost  király  1552-ben  megerősíté  a  város  pri- 
vilégiumait, a  felsoroltak  között  látjuk,  hogy  a  város  nyert  pri- 
vilégiumot N.  Lajostól  is  »per  Ludowicum  alias  Loisch^  (igy) 
[azaz  Lajos,]  —  érdekes  látni  ebből,  hogy  a  lengyel  földi  okleve- 
leken a  nagy  magyar-lengyel  királynak  a  latin  mellett  magyar 
neve  is  előfordult.  A  város  egyik  privilégiumát  Báthori  István 
király  is  megerősíti  1576  dec.  I-én  Thorn-ban  —  Várnai  Ulászló- 
nak is  van  egy  donationalis  eredeti  oklevele  itt  >Budae  feria 
IV.  proxima  post  festum  Circumcisionis  1443. «  kelettel,  mely- 
ben notarius-ának  Andrásnak  Manczicowice  jószágot  ado- 
mányozza.*) De  minket  legközvetlenebbül  ama  szerződés-forma 
érdekel,  melyet  IT.  Bákóczi  György  szerencsétlen  lengyel  expe- 
ditioja  alkalmával  vezére  Kemény  János  proponált  az  ostromlott 
Przemyi^l  hatóságának  a  város  feladása  iránt.  A  szerződés  azon- 
ban hogy  érvényre  nem  jutott,  látjuk  abból,  hogy  a  városi  tanács 
nem  irta  alá,  csakis  az  ostromló  fél. 

A  levéltárban  őrzött  czéh-könyvek  adatokat  nyújtanak  a 
felső-magyarországi  czéhekkel  való  összeköttetésre.  így  találunk 
megrendeléseket  pl.  Homonnára  érez  síremlékek  végett. 

A  város  ostroma  Rákóczi  György  serege  által  meg  van 
örökítve  Przemy.-lben  két  egykorú  festmény  által  is,  hihetőleg 
valamelyik  jámbor  szerzetestől,  a  ki  alkalmas  themát  látott  abban 
vallásos  csoda  feltűntetéséhez.  Egyik  a  minoriták  templomában, 
másik  a  városházán  őriztetik.  A  roppant  nagy  kép  hátterében 
Przeraysl  várost  ábrázolja  a  körülövedző  hatalmas  bástyafalak- 
kal. A  megnyitott  kapun  át  templomi  díszben  öltözött  három 
papi  személy  jön  ki,  egyikök  Szent- Vincze  —  a  város  védszen tjé- 
nek csontjait  tartja  maga  elé,  utánok  vonul  a  nép  processioban. 


\)  Kiadva  Dr.  Liske  X.  Akta  Grodzkie  i  Ziemskie  VI.  k.  32.  1. 


LEVÉLTÁR  AKRÓI. 


329 


Áz  OBlromló  sereg  etiück  láttára  liauyat-Lajjiiok  roliuu  ^^^1  a  faiak 
aIóI,  a  trombitás  nekikeseredve  fújja  a  takarodót,  egy  fehér  16 
kegyetlemil  lehajítja  gazdáját  s  a  rettegés  a  harczosok  tömegei! 
egyeoeseii  a  Sau  folyóba  űzi.  A  kép  alatt  nag>^  hosszan  lengyelül 
e]6  van  adva,  hogy  midöii  Rákóczi  György  Erdély  fejedoliiie 
Leügyelországba  ütött,  a  hozzája  csatlakozott  vad  népekkel, 
tatárokkal,  kozákokkal  iszonyatos  kegyetlenséget,  öldöklést,  ége- 
tést vitt  véghez  6  Przemyslt  is  ostrom  alá  íogta;  a  város  a  véde- 
lemben mid<>n  már  kimerölt.  avégs/J  eszközhöz  nyúltak  raegmeu- 
tésére^  —  8  csakugyan  :  Szent- Vince  csontjainak  felmutatása  sze- 
rencsésen megmentette  a  várost. 

A  képnek  különben,  könnyen  gondolhatolag,  semmiféle 
mfiTészi  becse  nincs. 

Curiosumképen  érdekes  tán  feljegyezni,  hogy  néhány  év 
előtt  egy  lengyel  történetbarát  (Raciborski)  Przemví^l  mellett 
ásatásokat  eszközölt :  kertítfe  Attiln  sírját.  Erdélyben  tartózko- 
dott egy  ideig  s  ott  székely  atyánkfiai  között  Attila  emlegetése 
mellett  hallván  a  Sajóról,  meg  olvasván  krónikában,  hogy  Attila 
két  folyó  összefolyásánál  van  eltemetve,  kedve  kerekedett  azt 
sejteni,  hogy  a  híres  temeti  a  San  és  Wiar  összefolyása  által 
alkotott  deltában  van,  Przemy^l  város  a  birtokában  levő  földön 
nem  engedte  meg  az  ásatást,  de  kutatónk  azért  nem  csüggedett, 
a  hagyomány  szerint  felvitte  ügyét  a  királyig,  véleményadás 
végett  ~  a  mint  mondják  —  megfordult  az  a  magyar  miniszté- 
rium előtt  is,  majd  átment  lembergi  szakértők,  krakói  régészek 
fórumán,  a  míg  akadt,  aki  közbevetette  magát  érette.  Az  enge- 
dély megnyerésére  már-már  megnyilatkozni  látta  kutatónk  az 
isten  ostora  titokzatos  sírját,  s  folyt  az  ásatíis  serényen  10—12 
ölnyi  mélyen^  de  csak  nem  bukkant  elö  a  hun  művészet  remeke, 
—  a  várt  arany-koporsó.  A  végeredmény  néhány  lócsout  lett,  a 
mihez  azt  a  vigasztalást  csatolták  aztán :  csakhogy  a  lova  meg 
van,  majd  előkerül  maga  is.  így  hallottam  én  a  przemy^li  Attila- 
keresést elbeszélni  a  vái-os  polgármesterétől. 

9.  A  przemytíli  rom  kath,  káptalan  levéltárában, 

a  püspökség,  káptalan  s  székesegyház  alapító  oklevelei 
között  van  egy  Mária  királynőtől  1384.  Ül,  Non.  Április  kelet- 
tel: -Mariái  regina  Haagarie,  ad  instantiam  Erici,  prirai  epi- 
scopi  Premisliensisj  et  de  consensu  matris  sue  Helisabeth  et 
patris  8ui  Lndovici,  regis  Polonie. /línáaforí*  eccltsie  eathedrali\ 
donat  eidem   ecclesie   quinque   possessiones.*  *)   Látjuk   ebbÖl, 


^)    Kindv^fi   Dr,   Liekí* :    tAkta    Orodzkie  i   55ÍMn&kie«    VÍII     k 


330  LENGYEL-FÖLDI 

hogy  a  przemysli  székesegyházat  N.-Lajos  alapította  s  leánya 
Mária  királynő  új  donatióval  látta  el. 

Egy  másik  érdekes  oklevél  az  esztergomi  érsektől,  »Budae 
feria  V.  post  festum  inventionis  s.  Crucis  1384«  kelettel:  »De- 
metrius,  Quatuor  Coronatorum  presbyter  cardinalis,  Strigonien- 
sis  ecclesiae  gubernátor  perpetuus,  tanquam  sedis  apostolicae  in 
regnis  Hungarie  et  Polonie  legátus  deciarat,  quod  Gregorius 
XI.  ecclesiam  Premysliensem  declaravit  esse  cathedralem,  et 
quod  Ericus  (vei  Heriam)  in  episcopum  electus  est,  confirmatus 
et  consecratu8.«^) 

Przemyslben  van  még  a  püspöki  levéltár  a  XV.  sz.  végén 
kezdődő  aktákkal. 

A  g'árög  kath.  káptalani  levéltár  1388-on  kezdődő  okleve- 
lekkel. 

A  görög  egyesültek  könyvtára,  szintén  többnyire  vallásos 
érdekű  kéziratokkal,  történeti  emlékei  vannak  ugyan  a  XVII. 
sz.  elejétől,  de  minket  kevésbé  érdeklők ;  így  feljegyzések  s  len- 
gyel versek  az  1621-iki  chocimi  török  expeditióról. 

10.  A  Tarnow  városi  levéltár. 

Csekély  számú  pergament  oklevelein  kívül  az  ilyen  városi 
levéltárban  feltalálni  szokott  aktákat  tartalmazza.  A  városi 
tanácsi  jegyzőkönyvek  a  XVI.  sz.  elejétől  vannak  meg,  oklevél- 
másolat gyűjteményök  jelentékeny.  Érdekelhet  minket  az  »inven- 
tarium  bonorum  abbatiae  monasterii  Tynecensisc,  —  és  pedig 
azért,  mert  ennek  a  kolostornak  művészeti  szempontból  igen 
nevezetesnek  tartott  kincsei  a  tamowi  nagy  templomban  vannak 
elhelyezve.  A  gazdag  templom-kincsek  között  legérdekesebbek  a 
nagyszámú  kelyhek,  melyek  közül  több  XV.  és  XVI.  századból 
származó  eredetét  és  munkáját  illetőleg  Erdélyre  vall  2). 

11.  A  herczeg  Sanguszko-levéltárról 

(Gumniskóban,  Tarnow  mellett)  Dudik  Béda,  a  ki  1865-beu 
az  osztrák  miűiszterium  megbízásából  a  galicziai  ós  lodomeriai 
levéltárakat  meglátogatta,  részletesen  emlékezik. ")  —  O  rövid  tíz 
liét  alatt  35  levéltárt  látogatott  meg,  jobban  mondva  futott  át. 
Feljegyzései  minket  nagyon  kevéssé  téjékoztathatnak  s  nemcsak 
hogy  ki  nem  elégíthetnek,  de  sokban  határozottan  félrevezetné- 
nek. Tőlünk  egészen  távol  eső,  sokban  ellenkező  szempontok 
vezették  őt  s  munkája  részben  meghaladott  álláspontokat  tüntet- 

^)  Alembek  kanonok  katologusa  után. 

2)  Dr.  Dudik :  Archive  im  Königreiche  Galizien  und  Lodomerien, 
kiadva  » Archív  für  oest.  Ge8chichtefor8chung«  39  k. 


LEVÉLTÁRAKRÓL.  331 

véu  fel,  most  már  a  magyar  történelmi  szempontból  nagy  kriti- 
kával használandó. 

A  hg  Sanguszko  levéltár  jó  rendben  van  tartva,  használ- 
ható inventariumokkal  ellátva.  A  gróf  Tarnowski,  hg  Ostrogski 
s  a  Sanguszko  hgek  irattárai  képezik  a  levéltár  nagy  részét. 
Több  előkelő  lengyel  családról  tartalmaz  adalékokat,  genealógiai 
feljegyzéseket,  így  az  említetteken  kivűl  a  berezeg  Zamojski  s 
Lubomirski  stb.  családról.  Az  egyházi  documentumok  summa- 
riusában  van  egy  oklevél  az  esztergomi  érsektől  1385.  martius 
7-éről  Pszczanow-ból  keltezve:  Indultam  Demetrii,  cardinalis 
legati  regnorum  Hung.  et.  Pol.  altari  s.  Marié  Tarnowiensis  pro 
indulgentiis. 

SzÁDECZKT  Lajos. 


Kz-cm^önsTs^iÉJii-ÉSiK:. 


KÉT  FELEDÉSBE  MENT  VÁRADI  PÜSPÖK. 

I. 
Vata  1186—9. 

E  püspökről  Pray  nem  akar  tudni  semmit,  sőt  mivel  Gánóczy 
Szentiványi  Márton  nyomán,  ki  a  váradi  káptalan  régi  statútumait 
valahonnan  aligha  nem  ismerte,  —  Vatát,  mint  I.  János,  váradi 
püspök  utódát  említi*):  Pray  erre  megjegyzi;  »Quid  si  Joannes 
cognomento  vatha,  aut  ex  huius  genere  fuerit?  ut  adeo  necesse 
non  sit  genimare  Episcopos.*)*  És  Praynak  ezen  nyilatkozata 
határozott  Vata  püspök  emléke  fölött :  kizárassék  a  váradi 
püspökök  közöl,  még  az  egyház-megyei  névkönyvek  sem  említek 
soha.  Hanem  az  ujabban  fölmerült  történelmi  adatok  megfelelnek 
Praynak  idézett  szavaira  még  Vata  püspök  nemzetségi  szárma- 
zását illetőleg  is,  megfelelnek,  de  tagadólag. 

Fejér  codexeiben  található  egyszer  Waste*),  másszor  pedig 
Valte*)  váradi  püspök,  de  a  kétféle  név  alatt  egy  és  ugyanazon 
személy  lappang,  ugyanazon  tárgya,  bár  két  darabban  közlött 
oklevélben,  a  leleszi  prépostság  alapító-levelében  fordulván  elő. 

Tehát  Waste  vagy  Valte  váradi  püspök  kétségtelenül 
létezett,  még  pedig  az  emiitett  prépostság  alapitója,  Boleszló, 
váczi  püspök  (1186 — 1215)  korában,  mert  az  idézett  kettős 
oklevél  ugy  emlékezik  Valterról,  mint  akinek  beleegyezésével 
Boleszló  Kanar  nevű  birtokot  Árpa  faluval  megcserélte. 

Jeles  történészünk,  Pauler  Gyula,  ezen  Waste  vagy  Val- 
te-t  szintén  elfogadja  váradi  püspökül  s  püspöksége  idejét  1179— 
1197.  közt  keresi,^)  és  helyesen.   Azonban  a  váradi  káptalan 


')  Eppi 

Varad.  I. 

55. 

2)  Hier. 

Hung.  n. 

162. 

8)  m. 

l.  156. 

*)  VII. 

5.  204. 

»)  Századok  1877 

.  evf. 

378.  1. 

KŰLilNKÉL&fC. 


333 


idézett  f^atiituroai  mfir  tovább  mentiek  s  megjelölik  nem  Waste, 
Valte  vagy  Pauler  szerint  Vasta,  haoem  ebez  legrokonabb  hang- 
zású: Vata  püspökuek  mind  megválasztását  mind  pedig  püspök- 
sége végének  idejét,  oly  határozó tts^ággal.  hogy  az  már  gr.  Baty- 
tyáoy  Ignácz  püspök  figyelmét  ia  fejköltatte.  >I)Í8plicet  Prayo, 
quad  tíaiioczius  Vatliam  Episcopia  adscribat  ....  hoc  certe 
Ktaiuta  baec  nön  admittuut ,  dum  initiiim  regimiuis  Vathaianí 
tam  dilifjenter  asaignent,')  <  Az  idézett  stiitutumok  ugyanis  el- 
mondják, hogy  Vata  {(gy)  1186-ban  választatott  váradi  püíspökül 
et  >amplius,  quam  tribus  annis  io  Episcopatu  vixisíte  reperitnr^ 
nem  *rtf/«/fwr,«  bauem  mintha  mondaná  :  ut  in  actis  et  reges- 
ti9  nostris  j^reperitur** 

Söt  ugyancsak  az  idézett  Pauler  féle  becses  közleményben 
találtunk  Vata  püspöknek  családi  származására  nézve  is,  ha  nem 
is  biztos  adatot,  mindenesetre  érdekes  említést.  Ugyanis  elmon- 
datik  ottj  hogy  Vata  >a  kincstári  levéltárban  Lendvay  Márton, 
allevéltárnok  által  e  század  elején  készített  Liber  dignitatum- 
ban  a  váradi  püspökök  között  előfordul  e  megjegyzéssel  »de 
íienere  Miscoutz^*  És  itt  a  többször  tisztelt  történetíró  urat  kérd- 
hí-tjük  mi  is :  honnan  vette  ezt  Lendvay  ?  de  mert  az  ellenkezőre 
legalább  eddig  adatunk  nincs,  közleményét  egyelőre  is  örvende- 
tes tudomásul  veszszük. 

Többet  Vatára  nézve  megtudnunk  nem  sikerült.  Csak  azt 
jegyezzük  meg  még  róla,  hogy  utódjául  a  váradi  püspöki  székien 
m/ir  1179-ben  Elvin  említtetik. 3) 

II. 
Tamás  1281-^3. 

Gánóczy,  Pray,  Kereszturyj  mindnyájan  besorozzák  a  vá- 
radi püspökök  közé;  több-kevesebb  pontossággal  meg  is  határoz- 
zák püspöksége  idejét:  mindemellett  az  egyház-megyei  névköny- 
vek nevét  sem  említik* 

Gánóczy  azt  állítja  róla*  hogy  1279-ben  a  IV.  László 
király  által  kiéheztetett  budai  zsinaton  Tamás,  mint  váradi  püs- 
pök jelen  volt*);  hanem  ezen  állítíts  nélkülöz  miuden  komolyabb 
alapot,  Péterffy  legalább  a  jelen  volt  zsinati  atyák  neveit  nem 
etnlfti®},  a  Gánóczy  is  lűhetüleg  csak  abból  következteté  fikitebbi 


»)  LL.  Eccl  III.  224vjegy«, 

*)  l  h, 

')  í.  h, 

*)  Kjipi  Varad.:  I.  13L 


^a. 


334  KÜLÖNFÉLÉK. 

állítását,  hogy  Tamás  püspök  előde,  Ladomér  1279-ben  emelte- 
tett a  prímási  székre,  s  az  említett  zsinat  szintén  1279-ben, 
Lodomérnek  már  érseksége  idejében  tartatott :  tehát  Ladomér 
utódja,  Tamás  már,  részt  vön  a  budai  zsinatban.  S  ezen  állításá- 
nak igazolására  nem  is  idéz  semmit,  ennélfogva  elfogadhatóbb  a 
káptalan  statútumainak  azon  följegyzése,  hogy  Tamás  1281-ben 
lett  váradi  püspökké.*) 

Ezen  statumoknak  igazat  ad  IV.  Márton  pápának  1272. 
június  18-án  a  kalocsai  érsekhez,  s  a  szerémi  és  csanádi  püspö- 
kökhöz intézett  levele,  melyből  megtudjuk,  hogy  Tamás  püspökké 
választásakor  fölszentelt  pap  még  nem  volt,  de  prépostja  vala  a 
vasvári  káptalannak.  Ugyanis  a  szentszéknek  magyarországi 
követe  Fülöp,  fermoi  püspök  Tamásnak  püspökké  választatása 
ellen  tiltakozott  azon  okból,  hogy  Tamás  már  vasvári  prépost- 
ságát  is  jogtalanul  bírta,  nem  vévén  föl  a  kikötött  egy  év  alatt 
az  egyházi  rendeket.  Az  ügy  a  pápa  elé  került,  de  IV.  Márton 
szelidebben  s  igazságosabban  fogta  föl  a  dolgot,  kijelentvén  idé- 
zett levelében,  hogy  a  kikötött  egy  év  a  lugduni  zsinat  határozata 
következtében  csak  oly  egyházi  javadalmak  birtokosaira  szól, 
kiknek  egyszersmind  lelkészkedniök  is  kell,  a  vasvári  prépostság 
pedig  nem  ilyen  »Ecclesia  de  Castro-fereo  non  parochialis,  sed 
collegiata.«  Ennélfogva  meghagyja  az  említett  érsek  s  püspökök- 
nek, hogy  ha  egyéb  akadály  nem  forog  fönn,  Tamást  erősítsék 
meg  a  püspökségben  és  szenteljék  föl.") 

Tamásról  az  idézett  pápai  levél  említi  azt  is,  hogy  a  váradi 
kanonokok  őt  »concorditer  elegeruut«,  tehát,  hogy  bizalommal 
néztek  eléje,  s  bizalmukban,  ugy  látszik,  nemis  csalatkozának : 
legalább  maga  a  káptalan  mintegy  sajnálkozva  írva  hagyta  róla, 
hogy  »paucis  in  Episcopatu  vixit  annis,  relinquens  nobis  piaci da 
charitatis  insignia.^J^  És  ez  mindenesetre  oly  sokatmondó  szép 
emlék,  hogy  arra  a  legjelesebb  püspök  is  büszke  lehetne.  De 
miben  állhattak  a  szeretetnek  ezen  kedves  tanujelei  ?  Mily  érde- 
kes lenne  tudni!  Hozzáteszi  ugyan  a  mondottakhoz  a  statútumok 
Írója :  »prout  apparet  in  instrumentis  descriptis  infra  locis  sui8,« 
mindamellett  a  következőben,  bár  még  34.  folio  lapra  terjednek, 
Tamás  püspök  szép  tetteinek  semmi  nyoma.  Van  ugyan  még 
egyszer  említés  róla  a  239-ik  lapon,  de  csak  futólag  jelentéktele- 
nül. Ebből  azt  következtetjük,  hogy  vagy  maga  a  Batthyány  által 
használt  codex  is  csak  csonkán  bírja  ez  oly  fölötte  érdekes  statú- 
tumokat, vagy  Battliyány  nem  közli  egészen  azokat.  Annyi  két- 

»)  Batthyány :  LL.  Eccl.  IH.  224. 

2)  Theiner:   Veter.  mon. :  I.  350. 

3)  Batthyány :  í.  m.  225. 


ÜÜLÖKFÉLftK. 


335 


légteleiií  Uogy  a  etaiutumok  előszava  hdrom  részt  ígér,  a  Báty- 
lyáDy-Dál  nincs  csak  kettői,  sőt  ebből  is  a  második  rész  csonka ; 
íLZ  előszó  utáa  ítélve  a  legérdekesebbeknek  Ígérkező  rubricák 
hiányoznak  ebből  is,  —  Ki  ad  nekünk  módot  arra,  Uogy  e  code- 
xet  fölkeressük  ? 

Tamá8  püspök  csakugyan  »pancÍ8  in  Episcopatu  vixit  an- 
iiÍ8«  ;  1283.  Szent-István  kij*ály  napján  már  nem  élt.  A  káptalani 
statútumok  azt  mondják  ugyan,  hogy  utódja,  Bertalan  csak 
1284-ben  lett  váradi  püspök  ;  de  vnn  IV.  László  királynak  egy 
1283.  évben  mindjárt  Szent-István  Ünnepe  után  másnap  kelt 
levele,  mely  Tamásról  már  mint  ntfial  >bonae  memóriáét  váradi 
püspökről  emlékezik.  Ugyanezen  IcTélböl  megtudjuk  azt  is,  hogy 
voltak  rokonai,  kiknek  szép  örökséget  hagyott  ^possessiones  cum 
servis  et  ancÍUis«^;  de  a  rokonok  az  örökségen  Összevesztek  s  a 
dolog  pörre  került,*)  Kár,  hogy  az  oklevél,  elhagyva  még  a  szo- 
kásos praedicatumokat  is,  csak  keresztneveket  említ :  így  meg 
nem  határozhatjuk  e  levélből  Tamás  püspök  családi  származását, 
A  jobbágyős  örökség  mégis  nemes  családra  mutat. 

BüNTlTAT  VlUCZE, 


A  KORON AÖRZO  NEMESEK  NAPLÓJA  1790-BOL. 

Gróf  Keglevich  József  és  gróf  Nádasdy  Mihály  korona- 
őrök az  ország  hét  más  nagyjának  pecsétével  ellátott  ládát,  melybe 
a  nemzet  drága  kincsét,  szent-István  koronáját  helyezték  volt, 
1790,  febr.  17-én  Bécsből  az  ország  határafelé  indították  s  21-én 
500  ágyúnak  dörgése  között,  fényes  megyei  bandériumok  kisére- 
tébeu  vitték  be  Budára. 

Ettől  az  időtől  fogva  a  Pestvármegyének  nemesei  közöl 
alakúit  nádori  bandérium  Őrizte  a  számüzetésébul  visszakerült 
ereklyét*  Báró  Orczy  László  volt  a  » fővezér*,  egyúttal  a  várme- 
gyek  kezdeményezése  folytán  az  egyes  törvénybatóságok  zászló* 
aljaiból  a  korona  biztosítására  kirendelt  nemzeti  ursereg  fupa- 
rancsnoka.  A  februári  és  mártiusi  megyegyülések  bandériumok 
RzervezésérŐl  a  hatalmas  körlevelek  szerkesztéséről  gondoskadtak. 

Heves-  és  Külső  Szolnok,  mint  szomszédos  megye  készült 
el  leghamanibb,  mely  erre  nézve  mártius  4-én  hozott  határoza- 
tát oly  gyorsan  foganatosította,  hogy  a  nemesség  lB*án  már 
Gyöngyösre  gyűlhetett  össze  s  mártius  21*én,  a  kalendárium 
axeriut  való  első  tavaszi  napsugárral,  tényleg  átvehette  Pesttől  a 
korona  őrizetét. 


*)  FejtSr:  cad,  aipl   V   :i    172* 


336  KÜLÖNFÉLÉK. 

Tagjai  kezdték  vezetni  a  »Tekéntetes  Nemes  Magyar  Ha- 
zánküak  Vármegyéibűl  a  Szent  Koronának  Örizetére  kirendelt 
Nemes  Bandériumoknak  Protocollumá«-t,  melynek  157  folio 
lapra  terjedő  eredeti  példánya  a  báró  Orczy- család  által  az  aradi 
kir.  főgymnasiunmak  ajándékozott  könyvtár  kéziratgyüjteményé- 
ben  »A.  17.«  jegy  alatt  őriztetik. 

Ez  a  napló  mártius  21-től  oct.  27-ig  terjed.  Tanúsága  sze- 
rint ez  idő  alatt  33  vármegye  nemességének  virágából  alakált 
30  bandérium  váltotta  föl  egymást  a  koronára  való  felügyeletben. 
A  borsodit  kivéve,  mindegyiknek  élén  egy  fővezér  állott  *) ;  az 
összes  törzstisztek  száma  rajtuk  kivűl  8-ra,  a  kapitányoké  60-ra, 
a  főhadnagyoké  73-ra,  a  zászlótartóké  33-ra,  a  segédtiszteké 
40-re,  a  káplánoké  14-re  s  a  hadnagyi  rangú  nemes  őrállóké 
857-re  rúgott.  Félév  alatt  e  szerint  1114  vitéz  vonta  ki  kardját, 
hogy  fegyveresen  tüntessen  minden,  a  koronát  újabb  merénylet- 
lettel fenyegető  önkényuralmi  tény  ellen. 

Nem  volt  ez  forradalom,  csak  valami  ahhoz  hasonló.  De 
nem  is  vezetett  olyas  eredményekre,  mint  minőkre  a  forradalmak 
szoktak  vezetni. 

Értékét  nagyon  különböző  szempontokból  lehet  megitélni. 
En  csupán  az  érintett  naplónak  bemutatására  szorítkozom,  re- 
mélve, hogy  ez  adatok  némileg  a  kor  jellemzésére  szolgálhatnak. 

Heves-  és  Külső-Szolnokvármegye  már  1790.  mártius  4-én 
elhatározván,  hogy  személyesen  vesz  részt  a  szolgálattételbeu, 
másrészt  pedig  az  avval  járó  költségek  alól  sem  vonja  ki  magát^ 
a  18-ára  hirdetett  gyűlőnapon  Gyöngyös  városát  ragyogó  nem- 
zeti öltözetbe  burkolt  nemesség  özönölte  el,  hogy  másnap  Buda 
felé  induljon.  A  kis  sereget  báró  Orczy  József  vezette.  Aznap 
csak  Hévész- Györkig  értek,  míg  20-án  Pest  alatt  »az  minden 
magyar  előtt  nevezetes*  Rákoson,  a  picziny  Királyhegyén  ütöt- 
tek tábort,  hol  a  vezér  lelkes  beszédet  tartott  kiséretéhez. 


V  Abaűj-Borsod :  gr.  Csáky  Antal ;  Arad-Temes :  Edelspacher 
Zsigmond;  Baranya:  Kajdassy  Antal;  Bars :  gr.  Migazzy  Kristóf; 
Bács :  Kadics  Máté ;  Bihar :  Bárányi  Mihály  ;  Fejdr :  b.  Perényi  Imre  ; 
(iömör:  Szathmáry  Király  Miklós;  Györ-Mosony :  gr.  Eszterházy  János; 
Heves:  b.  Orczy  József;  Hont:  b.  Hellenbach  Györg}* ;  Horvátország 
(4  megye) :  b.  Magdalenics  István ;  Komárom :  gr.  Esterházy  Károly ; 
Nógrád  :  gr.  Forgách  Antal ;  Nyitra :  gr.  Amadé  Antal ;  Pest :  b.  Orczy 
László ;  Pozsony  :  gr.  Amadc  Ferencz  ;  Sáros  :  b.  Palocsay  József ;  So- 
mogy :  gr.  Smidegh  László  ;  Soprony :  hg.  Eszterházy  Miklós ;  Szabolcs  : 
gr.  Kállay  János;  Szatmár:  gr.  Károlyi  József;  Szepes :  b.  Horváth 
József ;  Tolna  :  Styrum  János ;  Vas :  hg.  Batthyány  Lajos  ;  Veszprém  : 
gr.  Esterházy  János ;   Zala :  gr.  Fekete  János ;   Zemplén  :  Rhédey  Lajos. 


külOkfIílí:k. 


337 


»Most  értük  el  —  úgymond  —  azon  azempillantást,  mely- 
l>en  elöszdr  léptank  ki  ily  egyesülten  a  világuíik  látszatos  pia- 
czAra ;  ahány  szem  irányul  reánk,  annyi  biránk  les2.  Ezen  ve7*6ri 
liivataloni,  mclylyul  az  urak  eugem  dicsőítettek,  hozza  magával, 
hogy  (niive)  úgyis  a  neníesi  vérnok  a  maga  születése  és  nevelése 
^It^gst'ges  üsztunt  aJ  arra,  hagy  nemesi  rendével  egybekapcsolt 
kötelességének  önként  eleget  tegyen  és  nem  is  volt  szükség  arra, 
hogy  az  urak  ezen  hivatalomhoz  nagyobb  hatalmat  kössenek), 
mint  hasonlóimhoz  s  pajtásaimhoz  barátságos  intésképeu  szóljak 
és  igaz  hazafiúi  indulatból  az  uraknak  szíves  barátsággal  itt  ele- 
jökbe  terjeszszenu  hogy  az  igazi  nemesi  szabadságnak  többféle 
éfl  rendes  törvényei  vannak  és  az  Istenhez,  hazánkhoz,  foLgártár- 
fáinkhoz  és  magunkhoz  i>í  bizonyos  és  számos  tartozásokkal  köte- 
leztetünk. Ezen  Uirvények  az  uraknál  eléggé  tudva  vannak;  azért 
csak  emlékeztetem  az  urakat^  hogy  az  isteui  félelem  minden  jónak 
é»  az  igaz  bnle-seséguek  kútfeje;  és  mivel  ezen  környülállások* 
ban  legbathatósabbaii  érezztik  az  isteni  mindenhatóságnak  ere- 
jét, midőn  édes  hazáldvat  most  legközelebb  oly  csodálatosan 
emelte  ki  gyászos  voí^zedelmeiböb  ebbeli  jotét^i^ményét  ha  tökéle- 
tes viseletünkkel  meg  nem  háláljuk,  méltán  leszünk  háládat- 
lanok. 

A  hazánkhoz  tartozunk  különös  fedhetetlen  hivséggel,  annak 
boliiogúlí'iiíAt  és  törvényeinknek  állandössigát,  hogy  véreinkkel  is 
készek  vagyunk  védelniczni,  ezen  ruházatunk  is  bizonyos  jelen- 
sége, midőn  veres  színünk  példázza,  hogy  vérünket  hazánkért, 
törvényes  szabadságunkért  kiontani  készek  vagyunk ;  a  fekete 
pedig  azt,  hogy  a  haláltól  sem  irtózunk ;  aranynyal  azért  kiváu* 
iunk  tündököltetni,  hogy  az  legtisztább  adománya  a  föld  gyom- 
jráiiak,  szinte  olyan  próbát  kiállhatóvá  tegyük  hazánkhoz  vonzó 
RÍvüuket 

Magunkhoz  is  vagyon  kötelességünk,  nevezetesen,  hogy  a 
tökéletes  viselés  és